Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-22 09:00:00
A kosárlabdának vannak olyan területei, melyekről nem szólnak hírek, még a csarnokokban is ritkán hallunk felőlük. Ilyen többek között a játékosok menedzselésével foglalkozó emberek élete, munkája, mindennapjai. Segítségül hívtam Lóránt Andrást, hogy pár mondatban meséljen arról, hogy miként is végzik Ők a dolgukat, hogy át tudjuk érezni, mennyire komoly és összetett munka az övék...
Mikor és hogy jött az ötlet, hogy játékos-menedzserként próbáld ki magad?Az aktív kosárlabdázással 2003-ban hagytam fel, felnőtt és junior bajnokként. Ráismertem arra, hogy Magyarországon nem juthatok el messzire a professzionális kosárlabda területén, habár néhány szakember azt mondta, hogy még válogatott szintig is eljuthatok, mindenféleképpen külföldön szerettem volna kipróbálni magam, viszont az adottságaimmal tisztában voltam. Utána külföldön voltam, ahol csak angolul beszéltem és ráismertem arra, hogy szükség van egy, de ha lehetséges, akkor kettő további nyelvismeretre és spanyolul, olaszul tanultam az elmúlt években az angol mellé. Szép, lassan történtek az események, igazából az utolsó 2 - 2,5 évben történtek nagyobb léptékű előrelépések. Petit végig követtem a pályáján, Trevisoba, onnan Belgiumba, majd Spanyolországba. Elsőkézből volt lehetőségem a nyugat-európai piacot tanulmányozni, nagy körvonalakban így kezdődött minden. Aztán 2009-ben úgy döntöttem, hogy Spanyolországot szeretném „belőni” magamnak, mert ha valaki sikert, részsikert szeretne elérni akkor ott kell lennie, más kérdés, ha ez nem megy.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-20 23:00:00
közgyűlésen több fontos kérdés is napirendre került, és történt egy-két, a sportágat komolyan befolyásoló komolyabb vizsgálatnak fogják alávetni a klubok anyagi helyzetét.<span style="style" mce_style="style" "helvetica"="" helvetica""="" ""="" sans-serif'="'font-family: arial" sans-serif;'="sans-serif;'">
Elejét véve a jelenlegi gyászos tendencia folytatásának, hiszen majdnem minden évben bedől egy csapat az NB1-ben. Hajtás után bővebben kielemezzük a témát!
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-20 16:00:00
Egy életerős férfi, aki az utolsó körmendi bajnokcsapat és a válogatott kapitánya volt, komoly sérüléséből felépülve, 7 év elteltével ismét magára ölthette a piros – feketék mezét. Az elmúlt években sok nehézséggel, problémával kellett megküzdenie, a harcokat sikerrel megvívta és a szezon végén már bizakodásra adott okot teljesítménye. Németh Istvánnal beszélgettem saját dolgairól, Ruják Andrásról, Hanga Ádámról, a válogatott lehetőségeiről és még pár mosolygós pillanatra az NBA is szóba került.
2010 tavaszán egy nagy közösségnek okoztál hatalmas örömöt azzal, hogy visszaigazoltál Körmendre. Az alapozást már a csapattal tudtad megkezdeni, még ha külön edzésekkel is. Hogy sikerült azt helyretenned magadban, hogy bármennyire is szeretnél játékban lenni a sérülésed gátolt ebben, valamint nem tudtál olyan gyorsan visszatérni, mint szerettél volna?
Én úgy érzem, hogy olyan gyorsan sikerült, mint azt gondoltam. Volt sajnos egy visszaesés december elején, közepén, ami miatt sajnos bajlódtam még 2 hónapig, mindenféle mentális és fizikai problémákkal. Talán február elejétől kezdtem teljesen helyrejönni, szezon végére már elértem azt a szintet, amit kitűztem magam elé. Azzal, hogy februárra jöttem vissza teljesen, még így is azt kell mondanom, hogy jól jöttem ki ebből a sérülésből és a műtétből.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-20 09:16:21
Folytatjuk az éves szezonértékelőnket, melyben az első osztály csapatainak teljesítményét vesszük egyenként górcső alá. Egy speciális helyzetben lévő egyesület idényét boncolgatjuk ebben az epizódban, következzen az újoncként bennmaradó debreceni gárda.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-18 23:00:00
A ma délutáni posztomban egy nagy csapat végnapjairól írtam, de a téma a cikk feltöltése után sem hagyott nyugodni, s miközben édesapám szőlőjét hegyeltem, továbbra is ott motoszkált a fejemben. Eszembe jutott, hogy keresgélhettem volna felelősöket, vázolhattam volna ilyen-olyan jövőképet, megoldási javaslatot, egyebeket. De az igazság az, hogy nem igazán látok kiutat ebből a helyzetből. Most, este ismét terítékre került a csapat sorsa, miközben Zsivera Gáborral tartottuk menetrendszerű (és mégis ad hoc) kis eszmecserénket a (sport)élet nagy kérdéseiről, s elmerengtünk a magyar klubok sanyarú helyzetén. Ekkor vetettem fel neki – valószínűleg sokakból ellenérzést kiváltó – ötletemet, melyet ezennel a nagyérdemű elé tárnék, vitaindító gyanánt.
