Indul a világbajnokság: így futnak neki a tornának a csapatok

A torna mezőnyét 8 darab, négyfős csoportba osztották, ahonnan az első két-két helyezett jut be a második csoportkörbe. A második körben négy darab, négyfős csoportot alakítanak ki, ahonnan az első két-két helyezett jut be a legjobb nyolc közé, ahol már egyenes kieséses rendszerben döntik el a csapatok a helyezéseket. 
 
Az első csoportkörben 3-4. helyeken végző gárdák egy alsóházi csoportkörbe jutnak, majd egyenes kieséses rendszerben döntik el a 17-32. helyek sorsát. 
 
A csoport: Olaszország, Fülöp-szigetek, Dominikai Köztársaság, Angola.
 
Az A csoport legnagyobb esélyese az olasz válogatott, amelynek extra motivációt ad, hogy Luigi Datome-ért harcolhatnak - a veterán kiscsatár visszavonul a tornát követően. Danilo Gallinari ugyan hiányzik, de többek között játszani fog Simone Fontecchio, Nicolo Melli, Achille Polonara, Marco Spissu, Giampaolo Ricci és Stefan Tonut is, mind-mind rutinos szereplő már a válogatottban, ahogyan a szövetségi kapitány Gianmarco Pozzecco is. A fiatalokkal sem állnak rosszul, Matteo Spagnolo és Gabriele Procida már bőven szerzett tapasztalatokat. Az olaszoknál azért még elférne 3-4-es poszton Paolo Banchero, az előző NBA-szezonban Év Újonca Díjat nyert amerikai-olasz fiatal végül az Egyesült Államokat választotta, azonban a felkészülési meccseken nélküle is remekelt a csapat, kiváló formában érkeznek a tornára. Az olaszok sorsolása is kedvező, Angola ellen melegíthetnek be, utána pedig két keményebb meccs jön Dominika, majd a házigazdák ellen. Az olaszok sebessége, periméter-védekezése és triplázása extra, de a legnagyobb problémájuk már a csoportkörben előjöhet: magasemberekkel nincsenek eleresztve, különösen a festék védése okozhat gondot. 
 
A Dominikai Köztársaság az utóbbi évek legjobb csapatával rendelkezik és jó esélyekkel indul a továbbjutó helyekért: 2013 után újra bevethetik az NBA egyik legjobb kezű magasemberét, Karl-Anthony Townst. Towns mögött azért már nem tolonganak a sztárok, egyedül Lester Quinones szagolt bele komolyabban az NBA-be, LJ Figueroa és Ethan Thompson pedig a G-Ligában szerzett tapasztalatot, de összességében több, magas szinten játszót vethet be a taktikai zseninek számító argentin szövetségi kapitány, Nestor Garcia (aki 2015-ben Venezuelával nyert Amerika-bajnokságot, 2019-ben pedig Dominikával megverte a németeket). Jean Monterót most igazolta az Euroligás Efes, az alulméretezett center, Angel Delgado 2021-22-ben az ACB legjobb pattanózója lett, a dobóhátvéd Andre Feliz harmadik évét kezdi meg a Joventut Badalonában, Justin Minaya pedig a Portlandnél már pár meccs erejéig az NBA-ben is szerepelhetett. Négy-öt fős veterán mag található a keretben (például Liz, Vargas és Mendoza), akik a rutinjukkal a pályán és a kispadon is segíthetnek – érdekesség, hogy a 12-es keret tagja a Szolnokon is megfordult Gelvis Solano. Masszív és mindenkire veszélyes gárda, amely most egy sztár magasemberrel erősödött - érdemes rájuk figyelni, mert messzire juthatnak. 
 
A(z egyik) házigazda Fülöp-szigetek legnagyobb sztárja Jordan Clarkson, mellette a magasember Kai Sotto rendelkezik még némi NBA-tapasztalattal, aki viszont hátsérülésből igyekszik felépülni, nincs csúcsformában. Több kérdőjel is felmerül: Clarkson messze más szintet képvisel, mint a csapat többi tagja, és egyik oldalon sem összeszokott a gárda, egyedül Dwight Ramos játszott hatnál több selejtező-meccset. A közönség miatt valószínűleg kettőzött erővel játszanak majd, így senki nem mehet biztosra ellenük, bár a felkészülés végén Montenegró ellen összeszedett 15 pontos vereség azért jelzi, hogy nem világverő alakulatról van szó. A Két NBA-s és Ramos mellett a center June Mar Fajardo, illetve Kiefer Ravena lehet a húzóember, fontos perceket kaphat Scottie Thompson, AJ Edu, Jaime Malonzo és Rhenz Abando is. Alapvetően gyors játékra és a kinti dobásokra építenek, ami időszakosan okozhat gondot az ellenfeleknek, de egy keményebb védekezés könnyen megtörheti a ritmusukat – nehéz belőni, hogy milyen esélyekkel indulnak. 
 
