Visszajátszás: Ginobili előhúz valamit a régiből
Nagyjából egy éve dönthettek úgy Phillyben, hogy kell még egy center - döbbenetes szinkronban volt két párharc is - Leonard nélkül verte a Houstont a San Antonio - kiesik a fiatal Philly.
2019: Embiid hatása továbbra is brutális, megmenekül a Philly és a Portland
Két nappal korábban úgy tűnt, hogy eldőlt a Raptors - Sixers és a Nuggets - Blazers párharc is, a hatodik meccseken azonban mindkét széria újabb fordulatot vett - már megszámolni sem tudtuk, hogy hányadszor. A Philly és a Portland is összeszedte magát és teljesen mást mutatott, mint az előző találkozón: a Sixersnél Jimmy Butler és Ben Simmons is remekelt, a Toronto legutóbb remek játékát pedig atomjaira szedték, míg a Blazersnél Damian Lillard szórt be 32 pontot és hat triplát, ezzel most először szabadult el igazán ebben a párharcban. Összességében mindkét együttes 11 ponttal nyert és egészen hihetetlen, hogy ez a két széria mennyire szinkronban volt egymással:
- A pályaelőnyben lévő csapat a párharc eleji két hazaiból egyet megnyer, egyet viszont rossz triplázással elveszít, 1-1-gyel utaznak át a másik városba a felek
- A harmadik meccsen az aktuális hazai csapat egy olyan győzelmet arat, amely könnyedén megtörhetné az ellenfelet és arról beszélünk, hogy akár el is dőlhet a széria a következőn
- A negyedik meccsen ennek ellenére a vendégcsapat feláll, megrázza magát és némi meglepetésre visszaveszi a pályaelőnyt, 2-2
- Az ötödik meccsen aztán a legutóbb győztes, most aktuálisan hazai csapat kiüti, széttépi ellenfelét és itt egyértelműnek tűnik, hogy minden megfordult, a két meccsel korábbi álláshoz képest, most az eredetileg pályaelőnyben lévő van olyan fölényben, hogy az ellenfél már padlón van
- A hatodik találkozón viszont a padlón lévő felkel, összeszedi magát és a hazai pályát kihasználva megint kiegyenlít, jöhet a hetedik meccs
Hogy melyik párharcról van szó? A Raptors-Sixersről... és a Nuggets-Trail Blazersről is.
Egyébként ez volt az a párharc, ahol nagyjából eldőlt a Phillynél, hogy rámegy Al Horfordra, ugyanis Joel Embiid olyan szinten pótolhatatlannak bizonyult, hogy azt nehéz statisztikákkal érzékeltetni. 36 játékperce alatt +40-ben (!) volt vele a csapata, ami azt jelenti, hogy abban a 12 percben, amíg ült, 29 ponttal (!) kikapott a Sixers. Döbbenetes volt látni azt, hogy vele a pályán 19 egységnyi előnybe kerültek, majd leült, Brett Brown behozta Boban Marjanovicsot (igen, Greg Monroe-t megunta, megpróbálta a másik nagydarab centerét), akivel négy és fél perc alatt -15-öt produkált a gárda és az előnye jelentős részét elvesztette.
Playoff-percek - a játéknap érdekességei
2018: Kiesik a fiatal Philly
Két éve ezen a napon zárult le a Boston - Philadelphia párharc a keleti második körben, a Celtics 4-1-gel hozta a szériát - az ebben a formában első PO-runját produkáló Sixers nem jutott messze és bár az előzetes elvárásokat így is felülteljesítette, ebben a párharcban azért bőven előjöttek a gyengeségek. Már itt, az első rájátszásuk idején nagyon kiderült, hogy Ben Simmonsnak sokat kell még javulnia, hogy PO-kompatibilis legyen: egyrészt volt az emlékezetes második meccs, amikor 0/4-et dobott mezőnyből és egyetlen ponttal zárt, a 6,4 gólpasszára jutott 4,8 eladott labda és gyakorlatilag negatív hatása volt a csapat játékra - nem tudott igazán playmakerként funkcionálni, rohanni, minden erősségét limitálta a Boston, ellenben nagyon kidomborodtak a gyengeségei. Ezt bizonyítja az a brutális adat is, mely szerint vele a pályán -63-ban volt a Philly, míg ha a padon ült, akkor +48-ban - sokkal többet ártott, mint használt, Horfordék nagyon megfogták, Brown pedig nem tudott ezzel mit kezdeni. Joel Embiid azért nem volt rossz, mind az öt meccsen dupla-duplázott, csak egyszer maradt húsz pont alatt és egyszer a harmincat is átlépte, összességében 23 pontot, 14 lepattanót, 3,6 gólpasszt és 1,2 blokkot átlagolt - a 44,1%-os mezőnymutató és a 23,8%-os triplázás viszont már nem túl szép, főleg ha mellétesszük, hogy csak az utolsó meccsen tudott hatnál több büntetőt kiharcolni. Vele kapcsolatban viszont visszakanyarodhatunk a clutch helyzetek megoldására: egyrészt több mérkőzésen is erősen benne volt abban, hogy elrontotta a hajrát csapata (felelőtlen döntések, eladott labdák, rossz dobások), másrészt borzalmas statisztika vele kapcsolatban, hogy 0/8-at dobott ebben a szezonban akkor, amikor egy meccs utolsó percében lehetősége volt egyenlíteni vagy fordítani. Ennél rosszabb mutatót senki nem hozott ilyen helyzetben...
