Siker ez a hatodik hely: interjú Magyar Gergellyel

AZ EB-CÍMVÉDŐT IS LENYOMTÁK

Debrecenben rendezték a női U16-os lányok Európa-bajnokságát az "A" divízióban. A magyar válogatott remek sorozattal nyitva öt mérkőzést nyert zsinórban a szerbek, a horvátok, a nagyon erős spanyolok, majd a görögök és a törökök ellen, majd a szuperfavorit oroszoktól simán kikapott, ám ettől még versenyben maradt a kontinens dobogójáért, ami az előzetes elvárások alapján hatalmas siker lett volna. A franciák elleni ki-ki meccset két ponttal elveszítették a mieink, viszont a törököket másodjára is legyűrték. Az ötödik helyért vívott derbin ismét becsúszott egy kis malőr: az edzőmeccsen már - ha nem is könnyen - megvert lettekkel nem bírtak a lányok, így 6. helyen zárt a csapat - ami még mindig bőven a kitűzött cél teljesítése volt.

Szikáran a számokat nézve a magyar női U16-os válogatott 6-szor nyert és 3-szor veszített az Európa-bajnokságon. A Földközi-tenger mentén található oszágok (délszláv és görög-török gárdák, valamint az Eb-címvédő Spanyolország) is a legyőzöttek között voltak. Csak a végső bajnok orosz csapat jelentett megoldhatatlan akadáélyt, de a franciák elleni kétpontos és a lettektől elszenvedett hatpontos fiaskó akár simán hasnló különbségű győzelem is lehetett volna. A 16 csapatos mezőnyben nem túl magas együttesünk a 6. legjobb lepattanózó volt, emellett sokat elárul szervezettségéről és csapatjátékáról az alábbi adat: a magyarok adták a 3. legtöbb gólpasszt.

A tizenkettes keretében nyolc 15 éves lányt és csak négy 16 évest tudó remek kis gárdáról beszélgettünk a szövetségi edző Magyar Gergellyel.



- Konkrétan az utolsó meccs (és a torna) kapcsán – így pár nap távlatából már – félig tele vagy félig üres a pohár, hiszen egy jó lett csapattól kaptatok ki, akitől ki lehet, de ugyanakkor egy olyantól, amelyet előtte edzőmeccsen megvert a magyar együttes?

Magyar Gergely: - Egy edzőmérkőzés mindig más, mint egy éles. Nagyon elfáradtak a lányok a végére, valamint Soós Réka sajnálatos sérülése is hozzájárult a vereségünkhöz. Jó lett volna a szurkolóinktól, és magától az Eb-től jó szájízzel és egy győzelemmel búcsúzni, de ez sajnos nem sikerült. Nem gondolom azonban, hogy a lett csapat jobb lenne nálunk, de ezen a mérkőzésen azok voltak. Viszont a válaszom a kérdésre félig teli, hiszen tudjuk értékelni és örülni is a hatodik helynek.

- Melyik ellenfelet tartottad a legerősebbnek az Eb-n? (Gondolom az oroszt, ezért ha az őket, akkor rajtuk kívül.)

MG: - A legnehezebb ellenfélnek a spanyolokat tartottam, mert azt azért kár tagadni, hogy az oroszok ellen tudta mindenki, hogy nem sok esélyünk van (tehát ők voltak a legerősebbek). A hispánoknál éreztem, hogy van gyenge pontjuk, és ezt ki is tudtuk használni, mert a lányok maximálisan végrehajtották azt, amit elterveztünk. Többen extrát nyújtottak ellenük, de mindenki hozzátett a történelmi sikerhez, és persze az is kellett hozzá, hogy nem omlottunk össze, nem jött elő a tipikus magyar „betegség”, és még akkor is hittünk a győzelemben, amikor az ellenfél az utolsó negyedben átvette a vezetést.



- Az egész Eb-t tekintve hogyan tekintesz vissza a debreceni tornára, egyértelműen sikeres volt, kudarc volt (nyilván nem) vagy pozitív élményként könyveled el, de maradt benned némi hiányérzet is?

MG: - Minden egyes pillanatát élveztem a Debrecenben töltött időszaknak (még ha nem is mindig látszott ez rajtam). A szervezéstől kezdve, a szálláson keresztül a vendéglátóinkig mindenki jelesre vizsgázott, és teljes mértékben kiszolgáltak minket. Visszatérve az eredményességre, örülök a hatodik helynek, hiszen ha az Eb előtt elém tettek volna egy papírt, hogy írjam alá, és ezt a helyezést érjük el, nem biztos, hogy sokat gondolkodtam volna az szignózásán. Persze van bennem hiányérzet is, de ez úgy gondolom, teljesen normális, hiszen az ember mindig többre vágyik. Nagyon sajnálom a franciák elleni meccset, mert úgy gondolom, hogy az addig mutatottak alapján megérdemeltük volna a négybe jutást. Az élet azonban nem ilyen, néha ad (gondoljunk csak a horvátok elleni dudaszós triplára), néha pedig elvesz.

