Draft és FA-piac előtt 7. - San Antonio Spurs és Indiana Pacers

A nagydöntő árnyékában a többi 28 csapat már gőzerővel készül a draftra, az FA-piacra és a cserepiacra, röviden és tömören áttekintjük, hogyan állnak, mik a lehetőségeik. Ezúttal a Spurs és a Pacers jelenlegi nyári opcióira vetünk egy pillantást.

A sorozat korábbi részei:

Detroit Pistons és Houston Rockets

Cleveland Cavaliers és Toronto Raptors

Golden State Warriors és Minnesota Timberwolves

New Orleans Pelicans és Sacramento Kings

Chicago Bulls és Charlotte Hornets

 

San Antonio Spurs

Az elmúlt 2-3 év nem kerül a sikerekben gazdag Spurs-történelemkönyv első oldalaira, hiszen Kawhi Leonard 2018-as távozása után 2019-ben még bejutott a playoffba a gárda, tavaly viszont megszakadt a 23 éves sorozat, nem kerültek be a rájátszásba. Az idei évadban sem jött össze a bravúr, megcsípték ugyan az egyik play-in helyet, de a Grizzlies gyorsan ki is ütötte őket. Szezon közben megköszönték LaMarcus Aldridge szolgálatait, így az utóbbi fél évtized meghatározó játékosa távozott – mint később kiderült, sajnos az NBA-ből is.

Az idei offszezon nagy kérdése lesz, hogy ez az elköszönés csak LMA-ra vonatkozott-e, vagy nagytakarítás következik a veteránoknál, ugyanis hárman is korlátozás nélküli szabadügynökként várják az augusztusi FA-piacot. Ehhez kapcsolódik a másik nagy kérdés is, hogy Gregg Popovich személye és a Spurs menedzsmentje még mennyire lehet „szexi” egy komoly szabadügynöknek, de lássuk sorjában. 

DeMar DeRozan a legnagyobb név, aki ingyen távozhat a Spurstől. A Leonard-cserében érkező dobóhátvéd csak jókat tudott mondani a Spursről, és egyébként „vénségére” sikerült is kilépnie az egysíkú, playoffban choker tempódobó skatulyájából: idén például majdnem 7 gólpasszt átlagolt, ami karrierje legjobbja. Ráadásul Gregg Popovich tavaly már kiscsatárként, idén pedig erőcsatárként foglalkoztatta (legalábbis papíron), és úgy tűnik, hogy valamire nagyon ráérzett DeRozannel kapcsolatban, amivel egyébként igencsak megnövelte a játékos értékét is, hiszen nem sűrűn fordul elő, hogy egy 31 éves játékos újra tudja kalibrálni a játékát. Tavaly 60.3, idén 59.1 TS%-kal dolgozott 21-22 pontos átlag mellett, korábban sosem járt 56 felett. 

Persze akármennyire is jól érezte magát San Antonióban, már alaposan benne van a korban, és nem biztos, hogy ki akarja várni, amíg a kétségkívül tehetséges, de még tapasztalatlan Spurs-fiatalok teljesen beérnek. DeRozan szeretett Popovich-csal együtt dolgozni, és ha az FA-piac úgy alakul, hogy a Spurs be tud húzni egy olyan magasembert, aki a következő 4-5 évben érheti el a maximumát (John Collins?), akár még maradhat is. Ami miatt nagyobb az esélye a távozásának, hogy jelenlegi állapotában instant bajnokesélyesek is láthatnak benne remek opciót - sign and trade keretében pedig még jó pénzt is kaphat. 

Az s’n’t jó megoldás lehet a Spursnek is, mivel például a Lakers adhatna egy Montrezl Harrell és Kyle Kuzma köré épített csomagot (ha Harrell előtte lehívja játékosopcióját…), vagy Andre Drummond s’n’t-jében jöhetne egy használható magasember. Ennél persze sokkal-sokkal jobban hangzik, és nagyon is van benne ráció, hogy DeRozan mellé adnak fiatal tehetséget, draftjogot, és bekínálják Ben Simmonsért. Utóbbi azért is lehet jó opció, mert DeRozan nagyon szeretne még együtt játszani legjobb barátjával, Kyle Lowryval – Lowry pedig Philadelphia szülötte, ő is korlátozás nélküli szabadügynök, ráadásul a Philly már pár hónapja érdeklődött is iránta, és talán bevállalna egy komolyabb paycutot is. Szinte biztos, hogy DeRozan és Lowry „egyeztetni fogja az óráit”, és ha lesz rá reális esély, akkor egy helyre fognak menni – ez amúgy lehet LA is, mivel így DeRozan térhetne haza.