Nem szeretném feltalálni a spanyolviaszt, ez a fajta sporttámogatási rendszer Nyugat-Európában elég régóta (és az eredménysor alapján meglehetős sikerrel) működik. A lényege nagyon egyszerű: a vidéki városok vezetői rájöttek, hogy képtelenek megfelelni a vonzáskörzetükben működő sportegyesületek támogatási igényeinek, ezért ahelyett, hogy elaprózták volna az erre szánt összeget, kiválasztottak egyet, s az egészet az adott klubba, sportágba pumpálták, s a többit tulajdonképpen sorsára hagyták, boldoguljanak, ahogy tudnak. Nem véletlen például, hogy Bourges-zsal kapcsolatban csakis a női kosárlabdát szokás emlegetni, hiszen a sikeres csapat mellett nem nagyon maradt levegő más szakágak számára.
Nálunk a képlet meglehetősen egyszerű: vannak kiemelt sportágak (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, jégkorong, vízilabda), melyeket az önkormányzatok általában eredményességük függvényében támogatnak nagyobb összegekkel. (Emellett még kapnak pénzt más sportágak képviselői is, de az nagyságrendileg nem ugyanaz a kategória.) Mivel ezeknél a csapatsportágaknál sok éhes szájat kell betömni, sok - nagy költségű - utazást kell finanszírozni, a klubok kénytelenek szponzorok után kajtatni, melyek zömében a helyi érdekeltségű (önkormányzati vagy privát) cégek közül kerülnek ki. A fölös pénzzel rendelkező cégek száma vidéken véges, így nagy a túljelentkezés.
Látva a kiemelt sportágak élklubjainak Magyarország-szerte zajló agóniáját (de minimum nehéz sorsát), elgondolkodtam azon, vajon nem lenne-e érdemes a Bourges-i modellt nálunk is bevezetni. Mivel a pécsi viszonyokat egy kicsit jobban ismerem, ebből indulnék ki. Adva van egy női kosárcsapat, mely lassan két évtizede sikert sikerre halmoz (bár a jelenlegi helyzetben a „halmozott” megfelelőbbnek tűnik, sajna), emellett a városban – a kiemelt sportágak közül – van első osztályban szereplő férfi kosárlabda, férfi és női kézilabda és férfi vízilabda klub is, melyek közül nemzetközi eredményt nem tud felmutatni egyik sem (sőt, még szereplést sem). Ehhez képest a városvezetés májusban (a sporttámogatások szétosztásakor) nagyjából testvériesen 20-20 millió forint körüli összeget ítélt meg a fent nevezetteknek. (Egyébként ugyanez a városvezetés kíván most a Pécs 2010 megmentőjének szerepében tetszelegni.)
Ha Pécs MJV Sportbizottsága a „mindenkinek adok egy keveset, miközben pontosan tudom, hogy az senkinek sem lesz elég semmire” kissé a szocializmusra emlékeztető ideájának követése helyett (a városvezetés jobboldali, és egy EU-s jogszabályra hivatkoztak, csak hogy teljes legyen a képzavar) vesz egy nagy levegőt, és azt mondja, hogy: „Bocs, de most Pécs zászlóshajóját ki kell húznunk a sz@rból, különben a város eltűnik Európa sporttérképéről, a többiek meg menjenek, és keressék meg a saját Matyi Dezsőjüket!”, akkor biztosan nagy felzúdulás lett volna, de egyrészt ez így is megvolt (a klubok nagyon hőzöngtek), másrészt legalább „valami” megmaradt volna, a sok „semmilyen” közt. (Mostantól lehet gyepálni!)