- Reálisan bennetek volt a dobogó vagy az csak a menet közben jön meg az étvágy kategóriája?

MG: - A dobogó nem hiszem, hogy reális lett volna, de a negyedik hely csak egy hajszálon múlt, még ha evés közben jött is meg az étvágyunk.

- Mennyire jött be az, hogy centerben pótoljátok csapat szinten a kieső Kiss Virágot?

MG: - Nem akartuk Kiss Virágot pótolni. Ő, vagy más(ok) úgy döntött(ek), hogy nem kíván ebben részt venni, amit azt hiszem, így utólag nagyon sajnálhat. A nyári felkészülés kezdete óta ezekkel a lányokkal dolgoztunk együtt, ezt a CSAPAT-ot irányítottam, játszottuk az edzőmérkőzéseket, és próbáltuk kihozni magunkból a legtöbbet. Sosem járt az a fejemben, hogy valakit valahogyan pótolni kellene, mert ez a csapat így volt kerek, beleértve azokat a lányokat is, akik a keretszűkítésnél kimaradtak. Ezúton szeretném megköszönni nekik, és a szövetségnek is, hogy végig ott lehettek velünk, és buzdítottak minket.



- A mezőnysort tartottad előzetesen a csapat erősségének. Ez így is volt szerinted?

MG: - A mezőnysorban nagyobb variációs lehetőségek rejlettek, illetve nagyon jó képességű játékosok alkotják, akikre – ha keményen dolgoznak tovább – nagyon szép jövő vár. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az a rengeteg lepattanó, amit szedtünk, ahhoz kellettek a centerek is, s szintúgy a csapatvédekezéshez is. Öt ember van egyszerre a pályán, és az adott ötösben mindig mindenki próbált hozzátenni a saját szegmensében. Ezért nem tudom egyértelműen azt mondani, hogy a mezőnysor, vagy a centersor, a mi erősségünk egyértelműen a csapategység volt.

- Összességében mi volt a magyar válogatott legnagyobb erénye ezen az Európa-bajnokságon és mi az, ami szerinted nem vagy nem mindig működött jól?

MG: - A legnagyobb erényünket megfogalmaztam az előbb, így arra térek ki, ami nem működött jól. Sajnos nem mindig tudtuk a gyors, lerohanós játékunkat játszani, amikből könnyű gólokat szerezhettünk volna, hiába szereztünk sok labdát, és szedtük jól a védőlepattanókat. Támadásban sokszor akadozott a „gépezet”, elsősorban területvédekezés ellen. A lányok védelmében el kell, hogy mondjam azonban, hogy többen még serdülőkorúak, akiknél ebben a korosztályban tilos a zóna…

- A franciák és a lettek ellen (ha lehet egybe venni ezt a két meccset) mi döntött az ellenfél javára, a koncentrációhiány vagy egyszerűen jobb volt az ellenfél egy kicsivel azon a meccsen (vagy más)?

MG: - Külön venném a kettőt. A franciák ellen kicsit megijedtünk attól, hogyha nyerünk, a négy között vagyunk. Nagyon görcsösen játszottunk, ők pedig, ha nem is olyan jól, de lazán. Ez pedig egy szoros végjátékban nagyon sokat számít. Volt náluk egy extra teljesítmény is, amivel a harmadik negyedben nem tudtunk mit kezdeni, ez így együtt már sok volt nekünk. A sajnálatos technikaimról nem is beszélve, ami akkor abban a szituációban abszolút nem volt jogos, ettől függetlenül magamra kell vállaljam azt a vereséget. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az olasz játékvezető a díjkiosztón is a francia csapat előtt hajbókolt…) A lettek ellen már más volt a kép. Ezen a meccsen hiába küzdöttünk, hajtottunk, nem ment a játék, a csapat mentálisan és fizikálisan is elérte a holtpontot. Soós Réka sérülése sokkolt mindenkit, és nehéz volt talpra állni utána. Ennek ellenére volt tartásunk ismét, és végig nyílttá tudtuk tenni a mérkőzést, de a végjátékra már szétestünk.



- A torna során azt kaptad játékosaidtól, önmagadtól, a bíróktól, az ellenfelektől és a közegtől (Debrecen - szurkolás, szervezés) amire előzetesen számítottál nagyjából vagy volt ahol értek meglepetések (pozitív és negatív is lehet)?

