Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-11 12:17:05
Az utóbbi időszakban rengeteget hallunk a General Managerekről, akik a játékosátigazolások kapcsán kerülnek gyakorlatilag minden nap a hírek középpontjába. De vajon mi kell ahhoz, hogy GM lehess egy NBA-csapatnál?
Dolgozz jó főnök alatt 1. - Rob Hennigan (Orlando Magic). A Dwightmare középpontjába csöppent Hennigan alig pár hete főnök Orlandóban, előtte a Thundernél volt GM-asszisztens Sam Presti alatt. A liga legfiatalabb, 30 éves vezetőjével kapcsolatban több helyen megjegyezték: mások is szoktak ilyen idősen játékosokat cserélgetni - fantasy ligákban…
Dolgozz jó főnök alatt 2. – Rick Cho (Charlotte Bobcats). Szintén egy Presti-nevelés, bár ő jóval több tapasztalattal rendelkezik, hiszen 1995-től állt a Sonics/Thunder szolgálatában, és 2010-11-ben már egy évet eltöltött a Trail Blazers GM-székében is.
Sportmúlt és jó kapcsolatok - Bob Myers (Golden State Warriors). Myers igazi kaliforniai gyerek, hiszen az UCLA-n kosarazott (1995-ban NCAA-bajnok), majd a neves játékosügynöknek, Arn Tellemnek dolgozott. 1 év ’asszisztenskedés’ után alig 2 hónapja dolgozik GM-ként, de már több értelmes megmozdulása volt, mint elődjeinek.
Legyen nagy a pofád és tudd eladni magad - David Kahn (Minnesota Timberwolves). a liga korábban leghülyébbnek tartott GM-je, aki 2009-ben gyakorlatilag semmilyen komolyabb tapasztalat nélkül került a GM-i székbe – Kevin McHale-t váltotta. Kahn korábban újságíróként, majd a Pacers üzleti részlegén dolgozott – ez meg is látszott első draftjain.
Tanuld ki a szakmát – Chris Grant (Cleveland Cavaliers). Grant 10 évig dolgozott Atlantában különféle beosztásokban, majd Danny Ferry vitte a Cavshez 2005-ben. Amikor 2010-ben Ferry távozott, kézenfekvő volt, hogy egyik helyettese kövesse.
Képviselj sztárokat – Lon Babby (Phoenix Suns). A 2010 óta GM-kedő Babby korábban olyan kosarasok ügynöke volt, mint Tim Duncan, Hedo Türkoglu és Ray Allen. Valamiért Phoenixben úgy gondolták, hogy ő a megfelelő ember a posztra – ezt a hitet még azt sem ingatta meg, hogy egy hónappal kinevezése előtt Josh Childress értelmetlen ötéves Suns-szerződésében ő is közrejátszott, lévén ő volt Childress ügynöke.
Edzősködj – John Hammond (Milwaukee Bucks). A 2010-es év legjobb GM-jének választott Hammond hosszú éveken keresztül segédedzőként dolgozott több NBA-csapatnál is, és a 2008-as kinevezése előtt segéd-GM-ként is dolgozott.
Higgy Ronald Reaganben – Neil Olshey (Portland Trail Blazers). Olshey ifjúkorában közepesen ismert sorozatszínész volt, és csak később nyergelt át a sportvezetői szakmára. Először egy céget hozott létre, amely draft előtti táborokat tartott – büszke lehet rá, hogy több, mint 50 korábbi ügyfele lett NBA-játékos! 2004-ben került a Clippershez, ahol személyzeti igazgatóból és segédedzőből GM lett 2010 tavaszán. Az ő nevéhez fűződik a Chris Paul-csere nyélbeütése – ez sokat elmond a benne rejlő lehetőségekről.
Szeresd a számokat – Daryl Morey (Houston Rockets). Morey programozóként végzett egyetemet, majd 31 évesen már a Boston Celtics informatikai vezetője volt. Jelentős része volt abban, hogy magasabb szintű statisztikai adatokat vezettek be ligaszerte és markánsan használják a játékosok elemzése során. 2007 óta a Rockets GM-je – ez idő alatt ugyan csak egy playoff-párharcot nyert meg a Rockets, de sok olyan játékost draftoltak le, akik másnak nem kellettek, itt viszont fényesen beváltak (pl. Chase Budinger vagy Chandler Parsons).
Legyen tehetséged hozzá 1. - Masai Ujiri (Denver Nuggets). Ujiri 1970 körül született Nigériában, és Hakeem Olajuwon hatására kezdett kosarazni. Az NCAA-ig és Európáig vitte, majd néhány év alatt az Orlando Magic-nek ingyen dolgozó megfigyelőből a liga egyik legjobb GM-je lett. Rá igaz a mondás: az igazi tehetség mindig utat tör magának.
Legyen tehetséged hozzá 2. – Sam Presti (Oklahoma City Thunder). Presti 31 évesen, 2007-ben kapta meg a Sonics GM-székét. 5 év alatt, átesve egy franchise-költöztetésen, NBA-döntős csapatot rakott össze – és még mindig csak 36 éves. Persze nem ingyen kapta a lehetőséget, előtte lehúzott jó pár évet a Spurs és R. C. Buford GM-képzőjében.
Érts mindenhez, amihez köze lehet egy GM-nek – R.C. Buford (San Antonio Spurs). Buford igazi Spurs-őskövület, hiszen 1988 óta (2 év megszakítással) áll a klub alkalmazásában. Előtte az NCAA-ben játszott, és segédedzője volt az 1988-as NCAA-bajnok Kansasnek. Évekig dolgozott a Spursnél segédedzőként, játékosmegfigyelőként, középvezetőként, GM-asszisztensként. Buford olyannyira átlátja az egész rendszert, hogy Popovich 2002-ben átadta neki a GM-marsallbotot – 3 bajnoki cím lett a jutalma. Aki nem hinné el, miért Buford talán a legjobb annak ellenére, hogy soha nem volt az Év sportvezetője, annak néhány név. Sam Presti és Danny Ferry – az ő keze alatt tanulták a szakmát. Rick Cho és Rob Hennigan – Sam Presti alatt dolgoztak. Ma mindannyian egy NBA-csapat GM-jei.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-10 07:44:17
Az elmúlt napok hírei, hírmorzsái arról szólnak, hogy a Keleti Konferencia erőviszonyai alapjaikban fognak felborulni a következő szezonban - lassan ott tartunk alig néhány héttel a bajnoki cím megszerzése után, hogy a címvédő Miami Heatnek jövőre először a bajnoki döntőben lenne lehetősége "megpihenni". Már ha egyáltalán eljut odáig... Összeállításunkban igyekszünk rendet vágni a káoszban és megtalálni a csapatok lehetséges helyét a jövő évi képletben.
A DÖNTŐRE ESÉLYES CSAPATOK
01: Miami Heat. A bajnok napjai még csendesen telnek, hiszen ledraftolták a rendkívüli jókezű centert, Justin Hamiltont, és a szintén extra csuklóval megáldott egykori All-Starral, Rashard Lewis-zal tárgyalnak. Persze nem tétlenkednek a végleges igazolásokkal sem, hiszen nagy valószínűséggel (július 11-e előtt minden átigazolás mellé oda kell érteni a feltételes módot), megszerzik Ray Allent. Ezzel két legyet ütnek egy csapásra: a ligatörténet legjobb tripladobója érkezik oda, ahol alapvetés a betörések utáni kiosztás triplára (Allennek rengeteg lehetősége lesz tehát kamatoztatni tudását) - emellett közvetlen riválisukat, a Bostont gyengítik. Ami kérdőjel náluk, az a magasember-állomány, mert nagy erőkkel próbálták becserkészni a center Marcus Camby-t - ám az egykori Év Védője pályafutása első csapatát, a New York Knickset választotta. Ez még okozhat gondot, mint látni fogjuk.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-06 02:44:42
Ebben az írásomban a nemrég az első bajnoki címét megszerző LeBron James pályafutását mutatom be. Megnézzük, hogyan lett egy város hőséből a legutáltabb ember és a bajnoki címig vezető utat is „végigpásztázzuk”.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-03 16:49:48
A Draft után néhány nappal már kicsit átgondolván a történteket, tisztább fejjel látja a világot az ember. Nézzük a stealeket, a buktákat és az egyebeket…
Szerző: Kezdő5.hu
2012-06-26 05:54:38
Véget ért az NBA-döntő, így még inkább középpontba kerül a 2012. június 28-án (nálunk 29-én hajnali 1 órakor) kezdődő játékosbörze. A draftelőzetest a dobóhátvédekkel folytatjuk...
