Olimpia - Bemutatkozik a B-csoport (2.)

Brazília:

FIBA-tagság kezdete: 1935
Olimpia: 15 alkalommal. Bronzérmes: 1948, 1960, 1964.
Világbajnokság: 15 alkalommal. Bajnok: 1959, 1963. Ezüstérmes: 1954, 1970. Bronzérmes: 1967, 1978.
Amerika bajnokság: 15 alkalommal. Bajnok: 1984, 1988, 2005, 2009. Ezüstérmes: 2001, 2011.Bronzérmes: 1989, 1992, 1995, 1997.

FIBA rangsor: 13.

A Leandro Barbosa, Nené Hilario, Tiago Sliptter, Anderson Varejao, Marcelinho Huertas ötös fémjelezte dél-amerikaiak 1996 óta, tehát ezzel a generációval még nem vettek részt egyetlen olimpián sem, most viszont egy olyan kerettel, illetve szakmai stábbal veszik fel a harcot Londonban, amivel minden sanszuk megvan arra, hogy a legnagyobb esélyes Team USA után a spanyolokkal vagy az Eb-ezüstérmes franciákkal említsük őket egy lapon, sőt...

Az ország kosárlabda történelme kísértetiesen hasonlít a két napja bemutatott franciákéra, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az inkább a magas szintű futballjáról ismert nemzet kosaras aranygenerációi azért több alkalommal fel is értek a csúcsra, nem csak annak közelébe jutottak. 14 alkalommal járt Brazília az ötkarikás játékokon, s ebből háromszor a dobogó harmadik fokára is felért (1948, 1960, 1964).

Később is delegált remek alakulatokat a latin-amerikai ország az olimpiákra, de inkább "csak" egy ember nevével azonosították a brazilokat a '80-as és a '90-es években, méghozzá az ötkarikás játékok történelmének legtöbb pontot szerző és legjobb pontátlagát felmutatni tudó játékoséval, Oscar Schmidtével. A hazájában csak Oscarként ismert legenda 5-ször képviselte hazáját a világ legnevesebb sporteseményén, ráadásul még egy alkalommal ott lehetett volna, amennyiben 2000-ben kijutott volna csapata az ausztráliai viadalra. Így sem panaszkodhat a 2003-ig, azaz 45(!) esztendős koráig profiskodó ász, hiszen három tornán is a legjobb dobóként végzett. 1988-ban, Szöulban például - írd és mondd - 41,9 pontot átlagolt az olimpián, ráadásul a válogatott is eljutott az 5. helyig az ő vezetésével. 38 olimpiai mérkőzésen összesen 1 094 pontot szerzett, ami 28,8-as átlagnak felel meg, ezzel ő a csúcstartó. Ráadásul egy nem hivatalos (de pontos) lista alapján a kosárlabda történelmében is ő szerezte a legtöbb pontot hivatalos meccseken, 49 707 pontot dobott a válogatott-, illetve klubmérkőzéseken összesen! Ez az ember csak azért nem került az NBA-be, mert a barcelonai olimpia (1992) előtt érvényben lévő FIBA-szabályok értelmébe amennyiben "profinak" állt volna, nem képviselhette volna hazája válogatottját a világversenyeken. Így a valaha élt egyik, ha nem a legjobb nem NBA-s játékosként tartjuk őt számon.

Bizony a hétszeres olasz bajnoki pontkirály után is volt élet Brazíliában, ami a kosárlabdát illeti, akkora már bontogatta szárnyait a mai aranygeneráció, de a különböző sérülések, betegségek, egyéb lemondások miatt egyszer sem tudott olyan erősségű válogatott összeállni a dél-amerikaiaknál, mellyel ki lehetett volna vívni az ötkarikás részvételt - egészen mostanáig.

A világbajnokságokat tekintve még fényesebb az ország múltja, 15 kvalifikációra jutott két aranyérem(!) 1959-ből, illetve 1963-ból, korábban, 1954-ből már volt egy ezüstérme is az akkori nagy generációnak, de még '70-ben is odaértek a második helyre a portugál ajkúak. 1967-ben és 1978-ban pedig a bronzérmet vitték el az aktuális VB-kről. Legutóbb 2010-ben egyébként a 9. pozícióban végeztek.

