Két legendás center és a Spurs is ünnepel

Az 1991-es draft 1/4-es választási jogával választotta ki a Denver Nuggets a Georgetown egyetem Kongói Demokratikus Köztársaságból származó centerét, Dikembe Mutombo Mpolondo Mukamba Jean-Jacques Wamutombót, aki ma ünnepli 54. születésnapját, és aki azonnal berobbant a ligába, első évében All-Star lett - a később szinte csak a védekezéséről híres játékos karrierje legmagasabb pontátlagát hozta (16.6) rögtön 12.3 pattanóval és 3.0 blokkal, az Év Újonca díjat azonban így is Larry Johnson nyerte.

Öt szezonnyi coloradói karrierje emlékezetesre sikeredett, miután az utolsó három idényben ő volt a blokkkirály (4.1, 3.9, 4.5), 1993/94-ben pedig az ő vezetésével verte ki a Denver a Seattle Supersonicsot - az NBA történetének első nyolcadik kiemelt csapata volt a Nuggets, amely egy első kiemeltet búcsúztatni tudott, Mutombo pedig az ötmeccses sorozatok történetében állított fel csúcsot 31 blokkjával.

1996 júniusában ingyen távozott az Atlanta Hawkshoz, órási veszteséget okozva ezzel a Nuggets számára. Atlantában tovább folytatta teljesítményét, 1996/97-ben és 1997/98-ban is ő lett az Év Védője, 1999/2000-ben pedig pattanókirályi címet nyert. 2001 februárjában a Hawks a Philadelphia Sixershez cserélte többek között a feltörekvő, de ekkor sérült Theo Ratliffért, illetve Toni Kukocért. Mutombo újfent az Év Védője lett, a Phillyvel pedig bejutott a döntőbe, ahol azonban a Los Angeles Lakerstől vereséget szenvedett csapatával. Aláírt még a Sixershez, volt is még egy jó éve, amikor utoljára All-Star lett 2001/02-ben, innentől azonban lefelé vezetett az útja.

A New Jersey Netshez cserélték 2002 nyarán, ők pedig egy év múlva szabadlistára tették - ekkor már csak 5.8 pontot és 6.4 pattanót átlagolt. Aláírt a New York Knickshez 2003 októberében, de 2004 nyarán a Chicago Bullshoz cserélték, amely még az idény kezdete előtt a Houston Rocketshez továbbította. Itt újra otthonra talált, öt szezont húzott le a texasi együttesnél, ahol fontos szerepe volt Yao Ming cseréjeként - és a kínai elég sűrűn előforduló sérülése esetén kezdőként. 2008/09-ben még aláírt egy fél évre a Houstonhoz, de a rájátszás második meccsén megsérült, ezzel befejezte.

Minden idők második legjobb blokkolójaként hagyta abba (3289), csak Hakeem Olajuwon előzi meg a vonatkozó listán, de így is minden idők egyik legjobb belső védője. Négyszer nyert Év Védője díjat - ezt rajta kívül csak Ben Wallace mondhatja el magáról. 2007 márciusában, 40 évesen is leszedett még 22 pattanót egy Denver elleni meccsen, ezzel minden idők legidősebb játékosa, aki egy meccsen elért legalább 20 pattanóig.

Blokkjai utáni mutogatása örökre egyedi mozdulatsora marad, és a pályán kívül is bevéste magát a történelemkönyvekbe: óriási népszerűségnek örvend világszerte humanitárius megmozdulásai okán, kórházat épített hazájában, és a rászorulók megsegítésén dolgozik már játékospályafutása első pár éve óta. Többször kitüntették elnökök, több doktori címet is szerzett különböző egyetemeken - 1991-ben egyébként nyelvészetből és diplomáciából végzett a Georgetownon.

2015 novemberében vonultatta vissza 55-ös mezszámát az Atlanta Hawks, és mind a mai napig a liga környékén dolgozik - két éve, születésnapján például megnyerte a Sager Strong trófeát, mert úgy ítélték meg, hogy ő testesíti meg leginkább a bátorságot, a hitet és a jóindulatot. Az egész liga egyik legpozitívabb megítélésű alakja.