Bradley Beal (Florida)
Osztály: Freshman (elsőéves)
Születési év/Magasság/Súly: 1993/191 cm/90 kg
NBA hasonmás: Eric Gordon
Várható drafthely: Top 5
Bradley Beal nem éppenséggel az a kimondott NBA kettes, de mindenféleképpen látni benne annyi potenciált, hogy hosszabb távon számolhasson vele egy profi klub. Annak ellenére, hogy dobóhátvéd, szívesen passzol, rendre keresi társait. Irányítónak nem éppenséggel használható, de egy amolyan kombó hátvéd átmenetnek tökéletes. Erős testfelépítésű, bár csak átlagos atléta, de gyorsaságával rendre előnybe jut társaihoz képest. Remekül tör be és már Aligátorként sem hezitált NBA távolságokból sem. A periméteren remekül védekezik, hosszú, nyurga karjaival felismeri a passzsávokat és már viszi is a bogyót. Magasságához képest a közel hét pattanós átlagát, talán már nem is kell magyarázni. Legnagyobb hátrányát fentebb már pedzegettük, nevezetesen, hogy a mai NBA ketteseknél talán egy fejjel is alacsonyabb. Nem biztos, hogy ezt a gyors lépéseivel ellensúlyozni tudja. Gyenge labdavezető, ami elég nagy negatívum, ráadásul cselezni sem nagyon tud, inkább csak a tisztákat dobja. Kérdéses, mennyi idő kell majd neki a dobások átvételéhez, mivel az első pár Florida meccsen is csak szenvedett.
Videó: http://www.youtube.com/watch?v=DOPu1bFBUaQ
Jeremy Lamb (Connecticut)
Osztály: Sophomore (másodéves)
Születési év/Magasság/Súly: 1992/194 cm/80 kg
NBA hasonmás: Reggie Miller
Várható drafthely: Top 10
Jeremy Lamb egy remek kombinációja a produktivitásnak illetve a tehetségnek. Sokan képesnek tartják rá, hogy egy olyan Reggie Miller féle nyurga, cérnavékony dobógép váljék belőle. Hihetetlenül atletikus, remekül képzett hátvéd. Kezeit a földön húzza maga után, gyors, robbanékony, amolyan kapom és dobom stílus. Saját magának is képes kialakítani a helyzetet, akár a gyűrű közelében, akár távolabb attól. Veszélyes támadófegyver, a profik világába pontosan belepasszol. Labda nélkül is remekül mozog, igazi utolsó másodperces gyilkos, mint ahogyan azt a 2011-es March Madness során bizonyította is. Legnagyobb hátránya, hogy nagyon sovány, aminek következtében kicsit félti is magát, kevés büntetőt harcol ki. Néha túlpumpálja a labdát, amely általában pánikba esésbe és bogyóeladásba torkollik. Szinte mindig csak balra indul el, így hamar kiismerhető. A védekezését egy új szintre kell emelnie, mert ami most van az mozizásnak is gyenge. Dobóformája nagyon ingadozó.
Videó: http://www.youtube.com/watch?v=fxbtin3UBjw&feature=related
Terrence Ross (Washington)
Osztály: Sophomore (másodéves)
Születési év/Magasság/Súly: 1991/201 cm/88 kg
NBA hasonmás: Eddie Jones
Várható drafthely: Top 10
Az alvóügynök, aki egy gombnyomásra ébredve lett a PAC-12 konferencia egyik legjobbja, ráadásul 25 pontos átlagával vezette be csapatát a Postseason NIT elődöntőjébe. Na vedd el tőle a labdát, ha tudod. Az egész draft osztály legjobb labdakezelője, úgy fut a Spaldinggal a leindításoknál, mintha nem is kellene azt leütnie. Nem egy ideges típus az utolsó másodpercben is épp olyan lazán emeli rá a tempót, mintha csak a tegnapi edzésen melegítene. Védekezésének legnagyobb erőssége a besegítései. Gyenge oldalról remekül blokkol, jók a második szándékai, a hármast is gond nélkül bevágja, és hatalmasakat zsákol. Hátránya, hogy hajlamos meccs közben elveszni. Mintha nem is lenne a pályán. Ha vezetnek érthetetlen módon visszább áll, hagyja társait játszani, aztán persze, hogy nehezen veszi vissza a ritmust. Nem tud ziccert dobni. Betöréseinek nagy részét zsákkal fejezi be, aminek leginkább az az oka, hogy kihagyja a könnyű táblára tett ketteseket. Egy olyan csapathoz kellene kerülnie, ahol egy idősebb játékos kezelésbe venné.
Videó: http://www.youtube.com/watch?v=eZEiz90oLB4
Austin Rivers (Duke)
Osztály: Freshman (elsőéves)
Születési év/Magasság/Súly: 1992/195 cm/91 kg
NBA hasonmás: OJ. Mayo
Várható drafthely: lottery vége
Doc Rivers fiacskája erős idénykezdet után az egyik legellentmondásosabb figurájává vált az NCAA világának. Azt azonban így is le kell kötni, hogy ő az egyik legérdekesebb projekt, a potenciál egyértelműen megvan benne, hogy az NBA egyik legfrissebb támadógépezetévé váljon. Dinamikus pontszerző, mind tempókból, mind betörésekből bármikor megteremti magának a helyzetet. Gyors, atletikus, főleg első lépése halálos. Elnézve mozdulatait, akár magas vagy távolugróként is elképzelhetnénk. Az NBA távolságokat már dobja, az izolációs szituációkban is a sakkjáték egyik legjobbja. Nagy intenzitással játszik, védőmunkája is elfogadható, bár inkább a támadóoldalon mozog otthonosabban. Ellentmondásos, mivel túl sokat követeli a labdát. Érdekes volt őt látni egy olyan gárdában, amely a csapatorientáltságáról híres. Sok labdát elszór, pont azért mert a passz helyet a lehetetlent is próbálja dobni. Jóval több labdát adott el, mint ahány gólpassza volt. Kell még rá izom és meg kell tanulni büntetőt is dobnia. Kicsit beképzelt gyerek, pedig egy-két harcosabb college játékos pofán gyűrte már.
Videó: http://www.youtube.com/watch?v=Hri3JPrYjkA&feature=related
Dion Waiters (Syracuse)
Osztály: Sophomore (másodéves)
Születési év/Magasság/Súly: 1991/191 cm/97 kg
NBA hasonmás: DeShawn Stevenson
Várható drafthely: lottery vége
Waiters tipikusan az a játékos, akinek ugyanaz lesz a szerepköre az NBA-ben mint ami az egyetemen volt. A Syracuse legjobb cseréjéből az egyik NBA-s csapat cseréje lehet. Bár lehet, hogy nagy butaságot követett el, mivel Scoop Jardine és Kris Joseph is végeztek, így ha maradt volna, akkor a narancsosok egyik legjobbjává avanzsálhatott volna. Egy igazi kombó hátvéd, testmagasságát testi erejével kárpótolja. Nem dob rosszul, ráadásul passzolni is hajlamos és társai keze alá is szépen odajátszik. Igazi szívből hajtó sportoló, aki átlagos tehetségét, hatalmas küzdeni akarással kárpótolja. Pont ezért nem lesz nagy pontgép, de bizonyos perc szerepkörökre a profi liga egyik keresett személyiségévé válhat. Hátránya pont az, ami előnye is nevezetesen, hogy se nem irányító, se nem dobóhátvéd. Támadásban a magasabb védők simán szétszedik majd, így lényegesen erősödnie kell ahhoz, hogy megmaradhasson a „nagyok” között.
Videó: http://www.youtube.com/watch?v=g_Do9WpV58E
Doron Lamb (Kentucky)
Osztály: Sophomore (másodéves)
Születési év/Magasság/Súly: 1991/191 cm/89 kg
NBA hasonmás: Cuttino Mobley
Várható drafthely: első kör vége
Régi módú dobóhátvéd, remek mezőnymutatókkal, aki ha kell könnyedén átvált sorozatgyilkos üzemmódba. A hármast csak akkor dobja el, ha biztos benne. Ezt alátámasztja 52 %-os dobásmutatója is. Keresztátütései tarthatatlanok már csak azért is mert mindkét kezével remekül bánik a labdával. Rengeteget fut labda nélkül is, bár a profik között már korántsem lesz ennyi ideje a dobásain gondolkodni. Legnagyobb hátránya, hogy mérete miatt ma már nem ártana egy kis irányítói képesség. Nos ez nincs meg benne, ő előbb dob, aztán megint csak ráemeli, ahelyett, hogy passzolna. Nagyon jó lenne Európában, ahol a körbepasszolós, labdajáratos taktikákba gond nélkül beleilleszkedne. Nem rossz atléta, de távol áll a nagy zsákolásoktól és a csodaszép befejezésektől. Jól emelkedik, és jól fut, de itt a pont. Védekezni nem tud, ráadásul eléggé vékonydongájú is. Győztes típus, de kérdés, hogy egy gyengébb csapatban pszichésen, hogyan illeszkedik majd, hiszen az Oak Hill Academy és a Kentucky színeiben az elmúlt három esztendőben jó, ha tízszer hagyta el vesztesen a parkettet.
