Eb-selejtező - Horvátország

Az Európa-bajnokságokon sem szerepeltek túl fényesen, 1997 és 2005 között három 11. és két 7. hely jutott nekik. 2007-ben és 2009-ben ugyan hatodik helyen végeztek, közben kivívták a részvételt a pekingi olimpiára is, ahol szintén hatodikak lettek, de 2010-ben egy VB 14. pozíció, 2011-ben egy EB 13. hely következett, így nem is meglepő, hogy nem voltak ott idén a londoni ötkarikás játékokon. Egy ideje áttértek a fiatalításra, ám egyik garnitúra sem váltotta be eddig a hozzá fűzött reményeket, így újabb és újabb játékosokról mondtak le válogatottság szempontjából, talán túl hamar is.

Felkészülés

Július közepén kezdte meg az edzéseket a horvát válogatott és 25-én játszották első felkészülési meccsüket Svájc csapata ellen. Viszonylag simán, 85-60-ra nyertek, ám a vendégeknél nem játszott például Thabo Sefolosha, míg a hazaiak teljes kerettel futottak ki a parkettre. Egy napra rá, 26-án is játszottak egyet a svájci válogatottal, az a találkozó azonban zártkapus volt.

Július végén aztán robbant a bomba, a csapat talán legnagyobb sztárját, Bojan Bogdanovic-ot elküldték a csapattól, a hivatalos indoklás szerint megszegett pár, a horvát válogatottnál bevezetett házi szabályt és ezért távoznia kellett a Európa-bajnoki selejtezőkre készülő kerettől.

Augusztus elején következett a szokásos Adecco Kupa az ex-Jugoszláv államoknak, ám ezúttal a szokásos hat csapat helyett mindössze négy résztvevővel. A torna első napján, augusztus 3-án a horvátok a szerbekkel találkoztak és nagyon simán, 74-90-re kikaptak. Gyakorlatilag esélyük nem volt, végig hátrányban kellett játszaniuk és mindössze kétszer, az első negyed közepén valamint a félidő előtti pár percben sikerült hatékonyan kapaszkodniuk ellenfelükre, egyébként Teodoszicsék erőlködés nélkül diadalmaskodtak. Egy napra rá a házigazdával, Szlovéniával játszottak és ezúttal 83-76-ra kaptak ki, de hasonlóan sima meccsen, mint a szerbek ellen. Gyorsan 10 pontos hátrányba kerültek és végig ekörül mozgott a két csapat közti differencia, a horvátok egyetlen egyszer sem tudtak öt ponton belülre kerülni. A zárónapon Bosznia-Hercegovina volt az ellenfél és bár sokkal jobban kezdtek, mint az előző két találkozón, végül itt is kikaptak 78-68-ra. Az első negyedet követően még 18-11-re vezettek és a második felvonás elején tovább növelték a különbséget 12 pont környékére, a támadójáték viszont csődöt mondott a szünet előtt, így Teletovic-éknek sikerült közelebb lopózni. A nagyszünet után a horvátok megint jól kezdtek, de a negyed első harmadát követően egy másfél perces periódust leszámítva megint besültek támadásban, így már néggyel a bosnyákok mentek az utolsó 10 perc előtt. Az utolsó negyed első öt perce kiélezett, jó játékot hozott, majd megint jött az elfáradás, így végül simán nyertek Bosznia fiai. A horvátok végül 0-3-mal az utolsó helyen végeztek.

Bogdanovic ekkor gondolta úgy, hogy talán mégis van esélye visszakerülni a keretbe, hiszen nélküle elég gyengén muzsikált a válogatott, így bocsánatot kért a szövetségi kapitánytól és mindenkitől, akitől kellett, ők pedig elfogadták az elnézéskérést és visszaengedték a dobóhátvédet a csapathoz.

Két felkészülési meccset játszottak még a horvátok ezután, mindkettőt Olaszország ellen. Az elsőn, augusztus 9-én, olasz földön nyertek a házigazdák 78-70-re, hiába dobott Bogdanovic 31 egységet. Jobban kezdtek az olaszok, 22-14-re nyerték az első negyedet és már 13 ponttal is mentek a második felvonás közepén, a horvátok azonban öt pontra csökkentették a különbséget a szünetre, majd Bogdanovic triplájának köszönhetően 47-47-nél be is érték ellenfelüket. Kiélezett csatát hozott ezután a meccs, bár az olaszok végig vezettek. 68-66-nál volt utoljára szoros a találkozó, itt robbantottak a taljánok és végül nyolc ponttal nyerték az összecsapást. Egy napra rá Horvátországban csaptak össze a felek és megint az otthon játszó együttes nyert, ezúttal 72-70-re.