A 78. születésnapját ünneplő Willis Reedet az 1964-es draft második körében, a 8. helyen választotta ki a New York Knicks, és azonnal bebizonyosodott, hogy kitűnő döntést hozott az együttes. Első évében megnyerte az Év Újonca díjat, és ott volt az All-Star gálán is - ez utóbbira a következő hat idény alkalmával mindig sor került. Csapatsikereket egészen 1968/69-ig nem igazán ért el - ekkor már a keleti főcsoport döntőjében kapott csak ki csapatával a Boston Celticstől (2-4). Reed eddig a pontig már három All-NBA második csapatba jelölést ért el, az áttörés azonban csak ezután következett.

1969/70-ben ugyanis bajnoki címet nyert a Knicks úgy, hogy Reed lett az All-Star MVP, az alapszakasz és a döntő legértékesebb játékosa is, valamint az All-NBA és All-Defensive első csapatokba is beválasztották - ő volt az első, akinek sikerült a sima, az AS és a döntő MVP-jének járó trófeát is begyűjtenie egy szezon során, azóta is csak Michael Jordan (1996) és Shaquille O'Neal (2000) voltak képesek erre. Az 1970-es fináléban történt a híres jelenet, hogy a súlyos izomszakadása ellenére is pályára lépett a döntő hetedik meccsének elején, ezzel óriási lelki pluszt adva csapattársainak.

1970/71-ben még ott volt az All-Staron, pályafutása során hetedjére és utoljára, illetve az All-NBA második ötösében is helyet kapott, ám a Knicks kikapott a Baltimore Bulletstől a keleti döntőben (3-4). A következő szezon nagyon nem sikerült Reednek, mindössze 11 meccset játszott térdsérülés miatt, és bár a Knicks újra bejutott a döntőbe, ezúttal kikapott a Los Angeles Lakerstől (3-4). A centerlegenda ezt követően meg sem közelítette korábbi formáját, nagyon visszaestek átlagai, ettől függetlenül 1973-ban, mikor újra összetalálkozott a Lakers és a Knicks a fináléban, győzelemre vezette csapatát (4-1), és megint ő lett a döntő MVP-je. Még egy szezont játszott, de megint csak 19 mérkőzésen tudott parkettre lépni, így 1974 nyarán visszavonult. 1982-ben választották be a Hírességek Csarnokába.

1977/78-ban egy idény erejéig volt a Knicks edzője, majd dolgozott az Atlanta Hawksnál és a Sacramento Kingsnél is, mint segédedző. Egyetemi szinten is próbálkozott, a Creightont irányította négy esztendőn keresztül (1981-1985), és volt a St John's segédedzője is. 1988-tól kicsivel több mint egy szezon erejéig volt a New Jersey Nets főedzője, majd 1989 nyarától 1996-ig a csapat GM-jeként és elnökeként tevékenykedett. Ezt követően a senior vice president szerepkörbe "buktatták felfelé", ezt a posztot 2004-ig töltötte be - tehát ott volt a két döntős évben. 2004-től 2007-ig a New Orleans Hornets elnöke volt, 2007-ben visszavonult az ilyen pozícióktól is. Isten éltesse mindkettejüket!

Több draftot is tartottak június 25-én. Az egyik legfontosabb az 1997-es, amelyen a San Antonio Spurs választhatott az 1/1-es draftjoggal.

A Spurs 1995/96-ban még 59-23-at futott az alapszakaszban, majd a nyugati elődöntőben kapott ki a Utah Jazztől. Egy évvel később aztán borzalmas idénye volt a klubnak: David Robinson összesen 6 meccsen játszott - előbb hátsérülése, majd lábtörése volt -, míg Sean Elliott csak 39-en, így az együttes története leggyengébb idényét produkálta, mindössze 20-62-t teljesített. A lotteryn aztán mázlija volt Gregg Popovichéknak: a harmadik leggyengébb mérleggel is övék lett az 1/1, 1997. június 25-én pedig kiválasztották vele Tim Duncant. Ehhez a szezonhoz tartozik, hogy Popovich GM-ként idény közben kinevezte magát vezetőedzőnek.