Videó: http://www.youtube.com/watch?v=JMTbaUT4r8g
Evan Fournier (Poitiers Basket)
Ország: Franciaország
Születési év/Magasság/Súly: 1992/198 cm/85 kg
NBA hasonmás: Marco Belinelli
Várható drafthely: második kör eleje
A francia bajnokság történetének legfiatalabb kosarasa, aki 20 vagy annál több pontot dobott egy meccsen. Fournierről nem tudunk túl sokat, de az biztos, hogy a külföldi kosarasok között az egyik legjobb testfelépítésű játékos. Igaz támadógép, tudja a hármast, a középtávolit és a tábla alatt sem elveszett. Az utolsó másodpercekben is higgadt, a clutch játékosának szerepkörét is ellátja. Az a hír járja, hogy edzéseken is nagyon sokat dolgozik, főleg a védőmunkáján, amin bőven van még fejlesztenie. Legnagyobb hátránya, hogy túl sokszor megy be a gyűrű alá és kezd el pozíciózni, miközben nem is ez az ő posztja. Az NBA-ben egyszerűen kiteszik majd aztán csak duzzogva pisloghat, miközben kintről már réges-rég szétdobhatta volna az ellent. Kérdéses, hogy az NBA hármas hogyan fekszik majd neki, hiszen mint ismeretes Európában sokkalta mások a viszonyok. 19 évesen azért nem egy szupersztár, bőven van még hová fejlődnie, amit vélhetően kiválasztása esetén is az öreg kontinensen tesz majd meg.
Videó: http://www.youtube.com/watch?v=BaTv1Uzujrg
John Jenkins (Vanderbilt)
Osztály: Junior (harmadéves)
Születési év/Magasság/Súly: 1991/191 cm/95 kg
NBA hasonmás: JJ Redick
Várható drafthely: második kör eleje
Jenkins egy igazi dobógép, de valljuk be őszintén, a történelem folyamán láttunk már sok ilyet. Voltak olyanok, akik fényes NBA pályafutást futottak be (Dell Curry, JJ Redick), de voltak, akik hamar eltűntek a süllyesztőben (Jeff Shepard, Chris Lofton). John remek atletikus képességével, illetve magas technikai képzettségével dobja be akár a harmadik sorból is a labdát, így jobb esetben még egy Ray Allen típusú emberke is válhat belőle. Dobásaiba olyan lábmunkát tesz, ami egyedi, lekövethetetlen és kivégzi az ellenfelet. Gyors, robbanékony, minden egyes dobása hajszálra ugyanolyan, motorikus mozgásai jól berögződtek. Nem nagyon szór el labdát, nagyon jól választ, tudja mikor lehet dobnia és mikor járnak jobban egy passzal, esetleg egy továbbtett labdával. A büntetőket majdnem 100%-osan szórja, így nem érdemes őt faultolni. Egy igazi tornatermi patkány, állandóan a teremben van és gyakorolja azt, amit tud, vagyis órákon át csak dob. Túlságosan berögzültek a mozdulatai, amelyeket egy-egy jobb védő magasabb szinten könnyedén kihasznál. Betörései gyengék, ziccerek és floaterek nem szerepelnek a repertoárjában, szinte kivétel nélkül tempóval akar kosarat szerezni. Védekezésben is van még hová fejlődnie, de összességében egy úgynevezett uptempo-t játszó csapat nagyot kaszálhat vele.
Videó: http://www.youtube.com/watch?v=eWmM4fD7P9g
Will Barton (Memphis)
Osztály: Sophomore (másodéves)
Születési év/Magasság/Súly: 1991/198 cm/78 kg
NBA hasonmás: Marquis Daniels
Várható drafthely: második kör eleje
Alig, hogy elkezdtük megszokni ezt az új feltörekvő Memphist, legjobbjuk, Will Barton már be is dobta a nevét a kalapba. Pedig bőven lenne még hová fejlődnie, hisz vállai és csípője olyan sovány, mint egy etióp hosszútávfutónak. Mindezek ellenére elvitathatatlan tény, hogy egy igazi támadófenoménhoz van szerencsénk, amit Will 18 pontos meccsenkénti átlaga is hűen alátámaszt. Emellett ő volt a liga egyik legjobb hátvéd pattanózója (8 pattanó/meccs), de remek dobásválasztási szisztémái is irigylésre méltóak, hisz az 51%-os pontosság még a magasemberek egyik-másikánál is csak álom. Karizmatikus, remek egyéni képességekkel rendelkező kölyök, aki az egyestől a hármas pozícióig bármit eljátszik. Legnagyobb hátránya, hogy nagyon sovány, bár testalkata nem biztos, hogy megkövetelni a plusz kilókat, így azonban könnyedén összetörhetik. Remekül választja meg dobásait, mégis sok labdát elszór, amit legtöbbször gyenge labdakezelési technikájának köszönhet. Nagyot tud ugrani, mégsem ugrik, inkább csak tuszkolja magát és úgy teszi fel a labdákat. Nagy potenciál, az biztos.
Videó: http://www.youtube.com/watch?v=xOVzQRwsmMA
Kevin Murphy (Tennessee Tech)
Osztály: Senior (végzős)
Születési év/Magasság/Súly: 1990/198 cm/87 kg
NBA hasonmás: Anthony Parker
Várható drafthely: második kör közepe
Ha Murphy megtanul játszani labda nélkül, akkor egy egészen remek kis játékos is válhat belőle. Tipikusan az a kosaras, akinek kellett a négy év. Elsősként még egy jó dobása sem volt, ellenben végzős korára már olyan szinten megtanult ezt azt, hogy sokan a második kör meglepetésembereként tekintenek rá. Remek pontszerző, gyors, robbanékony, jól helyezkedik a letámadásokban. A középtávolik nagyon mennek neki, hátralépős tempói tarthatatlanok. Meccsenként közel hat hármast is ráemelt, amit még kevesellhetünk is azt nézve, hogy 41,6 %-kal be is talál a periméteren kívülről. Védekezésben van még hová fejlődnie, illetve nem ártana néha betörnie sem. Jó, hogy szeret dobni és tud is, de a mai kosárlabdában nem biztos, hogy ez elég is a megélhetéshez. Rossz büntetőző, ami érthetetlen egyéb százalékai tudatában.
Videó: http://www.youtube.com/watch?v=4KSyZuzXeYo
Szerző: Kezdő5.hu
2012-06-25 05:39:36
"A Miami Heat idei sikerein alapuló, neves szakemberek által összeállított villámkurzusunk anyaga segít az NBA-játékosoknak abban, hogy meghozzák a helyes döntéseket, amelyek segítségével a legkilátástalanabb helyzetekből is képesek lehetnek bajnokcsapat(ok) tagjává válni. Steve Kerr, Bruce Bowen és Derek Fisher ajánlásával, Robert Horry előszavával."
LeBron James, Dwyane Wade, Chris Bosh és Erik Spoelstra pályafutása reflektorfényben zajlik, a nagy hármas összeállása óta különösen. Ám a Miami Heat némelyik játékosa (és edzője) igen kacifántosan jutott el oda, hogy idén felemelhesse a bajnoki trófeát. Ez az írás róluk szól.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-06-24 07:50:12
Az idei drafton számtalan olyan kiscsatárt találunk, akikben hatalmas potenciál rejlik. Még elképesztően fiatalok, ám tehetségük elvitathatatlan, közülük többen a 1. kör első felében elkelnek majd. Lássuk azt a 10 legesélyesebb játékost, akik szerepelnek a draftlistán.
Michael Kidd-Gilchrist (Kentucky)
Osztály: Freshman (elsőéves)
Születési év/Magasság/Súly: 1993/201 cm/103 kg
NBA hasonmás: Gerald Wallace
Várható drafthely: Top 5 (Washington Wizards 3., Cleveland Cavaliers 4.)
A leendő 1/1-es, Anthony Davis csapattársa volt a Kentucky Egyetemen. Újonc játékos létére több mint 30 percet töltött átlagban a pályán, már első évében meghatározó játékosként tevékenykedett a bajnokcsapatban. Elképesztő akarattal, munkabírással melózik a parketten. Védekezésben olyan teljesítményt tesz le az asztalra, hogy az NBA védőspecialistái is elismerően csettintenek majd. Jól veszi fel a mérkőzés ritmusát, nagyszerűen mozog labda nélkül, korához és posztjához képest remekül passzol. Támadó oldalon nagyszerűen dolgozik a palánknak háttal, könnyedén fejezi be helyzeteit embereiről. Hatalmas az első lépése, mellyel nagy előnyt szerez védőjével szemben és már tiszta is az út számára a gyűrűig.
