Szerző: Kezdő5.hu
2013-03-20 16:52:12
Tegnap beszámoltunk arról, hogy az MKOSZ Fegyelmi Bizottsága egy mérkőzésre szóló pályabezárással sújtotta a Lami-Véd Körmend együttesét a mérkőzések rendjének sorozatok megzavarása miatt. A határozat nyilvánosságra kerülése után a körmendi szurkolói csoportok (Red Devils, MTE Ultras, PURBM Körmend) összefogtak, s a mai nyílt levélben fordultak az MKOSZ Fegyelmi Bizottságához. A levelet teljes egészében, változatlanul közöljük!
"Nyílt levél az MKOSZ Fegyelmi Bizottságához
Tisztelt Dr. Nyilas Levente elnök úr! Tisztelt Hegyi Tekla! Tisztelt Dr. Tóth Bars!
Ezúton kívánunk Körmend-szurkolókként észrevételt tenni az MKOSZ Fegyelmi Bizottsága 2013.március hó 14. napján a Fortress Basketball Körmend Sport Kft. ellen fegyelmi vétség elkövetése miatt megtartott tárgyalásával, illetve a tárgyalás alapján készült határozattal kapcsolatban. A (magyar) sport világában úgy tűnik, hogy új szelek járnak, új szabályok és szokások határozzák meg a mérkőzések körülményeit. Míg korábban a testi épségre, valamint a vagyonra veszélyes, durva, erőszakos megnyilvánulásokat büntették a bajnokságokat szabályozó szövetségek, ma már – szerencsére azok egészen elenyésző számra csökkenése után – olyan esetekben folyamodnak milliós nagyságrendű pénzbüntetésekhez, melyekben senki számára sem fizikai sérülést, sem anyagi veszteséget okozó cselekmény nem történt. A szurkolói társadalom (lásd az FTC Baráti Körének nyílt levelét, a különböző szurkolói csoportok bojkottálásait) ezelőtt értetlenül áll. Bűnösként.
Mi, Körmend-szurkolók Önök szerint bűnösek vagyunk. Vétkeztünk, ráadásul visszaesőként halmozottan veszélyesek vagyunk a kosárlabda társadalomra. Mi úgy hisszük, Tisztelt Fegyelmi Bizottság, hogy ez csupán Önök szerint van így. Önök nem látják és nem érzik át azt, hogy milyen szurkolóként átélni egy-egy rangadót. Milyen az, mikor az ember csupán a hangjával és a lelátókon való megjelenésével segíthet, egy olyan cél eléréséhez, mely a kedvenc játékosokkal közös. Mi nem dobhatunk hármast, nem zsákolhatunk, nem akadályozhatjuk meg az ellenfelet a pontszerzésben egy taktikai szabálytalansággal. Mi, Önök szerint, folyamatosan kirívó szabálytalanságokat vétünk. Nem taktikait, hanem sportszerűtlent. Itt most lehetne ellenvélemény is, hogy mi szükség van a szurkolásban ahhoz, hogy a bírók, vagy ellenfél játékosai, szurkolói verbálisan célponttá váljanak? Nincs rá szükség, azonban aki jár meccsekre, azt tudja, hogy az egy egész más állapot, egy máshelyzet, ott bizony előtörnek olyan bennünk nyugvó gondolatok, aminek máshogy nem tudunk hangot adni. Úgy sikerült alakítani Magyarországon a közmegítélést, hogy a szurkoló „három zsiványozása”, „buzi Egerszegezése” összemosódott a huliganizmussal, és egy kalapba került a bírót kérdőre vonó a lelátókat felgyújtókkal. Persze egyszerűbb megítélni így, de hisszük, hogy nem ez a helyes. Milyen csodás is lenne, ha körmendi és zalaegerszegi kéz a kézben elslattyogna a csarnokig, baráti csókot lehelve egymás kisimult arcára felballagna a lelátóra és gázdudával a frászt hozná az előtte állóra, majd jóleső megnyugvással konstatálná, hogy: kiszurkoltuk. A meccs után sálcsere, a már említett intim érintkezés, majd gratuláló kézszorítás a játékvezetőkkel és irány haza. Ez esetben viszont a kosártársadalom nem gazdagodott volna a Körmend-Zetékkel, a Szolnok-Falcokkal és még lehetne sorolni. Büszkén verjük a mellünk, ha rangadó következik, de kérem szépen, a rangadó tétje több annál, mint hogy két csapat játszik egymással egy meccset. Ez nem csak 5-5 játékosnak jelent más napot, hanem a mögöttük lévő sokezernek is. Ők pedig ezt így élik meg sok évtizede. El lehet dönteni, melyik volna jobb és pezsdítőbb. Sokan, kívülállók, meccsre nem járók hiszik és vallják, hogy létezik olyan állapot, ahol a fanatizmus csupán az előnyös, nyomdafestéket tűrő oldalát mutatja. Ez megítélésünk szerint utópia – aki volt már néhány fent említett rangadón, tudja ezt jól. Kiélezett (vagy talán a mi szerepünk ettől szép egy meccsen: nem is mindig kiélezett) szituációban minden vélt és valós (higgyék el, tudjuk mi, hogy gyakran csak vélt) sérelmünket azonnal szeretnénk megtorolni. Hogyan? Verbálisan. Mindenféle következmény nélkül. Verbálisan, hangos, esetenként valóban trágár szóval. A vélt és valós sérelmektől felgyülemlett minden düh azonnali kieresztésével. Le lehet persze láncolni az ilyen, csapatáért küzdő egyént a székébe. Hogy aztán a mérkőzés után az utcán, a vendéglátóipari egységben vagy otthon törjön ki belőle minden. Ne adj Isten, már nem csak verbálisan.