Ha én lennék a magyar sport mindenható orbánura, akkor hatalmi szóval kikötném, hogy – a teljesség igénye nélkül – Szegeden és Veszprémben csak és kizárólag a férfi kézilabdát lehet közpénzből (állami / városi) támogatni, Győrben a női kézilabdát, Kaposváron a férfi röplabdát, Székesfehérváron a (férfi) jégkorongot, Sopronban és Pécsett pedig a női kosárlabdát. Az Alba Volán esetében ez például durván 236 millió forintot jelente (a jelenlegi támogatás hatszorosát), de a Kaposvári KK is 150 milliós büdzsével operálhatna, és a soproni és pécsi csapat is csaknem teljes költségvetése megoldódna, ha így alakulna át a rendszer.
Igen, ez minden bizonnyal azzal járna, hogy a város többi sportklubja elsatnyulna, tönkremenne, a helyi sportélet egysíkúvá válna. Ugyanakkor ennek az állapotnak a kiszámíthatóság, a hosszú távra tervezés lehetősége is velejárója lenne, ahol ki lehetne nevelni egy ütőképes generációt az adott sportágon belül, ahová a szülőknek érdemes lenne leköltöznie tehetséges gyermekükkel, mert bízhatnának abban, hogy csemetéjük jó kezekbe kerül, sportkarrierjük biztosított. Egyszerűen fogalmazva fellegvárakat, sport(ág)központokat hoznék létre, ahol tudatos, szisztematikus munkával építeném tovább azt, ami jelenleg is működik (pl. Győr – női kézilabda), továbbfejleszteném azt, ahol lenne potenciál (Székesfehérvár – jégkorong), és újjáépíteném azt, ami „rossz irányba halad” (Pécs – női kosárlabda). Vélemények?
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-18 23:00:00
A ma délutáni posztomban egy nagy csapat végnapjairól írtam, de a téma a cikk feltöltése után sem hagyott nyugodni, s miközben édesapám szőlőjét hegyeltem, továbbra is ott motoszkált a fejemben. Eszembe jutott, hogy keresgélhettem volna felelősöket, vázolhattam volna ilyen-olyan jövőképet, megoldási javaslatot, egyebeket. De az igazság az, hogy nem igazán látok kiutat ebből a helyzetből. Most, este ismét terítékre került a csapat sorsa, miközben Zsivera Gáborral tartottuk menetrendszerű (és mégis ad hoc) kis eszmecserénket a (sport)élet nagy kérdéseiről, s elmerengtünk a magyar klubok sanyarú helyzetén. Ekkor vetettem fel neki – valószínűleg sokakból ellenérzést kiváltó – ötletemet, melyet ezennel a nagyérdemű elé tárnék, vitaindító gyanánt.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-18 19:11:10
Közel 2 méteres magassága ellenére irányítót játszott csapatában, az Újbuda együttesében, s irányítóként lett az NB I B pontkirálya 24,23 pontos átlaggal az élete 21. évében járó Takács Norbert. Egyértelmű: a korosztályos válogatottakat is végigjáró kosaras immáron végleg "kinőtte" a másodosztályt. Ő is magasabbra, többre vágyik, tesz ezért - nem is keveset.
Az, hogy kosaras lesz, szinte "genetikailag kódolt" volt. Az édesapa, Takács Sándor, valamit az anyuka, Illés Gabriella is a húsz-huszonöt éve még a magyar kosárlabdában - főleg férfi vonalon - az élvonalban meghatározó együttesnek számító Csepelben űzték a sportágat, méghozzá igen magas szinten.Mivel a család Csepelen élt, a kis Norbi is a főváros 21. kerületében kezdett kosarazni, a Kiss Lenke Kosársuli kerületi csapatában. Onnan kiemelték, s bekerült a Kosársuli kiemelt budapesti csapatába ahol Fekete Balázs edzővel a Kenguru Kupában 2 évet játszott, ott dobogós eredményt ért el a csapat.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-17 23:00:00
16 éve indult útjára a női Euroliga, mely azóta a gyengébbik nem legszínvonalasabb és legsikeresebb európai megmérettetésévé nőtte ki magát. Ebben a versenysorozatban indulni rangot jelent klub és játékos számára egyaránt. Az elmúlt másfél évtizedben jelentősen átalakult az európai kosárlabda társadalom - gondoljunk csak az orosz klubok térnyerésére, az "elszálló" fizetésekre, a honosított amerikai játékosokkal való sáfárkodásra -, de mindeközben megmaradt néhány biztos pont. Az egyik közülük a három alapító klub, a Bourges, a Brno és a Pécs indulása volt - egészen mostanáig.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-16 13:27:00
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-15 06:56:46