Az Európa-bajnoki selejtezők idáig

A horvát válogatott az első körben, 15-én pihent, így 18-án kezdték meg a sorozatot. Makarskán 300(!) néző előtt átgyalogoltak a három nappal korábban drámai, hosszabbításos meccsen az osztrákoktól vereséget szenvedő Cipruson, a végeredmény 93-38 lett. Az első félidő után még csak 17 pont volt a differencia a két együttes között, a 30. perc után azonban már pont 30 ponttal voltak jobbak a hazaiak. Az utolsó 10 perc lett igazán mészárlás, a 28-3-as felvonás alakította ki a végére az 55 pontos különbséget a két csapat között. Természetesen mind a 12 nevezett játékos pályára lépett a horvátoktól, a legeredményesebb a válogatottba magát visszakuncsorgó Bojan Bogdanovic lett 17 egységgel.

A második összecsapásuk már jóval szorosabban alakult, ekkor Ukrajna legjobbjai álltak szemben velük, ráadásul idegenben kellett pályára lépniük. A Kijevben, 4000 ember előtt megrendezett találkozón végül csak hosszabbítás után, 80-79-re sikerült nyerniük, de legalább győztek. A hazaiak valamivel jobban kezdtek, fej-fej mellett haladtak a csapatok az első negyedben, de négy ponttal az ukránok mentek 10 perc játékot követően. A második felvonásban tovább növelték előnyüket a hazaiak, a játékrész közepén már 11 egységgel is mentek, de ezután alig-alig találtak be, így a horvátok két pontra csökkentették a távolságot a nagyszünetre.

Fordulás után megint a hazaiak pörögtek jobban, de 5-8 pont között mozgott a különbség, nagyobb előnyre nem sikerült szert tenniük és a negyed vége megint a vendégeknek sikerült jobban, 53-52-vel zártak a csapatok 30 perc után. A rendes játékidő utolsó negyede már jóval kiélezettebb játékot hozott, a horvátok nem engedték el kicsit sem vendéglátóikat és a 35. percben Stipcevic triplájával 63-61-re már ők vezettek (ilyen utoljára az első negyed közepén történt). Felváltva vezettek ezután a csapatok, a horvátok előnybe kerültek a végén, Burtt viszont 19 másodperccel a vége előtt egyenlített (69-69). Még támadhattak a horvátok és Ukic két személyi hibát is kiharcolt Hladiron, a második ráadásul már két büntetőt ért két másodperccel a vége előtt, a büntetővonalra állva azonban mindkétszer hibázott, így jöhetett a hosszabbítás.

A ráadás is jobban kezdődött az ukránoknak, végig lépéselőnyben voltak a hazaiak 1-2-3 pontokkal, de a horvátok kapaszkodtak. 18 másodperccel a vége előtt Zabircsenko két büntetőjéből csak egyet dobott be (egyébként is botrányosan dobtak az ukránok a vonalról egész meccsen), így 79-77-re vezettek. Bogdanovic-ot azonban nem véletlenül draftolta le anno a New Jersey Nets (most már Brooklyn), hat másodperccel a vége előtt ugyanis elsüllyesztette azt a hárompontost, amivel csapata előnybe került, az OT során először, igaz, a legjobbkor. Mivel Pecserov kihagyta saját dobását, így elképesztő végjátékban nyertek az eredetileg azért jóval esélyesebbnek tartott horvátok.

Csapat

A horvátok az utóbbi időben bevett jó szokásukhoz híven ismét behozták pár új, fiatal, 21-22 éves játékosukat az ismert nevek (Ukic, Andric, Zoric, Stipcevic, Markota) közé. A két halmaz metszete Bojan Bogdanovic, akinek már most is elég komoly hírneve van annak ellenére, hogy mindössze 23 esztendős. Több nagy név is van, akiket most nem láthatunk. Az egyik ilyen Ante Tomic, akinek az orrát kellett megműteni, ezért nem vehetett részt a felkészülésben és nem léphet pályára a selejtezőkön sem. Dontaye Draper sem lesz most ott ellenünk, róla nincs információ, miért került ki a keretből. Zoran Planinic egyszerűen a fiatalítás áldozata lett, Marko Tomas pedig lábsérülést szenvedett és nemrég műtötték, neki még 6-8 hét, mire elkezdhet teljes értékű edzéseket végezni.

A válogatott szövetségi kapitánya Jasmin Repesa, aki fogalom a horvát kosárlabdázásban, főként edzőként elért eredményei miatt. Négyszeres horvát bajnok (1996, 1997, 2002, 2012) és kétszeres kupagyőztes (1996, 2002) a Cibonával, kétszeres török bajnok (1999, 2000) és kétszeres kupagyőztes (1999, 2000) a Tofas-szal és egyszeres olasz bajnok (2005) a Fortitudo Bologna együttesével. Jelenleg a spanyol ACB ligában szereplő Unicaja Malaga trénere, akikkel idén nyáron kötött szerződést. A válogatottat 2005 és 2009 között is irányította már, akkor két EB-n járt kint a csapattal (2007, 2009) a pekingi olimpia mellett, idén vette vissza a szövetségi kapitányi posztot.