A FIBA Americas versenyeken, tehát az Amerika-bajnokságokon 10 alkalommal értek fel a dobogóra, '84-ben, '88-ban, majd 2005-ben és 2009-ben is elsők lettek. Legutóbb tavaly szerepeltek a kontinensbajnokságon, akkor a nagy rivális argentinok mögött másodikak lettek, ezzel a helyezéssel kvalifikálták magukat a londoni olimpiára.

2010 óta irányítja a nemzeti válogatottat Ruben Magnano, az Argentínával 2004-ben olimpiát nyerő(!) szaktekintély érkezése óta datálódik Brazília legújabb aranykorszaka, melynek csúcspontja a holnap kezdődő nagy-britanniai kosártorna lehet, nézzük, miért! Ugyan van egy nagy hiányzója a gárdának Raffael Hettsheimeir személyében, a spanyol Zaragoza ásza térdműtétből lábadozik. Mellett van még egy ACB-s magasember, aki nem lehet ott Londonban, ő az az Augusto Cesar Lima, aki az Unicaja Malagában több alkalommal már kezdőként is szerepet kapott idén, de az utolsó keretszűkítésen fennakadt a rostán, hiába várják őt pár éven belül az NBA-be. Ha már az amerikai profiligát emlegettük, akkor újra megemlíthetjük Nenét, aki 2007 után először segítheti átütő sikerhez honfitársait, a Washington Wizards centere sok nehézséget leküzdött már életében, például a rákot is, mára viszont egy picit ugyan sérülékeny, de nagyon megbízható NBA-s nagyembernek számít.

Nem marad magára a palánkok környékén, hiszen a Cleveland Cavaliers fürtös harcosa, Anderson Varejao is újra ott van a nemzeti csapatban, a világszinten is igen jó védőnek számító clevelandi nagyon fiatal kora óta játszik magas szinten, ennek a gárdának is meghatározó tagja. Tiago Splitter ellentmondásokkal teli szezonon van túl. A San Antonio Spurs alkalmazottja a lockout idején visszatért Spanyolországba, ahonnan korábban ACB MVP címmel a tarsolyában távozhatott a tengerentúlra, a texasiaknál pedig hasznos csereember volt ugyan, de ígéretes újoncszezonja után nem igazán fejlődött tovább. Dávid Kornél egykori csapattársa viszont az olimpián újra kivirulhat, ahogy a példa is mutatja, ebben a mezőnyben az egyik legerősebb magasember-rotációt alkotják ők hárman. Mellettük a legutóbb az Indiana Pacers csere-pontzsákja, Leandro Barbosa is hosszú évek óta a világ első számú bajnokságában edződik, ő is kisebb kihagyás után tér vissza a válogatottba, tőle mindenképp rengeteg pontra és szélsebes tempóra számíthatunk.

Egy európai top-ásza is van ennek a gárdának, név szerint az a Marcelinho Huertas, aki az ACB-ben az év dobását hajtotta végre a spanyol bajnoki döntő első meccsén, amikor is majdnem a félpályáról dobott győztes kosarat a Real Madrid ellen az utolsó másodpercben. A Barcelona klasszisa igazi pass-first PG, de képes hatékony pontszerzőként is szerepelni. A Team USA ellen olyan show-t mutatott be a Washingtonban lejátszott, végül jó kezdés után elvesztett felkészülési meccsen, hogy utána a média gyakorlatilag egyemberként követelte őt az NBA-be. Személyében lesz egy olyan tagja is a brazil válogatottnak, akit már volt szerencsénk meginterjúvolni, és amennyiben minden jól megy, az ötkarikás játékok alatt is tudunk vele készíteni exkluzív anyagokat. 

Lóránt Péter csapattársa volt idén a spanyol meglepetésgárdában, a Lagun Aróban a csapat legfiatalabb, mindössze 19 esztendős irányítója, Raul Neto, aki már a 2010-es VB-n is ott volt a brazilokkal, pár hónapja pedig még komoly esélyesként tartották számon az NBA-drafton való elkelésre is. Végül ugyan nem került kiválasztásra a tavalyi U19-es világbajnokságon fantasztikusan játszó kisember, de személyében garanciája van arra ennek a válogatottnak, hogy a padról minőségi ember érkezik 1-es posztra is.