Felvezető anyagainkban sokat foglalkoztunk az idei Olaszországban megrendezésre kerülő Eurocamp-el, hiszen legnagyobb kosaras reménységünk, Hanga Ádám is meghívást kapott a méltán híres edzőtáborba. Az esemény rangjával kapcsolatban annyit mindenképp érdemes tudni, hogy az NBA Draftra készülő szinte összes nem amerikai játékost meginvitálták Trevisóba, közülük Davis Bertans és Lucas Nogueira (később visszalépett a játékos kiválasztótól) elsőkörös reménységként vetették bele magukat a Camp edzéseibe, illetve délutáni mérkőzéseibe. A péntek este Itáliába érkező Hanga Ádám menedzsere, Lóránt András társaságában utazott, majd miután páran az utolsó pillanatban lemondták a részvételt, a magyar ifjoncot a négy 11 fős csapat egyikébe sorolták, történetesen a Team 1 névvel ellátottba. Az alkalmi alakulat főedzője Tony Ronzone lett, aki „civilben” a Minnesota Timberwolves szakmai munkájában segédkezik. A stáb további tagjai sem kisebb nevekből álltak, Eric Hughes a Toronto Raptors-tól, Billy McKinney a Milwaukee Bucks-tól és Jerry Sichting a Golden State Warriors-tól „igazolt ideiglenesen a Team 1-hez”.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-13 23:00:00
Rendszeres olvasóink szerintem biztosak voltak abban, hogy ez a cikk megjelenik, amint kiesik a Heat az idei rájátszásból. Sokáig kellett erre várni és három körig nem is volt aktualitása, a végén azonban csak eljutottunk oda, hogy az NBA egyik fele a Dallas győzelmét ünnepli, a másik fele viszont azzal foglalkozik, aki újfent „bizonyított”: LeBron James-szel. Homereknek a továbbiak nem ajánlottak, de a felvilágosodás reményében nekik sem árt átgondolni a következő sorokat.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-13 16:08:08
A múlthéten elkezdtük a csapatok éves értékelését. A másodosztály bajnoka után megnézzük, hivatalosan kinek a helyére léphet a JKSE, vagyis az elvileg kieső Salgótarján szezonját vesézzük ki.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-11 17:00:00
Gyerekek, nők, férfiak, bármerre nézünk, egy csapatért szurkolnak. Piros, fehér, zöld színekben a lelátó. De az árgus szemek felfedezhetnek egy-két klubszínekbe bújó szurkolót is, de kit érdekel ez akkor, amikor a MAGYAR válogatott játszik. Annak ellenére, hogy a férfi nemzeti együttes nem jutott ki egyenes ágon az Európa Bajnokságra, remek hazai mérleget produkált, így nem jöhetnek nyugodt lélekkel majd augusztusban a finnek és a portugálok. De, hogy ez melyik hazai pálya lesz? Szolnok! Hogy miért? Lássuk csak...
Jó ideje csak a jelenleg regnáló kosárfővárosban kerülnek megrendezésre a válogatott tétmérkőzései. Sajnos jellemző, hogy emögött többen összefonódásokat vélnek felfedezni, kezdik meg az összeesküvés-elméletek gyártását. Pedig a kialakult helyzet inkább gyors intézkedéseket, összefogást igényel, mint azt, hogy az amúgy is nehéz küzdelmet vívó sportágunk előrelépését nehezítsük. Senkinek nem érdeke, hogy ez így legyen, de mint mindenért, tenni kell ezért is.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-10 09:10:25
Négyrészes cikksorozatunk utolsó epizódjához értünk, mely kissé eltér az előző részektől. Hanga Ádám ugyanis az előttünk álló hétvégén az olaszországi Trevisóba utazik, ahol a kontinens legnagyobb szabású nemzetközi kosaras táborában vesz részt, egészen hétfőig. A Manresa játékosának speciális a helyzete, hiszen már új szerződéssel a zsebében utazik el a nemes eseményre, mégis érdemes kicsit mögé néznünk, mit is profitálhat hősünk az Adidas Eurocamp-ből. Az NBA Draft előtti legnagyobb európai kosaras szemle immáron kilencedik alkalommal kerül megrendezésre Trevisóban. Az itáliai városban rendezendő táborban június 11-től 13ig mutathatják meg az Egyesült Államokon kívüli legtehetségesebb fiatal játékosok, miért is lenne érdemes őket a tengerentúlon kiválasztani a június 23-i börzén. Mint tudjuk, Hanga Ádám már hetekkel ezelőtt aláírt Manresaba, a többnyire fiatal játékosokat alkalmazó spanyol első osztályú klubhoz. A válogatott hátvéd ugyan részt vesz a Drafton, de számára nem az elsődleges cél az amerikai szerződés, sokkal inkább szeretné megmutatni magát korosztálya legjobbjai közt nemzetközi szinten