MG: - A szervezésről és egyebekről már beszéltem. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki segített, vagy bármit tett értünk. A fantasztikus szurkolóinknak, akik végig hittek bennünk, és remek hangulatot teremtettek minden alkalommal! Remélem, hogy sikerült őket is kiszolgálnunk, és kellemes pillanatokat szereznünk nekik. Roppant büszke vagyok a lányokra, és ők is nagyon büszkék lehetnek magukra, hiszen életkorukat meghazudtolva sokszor nagyon érett játékot bemutatva érhettük csak el ezt a sikert. Köszönettel tartozom minden klubedzőnek, szülőnek, hiszen nélkülük nem dolgozhattam volna ilyen jó „anyaggal”. A szakmai stáb tagjai is mind hozzá tettek – nem is keveset – a jó szereplésünkhöz, így őket is megilleti az elismerés. Általában pozitív visszajelzéseket kaptam mindenkitől (egy-két közvetett visszajelzést leszámítva), ez nagyon jól esett, és megerősít abban, hogy ezen az úton haladjak tovább.

- Hogyan tovább? Mik a legközelebbi edzői vagy egyéb feladataid ezután (klub, stb.)? Illetve arról volt-e szó, hogy bármi változás történik az U16-os válogatott kapcsán, vagy viszed te majd tovább ezt a korosztályt, esetleg az eggyel feljebb lévőt majd?

MG: - Az Eb végeztével lesz pár napom, amit otthon (Miskolcon) a családdal és a barátokkal töltök, majd egy-két nap pihenő, és augusztus 21-én már kezdjük is a felkészülést Szekszárdon. Jó lenne, ha egy kicsit több időm lenne kikapcsolódni, de akinek van munkája, ráadásul abból él, amit szeret csinálni, az ugye ne panaszkodjon, egyébként sem vagyok az a típus. A folytatással kapcsolatban beszélgettem már Farkas Sándorral, és Szalay Ferenc elnök Úrral is, akik pozitívak velem kapcsolatban, de mivel kis országban élünk, és sokan szeretnének a „mézes bödönhöz” férni, így sosem lehet tudni. Az utánpótlás válogatottak élére szóló kinevezés 12 hónapos intervallumra adható, mely szeptember végén jár le, úgyhogy biztosan csak akkor derül ki, hogy milyen szerepet szánnak nekem. Én személy szerint nagyon szívesen maradnék az U16-osoknál, nem hiába válogattam be nyolc ’99-es születésű játékost, de majd az élet ezt is elrendezi. Az biztos, ha így lesz, nagyon fog fájni a szívem a négy ’98-as miatt (Studer Ági, Török Ági, Szeli Dorina, Doktor Anna).

- Bónusz kérdés (pl: ha volt kedvenc momentumod az Eb-n, akár a pályán akár azon kívül vagy bármi jöhet ide...).

MG: - A kedvenc momentumom, amit a meccs után hajnalban vagy harmincszor visszanéztem, és mindenkinek a boldogságtól örvendő arcát figyeltem, a horvátok elleni dudaszós, győzelmet jelentő tripla volt (55-52 a vége, s utána örömkupac a fenti képen - a szerk.). Edzőként sosem éltem még át ilyet, és mondhatom, fantasztikus érzés, még most is libabőrös leszek, ha eszembe jut.



A 2014-es "A" divíziós Európa-bajnokságon 6. helyet elérő magyar női válogatott kerete és stábja (a mezszámok és a nevek megfelelnek a fotón lévőknek, kivéve Soóst, aki a fotón 14-es és Radóczot, aki a fotón 20-as - a lettek elleni edzőpmeccsen készült):

4 CZUKOR Dalma (Sopron)
5 TÖRÖK Ágnes (Győr)
6 PUSZTAI Petra (Vasas)
7 DOKTOR Anna (Vasas)
8 STUDER Ágnes (Szekszárd) - csapatkapitány
9 FOITL Emília (Csata)
10 MÉRÉSZ Beatrix (Vasas)
11 SZELI Dorina (Sopron)
12 GEREBEN Lívia (Kecskemét)
13 LELIK Réka (Csata)
14 RADÓCZ Fanni (Szeged)
15 SOÓS Réka (Szeged)

Vezetőedző: MAGYAR Gergely, Edző: GÁBOR Erzsébet, Masszőr: IMRI Zsuzsanna, Technikai vezető: LASZTOMÉRY András, a csapat hivatalos kísérője volt BODROGVÁRY Iván.

Fotók: Koppányi Szabolcs