EuroBasket 2017 B-csoport: Litvánia, mögötte pedig káosz

A Eurobasket B-csoportjában Litvánia kiemelkedik, mögötte viszont négy csapat emlékezetes harcot vívhat a három továbbjutó helyért

Németország

FIBA-ranglista: 29.
Legjobb eredmény a tornán: Európa-bajnok (1993).

A németek a hazai rendezésű, 1993-as torna óta minden Európa-bajnokságon ott vannak, 2005-ben ezüstérmet nyertek, azóta viszont a legjobb négy is álom-kategória. 2015-ben a Berlinben rendezett csoportmeccseken hosszabbítás után kikaptak az olaszoktól, majd mindössze egypontos vereséget szenvedtek a spanyoloktól, így nem jutottak tovább a Top16-ba. 

Az azonban egy másik csapat volt, és nem csak azért, mert a 2015-ös torna volt Dirk Nowitzki búcsúja a nemzeti csapattól. Az idei felkészülést több nagy név is kihagyta: nem lesz ott az Eb-n Tibor Pleiss, Paul Zipser, Maxi Kleber és Maik Zirbes sem – mindegyikük húzóembere lehetne a mostani válogatottnak. 

A karmesteri pálca így egyértelműen az Atlanta Hawks irányítója, Dennis Schröder kezében van, mellette a magasember-szekcióban Voigtmann, Theis és az NBA-be frissen draftolt Isaiah Hartenstein nevét érdemes megjegyezni, a többiek közül igazából a rutinos Robin Benzing lehet ismerős. Nem szabad azonban lebecsülni a német válogatottat, mert Schröderrel a fedélzeten csak egy komolyabb zakóba futottak bele a szerbek ellen, de a középcsapatok szintjét (orosz, lengyel, magyar) simán elérik, ezt bizonyították a felkészülési meccseken – sőt a felkészülési finisben szoros meccset tudtak játszani a franciákkal. 

A csapat vezetőedzője Chris Fleming, aki amerikai játékosként került Németországba 1994-ben, és két évtizedet töltött el ott. Edzőként 2010 és 2013 között zsinórban négy német bajnoki címet nyert a Bamberggel, jelenleg a Brooklyn Nets egyik segédedzője, vagyis egy elismert és a német kosárlabdát kívül-belül jól ismerő mester. 

A 12-es keret: 

Ismet Akpinar (ratiopharm Ulm)
Danilo Barthel (Bayern München)
Robin Benzing (Tecnyconta Zaragoza)
Isaiah Hartenstein (Zalgiris Kaunas)
Patrick Heckmann (Brose Baskets Bamberg)
Maodo Lo (Brose Baskets Bamberg)
Dennis Schröder (Atlanta Hawks)
Lucca Staiger (Brose Baskets Bamberg)
Karsten Tadda (EWE Baskets Oldenburg)
Daniel Theis (Boston Celtics)
Johannes Thiemann (MHP Riesen Ludwigsburg)
Johannes Voigtmann (Baskonia Vitoria Gasteiz)

Várható rotáció:

Schröder-Tadda-Benzing-Barthel-Voigtmann
Maodo Lo (Akipinar)-Staiger-Heckmann-Hartenstein-Theis (Thiemann)

 

Olaszország

FIBA-ranglista: 35
Legjobb eredmény a tornán: Európa-bajnok (1983, 1999).

A németekhez hasonlóan az olaszoknak is dicső múltjuk van, a közelmúltjuk viszont finoman szólva sem fényes: 2003-ban még nyertek egy Eb-bronzot, 2004-ben pedig egy olimpiai ezüstöt, de azóta olyan eredmények is becsúsztak, mint a 2011-es Eb-20. hely… Ennél azért idén többre számíthatnak, hiszen 2013-ban és 2015-ben is bejutottak a Top8-ba. 