Kivirágzott viszont Jayson Tatum, vele kapcsolatban már ekkor látszott, hogy valami igazán nagyot alkothat - ugyan a következő szezon visszaesését nem láttuk jönni (Irving-hatás...), de az egyértelmű volt, hogy nagy dolgokra képes. Már a Bucks ellen is csak két gyenge meccse volt, a Philly ellen pedig még feljebb kapcsolt és minden mérkőzésen eljutott legalább húsz pontig - összesen 23,6-ot átlagolt a szériában 52,6%-os mezőny-, 31,6%-os triplamutatóval és 81,1%-os büntetőzéssel, 3,4 lepattanóval, 3,2 gólpasszal megspékelve.
A Boston készülhetett a Cleveland ellen, a Philly pedig gondolkodhatott azon, hogy a nyáron milyen változtatásokat kell eszközölnie ahhoz, hogy a következő idényben még komolyabban kelljen venni.
Playoff-percek- a játéknap érdekességei
2017: Ginobili megvillan, a nyugati döntő kapujában a Spurs
Három éve ezen a napon 2-2-vel tértek vissza San Antonióba a felek a Spurs - Rockets párharcban és Gregg Popovich csapata került közelebb a továbbjutáshoz. A hullámzó meccs végjátékában egyszerűen élesebb volt a gárda, Manu Ginobili kosárral, gólpasszokkal és egy máig emlékezetes blokkal győzelemre vezette együttesét - az argentin klasszis egyik utolsó nagy villanása volt ez, a végén Harden betakarása abszolút győztes játéknak bizonyult. A Rocketsnél az derült ki, hogy vagy mindent megold Harden, vagy ha nem, akkor nincs győzelem - most is tripla-duplázott, de volt kilenc eladott labdája, a végjátékban pedig hibázgatott. Tegyük hozzá, hogy ebben az időszakban jöttek a róla készült "pihenős" videók, ami a védekezését illeti, de a PO-ban nagyon felszívta magát hátul is és minden energiáját mozgósította - az alapszakaszt nem lehetett úgy végigdarálni, hogy támadásban minden döntést neki kell meghoznia és senki sem segít neki, de közben védekezzen is, a PO-ban viszont megpróbálta. Ezúttal is nagyot melózott, az Aldridge-Leonard páros 0/8-at dobott ellen, gyakorlatilag ő volt a Houston legjobb védője, de ez most már annyit kivett belőle, hogy eltűntek a dobásai, majd a passzai, végül már szinte csak hibát követett el. Aldridge és Gasol pozícióba is megpróbálta levinni Hardent, de ketten együtt egyetlen kosarat tudtak szerezni ilyen helyzetekből vele szemben és bár összesen húsz alkalommal volt elsőszámú védő a meccs során, ebből hétszer szerzett pontot a Spurs - és ebben már azok is benne vannak, amikor a meccs végén levegő után kapkodva üldözte ellenfeleit.
Ez van, a Houston itt még egyértelműen kevés volt az igazán nagy dobáshoz, ráadásul most úgy kaptak ki, hogy Leonard a negyedik negyedet és a hosszabbítást kihagyta a sérült bokája miatt - a kérdés az volt, hogy rendben lesz-e ő a hatodik meccsre, mert ha igen, akkor jó esélyük volt már a továbbjutásra a teljesen kifilézett Rockets ellen.
Playoff-percek- a játéknap érdekességei