Leindítás-specialista, mivel egyetemi évében a mezőnykísérletei 71%-át leindításból vitte véghez. Azonban a negatív oldaláról is kell beszélnünk, ott pedig a játék egy nagyon fontos szegmense ötlik a szemünkbe, a dobókészség, dobómozdulat, illetve a hatékonyság. Amennyire hatékony a palánk körüli támadójátékban, annyira veszélytelenek a középtávoli, távoli dobásai. Dobómozdulata enyhén fogalmazva érdekes, melyen sokat kell változtatnia, ha nem csak a palánk közeléből szeretne eredményes lenni. Így csak nagy jóindulattal nevezhetjük közepes dobónak, de legalább van hova fejlődnie. Annak ellenére, hogy a „first step” nagyon jó nála, nagy bajba kerül, ha az nem jön be, mert második kísérletből nehezen áll rá a pick ’n’ roll és védelmet bontó játékokra. A 2007-es draftot követően ismét előfordul(hat), hogy olyan small forward kerül kiválasztásra a TOP 5-ben, aki egy franchise éltét határozhatja meg a későbbiekben. Persze nem azért, mert a Kentucky bajnokcsapatának tagja Kevin Durant hasonmása lenne, hanem azért, mert az élcsoportban lévő draftcetlisek közül két csapatnak is nagy hasznára válhat(na), KMG, persze csak hosszútávon. Meglátjuk, hogy hol köt ki, de az biztos, hogy nagy csoda lenne, ha nem kelne el a TOP 5-ben a játékjoga.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-06-23 05:04:14
Véget ért az NBA-döntő, így még inkább középpontba kerül a 2012. június 28-án (nálunk 29-én hajnali 1 órakor) kezdődő játékosbörze. A draftelőzetest az erőcsatárokkal folytatjuk, amely az egyik legerősebb poszt lehet idén - ne menjünk messzire, a leendő 1/1-es, Anthony Davis is itt található. Anthony Davis (Kentucky)
Osztály: Freshman (elsőéves)
Születési év/Magasság/Súly: 1993/209 cm/99 kg
NBA hasonmás: Marcus Camby
Várható drafthely: Top 3
A nyurga Davis sokak szerint a 2012-es NBA Draft 1/1 várományosa. Hihetetlenül atletikus, mindemellett remekül passzol. Persze ez nem is csoda, hisz, ha legendák igazak, akkor bő két évvel ezelőtt még 188 centis irányítóként rémisztgette gimis ellenfeleit. Aztán egy nyár alatt 11 centit nyúlva lépett négy posztot felfelé. Karfesztávolsága, gyorsasága és kosárlabdás intelligenciája egy igazi védőfenomént varázsol belőle, amelyet az idei szezonban jócskán bizonyított is. A játék minden eleméből kiveszi a részét, hisz nem egyszer láthattuk a periméter környékén is szaladgálni. Támadóarzenálja is igencsak bő, ha kell a középtávolikat is rendre beszórja. Igazi csapatember nem vállalja túl magát. Hátrányait kutatva rögtön feltűnik gazella csontozata, amelyet egy-két komolyabb NBA-s magasember pillanatok alatt összeroppant. Fiatal, bohókás, kérdéses, hogy 4-5 kiló izommal mennyit fog majd lassulni? Megszokott komfortzónájából is kintebb fogják tolni, így új ösvényeket kell majd keresnie a gyűrű felé. Említettem, hogy be tudja dobni a középtávolikat is, de bőven van még mit fejlesztenie az eredményességén. Ha mentálisan nem törik meg (na meg testileg sem), akkor nagyot alkothat első idényében és egyben egy kiváló választás lehet.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-06-19 10:30:34
Az idei draft sem bővelkedik klasszikus magasemberekben, ám számtalan tehetséges játékos jött ki a idei draftra, akik közül többen is várhatóan elkelnek az első körben. Lássuk a 10 a tíz legesélyesebb játékost - és természetesen Somogyi Gergőt, aki szintén szerepel a draftlistán.
Andre Drummond (UConn)
Osztály: Freshman (elsőéves)
Születési év/Magasság/Súly: 1993/210 cm/126 kg
NBA hasonmás: Amar’e Stoudemire vagy DeAndre Jordan.
Várható drafthely: Top3-Top5
Andre Drummond a 2012-es év legjobb erőcsatár/centere, aki mindössze egy évet töltött az NCAA-ben, ami mindenképp a hasznára vált. Egy-egy elleni védekezésben, blokkolásban már középiskolai évei alatt kiemelkedett, a Connecticutnál viszont támadásban is javult, elsősorban a gyűrűnek háttal való megmozdulásokban, illetve a passzolásban. Drummond egy végtelenül magabiztos, fizikálisan abszolút NBA-szintű felépítésű, posztján gyors és nagyon ruganyos játékos, aki előszeretettel támadja a gyűrűt, védekezésben pedig igyekszik ráerőltetni akaratát ellenfeleire. Emellett a kőkemény amerikai mezőnyből is messze kiemelkedik agresszivitásával – ez korábban sokszor okozott neki fault-gondokat, az NBA-ben viszont mindez előnyére fog válni.
Bár csapata rögtön a 64 között kiesett az NCAA rájátszásában, Drummond képességei és mentalitása mindenki előtt ismertek, vélhetően az első három között fog elkelni – sőt, ő maga egy rendkívüli workoutot szeretne, ahol megküzdene Anthony Davis-szel, az 1/1 várományosával. Drummond régóta ismert játékos, már 2010-ben, az U-17-es világbajnokságon is a tornát nyerő Team USA fontos tagja volt. Bár fantasztikus adottságai vannak, valószínűleg nem lesz azonnal hasznára csapatának, mert támadójátéka még eléggé egysíkú és könnyen kiismerhető – hosszú távon viszont mentalitása és folyamatos fejlődése miatt az idei draft talán legjobb befektetése a nagyemberek között.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-06-12 06:21:28
A csonkaszezon végéhez érkeztünk, ugyanis szerdán hajnalban indul a 2011/2012-es szezon döntője - előzetesünkben a két fél, az Oklahoma City Thunder és a Miami csatáját vizsgáljuk meg kicsit részletesebben. A párharc mottója: Big3 vagy Big3 - avagy melyik együttes nagy hármasa lesz képes felülkerekedni a másikon? Ami nem lesz döntő tényező, de érdekes szemszög, hogy vajon a tudatos csapatépítés vagy az egy nyár alatt összepakolt keret lesz-e előbb eredményes?
Oklahoma City Thunder (2.) - Miami Heat (2.) (Első mérkőzés: 2012.06.13. 03:00)
Előzmények: Az Oklahomán látszik az évek óta tartó, folyamatos munka. Minden szezonban egy "kicsit" jobbak, tanulnak az előző években elkövetett hibákból és nem volt ez másként idén sem. Az első körben a Dallast nem egyszer szoros végjátékban verték, olyanokban, amelyeket korábban rendre elbuktak. A Lakers elleni második körben Russell Westbrook lépett szintet és sok eladott labda helyett kiválóan irányította társait és akkor lépett elő, amikor kellett. A Spurs elleni főcsoport-döntőben 2-0-áig problémás volt a helyzet, hiszen nem játszott rosszul a Thunder, mégsem tudták megverni a lendületben lévő Spurst. Utána azonban taktikát változtatott Scott Brooks és ezzel megfordította a párharc képét, már a Spurs rohant az Oklahoma után és még a jó meccseiken sem tudták behúzni a győzelmet, egy 20 meccses győzelmi sorozatot felmutató csapat ellen négyszer egymás után győzni pedig... nos, ez nem szorul bővebb magyarázatra. Ha azt mondjuk, hogy ez a rájátszás igen meggyőző a Thundert nézve még a külső szemlélő szemszemszögéből is, akkor igen finoman fogalmazunk. Nem mindig játszanak tökéletes kosárlabdát, de tudnak váltani és a kiélezett szituációkat kiválóan oldották meg eddig.
A Miami már sokkal kevésbé lenyűgöző, de ami szempontjukból a lényeg: ők is elérkeztek az utolsó lépcsőfokhoz, teljesen mindegy, milyen játékkal. Az első körben problémájuk nem volt még a Knicks ellen és a második körben is csak kicsit rezgett a léc, amikor a Pacers 2-1-es vezetéssel indult neki a negyedik találkozónak Indianában, utána nem volt pardon. Az előző körben már ott volt a kés a nyakukon, hiszen a Celtics 3-2-re ment ellenük és Bostonban ki is harcolhatták volna a továbbjutást Garnették, ám jött LeBron James és a God-mode, majd a hetedik meccs, amelyet már egyértelműen jobban bírtak a formába lendülő Bosh-sal. LeBron egyébként is megér egy misét, hiszen pályafutása legcsendesebb és egyben legletisztultabb játékát mutatja, nem mellesleg a legjobbat is. Teret enged az egyébként nagyon frusztráltnak tűnő és gyengébb formában játszó Dwyane Wade-nek is, de amikor már nincs kire várni, akkor megállíthatatlanul kezd el játszani (ez történt Indianában a negyedik meccsen és Bostonban a hatodikon). Mindenesetre van hova javulniuk, mert nagy valószínűséggel ő egyedül nagyon nem lesz elég Duranték ellen, kell a másik két sztár jó vagy még annál is jobb teljesítménye.