Önök nem ismerik azt a szurkolói lélektant, melynek megreformálására törekednek. Ezúton kezdeményezünk párbeszédet, hogy ezt megismerhessék, miközben talán mi is bebocsátást nyerünk az általunk ismeretlen indíttatású szabályozási környezetbe. Ebben az évben csapatunkat már sokadik alkalommal rótták és büntették meg, miattunk. Miközben a megannyi problémával küzdő klubvezetésünk – a határozatukban Önök által is elismert módon – „igyekszik felkészülni a mérkőzésekre oly módon is, hogy a szurkolói rendbontásokra azonnal reagálnak, így a pályát letakarítják, a szurkolókat figyelmeztetik a helyes magatartásra”. Tehát mindent megtesznek, amit Önök csak kérhetnek tőlük. Válaszul büntetik őket. Miattunk. Indoklásuk szerint Önök annak érdekében hozták meg ítéletüket, hogy „a szurkolók számára is nyilvánvaló legyen, hogy ők is az egyesület része, hogy felelősséggel tartoznak viselkedésükért, mert az az egyesületre hathat károsan”. Tisztelt Fegyelmi Bizottság, ezúton hívjuk fel a figyelmüket, hogy mi nem vagyunk az egyesület része. Semmilyen jogi, gazdasági, társadalmi és egyéb megközelítés alapján sem. Mi egy másfajta közösséget alkotunk minden szombaton. A cél az egyesület vezetőivel, játékosaival a legtöbb esetben közös, de eszközrendszerünk természetünknél fogva teljesen más. Összemoshatatlan. Önök ezzel a mondattal még is ezt tették, és a mi eszközrendszerünk miatt a pályán és azon kívül minden előírást betartókat büntetik.
Abban ugyanakkor a fentiekkel szemben egyetértünk, hogy felelősséggel tartozunk viselkedésünkért. Ahogy a legtöbb szurkoló ezt hétről hétre látja, ezzel a mérkőzés bármilyen szereplőivel szemben mi vagyunk egyedül így. Játékosok, edzők illethetik büntetés és következmény nélkül a játékvezetőket trágár szavakkal, provokálhatják egymást és a szurkolókat úgy, hogy azt mindenki elfelejti később. Játékvezetők hibázhatnak, hozhatnak döntéseket egyértelműen prekoncepciók, illetve kompenzálási szándék alapján. De nekünk nem szabad tenni semmit, mi másnak nem tetszik. Azt világosan látjuk, hogy az, hogy kinek, mi nem tetszik, az Önöket döntéshozataluk során nem érinti. Hiszen egy esetben sem a kritizált játékos, edző, vagy a másik csapat táborának tagja kereste meg Önöket, hogy őt etnikai hovatartozása, nemi identitása, vagy bármely egyéb szempont alapján megsértették volna. A magunk részéről, mi, Körmend-szurkolók viszont megsértődnénk, ha a túloldalon álló ZTE-szurkolók egy pillanatra se vennék szájukra a pirosfeketébe öltözött szurkolókat az örökrangadó felfokozott hangulatában. Mi egészen biztosan nem kerestük meg Önöket, hogy álljanak ki a becsületünkért, amikor az erszegi klubot megrótták. Önök nem tudják, nem tudhatják, hiszen nem voltak ott, hogy Sztojan Ivkovics miképpen reagált arra, mikor egy bajnokin szurkolótáborunk az ő kórusban történő szidalmazásába kezdett. Felnézett ránk, felhúzta vállait, karjait széttárta és kérdezte, hogy „most miért?”. Több száz, vele nem szimpatizáló ember derült fel ennek hatására, és elérte az eredményt: nem illettük aznap újra egyszer sem trágár vagy egyéb kifejezéssel. Úgy oldottuk meg a problémát, ahogy felnőtt emberhez illik egy probléma megoldása, mikor nagy veszély nincs, csak egy kis nézeteltérés: kis humorral és egyenes gerinccel. Senki nem fizetett utána senkinek milliókat. Legfőképpen nem egy harmadik fél egy negyediknek.