egy ilyen rangú táborban. Ennek az egyik legfőbb oka, hogy a nemzetközi kupákban rendkívül ritkán csapatot indító magyar bajnokságban nagyon nehezen tudta magának kivívni a nemzetközi elismerést, valamint a meghívásos trevisói camp-en további tapasztalatokat gyűjthet. Nem mellesleg bekerülhet olyan játékosmegfigyelők jegyzeteibe is, akik innentől szemmel tartva a karrierjét később akár a tengerentúlon is számításba vegyék honfitársunkat. Egy szónak is száz a vége, Ádám fantasztikus lehetőséget kapott és szeretné kihasználni ennek minden létező előnyét. Mindenféle teher és különösebb elvárások nélkül mutathatja meg, hogy egy ilyen kis országban is születhetnek olyan kosárlabdázók, akik nemzetközi szinten is megállják a helyüket.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-08 13:46:31
A Spanyolországba szerződő ifjú kiválóság eddigi pályafutását kísérjük végig négyrészes cikksorozatunkban. Az eddigi két epizódban a BLF-es, illetve az Albacompos időszakot veséztük ki. Megtudtuk, hogyan vélekednek róla egykori társai, illetve edzői és nem utolsósorban azt is felidéztük a segítségükkel, hogyan jutott egyre feljebb és feljebb a hazai ranglétrán Hanga Ádám. Ez alkalommal az NB I különböző csapatainak játékosaitól, szakvezetőitől kérdeztük meg, hogyan látják hősünket ellenfélként – vagy éppen csapattársként a válogatottban.Ádám idén júliusban már harmadik nyári felkészülését kezdi meg a felnőtt magyar válogatott tagjaként. Egy fiatalítási koncepció keretein belül kerülhetett oda a nemzeti csapathoz, a szövetségi kapitány, Mészáros Lajos számol be nekünk arról, hogyan is került képbe hősünk a legjobbak között: „Viszonylag hosszú pályafutással rendelkezik fiatal kora ellenére. 16 évesen igazolt az Albacomphoz a BLF-től. Én már ez előtt is ismertem Ádámot, mivel az utánpótlás válogatottaknál rendszeresen segítettem a munkáját és az érvényesülését. Mikor Fehérvárra költözött, akkor egy profi közegbe került, amivel abban az időszakban nehezen tudott mit kezdeni, mert nem volt még elég érett. Voltak problémái a tanulmányaival és egyebekkel, illetve a tanulás és az edzésmunka összehangolásával. Ezek az idő múlásával pozitív irányba változtak, különösen az utóbbi két-három évben kezdett már profi módon gondolkodni. Stabilizálódtak a tanulmányi eredményei, leérettségizett, magáévá tette a megfelelő mentalitást. Természetesen ebben az időszakban sokat fejlődött. Isteni adottságokat hozott magával (én sosem azt mondom az olyan játékosokra, mint Ádám, hogy tehetséges, hanem azt, hogy jó adottságai voltak a játékhoz. Nálam az a tehetséges, aki az adottságait megfelelő munkával, szorgalommal érvényesíteni tudja). Ő az utóbbi két-három évben változott jelentősen mentalitásban, gondolkodásmódban, technikai tudásban, illetve a játékról való elképzelésben.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-05 10:43:48
Véget ért számomra a kisebb pihenő a bajnokság után, ezen a héten már elkezdtem az egyéni edzéseket. Nagyon jók ezek a tréningek, csak a specifikusan egyéni képzéses dolgokra megyünk rá. Egy alkalom 75 perc, délelőttönként a budapesti BSE csarnokban folyik a munka, átmozgató jelleggel. A hiányosságaimra fektetünk nagy hangsúlyt, például ilyen az egy leütés – tempó. Mindenféle különböző feladatot találtunk ki, Ruják Andrással, a Körmend játékosával ketten csináljuk az edzéseket, úgyhogy van társam is. Bácsalmási Gábor vezeti ezeket a tréningeket, amelyekből eddig kettő volt, jövőhéten lesz még négy gyakorlás. Akkor lehet, hogy már félaktív védővel fogjuk végrehajtani a gyakorlatokat. Nagyon hasznos ez most nekem. Nyilván nem azon van a hangsúly, hogy halálra eddzem magam, bár ez a két hét kihagyás is elég volt ahhoz, hogy a fizikai állapotom visszaessen, tehát így is fárasztóak a tréningek. Mondhatjuk, hogy szinten tartás végett is van ez az edzés. Nagyon élvezem és igyekszem kihasználni ezt a lehetőséget is a fejlődésre. A hétvégém szabad, hétfőn pedig már kezdem újra a gyakorlásokat.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-03 11:36:34
