Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-29 16:30:00
1024x768
Normal
0
21
false
false
false
HU
X-NONE
X-NONE
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
Folytatjuk az éves szezonértékelőnket, melyben az első
osztály csapatainak teljesítményét vesszük egyenként górcső alá.
A nyár folyamán alaposan átalakuló Pécsi VSK-PannonPower idényére tekintünk
vissza.
Rövid történelem: A pécsi férfi
csapat 2003-ban került vissza az élvonalba, ahol Sztojan Ivkovics 2004-es
érkezését követően egyre szebb sikereket értek el. A bajnoki és kupabronzokat
(2007) követően 2009-ben megnyerték a Magyar Kupát és ezüstérmet szereztek a
bajnokságban. Ivkovics távozásával együtt szétszéledt a sikercsapat és a
2009/2010-es esztendőt a feljutást követő év után először újra az alsóházban
töltötték.
Távozók: Ruják András (Körmend), Czigler László
(Nyíregyháza), Lakatos Péter (Kecskemét), Helmeczi András, Rashaan Ames, Zeljko
Bojovic, Nenad Canak, Srdjan Helbich
Érkezők: Tóth Norbert
(Kecskemét), Kiss Kornél (Kaposvár), Deák Attila (Dombóvár), Gémes Levente
(Szeged), Muhammad El-Amin (Stony Brook), Josip Glavinic (Handlova), Benson
Egemonye
Cél: A 2010-ben elért
11. hely csalódást keltő volt, így egyértelműen a felsőházi rájátszásba kerülés
volt a legfőbb cél. A csapatot év közben átvevő Ivica Mavrenszkivel teljes
felkészülésbe kezdett a PVSK. Nem könnyítette a dolgát, hogy több légiós is
megfordult a klubnál a rajt előtt...
Alapszakasz (14-12): A felkészülési
tornákon finoman szólva is alulteljesített a pécsi együttes, így nem éppen a
legjobb előjelekkel várhatták a szezon kezdetét, ahol Szolnokra látogattak. Az
akkor még Egemonye nélkül felálló pécsiek „papírforma” vereséget szenvedtek, az
első hazai meccsen viszont borították azt, miután legyőzték az Atomerőmű
csapatát. A folytatás viszont nem alakult rózsásas: Szegeden katasztrofális
játékkal szenvedtek vereséget, majd otthon kaptak ki a bajnok ZTE-től. Ezt
követően szoros mérkőzésen legyőzték ugyan a Kaposvárt, ám innentől csúfos
lejtmenet következett. A mélypontot a kecskeméti vereséget követő Albacomp
elleni hazai kiütés jelentette (68-100). A találkozó után – nem meglepő módon –
elváltak a PVSK és Ivica Mavrenszki útjai. A klubvezetés gyorsan megtalálta az
utódját Szrecsko Szekulovics személyében. Az új trénerrel Körmenden még
vereséget szenvedtek, ám ezt követően hármas sikerszéria következett. A
Debrecent, a Salgótarjánt és a Sopront is magabiztosan győzték el. Az év egy
csúnyább szombathelyi zakóval zárult. Az új esztendőnek és a rendkívül sűrű
januárnak 5-7-es mérleggel vágtak neki a baranyaiak. Nyíregyházán fontos sikert
arattak, sőt Pakson is egy félidőn át győzelmi esélyeik voltak. Zalaegerszegen
és Szolnokon nem volt meglepő, hogy vereséget szenvedtek, eközben azonban
El-Amin 47 pontjának is köszönhetően felülmúlták a Szegedet, valamint
hihetetlen izgalmas párharc során kiejtették a Magyar Kupából a Körmend
gárdáját. Ekkor már a játékoskeretben is történt változás: az addigi csapatkapitány
Gémestől megváltak és leigazolták Szőke Balázst. A hónap végén fontos
találkozót játszottak Kaposváron, amelyet úgy nyertek meg, hogy szívproblémák
miatt nem számíthattak Egemonyéra. Februárban Albacomp-napokat tartottak: a két
kupameccsen és a bajnokin is a fehérváraik bizonyultak jobbnak. Az időközben
fokozatosan visszatérő Egemonyéval a soraikban négymeccses sikerszériájuk volt:
hazai pályán bravúros győzelmet arattak a Körmend és a Kecskemét ellen, de
nyertek Debrecenben és otthon a Salgótarján ellen is. Ekkor már 50% feletti
mérleggel rendelkeztek, ám ekkor meglepetésre a Nyíregyháza győztesen távozott
a Lauber Dezső Sportcsarnokból. A felsőházi rájátszásért folyó harc során
ugyanakkor ki-ki csatában győztek Sopronban, így kiharcolták a play-offba
jutást. A záró fordulóban még a Falcót is megverték, így 14-12-es mérlegükkel a
nyolcadik helyet érték el.
Rájátszás (1 – 3): Nem volt vesztenivalója a rájátszásban a PVSK-nak az egyértelműen
bajnokesélyes Szolnok ellen. Az első mérkőzésen nagyon simán nyert a későbbi
bajnok, ám a második találkozón kitettek magukért a pécsiek. Igazi triplapárbaj
során (El-Amin és a Deák összesen 12/16-os mérleget hoztak) 103-100-ra győztek.
Innentől azonban már nem hibázott az Olaj: előbb hazai pályán, majd Pécsett is behúzták
a meccset.
Erősségek / gyengeségek: A szezon kezdetén lélektanilag mélyponton
volt az együttes, az edzőváltást követően a gödörből Szekulovics segítségével
sikerült kimászniuk. Helyreállt a játékosok önbecsülése és a siker ezután
leginkább attól függött, hogy El-Amin milyen napot fogott ki, mennyire tudta
játékát alárendelni a csapatnak. A ki-ki mérkőzésekre rendre feltüzelve állt ki
a csapat, és ennek is köszönhetően tudták kiharcolni a play-offot.
