Jó alapokra építkezik-e a Bulls?

Pacific: Warriors, Kings, Clippers
Central: Bucks, Pistons, Pacers, Cavs
Atlantic: Celtics
Southeast: Heat, Wizards
Southwest: Spurs

 

Chicago Bulls

Draft: Wendell Carter Jr. (1/7), Chandler Hutchison (1/22)

Távozott: Jerian Grant (csere, Magic), Sean Kilpatrick (waiver), David Nwaba (Cavaliers), Paul Zipser (waiver)

Érkezett: Jabari Parker (Bucks, 2 év 40 millió), Antonius Cleveland (waiver, Hawks), Derrick Walton Jr. (Heat, 1 év 1.4 millió), Rawle Alkins (nem draftolt, two-way), JaKarr Sampson (Kings, 1 év 1.57 millió), Kaiser Gates (nem draftolt, 1 év 0.84 millió)

Maradt: Zach LaVine (4 év 78 millió), Robin Lopez, Ömer Asik, Cristiano Felicio, Lauri Markkanen, Justin Holiday, Kris Dunn, Cameron Payne, Bobby Portis, Denzel Valentine, Antonio Blakeney (2 év 2.9 millió), Ryan Arcidiacono (1 év 1.4 millió)

Keret:
Dunn - LaVine - Parker - Markkanen - Carter
Payne - Valentine - Holiday - Portis - Lopez
Arcidiacono (TO) - Blakeney - Hutchison - Felicio - Asik
Cleveland (TO) - Sampson (TO) - Walton (TO) - Gates (TO)
Alkins (tw)

Érdekes csapatépítési technikát választottak Chicagóban a nyáron, hiszen olyan hasznos csapattagokat engedett el a vezetőség, mint David Nwaba vagy Paul Zipser (akik a pontszerzésben talán nem, a statisztikával nem mérhető dolgokban viszont sokat tettek hozzá a csapathoz), miközben Zach LaVine-t messze áron felül tartották meg borzasztóan hosszútávra, Jabari Parker pedig szintén nagy pénzt kapott. Utóbbi az 1+1 éves szerződése miatt vállalható kockázatnak tűnik, mert ha újra lesérül, akkor sem kötelezte el magát a klub évekre, LaVine-ról azonban sokszor sok helyen leírtam már a véleményem: annyira borzalmas védő, hogy ha legjobb minnesotai szezonját hozza (nagyjából 20 pont és 40% körüli tripla), akkor sem hasznos a csapat számára, amíg nem kezdi odatenni a kis testét hátul is...

A Chicago nyarát leginkább ez a két játékos és főleg LaVine albatrosz szerződése határozta meg, de várhatóan a pályán is döntő szerepük lesz, csak labdabirtoklásonként ellenkező előjellel.

Támadójátékban ez a Bulls egészen pofás lehet, amíg Parker többszörösen műtött térdei bírják - ő és LaVine sem rossz tripladobók, ebben az évek során mindketten fejlődtek, miközben mindkét játékos képes magának megcsinálni a helyzetet. Kris Dunn megítélése nagyon hullámzik, a nyáron több hír is szólt arról, hogy nem kifejezetten elégedettek a munkamoráljával a csapatnál, mert a Timberwolvesszal kötött csere után nagyon kapkodta magát, de miután szó szerint beletört a foga a parkettába, nem nagyon szakadt meg a melóban... A legutóbbi hírek megint arról szóltak, hogy példás a szorgalma, és bár neki egyáltalán nincs külső dobása, védelemmegbontóként ő is szóba jöhet, három ilyen támadó pedig már jobb helyeken is elég szokott lenni. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Lauri Markkanen sem csak másokra hagyatkozik, ha pontszerzésről van szó, Bobby Portis pedig szintén nem, akkor túl nagy gond nem lehetne előrefelé.

Itt jön be a képbe Fred Hoiberg, aki az előző idényben nem végzett rossz munkát (igaz, egyértelműen jót sem). Neki komoly feladatai lesznek azzal, hogy úgy csiszolja össze ezt a keretet, hogy mindenkinek jusson labda, senki ne legyen elégedetlen, és a legnagyobb tehetségnek tartott Markkanen, vagy a felsoroltak közül messze a legjobb two-way játékosnak tartott, de labda nélkül csak a kulimunkára és a hátsó befutásokra használható Dunn ne szoruljon háttérbe, legyen elég labdájuk. Abból ugyanis gond lehet, ha LaVine és Parker kezében hal el a labdajáratás, ez a két illető ugyanis a többiek kiszolgálását nem helyezi annyira az előtérbe, mindkettő inkább scorer, ott tehát egyértelmű egy-egyekre szorítkozna a játék, míg Dunn jelentősen jobban von be mindenki mást.