Játékosok

Rok Stipcevic (EA7 Emporio Milano, Olaszország)
irányító, 26 éves, 185cm, 82kg

A horvátok cserehátvédje a keret legalacsonyabb játékosa, Stipcevic. Karrierje 2003-ban, 17 évesen indult, a KK Zadar játékosa volt ekkor. Két évet húzott le itt, aztán kölcsönadták egy kisebb, de szintén zadari csapathoz, azonban egy év után visszakerült a KK Zadar együtteséhez és további négy szezont töltött nevelőegyesületénél. Két horvát bajnoki címet gyűjtött be velük az összesen itt töltött hat esztendő alatt (2005, 2008) és egyszer a horvát kupát is megnyerték (2005). Elég komoly nemzetközi tapasztalatot szedett magára, főleg a második csapatnál töltött stintjében. Összesen öt szezonnyi EuroCup tapasztalat ragadt rá ebben az időben, az utolsó három szezonban pedig nem is játszott keveset a második számú európai kupasorozatban. 2010-ben egy nagy ugrás következett, de még Horvátországon belül, ugyanis a Cibona Zagrebhez igazolt, akikkel az Euroligában is indult és itt sem vallott szégyent. Még ennek a szezonnak a közepén váltott azonban és az olasz Pallacanestro Varese irányítója lett, itt játszott egészen idén nyárig. Olyannyira jól sikerült az olasz kitérője, hogy az olasz kosárlabdázás leggazdagabb klubja, az Olimpia Milano is felfigyelt rá és szerződést kötöttek vele a következő szezonra. U18-tól kezdve az utánpótlás válogatottak állandó tagja, a felnőtt csapattal pedig már ott volt a 2010-es VB-n és a tavalyi EB-n is.

A kezdő irányítóhoz, Ukic-hoz képest sokkal visszafogottabb és kiegyensúlyozottabb játékos. Nem számít villámléptűnek, de nagyon jól olvassa a védelmet, használja ki az adódó lehetőségeket és az esetleges védekezésbeli elváltásokat. Nagyon jó kinti dobónak számít és próbálkozik is bőséggel, inkább triplákat dob, mint betör. Nem a mostanában divatos irányító típus, nincs a kezében nagyon sokat a labda, inkább lehívja a játékot mások számára és ha úgy adódik, kívülről büntet. Csapatjátékos, nem nagyon érdekli, hogy mennyi lehetősége van, nem szokott csak azért vállalni, mert még nem dobott rá egy adott meccsen. Keveset hibázik, nagyon megbecsüli a labdákat, ez egyik nagy erőssége. Védekezésben jó labdalopó, de összességében inkább átlagos, mert 1-1-ben verhetőnek számít.

Roko-Leni Ukic (Panathinaikosz, Görögország)
hátvéd, 27 éves, 196cm, 86kg

Ukic a válogatott jelenlegi kezdő irányítója. 16 évesen, 2000-ben kezdte profi karrierjét nevelőegyesületénél, a KK Split csapatánál. Öt év alatt egy bajnoki címet sikerült nyernie velük és egy évnyi EuroCup tapasztalatot is magára szedett, mielőtt 2005-ben továbbállt volna. Ez a nyár sűrűn alakult neki, hiszen a Toronto Raptors a második kör 41. helyén elvitte az NBA drafton, ő azonban nem akarta, hogy kevés játéklehetőséget kapjon kiforratlan játéka miatt, ezért maradt még Európában. Előbb a TAU Ceramica, majd a Barcelona színeiben játszott egy-egy szezont, mindkét évben spanyol kupát sikerült nyernie. 2007-2008-ban a Lottomatica Romához került kölcsönbe, ahol egyik mentora, a válogatott jelenlegi trénere, Jasin Repesa volt az edzője. 2008 nyarán döntött úgy, hogy megérett a világ legjobb bajnokságára és aláírt a Raptorshoz. José Calderon mögött 72 meccsen átlagban 12.4 percet kapott, nem igazán sikerült azonban megmutatnia, mit is tud igazából. A következő nyáron el is cserélték Milwaukee-ba, ahol még kevesebb esélyt kapott, így kérte a vezetőket, hogy tegyék szabadlistára.

Ez meg is történt, ő pedig 2010 januárjában hazatért Európába, a Fenerbache csapatát választotta, ahol egészen az idei nyárig játszott. 2005 óta minden Európában töltött idényében játszott az Euroligában is, legalább 14 meccset, borzasztóan nagy nemzetközi tapasztalata van korához képest. A válogatottnak természetesen folyamatosan tagja. Még 2002-ben, az U-18-as EB-n aranyérmet sikerült nyernie, de ott volt egy évre rá az U-19-es VB-n elődöntőig jutó gárdában is. A felnőtt keretnek is jó ideje tagja, három EB-n (2005, 2007, 2009), egy VB-n (2010) és egy olimpián (2008) lépett pályára a nemzeti csapatban.

