MVP ladder: Jokics extra szezonja sem lesz elég a címvédéshez?

Amikor az NBA történetének legnagyszerűbb egyéni szezonjai szoktak szóba kerülni, akkor általában Wilt Chamberlain (1966/67), Kareem Abdul-Jabbar (1970/71), Magic Johnson (1986/87), Michael Jordan (1990/91), Shaquille O’Neal (1999/2000), LeBron James (2012/13) vagy Stephen Curry (2015/16) egyik ikonikus idénye szokott felmerülni, esetleg a komplett 1961/62-es szezon, ahol Wilt Chamberlain 50 pont és 25 lepattanó felett, míg Oscar Robertson 30/12/11-es számsort átlagolva nem lett MVP. A csapatteljesítmény az esetek túlnyomó többségében jelentős szerepet játszik a legértékesebb játékosnak járó díj odaítélésekor, és ugyan Russell Westbrook 2016/17-es idényekor ez némileg megdőlt, de összességében tartja magát ez a tézis.

Hogy miért fontos ez? Nikola Jokics egyénileg olyan idényt fut, amit ha fent tud tartani, akkor annak helye lehet akár az NBA történetének 10 legjobb egyéni szezonja között is, ugyanakkor a Denver Nuggets 50% körüli mérlege nem teszi lehetővé, hogy egy olyan idényért kapja meg az elismerést, amiben még értékesebb is a csapata számára, mint amikor nyerni tudott. Jokics játékra gyakorolt hatásáról talán a FiveThirtyEight RAPTOR-statisztikája árulkodik a leginkább:

Forrás: FiveThirtyEight

A fenti képen minden pont egy játékost jelöl, és annak ellenére, hogy nem szerepelnek rajta nevek, így is kifejező, ha tudjuk, hogy a jobb felső sarokban lévő pötty Jokicsé. Ez jelzi, hogy övé a legmagasabb érték támadásban ÉS védekezésben is, azaz nemcsak amellett lehetne erősen érvelni, hogy ő az MVP, hanem a védekezése miatt korábban sokat kritizált center nevét fel kell hozni az Év Védője díj kapcsán is. A Bball-index LEBRON-statisztikája 7,41-os értéket rendel a neve mellé, amivel messze előzi a második Giannis Antetokounmpót (5,78), és a védekezését ugyan valamivel jobban árnyalja ez a mutató, de így is az övé a 15. legjobb érték. Az NBA Math TPA-statisztikája is szereti őt, 235,09-os értéket rendel a neve mellé, míg Stephen Curry 179,13-dal a második, és erről a statisztikáról sokat elárul az is, hogy összesen 10 játékos érte el a 100-as határt. A TPA védekezésspecifikus mutatója alapján Jokics a liga második legjobbja, csak Draymond Green előzi meg őt. A csapatára gyakorolt hatása a NET rating alapján is elképesztő, vele a pályán 100 támadásra vetítve 11 ponttal múlják felül az ellenfeleiket, míg nélküle 15 ponttal rosszabbak a riválisaiknál.

Minden eddig elhangzó adat amellett kampányol, hogy Jokics legalább annyira megérdemelné most is az MVP-címet, mint az előző szezon végén, ugyanakkor az alábbi listán mégsem ő került az első helyre. Jokics nélkül ez a Nuggets valószínűleg az utolsó helyek egyikét foglalná el, ehhez képest úgy állnak 15-16-ra, hogy Jamal Murray egyáltalán nem játszott a szezon során, és Michael Porter Jr. játékában sem volt sok köszönet, amíg bevethető volt. A center abszolút MVP-szezont fut, de a körülmények, illetve a többi, szintén kiváló idényt futó játékossal szemben az eddigiek alapján nem érezném igazságosnak, ha ő kapná a díjat, már csak azért sem, mert anno Russell Westbrook esetében sem éreztem annak az elismerést, hiába nyújtott ő is elképesztőt a maga módján.

 

Akik tavaly is olvasták az MVP laddert (itt, itt, itt és itt), azoknak nem újdonság, hogy egy csapatból csak egy játékos szerepelhet az első 10 között, illetve csak azokat veszem figyelembe, akik legalább a mérkőzések 70%-án pályára léptek.

 

1. Stephen Curry (Golden State Warriors, 26-6)

Statisztikák: 30 meccs, 34,5 perc, 27,7 pont, 5,4 lepattanó, 5,9 gólpassz, 1,6 labdaszerzés, 15,8-es NET rating, 0,225 WS/48

Curry az egyik legjobb csapat messze legjobb játékosaként szállít nagyszerű statisztikákat, és a fontosságát az írja le talán a legjobban, hogy a Warriorsnak csak olyankor negatív a NET ratingje, amikor Curry ül, mindenki más hiányában legalább 8 ponttal jobbak ellenfeleiknél 100 labdabirtoklásra vetítve. Draymond Green, Jordan Poole és Andrew Wiggins személyében megvannak a megfelelő társai, segítői, ugyanakkor Greent leszámítva egyikük sem egy sztár, és ő sem a hagyományos értelemben, egyikük sem képes arra, hogy olyankor huzamosabb ideig a hátára vegye a csapatot támadásban, amikor Curry nincs.

