A veretlen BKG DSE bízik az MKOSZ pozitív döntésében

A gárda vezetőedzőjével, Gedei Tiborral készítettünk interjút - aki nem mellesleg az NB II-es férfi csapatával, a Dunaharaszti MTK-val is veretlenül, 20-0-s mérleggel állt a bajnokság beszüntetésének pillanatában, így két fronton is érintett a kérdésben - a korábbi sokszoros válogatott játékossal, Trepák Zoltánnal egyetemben.

A BKG DSE női amatőr NB I-es alakulatának edzőjeként harmadik éve dolgozol azért, hogy a klubnak és Szigetszentmiklósnak A-csoportos egyesülete lehessen. A sajnálatos, koronavírus világjárvány miatt az MKOSZ-nek be kellett szüntetnie a bajnokságot, melyet veretlenül vezetett a csapatod. Milyen információkkal rendelkezik a klub  a sportági szövetség irányából?  Ez biztosan azt jelenti, hogy hiába tettetek meg mindent a pályán, jövőre nem az élvonalban szerepelhettek vagy nincs még kizárva ennek a lehetősége?

A hivatalos információ, ami a birtokunkban van, az pontosan az, ami a szaksajtóban is megjelent. Itt a kiesőkre kitérnek, azaz nem esik ki egy csapat sem, a feljutásról viszont nem tesz említést a közlemény, csak az lett kinyilvánítva, hogy nem hirdetnek bajnokokat. Bízunk abban, hogy a pályán elért eredményt is díjazni fogja a szövetség, hiszen a sportban leginkább az kell, hogy a legfontosabb legyen, ami a pályán történik. Reméljük, hogy létszámemeléssel orvosolni fogják a feljutásért versenyző és a legjobban teljesítő csapatok problémáját, így figyelembe veszik ezen klubok érdekeiket is.

Igen speciális módon ebben a ligában nem rendeznek sem rájátszást, sem egyéb szakaszt az alapidényen felül - minden csapat megmérkőzik egymással hazai pályán és idegenben a Piros csoporton belül. A bajnoki címért folytatott harcban a két legfőbb riválist, a Csata DSE-t és az Ajkát idegenben verte a BKG DSE, igen magabiztosan, így joggal tehetjük fel a kérdést: célegyenesben volt a csapat, mikor külső okok miatt vége lett az idénynek, bajnokok már biztosan nem lehettek az MKOSZ döntése és kommunikációja értelmében, de lehet-e arra megoldás véleményed szerint, hogy mégis az NB I/A-ban folytathassátok 2020/21-ben? Ha igen, mi a klub álláspontja, elképzelése ennek kapcsán? Volt esetleg hivatalos kérése a klubnak a sportági szövetség felé ebben az ügyben?

A mi bajnokságunk valóban nagyon speciális, hiszen csak az alapszakaszban elért eredmények döntenek, mi pedig közel voltunk már ahhoz is, hogy matematikailag biztosítsuk a feljutásunkat.

Az előbb említett létszámbővítés minden olyan csapatnak a problémáját meg tudná oldani, mely ezért a célért küzdött és vállalná is az eggyel magasabb osztálybeli indulást, illetve a szezon lefújásának pillanatában olyan helyen is állt, ami feljutást eredményezne. Az alsó ligákban is lesz hely ez esetben a bővítés végett, így pedig a többi ligában is megoldódna ez a probléma. Hogy utána milyen versenyrendszert határoz meg a szövetség, azaz feláll-e egy olyan szisztéma, ami alapján egy év múlva vissza is lehet szűkíteni a már eddig bevett létszámokra az egyes bajnokságokat azzal, hogy több kieső lesz az idény végén vagy marad-e az esetleges emelet indulószám, az már ebből a szempontból indifferens, de ez is erősítené, hogy a pályán elért eredmény a mérvadó.