Említettük a Spurs fiatal magját, akik mellett jelen pillanatban nincs veterán szerződés 2021-22-re, így áll 59 millió dolláron a bértömeg, vagyis abszolút flexibilis a Spurs pénzügyi helyzete. Kilenc játékos áll szerződés alatt, a 27 éves Derrick White kivételével egyikük sem idősebb 25 évesnél. Dejounte Murray (15.4 millió) 2024-ig, White (15.2 millió) 2025-ig le van kötve, Jakob Pöltlnek (8.8 millió) is még két éve van hátra, a többieknek pedig még az újonc-szerződése fut: Devin Vassell, Lonnie Walker, Luka Samanic, Keldon Johnson, Drew Eubanks, Tre Jones az érintett. 

Rajtuk kívül még DaQuan Jeffries esetében hívható le a csapatopció, vagyis a lehetőségek tárháza szinte végtelen, ha esetleg cserére vagy s’n’t-re kerülne sor – a Spurs befogadhat nagyobb fizetést, adhat azonnal használható kiegészítőt is. 

Térjünk át a két másik veteránra, Patty Millsre és Rudy Gay-re, akik egyelőre lógnak a levegőben, hiszen lejárt a szerződésük, elvileg mehetnének akárhová, de mindketten rettenetesen sokat köszönhetnek a Spursnek szakmai és pénzügyi szempontból is. Ha Gregg Popovich azt kéri, hogy várjanak ki az FA-piacon, akkor meg fogják tenni, pláne hogy teljes Bird-jogaikkal rendelkezik a SAS, sapka felett is visszaigazolhatóak. 

Fentebb már utaltunk arra, hogy a Spurs nagy nyári feladata egy használható, sztárkaliber magasember megszerzése lehet. A drafton erre kisebb az esély, mert Evan Mobley nem fog lecsúszni hozzájuk, a már fejlesztésre szoruló Kai Jonest is elvihetik előttük, utánuk pedig főként európai projekt-játékosok lesznek elérhetőek. Próbálhatnak feljebb cserélni, valószínűleg szét is néznek, hiszen például a 10. pickért a Pelicans használható kiegészítőt keres, olyat pedig tudnak adni, az Orlando is elpasszolhatja a 8. választás jogát. Ha viszont ez nem jön be, akkor jöhet a B-terv, az FA-piac. 

John Collins lehet az egyik opció, de ha a Hawks értelmes ajánlatot tesz elé, akkor nem fog váltani, és jelen pillanatban ez tűnik a reális forgatókönyvnek. Lauri Markkanen már sokkal inkább mozdítható, Pops jól fel is tudja építeni a nem-amerikai játékosokat, ráadásul gond nélkül maxot adhatnak neki, amit más nem nagyon fog überelni. Más szabadügynökökben is lehet gondolkodni, de Kelly Olynyk vagy Kelly Oubre sem tökéletes opció (bár Oubre-ban lehet fantázia), illetve sok FA hátvéd-kiscsatár lesz, akikből Dunát lehet rekeszteni a jelenlegi rosterben is. Addig el fog dőlni, hogy Ben Simmons megszerzésére mennyire van esély, ha nincs, akkor Markkanen lehet a fő célpont, és további kisebb szabadügynököket (Josh Hart, már csak a neve miatt is Bruce Brown) is meg lehet környékezni.  

Felmerült, hogy Gregg Popovich nimbusza talán megkopott, de ezzel azért érdemes csínján bánni, DeRozan játékának átalakulása például egy pozitív jel, és a Team USA-nél is évek óta együtt dolgozik rengeteg játékossal, ezeket az informális kapcsolatokat pedig a mai ligában hiba lebecsülni. A menedzsmentet is sok szurkoló elzavarná, de összességében ennél többet más sem tudott volna kihozni az elmúlt időszakból, szereztek és építgettek fiatalokat, a veteránok és Pops kiváló sajtót csinálnak nekik a játékosok között, és a sapka alatt kioszthatnak maximum szerződést egy erős FA-piacon – a csapatok jelentős része elfogadná, ha így dolgozna a vezetőség. 

 

Indiana Pacers

A Pacers tavaly a buborékban folytatta mindkét sorozatát: 2016 óta zsinórban ötödször ment be a playoffba, majd zsinórban ötödször ki is esett rögtön az első körben, ez pedig Nate McMillan állásába került. Hamar kiderült azonban, hogy nem McMillan volt a probléma (azóta az Atlantát főcsoportdöntőig vezette, és esélyük volt a nagydöntőre is). A helyére érkező tapasztalatlan vezetőedző, Nate Bjorkgren egyáltalán nem találta meg a hangot a játékosaival és a segédedzőivel sem, így alig egy év után véget is ért első főedzői kalandja. 

Victor Oladipóról is hamar kiderült, hogy sajnos már nem az a játékos, aki elvisz a hátán egy csapatot, így a James Harden-cserében el is mozgatták Miamiba, a helyette érkező Caris LeVertnél pedig vesedaganatot találtak – szerencsére azóta jól van és vissza is térhetett, de a szezon jó részét így mínusz egy meghatározó emberrel kellett lejátszaniuk. Ez úgy már nem fért bele, hogy a buborékban parádés TJ Warren lába összesen 4 meccset bírt, Myles Turner 25, Malcolm Brogdon 16, Jeremy Lamb 36, Domantas Sabonis 10, Goga Bitadze pedig 27 mérkőzést volt kénytelen kihagyni. 