 

2. Kevin Durant (Brooklyn Nets, 21-9)

Statisztikák: 27 meccs, 37 perc, 29,7 pont, 7,9 lepattanó, 5,9 gólpassz, 6,9-es NET rating, 0,221 WS/48

Leginkább James Harden személye miatt nem tudtam Durantet betenni Curry elé, aki annak ellenére is elit második opció, hogy magához képest valamelyest gyengébben teljesít. Durant így is elképesztő terheket cipelt eddig, nem véletlenül átlagolja a második legtöbb játékpercet, és stabilan vezeti is a pontlistát, két pont az előnye a második Curryvel szemben. Kettejük között az dönt eddig nálam, hogy a Warriors jobban áll, illetve Curry a NET rating alapján jelentősen nagyobb hatást tud a csapatára gyakorolni, mint Durant a Netsre.

 

3. Nikola Jokics (Denver Nuggets, 15-16)

Statisztikák: 26 meccs, 32,4 perc, 25,9 pont, 13,5 lepattanó, 7,2 gólpassz, 1,3 labdaszerzés, 11,0-s NET rating, 0,285 WS/48

Ennél lejjebb nem szabad tenni Jokicsot szerintem, bárhogy is álljon a Nuggets, 48 percre vetítve ő felel a legtöbb győzelemért az egész ligában, vele a pályán pedig egy elit csapat játszik Coloradoban. Arról a legkevésbé ő tehet, hogy nélküle mi a helyzet, és nem is teljesen igazságos őt amiatt büntetni, hogy a csapata nélküle nem jó, de a 15-16-os mérleg miatt nehéz lenne őt előrébb rangsorolni.

 

4. Chris Paul (Phoenix Suns, 26-5)

Statisztikák:31 meccs, 31,9 perc, 14,4 pont, 4 lepattanó, 9,9 gólpassz, 2 labdaszerzés, 8,0-s NET rating, 0,224-es WS/48

A legjobb csapat legfontosabb játékosának itt a helye a lista elején, Paul ráadásul vezeti a ligát gólpasszokban, illetve labdaszerzésben is előkelő helyet foglal el. Arról lehet vitázni, hogy ő vagy Devin Booker a fontosabb a Suns számára, de Paul idén nálam azzal vezet, hogy ő minden meccsen bevethető volt, ami egy ilyen viszontagságos szezonban hatalmas értéknek számít, és emellett a számai is rendben vannak.

 

5. Giannis Antetokounmpo (Milwaukee Bucks, 21-13)

Statisztikák: 26 meccs, 32,6 perc, 27 pont, 11,6 lepattanó, 5,8 gólpassz, 1,1 labdaszerzés, 1,6 blokk, 10,6-es NET rating, 0,266 WS/48

A kétszeres MVP elképesztő lendülettel vetette bele magát ebbe a szezonba, és ugyan a nagy várakozások után ismét csak 28%-kal dobja a triplát, de sokkal magabiztosabban áll bele ezekbe a kísérletekbe, és a büntetőzése is sokkal jobban néz ki a hasonló százalékok ellenére is. Nehéz az esetében újat mondani, mert évek óta elképesztően domináns, a döcögős kezdés után a Bucks is a keleti élmezőnyben van ismét, és sok szezonban nyerhetne is ezzel a teljesítményével.

 

6. DeMar DeRozan (Chicago Bulls, 19-10)

Statisztikák: 26 meccs, 35,1 perc, 26,8 pont, 5,2 lepattanó, 4,2 gólpassz, 9,1-es NET rating, 0,199 WS/48

A Bulls az ő érkezésének is köszönhetően új útra lépett, és a sok hiányzójuk ellenére is szintet tudtak ugrani, ami támadásban leginkább DeRozan érkezésének köszönhető. A sokadvirágzását élő wing 8 pontot átlagol a mérkőzések negyedik negyedeiben, amivel vezeti a ligát, ráadásul ilyenkor 54,2%-kal dob mezőnyből és 91,2%-kal büntetőzik. Mellette Zach LaVine személyében akad egy másik sztár is, aki szintén rendkívül értékes a Bulls számára, ugyanakkor kétség sem férhet ahhoz, hogy idén melyikük a fontosabb a csapat számára – amikor csak DeRozan van pályán, 14,1-es NET ratinget hoznak, míg amikor csak LaVine, -5,4-est.

