Sikeres lehet-e a Knicks a Triangle-lel?

A korábban tárgyalt csapatok

Pacific: Lakers
Northwest: Timberwolves
Atlantic: Sixers, Nets
Central: Bulls

 

A Knicks nem kezdte rosszul az újjáépülést, az előző drafton ugyanis Kristaps Porzingisszel belenyúltak a jóba, pedig erre ilyen hamar még maga az elnök, Phil Jackson sem számított. 32-50-nel így is hetedikek lettek hátulról (keleten a harmadik leggyengébb mutató volt az övék), van viszont egy ennél szerintem aggasztóbb gondjuk is.

Lehet-e a Triangle-lel még eredményt elérni, és mikor jut közös nevezőre Phil Jackson és Carmelo Anthony?

Őszintén szólva ha szkeptikus akarok lenni, akkor azt mondom, hogy szerintem teljesen idejét múlt a Chicago Bullsnál és a Los Angeles Lakersnél összesen 11 bajnoki címet hozó támadási rendszer. A mai NBA-ben egy olyan Offense, amelyben az irányító nagyjából a báb szerepét tölti be, szerintem alapvetően halálra van ítélve, ráadásul túlságosan kötött is az egész Triangle, amiben a játékosoknak az egy legnagyobb sztárt leszámítva semmilyen szabadsága nincs. Ez Michael Jordannel és Kobe Bryanttel a főszerepben, egy másik ligában még működött, de manapság nem éppen erre halad a sportág.

Az kevésbé érdekes, hogy én nem hiszek a dologban, de szerintem szemmel láthatóan így van ezzel Carmelo Anthony is. Phil Jackson egyértelmű jelöltje Kurt Rambis, nem véletlenül - ő a Triangle-bábú tökéletes mintapéldája, hiszen még csak változtatni sem akar a rendszeren, mint tette azt Derek Fisher, csak továbbadja, amit Jackson üzen. Melo azonban nem egyszer, nem kétszer (gyakorlatilag hetente többször) lenyilatkozta, hogy szeretne az edzőkeresésben részt venni. A kérdés az, hogy milyen edzőkeresésben, amikor Jackson Rambisen kívül egyedül David Blatt-tel ült le interjúzni?

A kiscsatár láthatóan nem nagyon ragaszkodna ehhez az egészhez, de lelépni sem akar - színésznő feleségének New York után maximum Los Angeles nem lenne visszalépés, minden más város igen. Jacksont többször megkérdezték, terítéken van-e Anthony cseréje, amire soha nem jött tőle egy sima "nem" válaszként, az viszont mindig, hogy a játékos ezt és ezt mondta korábban. Az elnök az egyik áprilisi interjújában azt nyilatkozta, a legjobb idei játékukat részben akkor tették a parkettre, mikor Carmelo nem volt bevethető. Anthony cserébe kiemelte, hogy tisztáznia kell a csapattal, kinek mit jelent a siker... Mindent egybevéve ez szerintem a harmonikus kapcsolattól nagyon messze van.

Amíg kettejük között nincs egyetértés a hogyan továbbról, szerintem komoly eredményeket nem tud elérni a Knicks - Jackson támogatása Melo felé az ideálisnak a töredéke, míg Anthony egyszerűen nem hisz abban, hogy a rendszer működhet. Márpedig 24.6 millió dollárnyi elégedetlenség és nem teljes odaadás még a 92 milliós sapkánál sem fér bele. Szerintem Melót továbbra is lehetne okosabban használni - nem egy vezér, legalábbis a liga elitjétől ebben szerintem messze van, de scorerként lehet használni. A kérdés az, hogy lehet-e kicsit jobban integrálni őt a csapatjátékba, hogy a James Harden-szerű labdastoppolása (nem varrás...) ne hátráltassa a játék ritmusát.

A fény az alagút végén

Jackson tavaly nyáron egyáltalán nem végzett rossz munkát a gárda összerakásával, sőt... Egy igazi gyémántot is sikerült kihalásznia a drafton Kristaps Porzingis személyében, nem is a legmegmunkálatlanabbat. A lett magasember jóval jobban mozog hátul, mint amire számítani lehetett így elsőre, már most is használható védő, egy kis izom felszedésével pedig valószínűleg ötös poszton még komolyabb befolyása lesz a játékra a későbbiekben. Kifejezetten finom kezű európai, ráadásul képzett palánk alatti mozgással, nagyon jó ütemérzékkel (temérdek putback zsákolás) - vannak még hibapontjai, gyengéi, illetve olyan dolgok, amiket a rutin, illetve a jobb fizikai állapot fog megoldani, de nem véletlenül tekintenek rá sokan a Knicks legnagyobb FA-mágneseként.