A sérülések is nehezítették tehát az edzői stáb dolgát, de minden negatívum ellenére így is elérték a play-int, ám ott már nem termett számukra babér. Borult is Bjorkgren széke, a Dallasból távozó Rick Carlisle személyében a liga egyik legrutinosabb vezetőedzőjét sikerült behúzniuk, aki ráadásul korábban szép sikereket ért el a Pacersnél: a 2000-es évek elejének főcsoportdöntős csapatát most is azonnal elfogadnák Indianában. 

Itt azért még nem tart majd jövőre a Pacers, de a zaklatott év után talán rájuk mosolyog a szerencse sérülésügyileg. Hogy a tavalyi keret marad-e, az erősen kérdéses, Kevin Pritchard GM-et ismerve nem fog elugrani egy jó csereajánlat elől. Még messze a draft, de már beajánlotta Malcolm Brogdont Ben Simmonsért, illetve elhintette, hogy a 13. pickért veterán játékost kér, így ismét sikerült elérnie, hogy a csapatvezetők noteszában ott a neve, mint potenciális cserepartner. 

Cserelehetőségben nem is lesz hiány, hiszen évek óta nézegetik a Turner-Sabonis kettőst, akik nem igazán illenek össze, és ahogy a liga elmegy a small-ball felé, ez egyre inkább megoldhatatlan problémává válik. Carlisle egyszer már épített sikeres csapatot Indianában egy sokoldalú erőcsatár-center köré, ráadásul anno Jermaine O’Neal még nem is volt annyira trendi játékos, mint manapság Sabonis. A probléma, hogy a jól védekező, és elméletileg jó kinti dobó Turner szintén húzóember lehetne, ha nem nyomná el Sabonis, ezt a potenciált pedig lehet, hogy most meglovagolja Pritchard és felméri, hogy ki mit adna a centerért. 

Ha erősítés, akkor cserékben gondolkodhat, ám egyik játékosa sem olyan értékes, mint Turner, és nem is nagyon lenne értelme elcserélni őket, mert rosszabbra felesleges, jobbat pedig valószínűleg nem fog kapni, lásd a Brogdon-Simmons ajánlatot. A lejáró szerződésű, 29 éves Jeremy Lamb, vagy a jó átlagos Aaron Holiday lehet még érintett, de ők sem igazán értékesek, csak nem nagyon akarnak velük hosszabbítani, ezért szükséges, hogy értékekké tegyék – egy Turner köré épített csomagban, vagy a pick mellé téve. 

A payroll szépen tele van: Brodgon, Turner, Sabonis és LeVert 21.7 és 17.5 millió között keres és még legalább kétéves szerződése van (Sabonisnak három), ők majdnem 76 milliót elvisznek. TJ Warren (12.7 millió), Lamb (10.5 millió) és A. Holiday (4 millió) szerződése 2022 nyarán lejár, rajtuk kívül Justin Holiday (két év, összesen 12 millió) Bitadze (3 millió, 2022-23-ra csapatopció) és Edmond Sumner (2.3 millió, 2021-22-re csapatopció) alkothatja a jövő évi keretet, de meglepődnénk, ha így lenne. A jelenleg teljesen értéktelen, egészségesen viszont extrára képes TJ Warrent valószínűleg megnézik, hogy felépült-e, és ennek függvényében 2022 nyarán akár meg is próbálhatják visszahozni, a többiek viszont nem érinthetetlenek. 

Az biztos, hogy két szabadügynöküket megpróbálják visszahozni. Rick Carlisle a székfoglalójában kijelentette, hogy a triplaspecialista Doug McDermott és kiválóan passzoló TJ McConnell újraigazolása kulcskérdés, és egyébként megnézve Carlisle korábbi csapatait, az ilyen típusú játékosokra nagy szüksége is van. McDermott esetében teljes Bird-jogokkal rendelkezik a Pacers, McConnell esetében Early Birddel, persze itt azért figyelembe kell venni, hogy a Pacersnél nem szokás luxusadót fizetni, szóval nem biztos, hogy mindkét játékost sikerül megtartani. Különösen igaz ez úgy, hogy a 13. picket deklaráltan veteránra akarják beváltani, ez a lépés sem fogja csökkenteni a payrollt. 

Összefoglalva, Pritchard szokás szerint ott mozog a tűz közelében, de ha igazán javítani akar a csapat esélyein, akkor az új vezetőedzővel egyeztetve el kell döntenie a Turner-Sabonis kérdést. Ha nem dobja be egyik magasembert sem a cserepiacra, akkor csak kiegészítők szintjén tudja erősíteni a gárdát, ami az egyre több bajnokesélyes csapatot felvonultató Keleten valószínűleg éppen arra lesz elég, mint a McMillan-érában.