Még akkor is jó csapat az olasz, ha Andrea Bargnani és Alessandro Gentile már innen is kikopott, Danilo Gallinari pedig Benny Hill-díjas mutatvánnyal írta ki magát az utazó keretből. Ettore Messina azonban ennél nehezebb feladatokat is megoldott már, a maestro 1990-ben nyerte az első Olasz Kupáját, azóta behúzott többek között négy Euroligát, a válogatottal pedig már 1997-ben (!) Eb-ezüstöt húzott be. Utóbbi akkor, az olasz kosárlabda fénykorában csalódásnak számított, most viszont nagyon sűrű már a csoport is, innen sem lesz egyszerű továbbjutni, így a jelenleg a San Antonio Spurs segédedzőjeként tevékenykedő szakembernek fel kell kötnie az alsóneműt. 

A jó szereplés kulcsa Hackett-Belinelli-Datome agytrösztön múlik, a trió a három alacsonyabb posztot foglalja el – ha ők fel tudnak pörögni, akkor nehéz lesz megállítani az olaszokat (a középcsapatoknak biztosan), és ebben az esetben a tapasztalt, de nem extraklasszis magasemberek (Melli, Cusin) is összecsipegethetik a győzelmekhez szükséges pontokat. Ami náluk gond lehet, az a védekezés, mert sem Belinelli, sem Datome nem erről híres, és simán benne van, hogy összességében hátul több pontot kapnak róluk, mint amennyit elöl összehoznak. A cserepad nem rossz, ugyanakkor keveseknek van komolyabb (Euroligás) rutinja, emiatt a Top16 nem lenne meglepetés, talán még a Top8 sem, de afelett már csak a szerencsés sorsolásban bízhatnak. A felkészülési meccseken megpróbálták a még július végén kidőlő Gallinarit pótolni, ez hellyel-közzel sikerült, a csoportmeccseken az is fontos lehet, hogy sérültekkel, hiányzókkal az ellenfelek sem állnak túl jól. 

Frissítés: Davide Pascolo, az Euroligás Olimpia Milano magasembere az utolsó pillanatban térdsérülést szenvedett, így helyette Baldi Rossi utazhat. 

A 12-es keret:

Daniel Hackett (Olimpiakosz)
Andrea Cinciarini (Olimpia Milano)
Ariel Filloy (Venezia)
Marco Belinelli (Charlotte Hornets)
Pietro Aradori (Reggio Emilia)
Gigi Datome (Fenerbahce)
Awudu Abass (Olimpia Milano)
Christian Burns (Brescia)
Nicolo Melli (Brose Baskets Bamberg)
Baldi Rossi ((Trento)
Paul Biligha (Cremeno)
Marco Cusin (Avellino)

Várható rotáció:

Hackett-Belinelli-Datome-Melli-Cusin
Cinciarini(Filloy)-Aradori-Abass- Burns (Rossi)-Biligha

Izrael

FIBA-ranglista: 37.
Legjobb eredmény a tornán: ezüstérem (1979).

Az izraeli válogatott a 2009-es 15. és a 2013-as 21. hellyel leért a gödör aljára, ahonnan 2015-ben indult el felfelé, az orosz, lengyel és finn válogatott legyőzésével csoportmásodikok voltak, a rutinosabb olaszok azonban 30 pontos verésben részesítették őket a nyolcaddöntőben. Most hazai pályán nem is lehet más céljuk, hogy egyrészt visszavágjanak a taljánoknak, másrészt továbbmenjenek a csoportból. 

Erre van is esélyük, mert a képzeletbeli kezdőötösük tele van jó játékosokkal, és a cseresorban is alapvetően rendben vannak – talán a center D’or Fischer hiánya okozhat majd gondokat, hiszen egy Európa-klasszis magasemberről van szó. Alapvetően Gal Mekel és Omri Casspi vállain van a legnagyobb teher, a két NBA-veterán mellett Eliyahu és Howell, illetve a rutinos Pnini formáján múlhat a jó szereplésük. Ami hátrány lehet náluk, hogy Casspin kívül szinte mindenki otthon játszik, így egymást ugyan jól ismerik a játékosok, de az európai élmezőnyről szinte csak a 3-4 Maccabi-játékosnak lehetnek friss tapasztalatai. 