Alex Garcia személyében egy NBA-tapasztalattal rendelkező cseréje van 2-es poszton Barbosának, a Spurs és a Hornets korábbi kiegészítőembere jelenleg a brazil pontvadászatban játszik, de ez nagy negatívumot nem jelent, az utóbbi időben ugyanis megtanulhattuk, hogy Dél-Amerikában is elég színvonalas ligák futnak. Hármasban Marcus Vinicus, egy szintén ex-NBA-s profi megy majd ki a parkettre, ő jelenleg Garciához hasonlóan Brazíliában keresi a kenyerét. A csapat korelnöke a 37 esztendős Marcelo Machado, aki pár éve még a Zalgiris Kaunasban pattogtatott, most pedig a hazai Flamengóban kosarazik, ő is 2-es, 3-asban szerepel majd.

Larry Taylor személyében van egy honosított, Amerikában született kisembere is a braziloknak, ő is (új) hazája nemzeti bajnokságában pattogtat, az ottani kiemelkedő játéka alapján jöhetett szóba az ő honosítása. Két szintén Brazíliában játszó kosarassal válik teljessé a 12-es keret, Caio Torres és Guliherme Giovannoni minden bizonnyal remek kiegészítőemberei lesznek ennek az éremre törő alakulatnak.

A felkészülést viszonylag rendben tudta le Ruben Magnano legénysége, a tapasztalt argentin mestert nem érdekelték a korábbi sérelmek, amik a válogatottság lemondását érintették, ő csak egyre törekedett, mégpedig arra, hogy összerakja a lehető legjobb brazil válogatottat. Az edzőmeccsek alapján mindenképp úgy tűnik, hogy ez sikerült is a szakvezetőnek. Egy hónap alatt 11 felkészülési találkozót vívott meg a gárda, a sort Új-Zéland 73 - 49-es legyőzésével kezdték Huertasék. Ezen a derbin egyedül a Barca játékmestere ért el kétszámjegyű dobóteljesítményt (10 pont), ami már ekkor jól jelezte, hogy mekkora erőbedobásra van szüksége ennek a csapatnak az egyébként nem gyenge óceániak két vállra fektetéséhez, no meg hogy mennyire egyben volt a válogatott már a felkészülés kezdetekor is. Nigériát 104 - 65-re gyalulták le másnap szintén Sao Paolóban, a 18-at szóró Varejao vezetésével, június 28-án pedig az olimpiáról nagy meglepetésre lemaradó görögöket ugyanitt verték 78 - 71 arányban (a 37 esztendős Machado 22-es produkciójával a főszerepben).

             

Kis edzőtáborozás után jöhetett Buenos Aires és elsőként Chile válogatottja, július 5-én 110 - 64-re, gyakorlatilag megerőltetés nélkül nyertek Magnano fiai, Barbosa 18 ponttal vitte ekkor a prímet. A következő napon a házigazda ősi rivális, Argentína 80 - 74-re diadalmaskodott ellenük, pedig Barbosa megint remekelt (17 pont). A következő áldozati bárány a spanyol B-válogatott volt, a 101 - 68-as sikerrel végződő meccsükön Machado 23-at szórt, látszik tehát, hogy jó az öreg a háznál... Egy nappal később, július 12-én visszavágtak az argentinoknak egy 91 - 75-ös győzelemmel, ekkor a 19 egységgel záró Splitter volt a legtermékenyebb, majd 16-án Washingtonban jött az ominózus Team USA elleni találka, ahol sokáig érett a meglepetés, de végül egy 80 - 69-es vereséggel be kellett érniük Nenééknek. Huertas egy 13 asszisztos bemutatót tartott "irányító-tudományból", Garcia pedig 14 ponttal állt serege élére. Nagyon jó erőfelmérő volt ez a brazilok számára, ekkor gyakorlatilag mindenkiben tudatosult, hogy nagyon jó és remekül összerakott csapatról beszélünk esetükben. 78 - 74-re azért kikaptak pár nappal később a franciáktól, Tony Parker extrájával nem tudtak mit kezdeni (17 pont, 12 gólpassz), Huertastól és Nenétől jött 12-12 pont válaszul, majd 22-én az ausztrálokon töltötték ki "mérgüket" Magnano fiai, 87 - 71-re verték az olimpiai csoportriválist, Splitter 17 pontot termelt. Már Londonba érkezve 26-án még elpáholták Tunéziát, most pedig várják az Ausztrália elleni holnapi startot, máris egy igazi rangadóval.