Használható, de vékony kiegészítőszemélyzet

Tavaly nyáron érkezett még Robin Lopez az együtteshez, aki a 13.2 millió dollárját szerintem az új sapkával abszolút megéri - hogy Porzingis mikor lesz, lesz-e egyáltalán ötös, az még kérdés, addig viszont hátul nincs gond vele és Lopezzel, elöl pedig már Portlandben sem volt túl nagy labdaigénye a kabalafigurák rémálmának. Az a nagy gond, hogy vele be is fejeződött az igazán komolyan vehető játékosok felsorolása szerintem.

Arron Afflalo (és valószínűleg Derrick Williams is) kilép szerződéséből, szabadügynök lesz, Jose Calderont pedig szerintem ki fogják vásárolni, ha nem tudják elcserélni - és utóbbira igen kevés esély van. Calderon a stretch provisionnel történő kivásárlása után évente mindössze 2.6 millió dollárt foglal majd a sapka alól még 3 évig, az a megnövekedő cap mellett gyakorlatilag semmi, és 5 millióval több helyük lesz igazolni, úgyhogy szerintem meg is lépik ezt. Jerian Grantből és Tony Wrotenből talán lehet idővel hasznos cserehátvédet faragni (utóbbi az atletikusságából élt, ACL-szakadása után minimum kérdéses, hogy mi maradt ebből), Kyle O'Quinn egy jó harmadik számú center, nem is visznek el sokat a sapka alól (hárman összesen 6.5 millió dollárt), de rajtuk kívül senkinek nincs szerződése - Langston Galloway és Cleanthony Early korlátozott szabadügynökök, mindenki más ingyen léphet le.

Draft

Ez a Knicks nagy "tragédiája" idén, ugyanis hiába jött Porzingis (és Grant) az előző draftról, nem tudják lendületből továbbépíteni az együttest fiatalokkal, mert sem első, sem második körös pickjük nincs idén - második körös draftjogot persze lehet venni készpénzért is sokszor, ezt követően pedig egyre feljebb lehet cserélni.

Rambis és a Triangle lesz a Porzingis-hatás semlegesítője?

Alapvetően szerintem nem lenne rossz FA-célpont a Knicks még úgy sem, hogy Melótól jóval többet vártak karrierje ezen pontján. Ő így is kitűnő scorer - szerintem a hatékonysága miatt nincs a szűk elitben, de bőven a jobbak közé sorolható -, Porzingis pedig egy olyan magasember, akinek jelen állás szerint sem elöl, sem hátul nem nagyon lesznek gyenge pontjai. Ez a duó több mint alkalmas lenne arra, hogy 1-2-es poszton megerősítsék a gárdát, mivel ha Afflalo és Williams is kilépnek, kivásárolják stretch provisionnel Calderont, akkor 38 millió dollár környékén lesz helyük. Mike Conley, Rajon Rondo, Courtney Lee vagy a kettes posztos RFA-k (Bradley Beal, Jordan Clarkson, Evan Fournier) is opciók lehetnének, de Afflalo újraszerződtetése is - utóbbi azért, mert a dobóhátvédek között DeMar DeRozant leszámítva leginkább korlátozott szabadügynökök lesznek, akiket jó eséllyel tartani fognak csapataik.

Más kérdés viszont hogy ezekből a játékosokból egyáltalán ki hajlandó Rambis kezei alá menni egy Triangle-t erőltető csapatba? Rondo teljesen testidegen lenne például ebben a támadási formációban, de a tréner egészen kiváló 65-164-es, összesen 28.4%-os vezetőedzőként elért mutatója sem biztos, hogy az a dolog, amivel meg lehet győzni bármelyik nagyobb nevű, mások által is óhajtott embert, hogy jöjjön már ide.

 

Összességében nézve szerintem rengeteg múlik Jacksonon és a vaskalaposságán, illetve azon, Melo mennyire törődik bele a dolgokba. A Triangle-t Rambisszel együtt szerintem nagyon nehéz lenyelni, ebben Anthony nem sok perspektívát láthat, de ha nem akar távozni az együttestől, nincs más lehetősége, mint elfogadni, hogy az elnök ezt fogja erőltetni, amíg esélyt adnak neki erre. A drafton ezúttal nem kell izgulnia a Knicksnek, de a szabadügynököknél is kérdéses, kit mennyire vonz az, hogy most már nem csak a nagy piacot tudja felvezetni a New York, hanem Carmelo mellett Porzingist is, és kit mennyire riaszt el az a rendszer, amit erre a keretre erőltetnek.