Hátvédek, bedobók:
- Josip
Glavinic: A horvát játékos a felkészülés végén csatlakozott a
pécsiekhez. Hátvédtársával El-Aminnal a kezdetekben nehezen értették meg
egymást, de az amerikai DeAndre Mays próbajátékra érkezése januárban
mindkettejüket felpezsdítette. A 27 esztendős irányító sokat bajlódott
sérülésekkel, hullámzó teljesítményt nyújtott, ami az alapszakaszban 12,0
pontos, 5,1 gólpasszos és 4.0 lepattanós átlagra volt elegendő. A Szolnok
elleni rájátszásban fásultan kosárlabdázott, nem tudott tempót tartani
Trotterékkel (9,3 pont, 4.8 assiszt).
- Kiss
Kornél: A 24 éves
irányító főleg Mavrenszki edzősködése alatt volt fontos tagja a keretnek, a
későbbiekben azonban egyre kevesebb szerepet kapott, percátlagai is
drasztikusan csökkentek. Nem tudta igazán tehermentesíteni a kezdőjátékosokat.
Az alapszakaszban csupán 2,3 pontos átlagot produkált, így nem okozott
meglepetést, hogy nem hosszabbítottak vele szerződést.
- Muhammad
El-Amin: Az
amerikai hátvéd játékától nagyban függött a pécsiek teljesítménye. Képességi
megkérdőjelezhetetlenek voltak, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az
alapszakaszban elért 22,1 pontos átlaga a második legjobbnak bizonyult az
A-csoportban. Emellett kiosztott átlagban 3,9 gólpasszt és leszedett 4
lepattanót. A rájátszásban is remek átlagokat produkált (21,3 pont, 4.3
assziszt), de statisztikai lapját rendre csúfította az rengeteg eladott labda
(3,4 majd 4,5).
- Hosszú
Gergely: A
védekezőspecialista hátvéd mindkét edzőtől megkapta a lehetőséget a
bizonyításra, ám ezzel váltakozó sikerrel tudott élni. A várakozásokkal
ellentétben nem tudott előrelépni, statisztikai mutatóit sem kell kitenni az
ablakba: az alapszakaszban csupán 3,4 pontot átlagolt (mindössze 34% mezőny- és
30% triplamutatóval). A felsőházi rájátszásban pedig már csupán átlagban 8,8
percet kapott és a négy találkozó során nem tudott a gyűrűbe találni. Így hat
esztendő után az évad végén távozott Pécsről.
- Kovács Péter: Egyértelműen az egyik nyertese az idei
szezonnak. Edzőitől ő is megkapta a kellő bizalmat, ami a játékpercekben is
megmutatkozott, és meccsről meccsre hasznosabban töltötte el azokat. Eleinte
inkább szívós védekezésével tűnt ki, a későbbiekben azonban már támadásban is
hatékonyabbá vált. Az alapszakaszbeli 2,3 pontos átlagát a rájátszásra 6,5-re
tornászta fel a 22 éves hátvéd, akire fontos szerep hárulhat a következő
idényben.
- Dr.
Deák Attila: A
rutinos triplaspecialista összességében azt nyújtotta az idény során, amiért
szerződtették. A 33 éves hátvéd/bedobó az alapszakaszban 46, a rájátszásban 63
(!) százalékkal tüzelt a triplavonal mögül. Azokon a találkozókon, amelyeken
elkapta a fonalat többnyire győztesen hagyta el a pályát a PVSK. Gyilkos
hármasaira jövőre is számíthatnak a fekete-fehérek.
- Szőke
Balázs: Az évadot
még a B-csoportos Fehérvár KC-nál kezdte, ám januárban szerződtette a pécsi
együttes. A rutinosnak számító 35 éves játékosra bedobóként és erőcsatárként is
számítottak és szokásos lelkes játékával igyekezett segíteni csapatán.
Nehezítette dolgát, hogy idény közben csatlakozott, az alapszakaszban 9 meccsen
4,4 pontos átlagot produkált. A szezon végén visszatért korábbi sikerei
színhelyére Kaposvárra.
Erőcsatárok, centerek:
- Benson
Egemonye: A nigériai center csatlakozott legkésőbb a csapathoz
a légiósok közül. Kiváló fizikai adottságokkal rendelkezett, és ezt sikerült is
neki kamatoztatnia a palánkok alatt. A centereknél fontosnak számító
statisztikai mutatókban a legjobbak között volt (8,9 lepattanó, 1,2 blokk),
ugyanakkor is pontszerzésben is hatékonynak bizonyult (15,2 pont). Január végén
szívproblémák miatt kórházba került, ami után sokáig kereste régi formáját. Azt
azonban már csak elvétve találta meg, a
Szolnok elleni párharcban átlagban csupán 20 percet tudott pályán lenni,
ezalatt 5 pontot és 6,3 lepattanós átlagot hozott.
- Tóth
Norbert: Egy
esztendős kecskeméti kitérőt követően nem csupán a csapatba tért vissza, hanem
a szurkolók szívébe is újra belopta magát. Gémes távozását követően
csapatkapitánnyá is avanzsáló erőcsatár igazi vezérévé vált PVSK-nak. Nem
csupán átlagaival segítette csapatát (alapszakasz: 10,9 pont, 5,5 lepattanó;
rájátszás: 8,3 pont, 6,5 pattanó), hanem harcosságával is rendre lendületbe
hozta társait is.