Ukic legnagyobb erőssége a sebessége, fehér játékosoktól ritkán látható gyorsasága van. Robbanékonysága miatt elég jól egy-egyezik, kettő-kettőzik és a gyűrű közelében jól fejezi be az akciókat, óriási tapasztalata van abban, hogy a magasemberek között hogyan kell faultot kiharcolni vagy ziccerrel befejezni az akciót. Olyannyira gyors, hogy talán túl gyors is, nem egyszer saját maga is képtelen követni azt, amit lábai tudnak, elég sok eladott labdája van. Nem túl jó döntéshozó, ez volt az NBA-ben az egyik legnagyobb hibája, ennek talán leginkább az az oka, hogy nincs elég jó keze kívülről, ezért kényszerítve van arra, hogy folyamatosan támadja a gyűrűt. Sokat fejlődött az idők során, de továbbra sem erőssége a kinti dobás, emiatt nagyrészt a betöréseire kell hagyatkoznia, ez pedig a jól felkészült ellenfelek ellen kevés volt Amerikában. Hátul a labdaszerzései miatt komoly faktor. Testi erővel le lehet nyomni, mert fizikailag nem a legerősebb játékos, de egyrészt nagyon magas is irányítónak, másrészt hosszú végtagjai vannak, minden passzsávba odaér.

Goran Vrbanc (KK Zadar, Horvátország)
dobóhátvéd, 27 éves, 194cm, 93kg

A hátvédsor peremembere Vrbanc. A KK Rijeka nevelése és ott kezdte profi karrierjét is még 2003-ban. Három szezont húzott le a csapatnál, mielőtt 2006-ban áttette volna székhelyét a Cibona Zagreb együtteséhez, akiknél egészen 2011 nyaráig pattogtatott (egy pár hónapos bosnyák kitérőt leszámítva). Itt kétszeres horvát bajnok volt (2007, 2010) és egyszeres kupagyőztes (2009), három évadban pedig az Euroligában is szerepelt, igazán komoly szerepet viszont csak kétszer játszott ebből a három alkalomból. Tavaly nyáron a KK Zadar gárdáját választotta és a következő szezont is ennél a csapatnál kezdi majd. Az utánpótlás válogatottakban sem játszott soha komoly szerepet, mindössze az U21-es csapatnak volt tagja, a felnőtt kerettel pedig még soha nem járt egyetlen világversenyen sem.

Bár elvileg mindkét hátvédposztot tudja, sokkal inkább kettes. Nem túl magas ehhez a poszthoz, de nagyon jó testi ereje van, így védekezésben ezzel megverni igen nehéz. Legnagyobb erőssége támadásban kinti dobása. A klubcsapataiban sem játszott soha meghatározó szerepet, így hozzá van szokva, hogy viszonylag kevés lehetőségből kihoznia a legtöbbet és ezt általában meg is teszi 1-2 hármassal. Támadásban többet általában nem is vállal és nem is kell neki, vannak nála sokkal jobb helyzetkreálók. Védekezésben a testi erejét használva faktor, lábon azért verhető és főleg átdobható a magasabb kettesek számára. Valószínűleg csak akkor látjuk a pályán, ha nem lesz túl szoros a meccs.

Krunoslav Simon (Unicaja Malaga, Spanyolország)
dobóhátvéd/kiscsatár, 27 éves, 197cm, 100kg

Két poszton is nagyon hasznos swingman a csapat egyik kezdő periméter játékosa, Krunoslav Simon. Nagyon hamar került a KK Zagreb csapatához, ahol 2002-ben meg is kezdte profi karrierjét. Olyannyira klubhű játékosnak számít, hogy eddig a nyárig csak ebben a csapatban pattogtatott. Tavaly megnyerte a horvát bajnoki címet és háromszoros horvát kupagyőztesnek is mondhatja magát (2008, 2010, 2011). A bajnoki címnek köszönhetően idén az Euroligában is pályára lépett csapatával, emellett kétszer indultak a EuroCup küzdelmeiben és háromszor a EuroChallenge-ben. Bár Simon az idő előrehaladtával a gárda húzóembere lett és a korosztályos horvát nemzeti csapatokban is folyamatosan lehetőséget kapott, a válogatottba csak nemrég tudta beverekedni magát, a 2011-es EB volt az első világversenye a felnőttek között. Többször is voltak jobb ajánlatai a zágrábi csapatnál és végül most döntött a váltás mellett, a szövetségi kapitány, Repesa után megy az Unicaja Malagához.

Igazi támadógépezet (nem az egyetlen ilyen a horvátoknál). Betörésekből és a hármas vonalon kívülről is komoly fenyegetést jelent, sokat és jó százalékkal dob kintről is. Nagyon jó testfelépítése van és ezt jól használja a festékbe töréshez, illetve a palánk alatti szituációknál. Magasságához képest elképesztően jó pattanózónak számít. Nagyon nagy munkabírású játékos, aki hajlandó is meghalni a pályán, ezért védekezésben is állandó veszélyt jelent az ellenfele számára, nagyon nem könnyű megverni sem lábon, sem testtel. Annak ellenére, hogy a horvátok egyik húzóembere, nem igazán erőltet semmit (mondjuk Bogdanovic mellett könnyű dolga is van ilyen szempontból).

