157 éve született a kosárlabdázás atyja

James Naismith 1861. november 6-án látta meg a napvilágot Kanadában, és a kanadai McGill Egyetemen szerzett diplomát testnevelésből. 1891-ben alma materében kezdett el tanítani, ám még ebben az évben a springfieldi YMCA iskola testnevelője lett, ahol kitalálta a kosárlabdát - kapott egy elég nehezen kezelhető osztályt meg némi instrukciót a testnevelők vezetőjétől, hogy 14 napja van összerakni egy játékot, ami leköti a fiatalokat, formában tartja a sportolókat és ezzel együtt nem is túl sérülésveszélyes.

A 13 eredeti szabályról ezen a linken olvashattok. Az első kosármeccset 1891. december 21-én játszották, ám amint arról három éve írtunk már, Naismith maga mesélte el egy 1939-es rádióadásban, hogy az a mérkőzés botrányba fulladt, ezért módosított a szabályokat. Az első hivatalos kosármeccsre 1892. január 20-án került sor.

Denverbe ment nem sokkal később, ahol orvosi diplomát szerzett, majd 1898-ban a Kansas Egyetemen kezdett tanítani. Az intézmény kosárlabda programja nem sokkal Naismith érkezése után indult be. Itt edzője volt annak a "Phog" Allennek, aki egyrészt létrehozta később a Kosárlabda Edzők Szövetségét, másrészt aki 1917-től kezdve a Kansas egyetem vezetőedzője volt egészen 1956-ig (1952-ben NCAA bajnok lett), harmadrészt akit a kosárlabda edzők atyjának tartanak, miután volt Dean Smith, Adolph Rupp és Ralph Miller trénere is - később mindhárman edzőlegendák lettek, és a sportág számos meghatározó alakját nevelték ki.

1904-ben bemutató sportág volt a kosárlabda a St. Louis-i nyári olimpián, 1936-ban pedig Allen pénzt gyűjtött, és az adományokból elutaztatta Naismith-t az 1936-os berlini olimpiára, ahol egykori mestere láthatta, hogy az általa kitalált játék olimpiai sportág lett. Saját bevallása szerint az volt a legnagyobb ajándék számára, hogy szentanúja lehetett annak, hogy hány országban űzik az általa kitalált játékot - ő adta át egyébként az érmeket az amerikai, a kanadai és a mexikói válogatott játékosainak, akik az első három helyen végeztek.

Nem sokkal a korábban említett rádióinterjút követően, 1939. november 28-án hunyt el, de örökre beírta magát a történelemkönyvekbe, és ma az ő nevét viseli a Hírességek Csarnoka.