- Eilingsfeld
János: A fiatal
tehetség számára kecsegtetően indult a szezon, számos találkozón nyújtott
kiemelkedő teljesítményt. Az idő előrehaladtával azonban sokat gyengült a
teljesítménye, gyakran csak kereste a helyét a pályán. Az alapszakaszban 5,6
pontos és 3,1 lepattanós átlagot nyújtott, amelyek az egy esztendővel korábbi
mutatóinál halványabbak voltak. A rájátszásban azonban Báderék ellen jól
teljesített és Egemonye gyengélkedése mellett kitűnt (10,3 pont, 6,5
lepattanó).
- Gémes Levente: A tavalyi szegedi szereplése alapján
támasztott elvárásoknak nem tudott maradéktalanul megfelelni. A rutinos center
csak kevés alkalommal tudott pluszt hozzátenni csapata játékához, a szezon
során csupán 9,8 percet töltött a pályán, ami 2,8 pontos és 1,9 lepattanós
átlagra volt elegendő. A 38 játékostól januárban köszönt el a vezetőség.
- Lepsényi
Ádám: A fiatal
centerre nem számíthatott a szakmai stáb, hiszen súlyos térdsérülése után
lábadozott. Visszatérésekor a ZTE ellen hasznos játékkal rukkolt elő, ami
bizakodásra adott okot, olyannyira, hogy Gémest is kiszorította a keretből. A
20 éves centert később azonban ismét térdproblémái hátráltatták.
Jövőkép: A 2010/2011-es évadban sikerült
visszaverekedniük magukat a felsőházba, a következő évad azonban nehéznek
ígérkezik a csapat számára, hiszen alacsonyabb költségvetéssel szeretnének
hasonló eredményt elérni. Emellett igyekeznek egyre fontosabb szerepet szánni a
fiatal játékosoknak: Tóth, Eilingsfeld, Kovács és Lepsényi mellett Bíró
Olivérre és Ignácz Dávidra is számít Szrecsko Szekulovics. Az előzetes
terveikben kettő – lehetőség szerint európai – légiós szerződtetése szerepel.
1024x768
Normal
0
21
false
false
false
HU
X-NONE
X-NONE
Folytatjuk az éves
szezonértékelőnket, melyben az első osztály csapatainak
teljesítményét vesszük egyenként górcső alá. A nyár folyamán
alaposan átalakuló Pécsi VSK-PannonPower idényére tekintünk vissza.
Rövid történelem: A pécsi férfi csapat 2003-ban került vissza az élvonalba,
ahol Sztojan Ivkovics 2004-es érkezését követően egyre szebb sikereket értek
el. A bajnoki és kupabronzokat (2007) követően 2009-ben megnyerték a Magyar
Kupát és ezüstérmet szereztek a bajnokságban. Ivkovics távozásával együtt szétszéledt
a sikercsapat és a 2009/2010-es esztendőt a feljutást követő év után először
újra az alsóházban töltötték.
Távozók: Ruják András (Körmend), Czigler László
(Nyíregyháza), Lakatos Péter (Kecskemét), Helmeczi András, Rashaan Ames, Zeljko
Bojovic, Nenad Canak, Srdjan Helbich
Érkezők: Tóth Norbert (Kecskemét), Kiss Kornél
(Kaposvár), Deák Attila (Dombóvár), Gémes Levente (Szeged), Muhammad El-Amin
(Stony Brook), Josip Glavinic (Handlova), Benson Egemonye
Cél: A 2010-ben elért 11. hely csalódást keltő volt, így
egyértelműen a felsőházi rájátszásba kerülés volt a legfőbb cél. A csapatot év
közben átvevő Ivica Mavrenszkivel teljes felkészülésbe kezdett a PVSK. Nem
könnyítette a dolgát, hogy több légiós is megfordult a klubnál a rajt előtt...
Alapszakasz (14-12): A felkészülési
tornákon finoman szólva is alulteljesített a pécsi együttes, így nem éppen a
legjobb előjelekkel várhatták a szezon kezdetét, ahol Szolnokra látogattak. Az
akkor még Egemonye nélkül felálló pécsiek „papírforma” vereséget szenvedtek, az
első hazai meccsen viszont borították azt, miután legyőzték az Atomerőmű
csapatát. A folytatás viszont nem alakult rózsásas: Szegeden katasztrofális
játékkal szenvedtek vereséget, majd otthon kaptak ki a bajnok ZTE-től. Ezt
követően szoros mérkőzésen legyőzték ugyan a Kaposvárt, ám innentől csúfos
lejtmenet következett. A mélypontot a kecskeméti vereséget követő Albacomp
elleni hazai kiütés jelentette (68-100). A találkozó után – nem meglepő módon –
elváltak a PVSK és Ivica Mavrenszki útjai. A klubvezetés gyorsan megtalálta az
utódját Szrecsko Szekulovics személyében. Az új trénerrel Körmenden még
vereséget szenvedtek, ám ezt követően hármas sikerszéria következett. A
Debrecent, a Salgótarjánt és a Sopront is magabiztosan győzték el. Az év egy
csúnyább szombathelyi zakóval zárult. Az új esztendőnek és a rendkívül sűrű
januárnak 5-7-es mérleggel vágtak neki a baranyaiak. Nyíregyházán fontos sikert
arattak, sőt Pakson is egy félidőn át győzelmi esélyeik voltak. Zalaegerszegen
és Szolnokon nem volt meglepő, hogy vereséget szenvedtek, eközben azonban
El-Amin 47 pontjának is köszönhetően felülmúlták a Szegedet, valamint
hihetetlen izgalmas párharc során kiejtették a Magyar Kupából a Körmend
gárdáját. Ekkor már a játékoskeretben is történt változás: az addigi csapatkapitány
Gémestől megváltak és leigazolták Szőke Balázst. A hónap végén fontos
találkozót játszottak Kaposváron, amelyet úgy nyertek meg, hogy szívproblémák
miatt nem számíthattak Egemonyéra. Februárban Albacomp-napokat tartottak: a két
kupameccsen és a bajnokin is a fehérváraik bizonyultak jobbnak. Az időközben
fokozatosan visszatérő Egemonyéval a soraikban négymeccses sikerszériájuk volt:
hazai pályán bravúros győzelmet arattak a Körmend és a Kecskemét ellen, de
nyertek Debrecenben és otthon a Salgótarján ellen is. Ekkor már 50% feletti
mérleggel rendelkeztek, ám ekkor meglepetésre a Nyíregyháza győztesen távozott
a Lauber Dezső Sportcsarnokból. A felsőházi rájátszásért folyó harc során
ugyanakkor ki-ki csatában győztek Sopronban, így kiharcolták a play-offba
jutást. A záró fordulóban még a Falcót is megverték, így 14-12-es mérlegükkel a
nyolcadik helyet érték el.