Angola az afrikai kosárlabda egyik legeredményesebb válogatottja, azonban utoljára 2013-ban nyerte meg az AfroBasketet, 2015-ben még szerzett egy ezüstöt, ez a korosztály viszont szépen lassan kiöregedett, a válogatott azóta szerényebb eredményeket szállít. Angolánál érdemes kiemelni a hátvédsort, Gerson Domingos 178 centi, a villámember Childe Dundao mindössze 167 centi. Ez a duó a mai kosárlabdában eléggé szokatlan matchup-problémákat képes generálni, az edzői stáboknak külön kihívást jelent majd működő taktikát kidolgozni – hozzá kell tenni, hogy Angola nagyon rosszul dobta a triplákat a selejtezőkön, vagyis az ellenfelek könnyen be tudnak tömörülni. Magas poszton az Atlanta Hawks profija, Bruno Fernando okozhat problémákat, mellette a veterán Jilson Bango és Silvio Sousa is kaphat minőségi perceket, de ehhez a többieknek szét kellene húzni a mezőnyt. A generációváltást lassan levezénylő, a csapat védekezését nagyszerűen összerakó spanyol kapitány, Pep Claros talán maga sem tudja, fiai mire lehetnek képesek…

A csoport küzdelmei magyar idő szerint augusztus 25-én pénteken 10 órakor rajtolnak az olasz-angolai mérkőzéssel. 14 órától jön a házigazdák és a Dominika összecsapása, ez a rangadó rögtön el is döntheti, melyik válogatott jut tovább. 
 
B csoport: Szerbia, Puerto Rico, Kína, Dél-Szudán.
 
Még úgy is Szerbia a csoport favoritja, hogy Nikola Jokics mellett a korábbi Euroliga MVP, Vaszilje Micics is kihagyja a tornát, Alekszej Pokusevszki pedig a felkészülés során dőlt ki. A rutinos szakember, Szvetislav Pesics csapata az előkészületi meccseken megverte a görögöket, 35 ponttal gyalázta le Puerto Ricót, az olaszoktól mindössze egy ponttal kapott ki, legutóbb pedig a kapitány Bogdan Bogdanovic és a kezdőcenter Nikola Milutinov nélkül gyűrte le a nagy terveket dédelgető brazilokat. Bogdanovic és Milutinov mellett ott lesz a tornán Nikola Jovics (Miami Heat), Stefan Jovics, Filip Petrusev, Vanja Marinkovics, Marko Gudurics, Aleksa Avramovics, Dusan Risztics és Ognjen Dobrics is. A szerb válogatottnál most is erős a keret, náluk általában az a kérdés, hogy mennyire áll össze a védekezésük és mennyire bírják fejben a hosszú tornát – várhatóan a csoportkör nem okoz majd különösebb gondot.

A szerbek érdekes meccset játszhatnak majd a kínai csapattal, akiket korábbi mesterük, Szasa Djordjevics készít fel. A kínaiak nem nagyon szoktak honosítani, most mégis megtették és Li Kaier néven játszik majd náluk Kyle Anderson, a Minnesota Timberwolves mindenese. A csapat többi része viszont nagyrészt ismeretlen a világ kosárlabdázása számára, a kínai ligában játszanak - elvileg magas posztokon nem rosszak (Zhou Qi és Wang Zhelin beceneve az Ikertornyok), jó hátvédeknek viszont híján vannak, miután Guo Ailun ezúttal hiányzik a keretből. Elvileg ezen javíthat az európai kosárlabda-történet egyik legjobb irányítójának számító Djordjevics, de szerelést ő sem tud húzni, Anderson pedig hiába remek passzoló, nem irányító - nagy kérdőjel a szereplésük. 

Puerto Rico válogatottjának legnagyobb neve Tremont Waters (már ha nem számítjuk a csapatvezető Carlos Arroyo-t), 44 meccsen megfordult az NBA-ben, a tavalyi évet pedig Victor Wembanyama csapattársaként töltötte Franciaországban. Remek hátvédsort alkothatna a New Orleans Pelicans energiabombájával, Jose Alvaradóval, azonban Alvarado komoly lábsérülése még nem jött teljesen rendbe, ami nagy veszteség a válogatottnak. Waters mellett Ismael Romero, Christopher Ortiz, John Holland, Stephen Thompson és George Conditt alkotja a gárda magját, illetve az évek óta francia, olasz és spanyol élvonalban kosarazó irányító, Jordan Howard is pályára léphet náluk. Nem túl ismert nevek, viszont évek óta együtt játszanak és már többször bizonyították, hogy mindenkire veszélyesek lehetnek: a selejtezőkben például a brazil válogatottat is elkapták.

Dél-Szudán mindössze 2013 óta a FIBA tagja, de hamar letették a névjegyüket, 11-1-gyel abszolválták a vébé-selejtezőket és oda-vissza verték a magasabban jegyzett Tunéziát. A szövetség elnöke, a csapat menedzsere (és időnként szövetségi kapitánya) a korábbi sokszoros NBA All-Star, Luol Deng, aki remekül megszervezte a gárdát, edzőnek például a Houston Rockets segédedzőjét, Royal Ivey-t szerződtette és több NBA-játékost (Wenyen Gabriel, Carlik Jones, Marial Shayok) is meggyőzött, hogy vállalják a szereplést. Több játékosuk szerepel Európában és az ausztrál bajnokságban, szervezett, gyors kosárlabdát játszanak, ebben a csoportban a továbbjutásra sem esélytelenek. 

A csoport első játéknapján, augusztus 26-án szombaton 10 órakor rögtön Dél-Szudán és Puerto Rico találkozik, aki itt nyer, hatalmas lépést tehet a továbbjutás felé. 14 órától következik Szerbia és Kína találkozója, amely Djordjevics miatt lehet különleges, hiszen Pesicsen kívül ő ismeri a legjobban a délszlávok válogatottját. 
 