Az esélyeket tekintve egyértelmű, hogy a csoportból tovább kell jutnia ennek a gárdának, ám nagyon nem mindegy, milyen pozícióban teszi ezt majd a Magnano-legénység. Az ausztrálok ellen nem hinnénk, hogy gondjaik lehetnek, az oroszok viszont már igazi veszélyt jelenthetek rájuk, ám a spanyolok ellen is reális esélyt adnánk nekik a diadalra. Könnyen csoportgyőztes lehet ez az alakulat, de a 2-3. helyek egyikére azért nagyobb a sansz esetükben. Mindenesetre nálunk a dobogóra mindenképp jó lehet Brazília, ami már hatalmas siker lenne a '96 óta olimpián sem járó nemzet számára.

A keret tagjai:

Marcelo Machado "Marcelinho" - CR Flamengo (Brazília)

Raul Neto "Raulzinho" - Lagun Aro (ACB Liga - Spanyolország)

Caio Torres - CR Flamengo (Brazília)

Larry James Taylor Jr - Bauru Basketball (Brazília)

Alex Garcia - UniCEUB/BRB (Brazília)

Marcelo Huertas - Bracelona (ACB Liga - Spanyolország)

Leandro Barbosa "Leandrinho" - Indiana Pacers (NBA - USA)

Anderson Varejao - Cleveland Cavaliers (NBA - Indiana Pacers)

Guilherme Giovannoni - UniCEUB/BRB (Brazília)

Maybyner Rodney Hilario "Nene" - Washington Wizards (NBA - USA)

Marcus Vinicius Vieira De Souza "Marquinhos" - CR Flamengo (Brazília)

Tiago Splitter - San Antonio Spurs (NBA - USA)

Sorsolás:

2012. július 29. vasárnap, 12:15: Brazília - Ausztrália
2012. július 31. kedd, 17:45: Brazília - Nagy-Britannia
2012. augusztus 2. csütörtök, 17:45: Brazília - Oroszország
2012. augusztus 4. szombat, 17:45: Brazília - Kína
2012. augusztus 6. hétfő, 21:00: Brazília - Spanyolország

Oroszország:

FIBA-tagság kezdete: 1992.
Olimpia : 3 alkalommal Legjobb helyezés: 8. (2000)
Világbajnokság: 4 alkalommal Ezüstérmes: 1994, 1998.
Európa-bajnokság: 11 alkalommal Bajnok: 2007. Ezüstérmes: 1993. Bronzérmes: 1997, 2011.

FIBA rangsor: 11.

A Szovjetunió "jogutódjaként" a kontinens és a világ egyik legnagyobb kosárhatalmáról beszélünk, mely nem csak történelmi értelemben számít a földkerekség egyik legerősebb kosárnemzetének, hanem jelenleg is ez az ország adja az egyik legerősebb válogatottat az olimpiai "nagy" tornának - ezzel együtt pár hete még az sem volt biztos, hogy ki jut David Blatt legénysége a londoni játékokra, hiszen selejtezőt kell játszaniuk Kirelenkóéknak a többi 11 hasonló sorsú csapattal egyetemben, ám nagyon simán gyalogolt át a mezőnyön a gyakorlatilag irányító nélkül játszó orosz válogatott és a B-csoportba kapott ezzel besorolást a holnap kezdődő világeseményen.

A históriát tekintve és az ötkarikás játékoknál maradva elmondhatjuk, hogy a Szovjetunió 10 olimpiai részvétele alkalmával egy kivétellel mindig érmes helyen végzett, ez 2 aranyat, 4 ezüstöt és 3 bronzot jelentett, ezzel a már nem létező nagyhatalom még mindig az olimpiai éremtáblázat második helyét foglalja el az USA mögött ebben a sportágban, férfi vonalon. A szovjetek három VB-t és 14(!) Eb-t is nyertek, tehát elmondható, hogy mindig minden világversenyt komolyan vettek és szinte kivétel nélkül mindig a lehető legerősebb válogatottjukkal, a létező legfelkészültebb állapotban léptek pályára az összes ilyen tornán. Mondani sem kell, hogy az "utódra" is jellemző ugyanez a hozzáállás - bár az eredményesség némileg megkopott, miután olyan kosárnemzetek "váltak le" két évtizeddel ezelőtt a nagyhatalomról, mint az ezen a tornán is résztvevő Litvánia, vagy az azóta is sok jó európai játékost adó másik két balti állam vagy a velünk is szomszédos Ukrajna, mely azért mindig tagja az európai kosárlabda-vérkeringésnek. A teljesség kedvéért elmondjuk, hogy 3-3 világbajnoki-, illetve Európa-bajnoki ezüst, valamint 2 VB és 4 Eb harmadik hely fűződött még a Szovjetunió nevéhez.