Folytatódik négyrészes cikksorozatunk, illetve az időutazás, amin keresztül napjaink legtehetségesebb magyar kosárlabdázójának, Hanga Ádámnak a pályafutását követjük. Legutóbb eljutottunk az első nagy váltás évéig, azaz 2005-ig, amikor a BLF Palota nagyreményű játékosa megkapta az esélyt a továbblépésre és az Albacomp klubjához igazolt. Bizony ebben a szakaszban is hatalmas fejlődésen ment keresztül mind a pályán, mind pedig azon kívül. Természetesen ezúttal is segítettek nekünk Ádám egykori edzői és csapattársai, akiknek szintén jelentős érdemeik vannak abban, hogy hősünk egy újabb lépcsőfokára léphetett eme gyönyörű játéknak.
16 esztendősen úgy hagyta hátra szülővárosát és nevelőegyesületét, hogy gyakorlatilag minden címet begyűjtött a különböző korosztályos versenyeken, ráadásul a csapatérdemek párosultak egyéni elismerésekkel is. A budapesti (felnőtt élvonalbeli csapattal nem rendelkező) kosársulik, illetve felnőtt klubok helyzetéből is adódóan mindenképp jókor jött a váltás, hiszen egy hasonló korú kosaras más országokban már a nagycsapat ajtaján kopogtat. Hazánkban némileg más a helyzet, de ahhoz, hogy egy képzett utánpótlás játékos időben megkaphassa a bizonyítási lehetőséget az első osztályban, nem árt időben odakerülni, hogy egy erős felnőtt gárdával rendelkező egyesületnél számoljanak vele. Az Albacomp időben lecsapott a rendkívüli atletikus képességekkel megáldott fiatalemberre, akinek természetesen bőven volt mit tanulnia az érett kosárlabdázóvá válásig. A manapság Baján, a női csapatnál edzősködő Peresztegi-Nagy Ákos volt az a személy a fehérvári klubnál, aki felfigyelt Hanga Ádámra, ő így emlékszik vissza a közös évekre: „A Székesfehérváron rendezett serdülő országos döntőn láttam Ádámot először játszani a BLF csapatában, akkor keltette fel az érdeklődésemet, mint az Albacomp utánpótlásának szakág-vezetője. Farkas Sándor volt akkoriban a felnőtt alakulatunk edzője, vele közösen néztük azt az országos finálét. Szemet is vetettünk rá, mindenképp meg is szerettük volna szerezni a klubunknak, kiemelni abból a pesti alakulatból. Két évvel később jutottunk el oda, hogy egy konkrét ajánlattal kereste meg az én javaslatomra Ádámot az Alba, egy hosszú távú utánpótlás szerződést kínáltunk neki, így tette át a székhelyét a fővárosból Fehérvárra. Középiskolás volt akkoriban, természetesen a tanulmányait is a mi városunkban folytatta, másodikos gimnazistának jött át, valamint az utánpótlás csapatunkban kezdett el kosarazni. Akkoriban az elképesztő atletikusság és az ösztönkosárlabda voltak a főbb erősségei, amik egyébként most is jellemzőek rá. Az egy-egyben való védekezés volt leginkább a gyengéje, illetve a csapatvédekezésben, csapattaktikában gondolkodása és az abban való elhelyezkedése szintén javításra, fejlesztésre szorult. Ezeken felül a középtávoli, távoli dobásbiztonsága, a dobótechnikája is olyan területek voltak a játékában, melyeken soka kellett dolgoznia a következő esztendőkben. A ruganyossága, a gyorsasága garantálták a fiatalabb korosztályos mérkőzéseken, hogy meg tudja verni a védőit és eljusson ziccerig, nem volt rákényszerítve arra, hogy középtávolról, távolról dobjon, és onnan fejezze be a támadásait. A legfőbb hiányossága ez volt, ezért sok-sok egyéni képzésen vett részt nálunk, például az egy leütés – beleállás, kapott labdából beleállás, tempók, hárompontosok tették ki a gyakorlások nagy részét. A cél az volt, hogy ezeket minél nagyobb biztonsággal tudja végrehajtani.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-31 22:56:14
Napjaink legtehetségesebb magyar kosárlabdázója élete eddigi legnagyobb lehetősége előtt áll. Mondhatjuk, ezúttal már az ő kezében pattog a labda, hiszen megkapta az esélyt arra, hogy Spanyolországban, Európa legerősebbnek tartott bajnokságában bizonyíthasson. Az utóbbi egy-két esztendőben sokan megismerhették Hanga Ádám nevét a hazai sajtóból, ám kevesen tudják, Budapest szülöttének honnan és milyen útja vezetett odáig, hogy ilyen magas szinten játszhasson. Úgy gondoljuk, hősünk és az őt ilyen magasra segítő edzők, vezetők, csapattársak megérdemlik, hogy egy terjedelmes, négyrészes cikksorozaton keresztül mindenki megismerhesse Ádám teljes eddigi pályáját.