C csoport: Egyesült Államok, Görögország, Új-Zéland, Jordánia.

A csoport egyértelmű favoritja a Team USA, Steve Kerr fiatal válogatottja magabiztosan játszott a felkészülési meccseken, a legnagyobb problémájuk az volt, hogy a jó kezdéseket követően visszaestek, nem tudtak megfelelően koncentrálni. Ezek a meccsek arra mindenképp jónak bizonyultak, hogy letisztuljanak a szerepek: egyértelműnek tűnik, hogy támadásban Anthony Edwards, védekezésben Jaren Jackson Jr. lesz a vezér, de Jalen Brunson, Mikal Bridges, Tyrese Haliburton, Brandon Ingram, Austin Reaves, Bobby Portis és Cameron Johnson is komoly teljesítményeket tett le az asztalra. Mellettük Josh Hart kiváló védekezéssel, Walker Kessler lepattanózással és a gyűrű védésével, Paolo Banchero pedig sokoldalú játékával segíthet. Nincsenek szupersztárok a keretben, de rengeteg fiatalban benne van a potenciál, ráadásul a 12. ember is képes előlépni nyerőemberré, ebből a szempontból a 2010-es világbajnokságot behúzó válogatottra emlékeztetnek. Ha most is kijön az „állat” 3-4 játékosból és működik a védekezésük, akkor kiköszörülhetik a 2019-es vb-n esett csorbát, sőt akár a végső győzelemre is esélyesek lehetnek. 

Görögország komoly feladat elé állíthatná az amerikaiakat, azonban Giannis Antetokounmpo térde nem jött rendbe, az pedig az egymás elleni felkészülési meccsen is látszott, hogy nélküle kevés esélyük van a meglepetésre. Ugyanakkor a hellén csapat nem csak Giannisból áll: a 218 centis Giorgos Papagiannis várja majd az ellenfeleket a festékben, a honosított Thomas Walkup mezőnyből életveszélyes. Mellettük sokat látott veteránok (Thanasis Antetokounmpo, Kostas Papanikolaou, Bochoridis, Papapetrou, Mitoglou, Larentzakis) és két 24-25 éves, tapasztalt hátvéd (Michalis Lountzis és Dimitrios Moraitis) alkotja a gárda gerincét. A kispadon a kétszeres Euroliga-győztes mester, Dimitrios Itoudis a garancia arra, hogy a hellén válogatott kihozza magából a maximumot - tudás és tapasztalat alapján bőven nekik van a legnagyobb esélyük a 16 közé jutásra Új-Zéland és Jordánia ellen. A torna későbbi szakaszában már lehetnek gondjaik, mert az erősebb csapatok ellen erősen vegyes eredményeket tudnak felmutatni, főként támadásban szenvedtek. 

Új-Zéland korábban szép sikereket ért el az olimpiákon, vébéken, majd egy kisebb megtorpanást követően tavaly bronzérmet nyertek az Ázsia-bajnokságon. Az idei tornára egy alapvetően fiatal gárdával érkeznek, nincs a keretben a veterán Steven Adams, Tai Webster és Corey Webster. Messze legismertebb játékosuk Isaac Fotu, aki egyrészt eltéveszthetetlen hajkoronájával, másrészt hosszabb európai karrierjével hívta fel magára a figyelmet, azonban két éve már a japán ligában vitézkedik, eléggé eltűnt a radarról. A csapat többi része javarészt ismeretlen játékosokból áll, és bár akadnak köztük Európában sikereket elérők (például Finn Delany és Yanni Wetzell), ez a keret már nem a 2019-es. Ezt azért érdemes kiemelni, mert az új-zélandiak és a görögök a 2019-es világbajnokságon ki-ki meccset játszottak a csoportban, amit csak Giannis extrájával nyertek a kék-fehérek - Giannis hiánya innen nézve nem tűnik akkor gondnak görög szempontból. A fiatalság és ismeretlenség azonban nem jelenti azt, hogy Új-Zéland rossz csapat, a felkészülés végén például Olaszországgal is szoros meccset játszottak, senki nem veheti őket félvállról - inkább a sorozatterhelés okozhat gondot, mert nem annyira mély a keretük. Üde színfolt lesz a 2002-ben a vébé álomötösébe is beválasztott Pero Cameron szövetségi kapitányi ténykedése, akinek fia, Flynn Cameron lehet a gárda első számú irányítója. 

A csoport negyedik tagja Jordánia, akik az esélytelenek nyugalmával készülhetnek. Egyetlen honosítottjuk Rondae Hollis-Jefferson, aki jó pár évet lehúzott az NBA-ben, ahol nem több egy átlagos kosarasnál. A jordániaiaknak így is komoly erősítés, itt az a kérdés, hogy az ő jó tulajdonságai hogyan tudnak beépülni a csapat játékába, amely alapvetően egy összeszokott társaság. Jordánia 2010 és 2019 után harmadszor lehet ott a világbajnokságon, ahol 1-9-es mérleggel állnak, ugyanakkor nem szabad őket félvállról venni: 2019-ben a nyitónapon mindössze 80-76-ra kaptak ki a Dominikai Köztársaságtól, akik később megverték a németeket. Érdemes figyelni Ahmad Al Dwairire, aki négy éve 34 pontot szórt Dominikának, a 26 éves irányítóra, Freddy Ibrahimra, illetve a csapatkapitány Zaid Abbas-ra, aki közel a 40-hez is a gárda egyik motorja. 