Hoibergnek éppen ezért muszáj olyan légkört teremtenie az öltözőn belül, ahol jó a hangulat, ahol egymással is jól kijönnek az emberek, mert a sok potenciális opcióból összeveszés is lehet a vége - hiába kiváló fit az említettek mellé Justin Holiday, lát a pályán Denzel Valentine, vagy végzi el a piszkos munkát a palánk alatt a Robin Lopez - Wendell Carter Jr. páros.

A védekezés teljesen más kérdés, itt ugyanis komoly egyéni problémák vannak, és itt kisebb csoda kellene Hoibergtől. Az idei draft 7. helyén kiválasztott Carterrel nem lesznek gondok (bár azért ezzel még várni kell, a nyári liga alapján korai véleményt mondani, de úgy tűnik, hogy ő úgy tud mindent elég jól, hogy azzal megüti az NBA mércét, sőt...), és Lopez is stabil hátul, a Markkanen-Portis páros azonban minimum kérdőjeles (és akkor utóbbi esetében nagyon finoman fogalmaztunk), a periméteren pedig még nagyobb gondok vannak. Parker a térdsérülései miatt valószínűleg soha nem lesz igazán komoly védő, LaVine pedig soha életében nem volt még csak átlagon aluli sem (ennél jóval rosszabb volt még ACL-szakadását megelőzően is).

Amennyire sokat dobhat ez a két játékos a támadásokon, legalább akkora lyukak védekezésben, így ha a pályán vannak, akkor ez a probléma velük, ha pedig nincsenek, akkor az, hogy (amellett, hogy drágák padot melegíteni,) a támadójáték továbbra is egysíkú csak Dunn-nal és Markkanennel. Holiday jó 3&D kosaras, de akkor valakit le kell ültetni a padra a kezdőből, és Dunn-nal sincs gond védekezésben, rájuk alapozva lehetne mit kezdeni.

Hoiberg megoldhatja némileg a problémát azzal, ha LaVine és Parker közül csak az egyik kezd, és mivel Parker inkább négyes, mint hármas, nagyon könnyen lehet, hogy a Dunn-LaVine-Holiday-Markkanen/Parker-Lopez/Carter ötös kezd (főleg mivel a finn sérült, gyakorlatilag borítékolható, hogy ez is lesz a kezdő eleinte), ebben a felállásban viszont az a kérdés, hogy a Markkanen, Parker, Lopez, Carter, Portis ötösből ki nem lesz az aktív rotáció része, ennyi emberre ugyanis képtelenség szétosztani a két magasposztot.

Összességében nézve lesznek érdekes játékosok a Bullsban, több tehetséges fiatal is összegyűlt a csapatnál, viszont az, hogy ezt hogyan sikerül összekötni az eredményességgel, már másik lapra tartozik. LaVine és Parker borzasztóan kétarcú játékosok a támadást és a védekezést figyelve, így könnyen lehet, hogy amit az egyik oldalon hozzátesznek, azt a másik oldalon el is veszik a gárdától. LaVine ráadásul olyan szerződéssel maradt az együttesnél, amelynek egyelőre a töredékét sem éri, és ha nem fejlődik, akkor maximum 3 év múlva lesz cserélhető, amikor lejáróvá válik. Mindezt összegezve azért a nyár nem kifejezetten sikerült a Bulls számára (bár azt ki kell emelni még egyszer, hogy egyelőre úgy néz ki, Carterrel nem nyúltak mellé, rendkívül hasznos lehet a jelenlegi NBA-ben, Parkerben pedig nincs kockázat ilyen szerződéssel), és meglepő lenne, ha komoly szerepet játszanának a rájátszásért folytatott küzdelemben.

A Top5-hoz semmi közük nincs még keleten sem, aztán hogy a legjobb 5 után mi történik, az már nagyban függ attól, hogy a többi csapatnál és itt milyen sérülések jönnek be. Nagy meglepetés lenne, ha a PO-ba jutnának (egészségesen a Detroit, a Heat és a Wizards sem ez a szint, de a Hornets is sokkal összeszokottabb és masszívabb), és jó eséllyel nem is fognak, de mivel újjáépülő gárdáról van szó, az egyéni fejlődéseknek, a játék képének fontosabb szerepe van a győzelem-vereség mutatónál vagy az aktuális helyezésnél. Nem is feltétlenül lenne rossz még egy elit fiatal ebbe a keretbe, az ugyanis nem látszik, hogy ki köré építenék a franchise-t - Dunn és Markkanen is véleményes egyelőre ilyen szerepkörben, főleg hogy lényegében utóbbi posztjára igazoltak. A legjobb forgatókönyv talán a látványos támadójáték és a pocsék védekezés miatti jó drafthely lenne a gárdánál: erre reális esély mutatkozik.

Tipp: Kelet 10-15.