Hanga Ádám naplója (vol. 12)
Az utóbbi két hétben elképesztően sűrű volt a programom, ezért is maradt ki egy bejegyzés a szokásos naplómból, sajnos nem tudtam jelentkezni az elmúlt héten, viszont most igyekszem közvetlenül az USA-ba repülés előtt mindenről megosztani veletek pár gondolatot, tapasztalatot arról, amit átéltem ebben a fantasztikus 16 napban!
Ugorjunk vissza egészen június 11-ig, azon a napon kezdődött ugyanis az Eurocamp Trevisóban. Készültem arra, hogy meg tudjam állni a helyem a színvonalas nemzetközi korosztályos mezőnyben is. Az egyéni edzések segítettek abban, hogy ne álljak le teljesen és könnyebben fel tudjam venni az edzőtábor ritmusát. Nagyon örülök neki, hogy így sikerült ez a megmérettetés, de úgy hiszem, összejöhetett volna még jobban is, ha nem fárad el a vádlim a második napon. Két évvel ezelőtt is nagyon jó tapasztalatokat szereztem azáltal, hogy a korosztály társaimmal egy ilyen nemzetközi erőfelmérőn szerepelhettem együtt. Ők mindannyian erős bajnokságokban edződnek, érdekes volt számomra megtapasztalni, miben hol tartanak éppen. Úgy érzem, azért meg tudtam állni a helymet közöttük. Ahogy én látom, a legnagyobb különbség az agresszívitás terén tapasztalható, ez egy igen nagy plusz az ő javukra. Összességében remek élmény volt ez a három nap a számomra.
Múlthét hétfőn késő este már Manresa felé vettük az irányt menedzseremmel, Lóránt Andrással. Nagyon pozitívan, lelkesedve fogadtak a helyiek. Nekem azért rendkívül fárasztó volt az a periódus - egyből Trevisó után a spanyol út. Szétnéztem a városban, találkoztam a klub elnökével, illetve a csapat vezetőivel. Látogatást tettem a csarnokban, próbáltam minél inkább képbekerülni a leendő egyesületemmel kapcsolatban. Mondták nekem, hogy mindenképpen türelmesnek kell lennem, hiszen vélhetően kell egy kis idő, mire a legjobb játékommal tudok segítségére lenni a Manresának, illetve meg kell szoknom az új körülményeket, valamint az ACB bajnokságot.
Úgy fest, ha kicsit lecsendesülnek a dolgok körülöttem, el tudok kezdeni egy sporttáplálkozási programot is, ami a válogatott felkészüléstől kezdve tud majd nekem segíteni, erről csak később mesélek nektek részletesebben, mert az igazat megvallva, ennyi program közepette nem volt időm behatóbban foglalkozni ezzel a témával.
23-án éjjel jött egy újabb rendkívül szép esemény az életemben, ugyanis a nevem ott volt az NBA draftolható játékosai között és a San Antonio Spurs csapata úgy gondolta, az 59. választással engem visznek el. A Rázd meg a bikát testvérblogjának, a Mennyei játszótérnek rögtön a kiválasztásom után beszéltem erről az alábbi videóban:
{youtubejw width="100%"}SB2gLzGq4P4{/youtubejw}
Ezt követően hihetetlen sűrűek voltak a napjaim, még a lefoglalt nyaralásomat is le kellett mondanom (szombaton utaztam volna Horvátországba), mivel San Antonióban szeretnének velem személyesen találkozni, erre pedig csak most, június végéig lehet alkalmam, hiszen valószínűleg jön a Lockout, melynek idején az amerikai profi csapatok nem léphetnek kapcsolatba a játékosaikkal. Péntek reggel óta egyfolytában csörög a telefonom és nagyon sokan keresnek, ráadásul különböző sajtótájékoztatók is részt vettem. Tegnap este dőlt el, hogy megyek a texasi klubhoz, jelen pillanatban a repülőtéren vagyok, mire ezeket a sorokat olvassátok, én már valószínűleg épp a repülön fogok ülni.
Amikor visszajövök San Antónióból, tényleg szeretnék elmenni egy pár napra nyaralni, valamennyi kikapcsolódásra szükségem lesz, mivel a Spurs-nél is edzéseken fogok részt venni ebben a három napban. Nyilván nem a pihenés lesz az elsődleges szempont csütörtökig, úgyhogy utána mindenképpen sort kell kerítenem erre is. Szellemileg és fizikaialag is kimerítő volt ez az elmúlt egy hónap. Július negyedikétől pedig kezdődik a válogatott felkészülés. Egyébként rendkívül izgatott vagyok, hiszen először megyek az Egyesült Államokba, remélem, nem veszek el sehol. New Yorkban fogok átszállni, onnan már közvetlenül San Antonióba érkezem meg repülővel. Izgulok, de ez egy jó fajta izgulás, ilyet bármikor szívesen elviselek. Nagyon várom és kíváncsi vagyok, kinn hogyan fogadnak majd, illetve, hogy milyen edzések lesznek a Spurs-nél. Az angolommal remélem, el tudok boldogulni, most nem lesz a segítségemre Lóránt Andris, a menedzserem sem, viszont találkozom tavalyi csapattársammal, a Texasban élő Tony Crocker-el!
Köszönöm, hogy ennyien szurkoltatok nekem és szorítotok most is, természetesen legközelebb beszámolok nektek a kinti élményeimről is!