Rájátszás (1 – 3): Nem volt vesztenivalója a rájátszásban a PVSK-nak az egyértelműen
bajnokesélyes Szolnok ellen. Az első mérkőzésen nagyon simán nyert a későbbi
bajnok, ám a második találkozón kitettek magukért a pécsiek. Igazi triplapárbaj
során (El-Amin és a Deák összesen 12/16-os mérleget hoztak) 103-100-ra győztek.
Innentől azonban már nem hibázott az Olaj: előbb hazai pályán, majd Pécsett is behúzták
a meccset.
Erősségek / gyengeségek: A
szezon kezdetén lélektanilag mélyponton volt az együttes, az edzőváltást
követően a gödörből Szekulovics segítségével sikerült kimászniuk. Helyreállt a
játékosok önbecsülése és a siker ezután leginkább attól függött, hogy El-Amin
milyen napot fogott ki, mennyire tudta játékát alárendelni a csapatnak. A ki-ki
mérkőzésekre rendre feltüzelve állt ki a csapat, és ennek is köszönhetően
tudták kiharcolni a play-offot.
Hátvédek, bedobók:
- Josip Glavinic: A
horvát játékos a felkészülés végén csatlakozott a pécsiekhez. Hátvédtársával
El-Aminnal a kezdetekben nehezen értették meg egymást, de az amerikai DeAndre
Mays próbajátékra érkezése januárban mindkettejüket felpezsdítette. A 27
esztendős irányító sokat bajlódott sérülésekkel, hullámzó teljesítményt
nyújtott, ami az alapszakaszban 12,0 pontos, 5,1 gólpasszos és 4.0 lepattanós
átlagra volt elegendő. A Szolnok elleni rájátszásban fásultan kosárlabdázott,
nem tudott tempót tartani Trotterékkel (9,3 pont, 4.8 assiszt).
- Kiss
Kornél: A 24 éves
irányító főleg Mavrenszki edzősködése alatt volt fontos tagja a keretnek, a
későbbiekben azonban egyre kevesebb szerepet kapott, percátlagai is
drasztikusan csökkentek. Nem tudta igazán tehermentesíteni a kezdőjátékosokat.
Az alapszakaszban csupán 2,3 pontos átlagot produkált, így nem okozott
meglepetést, hogy nem hosszabbítottak vele szerződést.
- Muhammad
El-Amin: Az
amerikai hátvéd játékától nagyban függött a pécsiek teljesítménye. Képességi
megkérdőjelezhetetlenek voltak, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az
alapszakaszban elért 22,1 pontos átlaga a második legjobbnak bizonyult az
A-csoportban. Emellett kiosztott átlagban 3,9 gólpasszt és leszedett 4
lepattanót. A rájátszásban is remek átlagokat produkált (21,3 pont, 4.3
assziszt), de statisztikai lapját rendre csúfította az rengeteg eladott labda
(3,4 majd 4,5).
- Hosszú Gergely: A védekezőspecialista hátvéd mindkét
edzőtől megkapta a lehetőséget a bizonyításra, ám ezzel váltakozó sikerrel
tudott élni. A várakozásokkal ellentétben nem tudott előrelépni, statisztikai
mutatóit sem kell kitenni az ablakba: az alapszakaszban csupán 3,4 pontot
átlagolt (mindössze 34% mezőny- és 30% triplamutatóval). A felsőházi
rájátszásban pedig már csupán átlagban 8,8 percet kapott és a négy találkozó
során nem tudott a gyűrűbe találni. Így hat esztendő után az évad végén
távozott Pécsről.
- Kovács Péter: Egyértelműen az egyik nyertese az idei
szezonnak. Edzőitől ő is megkapta a kellő bizalmat, ami a játékpercekben is
megmutatkozott, és meccsről meccsre hasznosabban töltötte el azokat. Eleinte
inkább szívós védekezésével tűnt ki, a későbbiekben azonban már támadásban is
hatékonyabbá vált. Az alapszakaszbeli 2,3 pontos átlagát a rájátszásra 6,5-re
tornászta fel a 22 éves hátvéd, akire fontos szerep hárulhat a következő
idényben.
- Dr.
Deák Attila: A
rutinos triplaspecialista összességében azt nyújtotta az idény során, amiért
szerződtették. A 33 éves hátvéd/bedobó az alapszakaszban 46, a rájátszásban 63
(!) százalékkal tüzelt a triplavonal mögül. Azokon a találkozókon, amelyeken
elkapta a fonalat többnyire győztesen hagyta el a pályát a PVSK. Gyilkos
hármasaira jövőre is számíthatnak a fekete-fehérek.
- Szőke
Balázs: Az évadot
még a B-csoportos Fehérvár KC-nál kezdte, ám januárban szerződtette a pécsi
együttes. A rutinosnak számító 35 éves játékosra bedobóként és erőcsatárként is
számítottak és szokásos lelkes játékával igyekezett segíteni csapatán.
Nehezítette dolgát, hogy idény közben csatlakozott, az alapszakaszban 9 meccsen
4,4 pontos átlagot produkált. A szezon végén visszatért korábbi sikerei
színhelyére Kaposvárra.
