Nagy Zoltán szerint minőségi ugrás történt a Vasas Akadémiánál

A vasassc.hu interjúja:

A többi közt bajnoki cím és bajnoki ezüstérem is került a 2018/19-es szezon végén a Vasas Akadémiához, de az eredményesség mellett nem elsősorban ennek örülnek Pasaréten. Az utánpótlás-nevelés egy jelentős szemléletváltás után, második éve jár új utakon, és az egységes szakmai koncepciónak bizony megvannak az eredményei. Nagy Zoltán szakmai igazgatót kérdeztük a szezonról és a munka hátteréről.

Két évtizednyi németországi munka után 2017 szeptemberében érkezett Pasarétre a korábbi 61-szeres válogatott kosárlabdázó, Nagy Zoltán. A Vasas Akadémia férfi szakágának lett az utánpótlás szakmai vezetője, és mivel az általa megálmodott struktúra azóta is töretlenül működik, maximálisan élvezi a vezetők bizalmát. Úgy véli, minőségi, európai szinten is meghatározó utánpótlás-nevelésre törekednek a Vasasnál.  

Mennyire elégedett a mögöttünk hagyott szezonnal, függetlenül az eredményességtől, amiben egyébként nem lehet hiányérzetünk?

Összességében nagyon elégedettek lehetünk. Két éve elkezdtünk egy közös, egységes szakmai koncepció mentén dolgozni Pasaréten. A mostani szezon végén kijelenthetjük, hogy ebben az első két évben felállt és működik az általunk elképzelt struktúra, szerkezet, az edzői stáb ebben a felépített rendszerben, az általunk elvárt követelmény-rendszereket figyelembe véve és alkalmazva dolgozik és fejlődik. A körülményeink fejlesztésén is dolgozunk, igyekszünk a meglévő lehetőségeinket maximálisan kiaknázni, és optimalizálni minden olyan szituációt, ami garantálja a további előrelépést, minden egyes csapat és játékos számára. Azt is tudtuk, hogy két év után már be kell érnie a munka egy részének, és látható is az előrelépés, ráadásul nemcsak a struktúrát illetően, szakmailag, hanem az eredményességben is.  Szeretnénk ezt továbbvinni.  Hosszú távon természetesen az is célunk, hogy legyen egy olyan hazai pályánk, amely méltó a szakmai munkához, és amely biztosítéka lehet a további előrelépésnek. Annak érdekében, hogy ez megvalósuljon, a Vasas Akadémia vezetősége és munkatársai mindent megtesznek, bízom benne, hogy 2023-ra, szakmai tervünk egyik későbbi céldátumára reális esély lehet ennek biztosítása.

Sokan abból ítélik meg egy klub vagy műhely eredményességét, hogy van-e bajnoki címük, döntőt játszottak-e és így tovább. Mi nem így gondolkodunk, mi minőségi utánpótlás-nevelésre törekszünk, az a célunk, hogy minél több utánpótlás- majd felnőtt válogatott nőjön ki az akadémiánkról. Egy erős szemléletváltást követően egy más típusú kosárlabda-kultúrát szeretnénk Pasaréten létrehozni, és úgy érzem, nem kell múlt időben beszélnem, már úgy működik a rendszerünk, ahogyan mi gondoljuk, hogy működnie kell. S két év után eljött az idő, hogy elkezdjünk dolgozni, s bár a még több munka révén valószínűleg kisebbek lesznek már ezek az előrelépések, nem lesznek annyira látványosak, de ez vezet a minőség felé. A cél, hogy elérjünk egy olyan európai szintre, hogy bárhol is játszunk, mindig büszkék legyünk az adott csapat teljesítményre.

Miben rejlik ez a szemléletváltozás leginkább? Mi ennek az új struktúrának a lényegi eleme?

Többet és jobban szeretnénk edzeni. Ehhez kell egy megfelelő szakmai stáb, kellenek tehetséges gyerekek, és egy megfelelő infrastruktúra, hogy heti szinten órákkal többet tudjunk dolgozni. Fontos, hogy a tehetségcsoportokat időben felállítsuk, hogy aztán egy hároméves ciklus végén elérjünk arra a követelményrendszerünk által támasztott szakmai szintre, ami után nyugodt szívvel vághatunk bele az újabb hároméves ciklusba. Az alapképzést háromszor három évre toljuk ki, sokkal nagyobb odafigyeléssel, sokkal több szakmai munkával, sokkal több igényes, minőségi szakmai munkával. Fontos, hogy nem „égből pottyant” edzőkkel dolgozunk, nekünk kell kinevelni a saját edzői csapatunkat is. Ebben minőségi előrelépést jelentett Harald Stein érkezése, nagyon örülök annak, hogy ő hozzánk érkezett, szükség volt ebben a tekintetben is megerősíteni az alapokat. Ezzel párhuzamosan a fiatal, tehetséges edzőink számára egy karriertervet vázolunk fel, amivel megerősítjük munkájukat. Az ő képzésüket is a saját igényeinknek megfelelően végezzük.