Pavle Marcinkovic (Cibona Zagreb, Horvátország)
dobóhátvéd/kiscsatár, 23 éves, 200cm

A fiatal Marcinkovic Vrbanchoz hasonlóan peremember annak ellenére is, hogy az ukránok ellen például kezdett (mindössze 5 percet játszott végül). Stipcevic-hez hasonlóan ő is zadari nevelés. 2007-ben mutatkozott be a felnőtt csapatban és egészen tavaly nyári a gárda szolgálatában állt. Rögtön első évében horvát bajnok lett, ez eddigi legnagyobb sikere. Tavaly nyáron váltott, a Cibona Zagrebet választotta, akikkel három éves szerződést kötött a fiatal swingman. Összesen három évnyi EuroCup tapasztalata van, de egyik évadban sem játszott túl sokat (összesen 9 meccs van a háta mögött Európa második számú kupaküzdelmeiben), egy évet pedig a EuroChallenge-ben is lehúzott a Zadarnál töltött utolsó szezonjában. Az U18-as és U20-as válogatott tagja volt anno, a felnőtt csapatban viszont most számítanak rá először.

Horvát létére szokatlanul gyenge dobó, elég rossz keze van mind a triplavonalon túlról, mind a büntetővonalról, így hiába magasabb általában, mint a posztján ellene játszók, nem tudja kihasználni ezt. Inkább a palánkhoz sokkal közelebb, a festékben él meg jobban, elég jó betörései vannak. Magassága miatt posztjához képest jó pattanózó is és hosszú végtagjai miatt védekezésben is hasznos, elég sok szerzett labdája van. Egyelőre a szerepét nagyon jól tudja, hiszen klubszinten is csak csereként számolnak vele, húzóember sosem volt még a Zadarnál sem, úgyhogy nagyjából egy jó kiegészítő játékos prototípusa.

Bojan Bogdanovic (Fenerbache, Törökország)
dobóhátvéd/kiscsatár, 23 éves, 203cm, 98kg

Európa talán legtehetségesebb és már most is az egyik legjobb dobóhátvédje Bogdanovic. Boszniában született Mostarban, így bosnyák-horvát kettős állampolgár. Szülőfalujában kezdett el kosarazni, de már 2005-ben, 16 évesen leigazolta a Real Madrid, ebben az évben azonban még visszaküldték a mostari együtteshez. 2009-ig volt a királyi gárda kötelékében, de leginkább a második csapatnál kapott csak szerepet, illetve egy fél szezont töltött kölcsönben a Murcia együttesében is. 2009-ben váltott, ő is a Cibona Zagreb játékosa lett. A horvátok egyik legpatinásabb klubjával 2010-ben bajnoki címet szerzett és ugrásszerűen javultak statisztikái a korábbiakhoz képest. Tavaly nyárig, azaz két szezont húzott le Zágrábban, mielőtt a török kirakatcsapat, a Fenerbache leigazolta volna, velük a következő szezonra is szerződése van a horvát csillagnak. 2011-ben még egy fontos esemény történt, ugyanis az NBA drafton a második kör első húzásaként elkelt (ugyan a Miami Heat draftolta, de már a New Jersey Netsnek, játékjoga a Brooklynba költöző franchise-nál van jelenleg is). Összesen négy szezont húzott le az Euroligában és bár a Real Madriddal csak egy meccset játszott, az utóbbi három szezonban már vezérszerepe volt a horvát és a török csapatban is. Természetesen U16-tól kezdve a korosztályos válogatottak állandó kerettagja és egy jó ideje már felnőtt válogatott is, ott volt például a 2010-es VB-n és a tavalyi EB-n is.

Támadásban egyszemélyes kivégzőosztag. Bármilyen szögből, bármilyen távolságból képes betalálni úgy cselezésből, mint akkor, ha más alakítja ki neki a dobóhelyzetet. Egy pillanatra sem szabad otthagyni, mert úgy dobja a triplát, mint más a ziccert. A gond vele az, hogy ezt nemcsak az ellenfelek, de ő is tudja és mivel a betöréseket is előszeretettel erőlteti, így gyakorlatilag egy az egyben foghatatlan. Faultolni nem éri meg, szinte tökéletes büntetés végrehajtó. Nem egydimenziós játékos, de azért a kosárlabda "nem pontszerzés" területén jócskán elmarad ettől a színvonaltól. Nagyon jó védő lehetne belőle, mert tökéletes fizikai adottságai és gyorsasága van hozzá, de egyelőre még inkább a pálya támadófelére koncentrál. A társak kiszolgálása, pattanózása átlagos, viszont amit dobásban tud, az pont elég ahhoz, hogy a legnagyobb fegyvernek tekinthessük, amivel szembe kell majd állnunk.

