A Bulls és a Rockets eddigi utolsó bajnoki címei

1987-ben a döntő hatodik meccséhez érkezett el a Los Angeles Lakers és a Boston Celtics. A két együttes a korszak két legnagyobb csapata volt, ez pedig mindent eldöntő finálénak bizonyult köztük, hiszen 1984-ben a Celtics, egy évre rá pedig a Lakers győzte le a másik együttest. 1986-ban az akkor címvédő Los Angeles-ieket megállította a PO-ban a Hakeem Olajuwon és Ralph Sampson vezette Houston Rockets, amelyet a döntőben 4-2-re vert a Boston, így Larry Birdék érkeztek ide címvédőként.

A Lakers az előző évi fiaskó ellenére nagyon magabiztos volt, 65-17-tel nyerte az alapszakaszt, a PO-ban pedig előbb a Denver Nuggetset söpörte ki (3-0), majd egyszer kikapott ugyan a Golden State Warriorstől, de ahhoz Sleepy Floyd 29 pontos negyede is kellett (4-1). A nyugati döntőben megint söpört az aranysárga-lila alakulat, a Seattle SuperSonics volt az áldozat (4-0). A túloldalon a Celtics 59-23-mal nyerte keletet. A rájátszásban előbb kisöpörte a Chicago Bullst (3-0), majd két kőkemény csata várt a zöldekre a Milwaukee Bucks (4-3) és a Detroit Pistons (4-3) ellenében.

A döntőbe a Lakers tehát pályaelőnnyel érkezett, ahol az első két meccset behúzta otthon, a harmadikon a Celtics diadalmaskodott hazai pályán, a negyediken azonban Magic Johnson horogdobása aranysárga-lila győzelmet eredményezett Bostonban is. A Celtics az ötödik meccsen életben maradt, de a hatodik összecsapásra Los Angelesben került sor, 3-2-es Lakers-előnynél.

A 106-93-as hazai siker azt jelentette, hogy a Showtime Lakers negyedik bajnoki címét is megnyerte - egy évvel később megvédte azt -, a Magic-Bird csata pedig a döntőbeli győzelmeket tekintve 2-1-re alakult. Ez volt kettejük utolsó megmérettetése a finálékat tekintve, a Boston ugyanis 21 évig, 2008-ig nem tudott bekerülni a döntőbe - a Kevin Garnett-féle társaságnak sikerült megnyernie keletet, majd bajnok is lett, éppen a Lakers ellen.

 

Három esztendővel később a Detroit Pistons olyat tett június 14-én, amelyre csak a Celtics és Lakers voltak képesek korábban: megvédte bajnoki címét. A Bad Boys éppen tegnap 33 éve ünnepelte első bajnoki címét, ma pedig a második diadalra emlékezhetnek vissza a drukkerek.

Címvédőként 59-23-at "ment" a Pistons az alapszakaszban, ám az autóvárosiakat az összesített tabellán megelőző Los Angeles Lakers (63-19) már a nyugati PO második körében elvérzett. A Pistons keleti elsőként az Indiana Pacers (3-0) és a New York Knicks (4-1) elleni párharcokkal hangolt a Chicago Bulls elleni thrillerre, amelyet ebben az évben még megnyert (4-3). A túloldalról a Detroithoz hasonlóan az alapszakaszt 59-23-as mérleggel abszolváló Portland TrailBlazers jutott be a fináléba, amely a Dallas Mavericks elleni söprés (3-0) után nagy párharcot vívott a San Antonio Spursszel (4-3), a Lakerst kiverő Phoenix Sunsot pedig hat meccsen búcsúztatta (4-2).

A döntő nem alakult egyszerűen, hiszen a második meccsen elvette a pályaelőnyt a Blazers, amely ezt követően azonban kétszer bukott zsinórban hazai parketten, így érkeztünk el az ötödik meccshez, amelyet szintén Portlandben játszottak.

A Pistons 92-90-es sikere azt jelentette, hogy a Lakers és a Celtics után a Detroit volt a harmadik franchise, amelynek sikerült megvédenie címét, emellett zsinórban ötödjére nyert idegenben a döntőben - az előző évben 4-0-ra söpörte a Lakerst -, amely máig fennálló NBA rekordnak számít - a Bulls ugyanígy ötször nyert zsinórban saját pályájától távol, de a Pistons társbérletben jelenleg is birtokolja ezt a csúcsot.