Erőcsatárok, centerek:
- Benson
Egemonye: A nigériai center csatlakozott legkésőbb a csapathoz
a légiósok közül. Kiváló fizikai adottságokkal rendelkezett, és ezt sikerült is
neki kamatoztatnia a palánkok alatt. A centereknél fontosnak számító
statisztikai mutatókban a legjobbak között volt (8,9 lepattanó, 1,2 blokk),
ugyanakkor is pontszerzésben is hatékonynak bizonyult (15,2 pont). Január végén
szívproblémák miatt kórházba került, ami után sokáig kereste régi formáját. Azt
azonban már csak elvétve találta meg, a
Szolnok elleni párharcban átlagban csupán 20 percet tudott pályán lenni,
ezalatt 5 pontot és 6,3 lepattanós átlagot hozott.
- Tóth
Norbert: Egy
esztendős kecskeméti kitérőt követően nem csupán a csapatba tért vissza, hanem
a szurkolók szívébe is újra belopta magát. Gémes távozását követően
csapatkapitánnyá is avanzsáló erőcsatár igazi vezérévé vált PVSK-nak. Nem
csupán átlagaival segítette csapatát (alapszakasz: 10,9 pont, 5,5 lepattanó;
rájátszás: 8,3 pont, 6,5 pattanó), hanem harcosságával is rendre lendületbe
hozta társait is.
- Eilingsfeld
János: A fiatal
tehetség számára kecsegtetően indult a szezon, számos találkozón nyújtott
kiemelkedő teljesítményt. Az idő előrehaladtával azonban sokat gyengült a
teljesítménye, gyakran csak kereste a helyét a pályán. Az alapszakaszban 5,6
pontos és 3,1 lepattanós átlagot nyújtott, amelyek az egy esztendővel korábbi
mutatóinál halványabbak voltak. A rájátszásban azonban Báderék ellen jól
teljesített és Egemonye gyengélkedése mellett kitűnt (10,3 pont, 6,5
lepattanó).
-
Gémes Levente: A tavalyi szegedi szereplése alapján
támasztott elvárásoknak nem tudott maradéktalanul megfelelni. A rutinos center
csak kevés alkalommal tudott pluszt hozzátenni csapata játékához, a szezon
során csupán 9,8 percet töltött a pályán, ami 2,8 pontos és 1,9 lepattanós
átlagra volt elegendő. A 38 játékostól januárban köszönt el a vezetőség.
- Lepsényi Ádám: A fiatal centerre nem számíthatott a
szakmai stáb, hiszen súlyos térdsérülése után lábadozott.
1024x768
Normal
0
21
false
false
false
HU
X-NONE
X-NONE
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
Folytatjuk az éves szezonértékelőnket, melyben az első
osztály csapatainak teljesítményét vesszük egyenként górcső alá.
A nyár folyamán alaposan átalakuló Pécsi VSK-PannonPower idényére tekintünk
vissza.
Rövid történelem: A pécsi férfi
csapat 2003-ban került vissza az élvonalba, ahol Sztojan Ivkovics 2004-es
érkezését követően egyre szebb sikereket értek el. A bajnoki és kupabronzokat
(2007) követően 2009-ben megnyerték a Magyar Kupát és ezüstérmet szereztek a
bajnokságban. Ivkovics távozásával együtt szétszéledt a sikercsapat és a
2009/2010-es esztendőt a feljutást követő év után először újra az alsóházban
töltötték.
Távozók: Ruják András (Körmend), Czigler László
(Nyíregyháza), Lakatos Péter (Kecskemét), Helmeczi András, Rashaan Ames, Zeljko
Bojovic, Nenad Canak, Srdjan Helbich
Érkezők: Tóth Norbert
(Kecskemét), Kiss Kornél (Kaposvár), Deák Attila (Dombóvár), Gémes Levente
(Szeged), Muhammad El-Amin (Stony Brook), Josip Glavinic (Handlova), Benson
Egemonye
Cél: A 2010-ben elért
11. hely csalódást keltő volt, így egyértelműen a felsőházi rájátszásba kerülés
volt a legfőbb cél. A csapatot év közben átvevő Ivica Mavrenszkivel teljes
felkészülésbe kezdett a PVSK. Nem könnyítette a dolgát, hogy több légiós is
megfordult a klubnál a rajt előtt...