Duncan azonnal berobbant, 21.1 pont, 11.9 pattanó és 2.5 blokk voltak az átlagai, megnyerte az Év Újonca díjat, All-Star lett, az All-NBA első és az All-Defensive második csapatba választották. Az alapszakaszt 56-26-tal zárta a gárda, a Jazztől viszont a két évvel korábbiakhoz hasonlóan a nyugati elődöntőben kikapott. Egy évvel később fordult a kocka, igaz, nem túl gyorsan, hiszen az 1998/99-es szezont lockout sújtotta. A Spurs 37-13-mal az alapszakasz legjobb mérlegét produkálta, majd átgázolt nyugaton: 3-1-re verte a Minnesotát, majd kisöpörte a Lakerst és a Blazerst is. A döntőben az NBA történetének első olyan csapatával találkozott a San Antonio, amely nyolcadik kiemeltként jutott be a fináléba, a New York Knicksszel kellett farkasszemet néznie.

A Knicksnek azonban nem volt ellenszere Duncanékre: 21 évvel ezelőtt 78-77-re győzött a texasi együttes, amely így 4-1-gyel behúzta a bajnokságot, és ezzel az első ex-ABA csapat lett, amelynek sikerült NBA bajnoki címet nyernie - a Spurs volt az első olyen gárda, amely egyáltalán a döntőbe tudott jutni az ABA-ből érkezők közül. Duncan lett a döntő MVP-je, így gyakorlatilag két év alatt mennybe ment, a csapat és a drukkerek közül pedig már senki nem emlékezett a két évvel korábbi pocsék idényre. Érdekesség, hogy Duncan draftolása óta nem hagyott ki rájátszást a Spurs (idén is van még esélye egy play-in párharccal), és a legendás magasember 2016-os visszavonulásáig bezárólag csak az 1998/99-es idényben nem ért el 50 győzelmet, akkor is csak azért nem, mert összesen 50 meccs volt az alapszakasz.

Az 1997-es drafton Duncan mögött egyébként Keith Van Horn, majd Chauncey Billups keltek el a második és a harmadik helyen, de ezen a játékosbörzén választották ki Tracy McGradyt is (1/9).

Nem az 1997-es volt az egyetlen olyan draft június 25-én, amely egy egész korszakot határozott meg utána. 1979-ben is ezen a napon került sor a játékosbörzére: 41 évvel ezelőtt került a Los Angeles Lakershez Magic Johnson az 1/1-gyel a Chicago Bulls által kiválasztott Dave Greenwood, illetve a New York Knickshez kerülő Bill Cartwright előtt. Sidney Moncrief az 5., a Detroittal kétszeres bajnok Vinnie Johnson a 7. helyen kelt el, a későbbi körökben pedig két markáns centert is kiválasztottak a csapatok: Bill Laimbeer a 3. kör 65. helyén került a Cleveland Cavaliershez, Mark Eaton pedig az 5. kör 107. pozíciójában a Phoenix Sunshoz - igaz, Laimbeert másfél év után elkótyavetyélte a Cavs, Eaton pedig visszament az egyetemre, 1982-ben pedig már a Utah Jazz draftolta, ott vált ismert játékossá.

2009-ben megint egy ligatörténeti draftra került sor. Az 1/1 Blake Griffin volt, akit a Los Angeles Clippers választott ki, a Memphis óriási bakot lőtt Hasheem Thabeettel az 1/2-n, az Oklahoma City Thunder pedig az akkor még egészen visszafogott szakállal rendelkező James Hardent vitte az 1/3-on. Ez volt az a draft, ahol a Minnesotának két pickből sem sikerült eltalálnia, hogy melyik irányítót kellett volna vinni (Ricky Rubio, Johnny Flynn), mert 1-gyel mögöttük kelt el Steph Curry, akit a Golden State Warriors választott ki a hetedik helyen. Ugyanehhez a játékosbörzéhez kapcsolható DeMar DeRozan (1/9), Jrue Holiday (1/17), Patrick Beverley (2/42), Danny Green (2/46) és Patty Mills (2/55) is.

Öt évvel ezelőtt, 2015-ben is ezen a napon volt a draft: Karl Anthony Towns volt az 1/1 D'Angelo Russell és Jahlil Okafor előtt. Itt fütyülték ki Kristaps Porzingist egyes Knicks-szurkolók, miután a lett a negyedik helyen a New Yorkhoz került - Myles Turner (1/11), Devin Booker (1/13), Larry Nance Jr. (1/27), Montrezl Harrell (2/32) vagy éppen Josh Richardson (2/40) is ezen a napon kerültek a ligába.