Oroszország önállóként 1992-ben lett tagja a FIBA szervezetének, de csupán 2(!) olimpiára tudta magát kvalifikálni az azóta megrendezett 5-ből, 2000-ben és 2008-ban volt ott a még mindig hatalmas területű ország válogatottja. Nagy sikert nem tudtak elérni Kirilenkóék ezekből egyszer sem, hiszen Ausztráliában 8., míg Kínában csupán 9. helyen végeztek, pedig négy éve például Eb-címvédőként érkeztek Pekingbe. Ha már az öreg kontinensen maradunk, akkor az oroszok az említett 2007-es aranyérem mellett '93-ban ezüstöt nyertek, '97-ben és 2011-ben pedig a dobogó harmadik fokára állhattak fel, utóbbival éppen csak lecsúsztak az automatikus olimpiai részvételről, ám a lehető legjobb helyzetbe kerültek vele a július elején lejátszott venezuelai selejtezőtornán. A fényes történelmi éremlista két világbajnoki ezüstéremmel válik teljessé, 1994-ben, majd 4 esztendővel később is a VB döntőjébe jutottak az északiak, de ott előbb az USA-val majd Jugoszláviával szemben maradtak alul.

Így érkeztünk el a jelenhez, mely talán kijelenthető, hogy potenciálisan a legfényesebb az (önálló) orosz kosárlabda históriájában, még akkor is, ha tudjuk, ebben az országban tényleg csak a győzelem, ami számít és nem rakják ki a vitrinbe, ha mondjuk övék a kontinens legerősebb klubcsapata (CSZA Moszkva) és az csupán az Euroliga második helyén végez, egy ponttal kikapva a döntőben, ráadásul az utolsó másodpercben, hiába verte tönkre előtte a Kirilenko, Kaun, Shved, Khryapa és több neves európai légiós nevével fémjelzett gárda a mezőny többi alakulatát illetve nyert toronymagasan VTB United ligát és orosz PBL-t (tavaly és idén így hívták az orosz bajnokság első osztályát, mely most megszűnik, és beleolvad az említett VTB-be). Visszakanyarodva a válogatotthoz, a csapat gerincét éppen az említett moszkvai sztárgárda adja, hiszen a korábban a Utah Jazz színeiben az NBA-ben is elég jó nevet szerző Andrei Kirilenko mellett a tengerentúlon szintén megfordult Viktor Khryapa, a világ első számú ligájába igazoló Alexey Shved (Minnesotában játszik ősztől), továbbá az anno az NCAA-ben (Kansas) pallérozódó Sasha Kaun, valamint a nemzeti csapatban már tavaly is elég sokat mutató Andrei Voroncevics, aki viszont sérülés miatt nem lehet ott Londonban. A kontinens második legjobbjaként végző klubcsapatában csupán epizodista Voronov - Ponkrasov duó is ebből a gárdából lett behívva az oroszok 16-os, bő keretébe, mely május 31-én Moszkvában kezdte meg a felkészülést erre a tornára az izraeli-amerikai David Blatt vezetésével, aki jelenleg a Maccabi Tel-Aviv vezetőedzője "civilben". A két kiegészítőember v égül a 12-es olimpiai keretbe is beverekedte magát.