Luka Babic (Cedevita, Horvátország)
kiscsatár, 20 éves, 200cm, 92kg

Meglepően komoly szerepet kap eddig a nagyon fiatal Babic. A Splitben született játékos a helyi KK Splitnél nevelkedett ifjú kora óta. 2007 óta rendelkezik profi szerződéssel és mindez idáig csak és kizárólag ennél a csapatnál játszott. Idén nyáron kötött négy éves szerződést egy sokkal komolyabb horvát klubbal, a Cedevitával. Nemzetközi kupában szerzett tapasztalata még nincs és a felnőtt válogatottnál is először számolnak vele, az utánpótlás válogatottakkal azonban már szép eredményeket ért el, 2009-ben például tagja volt az U19-es VB-n bronzérmet szerző gárdának.

Ő is inkább kiegészítő játékos, de mivel az eddigi két találkozón 18.5 percet átlagolt, így elmondható, hogy Repesa mester elég komolyan számol a fiatal tehetséggel. Az előbb említett Bogdanovic-nak nagyjából tökéletes ellentéte. Nem foglalkozik a pontszerzéssel, de egyelőre nem is feladata. Inkább bentről próbálkozik, a tripladobás nem az ő feladata, vannak nála sokkal jobbak is erre a szerepkörre. Amit viszont nem csinálnak meg mások, abban ő mindenhol segít. Bár vékony, de jó pattanózó, kiszolgálja a többieket, egyáltalán nem önző játékos és védekezésben is odateszi magát, bár mehetne még rá jócskán izom, mert nagyobb testű hármasok izomból meg tudják enni. Még a Splitben is csak kiegészítő volt, de ilyen fiatalon ez megbocsájtható. Mivel szerepköre nem erre predesztinálja, valószínűleg nem ő lesz a leglátványosabb horvát ellenünk, de nagyon hasznos kosaras.

Damir Markota (Besiktas, Törökország)
erőcsatár, 26 éves, 209cm, 118kg

A horvátok kezdő erőcsatára a svéd-horvát kettős állampolgár Markota, aki igazi világjáró. Szarajevóban született, de a háború miatt Svédországba menekültek, ott nőtt fel és 14 éves korában tért vissza Közép-Európába, ekkor már Horvátországba. Már 2001-ben aláírt a Cibona Zagrebhez, ám előbb egy évet a Zaboknál, kettőt pedig a Sanac Karlovac-nál töltött kölcsönben, mielőtt tényleg a Cibona játékosa lett volna. 2006-ig játszott a csapat kötelékében, ezalatt mindkét szezonban megfordult az Euroligában és 2006-ban horvát bajnok lett. Ezen a nyáron jelentkezett az NBA draftra is, ahol a San Antonio Spurs elvitte a második körben, az 59. helyen, ám azonnal tovább is cserélték a Milwaukee Buckshoz. Egy évet játszott csak Amerikában (annak is egy részét a D-Ligában), 2007 szeptemberében ugyanis szabadlistára tette őt a Bucks és visszaigazolt Európába. Aláírt az orosz Szpartak Szentpétervárhoz, de a szezont már a litván Zalgiris Kaunasnál fejezte be, akikkel az Euroliga porondon is újra fellépett.

2008 nyarán aláírt újra a Cibonához, de sérülésből visszatérve gyenge produkciót is mutatott és össze is veszett az edzővel, távoznia kellett. Még a szezon előtt aláírt a ViveMenorca csapatához a spanyol első osztályba, de év közben innen is lelépett a Bilbaohoz, ahol másfél szezont töltött (mindkétszer a EuroCupban szerepelt). 2010 nyarán a szlovén Union Olimpiját választotta és bár egy szezont kitöltött itt, a másodikat már nem, év közben lelépett fizetési problémák miatt és a KK Zagrebnél zárta az előző évadot. A szlovénekkel megint ott volt az Euroligában mindkét évben. Jövőre a Besiktas játékosa lesz, hogy meddig, az nála óriási kérdőjel. Az utánpótlás válogatottaknál is bérelt helye volt és egy ideje a felnőtteknél is kihagyhatatlan. 2005-ben még az U20-as EB legjobb pontszerzője (18.3) és pattanózója (10.8) volt. A felnőttekkel ott volt már a 2007-es és a tavalyi EB-n is, valamint a londoni kvalifikációs tornán (2008-ban sérülés miatt hiányzott az olimpiáról).

Ha ránézünk, nem biztos, hogy azt gondoljuk egyből, milyen jó kosárlabdázó, mert egyáltalán nem kidolgozott, viszont ettől függetlenül óriási tudás birtokában van. Nagyon jó kinti dobó, ezzel máris nagy fejtörést okoz az ellenfél védelmének, ugyanis ha kihúzódnak vele, nagyobb a hely a festékben, ha nem, akkor kíméletlenül bedobja a hármast is. Alkatához képest nagyon atletikus és gyors mozgású játékos, elég komoly gondot okoz kint és bent is ezzel. Nem számít túl jó pattanózónak viszont, mivel támadásban általában nem a sűrűben birkózik. Jó védő, jól segít be, de egy az egyben verhető, mert a kilók ellenére azért agyon lehet nyomni őt a palánk alatt. Heves vérmérsékletű kosaras, ami általában nem jön ki túl jól nála, többször volt már gondja a bírókkal és saját edzőivel is emiatt. Jellemző rá az elég komoly hullámzás, néha egyértelmű nyerőember, akár a padról is, máskor rajta megy el a meccs, mert ha rosszul dob sem ismeri fel időben, hogy mikor kell mást játszania.