 

Ha már a Chicago Bulls és a Blazers is szóba került, akkor 1992-vel kell folytatnunk, amikor a két együttes egymással találkozott a fináléban. A Chicago címvédőként 67-15-tel nyerte az alapszakaszt, majd a rájátszásban a Miami Heatet kisöpörte (3-0), a New York Knicksszel (4-3) és a Cleveland Cavaliersszel (4-2) viszont nagyon jó párharcokat vívtott. A Blazers az 1990-es döntő után 1991-ben alapszakaszgyőztesként a nyugati döntőben kikapott a Lakerstől, ebben az esztendőben viszont a nyugati konferencia első kiemetjeként (57-25) újra bekerült a nagydöntőbe a Lakers (3-1), a Phoenix (4-1) és a Utah Jazz (4-2) testén keresztül.

A döntőben az első meccs rögtön legendás is lett, "The Shrug Game" néven fut azóta, a második találkozót azonban elhozta a Blazers Chicagóból. A Bulls a harmadikon visszavette a pályaelőnyét, a negyediken elszenvedte egyetlen idegenbeli vereségét a döntőket tekintve az első three-peat idején, az ötödiken azonban a címvédés kapujába lépett egy újabb idegenbeli sikerrel. A hatodik találkozót 1992. június 14-én rendezték:

A Bulls végül 97-93 arányban győzött, ezzel begyűjtötte második bajnoki elsőségét. A találkozó onnan marad emlékezetes még, hogy utolsó negyed előtt 15 pontos vagy ennél nagyobb hátrányból (64-79) soha senki nem fordított korábban a döntőkben, és azóta sem tette ezt meg egyetlen gárda sem. Michael Jordan másodjára lett döntő MVP, ő volt az első, akinek ez egymást követő években összejött. Szintén rekord volt a Portland büntetőzése, amely 21/21 volt ezen az összecsapáson.

1995-ben a Houston Rockets írt történelmet ezen a napon. A texasiak címvédők voltak, de az alapszakaszban csak 47-35-öt teljesítettek, így hatodik helyen kerültek a PO-ba. Ott aztán előbb a 60 győzelmet elérő, alapszakaszmásodik Jazzt (3-2), majd az alapszakaszban harmadik, 59 győzelmet számláló Sunst (4-3), ezt követően pedig a reguláris szezon legjobb mérlegét felmutató, 62 sikert arató Spurst (4-2) verték. A túloldalról a keleti első Orlando Magic (57-25) jutott be a fináléba, amely a PO-ban a Celticsen (3-1), a már újra Michael Jordannel felálló Bullson (4-2) és a Pacersen (4-3) verekedte át magát.

A fináléban aztán elmaradt a nagy ütközet: bár az első és a harmadik mérkőzés is nagyon szorosan alakult, de 3-0-val vágott neki 1995. június 14-én a Rockets a döntő negyedik meccsének.

A címvédés a Houstonnak is összejött a 113-101-es diadallal (a Celtics, a Lakers, a Pistons és a Bulls után ötödik együttesként). Az első hatodik kiemelt csapat lett a Rockets, amely végül bajnoki címet tudott szerezni, és azóta is a Houston a legalacsonyabban besorolt együttes, amely valaha gyűrűt szerzett. Abban is úttörők voltak Olajuwonék, hogy elsőként lettek úgy végső győztesek, hogy a PO-ban négy olyan gárdát sikerült legyőzniük, akik az alapszakasz során legalább 50 győzelmet elértek, mind a négy párharcukat pályahátrányból húzták be - a "leggyengébb" ellenfelük az 57 győzelmes Orlando volt.

 

1998-ban a Chicago Bulls és a Utah Jazz a hatodik meccset játszotta ezen a napon. A Bulls kétszeres címvédőként 62-20-szal nyerte keletet, majd a PO-ban a New Jersey Netset (3-0), a Charlotte Hornetset (4-1) és az Indianát (4-3) múlta felül. A Jazz szintén 62-20-at ment nyugaton, majd a Houston (3-2), a San Antonio (4-1) és a Lakers testén keresztül jutott a döntőbe, ahol Karl Malone-éké volt a pályaelőny.

Az a pályaelőny, amit a második meccsen elbuktak, az ötödiken viszont az életükért küzdve visszaszereztek, így szempontjukból 2-3-mal tértek vissza Utah-ba, a hatodik összecsapásra.