De van még példánk az ellentétek milliós büntetések nélküli feloldására. Szabó (IV) György hosszú éveken keresztül vitézkedett hazánkban kosárlabda bíróként. Egyedi kiállása és megjelenése összeforrt a csarnokokban sokszor általa korbácsolt indulatokkal, ítéletekkel és az azt követő felháborodásokkal. Az még egy olyan világ volt, ahol volt tűz a magyar kosárlabdában, ahol valódi rangadók adták a pikantériáját egy bajnokságnak még úgy is, hogy Szabó Györgyöt rendre megtalálta Körmend, Zalaegerszeg, Szombathely, Szolnok, stb. közönsége. De Szabó György, és a másik kétezer tudta, hogy ez ugyanúgy az este része, mint az, hogy az elején Szabó György feldobja a levegőbe a labdát és megindul a játék, amiért összejöttünk. Később aztán a legtöbbet szidalmazó és „ártó” körmendi közönség előtt vezette (kérésre!!) élete utolsó mérkőzését, amit egy olyan esemény követett, amire már-már meghatóan emlékszünk: gerelyhajítókat meghazudtoló módon a sípját a körmendi szurkolók közé vetette, jelzését adva annak, hogy a tisztelet kijár, mivel mindenki azt tette az évek során, ami a dolga. Úgy ismertük meg egymást, hogy soha egy szó nem hangzott el, kivéve az, amit ma már büntetnek és el akarnak távolítani a falak közül.
Önök a szalonképes szurkolást új szempontok szerint és más eszközökkel kívánják betartatni. Sőt, bevezettetni. Arra kérjük Önöket, hogy válaszukban nyilatkozzanak arról, hogy mik ezek az új szempontok és miért érzik szükségét a büntetésnek. Mik azok a tényezők, amik alapján ezek, a szerintünk aránytalanul súlyos büntetések születnek? Láttuk mi is az 59. paragrafust, igen, olvastuk. De az alapján egyáltalán nem tartjuk indokoltnak döntésüket. Nem kiabáltunk rasszista kifejezéseket. Nem helyeztünk el ilyen értelmű feliratot. Nem tanúsítottunk erőszakos magatartást. Nem dobtunk be a pályára testi épséget veszélyeztető tárgyat. Egyéb, a mérkőzés rendjének megzavarására alkalmas cselekmény nem történt, ahogy indoklásukban Önök is megjegyzik: „A játékot egyik esetben sem kellett félbeszakítani”. A trágár kifejezések fogalmát, mint az egyetlen, velünk szemben felróható viselkedés alapját, Önök meglehetősen szubjektíven értelmezik. Ceruzájuk ugyanakkor vastagon fog.
Ennyit nyomhatnak vajon a latba talán valóban trágár (bár például a zsivány szó esetében némi fenntartásunk van ebben a kérdésben), de a vulgáristól gyakran távoli kifejezések? Ennyire számítanának olyan rigmusok, amik a két óra alatt csak egyszer kerülnek elő? Ezért már egy, a szabályok szerint játszó csapatot sújtani kell szurkolói miatt?
Miért?
A közeljövőben kívánunk más szurkolói közösségekkel is párbeszédet nyitni, hogy közösen léphessünk fel azon ítéletekkel szemben, melyeket méltánytalannak és a maga módján elfogadhatatlannak tartunk. Addig is elsősorban a saját portánk körül sepregetünk, segítünk klubunknak a magunk erejéből a büntetések kifizetésében, és megteszünk minden tőlünk telhetőt azért, hogy a mérkőzések továbbra sem szimpla tartalmas szórakozást jelentsenek a kilátogatók számára, hanem annál sokkal többet. Felelősséget vállalunk. Mindarra, amire befolyással lehetünk és amit lelkiismeretünk szerint tehetünk. Több száz vagy ezer embert megállítani egy pillanat alatt, hogy ne mondja ki azt, hogy zsivány?!
Kérem, Tisztelt Fegyelmi Bizottság, erre mi nem leszünk képesek ezután sem. Ha legközelebb már nyolc számjegyű lesz a büntetés, akkor sem. Ezért is kérjük, hogy segítsenek bennünket. Segítsenek érteni, értelmezni, sorok között olvasni. Hogyan tudnánk együtt a rangadók hangulatát megtartani (helyenként már sajnos inkább visszahozni) anélkül, hogy ennek a csapatok vagy a szurkolók lássák aztán kárát?
Végezetül szeretnénk leszögezni, hogy ez csupán a „mi ügyünk”. Mi, Körmend-szurkolók és Önök között. Csapatunk akiknek elnök úr nyilatkozata ellenére sem vagyunk részei, nem is voltunk és nem is leszünk soha – tőlünk külön és teljesen függetlenül intézkedik (ha kíván) ezekben az esetekben is.
Várjuk közreműködésüket és válaszukat.
Tisztelettel,
Red Devils Körmend
MTE Ultras
PURBM Körmend"