Damjan Rudez (CAI Zaragoza, Spanyolország)
kiscsatár/erőcsatár, 26 éves, 208cm, 91kg

A horvát válogatott egyik legmegbízhatóbb cseréje Rudez. Már 2002-ben elindult karrierje, akkor egy kisebb zágrábi csapatban, a Zrinjevac Zagrebben pattogtatott, 2004-ben pedig el is ment külföldre a belga Oostende együtteséhez. Két szezont töltött itt is, közte egy év EuroCuppal, de 2006-ban visszaköltözött Horvátországba, a KK Split játékosa lett. Itt szintén két szezont húzott le az újabb váltás előtt, a 2008-2009-es évadot ugyanis a szlovének kirakatcsapatánál, a Union Olimpiánál töltötte, mielőtt visszatért volna szülővárosába, Zágrábba. A szlovéneknél bajnok és kupagyőztes is lett. 2009-től két évet a Cedevitánál játszott, mindkét szezonban pályára lépett az európai porondon is (előbb a EuroChallenge-ben, majd a EuroCupban), tavaly pedig a Cibona együttesét erősítette, akikkel bajnoki címet szerzett. U18 óta tagja a nemzeti válogatottaknak. A felnőtt csapattal már ott volt a pekingi olimpián, pont Markota sérülését kihasználva és a tavalyi EB-n is szerepet kapott.

Rudez óriási gondokat okozhat nekünk is, ugyanis 208 centije ellenére elsődleges posztja a hármas. Elég jó keze van ahhoz, hogy jó százalékkal értékesítse a triplákat, ilyen magasságú embernél pedig még zavarni is óriási kihívás a dobásban. Nem csak hogy jól, de konzisztensen is termeli a pontokat, alig vannak hullámzások a játékában. Komoly magassági fölénye mellett elég gyors is, az első lépése kifejezetten dinamikus, így képes megverni az ellenfeleit is, de általában azért inkább külső játékára épít. Nem csak saját magára figyel, nagyon szépen találja meg a társakat is kihagyhatatlan helyzetben. Védekezésben a gyors lába és magassága miatt komoly faktor, még a nála erősebb ellenfelek is nehezen verik meg, mert nem elég legyűrni őt, jól nyúl vissza hátulról is. Erőcsatárként is lehet szerepeltetni főleg magassága miatt, de ott közel sem annyira hatékony a hiányzó kilók miatt. Mivel általában a periméteren játszik, ezért magasságához képest gyenge lepattanózó.

Luka Zoric (Unicaja Malaga, Spanyolország)
center, 27 éves, 211cm, 110kg

A horvátok kezdőcentere Luka Zoric. Profi karrierje 2001-ben indult, akkor a Cibona Zagreb igazolta le négy esztendőre, de minden évben kölcsönadták. Előbb a Zabok, aztán a Sanac Karlovac, majd a Dubrava játékosa lett, 2004-2005-ben pedig előbb a német Braunschweignél kezdte a szezont és a Dubrovniknál fejezte be. Miután lejárt szerződése a Cibonával, a Union Olimpia játékosa lett, de itt sem tudott megragadni, 2006 nyarán a Sibenkához igazolt, 2007-ben pedig visszatért a Cibonához. 2008-2009-t a Zaboknál kezdte, de novemberben a KK Zagreb játékosa lett és ez nagyon jó döntésnek bizonyult, itt végre hosszabb időt töltött, egészen tavaly nyárig itt játszott. Horvát bajnok lett (2011) és kétszeres kupagyőztes is (2010, 2011). 2011 különösen jól sikerült neki, mert az Adria-liga legjobb lepattanózójaként (8.2) és blokkolójaként (1.3) végzett. Nem is csoda, hogy lecsapott rá a spanyol Unicaja Malaga, akikkel jövőre is szerződése van. A spanyol élcsapattal az Euroligában is sokáig talpon volt és ugyan korábban már kétszer szerepelt a sorozatban a Union Olimpija és a Cibona kosarasaként, a két év alatt összesen 6 meccs jutott neki. 2002-ben U18-as Európa-bajnok lett, a felnőtt csapatnál azonban csak néhány éve számolnak vele komolyabban. Ott volt a két évvel ezelőtti világbajnokságon és a tavalyi EB-n is.