Az összeszokottság azonban nagy előny egy ennyire kiegyensúlyozott csoportban, és a felkészülési meccseken nagy önbizalmat szerezhettek, hiszen 11 meccsükből kilencet nyertek, a törököktől egy ponttal kaptak ki. Egyedül a britek ellen futottak bele egy nagy zakóba, ott viszont Mekel nem lépett pályára. Borzasztó masszív csapat az izraeli, és a fanatikus hazai publikum könnyen belehajszolhatja őket egy hasonló csoportmásodik helybe, mint két éve. 

A 12-es keret:

Gal Mekel (Maccabi Tel-Aviv)
Yogev Ohayon (Maccabi Tel-Aviv)
Bar Timor (Hapoel Jerusalem)
Yotam Halperin (Hapoel Jerusalem)
Oz Blayzer (Maccabi Haifa)
Omri Casspi (Golden State Warriors)
Shawn Dawson (LeZion)
Guy Pnini (Maccabi Tel-Aviv)
Lior Eliyahu (Hapoel Jerusalem)
Elishay Kadir (LeZion)
Rich Howell (Hapoel Jerusalem)
Idan Zalmanson (LeZion)

Várható rotáció:

Mekel-Halperin-Casspi-Eliyahu-Howell
Ohayon-Timor-Dawson (Pnini)-Kadir-Zalmanson (Blayzer)


Grúzia

FIBA-ranglista: 47.
Legjobb eredménye a tornán: 11. hely (2011)

A grúz válogatott Európa-bajnoki története 2011-ben kezdődött, rögtön bejutottak a 16 közé, ezt az eredményt pedig 2015-ben is megismételték. A gárdát 2016-ig Igor Kokoskov edzette, aki kívül-belül ismerte a játékosokat, és kiválóan tudta menedzselni a nagy egókat: Pachuila, Shengelia, Sanikidze és Shermadini a csapat hangadói, és bár most az elődökhöz (Ricky Hickman, Jacob Pullen) képest kevésbé neves honosítottjuk (Mike Dixon) van, utóbbi is követeli magának a lehetőségeket. Kokoskov azonban már Szlovéniát edzi, a helyére érkező Ilias Zouros pedig hiába ismert név, ez a torna lesz számára a tűzkeresztség a grúz kispadon. 

A korábbi kiegyensúlyozott csapatjátékba ezen kívül sajnos csúnyán belerondított Viktor Sanikidze sérülése, a hátvéd-kiscsatár sajnos nem lehet ott az Eb-n, így magas posztokon a bőség zavarával küzdenek, a hátvédsor viszont finoman fogalmazva sem túl mély. Az utóbbi napokban még az is felmerült, hogy csapatkapitányuknak, Pachuliának is ki kell hagynia a tornát, de végül zöld utat kapott az orvosoktól. 

Hogy mégis miben bízhatnak a grúzok? Abban, hogy a felkészülési meccseken a fenti kérdőjeleket alig lehetett érzékelni. A Pachulia-Shengelia-Shermadini magasember-rotáció kiválóan működött, még a nagyon neves ellenfeleknek (szerb, görög, litván) is beletört a bicskája a grúzok játékába. Pachulia joggal jelenthette ki, hogy a céljuk nem lehet más, mint hogy übereljék az eddigi szerepléseiket – vagyis nem csak a csoportból akarnak továbbjutni, hanem megcélozzák a negyeddöntőt. Fentebb már említettük, hogy ez a revansok csoportja - nos, a grúzoknak is van törlesztenivalójuk, mivel 2015-ben a nyolcaddöntőben szoros meccsen maradtak alul a litván válogatottal szemben. 