Hazánk egyik legelitebb első osztályú klubja, az Albacomp neveltjeként lett elsősorban ismert, de nem szabad elfelejtenünk, hogy 17 éves kora előtt szülővárosában, Budapesten kapta meg az alapokat a BLF Palotánál. Minden azzal kezdődött, hogy a zuglói kissrác – eleven gyerkőc lévén – gyorsan magába szívta a mozgás szeretetét. Hatéves korában először a foci nyerte el a tetszését, ám Ruza Marika által korán a kezébe került a kosárlabda is. Ádám viszonylag magasnak számított a korosztályában, mozgékonysága és határtalan labdaszeretete előre vetítette, hogy talán érdemesebb lenne a kosaras vonalat erőltetnie. Ezzel tisztában volt Marika néni is, aki jól tudta, a mindig mosolygós gyerkőcnél a legfontosabb, hogy kellően megszeresse ezt a játékot. A Németh Imre Általános Iskolában a testnevelés órák mellett a Kenguru Kupa nevezetű versengés során lehetett alkalma egyre inkább elmélyülni ebben a sportágban. Első nevelőedzője, Lipták Mihály mesélt nekünk arról, hogyan is kezdődött minden Ádámnál: „A Kenguru Kupa szervezőjeként láttam őt először a pálya közelében. Ruza Marika csoportjában, másodikos általános iskolásként be se került a csapatba és csak a pálya szélén dobálgatott. Odamentem a testnevelőjéhez és kérdeztem, mit lehet tudni Ádámról, kértem, hagy beszéljek a szüleivel. Ez meg is történt, javasoltam, hozzák le a picik közé, és ott majd tud ő is játszani. Az édesanyjával sikerült beszélnem, megtudtam, hogy a nagypapáját Szép Györgynek hívják. A következő héten ültem a Pattogós utcai Általános Iskola tanáriában és egy nagytermetű ember eltorlaszolta előttem az ajtót, majd bekiabált: „Én vagyok a Szép Gyuri!” Majd mondta, hogy ő Hanga Ádám nagyapja és szeretné az unokáját hozni edzésre. Az egész történet így kezdődött. Aranyos, kedves kisgyerek volt, aki mindig is kitűnt a többiek közül félvérségével, illetve az ügyességével. Amit mi mutattunk neki, azt ő elsőre meg tudta csinálni.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-31 22:56:14
Napjaink legtehetségesebb magyar kosárlabdázója élete eddigi legnagyobb lehetősége előtt áll. Mondhatjuk, ezúttal már az ő kezében pattog a labda, hiszen megkapta az esélyt arra, hogy Spanyolországban, Európa legerősebbnek tartott bajnokságában bizonyíthasson. Az utóbbi egy-két esztendőben sokan megismerhették Hanga Ádám nevét a hazai sajtóból, ám kevesen tudják, Budapest szülöttének honnan és milyen útja vezetett odáig, hogy ilyen magas szinten játszhasson. Úgy gondoljuk, hősünk és az őt ilyen magasra segítő edzők, vezetők, csapattársak megérdemlik, hogy egy terjedelmes, négyrészes cikksorozaton keresztül mindenki megismerhesse Ádám teljes eddigi pályáját.