A mostani keret legjobb palánk alatti játékosa. Ha egy szóval kellene jellemezni, akkor a határozott lehetne az, ha ő elindul, akkor ott kő kövön nem marad. Jól lép be a kettő-kettők után, hatalmasakat tud zsákolni, de labdával a kezében sem elveszett, képes megteremteni magának a helyzetet. Szinte veszélytelen távolabbról, de nem is nagyon próbálkozik, tisztában van vele, hogy egyáltalán nincs jó keze (ez főleg a büntetőszázalékán látszik meg, 70% alatti ítélet végrehajtónak számít). Jó felépítésű, atletikus játékos, a pattanókat is nagyon jól szedi. Védekezésben hasznos és agresszív, sokszor zavarja meg a saját emberét, de a betörő játékosokat is, hátul talán még komolyabb faktor, mint elöl (ahol inkább a társak fogják kiszolgálni, mint a maga tudására lesz hagyatkozva). Faultgondokba lehet viszont elég sokszor kergetni, többet vállal talán, mint ami egészséges. Nagyon intenzív játékos, akinek a dinamikájával meggyűlhet a bajunk.

Luksa Andric (Cedevita, Horvátország)
center, 27 éves, 210cm, 125kg

A másik nagy név center pozícióban Zoric mellett Luksa Andric. Még szülővárosában, Dubrovnikban kezdett kosarazni és 2001-ben be is mutatkozott a profiknál. Tehetségére hamar felfigyeltek, egy év múlva elvitte a Cibona Zagreb. Az első évben még az U18-as csapattal játszott, majd két évet kölcsönben töltött a Dubravánál (az első évben együtt játszott Zoric-csal), 2005 nyarán azonban a felnőtt csapathoz vették és egészen 2010-ig a Cibonánál pattogtatott. A dicsőséglista nem rövid, négyszer lett horvát bajnok (2006, 2007, 2009, 2010), egyszer horvát kupagyőztes (2009), négyszer ott volt a horvát all-star gálán, minden évben legalább 12 meccset játszott az Eruoligában és ebben az időben lett horvát válogatott is. 2010-ben tette át székhelyét Törökországba a Galatasaray-hoz, akikkel ugyan semmit nem nyert, de egy évet lehúzott a EuroCupban, tavaly pedig megint az Euroligában játszott. Most nyáron Babic-csal együtt a Cedevitához igazolt, így a Szolnok ellen is láthatjuk majd valószínűleg az Adria-ligában. Az utánpótlás válogatottakban még nem kapott túl sok szerepet, ám a felnőttekkel már 2007-ben is ott volt az EB-n, emellett játszott természetesen tavaly is és a 2010-es VB-n is.

Nagyon technikás játékos, Zoric-nak pont a komplementere. Bal kézzel és jobbal is biztosan fejezi be az akciókat a palánk alatt, ráadásul őt általában nem kiszolgálják, hanem saját magának csinálja meg a helyét. Palánknak háttal és szemben is veszélyes, mert nagyon jó keze van a középtávoliakhoz is, de centermozgásból is eredményes tud lenni finom kezének és összeszedett mozdulatainak köszönhetően. Triplából is veszélyes, bár nem annyira kiegyensúlyozott, de feladni semmiképp sem szabad a hármasvonalon. Mivel inkább technikás és nem annyira atletikus játékos, ezért gyenge pattanózó is magasságához és posztjához képest. Védekezésben egy az egyben faktor, elég jól követi le embere mozgását, de kisegítőként már közel sem ennyire hasznos, el-el késik és a betörő kisembereknek sem ő a legnagyobb ellenfele. Elképesztően nagy tapasztalata van. Még csak 27 éves, de 2005 óta gyakorlatilag folyamatosan a legmagasabb szintű ellenfelek ellen játszik (88 Euroliga meccs), a rutinja és a technikai tudása miatt komoly problémát okozhat nekünk még úgy is, hogy csak csereként számítanak rá Zoric mögött.

Darko Planinic (HKK Siroki, Bosznia-Hercegovina)
center, 21 éves, 210cm, 116kg

A magasember rotáció legfiatalabb tagja Darko Planinic. A Boszniában született, kettős állampolgársággal rendelkező középjátékos a bosnyákok legjobb csapatában, a Sirokiban kezdte pályafutását és mindez idáig csak ennél az együttesnél játszott. Komoly nemzetközi tapasztalata ilyen idősen még nem lehet, ám az utóbbi három szezonban már ott volt az Adria-ligában, tavaly például 9.2 pontos átlagot tudhatott magáénak. Miután az idei Adidas Eurocampen az egyik legkészebb játékosként mutatkozott be, jelentkezett az NBA draftra, de nem kelt el a játékosbörzén. Megfordult a nyári ligában és a New Orleans Hornets színeiben három találkozón is pályára lépett, mielőtt csatlakozott volna a válogatott kerethez.

Nem tud túl sokat a játékról, ám amit igen, azt megbízhatóan, magas szinten műveli. A festékben nagyon határozott mozdulatai vannak, igen jó százalékkal fejezi be a támadásokat. Ha saját maga csinálja a helyzetet, leginkább horogdobással próbálkozik, ezt jobbal-ballal meg tudja oldani már most is. Nem túl atletikus, így nem túl jó pattanózó egyelőre, viszont védekezésben már most is faktor, nagyon jó besegítővédőnek számít. A képzettebb társak miatt már most is szerepe van a csapatban, elég jó befejezőember és sokszor ennél többre nincs szüksége a horvátoknak.