A Moszkvai Régió másik két kiemelkedő klubja, az idén EuroKupa győztes, orosz bajnoki ezüstérmes Khimki Moszkva és az EuroChallenge sorozat négyesdöntőjében a bronzmeccsen éppen a Szolnokot legyőző Triumph Ljuberci is ad játékosokat a válogatottba. Előbbit a szintén ex-NBA-s, a tavalyi Eb-n igen emlékezetes dobásokat végrehajtó Szergej Monya, valamint Vitalij Fridzon és Dimitrij Khovcov, míg az orosz PBL alapszakaszának harmadik, s az ottani playoff negyedik helyén végző gárdát pedig a 18 éves szupertehetség, a korábbi legendás orosz válogatott irányító fia, Szergej Karaszev képviseli a bő keretben. Utóbbi a portálunknak személyesen nyilatkozta a debreceni Final Four idején, hogy az elsődleges célja, hogy bekerüljön az olimpiai csapatba, mind további (klub-jellegű) dolog csak utána következik a sorban. Az NBA lockoutjának idején egyébként a jelenleg a Denver Nuggets játékosaként szereplő Timofej Mozgov is ott van a válogatottban, a tavalyi EurópaKupa győztes, idén VTB ezüstérmes, Euroliga Top 8-as, ám az orosz PBL-ben lebőgő és ott a 4-be be sem jutó UNICS Kazanyból pedig egyedül Artyom Jakovenko került beválogatásra David Blatt szövetségi kapitány által, de az utolsó keretszűkítést ő nem élte meg, lemarad az ötkarikás játékokról. Jakovenko korábbi csapattársa, Szemjon Antonov pedig az EuroChallenge résztvevő, ott alulteljesítő Nyizsnyij Novgorod játékosaként került be a bő kerete, ez az a klub egyébként, ahol a magyar válogatott Obie Trotter is pattogtat majd a következő szezontól.

A csapat a Lokomotiv Kubany két ászával, Szergey Bikovval és a fiatal Maxim Grigorjevvel válhatott volna teljessé, ez a 16 játékos kezdte meg a felkészülést bő egy hónapja, majd utazott el június 3-án Szlovéniába két edzőmecset játszani az itt a D-csoportban szereplő, egyébként Eb-negyedik Macedóniával, valamint a Venezuelában az A-jelű hármasba kerülő Görögországgal. Az első találkozón 80 - 61 arányban lépte le a 14 pontos Kaun vezette orosz gárda az általa az Eb-n 2011-ben kétszer is nagyon szoros hajrában legyőzött macedónokat. Az eredmény annyira nem volt mérvadó, hiszen az ellenfélnél hiányzott a McCalleb, Antics, Ilijevszki, Gecsevszki négyesfogat, mely nagyjából a négy legjobb játékost is jelenti Marijan Lazovski válogatottjában. A derbi legrosszabb mozzanata viszont az volt, amikor az oroszok egyik legnagyobb sztárja, Khryapa megsérült, neki annyira rossz állapotba került az ujja, hogy utána hetekig ki is esett a játékból. A görögök ellen elszenvedte egyetlen vereségét a Blatt-legénység, 66 - 63 arányban bizonyultak jobbnak Szpanuliszék, de ennél nagyobb baj, hogy újabb sérültek dőltek ki a csapatból, hiszen Bikov és Voroncevics is kiesett, ők valószínűleg pályára sem léphettek Caracasban és bár sokáig bíztak a felépülésükben, végül a londoni eseményt is kénytelenek kihagyni. Érdekesség, hogy végül Grigorjev a nagy irányító-ínség ellenére sem került be a 12 utazó közé.

A venezuelai torna előtt az Egyesült Államokba tette át székhelyét az orosz gárda, ott Hanga Ádám szeme előtt verte el alaposan, 87 - 51 arányban a 16-ot szóró Mozgov húzta favorit az olimpia házigazdáját, Nagy-Britanniát. Az eredmény itt sem igazán mérvadó, hiszen a rivális gyakorlatilag a kezdőötöse (Ben Gordon, Luol Deng, Joel Freeland, Robert Archibald, Pops Mensah-Bonsu, BJ Mullens) nélkül lépett pályára San Antonióban (azóta ráadásul kiderült, hogy közülük Gordon és Mullens ott sem lesz az ötkarikás játékokon). Texasban maradva, de Houstonba átrepülve megmérkőztek Shvedék a szintén Olimpiai Kvalifikációs Torna-résztvevő Litvániával is és 37 - 35-ös félidei balti vezetés után 77 - 68 arányban hozták a derbit. Kaun 21 egységével megint villogott, de a 15 pontos, 8 lepattanós Kirilenko is hozta klasszisát. Az utolsó felkészülési ütközetet szintén ugyanebben a városban vívták meg David Blatt fiai, s a korábban már legyűrt britek álltak ki ellenük ellenfélként. A riválisnál már ott volt a csapatban Freeland, le is tette a névjegyét 18 ponttal, ám a sérülésből visszatérő Khryapával (10 pont) kiegészülő, Kirilenko (16 pont) vezette oroszok megint hozták a kötelezőt a még mindig eléggé tartalékos britekkel szemben, 76 - 54-re diadalmaskodtak június 28-án.