Alapszakasz (14-12): A felkészülési
tornákon finoman szólva is alulteljesített a pécsi együttes, így nem éppen a
legjobb előjelekkel várhatták a szezon kezdetét, ahol Szolnokra látogattak. Az
akkor még Egemonye nélkül felálló pécsiek „papírforma” vereséget szenvedtek, az
első hazai meccsen viszont borították azt, miután legyőzték az Atomerőmű
csapatát. A folytatás viszont nem alakult rózsásas: Szegeden katasztrofális
játékkal szenvedtek vereséget, majd otthon kaptak ki a bajnok ZTE-től. Ezt
követően szoros mérkőzésen legyőzték ugyan a Kaposvárt, ám innentől csúfos
lejtmenet következett. A mélypontot a kecskeméti vereséget követő Albacomp
elleni hazai kiütés jelentette (68-100). A találkozó után – nem meglepő módon –
elváltak a PVSK és Ivica Mavrenszki útjai. A klubvezetés gyorsan megtalálta az
utódját Szrecsko Szekulovics személyében. Az új trénerrel Körmenden még
vereséget szenvedtek, ám ezt követően hármas sikerszéria következett. A
Debrecent, a Salgótarjánt és a Sopront is magabiztosan győzték el. Az év egy
csúnyább szombathelyi zakóval zárult. Az új esztendőnek és a rendkívül sűrű
januárnak 5-7-es mérleggel vágtak neki a baranyaiak. Nyíregyházán fontos sikert
arattak, sőt Pakson is egy félidőn át győzelmi esélyeik voltak. Zalaegerszegen
és Szolnokon nem volt meglepő, hogy vereséget szenvedtek, eközben azonban
El-Amin 47 pontjának is köszönhetően felülmúlták a Szegedet, valamint
hihetetlen izgalmas párharc során kiejtették a Magyar Kupából a Körmend
gárdáját. Ekkor már a játékoskeretben is történt változás: az addigi csapatkapitány
Gémestől megváltak és leigazolták Szőke Balázst. A hónap végén fontos
találkozót játszottak Kaposváron, amelyet úgy nyertek meg, hogy szívproblémák
miatt nem számíthattak Egemonyéra. Februárban Albacomp-napokat tartottak: a két
kupameccsen és a bajnokin is a fehérváraik bizonyultak jobbnak. Az időközben
fokozatosan visszatérő Egemonyéval a soraikban négymeccses sikerszériájuk volt:
hazai pályán bravúros győzelmet arattak a Körmend és a Kecskemét ellen, de
nyertek Debrecenben és otthon a Salgótarján ellen is. Ekkor már 50% feletti
mérleggel rendelkeztek, ám ekkor meglepetésre a Nyíregyháza győztesen távozott
a Lauber Dezső Sportcsarnokból. A felsőházi rájátszásért folyó harc során
ugyanakkor ki-ki csatában győztek Sopronban, így kiharcolták a play-offba
jutást. A záró fordulóban még a Falcót is megverték, így 14-12-es mérlegükkel a
nyolcadik helyet érték el.
Rájátszás (1 – 3): Nem volt vesztenivalója a rájátszásban a PVSK-nak az egyértelműen
bajnokesélyes Szolnok ellen. Az első mérkőzésen nagyon simán nyert a későbbi
bajnok, ám a második találkozón kitettek magukért a pécsiek. Igazi triplapárbaj
során (El-Amin és a Deák összesen 12/16-os mérleget hoztak) 103-100-ra győztek.
Innentől azonban már nem hibázott az Olaj: előbb hazai pályán, majd Pécsett is behúzták
a meccset.
Erősségek / gyengeségek: A szezon kezdetén lélektanilag mélyponton
volt az együttes, az edzőváltást követően a gödörből Szekulovics segítségével
sikerült kimászniuk. Helyreállt a játékosok önbecsülése és a siker ezután
leginkább attól függött, hogy El-Amin milyen napot fogott ki, mennyire tudta
játékát alárendelni a csapatnak. A ki-ki mérkőzésekre rendre feltüzelve állt ki
a csapat, és ennek is köszönhetően tudták kiharcolni a play-offot.
Hátvédek, bedobók:
- Josip
Glavinic: A horvát játékos a felkészülés végén csatlakozott a
pécsiekhez. Hátvédtársával El-Aminnal a kezdetekben nehezen értették meg
egymást, de az amerikai DeAndre Mays próbajátékra érkezése januárban
mindkettejüket felpezsdítette. A 27 esztendős irányító sokat bajlódott
sérülésekkel, hullámzó teljesítményt nyújtott, ami az alapszakaszban 12,0
pontos, 5,1 gólpasszos és 4.0 lepattanós átlagra volt elegendő. A Szolnok
elleni rájátszásban fásultan kosárlabdázott, nem tudott tempót tartani
Trotterékkel (9,3 pont, 4.8 assiszt).
- Kiss
Kornél: A 24 éves
irányító főleg Mavrenszki edzősködése alatt volt fontos tagja a keretnek, a
későbbiekben azonban egyre kevesebb szerepet kapott, percátlagai is
drasztikusan csökkentek. Nem tudta igazán tehermentesíteni a kezdőjátékosokat.
Az alapszakaszban csupán 2,3 pontos átlagot produkált, így nem okozott
meglepetést, hogy nem hosszabbítottak vele szerződést.
- Muhammad
El-Amin: Az
amerikai hátvéd játékától nagyban függött a pécsiek teljesítménye. Képességi
megkérdőjelezhetetlenek voltak, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az
alapszakaszban elért 22,1 pontos átlaga a második legjobbnak bizonyult az
A-csoportban. Emellett kiosztott átlagban 3,9 gólpasszt és leszedett 4
lepattanót. A rájátszásban is remek átlagokat produkált (21,3 pont, 4.3
assziszt), de statisztikai lapját rendre csúfította az rengeteg eladott labda
(3,4 majd 4,5).
- Hosszú
Gergely: A
védekezőspecialista hátvéd mindkét edzőtől megkapta a lehetőséget a
bizonyításra, ám ezzel váltakozó sikerrel tudott élni. A várakozásokkal
ellentétben nem tudott előrelépni, statisztikai mutatóit sem kell kitenni az
ablakba: az alapszakaszban csupán 3,4 pontot átlagolt (mindössze 34% mezőny- és
30% triplamutatóval). A felsőházi rájátszásban pedig már csupán átlagban 8,8
percet kapott és a négy találkozó során nem tudott a gyűrűbe találni. Így hat
esztendő után az évad végén távozott Pécsről.
- Kovács Péter: Egyértelműen az egyik nyertese az idei
szezonnak. Edzőitől ő is megkapta a kellő bizalmat, ami a játékpercekben is
megmutatkozott, és meccsről meccsre hasznosabban töltötte el azokat. Eleinte
inkább szívós védekezésével tűnt ki, a későbbiekben azonban már támadásban is
hatékonyabbá vált. Az alapszakaszbeli 2,3 pontos átlagát a rájátszásra 6,5-re
tornászta fel a 22 éves hátvéd, akire fontos szerep hárulhat a következő
idényben.
- Dr.