Természetesen már el is küldtük a szándéknyilatkozatunkat a szövetség felé, ebben biztosítjuk arról az MKOSZ illetékes szervét arról, hogy amennyiben jogot kapunk az A-csoportos indulásra, úgy tudjuk is vállalni minden feltételét az élvonalnak. Két és fél éves munka gyümölcse érett most be és mi abszolút készen állunk. Azért is várnánk minél hamarabb pozitív visszajelzést, mert úgy időben el tudnánk kezdeni a csapat és a stáb ennek megfelelő kialakítását, s minél jobban fel tudjunk készülni, illetve a lehető legjobban meg tudjunk felelni az NB I/A nívójának.

Ha érvelned kéne azért, hogy miért kellene az élvonalban folytatnod a csapatoddal jövőre, akkor mit mondanál, mi szólhat az NB I/A-s bővítés?

Úgy gondolom, hogy az a tény, hogy veretlenül vezettük a második ligát és idegenben is megnyertük a legnehezebb mérkőzéseket, egyértelműen megmutatta, hogy a női amatőr NB I-ben mi voltunk a legjobb csapat és ezért is csináltuk ezt az egészet, szerettünk volna egy osztályt feljebb lépni és a városunkat, Szigetszentmiklóst képviselni az élvonalban. Az egész klubunk azért dolgozik, hogy ez megvalósuljon, a város is mögöttünk áll, s úgy vélem, a pályán bebizonyítottuk, hogy készen állunk az A-ligára.

A létszámbővítés mellett több érv is szól. Egyrészt az MKOSZ-nek figyelnie kell arra, hogy minél kevesebb sportszervezet érdeke sérüljön és ahogy a kieső helyen állókat megvédték attól, hogy kiessenek, úgy azokat a csapatokat, akik pedig eredményeket hoztak és a saját ligájukat vezették, esetleg dominálták, szintén kárpótolni kellene - még ha magát a pillanatot, amikor elérik a céljukat a pályán, nem is élhették át. Viszont őket sem lenne szabad adminisztratív módon meggátolni abban, hogy elérjék céljaikat és egy osztállyal feljebb bizonyítani, hogy igenis odavalók. Szakmailag pedig azt gondolom, hogy ha van 13 vagy 14 csapat, mely szakmailag, gazdaságilag és az infrastruktúrát illetően is megfelel az A-csoportnak, akkor miért ne legyen 13 vagy 14 csapat az élvonalban?! Mi biztosíthatunk mindenkit arról, hogy meg fogunk ezeknek a kritériumoknak felelni. Én személy szerint azért dolgozok minden nap ennél az egyesületnél, hogy ezeknek a feltételeknek szakmai szempontból megfeleljünk, a második ligában produkált eredmények pedig minket igazolnak.

Mit tapasztalsz, van-e bármilyen szintű összefogás, esetleg lobbi a sportágon belül - akár nemtől és bajnoki osztálytól függetlenül - annak érdekében, hogy a feljutási célok miatt időt, pénzt, energiát és rengeteg egyéb szakmai dolgot áldozó klubok számításait ne húzhassa keresztül a sajnálatos vírus-helyzet?

Hivatalos összefogásról én nem tudok. Akikkel én kommunikáltam - sportbarátok, edzők, NB I-es vezetők -, azoktól én még ellenérvet nem hallottam ezt illetően. Nyilván ez egy nagyon kritikus időszak, ez az egész világra igaz és nagyon nehéz lenne ezt úgy átvészelni, hogy a civil céljaink, amikért három éve küzdöttünk, gyakorlatilag semmivé lennének most. Ha csak egy-egy játékosunk gondolatát idézhetném, szerintük is jóval könnyebb lenne azt a szituációt átvészelni, ha tudjuk, hogy van egy követező lépcső, amire felléphetünk, amiért pedig meg is dolgoztunk. Mindannyian otthon vagyunk, betartjuk a szabályokat, a saját privát szféránkban felelősséggel tekintve mindenkire teszünk érte, hogy ennek a helyzetnek minél hamarabb vége legyen, de különösen nehéz ez teljes bizonytalanságban, ami a feljutás kérdését illeti.