A csoport első játéknapján, augusztus 26-án szombaton a görögöknek kell figyelniük, nehogy megtréfálják őket a jordániaiak, az Egyesült Államok pedig Új-Zéland ellen melegíthet be. Itt az utolsó fordulóban várhatóak az izgalmak, a görögök és az új-zélandiak ismét a csoportkör végén dönthetik el a továbbjutás kérdését. 
 
D csoport: Litvánia, Montenegró, Mexikó, Egyiptom. 
 
Litvánia utoljára a 2016-os olimpián járt a legjobb nyolc között, azóta viszont rájuk jár a rúd: például 2021-ben hazai pályán bukták el az olimpiai selejtezőt (Luka Doncic volt a „bűnös”), majd a 2022-es Eb is rettenetesen sikerült. Most sem indult jól a felkészülés, hiszen Domantas Sabonis nem tudta vállalni a játékot, ugyanakkor a csapat szeretne valami nagyot dobni. A fedélzeten van Jonas Valanciunas, Mindaugas Kuzminskas, Donatas Motiejunas, Bendzius, Karaniauskas, Dimsa és Maldunas, veterán jelenlétből tehát nincs hiány, de a fiatalabbak is képviseltetik magukat. A honfitárs Sarunas Jasikevicius keze alatt Rokas Jokubaitis az elmúlt két évben Európa egyik legjobb hátvédjévé vált a Barcában, Deividis Syrvidis és Ignas Brazdeikis az NBA környékén szerzett tapasztalatokat, Tadas Sedekerskis pedig évek óta erősíti az ACB-s Baskoniát. A felkészülés végén a lettek 30 pont körüli megverésével üzentek a mezőnynek, és ha nem történik semmi rendkívüli, akkor a csoportban a 3-0 a realitás - bár hozzá kell tenni, hogy néha belefutnak egy-egy rossz meccsbe. 

Leginkább Montenegró lehet veszélyes a litvánokra. Az előzetes 12 fős keretben ott találjuk Nikola Vucevic-et és Bojan Dubljevic-et, a párosuk megállíthatja Jonas Valanciunast, ráadásul Nemanja Radovic és Marko Simonovic is besegíthet nekik – utóbbi az elmúlt két évben a Chicago Bulls kispadját koptatta, ki van éhezve a kosárlabdára. A mezőnyben rutinos játékosok sora (a Magyarországon is jól ismert, honosított Kendrick Perry, Vladimir Mihajlovic, Petar Popovic, Nikola Ivanovic, Dino Radoncic) képviseli az állandóságot. A montenegrói válogatott talán itt-ott már idősödik, de még mindig képes nagyon magas szinten játszani, ha a litvánok rossz napot fognak ki, Vucevic-ék készen fognak állni a meglepetésre. 

A mexikói válogatott a csoport első meccsét Montenegró ellen vívja, abban bízhatnak, hogy ellenfelük még kicsit rozsdás lesz, vagy túlságosan a litvánokra koncentrál. Játékerőben nehéz belőni a szintjüket: egyrészt szinte mindenki otthon játszik, másrészt elég sok rutinos, idősebb játékosuk van (Paul Stoll, Pako Cruz, Orlando Mendez, Gabriel Giron), akik már nem rezelnek be, harmadrészt eléggé alacsonyak, negyedrészt az eredményeik azért nem túl erősek (háromszor legyőzték a Team USA-t, de a selejtezős amerikai válogatottak jóval gyengébbek). Ha sikerül meglepniük Montenegrót, akkor akár a Top16-ba is bemehetnek, ha nem, akkor az is benne van, hogy még Egyiptomtól is ki fognak kapni. Egy ismerős arc lesz a csapatban: Daniel Amigo pár éve Debrecenben játszott, most akár kezdhet is a visszavonult legenda, Gustavo Ayon helyén. 

Egyiptom csapata egyértelműen a csoport underdogja, a gárda szinte minden tagja a hazai bajnokságban játszik, az utóbbi években afrikai szinten sem értek el kiugró sikereket: Anas Mahmoud, Ehab Amin és a fiatal Karim Elgizavy nevét érdemes feljegyezni. Két területen sikerült előrébb lépniük: honosították az anyai ágon egyiptomi, 211 centis Patrick Gardnert, aki pár évet lehúzott az NCAA-ben és idén edzőtábor-szerződést kapott a Brooklyn Nets-től, illetve a szövetségi kapitányuk a kanadai Roy Rana. Rana nevét kevesen ismerik, de az elmúlt bő évtizedben a kanadai felnőtt válogatott mellett dolgozott, 2017-ben pedig U-19-es világbajnokságot nyert az RJ Barrett vezette Kanadával (érdekesség, hogy éppen Egyiptomban rendezték a tornát), illetve 2021-ben a német válogatott segédedzőjeként kiharcolta az olimpiai részvételt. Egyiptom egyértelműen elindult a fejlődés útján, bizonytalan, hogy ez mire lesz elég a jóval rutinosabb ellenfelekkel szemben. Kérdés, hogy a török bajnokság 2019-es MVP-je, a magasember Assem Marei játszik-e a válogatottban - ha igen, Gardnerrel ütős párost alkothat. 

A csoport első játéknapja a mexikói-montenegrói meccs miatt lehet érdekes, a záró játéknap pedig a litván-montenegrói miatt. 

E csoport: Ausztrália, Németország, Finnország, Japán

Az idei vébé halálcsoportját kezdjük az ausztrál válogatottal, akik erős kerettel indultak, de az utolsó pillanatban hatalmas lyukat ütött a palánk alatti szekciójukba Jock Landale kidőlése: a nagyszerű NBA-szezont futó, jól lepattanózó és kiválóan triplázó magasember sérülés miatt lemarad a tornáról. A veterán magot Patty Mills, Chris Goulding, Joe Ingles és Dante Exum alkotja (bár utóbbi kettő mostanában kevesebbet szerepelt a Boomers-ben), mellettük több fiatalabb NBA-s (Matisse Thybulle, Josh Giddey, Josh Green, Dyson Daniels, Jack White, Xavier Cooks) kaphat kiemelkedő szerepet - a 12-es keretet a 2021-es olimpiai bronzérmes gárda két tagja, Nick Kay és Duop Reath egészíti ki. Az ausztrál csapat nagyon masszívan védekezik, támadó oldalon gyorsindításban és felállt védelem ellen is megvannak a fegyvereik, azonban Landale kiesésével csak Reath és Kay maradt, aki centerként bevethető, és már Kay is erősen szükségmegoldás. Ez különösen azért problémás, mert a németek tele vannak klasszis magasemberekkel, a finneknél pedig Lauri Markkanen a vezér, így az ausztrálok mezőnysorára egészségtelenül nagy teher hárulhat – talán a csoportkörben még nem, de később beüthet a fáradtság. 

A német válogatott Maxi Kleber nélkül áll fel, aki nem vállalta a játékot, miután Dennis Schröder nyilvánosan megkérdőjelezte az elkötelezettségét (ezzel alighanem a csapat véleményét közölte), de a névsorukat elnézve nem hiányzik a Dallas magasembere. A felső posztokon Daniel Theis, Johannes Voigtmann, Johannes Thiemann és Moritz Wagner NBA-ben és Euroligában edződött sort alkot, kiscsatárban Franz Wagner a vébé egyik sztárja lehet, Isaac Bonga és Niels Giffey is nyugodt szívvel bevethető, míg alsó posztokon Dennis Schröder, Maodo Lo, Andreas Obst, David Kramer és Justus Hollatz is bő rotációt ad a rutinos Gordon Herbert szövetségi kapitány kezébe. A csapat mindenhol mély, jók a variációs lehetőségek, kiválóan tudnak védekezni, a 12. ember is képes extrát nyújtani (Hollatzot most igazolta le az Euroligás Efes), ugyanakkor megvannak a klasszikus húzóemberek is. A németek számára a továbbjutás kötelező, ezzel a kerettel az éremszerzés is teljesen reális célkitűzés. 

Az ausztrál és német csapat levesébe a finnek köphetnek bele, akiknél a névsort Lauri Markkanennel illik kezdeni: a Utah Jazz erőcsatára parádés szezont futott, All-Star Gálára is meghívták, ráadásul a válogatottban rendre kiemelkedő teljesítményt nyújt. Az NBA-alapszakasz végeztével sok időt töltött otthon, de a kötelező katonai szolgálat nála valószínűleg nem laposkúszást jelentett, az edzőmeccsek alapján remek formában van. A veterán társak közül Shawn Huff és Petteri Koponen a tavalyi Eb után visszavonult, a rutinos spílerek közül Sasu Salin, Alexander Madsen, Ilari Seppala és Alex Murphy maradt. Mellettük Edon Maxhuni, Elias Valtonen, Mikael Jantunen, Henri Kantonen, Olivier Nkamhoua és Jacob Grandison is 23-26 éves, a legjobb korban van. A fiatalok terén sem áll rosszul a finn gárda, a 19 éves hátvéd, Miro Little már a 2022-es Eb-n is szóhoz jutott. A csapat többsége már kivette a részét a kiváló Eb-szereplésből (negyeddöntő), a sok fiatal ellenére egy tapasztalt, összeszokott társaságról beszélhetünk, akiknek a csapatjátékába bizony még a nagyoknak is könnyen beletörhet a bicskája. 

Az E és F csoportnak otthont adó Japán válogatottjából ezúttal hiányzik a kiváló félszezont produkáló Rui Hachimura, akit nem is igazán tudtak pótolni. Yuta Watanabe, Yudai Baba és a honosított Josh Hawkinson nem rossz játékos, a 167 centis Yuki Togashi, Shuta Hara és Makoto Hiejima révén van három rutinos hátvédjük, Keisei Tominaga az NCAA-ben játszik, Yuki Kavamura az idei japán liga MVP-je, de összességében ez a keret picit gyengébb, mint például a 2021-es olimpián szereplő gárda. A szurkolók nyilván segíthetnek a csapatnak, és a sebességükkel, triplázásukkal (Watanabe kivételesen jól dob távolról) sok gondot okozhatnak ellenfeleiknek, de ez kevésnek tűnik NBA- és Euroliga-klasszisokkal teletűzdelt, erős csapatjátékkal, jó védelemmel rendelkező ellenfeleikkel szemben. Amiben bízhatnak, hogy a szövetségi kapitány, Tom Hovasse érti a dolgát (a 2021-es olimpián hatalmas meglepetésre döntőig vezette a japán női válogatottat), biztosan bekészített pár kellemetlen taktikai meglepetést. 