 

7. Rudy Gobert (Utah Jazz, 22-9)

Statisztikák: 31 meccs, 32 perc, 15,5 pont, 15,1 lepattanó, 1,1 gólpassz, 2,3 blokk, 12,5-es NET rating, 0,283 WS/48

Idén is lehetne arról vitatkozni, hogy Gobert vagy Donovan Mitchell képvisel nagyobb értéket a Jazz számára, és mindkét oldal mellett lehet érvelni, de én a tavalyi ladderek után ismét a francia center mellett tenném le a voksomat. Továbbra is a liga egyik legjobb védője Gobert, a legkevésbé rajta múlik, hogy a Jazz „csak” a hatodik védekezésben, lepattanózásban is vezeti a ligát, ugyanakkor alulértékelten nagy szerepe van abban is, hogy eddig támadásban más szintet képviselnek, mint a 29 másik csapat. Pontjait 71,4%-os mezőnymutatóval éri el, emellett az egyik nagy gyengeségének számító büntetőzésén is javított, 68,3%-os karriercsúcson áll, ráadásul a negyedik negyedekben 75%-kal értékesíti az egypontosait, egyáltalán nem éri már meg odaütni neki.

 

8. Trae Young (Atlanta Hawks, 15-16)

Statisztikák: 29 meccs, 34,2 perc, 27,3 pont, 4 lepattanó, 9,3 gólpassz, 1 labdaszerzés, 3,5-es NET rating, 0,177 WS/48

Young esetében kicsit hasonló az érzésem, mint Jokicsnál, csak ő egy fokkal kisebb hatást gyakorol a Hawks játékára, illetve neki komolyabb segítői is vannak, ebből fakadóan nagyobb hangsúlyt érdemel az esetében a 15-16-os mérleg. Az irányító a pontlistán és a gólpasszlistán is a harmadik helyen áll, és vele a pályán bőven jobbak is, mint ellenfeleik. Pályafutása legjobb százalékait hozza mezőnyből, triplából és büntetőből is, leginkább a kevesebb kiharcolt büntető miatt érheti őt kritika a szokásos gyengeségei mellett, de ebbe belejátszik a liga szabálymódosítása is.

 

9. Darius Garland (Cleveland Cavaliers, 19-13)

Statisztikák: 30 meccs, 34,4 perc, 19,4 pont, 3 lepattanó, 7,3 gólpassz, 1,3 labdaszerzés, 9,4-es NET rating, 0,133 WS/48

Valószínűleg Garland a leginkább megosztó választás ezen a listán, és számomra sem volt egyértelmű, hogy őt, vagy inkább Jarrett Allent tartsam a Cavaliers keretén belül a legértékesebbnek, mivel csapatszinten a védekezésük miatt állnak úgy, ahol most vannak, de a pálya azon oldalán meg az nem egyértelmű, hogy Allen vagy Evan Mobley a fontosabb, utóbbi például jobb számokat hoz a RAPTOR és a LEBRON alapján is. Ez a kilencedik helyezés inkább szól a csapat nagyszerű teljesítményének, mintsem Garland remeklésének, de az irányító ettől függetlenül remekül fogja össze csapata támadójátékát, és nem elhanyagolható módon ő az egyik keleti élcsapat legjobb pontszerzője és fő játékszervezője is.

 

10. Paul George (Los Angeles Clippers, 17-15)

Statisztikák: 26 meccs, 35,5 perc, 24,7 pont, 7,1 lepattanó, 5,5 gólpassz, 2 labdaszerzés, 1,3-es NET rating, 0,068 WS/48

Kawhi Leonard kidőlése után nehéz helyzetbe került George, mivel a Clippers alapvetően úgy épült fel, hogy egy sztár mindig legyen a pályán, és őket vegyék körbe a megfelelő kiegészítőkkel. Leonard hiányában minden figyelem George irányába összpontosul, és sokat ezen az sem változtat, hogy Reggie Jackson is felpakol a táblára 17,2 pontot, mert teszi ezt 49%-os True Shooting mutatóval. George sem élete szezonját futja támadásban, az 52,8%-os TS sem nevezhető jónak, ugyanakkor ennek a Clippersnek ebben a formában bőven 50% alatti mérleggel kellene rendelkeznie, és nem ez a helyzet, ez pedig nagyban köszönhető PG13-nak.

 

Akik kimaradtak

Jimmy Butler, LeBron James és Joel Embiid is helyet követelhetne itt magának, ők azért sem kerültek fel a listára, mert eddig túl sok meccset hagytak ki. Ja Morant is hasonló okokból maradt ki, a Grizzlies ráadásul nélküle is meglepően jó volt. James Harden, Zach LaVine vagy Donovan Mitchell a válogatási elvek miatt is maradhatott ki. Jayson Tatum, Luka Doncic, Karl-Anthony Towns, Damian Lillard, Bradley Beal vagy Fred VanVleet esetében faktor volt a nem elég jó mérleg, és/vagy az, hogy szinte mindannyiuk esetében bele lehet kötni abba, hogy mennyire teljesítettek kiegyensúlyozottan a szezon egyes részeiben. Felkészül: LaMelo Ball és Dejounte Murray.