Alapszakasz: Kétszer játszottak egymás ellen és mindkétszer a hazai csapat diadalmaskodott. Március 25-én Oklahomában nyert a Thunder 103-87-re egy egészen sima találkozón.Visszavágásként alig másfél héttel később a Heat az American Airlines Arenában tudott ellenfele fölé kerekedni 98-93 arányban egy sokkal-sokkal szorosabb meccsen. Érdekesség, hogy az Oklahomában rendezett összecsapáson a kiegészítőszemélyzet is kifejezetten ponterős volt, jól segítették Durant, Westbrook és Harden munkáját, míg Miamiben teljesen eltűntek, csak az előbb említett három játékos nyújtott értékelhetőt támadásban. A második meccs eléggé PO hangulatúra sikeredett: előbb Kendrick Perkins ütötte le Wade-t egy büntetővonalnál eladott dobócselt követően, majd Westbrook rántotta le nagyon csúnyán Jamest egy zsákolási kísérletnél, később pedig Durant is odaütött egyet LeBron fejére, olyan nagy baráti feelingre nem igazán lehet számítani majd.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-06-08 16:16:57
2011 májusában a New Orleans gárdája a playoff első körében búcsúzott a Los Angeles Lakers-szel szemben – alig egy évvel később, 2012 május 30-án pedig az idei 1/1-es draftjog büszke birtokosaivá váltak. Az NBA egyik legnagyobb átalakulása zajlik a csapatnál – úgy tűnik, hogy az erőcsatár Anthony Davis valószínűsíthető érkezése még jobban felbolydította az eddig sem nyugodt méhkast. De vajon nem esnek-e át a ló túloldalára?A 2011-es playoffot megjárt csapatból alig egy évvel később már csak 6 játékos viseli a Hornets mezét: Trevor Ariza, Emeka Okafor, Carl Landry, Marco Belinelli, Jarrett Jack és Jason Smith. És lehet, hogy ők sem sokáig. Az köztudott volt, hogy Carl Landry és Marco Belinelli szerződése lejár a szezon végén, és nem valószínű, hogy maradnak – Landry-t a vezetőedző Monty Williams burkoltan sérülés szimulálásával vádolta meg szezon közepén; Belinelli posztján (hátvéd) pedig igen tehetséges (nem mellesleg olcsó) játékosokat kukázott ki a menedzsment (Greivis Vasquezt és Xavier Henry-t). Az viszont kissé meglepő volt, hogy egy tegnapi hír szerint a GM Dell Demps hajlandó megszabadulni a szintén a Hornets birtokában lévő 10. draftválasztási jogtól is, amennyiben azzal Trevor Arizát és/vagy Emeka Okafort is a csapaton kívül tudhatja. A Lakers-szel korábban bajnoki címet szerző, de aztán Houstonban és itt is besülő Arizát a szezon vége felé már nem nagyon játszatták, A 2005-ben Év Újonca díjat nyerő erőcsatár-center Emeka Okafor pedig hiába kiváló palánk alatti védő, nyilvánvalóan útban lévőnek gondolják a leendő 1/1-es, Anthony Davis számára (aki egyébként valóban kivételes tehetségnek, az új Kevin Garnettnek ígérkezik). Ketten együtt a 2012-13-as és a 2013-14-es szezonban 20-22 millió dollárt keresnének (Ariza 7.2 és 7.7, Okafor 13.5 és 14.5). Okafor egyébként nem lenne rossz opció Davis mellé, hiszen elsősorban védekező játékos, és nem igényel sok labdát, így inkább segítené Davis fejlődését – ugyanakkor a bértömege ijesztő lehet egy újjáépülő csapat számára, pláne, hogy mire a Hornetsből komoly csapat válna, Okafor már valószínűleg nem lenne a csapatnál.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-05-28 15:41:55
Nincs megállás és pihenő, a nyugatiak után a másik oldalon is elkezdik a Főcsoport-döntőket - második előzetesünkben a keleti párosítást, a második kiemelt Miami Heat és a negyedikként rangsorolt Boston Celtics csatáját vizsgáljuk. A párharc mottója: rövid padok és alacsony magasemberek harca avagy megállítható-e a James - Wade páros?
Szerző: Kezdő5.hu
2012-05-27 17:00:00
Elérkeztünk ide is, amerikai idő szerint vasárnap este elkezdődnek a főcsoportdöntők - első előzetesünkben a nyugati párosítást, a San Antonio Spurs és az Oklahoma City Thunder csatáját vizsgáljuk. A párharc mottója: rutin és csapat kontra fiatalság és nagy hármas - avagy a Spurs tudja-e folytatni a Thunder ellen is azt a zseniális csapatjátékot, amit az All-Star szünet óta mutat és vajon mi re lesz elég a háromfejű sárkány ellenük?
San Antonio Spurs (1.) - Oklahoma City Thunder (2.) (Első mérkőzés: 2012.05.28. 02:30)
Előzmények: A Spurs a Clippers ellen is továbbfolytatta elképesztő menetelését, hiszen kisöpörték Chris Paulékat is, ezzel az utolsó 31 meccsükön 29-2 mérleget tudhatnak magukénak, ráadásul 1999 óta az első csapat, amely egymást követő szériákban tud söpréssel továbbjutni. Egészen fantasztikus sorozat ez főleg annak tükrében, hogy meg sem kellett szakadniuk, Popovich végig tudta "pihentetni" sztárjait és majdnem mindig mindenki lehetőséget kapott. Lehet, hogy idősek, de ennek köszönhetően valószínűleg az egyik, ha nem a legfrissebb csapat a bennmaradók közül ők. Múlt vasárnap játszottak utoljára, de ez az előző körben sem zavarta őket (akkor nyolc napot hagytak ki az utolsó Jazz elleni és az első Clippers elleni összecsapás között), igaz, most jóval nagyobb ellenállás várható a túloldalról, hiszen a Thunder jobb csapat is, mint Griffinék és sokkal jobb egészségi állapotban is vannak.
Az Oklahoma is csak egyetlen egyet botlott, ők 4-1-gyel abszolválták a második kört a másik Los Angeles-i gárda, a Lakers ellen. Érdekesség, hogy az ötből mindössze két meccsen tudtak simán nyerni, a másik három találkozó nagyon szoros, fordulatos végjátékot hozott. Még érdekesebb, hogy a (bírók hathatós segítségével) pont azt a meccset vesztették el, amin végig jobbnak mutatkoztak, azt a kettőt viszont megfordították, amelyen hátránnyal, méghozzá nem is apróval mentek be a végjátékba. Ha azt is hozzávesszük, hogy az első körben is volt két ilyen meccsük a Dallas ellen, akkor elmondható, hogy Duranték új erényeket csillogtatnak tavalyhoz képest, látszik rajtuk az egy év rutin plusz és már nem csak a simább meccseiket tudják behúzni, de azokat is, amelyeken nem ők látszanak az esélyesnek.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-05-15 07:37:50
Pörög a playoff, kezdődnek a második körös csaták - előzeteseink negyedik részében a San Antonio Spurs és a Los Angeles Clippers párosítását vizsgáljuk. A párharc mottója: rutin kontra hős - avagy mire lesz elég Chris Paul és az ő zseniális végjátékai a liga talán leghosszabb állományával rendelkező, legtapasztaltabb együttese ellen.
San Antonio Spurs (1.) - Los Angeles Clippers (5.) (Első mérkőzés: 2012.05.16. 03:30)
Előzmények: A Spurs nem sokat vacakolt: ahogy az alapszakasz második felén, úgy a rájátszás első körében a Utah Jazzen is átgázoltak, gyakorlatilag kérdés nélkül vették az első akadályt. Sokat mondó, hogy bár azt szokták mondani, a rájátszásban csak a legjobb 7-8 ember számít, a San Antonio megtehette azt a luxust, hogy majdnem mindegyik meccsen felküldte mind a 13 játékosát, egyszer nem lépett pályára mindössze Patty Mills és az első meccsen egy kisebb csontzúzódást szenvedő Tiago Splitter. Még az egyébként teljesen elhanyagolt James Anderson is parkettre léphetett minden találkozón. Ennyit arról, hogy mennyire kellett megizzadniuk a Utah ellen. A söprés miatt majdnem nyolc napot pihenhettek az első és a második kör között (amerikai idő szerint 7-én este játszották az utolsó meccsüket), ami látva az idei rájátszásban elszenvedett sérüléseket és a feszített menetrendet, később még aranyat érhet.
A Clippers pont fordítva jutott el a nyugati elődöntőbe: az első kör legkeményebb, legszorosabb, legfordulatosabb párharcát játszották a Memphis Grizzlies-zel szemben. Meccseken és sorozaton belül is óriási lelkierőt mutattak, hatalmas comebackek fűződnek a nevükhöz, elég csak a -27-ről megnyert első összecsapásra gondolni vagy arra, hogy az otthon elbukott hatodik meccset követően képesek voltak felállni a padlóról és újra diadalmaskodni Memphisben, ezzel idegenben (szó szerint) kiharcolva a továbbjutást egy olyan csatában, ami semmi esetre sem a Lob City stílusról, sokkal inkább a kőkemény hajtásról és védekezésről szólt. Lelkiekben óriásit dobhatott a társaságon az, hogy olyan körülmények között harcolták ki a második kört, amilyenek között végül sikerült, de azt is hozzá kell tenni, hogy az egyébként sem teljes állomány újabb sérüléseket szedett közben össze és szinte teljes erőtartalékaikat felélték (legalábbis abból kiindulva, ahogyan a Grizzlies elleni utolsó találkozó kinézett), érdekes kérdés lesz, mennyi energiát tud felszabadítani bennük a siker.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-05-14 06:29:14
Pörög a playoff, kezdődnek a második körös csaták - előzeteseink harmadik részében az Oklahoma City Thunder és a Los Angeles Lakers párosítását vizsgáljuk. A párharc mottója: Keménység kontra tehetség - avagy a stílusok összecsapása.
