Egy szombathelyi tehetség sikerei Amerikában

Az alábbiakban Széles Martin Balázs a falcokc.nyugat.hu portálon megjelent interjúját olvashatjátok, melynek eredeti verzióját exkluzív képekkel megspékelve erre a linkre kattintva érhetitek el:

Néhány éve itthon az ország legértékesebb játékosának választották, manapság pedig a minnesotai Watertown Mayers csapatában pattogtat, ahol sokrétű játékával segíti csapatát. Sokoldalúsága átlagban szerzett 14 pontjában, 7 lepattanójában és 7 gólpasszában fényesen kitűnik.

Berényi elmondásában kifejti hol ismerkedett meg először a kosárlabdával. Hat éves korában, édesapja meghívást kapott egy Falco mérkőzésre, amelyre Barnával látogattak ki, ahol a játék már azon az estén komoly benyomást tett mindkettőjük életére. Nem sok idő telt el, mikor édesapjával felkeresték a Falco utánpótlásklubját, mert Barna szerette volna kipróbálnia magát. Már a kezdetektől remekül érezte magát a pályán, figyelte az edzők szavait, tanácsait és próbált napról napra újdonságokat elsajátítani.

- Úgy tudjuk, veszélybe került a pályafutásod egy komoly sérülés után. Hogy sikerült átvészelni ezt az időszakot, majd visszatérni a pályára?

- Igen, 12 éves koromban az orvosok pihenőt javasoltak a schlatter (a sípcsont felső részén lévő csont és porc gyulladása) nevű térdbetegség miatt. Azonban nem tudtam sokáig távol maradni a parkettől, és a fájdalom ellenére folyamatosan terheltem sérült lábamat. A gyulladás tovább nőtt és olyan rossz állapotba kerültek a térdeim, hogy az orvosok másfél évre eltiltottak a kosárlabdától, ami a lehető legrosszabbkor jött, hiszen abban az évben hazai bajnokságot nyertünk és a döntőben engem választottak meg a legértékesebb játékosnak a korosztályomban. A gyógyulás után szüleim és edzőim segítettek abban, hogy mielőbb visszanyerjem a formám. Nagy félelem és szomorúság volt bennem, aggódtam, hogy nem tudom pótolni lemaradásomat.

- Úgy tűnik sikerült, hiszen 16 éves korodban már Amerikában játszol.

- A kezdetek óta csak egy cél lebegett a szemeim előtt: Amerikában, a kosárlabda hazájában játszani! Mivel tudom, hogy ez nem olyan egyszerű és más lehetőségem nem volt, édesanyámékkal felkerestünk egy cserediák-szervezetet, ahol szóban majd írásban is közöltem az eddigi eredményeimet illetve a jövőbeli célokat. Ezután reménykedtünk, hogy valakik felfigyelnek rám és kiválaszt majd egy csapat. Óriási szerencsével ez meg is történt.

- Sikerült a terv, megtettél sok ezer kilométert, majd részt vehettél Kevin Love nevéhez fűződő kosárlabdatáborban.

- Itt a szezon csak novemberben kezdődik, úgyhogy amikor hallottam erről az esélyről, rögvest jelentkeztem is, mert a lehető leghamarabb ki szerettem volna próbálni magam az itteni fiatalok ellen. A tábor remekül végződött, egyedüli európai játékosként vehettem részt és megkaptam a legjobb kettes poszton játszó játékosnak szóló díjat, valamint szerepelhettem az All-Star csapatban is! Ezt a csodálatos élményt Kevin Love személye tudta még fokozni, aki mindhárom nap eljött és ki hallgatná szívesen egy NBA és olimpiai aranyérmes játékos gondolatait?

- Mennyire volt nehéz a beilleszkedés, felvenni a ritmust az ottaniakkal?