Hazánk egyik legelitebb első osztályú klubja, az Albacomp neveltjeként lett elsősorban ismert, de nem szabad elfelejtenünk, hogy 17 éves kora előtt szülővárosában, Budapesten kapta meg az alapokat a BLF Palotánál. Minden azzal kezdődött, hogy a zuglói kissrác – eleven gyerkőc lévén – gyorsan magába szívta a mozgás szeretetét. Hatéves korában először a foci nyerte el a tetszését, ám Ruza Marika által korán a kezébe került a kosárlabda is. Ádám viszonylag magasnak számított a korosztályában, mozgékonysága és határtalan labdaszeretete előre vetítette, hogy talán érdemesebb lenne a kosaras vonalat erőltetnie. Ezzel tisztában volt Marika néni is, aki jól tudta, a mindig mosolygós gyerkőcnél a legfontosabb, hogy kellően megszeresse ezt a játékot. A Németh Imre Általános Iskolában a testnevelés órák mellett a Kenguru Kupa nevezetű versengés során lehetett alkalma egyre inkább elmélyülni ebben a sportágban. Első nevelőedzője, Lipták Mihály mesélt nekünk arról, hogyan is kezdődött minden Ádámnál: „A Kenguru Kupa szervezőjeként láttam őt először a pálya közelében. Ruza Marika csoportjában, másodikos általános iskolásként be se került a csapatba és csak a pálya szélén dobálgatott. Odamentem a testnevelőjéhez és kérdeztem, mit lehet tudni Ádámról, kértem, hagy beszéljek a szüleivel. Ez meg is történt, javasoltam, hozzák le a picik közé, és ott majd tud ő is játszani. Az édesanyjával sikerült beszélnem, megtudtam, hogy a nagypapáját Szép Györgynek hívják. A következő héten ültem a Pattogós utcai Általános Iskola tanáriában és egy nagytermetű ember eltorlaszolta előttem az ajtót, majd bekiabált: „Én vagyok a Szép Gyuri!” Majd mondta, hogy ő Hanga Ádám nagyapja és szeretné az unokáját hozni edzésre. Az egész történet így kezdődött. Aranyos, kedves kisgyerek volt, aki mindig is kitűnt a többiek közül félvérségével, illetve az ügyességével. Amit mi mutattunk neki, azt ő elsőre meg tudta csinálni.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-29 17:13:33
A körmendi kosárlabdázás az utóbbi évtizedekben számos kiváló játékost adott a hazai első osztálynak. Közülük sokan nem az anyaegyesületüknél, hanem más csapatoknál találták meg számításaikat. Ilyen például Vavra András, aki a vasi kisváros egyik igazi kosaras famíliájából származik. Számos első és másodosztályú gárdában tette már le a névjegyét itthon, sőt, a „sógoroknál” is gyűjtött értékes tapasztalatokat. Az idén ceglédi színekben szereplő ’Jacksonnal’ beszélgettünk. Menjünk vissza a gyökerekhez, hol és mikor kezdtél el kosárlabdázni? 10 éves koromban kezdtem Körmenden, mint szinte minden helyi gyerkőc, én is ezt a sportágat választottam. Továbbá mondhatom, hogy a szülői indíttatás is közrejátszott, hiszen olyan közegben nőttünk fel, ahol sokunk szülei játszottak a helyi gárdában. Édesapám 15 éven keresztül játszott a legmagasabb szinten, a testvérem pedig válogatott kerettagságig vitte.
Milyen főbb sikereket értél el utánpótlás játékosként?Öcsém, Vavra Péter, valamint Németh István, Trummer Rudolf, Gárczer Zsolt, Fodor Márton és Szlávik Mátyás fémjelezte a mi generációnkat, nagyjából egy időben kezdtünk el kosarazni, illetve mindannyiunk szülei együtt játszottak Körmenden az akkori felnőtt csapatban. Ezzel a gárdával már a legalsóbb korosztályban az országos döntőig meneteltünk, bár ott a Baja megállított bennünket. Később érdekes módon nem voltak kiemelkedő sikereink éveken keresztül, ennek az oka szerintem az volt, hogy a legtöbb utánpótlás-nevelő műhellyel ellentétben Körmenden nem a fizikális felkészítésre helyezték a hangsúlyt, hanem a labdás ügyességi -, illetve a mentális képzésre. Amikorra hozzáerősödtünk a mezőnyhöz „biológiai úton”, akkor ennek képzettségben nagy hasznát vettük, az ifi bajnokságban, illetve kupában pedig veretlenül meneteltünk egészen az aranyérmek átvételéig.