Oklahoma City Thunder (2.) - Los Angeles Lakers (3.) (Első mérkőzés: 2012.05.15. 03:30)
Előzmények: A Thunder parádézott. Scott Brooks fiai magától értetődő könnyedséggel küldték nyaralni a tavalyi bajnok, de idén számos problémával küzdő Dallas Maverickset sima 4-0-val (akik így szinte lemásolták a 2006-os bajnok Miami Heat 2007-es évét...). A Dallas nem találta meg az ellenszerét az OKC nagy hármasának, sőt a védőklasszis Serge Ibaka támadóoldalon is hozzá tudott tenni a játékhoz - ez így együtt eredményezte a sima végeredményt. A Thunder egyetlen problémája, hogy a palánk alatti védekezés másik alapja, Kendrick Perkins nehezen gyógyuló csípősérülést szedett össze, ami kérdésessé teszi első mérkőzésen való részvételét - ám figyelembe véve a liga sztárjait sújtó sérüléshullámot, még így is nagyon jól állnak.
A Lakers hullámzott. Bryanték 2-0-ra, majd 3-1-re is vezettek, ám a denveriek gyorsasága és atletikussága majdnem megfordította a párharcot. A legjobbkor tért vissza az Oklahoma-szurkolók "kedvence", Metta World Peace (továbbiakban: MWP), aki a hetedik meccsen megadta a szükséges keménységet, egyúttal a kinti dobásai is sültek közel 3 hetes eltiltása után. Los Angelesben úgy kalkulálnak, hogy MWP visszatérésével nem csak a kezdőötös játéka stabilizálódik, hanem visszatérhetnek ahhoz a nyolcfős rotációhoz, amely az idény második felében már jól működött - a rendszer létjogosultságának első jele volt a csereirányító Steve Blake príma játéka a 7. meccsen. A Lakers azon ritka élcsapatok egyike, ahol nincsenek, és nem is voltak az idényben igazán komoly sérülések - ez Andrew Bynum szerencsétlen előéletét tekintve például igazi csoda.
Alapszakasz: 2-1-re nyert a Thunder. Az első két meccset hozták Duranték, a harmadikat pedig közvetlenül a playoff előtt játszották. Utóbbi MWP James Hardenen elkövetett könyököse miatt emlékezetes - no meg amiatt, hogy a Lakers kétszeri hosszabbításban, de legyőzte az OKC-t, némi lelki muníciót szerezve ezzel.
Irányítók: Russell Westbrook vs. Ramon Sessions. Rögtön egy kulcspárosítás, hiszen Westbrook a Thunder támadásinak motorja - és a Dallas ellen fejlődést is mutatott. Ez egyelőre kimerült abban, hogy sokkal okosabban támadta a festéket, a korábbiaktól eltérően nem ment fejjel előre, hanem sok esetben 4-5 méteres tempókkal operált. Az viszont nem derült ki, hogy megfelelő védekezésre hogyan reagál, mert a Dallas képtelen volt huzamosabb ideig megállítani. Sessionsnek óriási munkája lesz, most végképp megmutathatja, hogy ő a megfelelő ember a gyors irányítók levédésére a Lakersben. Mindez a Nuggets ellen nem igazán jött össze, bár felépítésben, játékban Westbrook sokkal inkább fekszik neki, mint a Denver alacsony súlypontú tűzgolyója, Ty Lawson. Az említett áprilisi alapszakasz-meccsen Kobe Bryant is elég sokat fogta Westbrookot, ami láthatóan annyira nem ízlett a játékmesternek, aki hiába osztott ki 10 gólpasszt, 3/22-vel tüzelt mezőnyből. Ennek ellenére valószínűleg inkább Sessions-szel kezd rajta a Los Angeles.
Dobóhátvédek: Thabo Sefolosha/James Harden vs. Kobe Bryant. Sefolosha klasszikus, kőkemény védekező hátvéd, aki támadásban a kinti dobásokra specializálódott. Most sem várnak tőle többet, azt viszont képes teljesíteni. Kobe Bryant személyében nem lesz egyszerű dolga, mert a Lakers első embere képes az ellenfél stílusához alakítani a játékát - nála azonban nagy kérdés, hogy akarja-e. Ha igen, akkor a legjobb hatodik embernek választott James Hardent sűrűn fogjuk látni, mert támadóoldalon sokkal inkább képes fárasztani Bryantet vagy Sessionst. Bryantnek nagyon kell figyelnie a kinti dobásaira, mert a betömörülő védekezést csak így lehet majd kijjebb csalogatni - ezzel voltak gondjai idén.
Kiscsatárok: Kevin Durant - Metta World Peace. Újabb csemege, hiszen Durant nem csak a liga legjobb pontszerzője volt idén, de sokak szemében inkább ő volt idén az MVP, nem LeBron James. Bár védekezésben azért még van hová fejlődnie, ha megfelelően használják, jól érvényesül hosszú karjaival - támadásban pedig szinte teljes a repertoárja: tripla, tempó, ziccer, betörés, passzok. A liga jelenleg talán legsokoldalúbb támadójátékosának extra kíséret jár, és MWP pont ott a legerősebb, ahol Durant megfogható: a fizikális játékban és az 50-50%-os szituációkban. Ezekből a playoffban lesz bőven, és ha tippelni kellene, hogy kettejük közül melyik fárad el hamarabb, akkor inkább a Thunder sztárjára tesszük a voksunkat. Az idei playoff egyik leginkább várt párharca az övék, ahol mindkettejüknek tudásuk legjavát kell adniuk - ezzel mi, nézők csak jól járhatunk.
Erőcsatárok: Serge Ibaka vs. Pau Gasol. A Durant-MWP jellemzéshez hasonló lesz ez is: Pau Gasol az NBA egyik legsokoldalúbb erőcsatára, ám a keménységért "a szomszédba kell mennie" - sokszor találják meg, hogy nem elég kemény és határozott védekezésben, támadásban pedig hajlamos kedvét veszteni, és ilyenkor többet árt, mint használ. A túloldalon Ibaka épp az ellenkezője: támadójátéka még eléggé kiforratlan (ám láthatóan fejlődik!), viszont egyéni védekezésben ligaelit, blokkolásban pedig idén teljesen más dimenziót képviselt, mint a liga. Ibaka igazi erőgép, és Gasolnak minden tudására szükség lesz, ha partiban akar lenni ellenfelével - ugyanakkor Gasol passzolási kézsége aranyat érhet, hiszen ha Ibaka lesz kénytelen követni a periméterre, egyik erősségét, a blokkolást talán gyengíteni lehet. A párharcuk külön érdekessége, hogy a nyáron minden bizonnyal mindketten a spanyol válogatott olimpiai bajnoki címéért küzdenek majd Londonban. Nagyon változatos, de nagyon sportszerű csatát várunk kettejük között.
Centerek: Kendrick Perkins vs. Andrew Bynum. Bár nem érkeznek jó hírek a Thunder klasszis védőjéről, feltesszük, hogy összedrótozzák a párharcra. Kettejüknek már van múltja, hiszen a 2010-es nagydöntőben már találkoztak, bár ott nem játszottak óriási szerepet. Mostanra változott a helyzet: Andrew Bynum jóval nagyobb teret kap támadásokban, a védekezésben pedig nagyon sokat javult két évvel ezelőtti önmagához képest. Perkins kiválóan "tartja meg" a Bynumhoz hasonló nagyembereket, ám nagy hiányossága a magassága - Bynumnak pedig nagyon finom keze van a félhorgokhoz, ahol Perkinsnek nem sok esélye van a szerelésre. Ugyanakkor Bynum nagyon sokat küzdött a Denver ellen a folyamatos lekettőzésekkel - ha a Thunder is a besegítésekre épít majd, Perkins tökéletes megoldás, hiszen le tudja lassítani ellenfelét. Nagy kérdés még Perkins támadójátéka: kifejezetten jól passzol, azonban Bynumnak a denveri McGee-vel ellentétben nem okoz majd gondot lábon levédeni. A Thundernek bőven kell használnia elzárások adására, mert ott viszont hasznos, és Westbrook nagyon sokat profitálhat ebből.
Kispadok: James Hardent nem kell bemutatni, ő a Thunder támadójátékának 3. pillére, és a padról beugrást tökélyre fejlesztette - nagyon nehéz megfogni. Rajta kívül Derek Fisher szerepe óriási kérdés: a Dallas ellen nem kapott sok feladatot a Lakers korábbi legendája, ám igazából nem is volt rá szükség, a bajnok annyira enerváltan játszott. A Lakers ellen már szükség lehet rá, mert eléggé kusza matchupok várhatóak. Mellettük az őskövület Nick Collison (és időnként Nazr Mohammed) küzd majd a palánkok alatt, és Daequan Cook tripláira is szükség lehet időnként (ő eléggé hullámzó volt idén). A Lakers oldalán, mint említettük, nyolcas rotáció várható: Blake az irányításban, Barnes a védekezésben igyekszik faktor lenni, míg Jordan Hill a palánk alatti verekedésben mutatott figyelmreméltó teljesítményt a Denver ellen. Van még néhány rutinos róka a padon (Troy Murphy, Josh McRoberts), ám ők egyáltalán nincsenek játékban, így sérülés, faultgondok esetén kérdés, hogy mennyit tudnak hozzátenni a játékhoz - rajtuk kívül fiatalok (Ebanks, Morris, Goudelock) alkotják a keretet, akik viszont nagyon rutintalanok.