- A közös munka csak a tábor után kezdődött, de már korábban összeismerkedtem a csapattársaimmal, akik nagyon kedvesen és örömmel fogadtak. Szerencsére itthon megkaptam a megfelelő instrukciókat, kellőképpen felkészítettek, amiért nagyon hálás vagyok Váradi Attilának, Váradiné Szarka Ildikónak és Váradi Kornélnak.

- Mesélj egy kicsit a lakhelyedről!

- Egy nagyon kedves családnál lakom, egy a Minneapolis-hoz közeli kertvárosban. Fantasztikusan érzem magam, bár be kell vallanom honvágy kínoz, hiányoznak a szeretteim, a barátok és nem utolsó sorban az otthoni csapattársak is, akikkel az elmúlt 10 évben rengeteg közös élményt éltem át. Azonban az emberek itt mindig nagyon jókedvűek, barátságosak és az ismeretlenek is köszönnek egymásnak. Számomra szinte hihetetlen, hogy a házakat nem zárják be illetve az üzletek parkolóiban hagyott autóikat járó motorral szokták hagyni, kulccsal benne, azért hogy télen meleg kocsiba ülhessenek vissza.

- Pontosan milyen bajnokságban játszol? Hol tudnád elhelyezni az egyesületed az egész Egyesült Államokra kivetítve?

- Ez a kihívás az iskolai csapatok között zajlik, 18-19 éves korig bezárólag, az úgynevezett „High School”-ok közötti erőpróbát jelenti. Magyarországon ez a gimnáziumok összecsapásainak felel meg, itt azonban az államokon belül konferenciák vannak, amelyben az egymáshoz közeli települések 8 csapata lép fel. Az élen zárók a szomszédos konferenciák gyengébben szereplő gárdáival csapnak össze a rájátszásban. A tét nem kisebb, mint az Állami Döntőbe való kvalifikáció, amelyet az NBA-s Minnesota Timberwolves arénájában, a Target Center-ben szerveznek. Aki megnyeri a döntőt, az lesz  Minnesota állam bajnoka. Jelenleg másodikak vagyunk. Nagy örömömre szolgál, hogy 16 éves korom ellenére már az elejétől a kezdő ötösben szerepelhetek.

- A nevelőegyesületed, a Falco utánpótlásgárdái minden korosztályban komoly erőt képviselnek, a hazai elithez tartoznak, európai szinten is van keresnivalójuk. Mit gondolsz, milyen eredmény születne, ha a Falco azonos korosztályban ütközne meg a mostani csapatoddal?

- Szombathelyen figyelemre méltó utánpótlás-nevelés folyik - elsősorban a már említett Váradi családnak köszönhetően -, de úgy érzem, hogy a jelenlegi csapatommal győztesen hagyhatnánk el a parkettet.

- Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka? Mindkét ligában lehetőséged volt betekintést nyerned, mik azok a pontok, amikben a lemaradást kell keresnünk? Miben különböznek az edzések, miben van több lehetősége egy ottani játékosnak?

- Elsősorban azt kell elmondanom, hogy Amerikában a kosárlabda a legnépszerűbb sportok között szerepel, sokkal népszerűbb, mint idehaza. A gyerekek itt már kiskoruktól csakis ezzel foglalkoznak, legyen szó akár az utcai kosárlabdáról. A háttér és a feltételek messze erősebbek, elég megemlíteni a szakmai stábot, az orvosokat. Értünk is két orvos felel, így jóval könnyebb kezelni és helyrehozni a sérüléseket. Szóvá lehet tenni a létesítményeket is, minden középiskolának több ezer férőhelyes csarnokai vannak. Az edzések mennyisége, intenzitása is eltérő, a szezon kezdetekor napi három tréning vár ránk.

- Hogy bánnak egy középiskolás tehetséggel? Előfordul, hogy külön bánásmódban részesítenek?

- Minden nap érezhető ennek az előnye, hiszen az iskola igazgatója - aki egyben az edzőnk is -, folyamatosan kifejezi dicséretét, többször, akár vasárnap is felhív és a következő meccset beszéli meg velem. Igazán úgy érzem, hogy nagy népszerűségre sikerült szert tennem.