Deák Attila: A
rutinos triplaspecialista összességében azt nyújtotta az idény során, amiért
szerződtették. A 33 éves hátvéd/bedobó az alapszakaszban 46, a rájátszásban 63
(!) százalékkal tüzelt a triplavonal mögül. Azokon a találkozókon, amelyeken
elkapta a fonalat többnyire győztesen hagyta el a pályát a PVSK. Gyilkos
hármasaira jövőre is számíthatnak a fekete-fehérek.
- Szőke
Balázs: Az évadot
még a B-csoportos Fehérvár KC-nál kezdte, ám januárban szerződtette a pécsi
együttes. A rutinosnak számító 35 éves játékosra bedobóként és erőcsatárként is
számítottak és szokásos lelkes játékával igyekezett segíteni csapatán.
Nehezítette dolgát, hogy idény közben csatlakozott, az alapszakaszban 9 meccsen
4,4 pontos átlagot produkált. A szezon végén visszatért korábbi sikerei
színhelyére Kaposvárra.
Erőcsatárok, centerek:
- Benson
Egemonye: A nigériai center csatlakozott legkésőbb a csapathoz
a légiósok közül. Kiváló fizikai adottságokkal rendelkezett, és ezt sikerült is
neki kamatoztatnia a palánkok alatt. A centereknél fontosnak számító
statisztikai mutatókban a legjobbak között volt (8,9 lepattanó, 1,2 blokk),
ugyanakkor is pontszerzésben is hatékonynak bizonyult (15,2 pont). Január végén
szívproblémák miatt kórházba került, ami után sokáig kereste régi formáját. Azt
azonban már csak elvétve találta meg, a
Szolnok elleni párharcban átlagban csupán 20 percet tudott pályán lenni,
ezalatt 5 pontot és 6,3 lepattanós átlagot hozott.
- Tóth
Norbert: Egy
esztendős kecskeméti kitérőt követően nem csupán a csapatba tért vissza, hanem
a szurkolók szívébe is újra belopta magát. Gémes távozását követően
csapatkapitánnyá is avanzsáló erőcsatár igazi vezérévé vált PVSK-nak. Nem
csupán átlagaival segítette csapatát (alapszakasz: 10,9 pont, 5,5 lepattanó;
rájátszás: 8,3 pont, 6,5 pattanó), hanem harcosságával is rendre lendületbe
hozta társait is.
- Eilingsfeld
János: A fiatal
tehetség számára kecsegtetően indult a szezon, számos találkozón nyújtott
kiemelkedő teljesítményt. Az idő előrehaladtával azonban sokat gyengült a
teljesítménye, gyakran csak kereste a helyét a pályán. Az alapszakaszban 5,6
pontos és 3,1 lepattanós átlagot nyújtott, amelyek az egy esztendővel korábbi
mutatóinál halványabbak voltak. A rájátszásban azonban Báderék ellen jól
teljesített és Egemonye gyengélkedése mellett kitűnt (10,3 pont, 6,5
lepattanó).
- Gémes Levente: A tavalyi szegedi szereplése alapján
támasztott elvárásoknak nem tudott maradéktalanul megfelelni. A rutinos center
csak kevés alkalommal tudott pluszt hozzátenni csapata játékához, a szezon
során csupán 9,8 percet töltött a pályán, ami 2,8 pontos és 1,9 lepattanós
átlagra volt elegendő. A 38 játékostól januárban köszönt el a vezetőség.
- Lepsényi
Ádám: A fiatal
centerre nem számíthatott a szakmai stáb, hiszen súlyos térdsérülése után
lábadozott. Visszatérésekor a ZTE ellen hasznos játékkal rukkolt elő, ami
bizakodásra adott okot, olyannyira, hogy Gémest is kiszorította a keretből. A
20 éves centert később azonban ismét térdproblémái hátráltatták.
Jövőkép: A 2010/2011-es évadban sikerült
visszaverekedniük magukat a felsőházba, a következő évad azonban nehéznek
ígérkezik a csapat számára, hiszen alacsonyabb költségvetéssel szeretnének
hasonló eredményt elérni. Emellett igyekeznek egyre fontosabb szerepet szánni a
fiatal játékosoknak: Tóth, Eilingsfeld, Kovács és Lepsényi mellett Bíró
Olivérre és Ignácz Dávidra is számít Szrecsko Szekulovics. Az előzetes
terveikben kettő – lehetőség szerint európai – légiós szerződtetése szerepel.
Visszatérésekor a ZTE
ellen hasznos játékkal rukkolt elő, ami bizakodásra adott okot, olyannyira,
hogy Gémest is kiszorította a keretből. A 20 éves centert később azonban ismét
térdproblémái hátráltatták.
Jövőkép: A 2010/2011-es évadban sikerült
visszaverekedniük magukat a felsőházba, a következő évad azonban nehéznek
ígérkezik a csapat számára, hiszen alacsonyabb költségvetéssel szeretnének
hasonló eredményt elérni. Emellett igyekeznek egyre fontosabb szerepet szánni a
fiatal játékosoknak: Tóth, Eilingsfeld, Kovács és Lepsényi mellett Bíró
Olivérre és Ignácz Dávidra is számít Szrecsko Szekulovics. Az előzetes
terveikben kettő – lehetőség szerint európai – légiós szerződtetése szerepel.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-18 23:00:00
A ma délutáni posztomban egy nagy csapat végnapjairól írtam, de a téma a cikk feltöltése után sem hagyott nyugodni, s miközben édesapám szőlőjét hegyeltem, továbbra is ott motoszkált a fejemben. Eszembe jutott, hogy keresgélhettem volna felelősöket, vázolhattam volna ilyen-olyan jövőképet, megoldási javaslatot, egyebeket. De az igazság az, hogy nem igazán látok kiutat ebből a helyzetből. Most, este ismét terítékre került a csapat sorsa, miközben Zsivera Gáborral tartottuk menetrendszerű (és mégis ad hoc) kis eszmecserénket a (sport)élet nagy kérdéseiről, s elmerengtünk a magyar klubok sanyarú helyzetén. Ekkor vetettem fel neki – valószínűleg sokakból ellenérzést kiváltó – ötletemet, melyet ezennel a nagyérdemű elé tárnék, vitaindító gyanánt.