Edzők, konklúzió: Mike Brownt megérintette a kirúgás szele a Denver ellen, ám most nem a Lakers az esélyes, így talán kisebb lesz rajta a nyomás, és hamarabb lesz képes reagálni az ellenfél húzásaira - a túloldalon Scott Brooksnak viszont nincs akkora variációs lehetősége, mint volt George Karlnak a Denver kispadján. Mindenkinek megvan a testhezálló feladata, ám ha a Lakers el tudja rontani a Thunder játékát, nem nagyon vannak alternatívák. Nagyon fontos lesz az első két meccs, ha a Lakers 1-1-el tud visszamenni LA-be, akkor megint kinéz egy 6-7 meccses széria a számukra - ám azt se feledjük, hogy a 3-4. mérkőzés back-to-back! Ez inkább a fiatalabb, gyorsabb játékot játszó Oklahomának kedvez.
Tipp: 4-3, Thunder - de csak előzetes, papíron létező erőviszonyok alapján. Teljesen eltérő súlypontok mentén felépített, egymásnak matchup-rémálmot jelentő csapatokról van szó, ezért minden változás, gyengeség/erősödés fontossága meghatványozódik.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-05-13 07:23:46
Pörög a playoff, kezdődnek a második körös csaták - előzeteseink második részében a Miami Heat és az Indiana Pacers párosítását vizsgáljuk. A párharc mottója: MVP-k kontra lepattanók - avagy ki kit fog?Miami Heat (2.) - Indiana Pacers (3.) (1. mérkőzés: 2012. 05.13., 21:30)Előzmények. A Miami Heat nagyon simán, 4-1-re hozta a Knicks elleni párharcot, gyakorlatilag egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a fontos játékosait sorban elvesztő New York nem lesz képes kifejteni komolyabb ellenállást. Bár a nagy hármasból csak a friss MVP LeBron James és Dwyane Wade hozta a játékát, Chris Bosh sem felejtett el kosarazni – az Év Védője, Tyson Chandler és Amar’e Stoudemire mellett azonban nem is nagyon keresték a társak támadásban, nem is nagyon volt rá szükség. A Heat valódi erőssége azonban még mindig kérdés, hiszen ez a New York ezer sebből vérzett – és még így is megtalálták a Miami játékosait, miszerint rengeteget színészkednek, minden apró kontaktra dobálják magukat, a bírók pedig megeszik ezeket a műeséseket. A Heat-Pacers párharc még el sem kezdődött, de az NBA már pénzbüntetést szabott ki Frank Vogelre, a Pacers vezetőedzőjére, aki szerint a bírók e szituációk nem megfelelő elbírálásával befolyásolhatják a sorozatot, és tanácsokat is adott erre nézve. Kíváncsian várjuk, vajon ezek után hogyan változik (változik-e) a bírói felfogás.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-05-12 13:13:55
Gyorsan pörögnek az események a rájátszásban, ma már kezdődnek is a playoff második körös párharcai - végigvesszük, hol, mire számíthatunk. A Celtics és a 76ers párharcának mottója: Rutin kontra fiatalság - mindkét oldalon gyönyörű csapatmunkába öntve.
Boston Celtics (4.) - Philadelphia 76ers (8.) (1. meccs: 2012. május 12. 02:00)
Mi történt eddig: Az első körben mindkét alakulat pályahátrányból küzdötte tovább magát, ami a Boston esetében annyira nem volt egy meglepő tett az Atlanta ellenében, ám a Sixers az NBA történelmében csupán az 5. csapat, mely képes volt nyolcadik kiemeltként túlélni az első fordulót! A "lóherések" meg tudták tartani a reguláris szezon második felében mutatott formát, ez pedig valószínűsíthető volt, hogy a szintén sérültekkel teletűzdelt Atlanta ellen ha nem is abszolút fölénnyel, de elég lesz. Josh Smith egymeccses kiesése és Al Horford relatíve késői beszállása szintén nem könnyítettet az akkori rivális helyzetét, de Ray Allen is civilben kezdte a sorozatot, Avery Bradley is komoly fájdalmakkal játszott a párharc közepe óta, Paul Pierce térde pedig nagyon nincsen rendben. Az eredmény mégis a bostoniak mellett szólt, teljesen megérdemelten jutottak tovább - elsősorban a második atlantai meccs megnyerése, illetve a negyedik derbi nagyarányú behúzása miatt. A kiscsapatról kiderült, hogy nem is annyira kiscsapat, amikor ugyanis Rose kiesett a Bullsból, egyből vérszemet kapott a Sixers és az alapszakasz első felében látott harciassággal, szervezettséggel és motiváltsággal küzdöttek Elton Brandék. Spencer Hawes és Evan Turner kezdőbe állítása Doug Collins mester részéről a PO eddigi talán legnagyobb taktikai húzása volt, főleg az időzítés volt remek, bár megérett az újabb váltás, Turner nagyon beleszürkült újra a játékba - igaz éppen a Celtics ellen érte el ebben a szezonban karriercsúcsát. A második chicagói találkozót rögtön meg is nyerte a Sixers, aztán már csak vigyáznia kellett a pályaelőnyre, ami hatalmas harc árán, de össze is jött Iguodaláék számára, más kérdés, hogy Rose után Noah kiesése is hátráltatta az alapszakasz győztesét. Mindent egybevéve a helyzetet remekül kihasználó Philadelphia szintén megérdemelte továbbjutását. Az alapszakaszban 2 - 1-re hozta ezt a párharcot a Philadelphia, ám végül nagyon leeresztett Doug Collins legénysége, így semmit sem ért, hogy a kétszer is alaposan elverte a Sixers a Celticset. Sokáig vezette az Atlanti Csoportot az Andre Iguodala vezette társaság, ám végül a Boston elleni utolsó nagyarányú vereség is közrejátszott abban, hogy lecsúszott a divízió 3. helyére a Philly.
Irányítók: Rajon Rondo vs. Jrue Holiday. Itt aztán bőven lesz érdekesség, hiszen Rose kiesése óta a Philadelphia játékmestere hatalmasat lépett előre statisztikailag és játékban is, az önbizalom pedig vélhetően ki is fog tartani a liga jelenlegi asszisztkirálya ellen. Persze nem eszik olyan forrón a kását, amennyiben éppen Rondo védené Holidayt, úgy a philadelphiai kisember a liga egyik legjobb egy-egy védőjével találná szembe magát - ha pedig nem Rondo, hanem az egy poszttal feljebb használt Bradley, úgy pedig A jelenlegi legjobb állna szemben a fiatal PG-vel. Ez az a párharc tehát, amiből pokolian nehéz lesz jól kijönnie a Sixersnek, pláne, hogy Rondo emberemlékezet óta először maradt 10 gólpassz alatt legutóbb az Atlanta ellen, ráadásul pontszerzésben is egyre agresszívebb, sőt, távolról és középtávolról is be-be találgat már néha napján. Dobóhátvédek: Avery Bradley vs. Evan Turner. Ahogy említettük, nemrég került vissza a kezdőbe Evan Turner, ami akkor nagyon fellendítette a Sixers all-around hátvédjének produkcióját, ám ahogy az alapszakaszban is, itt a PO-ban is csak ideig-óráig tartott a nagy lendület. Ezzel együtt remek játékos Turner, mindig benne van a kosárveszély, továbbá rendre hasznos más területen is, de fejben határozottan gyenge, s még nem tudott - huzamosabb időre - átlépni a saját árnyékán. Éppen a Boston elleni egyik alapszakasz-derbin nyújtotta élete legjobbját, akkor pont hasonló helyzetben volt a kezdőséget illetően - ez alkalommal szükség lesz tőle az extrára, különben gyorsan visszakerülhet a padra és jöhet Jodie Meeks helyette. Bradley játékideje Allen visszatérése és a saját vállsérülése miatt jelentősen megcsappant, ami nincs is jó hatással a Celticsre, ki kell mondani, hogy az utóbbi periódusban nagyobb érték a másodéves hátvéd a Boston számára, mint a bokasérülése miatt (védekezésben) alaposan limitált Allen, de a veterán triplakirály állapota a hírek szerint visszaesett, úgyhogy megint többet láthatjuk bent a pályán a liga jelenlegi legjobb 1on1 védekező hátvédjét. Kiscsatárok: Paul Pierce vs. Andre Iguodala. Merőben más stílust képvisel a két vezér, éppen ezért pikáns lehet a párharcuk. Ehhez viszont a bostoni legenda számára elengedhetetlen az egészség, itt pedig lehet gond, mert Pierce térde mindenképp pihentetésre szorulna, ő pedig az a játékos, aki a PO-ban addig nem fog mérkőzést kihagyni, amíg él és mozog. Iguodala büntetőzése alaposan feljavult, sőt, távolról is voltak nagy kosarai a Bulls ellen, ám ő is sérüléssel bajlódott, ami viszont immáron jobb állapotban van, mint bostoni vetélytársáé. Egy alapvetően védekező-felfogású, illetve egy támadás-orientált, labdaéhes SF néz farkasszemet egymással, kíváncsian várjuk, hogy merre billen a mérleg nyelve, talán az extra tapasztalat és az igazi vezér mentalitás miatt Pierce a kedvezményezett - de az említett sérülés mindent átírhat. Erőcsatárok: Brandon Bass vs. Elton Brand. Brand ugyan jobb a palánk közvetlen közelében és inkább tipikus magasember, mint Bass, de mégis eléggé hasonló stílusú játékosokról beszélhetünk. Védekezésben kezd kikupálódni az ex-orlandói PF, ám itt még Brand a jobb, főleg a dobásblokkolási képessége az, ami előrébb helyezi a Celtics magasemberével szemben. Ez a csapat bár élvezetes lehet, de a két kosaras jelenlegi formáját és a csapatok súlypontjait elnézve nem igazán lesz hangsúlyos.Centerek: Kevin Garnett vs. Spencer Hawes. Garnett idei performanszát elnézve a nagyon jó kezű, de sokkal kevésbé fizikális Hawes retteghet, valószínűleg sokkal kevesebb pont érkezik majd a Sixers centerétől ebben a párharcban, mint a Chicago elleniben. Hawes hiába magas, valószínűleg védekezésben is nagy gondjai lesznek KG-vel szemben, sőt, még pattanózásban is erősen a veterán felé billenhet a mérleg nyelve. Kulcspárharc lesz ez a javából, már csak azért is, mert mindkét gárda borzasztó rossz lepattanózó egységet alkot, ez a két nagyember pedig a legtöbbet teheti azért, hogy klubja felülkerekedjen a másikon a palánk közelében.
