Szücs Réka és Simon Anikó az Universiadéról

Simon Anikó a felkészülésről és az elvárásokról, Szücs Réka pedig a Tajvanig tartó utazásról, a helyi körülményekről, illetve két edzőmeccsről mesélt.

A gyorikosar.hu készített interjút Simon Anikóval, aki leginkább a felkészülésről és az elvárásoktól beszélt:

„Fehérváron és Debrecenben készült együtt a válogatott, majd egyéni edzéstervet kapott mindenki, aki a keretszűkítés után is a csapat tagja maradt. Én Pécsen készültem a testvérem segítségével, nagyon komolyan vettem a munkát, mert nagy lehetőségnek tartom az Universiadét. Hogy mire lehetünk esélyesek, a legutóbbi viadalokon hetedik és kilencedik lett a válogatott, én azt gondolom, a nyolc közé jó lenne ezúttal is bejutni, de legrosszabb esetben is az alsóházat meg kellene nyernünk. Úgy látom, nagyon jó a társaság, de ez nem meglepő, szinte mindenki játszott már egymással, ha máshol nem, valamelyik korosztályos válogatottban. Biztos vagyok benne, hogy mindenki a legjobbat szeretné kihozni magából, s akármennyire is egy gigarendezvény is egy ilyen, elsősorban azért vagyunk ott, hogy a hazánkat minél eredményesebben képviseljük. Persze várható, hogy azért lesz szabadprogram, s ott megismerkedhetünk majd a környékkel, mely biztos nem mindennapi látvány lesz egy európai embernek” 

A teljes interjút itt olvashatjátok el!


A peacpecs.hu Szücs Rékát kérte fel, hogy vezessen egy blogot az Universiade alatt, amelyben a velük történt eseményekről ír a PEAC-Pécs játékosa. Ennek első része:

A nyári, több hetes felkészülést Sopronban fejeztük be, ahonnan kedden délután 3 órakor indultunk Bécsbe a repülőtérre. Az út Tajvanig kimerítő és hosszú volt, Bécsből, Bangkokig utaztunk 9 és fél órát onnan Tajvanig 3 és felet. Helyi idő szerint este érkeztünk meg az úgynevezett athlete village-be ahol az összes részt vevő ország összes sportolója el van szállásolva. Az első nap programja vacsora és alvás volt. Az étkező egy 3500 ember befogadására képes hatalmas sátor különböző nemzetek ételeivel a kínálatban (olasz, ázsiai, helyi specialitások, és amerikai konyha). Vacsora után mindenki ment aludni, kipihenni az utazás fáradalmait és a hat órás idő eltolódást. Másnap délelőtt körbe jártuk a „falut” ami egy nagy elkerített rész Tajvan belvárosában és csak a sportolók, szervezők illetve önkéntesek léphetnek be és ők is csak az erre kijelölt beléptetési helyeken szigorú átvilágítást megelőzően. A sportolók és kísérőik több 16 emeltes toronyházakban vannak elhelyezve úgy, hogy az egy nemzetből valókat ugyanabba az épületbe szállásolják el. Az étkező helyiség mellett a falu területén található konditerem, atlétika pálya, sok szuvenír bolt, van játékterem, kulturális center illetve vallásgyakorlásra kijelölt hely is található. A szemlélődést egy korai ebéd váltotta majd indultunk az első edzőmeccsünkre. Az ellenfelünk a felnőtt tajvani bajnok volt. Ahogy megérkeztünk a csarnokba szóltak, hogy a lábbeliket kint kell hagynunk és csak zoknival léphetünk be a csarnokba. A mérkőzés elején vezettünk, de a fáradság meg az időeltolódás, na meg a hazai csapat nagyon gyors játéka már félidei tajvani vezetést eredményezett. Az utolsó negyedet több mint tíz pontos hátránnyal kezdtük ahonnan sikerült közelebb zárkóznunk, de a meccset sajnos elveszítettük, de összességében bíztató volt a játék. Másnap szerencsére később játszottuk a második edzőmeccset, csak este hétkor, így volt időnk pihenni. Sajnos ez nem látszott meg a játékunkon. Fáradtabbnak tűntünk, mint előtte lévő nap és a portugálok nagyon jó dobó formával és kemény védekezéssel felénk kerekedtek és ennek vereség lett a vége. Mindkét felkészülési meccsen voltak bíztató jelek és hát reméljük, hogy a rossz főpróba után majd sikeres lesz az előadás. 

Fotókat a peacpecs.hu-n láthattok a csapatról és a helyszínről!

Forrás - gyorikosar.hu, peacpecs.hu
Foto, Slide - peacpecs.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus