A legnagyobb ötlet: a hárompontos
Anatolj Dmitrijevics Miskin az első olyan 2 méter fölötti kosarasok egyike volt, aki nem centert, hanem bedobót játszott - világszínvonalon
Több évtizedes ismeretség után talán kimondhatom: megtisztel barátságával, amire nagyon büszke vagyok. A korábbi világ, kétszeres Európa-bajnok és kétszeres olimpiai bronzérmes klasszis Győrben, a szlovákok legyőzése után készséggel, mi több kifejezetten jókedvűen felelt az őt a magyar sportbarátoknak nemcsak mint edzőt, hanem mint magánembert is bemutatni próbáló magyar újságíróknak. A beszélgetést - amelyet csapatának Budapesten a franciák ellen elvesztett elődöntő után folytattunk - már említett barátság okán tegező tónusban adjuk közre
- Pár napja a szlovákok elleni győzelem után érthetően sokkal jobb volt a hangulatod, mint a litvánok elleni vereség után, amikor úgy tűnt, visszafogtad magad, és nagyon diplomatikusan nyilatkoztál...mindig ilyen gyorsan elűzöd a stresszt?
- Azért az után a meccs után rögtön a lefújást követően próbáltam érzékeltetni a lányokkal, hogy az utolsó negyedben mutatott teljesítmény elfogadhatatlan, s ezzel lehet sikerült is egy kicsit levezetnem a feszültséget. Valamennyi azért persze maradt még belőle a sajtótájékoztatóra is, de ott az ember azért próbálja fegyelmezni magát.
- Hét éve a Dinamo Kurszk edzőjeként már járt itt Győrben. Mi történt veled azóta?
- Oroszországban a kluboknál gyakori az elnökváltás, és ezek következtében az edzőváltás is, az új elnökök rendszerint új edzőket neveznek ki. Kurszkban is ez történt, jött egy új elnök, egy hölgy, akinek nem voltam szimpatikus. De az élet igen érdekes. Ott a szakmai karrieremben történt egy törés, elkerültem Kurszkból, de ennek köszönhettem, hogy nem sokkal később megismertem a páromat, akit el is vettem feleségül.
- Az orosz női válogatottnál generációváltás zajlik, és volt is egy "mélypont" a legutóbbi Európa-bajnokságon a legjobb nyolc közé sem jutott be az orosz válogatott. Az Abroszimova, Korsztyn, Rahmatulina, Sztyepanova féle társaságból mára csak Irina Oszipova maradt hírmondónak. Csapatoddal most bejutottál a negyeddöntőbe, ahol óriási meccsen kikaptatok a franciáktól. Ez reális volt, hogy látod a további esélyeket?
- Az a helyzet, hogy hiába tartják - amúgy jogosan - Európa egyik legjobb, legerősebb bajnokságának az oroszt, sajnos a válogatott szempontjából túl sokat nem ér. Nem, mert rengeteg a külföldi, köztük jó néhány világsztár. Övék a főszerep, ők döntik el a meccseket egymás között, kiélezett helyzetekben az orosz játékosoknak gyakorlatilag semmi szerep nem jut. Csökkenteni kellene a külföldiek számát, és több lehetőséget adni a helyieknek. Részben ezzel, részben pedig a csapatban szereplő sok-sok fiatal játékossal magyarázható az is, hogy eddig az Európa-bajnokságon meglehetősen hullámzó volt a csapat teljesítménye, egymást váltották a győzelmek és a vereségek. A franciák elleni vereségről, ahogy Marina Kuzina is mondta, nehéz bármit is mondani, sőt...talán jobb is, ha az ember nem mondja ki, amit gondol. Egységesek voltunk, jól játszottunk, de egy nagyon erős rivális volt az ellenfelünk. Éremért már nem játszhatunk, de az olimpiai kvalifikációt még megszerezhetjük. Amúgy számolgatni nem is nagyon szeretek, helyette dolgozni kell
- Férfi és női vonalon egyaránt edzősködtél. mi a különbség a két szakágban végzett edzői munka között?
- Önmagában a szakmában semmi. Ami eltérés van, az annyi, hogy a fiúkkal szerintem könnyebb meccselni, a lányokkal viszont hamarabb lehet látványosan jó eredményeket elérni.
- A szovjet válogatott tagjaként kétszeres Európa- és egyszeres világbajnok voltál. Az olimpiákról viszont "csak" két bronzérmed van, nincs hiányérzeted amiatt, hogy olimpiát nem sikerült nyerned?
- Nem is tudom, egy pici talán van, méghozzá azért, mert úgy érzem, hogy ez nem feltétlenül rajtam múlt. Montreal és Moszkva bronzérme után kezdett kialakulni annak a gárdának a gerince, amely ezerkilencszáznyolcvannyolcban, Szöulban a csúcsra ért. Los Angelesre bombaerős csapatunk lett volna, Valtersszel, Kurtinaitisszal, Tkacsenkóval, Tyihonyenkóval, Bjelosztyennijjel, Sabonisszal, és még talán mondhatom, hogy velem...Sajnos a politika közbeszólt, nem indulhattunk. Amúgy a pályafutásomban nincs hiányérzet, korosztályomban a legjobbak ellen játszhattam, Európa-bajnokságokat, világbajnokságot nyertem.
- Kétszázöt centis magasságoddal bedobót játszottál, az ezerkilencszáz hetvenes-nyolcvanas években. Ez akkor egyedi jelenség volt, akkoriban még a centerek (sem feltétlenül) voltak ilyen magasak. Mit jelentett neked a hárompontos dobás bevezetése?
- A legnagyobb találmány, amióta csak létezik a kosárlabda. Pár évvel előbb is bevezethették volna, sajnos csak két-három szezont játszhattam úgy, hogy triplákat is dobhattam. Amúgy a játékot is jóval látványosabbá, izgalmasabbá tette.
- Nem hagytad túl korán abba a játékot, hiszen Szöul idején "csupán" 34 voltál...
- Sajnos egy elég makacs hátsérülés leparancsolt a pályáról, harminchárom éves koromig játszottam. Meg is kellett operálni, utána pedig nem tudtam volna már azon a szinten játszani, ahogy addig.
- Bár már túl vagy a hatvanon, augusztusban leszel hatvanegy éves, szenzációsan tartod magad egy gramm felesleg nincs rajtad, alkatra teljesen olyan, mint játékos korában. Minek köszönhető ez?
- Részben a szüleim adta géneknek, részben pedig a harmincöt éves feleségemnek.
Még egy adalék arról, mennyire úriember Anatolij: a franciák elleni vereséget követő sajtótájékoztató után készséggel állt meg e sorok írójával közös fényképre!
Névjegy
Anatolij Dmitrijevics Miskin
Született: 1954. augusztus 14. Szverdlovszk
Legjobb eredményei játékosként: Világbajnok 1982, (Kolumbia), vb ezüstérmes 1978, (Fülöp-szigetek). Európa-bajnok: 1979 (Olaszország), 1981 (Csehszlovákia). Eb-ezüstérmes: 1977 (Belgium), Eb bronzérmes: 1973. (Spanyolország), 1983. (Franciaország). Olimpiai bronzérmes: 1976 (Montreal), 1980 (Moszkva).