Szarvas Gábor mesélt a fiúk Eb-győzelmének titkairól

Először is gratulálunk az Európa-kupa megnyeréséhez, ami a sportág Európa-bajnokságának felel meg. Te már ki merted mondani, hogy a srácokkal meg akarjátok nyerni a kontinensviadalt, ami azért a mindig szkeptikus hazai közvélemény számára bravúrnak tűnhet. Mi adott számodra már napokkal a torna előtt akkora egészséges önbizalmat, hogy ezt - eltérően a magáról a terhet levenni szerető magyar sportvezetőktől és edzőktől - ki merd mondani a felvezető interjúkban?

Ahhoz az önbizalmat, hogy ki mertem jelenteni, hogy nyerni megyünk Debrecenbe, az adta, hogy egyre jobban megismertem a játékosaimat. Vagány, jó munkabírású, tisztelettudó, győztes mentalitású srácokat sikerült kiválasztani. Rengeteget beszélgettünk velük egyénileg, és ők mondták ki, illetve mondatták ki velem, hogy az aranyéremért megyünk az Európa-kupára.

A pénteki napon rögtön egy idegölő vereséggel kezdtünk, amiből általában csak igazi győztes mentalitású sportemberek képesek felállni. Szerinted mi volt a kulcsa annak, hogy a srácok ezt követően végig vagány, agresszív és önbizalomtól duzzadó játékkal, kis túlzással lendületből tudtak végigmenni a mezőnyön?

A szerbek ellen végig a mi akaratunk érvényesült a pályán, csak az "i"-re nem tudtuk feltenni a pontot. Az olaszok elleni meccsig csak azt sulykoltuk, hogy mennyire jók vagyunk, hogy győztesek vagyunk, és föl sem merülhet a vereségnek a gondolata sem. A hosszabbításban kiharcolták a srácok a továbbjutást, de igazából más verzió nem létezett a fejükben.

Egy ilyen szaggatott felkészülési programmal hogyan sikerült ennyire jól a formaidőzítés?

Fizikális formaidőzítésről nem tudunk beszélni, hiszen az augusztust a kluboknál töltötte mindenki, csak két napra tudtunk összejönni a hónap közepén. Az Eb előtt három nappal találkoztunk Debrecenben. A legnagyobb hangsúlyt a mentális formaidőzítésre helyeztük, emellett a csapategysèget igyekeztük tökéletesíteni.

Ritkán láthatunk a kihívásra és a hazai pálya terhére nehéz szituációkban is ennyire jó mentalitással reagáló magyar sportolókat. Hogy tudtatok ilyen körülmények között egy fejben ilyen mértékben egyben lévő közeget kialakítani?

Folyton azt hangoztattuk, hogy nem létezik az ellenfél, nem létezik - az amúgy nagyszerű - közönség. Csak a saját, rájuk bízott feladataikra kellett koncentrálniuk, és azt elvégezniük.

Mi volt az a pont, ahol te személy szerint úgy érezted, hogy a miénk lehet a bajnok csapat?

Amikor Mokánszki Máté bepöccintette az olaszok elleni győztes kosarat. Tudtam, hogy a rendelkezésünkre álló idő elég lesz arra, hogy a negyeddöntőre tökéletesen felkészüljünk, és a négybe jussunk.

A spanyolok ellen sem félelemmel készültünk. Kulturált kosárlabdát játszottak addig, ami feküdt nekünk, mert fizikàlisan a spanyoloknál is jobbnak tűntünk. A végjátékban a szerencse is mellénk állt, ez tény, de annak a csapatnak van szerencséje, aki megdolgozik érte.

A döntő előtt csak a győzelem volt a fejünkben. Pontos feladat végrehajtást és brutális győzni akarást kértünk. Élvezzék a döntőt, de ne elègedjenek meg, és haljanak meg a győzelemért, csupán ez volt a kérésünk Lekli József kollégámmal

Mit jelent szerinted a magyar kosárlabda sport számára ez a férfi vonalon szerzett 3x3-as Eb-arany?

Azt, hogy a lehetetlen nem létezik, és nekünk magyaroknak is vannak olyan tehetségeink, akikkel a csúcsra lehet érni. Büszke vagyok a csapatomra, hálásan köszönöm nekik az együtt töltött időt.

Debrecen városa így emlékezett meg a történelmi sikerről: