Szerző: Kezdő5.hu
2012-08-10 13:55:15
Adrian Wojnarowski (Yahoo Sports) szerint az Orlando Magic hivatalosan is elcserélte legnagyobb sztárját, Dwight Howardot, így véget ért az NBA történetének egyik legunalmasabb szappanoperája (pedig az utóbbi időben volt miből meríteni). A kérdéses részeket magyar idő szerint délutánra sikerült megbeszélni, így végül a négycsapatos cserében 12 játékos és 5 draftjog cserélt helyet. Nézzük az egyes csapatok lehetséges motivációit, illetve azt, mit sikerült kihozniuk végül.
Los Angeles Lakers
Kapja: Dwight Howard (Magic), Chris Duhon (Magic), Earl Clark (Magic)
Adja: Andrew Bynum (Sixers), Christian Eyenga (Magic), Josh McRoberts (Magic), 2017-es első körös draftjog (top5 védett, ha nem megy át, akkor egy 2017-es és egy 2018-as második körössé alakul át) (Magic), 2015-ös második körös draftjog (31-40. hely között védett, ha nem megy át, akkor a csere ezen része eltűnik) (Magic)
A csere ezen része valószínűleg mindenki számára egyértelmű. Bynum támadásban több fegyverrel rendelkezik, mint Howard, tehát egy rá építő csapatba akár többet is érhetne az ő karaktere, de Howard a liga legjobban védekező középjátékosa és sokkal kevesebb kell tőle támadásban, mint korábban vagy mint amennyit Bynum tud (gyakorlatilag ez volt Bynum legnagyobb hibája, ha lehet így mondani, hogy nem volt rendesen kihasználva, Nash érkezésével pedig még kevésbé lett volna). Howard szerepe valószínűleg teljesen más lesz, mint a Magicben, ahol a támadások döntő hányada tőle indult és a kettőzések után kellett kipasszolnia a labdát a triplán álldogáló társaknak vagy megoldania egyedül a szituációkat. Itt valószínűleg elég lesz a Bryant, Gasol vagy Nash által teremtett üres helyzeteket behúznia és a támadópattanókra koncentrálnia. Ezen a cserén ezért (a csapat összetételét figyelembe véve) rövidtávon egyértelműen nyert a Lakers.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-08-09 21:03:58
Olimpia. LeBron James. Extraklasszis teljesítmény. A kosárlabda-történelem második tripla-duplája a 2012-es olimpián. Második, de kié az első? 2012. augusztus 8-án az USA válogatottja 119:86 arányban nyert Ausztráliával szemben a negyeddöntőben, és James Király hatalmasat alkotott (szokás szerint mint csapattárs). Nem dobott 40 pontot, de tripla-duplával (11 pont, 14 lepattanó és 11 gólpassz) az amerikai válogatott történetének első olyan játékosa, aki ilyet lerakott az asztalra - olimpián. {youtube width="608" height="342"}MBCXMaRHDC8{/youtube}
Szerző: Kezdő5.hu
2012-08-07 16:45:04
Holtszezonban az embernek és tengerentúli kosárlabda híveinek bizony sok mindenre marad ideje. Vízpart, Balaton, streetball és persze sör literszám a haverokkal. Persze most, hogy beköszöntött az olimpia láz, s az amerikai csapat ismét több millió rajongót szerez a világon a sportágnak, mindenkit arra buzdítok, hogy üljön le a tévé vagy éppen a gép monitorja elé és élvezze a játékok küzdelmeit. Azoknak, akiknek mégis megjött volna a kedvük a nosztalgiázásra, azok a félidei szünetekben tartsanak velünk, mert egy olyan mérkőzés krónikája következik majd az elkövetkező pár percben, melyhez hasonló nem valószínű, hogy még egyszer előfordulhat majd a kosárlabdázás történetében. Utazzatok velünk együtt vissza az időbe egészen 1983. december 13-ig, amikor is egy keddi játéknapon a győzelem reményében a Pistons a Nuggetshez látogatott…
Szerző: Kezdő5.hu
2012-08-07 16:13:00
Sorozatunk legújabb epizódjában a pár hete a Boston Celtics-től a nagy rivális Miami Heathez igazoló Ray Allen karrierjét vesézzük ki. Megtudhatjátok többek közt azt is, hogy hogyan indult a pályafutása, miként lett a Seattle-i franchise arca, valamint a Nagy Hármas éráról is felidézzük az emlékeket, illetve az eddigi egyetlen bajnoki címéig vezető utat is bejárjuk újra Allennel. Jó szórakozást!
Szerző: Kezdő5.hu
2012-08-01 12:18:47
A profi ligákban teljesen mindennapi eseménynek számít egy játékos csapatváltása akár a szezon közben akár a szezon végén is történjen a dolog. Nos, az NBA több évtizedes történetében akadnak páran, akiknek nem csupán egyszer-kétszer kellett áttenniük székhelyüket és költözniük egyik városból a másikba karrierjük során. Akad itt majd többek között 1/1-es draftcetlivel elvitt erőcsatár, csereirányító Iverson mellől, s egy vajkezű, de borzasztóan sérülékeny hátvéd is, akinek talán egészen máshogy alakult volna a pályafutása, ha egészséges marad. Jöjjenek hát az NBA igazi hátizsákosai!
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-30 07:14:51
A tegnapi nap folyamán megkezdődtek a küzdelmek a kosárlabdában is a XXX. Nyári ötkarikás játékok keretében. Nyitott kérdés akad bőven, de elsősorban mindenki arra keresi a választ, hogy lesz-e olyan csapat, mely megrángatja az oroszlán bajszát és elveri a magát "Dream Team"-nek nevező Egyesült Államokat. Sorozatunk záró részében erre is megkapjuk a választ, mindemellett azonban arról is olvashattok majd, hogy hogyan is folytatódott az olimpiák történelme a 92-es barcelonai diadalmenet nélkül…
...Beköszöntött a reformkor a válogatottnál! Nagyjából ehhez hasonló címmel lehetett volna jellemezni a tengerentúlon Chuck Daly munkáját az amerikaiakkal. Tisztában volt a teherrel, amit rá és csapatára raktak. Változások kellettek a nemzeti együttesnél, ám hosszú idő után először erre már a szabályok is engedélyt adtak. Daly ennek köszönhetően a legjobbak keresésébe fogott.
Eleinte senki sem lelkesedett azért, hogy a válogatott tagja legyen. Aztán egyik napról a másikra nagyobbnál-nagyobb sztárok jelentkeztek a vezetőedzőnél a játékra. Daly ennek rendje és módja szerint mindenkit szívesen is látott az edzéseken, ami közel 150 embert jelentett, alig pár hét leforgása alatt! A kapitányt ráadásul nemcsak az edzésen nyújtott teljesítmény alapján szerették volna meggyőzni leendő játékosai. Daly felesége szerint férjének több ízben ajánlottak extrémebbnél extrémebb közös programokat a tehénfejéstől a raftingig, de voltak olyanok is, akik közös pedikűrre vagy éppen ökörsütésre hívták volna a szakembert és kedves nejét. A keretkijelölés tehát mindennek mondható volt csak éppen egyszerűnek nem…
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-22 17:54:15
A tengerentúli profiliga, s egyben a világ legjobb játékosait bemutató sorozatunk harmadik epizódjának főszereplője a minap sokak megdöbbenésére a Los Angeles Lakershöz igazoló, 38 éves irányító, Steve Nash. Ha a „Tovább” gombra mentek akkor megtudhatjátok, hogy Hősünk mekkora hatással volt a Santa Clara egyetemre, illetve a dallasi hat évről és a két phoenixi korszakról is sok érdekességet olvashattok.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-16 23:58:00
Az előző írásunkban LeBron James karrierjét vettük górcső alá, a sorozat második részében pedig az idei rájátszásban régi önmagát idéző Kevin Garnett pályafutásáról tudhattok meg sok-sok információt. Hogyan lett a balhés kissrácból egy klasszis játékos, aki később egy franchise arca lett? Miként járta végig a bajnoki címig vezető rögös utat KG? Nézzük, mit érdemes tudnunk az utóbbi két évtized egyik legnagyobb klasszisáról!
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-16 18:30:36
Sorozatunk előző részében az 1992-es nyári ötkarikás játékok előzményeivel foglalkoztunk egy meg nem történt, alternatív világban. A FIBA döntésének értelmében a profikra vonatkozó szabályokat nem módosították, így az Egyesült Államok férfi válogatottja továbbra is fiatal egyetemistákból, tapasztalatlan NBA újoncokból állt. John Thompsont és csapatát a komoly támadások közepette sem lehetett lelassítani a felkészülésben, akik mindent elkövettek annak érdekében, hogy elcsitítsák a bírálókat és az egykori, akkorra már profivá érett játékosokat. A vezetőedző a valaha volt legerősebb nemzeti együttest akarta összerakni a barcelonai olimpiára…
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-13 09:38:40
Háromrészes minisorozattal mutatkozik be csapatunk új tagja, Szita Gábor, aki azt boncolgatja: mi lett volna, ha 1992-ben nem áll össze a Dream Team? Hogyan nézne ki ma a világ kosárlabdázása, hogyan alakult volna egyes játékosok sorsa, egyáltalán: szerepelhetnének-e NBA-játékosok az Olimpián?
Az 1992-es barcelonai nyári ötkarikás játékok alkalmával a világ talán legerősebb kosárlabda csapata úgy döntött, hogy meghódítja a világot. Hogy elsöpör minden előtte álló akadályt, halhatatlanná válva az olimpiák történetében. Az Egyesült Államok bebizonyította, hogy ők a kosárlabda alfája és omegája, hogy náluk nem létezik jobb alakulat a földkerekségen. De talán kevesen tudják, hogy a sztárokkal teletűzdelt csodacsapat megalakulásában közrejátszott egy nagyon fontos mérkőzés végkimenetele. Egy meccs, melynek eredménye döntött tulajdonképpen a még meg sem született álomszerű válogatott jövőjéről. 1988. szeptember 28-án a Dream Team születése tulajdonképpen a Szovjetunió - Egyesült Államok elődöntő mérkőzés végkimenetelétől függött.
(A cikksorozat teljes egésze csupán spekuláció, történet egy meg nem történt világból, melynek szereplői ugyanakkor hús-vér emberek - melyeknek sorsában óriási szerepet játszott egy olimpiai elődöntő.)
A szöuli játékokon, mint mindig, ezúttal is az Egyesült Államok legjobb egyetemistái kaptak helyet a nemzeti csapatban. David Robinson, Dan Majerle vagy éppen Mitch Richmond neve egy újabb olimpiai bajnoki címet sejtetett az USA számára, amit a gárda a csoportmeccsek során sikeresen be is bizonyított. Egyedüliként veretlenül, első helyen mentek tovább a csoportjukból az amerikaiak, akiket a legjobb nyolc között végül Puerto Rico sem tudott megállítani. Jöhetett hát ezek után a rangadók rangadója. 16 év után ismét találkozott egymással a Szovjetunió és az Egyesült Államok válogatottja.
Az amerikaiak szeme előtt még mindig ott lebegett a 72-es müncheni döntő. Egy finálé, melynek ezüstérmei sosem kerültek a második helyezett nyakába. Egy sokak szerint elcsalt, mások szerint hősiesen megnyert mérkőzés filmkockái voltak ezek, melyek még ma is tabunak számítanak talán az Államokban. Volt miért tehát visszavágnia a címvédőnek, miután az 1984-es olimpián nem akadt legyőzője a nemzeti csapatnak. (Igaz a Szovjetunió bojkottálta a Los Angeles-i olimpiát, így nem vett rész a játékokon.) Az egyetemi válogatottban egyébként többek között Michael Jordan, Chris Mullin és Patrick Ewing is tiszteletét tette LA-ben.
De vissza Szöulba - az első félidő után egyértelműen érett a meglepetés Dél-Koreában. Az amerikaiak egyszerűen nem találták a fonalat, miközben a szovjetek kiválóan védekezve, remek támadásokat vezetve uralták a mérkőzést. A játékrész zárásaként Chomičius engedett el egy gyönyörű csel után egy középtávoli dobást 10 pontra duzzasztva a különbséget. Így vonultak az öltözőbe a csapatok 20 percnyi játék után, az elégedett szovjetek és a tapasztalatlan, megszeppent és önbizalmukat vesztett amerikaiak. John Thompson vezetőedzőnek ki kellett találnia valamit, hogy megfordítsa a mérkőzést...
Itt értünk el a a valóság és a képzelet találkozási pontjához. Őszintén bevallom, nem néztem utána, hogy mit is mondott Thompson fiainak a második felvonás előtt. Talán biztatni próbálta őket, de az is lehet, hogy lehordta őket a sárga földig. Az sem kizárt, hogy filmekbe illő beszédet tartott egy csillagos-sávos lobogóval a kezében, de egy dologban biztos vagyok: hogy a meg nem történt világunkban felállva a padlóról egy új csapat jött ki az öltözőből a pályára.
A sokat megélt szovjet játékosok képtelenek voltak feltartóztatni a fiatal együttes lendületes rohamait, ráadásul több kulcsjátékos is faultproblémákkal küszködött már a félidő első öt perce után. A 27. percben aztán az Egyesült Államok átvette a vezetést, melyet később már nem is engedett ki a kezéből. Az utolsó két percben a később NBA-t is megjárt Sabonis, aki a találkozót végül 19 ponttal zárta, még mindent megpróbált, hogy meccsben tartsa csapatát, ám a büntetőzést a címvédő már nem rontotta el. Ismét a döntőben találta magát a Team USA.
Másnap a női, két nappal később pedig a férfi válogatott is begyűjtötte az olimpiai aranyat Jugoszlávia válogatottjai ellen. A döntőben Majerle és Robinson egyaránt 17-17 pontot gyűjtve villogott, miközben a csapat szenzációsan védekezve 60 pont alatt tartotta Divacékat. A vége 78-59 lett, mellyel az Egyesült Államok 10. aranyérmét gyűjtötte be, természetesen elsőként a sportág történetében.
Mivel az Államok begyűjtötte a végső győzelmet, ezért nem volt értelme felborítani a hagyományokat. Ennek következményeként 1989-ben bár tervben volt, a FIBA-nál végül nem módosították a szabályt, miszerint az USA válogatottját csak amatőrök alkothatják. A trónon ismét a kosárlabda nagyhatalma ült, teljesen megérdemelten. Az aranyérem John Thompson számára hosszabbítást ért a csapatnál, mely egészen az 1992-es barcelonai játékokig szóló teljhatalmat adott az edző kezébe.
A nemzeti együttes az idő múlásával folyamatosan cserélődött. A 88-as szöuli bajnokcsapat játékosai közben vérbeli profikká váltak, akik azonban 91 nyarán úgy döntöttek, harcba szállnának a címvédésért és ismét magukra öltenék a Team USA mezét. Az egykori 1/3-as Charles Smith vezetésével a játékosok szerették volna meggyőzni a FIBA vezetőségét a profikra vonatkozó szabály eltörlésére, ám hiába gyűjtöttek több tízezer aláírást országszerte az NBA játékosai, kérvényük végül süket fülekre talált. (Még maga Thompson sem állt egykori játékosai mellé, mondván: másnak is esélyt kellene adniuk a bizonyításra). Talán pontosan azért ment füstbe a tervük, mert nem számítottak akkora sztároknak, mint például Jordan, Pippen vagy éppen Magic Johnson, így pedig egyszerűen nem tudtak elég embert mozgósítani, illetve rávenni a szövetségeket, hogy mögéjük álljanak, s harcoljanak a szabálymódosításért. Végül az utolsó szót maga az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának elnöke mondta ki, aki az amatőrök, illetve a hagyományok megtartása mellett tette le a voksát. Szöul olimpiai bajnokai később sem bocsátottak meg a szövetségnek - s noha később több alkalommal is lehetőséget kaptak, hogy ismét a válogatott tagjai legyenek, soha többé nem tértek vissza a nemzeti csapatba. Így érkeztünk el az 1992-es olimpiához, mely során nem titkoltan csak a címvédés lebeghetett az Egyesült Államok nemzeti együttesének szeme előtt. Arra azonban, ami végül a játékokon történt, senki sem számíthatott…
(Folytatjuk)