A 12-es keret: 

Mike Dixon (Strasbourg)
Giorgi Tsintsadze (Kutaiszi)
Giorgi Gambqrelidze (Rustavi)
Anatoli Boisa (Kutaiszi)
Duda Sanadze (Primorska)
Manuchar Markoisvili (Dinamo)
Toko Shengelia (Baskonia)
Zaza Pachulia (Golden State Warriors)
Giorgi Shermadini (Unicaja Malaga)
Goga Bitadze (Smeredevo)
Ilia Londaridze (Dinamo)

Várható rotáció:

Dixon-Sanadze-Markoisvili-Shengelia-Pachulia
Tsintsadze (Gamqrelidze)-Boisa-Berisvili-Londaridze-Shermadini (Bitadze)

 

Ukrajna

FIBA-ranglista: 39.
Legjobb eredménye a tornán: 6. (2013).

Az ukrán válogatott 1997-ben szerepelt először kontinenstornán, azóta már a nyolcadik Európa-bajnokságukra készülnek – 2013-ban voltak a csúcson, akkor a 6. hellyel azt is kiharcolták, hogy ott lehessenek a 2014-es világbajnokságon. Azóta viszont masszív mélyrepülésben van válogatottjuk, 2015-ben mindössze a 22. helyen végeztek – ez volt az a torna, amit eredetileg ők szerveztek volna, de az ország labilis politikai helyzete miatt vissza kellett lépniük. Az idei Eb-re is kisebb szerencsével jutottak ki, a csoportmásodikok rangsorában 13 ponttal jobb volt a pontkülönbségük a hollandoknál, így éppen csak, de bekerültek a 24-es mezőnybe. 

Az előjelek most is azt mutatják, hogy az ukránok lehetnek a csoport pofozógépe: legnagyobb sztárjuk, a Phoenix Suns centere, Alex Len nem lesz ott a tornán, és olyan meghatározó játékosok sem szerepelnek, mint a sérült Szerhij Gladyr és Kyrylo Fesenko, valamint a szereplést visszamondó honosított Pooh Jeter. 

Távollétükben a legnagyobb név Vjacseszlav Kravcov, a center pár éve az NBA-be is belekóstolt, idén spanyol bajnokságot nyert a Valenciával – ez elsőre jó pedigrének tűnik, azonban nem véletlen, hogy egy kisebb török csapathoz igazolt a nyáron, Valenciában csak csereként számítottak rá. Mellette ismerős lehet a hátvéd Mishula, az ACB-s Obradoiróban játszó Artem Pusztovij, illetve nekünk a korábban Szolnokon játszó Oleksandr Lipovij – elmondható, hogy igazi húzóemberük nem igazán van, a csapategységükben bízhatnak. 

A felkészülés során mindössze egy győzelmet arattak, Romániát nagyon kitömték (91-57), és volt pár biztató meccsük Szlovénia és Horvátország ellen, összességében viszont nem túl minőségi a rotációjuk, ezt pedig a lelkesedés csak ideig-óráig ellensúlyozhatja. Elég kellemetlen, hajtós kosárlabdát játszanak, a nagy kérdés, hogy mikor fogy ki belőlük a szusz a sorozatmérkőzések alatt. 

A 12-es keret:

Denys Lukasov (Enisey)
Olexandr Mishula (Dnipro)
Oleksandr Kolcsenko (Cserkaszij)
Oleksandr Lipovij (Trikala) 
Vladimir Konyev (Khimik)
Maxym Kornyienko (Lukoil)
Ihor Zajcev (Rosasport)
Vjacseszlav Kravcov (Eskisehir)
Artem Pusztovij (Obradoiro)
Maksym Pustozvonov (Kolozsvár)
Vjacseszlav Bobrov (Quimper)
Ruslan Otvercsenko (1,92m, 27)

Várható rotáció:

Lukasov-Mishula-Lipovij-Kornyienko-Kravcov
Kolcsenko-Otvercsenko-Pusztozvonov (Konyev)-Zajcev (Bobrov)-Pusztovij


Litvánia

FIBA-ranglista: 5.
Legjobb eredménye a tornán: Európa-bajnok (1937, 1939, 2003)

A litván kosárlabda gazdag történelmét nagyon senkinek nem kell bemutatni, és a csoportellenfél olasz-német duóval ellentétben nekik a jelenük is fényes: a legutóbbi két Európa-bajnokságon ezüstérmet szereztek, a legutóbbi két világbajnokságon pedig a legjobb négyig meneteltek. Az egyetlen feketepont a tavaly olimpia negyeddöntője, ahol nagyon megverték őket az ausztrálok. 