F csoport: Szlovénia, Georgia, Zöld-foki Köztársaság, Venezuela.

A szlovén nemzeti csapat picit hasonló cipőben jár, mint az ausztrálok: pár héttel ezelőtt még a torna egyik éremesélyesének számítottak, aztán kidőlt a jól triplázó magasemberük, Vlatko Cancar – a Nuggets játékosa keresztszalag-szakadást szenvedett. Cancar Luka Doncic legbiztosabb kinti célpontja lehetett volna, aki ráadásul a palánk alá belépegetve is eredményesen tud játszani - persze így sem panaszkodhatnak délnyugati szomszédjaink. Doncic ugyan összeszedett egy-két kisebb sérülést, de fizikálisan remek formában van (ezt nála mindig ki kell emelni így augusztus-szeptember tájékán…), ez pedig sok jót nem jelent az ellenfeleknek. Az alacsonyabb posztokon Klemen Prepelic, Jaka Blazic és Alekszej Nikolic, kiscsatárban Gregor Hrovat és Zoran Dragic, centerben pedig Mike Tobey és Ziga Dimec is régi játszótárs, pontosan tudják a dolgukat Aleksander Sekulic rendszerében. Hozzájuk csatlakozik az Alba Berlin nagyn tehetséges, közel kétméteres, 22 éves hátvédje, Ziga Samar is.  Egyedül az erőcsatár pozíció kérdéses Cancar miatt: Bine Prepelic és Jakob Cebasek is két méter körüli, alulméretezett négyes. Nem elképzelhetetlen, hogy a 210 feletti centerek mellett Doncic játszik majd lepattanózásra figyelő négyest védekezésben, mert így azonnal tudja indítani a gyors játékokat. A csoportban egyedül Georgia okozhat gondot, a másik két válogatottat szinte Doncic nélkül is kötelező megverni. 

A továbbjutásra esélyes Georgia válogatottja, amelyben ugyan már erősen kopnak a húzóemberek, de Montenegróhoz hasonlóan még mindenkire veszélyesek lehetnek. Talán meglepő, de először szerepelnek a vébén, így egy nagy generáció szép búcsúja lehet a torna. A zöld-foki és venezuelai csapatnál egészen biztosan jobbak, itt leginkább arra kell figyelniük, hogy idegrohamokra hajlamos játékosaikat ne kapja el a gépszíj. Centerposzton Goga Bitadze és Giorgi Shermadini nagyon erős rotációt alkot, a két csatárposzton Tornike Shengelia és Sandro Mamukelashvili, a hátvédeknél Thad McFadden, Duda Sanadze (aki nyáron az Atomerőmű SE-hez írt alá), Berishvili, Jincharadze és Tsintadze is régi motoros a görög Ilios Zouros rendszerében. Mindössze két fiatal akad a keretben, közülük az irányító Rati Andronikasvili akár még a kezdőbe is bekerülhet, viszont a kisegítő személyzet sokszor nem áll a helyzet magaslatán, emiatt az idősödő húzóemberek egészségtelenül sok percet kaphatnak, ami egy idő után visszaüthet. Tudás alapján a csoportból tovább kéne jutniuk, még a szlovéneket is megtréfálhatják, ugyanakkor a fenti utalás az idegrohamokra valós probléma – ha esetleg a két gyengébb ellenfél ellen szenvednek, fejben könnyen széteshetnek. 

A Zöld-foki Köztársaság lehet az a gárda, amely könnyen belemászhat a georgiaiak fejébe. A Real Madrid rettegett óriása, Walter Tavares könnyen kizökkentheti nyugalmából Bitadzét, Shermadini pedig már nem az ő súlycsoportja, ha őt nem sikerül limitálni, a Zöld-fokiak könnyen belelkesülhetnek. A csapatban több rutinos játékos akad, akik nem játszanak nagy klubokban, de összeszokottak: Ivan Almeida, Joel Almeida, Anderson Correia, Kenneti Mendes és Fidel Mendonca. Náluk elsősorban az a kérdés, hogy a fiatalabbak mit tudnak hozzátenni, mert ha nem nőnek fel a feladathoz, akkor a veteránok könnyen elfáradhatnak a kétnaponta rendezett meccseken – a két Almeida 34 és 37 éves, Mendonca 39, ráadásul Tavares is már 31. Annyiban szerencsés a sorsolásuk, hogy rögtön Shengeliáékkal kezdenek, így a fáradtság meg nem lesz faktor, nekieshetnek ellenfelüknek. A Zöld-foki Köztársaság először szerepel a tornán, és egy rekordot máris megdöntött: alig 572 ezres lakosságával a legkisebb ország, amely valaha kijutott a világbajnokságra (a 620 ezres Montenegrótól vették el az első helyet).

Venezuela papíron a legesélytelenebb a továbbjutásra. Messze van már 2015, amikor az NBA-spíler Greivis Vasquezzel megnyerték az Amerika-bajnokságot, azóta egy 9. és egy 7. helyet tudnak felmutatni. 2019-ben ugyan két meccset nyertek a csoportkörben és bejutottak a 16 közé, de az akkori kínai és elefántcsontparti válogatott más kávéház, mint a jelenlegi ellenfelek. A 2015-ös és 2019-es alakulatból nagyon sok játékos megmaradt, ők egészültek ki néhány fiatallal – biztosan egységesek és nem lesz könnyű legyűrni őket, de igazi, szoros meccseket eldöntő klasszisoknak híján vannak. A szlovénokkal kezdenek, amit akár el is engedhetnek, ugyanis a második fordulóban Tavares-ékkel játszanak – ha ellenfelük az első fordulóban kihajtja magát Georgia ellen, akkor Venezuela akár meglepetést is okozhat. 

G csoport: Spanyolország, Brazília, Elefántcsontpart, Irán.

A tavalyi Európa-bajnokság előtt a közvélemény leírta a két Gasolt elveszítő, fiatalokra fontos feladatokat bízó hispán csapatot, de Sergio Scariolo gárdája csattanós választ adott a kétkedőknek: szenzációs játékkal szerezte meg az Eb-trófeát. A spanyolok most is bivalyerős kerettel érkeznek, hiszen magas posztokon a Hernangomez-testvérek, Usman Garuba és Santi Aldama között kell elosztani a perceket, ráadásul négy év után visszatér a veterán Victor Claver, aki igen kellemes biztosíték, ha fel kellene játszani négyesbe. Az alsó posztokon természetesen Rudy Fernandez és Sergio Llull képviseli a rutint, de Alex Abrines, Alberto Diaz, Dario Brizuela és az alulméretezett négyes Joel Parra sem nyeretlen kétéves. Ezzel majdnem felsoroltuk a teljes keretet, a kakukktojás a mindössze 19 éves Juan Nunez: az irányító a Realban nevelkedett, halomra nyerte a korosztályos tornákat és MVP-ket, majd 2022 nyarán elment Németországba, ahol az Ulm színeiben német bajnok lett. Számára a tapasztalatszerzésről is szól ez a vébé, ugyanakkor 12. emberként is gond nélkül rá lehet bízni a labdát. Láthatóan iszonyatosan mély és sokoldalú a spanyolok kerete, a 2022-es Eb-n remeklő Lorenzo Brown hiánya szinte fel sem tűnik. Scariolo mester eddig négy Eb-t és a legutóbbi, 2019-es világbajnokságot is megnyerte a válogatottal, nem valószínű, hogy most kisebb célokkal indul…

Brazília nagy terveket szövöget, szeretnének messzire jutni a tornán, és a felkészülési meccseken nem is néztek ki rosszul. Hátvédposzton a veterán Marcelinho Huertas, Raul Neto és a tűzgolyó Yago Santos adhatja a ritmust, közülük Santos a legkevésbé ismert, pedig idén német bajnokságot nyert az Ulm színeiben. Ulmban csapattársa volt a szuperatléta Bruno Caboclo, aki anno az NBA történetének egyik legnagyobb bustja volt, de azóta egész jó játékossá vált. A csapatban akad rutinos tüzér (Vitor Benite), a G-Ligában pallérozódó kiscsatár (Gui Santos), idén amerikai Bajnokok Ligáját nyerő páros (az erőcsatár Lucas Dias és a swingman George De Paula), két kiváló magasember (Cristiano Felicio, Tim Soares), egy kiváló pattanózó (Leo Meindl) és a 221 centis Felipe dos Anjos is – bár utóbbi inkább csak ijesztő, mint hatékony. Ami kérdéses, hogy a hét év után visszatérő Neto hogyan illeszkedik be a csapatba, a 40 éves Huertas mennyire bírja a sorozatterhelést, Caboclo és a magasemberek mennyire lesznek kiegyensúlyozottak. A spanyolok nyilván más szintet képviselnek, de a másik két ellenfél nem vehető félvállról, végig koncentrálniuk kell, ami nem mindig erőssége a brazil csapatnak. 

Elefántcsontpart 2021-ben döntőt játszott az Afrika-bajnokságon, ugyanakkor a sikercsapatból most három fontos láncszemet (Stephane Konate, Guy Edi és Matt Costello) kellene pótolni. A gárda vezére a 36 éves Souleymane Diabate, illetve Vafessa Fofana és Maxence Dadiet, mellettük a veterán Nisre Zouzoua és Assemian Moulare jelenti a csapat magját. A gárda jó része alapvetően ismeretlen és/vagy nem túl magasan jegyzett, ugyanakkor kifejezetten jó a csapatkémia, sztárok híján nincs egyénieskedés, atletikusak és keményen védekeznek. Július végén az olimpiai előselejtezőre készülő cseh válogatottat is elkapták, ez mindenképp intő jel a csoport többi tagja számára. 

Irán története legnagyobb játékosának búcsújára készül: az NBA-t is megjárt center, Hamed Haddadi a torna után visszavonul. A 38 éves középjátékos Irán mind a négy vébéjén ott volt, egy élő legenda a nemzetközi mezőnyben, és társai szeretnék méltóképpen búcsúztatni. A válogatottban ott lesz a két régi játszótárs, Arsalan Kazemi és Behnam Yakhchali, de szerencsére a fiatalabb a korosztály is kopogtat az ajtón: Mohammad Amini, Mathin Aghajanpour és Jalal Miri már a jövőt képviseli a keretben. Iránban mindig benne van a meglepetés, 2019-ben a későbbi világbajnok Spanyolországot is megszorongatták, így senki nem mehet ellenük biztosra. A brazilok ellen kezdik a tornát, szinte biztosan meg akarják lepni Huertas-ékat, az más kérdés, hogy annyira nem tűnnek erősnek, mint a korábbi években, ráadásul Haddadi is sérülésből jön vissza. 