A találkozó újabb adalék volt Michael Jordan legendájához, a mérkőzés végén bemutatott három kulcsfontosságú akciója mellett hatodik döntő MVP címe is történelmi. A Bulls a 87-86-os győzelmével másodjára is megcsinálta a three-peatet, Jordan pedig utolsó meccsét játszotta a chicagói együttesben. Sem a Bulls, sem a Jazz nem járt azóta a nagydöntőben.

 

15 éve a San Antonio Spurs került középpontba, miután az 1999-es, 2003-as és 2005-ös bajnok újfent a végső siker kapujában állt. A Spurs 58-24-gyel a harmadik volt nyugaton az alapszakaszban, de 4-1-gyel búcsúztatta a Denvert, 4-2-vel a Sunst, majd megint 4-1-gyel a Utah Jazzt. A túloldalon a Cleveland Cavaliers állt, amelyet LeBron James vezetett a döntőbe. Az ohióiak 50-32-vel kelet második helyén zártak, 4-0-val söpörték a Washington Wizardsot, majd két 4-2-es sorozat következett számukra a New Jersey Nets és a Detroit Pistons ellen.

A finálé első három találkozóját egytől-egyig a Spurs nyerte - hazai pályán simábban diadalmaskodott, idegenben, a harmadik összecsapáson pedig egy pontszegény mérkőzésen 75-72-re. Így érkezett el 2007. június 14-e és a negyedik meccs:

A 83-82-es győzelem azt jelentette, hogy a San Antonio megnyerte negyedik bajnoki címét is a Tim Duncan-féle korszakban - 2014-ig nem jutott ilyen magasságokba Gregg Popovich csapata, akkor szintén LeBron aktuális együttesét, a Miami Heatet sikerült két vállra fektetni. A túloldalon a Cavs James első korszaka alatt már nem tudott bekerülni a fináléba, de LeBron először 2012-ben, a Cleveland pedig 2016-ban felért a csúcsra.

 

Az utolsó bajnoki visszatekintésünk a 2009-es döntő ötödik meccséhez vonatkozik, 13 évvel ezelőtt ugyanis a Los Angeles Lakers és az Orlando Magic utoljára találkoztak a nagydöntőben. A Lakers a Celtics ellen elveszített finálét követően megnyerte nyugatot (65-17), a rájátszásban pedig a Utah (4-1), a Houston (4-3) és a Denver (4-2) is behódolt az aranysárga-liláknak. Az Orlando csak harmadik lett keleten, ám a Sixers (4-2) legyőzését követően idegenben nyerte meg a hetedik meccset a Kevin Garnett nélküli Boston ellen (4-3), majd a LeBron James-féle, alapszakaszgyőztes Clevelandet is kiejtette pályahátrányból (4-2).

A döntőben a Lakers az első meccsen kiütötte a Magicet, a második meccsen Courtney Lee emlékezetes kihagyott ziccerét követően hosszabbításban nyertek az aranysárga-lilák. Floridában hozta az elsőt a Magic, utána azonban Derek Fisher végjátékban nyújtott teljesítményének köszönhetően megint hosszabbításban nyert a Lakers, így jött el az ötödik találkozó, még mindig az Orlando csarnokában.

A 99-86-os győzelem a Lakers bajnoki címét, Phil Jacksonnak pedig a 10. aranygyűrűt jelentette, amellyel túlszárnyalta a Boston Celtics ikonikus alakját, Red Auerbachot a trénerként begyűjtött bajnoki címek számában. A Magic nem tudott visszatérni azóta sem ilyen magasságokba, a Lakers azonban a Boston ellen egy évvel később megvédte a címét - igaz, azóta ők is megjárták a Mariana-árkot, majd 2020-ban 10 éves kihagyás után nyertek újra bajnokságot. 

 

Van több híres születésnaposunk is. Michael Jordan egykori egyetemi csapattársa, az 1984-es draft 1/4-ese, Sam Perkins 61 éves lett ma. A Spurs 2007-es bajnoki címében is tevékeny szerepet vállaló, háromszors bajnok, az év első védő ötösébe ötször is beválasztott egykori fenegyerek, Bruce Bowen 51. születésnapját ünnepli. A jelenlegi liga egyik tehetsége, RJ Barrett pedig kereken 22 esztendős. Isten éltesse mindnyájukat!