Kezdjük a hiányzókkal: Robertas Javtokas visszavonult, vele egy nagy generáció utolsó mohikánja is szögre akasztotta a csukákat. Az ő szerepe már egyébként is mentori volt, nem úgy Domantas Sabonisé: a Thunderben kifejezetten jó első szezont futó újoncot nyáron Indianába cserélték, ez is közrejátszott abban, hogy idén nem vállalta a válogatottat. A hátvédsorban Paulius Jankunas sem lesz ott, az ő rutinja is hiányozni fog – különösen azért, mert a rotációban fontos szerepre szánt Deividas Gallius egy felkészülési tornán összeszedett súlyos ételmérgezés, Lukas Lekavicius (Panathinaikosz) pedig egy utolsó pillanatban beszedett lábtörés miatt dőlt ki a keretből. Az már csak hab a tortán, hogy a Houstonba elutazó Motiejunas a Texast sújtó hurrikán miatt alig fog visszaérni, a válogatott pedig tegnap nem tudott elutazni Izraelbe repülőgépük meghibásodása miatt…

A rossz előjelek után azonban írjunk valami jót is a litvánokról: így is gond nélkül esélyesek a csoportelsőségre és vele egy kellemesebb nyolcaddöntőre. Bár az irányító Kalnietis 31 évesen most már végre futhatna egy emlékezetes tornát, nem mozgatja rosszul a csapatot, hátvédtársa, Gecevicius idén a legtöbb hármast verte be az ACB-ben, Maciulis pedig Európa egyik legjobb, legkomplettebb kiscsatára. A magasembereknél Jonas Valanciunas a nemzeti együttesben rendszeresen ledobja a Torontóban rápakolt láncokat, mellette ott lesz a fantasztikus kézzel megáldott Motiejunas, a padról pedig a Knicksnél pallérozódó Kuzminskas többször bizonyította, hogy borzasztó matchup mind mezőnyben, mind a palánkok közelében. Az alfahímek tehát megvannak minden csapatrészben, a nagy kérdés az, hogy a relatíve ismeretlen, vagy kevés percet kapó kiegészítő emberek mit tudnak hozzátenni – ha szokás szerint egy vagy két meglepetésember kiesik a kalapjukból, akkor akár elődöntőig is mehetnek, ha nem, akkor lehet, hogy már a csoportmeccsek vége felé gondban lehetnek. 

Ez a kettősség a felkészülésüket is jellemezte, egy héten belül kikaptak 21 ponttal a franciáktól, majd 25-tel pofozták le őket, kikaptak a grúzoktól, majd egy sérült Valanciunas-szal egypontos meccset játszottak a horvátokkal. A végére viszont szépen összerázódtak, utolsó mérkőzésükön Kalnietis kezében maradt a győztes kosár a spanyolok ellen. 

A 12-es keret: 

Mantas Kalnietis (Olimpia Milano)
Adas Juskevicius (Zaragoza)
Martynas Gecevicius (Zaragoza)
Marius Grigonis (Alba Berlin)
Edgaras Ulanovas (Zalgiris Kaunas)
Arturas Milaknis (Zalgiris Kaunas)
Mindaugas Kuzminskas (New York Knicks)
Jonas Maciulis (Real Madrid)
Arturas Gudaitis (Lietuvos Rytas)
Donatas Motiejunas (Shandong Golden Stars)
Jonas Valanciunas (Toronto Raptors)
Eimantas Bendzius (Lietuvos Rytas)

Várható rotáció:

Kalnietis-Gecevicius-Maciulis-Motiejunas-Valanciunas
Juskevicius-Milaknis-Ulanovas (Grigonis)-Kuzminskas (Bendzius)-Gudaitis

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus