A következő idényben már játszani szeretne Gereben Lívia

A Szekszárd 20 éves válogatott bedobója, Gereben Lívia néhány hónapja az életéért küzdött, most pedig már a visszatérésében reménykedik a jól sikerült transzplantációt követően. Az NSO beszélgetett vele. 

"Jól, bár van egy kis hőemelkedésem, s ezzel már egy hete bajlódom" – mondta Gereben Lívia, az Atomerőmű KSC Szekszárd válogatott bedobója a Nemzeti Sportnak adott interjújában. "Voltam kontrollon is, kórházban is egy napot, kivizsgáltak, de sem vírust, sem baktériumokat nem találtak, azaz jók az eredményeim, így csak kellemetlen ez a betegség. De itthon vagyok a szülői házban Kecskeméten, s ez a lényeg. Mindennap sétálok egy órát a szabad levegőn, de ilyenkor maszkot és kesztyűt is kell viselnem. Már szobabiciklizem is, de azért a karanténhoz nem könnyű hozzászokni, a szüleimen és a tesómon, Dorkán kívül senkivel sem találkozhatok. Szinte minden nap egyforma, ami ahhoz képest, milyen pörgős életet éltem korábban, elég fura. Sorozatokat nézek, takarítok, s várom nagyon az ebédet, mert anya vagy nagymama finomakat főz nekem. Ebéd után sziesztázom, alszom, sétálok és autót vezetek apával. Ennyi, nincs választásom, muszáj ezt megszoknom."

S hogy hogyan tovább? "Leukémiánál sohasem lehet végleges diagnózist megállapítani. A transzplantáció sikeres volt, most kezdődik a türelemjáték. Elvileg kilencvenkilenc százalékban nincs már beteg sejtem, de kiirtották az immunrendszerem, most sebezhető vagyok, anyáékhoz is védőöltözetben megyek ki a lakásban a szobámból. Most negyvenegy napos vagyok, január közepén leszek száznapos, addig szigorú szabályok szerint élek. Takarítani kell a szobámat mindennap, egyelőre emberek közé sem járhatok, majd utána. Akkor is eleinte csak szabadtéren lehet idegenekkel találkoznom, testi érintkezés nélkül. Minden útközben derül ki, de az biztos, a többi transzplantálthoz képest gyorsan regenerálódom. Ja, és ha felépülök, kampányolni szeretnék a véradás mellett! Én eddig elmentem mellette, mert nem fogtam fel a fontosságát, de a kórházban láttam nap mint nap, hogy a betegtársaimnak sokszor nehezebben jutott vér vagy vérkészítmény –  én irányítottan kaptam, ezért mindenkinek nagyon hálás vagyok. Vérhiány van, s én véradásra biztatok majd mindenkit, mert az életet jelentheti – ezt sajnos már tapasztalatból tudom."

Ami pedig a kosárlabdát illeti: "A nyáron már edzeni szeretnék, és a következő idényben pályán lenni – ez is éltet, ennek az elérése is adott erőt a kitartáshoz."

A részletes interjú teljes verziója ezen a linken olvasható!

fotó: kscszekszard.hu