Hányan kosaraznak most az akadémián, és hány szakember végzi a mindennapi munkát?

Nem a szám a fontos leginkább, hanem az, hogy időben találjuk meg és állítsuk össze a tehetségcsoportjainkat, időben húzzuk meg a vonalat, hogy a játékosok a megfelelő ütemben, a minőségi szakmai munkának hála érjék el a ciklusoknak megfelelő szintet. Az edzői stábban sem az a fontos, hogy hányan vannak, hanem az, hogy milyen edzőkről van szó. Pasaréten úgy gondoljuk, hogy egy edzőnek lefelé és felfelé is támogatnia kell a kollégája munkáját. Éppen ezért egy-egy edzést nem egy vagy két edző tart, hanem van olyan alkalom, amikor négyen végzik a munkát. Az is természetes, hogy szakmai igazgatóként nem az íróasztal mellett töltöm az időmet, hanem minden csapatunkkal kapcsolatban állok, heti egy vagy két alkalommal én tartom az edzést, ez is része a koncepciónknak.

Mi az, amivel a legelégedettebb, ami a legkellemesebb meglepetés vagy eredmény volt ebben a szezonban?

Nagyon boldog vagyok az edzőink és a játékosok fejlődése miatt. A múlt héten Berlinben vettünk részt egy nemzetközi tornán a 2006-os csapatunkkal, büszkék voltunk, hogy fogadhattuk a mezőny gratulációját, a játékunk képe minőségi volt. A lebonyolítás sajátossága miatt „csak” az 5. helyen zártunk, a negyeddöntőben ugyanis a későbbi győztessel találkoztunk. Ha egy másik ágra kerülünk, könnyen lehet, hogy döntőt játszunk, de tényleg nem ez a fontos, hanem az, hogy karaktere volt a csapat játékának, és mindig ez a célunk. Természetesen nem mehetek el szó nélkül a 2005-ös korosztály bajnoki címe mellett: 44 mérkőzésen maradtak veretlenek a szezonban, ebből 31 hazai, 13 nemzetközi mérkőzés volt, az országos döntőn pedig szinte demonstrálva nyerték meg az aranyérmet. Az országos bajnokságokon minimum a negyedik helyen zártak a csapataink, és ez jó visszaigazolás a koncepciónk, a struktúránk és a szakmai munka minősége szempontjából.

Sokan kosaraznak a Vasas Akadémián, nincsenek néha túl sokan a gyerekek? Vagy a koncepció része, hogy mindenkinek megadják a lehetőséget, hogy aztán később eldőljön, hova tovább?

Szeretnénk minőségi utánpótlás-programot és tehetséggondozást végezni a Vasasban, és a szakmai koncepció része, hogy az U16-os ciklus kezdetéig el kell dőlnie annak, ki az, akiben benne van a potenciál, hogy stabil NB I-es játékos, korosztályos, majd felnőtt válogatott legyen, hogy szép kosárlabdakarrier vár-e rá. Sajnos, vannak keserű pillanatok ebben a munkafolyamatban, amikor el kell búcsúznunk játékosoktól, és el kell döntenünk, ki az, akit meg kell tartanunk.

Szintén fájó lehet, amikor más egyesület csap le tehetséges játékosunkra sok-sok év után.

Mivel nevelőegyesület vagyunk, ez egyrészt örömteli és természetes, ugyanakkor úgy érzem, a nevelőmunka nincs megbecsülve, más sportágak gyakorlatához képest a kosárlabdában nem jár nevelési költség például a második átigazolástól. Egy játékos az U16-os korosztályig egy kilencéves komoly szakmai munka révén kapja a képzést, későbbi pályafutásának alapjait, lényegében minden itt dől el, ehhez képest ez a munka elveszti az értékét.

Saját szempontjából hogyan tekint vissza erre a szezonra vagy éppen az elmúlt szűk két évre?

Nagyon boldog vagyok, hogy élvezem a vezetőink támogatását, élvezhetem az edzőink szorgalmát és igyekezetét, tanulni akarását. Két éve az általam tolmácsolt szakmai munkát közösen megálmodtuk, és ez tökéletesen működik a gyakorlatban. Bízom abban, hogy töretlenül folytatódhat a szakmai tervünk megvalósítása. Az általunk felvázolt koncepció részeként érkezett a Vasas Akadémiához Harald Stein mesteredző, az ő szerepvállalásával nagyot erősödtünk, ő a U16-os korosztálytól felfelé dolgozik képző edzőként, emellett az U16-os csapat vezetőedzője volt ebben a szezonban. Közös célunk, hogy minél több tehetségnek teremtsük meg az esélyt, hogy később magas, NB I-es és felnőtt válogatott szinten kosárlabdázzon.

Fotó - Bornyi Márton