H csoport: Franciaország, Kanada, Lettország, Libanon. 

A francia válogatott leginkább a magasembereivel került be a hírekbe: Victor Wembanyama nem vállalta a játékot, a kiválóan pattanózó és védekező Mathias Lessort sérülése pedig lassan gyógyult, sokáig úgy tűnt, hogy a Real centere, Vincent Poirier fog beugrani helyette. Vincent Collet szövetségi kapitány problémáit azért elég sok kollégája megirigyelhetné, szokás szerint brutálisan erős alapanyagból dolgozhat. Magas posztokon Rudy Gobert, Lessort és Moustapha Fall irtózatos fizikai kihívás lesz mindenkinek, ugyanez igaz a csatárposztokon Nicolas Batum és Guerschon Yabusele esetében is, míg a hátvédeknél Evan Fournier és Nando De Colo sem sokkal könnyebb eset. Hátvádposztokon a rutinos Terry Tarpey és Yakuna Outtara, a honosított amerikai villámember Sylvain Francisco és az NBA-t is megjárt Elie Okobo, kiscsatárban pedig a sérült Frank Ntilikina helyére behívott Isaia Cordinier adhat mélységet. Sokoldalú a franciák kerete, tele dörzsölt játékosokkal, kiváló szakmai stábbal, a 3-0-s csoportkörön kívül minden más eredmény hatalmas meglepetés lenne, mivel a gallok éremért jöttek, azon belül is inkább az aranyért. A legutóbbi két világbajnokságon bronzot nyertek, a 2021-es olimpián és a 2022-es Eb-n a döntőben kaptak ki - hatalmas bizonyítási vágy dolgozik bennük, hogy egy tornán végre megugorják az utolsó szintet is. 

Az érmek elosztásába Kanada is bele szeretne szólni. A juharleveleseknél Jamal Murray végül nem vállalta a játékot, pedig a Denver korábbi segédedzője, a szövetségi kapitány Jordi Fernandez igencsak kapacitálta, azonban nélküle is elit keretet sikerült összerakni. Az All-NBA Első Ötösbe választott Shai Gilgeous Alexander, illetve a Knickes RJ Barrett vezetheti majd a támadásokat, a Dillon Brooks-Luguentz Dort duó intézheti a periméter-védekezést, magas posztokon pedig Kelly Olynyk, Dwight Powell és a 2022-23-as NCAA-szezon MVP-je, a 224 centis Zach Edey áll a vártán. A kispadról a 3-D specialista Nickeil Alexander-Walker segíthet, de a többi cserejátékos is komoly nemzetközi, európai rutinnal rendelkezik. Fernandez mester kijelentette, hogy a vébé legjobban védekező csapatát akarja látni a pályán, ennek megfelelően kemény, hajtós, futós játékot rakott össze. A sztárpotenciál megvan, SGA idén elit szintre lépett az NBA-ben, Barrettnek is akadtak kiemelkedő felkészülési meccsei, a szoros rangadókon rájuk lehet bízni a nehéz dobásokat. 

Lettországgal együtt eredetileg ez is halálcsoportnak indult, azonban Kristaps Porzingis talpsérülése miatt nem tudta vállalni a szereplést, az Euroliga-menő, a válogatott egyik vezérének szánt Jannis Timma pedig formán kívül játszott és kiesett az utolsó rostán. Nélkülük egy szinttel gyengébb a lett gárda, utolsó felkészülési meccsükön a litvánok kíméletlenül ki is használták a hiányosságaikat. Így is maradtak neves játékosok a keretben: a 218 centis, mozgékony és jókezű Anzejs Pasecniks, az NBA-ben játsz(ogat)ó Davis Bertans (és testvére, Dairis), Rodions Kurucs és Rolands Smits képezi a gárda alapját. Mellettük több veterán kiegészítőt is felvonultatnak a lettek, összességében masszív és kellemetlen ellenfél, különösen akkor, ha elkezdenek beesni a hármasaik. Ha viszont sikerül lelassítani a támadásaikat és elvenni a ritmusukat, akkor a gyűrű közelében szinte csak Pasecniks veszélyes, ez pedig komolyabb csapatok ellen elég vékony. A franciák és a kanadaiak ellen abban bízhatnak, hogy valaki(k)nél kiszakad a zsák, de reálisan nézve csak Libanont verhetik meg. 

A csoport negyedik tagja, Libanon tavaly robbant be az Ázsia-bajnokságon, ahol a torna MVP-jévé választott villámlábú hátvéd, Wael Arakji vezérletével egyenesen a fináléig meneteltek. Azóta honosították az ex-NBA-s Omari Spellmant, aki dobásban és lepattanózásban is segíthet, ugyanakkor nélküle is önzetlen és időnként látványos, felszabadult kosárlabdát játszanak a közel-keletiek. Összeszokott alakulatról beszélhetünk, a selejtezőben négyen legalább 10 meccsen, további négyen legalább nyolc meccsen pályára léptek, Arakji mellett Ali Haidarra, Sergio El Darwichra, Hayk Gyokchianre és Amir Saoudra érdemes figyelni. A mindössze 34 éves helyi kapitány, Jad El Hajj remek munkát végzett a csapattal, fiatal kora ellenére kiváló taktikusnak ismerik, így ha a nagyokat valószínűleg nem is tudják megszorongatni, a letteknek oda kell figyelniük Libanonra.