- Hogyan alakul nálatok egy "átlagos" középiskolás meccs? Hány néző van, milyen a légkör, előfordul-e számunkra szokatlan szabály?

- A nézőszámot 500-1500-ra lehet saccolni, akiknek belépőjegyet kell vásárolniuk, melynek ára 6 dollár. Az atmoszféra lehengerlő, a szurkolók végig hangosan buzdítják kedvenceiket. A szabályok az NCAA kiírásával megegyeznek, szóval itthon szokatlan lehet az, hogy nincsenek negyedek, hanem helyettük két 18 perces félidő van.

- Mesélj a legutóbbi hihetetlen dobásodról, arról a buzzer-beater-ről, amelyet a kedves olvasók is megtekinthetnek!

- Már a hosszabbításban jártunk, amikor újra döntetlen volt az állás, és az ellenfél a büntető vonalra állhatott. Az első kimaradt, azonban a második a gyűrűben landolt, ezzel egypontos előnyre tettek szert. Az edzőnk azonnal időt kért, három másodperc volt hátra. Az időkérés után az alapvonalról jöttünk, és próbáltuk azt játszani, amit az edzőnk látni szeretett volna, vagyis, hogy egy vagy két passz után nekem kell megkapnom a labdát a triplavonal környékén. Miután megkaptam a labdát, próbáltam közelebb férni a gyűrűhöz, ám két védő azonnal ott termett előttem és összezártak. Nem volt sok hátra, visszaléptem és a végső dudaszó előtt sikerült még elengednem a labdát, amely nem tévesztett célt, így egy ponttal mi győztünk.

- Mik a terveid a következő szezonra?

- Egyelőre a jelenre koncentrálok és arra, hogy a lehető legjobb formámat mutassam, valamint, hogy a csapatom minél előkelőbb helyen érjen célba. A jövő évről még semmi konkrétat nem tudok nyilatkozni.

- Ha jól tudjuk, rendszeres látogatója vagy a Timberwolves meccseinek. Hogy tetszenek a mérkőzések, milyen érdekességeket tudnál velünk megosztani?

- Igen, pontosan. Az összes találkozó hatalmas élmény, minden egyes alkalommal történik valami, amit korábban még nem láttam, legyen az egy látványos gólpassz Ricky-től, vagy egy hatalmas zsákolás Derrick Williams-től. Élőben nézhetem az NBA  szupersztárjait, nemrég például Kobe Bryant és a Los Angeles Lakers látogatott el a Target Centerbe.

- Mely nagyobb csapatok tették rád a legnagyobb hatást?

- Az eddigi legmélyebb benyomást az Oklahoma City Thunder két sztárjának (Westbrook és Durant) játéka jelentette, akik ketten együtt 63 pontot dobtak, mégis vesztesen hagyták el a pályát. Kedvenc játékosom és példaképen, LeBron James csapata március 4-én látogat el hozzánk, amit hihetetlenül várok.

- Mikor látogatsz legközelebb haza?

- Tavasz végére tervezem az utazást.

A legutóbbi mérkőzés összegzése:

Watertown- Mayer Royals: 53 – NYA: 45

8-2-es rohammal kezdte a Watertown-Mayer a mérkőzést és sikerült 5 pontos előnnyel zárnia a félidőt. Ebben nagy szerepe volt Berényi Barnának, aki a szünet előtt 7 ponttal terhelte meg az ellenfél gyűrűjét.

Barnáék csapata remekül kezdte a második félidőt, hamarosan már kétszámjegyű fórt mutatott az eredményjelző tábla. Az ellenfél azonban nem adta fel a harcot és két pontra megközelítette a hazai alakulatot, ám Berényi és Wandersee triplája lehűtötte a vendégek lelkesedését. Kiemelkedő játékot nyújtottak: Sandquist (14 pont, 12 lepattanó), Berényi (10 pont).

Forrás, fotók: falcokc.nyugat.hu

sunpatriot.com