Kispadok: Felettébb kusza a helyzet ezen a ponton is, hiszen az alapszakaszban az egyik legjobb, legtermékenyebb paddal rendelkezett a Philly, csak azóta Hawes és Turner visszakerült a kezdőbe, a cserék közé kerülő Meeks játéka gyakorlatilag támadásban és védekezésben a 0 felé konvergál, Thaddeus Young pedig hirtelen elfelejtett kosárlabdázni, ahogy elkezdődött a rájátszás. Így maradt egy szem Lou Williams, aki jelentős pontforrás, ráadásul Vucsevics is kikerült a rotációból, Lavoy Allen pedig minden, csak nem domináns magasember. Persze a túloldalon sem sokkal jobb a helyzet, ha Allen nem tud egészséges maradni, akkor nincs lényegi pontszerző a bostoni padon, ám a Dooling, Pietrus páros mostanság remekül száll be. Talán még ebben a felállásban is jobb a Sixers padja, ha másan nem, lendületben és fiatalságban, de egy szem Lou Williams nem fogja tudni egyedül billenteni a mérleg nyelvét.
Konklúzió: Amennyiben a sérülések nem szólnak bele, úgy a Boston pályaelőnyét elég nehezen tudná elvenni a Sixers, de nagyon valószínű, hogy szenvedős párharc következik a Celtics számára. Nem esélytelen a Philadelphia, ám nem elég jól pattanózó gárda ahhoz, hogy itt reális legyen a továbbjutása. Az első két meccs kulcs lesz, ha azokat nyeri a Celtics, akkor szinte biztosan tovább is lép majd a Konferencia-döntőbe.
Tipp: 4 - 2 a Celtics javára
Szerző: Kezdő5.hu
2012-05-01 12:07:39
Túl vagyunk a playoff kezdetén, ám kanyarodjunk vissza egy rövid ideig az alapszakaszhoz. Mini közvélemény-kutatást végeztünk házon belül - alább a reguláris szakasz tapasztalatai 10+1 kérdésbe és 10+1 válaszba sűrítve. Aki kérdez: Kezdő5.hu. Akik válaszolnak: Adorján István (Ady), Botár László, Hegedűs Róbert (hegetox), Losonczy Dániel (Losy), Mihályfalvi Péter (Mifi), Tóth Attila (light) és Zsivera Gábor. 01. Ki az alapszakasz MVP-je?Adorján István (Ady): LeBron James - Talán végre felnő fejben és akkor lesz vezér, amikor legjobban kell - a playoffban!Botár László: Kevin Durant.Hegedűs Róbert (hegetox): Kevin Durant. James-szel álltak nagy harcban nálam, de idén a rövid alapszakasz miatt a csapatok kevesebbet játszottak a másik konferenciabeli alakulatokkal – Nyugat pedig erősebb, mint Kelet. Losonczy Dániel (Losy): Kevin Durant.Mihályfalvi Péter (Mifi): Tony Parker.Tóth Attila (light): LeBron James.Zsivera Gábor: Mindenképp Tony Parker, akiről kevés szó esik, de szinte végigcsinálta az alapszakaszt, gyakorlatilag kivétel nélkül magas szintű irányítómunkával segítette nyugati alapszakasz-győzelemhez a milliószor leírt San Antoniót.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-05-01 08:03:49
Amióta a blokkolt dobások számát jegyzik a statisztikai lapon, azóta Andrew Bynum 10 blokkja mindössze a 3. ilyen alkalom a playoffok történelmében - ám ez az első, ami győzelmet is ért! A ráadásként elért, 10 blokkal súlyosbított tripla-dupla (10 pont, 13 lepattanó és 10 blokk) pedig mindössze a második ilyen eset!Hogyan is történt az eset? A Nuggets-Lakers párosítás előrejelzéseiben a Lakerst hozzák ki győztesként a festékbeli harcok terén. Miért is? Mert nincs elég tapasztalt magasembere a Denvernek. Tény, hogy Andrew távolról nem dob jól, de brutális fizikumával a festékben rombol, pontot szerez és passzol, ha kell. A Denver elleni etapon inkább a hátvédsor és a kiscsatárok dobálták a pontokat, a Lakers magasemberei nem annyira pontszerzésben, mint a játék többi elemében jeleskedtek. A Denver még rárakott egy jó nagy lapáttal a Lakers győzelemre azzal, hogy konkrétan a támadásaik 70-80%-át mindenáron a festékből akarták véghezvinni. Miért? Igazából nem értem George Karlt, már jó párszor volt neki ilyen rövidzárlat-szerű jelensége karrierje során. Aztán meg ott van a teljes keret, akik nem fogták fel, hogy a Bynum-Gasol kettős között, mellett és előtt öngyilkosság dobni. Így körülbelül 10-ből 1-szer, ha betaláltak, addig a Lakers szépen kijátszotta extra-passzokra az embereit, vagy izolációra Kobe-t, netán Bynumot, és jó százalékkal megvolt a kosár. Ha továbbra is ez lesz a módi, Bynumból blokkoló-automatát csinálnak, és Hakeem Olajuwon is elmerenghet: az én időmben miért nem volt egy ilyen Nuggets?
Szerző: Kezdő5.hu
2012-04-29 14:03:33
Végre itt a rájátszás - végigvesszük, hol, mire számíthatunk. A Spurs és a Jazz párharcának mottója: Kísért a múlt - vagy kevés a múlt?San Antonio Spurs (1.) - Utah Jazz (8.) (Első mérkőzés: 2012. április 29., 19:00)Mi történt eddig: A Spurs pihent. Óriási szó, hogy végig versenyben voltak az alapszakasz első helyéért, és végül a Nyugati konferenciát meg is nyerték (Rose sérülése előrevetíti, hogy ha nagydöntőig menetelnek, pályaelőnyük lesz...) - annak ellenére, hogy Tim Duncant pofátlanul sokat pihentette Gregg Popovich. Manu Ginobili kéztörése borzolta csak fel kissé a kedélyeket, de már ekkor is annyira mély kerettel rendelkezett a Spurs, hogy gond nélkül megoldották egyik sztárjuk hiányát. Márciusban újabb komoly neveket szedtek fel a szabadügynökpiacról és cserékből - Popovichnak az volt a legnagyobb problémája, hogy a húzóemberek időnkét túl sokat ejtőztek, és nehéz volt őket újra felpörgetni. Irigylésre méltó helyzetben van a San Antonio, amely erre a szezonra befejezte játékának az előző években elkezdett gyökeres átalakítását. Valahol szimbolikus volt Bruce Bowen mezének visszavonultatása a tavasszal: nem csak egy védőspecialistát, hanem a Spursre az utóbbi 15 évben mindig is jellemző kemény, védekező stílust is búcsúztatták. A Jazz Deron Williams távozása után tavaly már megkezdte az idei csapat kialakítását, ám sok puzzle-darab csak menet közben került a helyére. Jól kezdték az évet, ám sérülések hátráltatták őket, ami miatt hamar kicsúsztak a playoff-helyekről. A szezon második felében aztán nem csak a többi riválist sújtó sérülések, hanem a Jazz átalakítása is meghozta a sikert. Gordon Hayward a kiscsatár és a 6. ember posztja után odatalált a dobóhátvéd pozícióba - félelmetes csuklójából nem csak ő, de az addig elég rosszul játszó irányító, Devin Harris is profitált, ketten remek párost alkotnak. A palánk alatt adott négyfős rotáció mellett már csak kiscsatárban kellett megnyugtató megoldást találni - februárban igazolták le a 203 centis, ideális felépítésű DeMarre Carrollt. A balhés múltú kiscsatár remekül illeszkedett be a csapatba, vele sikerült betömni azt a lyukat, amit a remeklő, de megsérülő veterán, Josh Howard kiesése okozott - sőt, talán jobban is jártak az energiabombával. A Jazznek már múlt héten megkezdődött a rájátszás, hiszen a playoff-ba jutásról döntő ki-ki meccsen fogadták a Sunst, amit kisebb meglepetésre igen magabiztosan húztak be - ilyen szempontból elég élesen kezdik meg a rájátszást (mint általában a nyugati 8. kiemelt csapatok).