Nem szeretném feltalálni a spanyolviaszt, ez a fajta sporttámogatási rendszer Nyugat-Európában elég régóta (és az eredménysor alapján meglehetős sikerrel) működik. A lényege nagyon egyszerű: a vidéki városok vezetői rájöttek, hogy képtelenek megfelelni a vonzáskörzetükben működő sportegyesületek támogatási igényeinek, ezért ahelyett, hogy elaprózták volna az erre szánt összeget, kiválasztottak egyet, s az egészet az adott klubba, sportágba pumpálták, s a többit tulajdonképpen sorsára hagyták, boldoguljanak, ahogy tudnak. Nem véletlen például, hogy Bourges-zsal kapcsolatban csakis a női kosárlabdát szokás emlegetni, hiszen a sikeres csapat mellett nem nagyon maradt levegő más szakágak számára.
Nálunk a képlet meglehetősen egyszerű: vannak kiemelt sportágak (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, jégkorong, vízilabda), melyeket az önkormányzatok általában eredményességük függvényében támogatnak nagyobb összegekkel. (Emellett még kapnak pénzt más sportágak képviselői is, de az nagyságrendileg nem ugyanaz a kategória.) Mivel ezeknél a csapatsportágaknál sok éhes szájat kell betömni, sok - nagy költségű - utazást kell finanszírozni, a klubok kénytelenek szponzorok után kajtatni, melyek zömében a helyi érdekeltségű (önkormányzati vagy privát) cégek közül kerülnek ki. A fölös pénzzel rendelkező cégek száma vidéken véges, így nagy a túljelentkezés.
Látva a kiemelt sportágak élklubjainak Magyarország-szerte zajló agóniáját (de minimum nehéz sorsát), elgondolkodtam azon, vajon nem lenne-e érdemes a Bourges-i modellt nálunk is bevezetni. Mivel a pécsi viszonyokat egy kicsit jobban ismerem, ebből indulnék ki. Adva van egy női kosárcsapat, mely lassan két évtizede sikert sikerre halmoz (bár a jelenlegi helyzetben a „halmozott” megfelelőbbnek tűnik, sajna), emellett a városban – a kiemelt sportágak közül – van első osztályban szereplő férfi kosárlabda, férfi és női kézilabda és férfi vízilabda klub is, melyek közül nemzetközi eredményt nem tud felmutatni egyik sem (sőt, még szereplést sem). Ehhez képest a városvezetés májusban (a sporttámogatások szétosztásakor) nagyjából testvériesen 20-20 millió forint körüli összeget ítélt meg a fent nevezetteknek. (Egyébként ugyanez a városvezetés kíván most a Pécs 2010 megmentőjének szerepében tetszelegni.)
Ha Pécs MJV Sportbizottsága a „mindenkinek adok egy keveset, miközben pontosan tudom, hogy az senkinek sem lesz elég semmire” kissé a szocializmusra emlékeztető ideájának követése helyett (a városvezetés jobboldali, és egy EU-s jogszabályra hivatkoztak, csak hogy teljes legyen a képzavar) vesz egy nagy levegőt, és azt mondja, hogy: „Bocs, de most Pécs zászlóshajóját ki kell húznunk a sz@rból, különben a város eltűnik Európa sporttérképéről, a többiek meg menjenek, és keressék meg a saját Matyi Dezsőjüket!”, akkor biztosan nagy felzúdulás lett volna, de egyrészt ez így is megvolt (a klubok nagyon hőzöngtek), másrészt legalább „valami” megmaradt volna, a sok „semmilyen” közt. (Mostantól lehet gyepálni!)
Ha én lennék a magyar sport mindenható orbánura, akkor hatalmi szóval kikötném, hogy – a teljesség igénye nélkül – Szegeden és Veszprémben csak és kizárólag a férfi kézilabdát lehet közpénzből (állami / városi) támogatni, Győrben a női kézilabdát, Kaposváron a férfi röplabdát, Székesfehérváron a (férfi) jégkorongot, Sopronban és Pécsett pedig a női kosárlabdát. Az Alba Volán esetében ez például durván 236 millió forintot jelente (a jelenlegi támogatás hatszorosát), de a Kaposvári KK is 150 milliós büdzsével operálhatna, és a soproni és pécsi csapat is csaknem teljes költségvetése megoldódna, ha így alakulna át a rendszer.
Igen, ez minden bizonnyal azzal járna, hogy a város többi sportklubja elsatnyulna, tönkremenne, a helyi sportélet egysíkúvá válna. Ugyanakkor ennek az állapotnak a kiszámíthatóság, a hosszú távra tervezés lehetősége is velejárója lenne, ahol ki lehetne nevelni egy ütőképes generációt az adott sportágon belül, ahová a szülőknek érdemes lenne leköltöznie tehetséges gyermekükkel, mert bízhatnának abban, hogy csemetéjük jó kezekbe kerül, sportkarrierjük biztosított. Egyszerűen fogalmazva fellegvárakat, sport(ág)központokat hoznék létre, ahol tudatos, szisztematikus munkával építeném tovább azt, ami jelenleg is működik (pl. Győr – női kézilabda), továbbfejleszteném azt, ahol lenne potenciál (Székesfehérvár – jégkorong), és újjáépíteném azt, ami „rossz irányba halad” (Pécs – női kosárlabda). Vélemények?