Milyen következményei lehetnek annak, ha az MKOSZ egy tollvonással lezárja a kérdést és a klub idei szezonja gyakorlatilag törlésre kerül, így pedig nem sikerül az élvonalbeli folytatás jogát megkapni a 2020/21-es idény rajtja előtt?

Őszintén szólva ebbe bele se szeretnénk gondolni. A környező országokban zömében meg tudták oldani ezt a kérdést, biztosak vagyunk benne, hogy Magyarországon az MKOSZ is olyan döntést hoz, ami védi a lehető legtöbb érintett érdekét. Azzal, hogy nincsen kieső, maximálisan egyetértek ugyanezen okok miatt, igen, nekik is könnyebb ezt az időszakot úgy átvészelni, hogy jövőre kapnak még egy esélyt arra, hogy maradjanak a ligában. Úgy gondoljuk, hogy egyszerűen semmi sem indokolja, hogy ne a bővítés legyen a végkifejlet.

A játékosaid hogyan élték meg ezt a helyzetet eddig és reálisan meddig tartanak ki ebben a helyzetben - várva az MKOSZ ítéletét a következő évi szezon kiírását illetően?

Nagyon nehéz élethelyzet ez mindenkinek, hiszen aggódunk a családtagjainkért, nem látogathatjuk a nagyszüleinket, én személy szerint anyukámat sem láthatom, s egy jó nagy bizonytalanságban vagyunk a folytatást illetően. Ha csak a klubnál dolgozókat nézzük, akkor is munkahelyekről beszélünk jelenleg. Reméljük, mindenki kitart a lehető legtovább, de nagyon pozitívak vagyunk és sok jó visszajelzést is kapunk. Rengetegen támogatnak minket ebben, s bízunk abban, hogy meg fog születni az az igazságos döntés, ami a legkevesebb érdeket sérti.

A te személyes szituációd is különleges, hiszen a másik általad felkészített csapat, az NB II-es férfi Dunaharaszti MTK is veretlenül állt, 20-0-s mérleggel a Közép B-csoport élén, amikor lezárták a bajnokságot. Ott hogyan éli meg a csapat, illetve a klub ezt a szituációt?

Én szerencsés vagyok, hogy két ilyen csapattal dolgozhattam ebben a szezonban és lehetett is eredményt elérni. A DMTK-nál a megfogalmazott cél elsősorban a bajnoki cím megnyerése volt. Összeállt egy baráti társaság, amely szeretett volna együtt kosárlabdázni, hetente kétszer közösen edzeni és hétvégente együtt játszani a meccseken. A klub dönti el, hogy amennyiben kapunk felkérést az MKOSZ-től az NB I/B-s indulásra, akkor azzal él-e, de hasonló a helyzet, mint a lányoknál, mert nem lehet tudni, hogy mi lesz. A keret valószínűleg marad együtt akkor is, ha negatív döntés születik, de bízunk abban, hogy ott is orvosolják a feljutni akaró csapatok problémáját. Itt is nagyon szomorú, hogy a pillanatot, amikor esetleg bajnok lesz a csapat, nem élhettük át közösen, de ezt az élet átírta.

Van még egy olyan szereplő a történetben, aki mindkét csapatnál érintett. Ő a korábbi válogatott és magyar bajnok játékos, Trepák Zoltán. Mesélnél egy kicsit az ő helyzetéről?

Ő a játékosunk volt idén a DMTK-nál és egy igazi példamutató, csupa nagybetűvel írt CSAPATEMBER, akit szerettem volna, ha a női NB I/A-s csapat szakmai stábjában mellettem dolgozik, mint segédedző és az egyéni képzést vezető szakember. Ő is kivár, de szintén bizakodó és pozitív, nagy lehetőségnek érzi, hogy A-csoportban kapjon lehetőséget, s bizonyíthasson. Együtt várjuk a döntést. A Dunaharaszti MTK-nak pedig köszönjük a türelmét, hiszen ők is várják, hogy mi lesz a döntés és ennek fényben Trepinek, aki az ottani utánpótlásban komoly szerepet vállalt, milyen feladatokat tudnak adni a jövő szezonban.

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.

Fotó - BKG DSE