Ezzel véget is ért a felkészülési szakasz a selejtezőtorna legnagyobb favoritja számára, mely Dél-Korea ellen nyitotta a csoportkört egy 91 - 56-os erődemonstrációval (Kirilenko 16 pontjával volt a legeredményebb), s dominikaiak ellen az akkor még előrehozott csoportdöntőnek hitt derbit is nagyon simán nyerték meg David Blatt fiai (84 - 69). Kaun kidőlt a sorból, viszont Kirilenko nem lassított (16 pont) és Fridzon is begyújtotta a rakétákat (16 pont). Az egyenes kieséses szakaszban a C-csoport győzteseként Angola (80 - 65) testén át vezetett az út az elődöntőbe, Fridzon nagyon elkapta a fonalat, ekkor 18-at szórt, az orosz győzelemhez pedig nem férhettek kétségek. Utána Nigéria ellen a tét már az olimpiára való egyenes ági kijutás volt, amit egy 85 - 77-es diadallal abszolváltak is a 22-őt dobó Shved vezette északiak, bár Fridzon kulcsfontosságú triplái ezen a meccsen is nagyon kellettek, a nagy hátrányt ledolgozó afrikaiak majdnem ráijesztettek a hajrában Kirilenkóékra, ám a kvalifikáció így is relatíve simán összejött a torna szuperfavoritjának.

Azóta csupán egy edzőmeccset vívott meg a Blatt-legénység, a másik selejtezős továbbjutó Litvánia ellen játszották le az "elmaradt döntőt" Khimkiben és 101 - 79-re nagyon simán nyertek. Mint tudjuk Caracasban nem rendezték meg ennek a két csapatnak a tét nélküli finálét, de a 26-ot szóró Fridzon azért folytatta kiváló sorozatát, pedig 15 nap telt el az elődöntő óta már ekkorra. Július 22-én tehát lejátszotta utolsó tesztmeccsét is az orosz gárda, kérdéses, hogy a más ritmusban készülő ellenfelekkel szemben ennek lesz-e bármiféle jelentősége.

Az esélyeket tekintve annyi biztos, hogy amennyiben az irányító kérdést meg tudják oldani Shvedék, úgy a legjobb 4-re, s akár egy éremre is van reális sanszuk, ám a Venezuelában tapasztalt hiányosságok könnyen visszaüthetnek, ami pont elég lehet a riválisok (Spanyolország, Brazília, esetleg Ausztrália) ellen egy-egy vereséghez és máris az USA ágán találhatja magát Oroszország. Ugyanakkor egy jó formaidőzítéssel számukra sem elképzelhetetlen a csoportgyőzelem. Kevesen foglalkoznak velük, pedig minőségileg nincs rosszabb csapatuk az említett riválisokénál, ráadásul mivel a gárda fele egy kluból érkezett, az összeszokottság is erényük. Csak az irányító-kérdésen múlik, hogy a már felépült Kaunnal centerben meddig jutnak ezen az olimpián. Szerintünk a legjobb 8-ba mindenképp, de a 4-be már necces lesz beküzdeniük magukat. Lesz viszont rá esélyük, amennyiben elkerülik az USA-t.

A keret tagjai:

Adrej Kirilenko – CSZKA Moszkva (Oroszország)

Viktor Khryapa – CSZKA Moszkva (Oroszország)

Alexey Shved - CSZKA Moszkva (Oroszország)

Sasha Kaun – CSZKA Moszkva (Oroszország)

Jevgenyij Voronov – CSZKA Moszkva (Oroszország)

Anton Ponkrasov - CSZKA Moszkva (Oroszország)

Vitalij Fridzon - Khimki Moszkva (Oroszország)

Szergej Monya – Khimki Moszkva (Oroszország)

Dimitrij Khovcov – Khimki Moszkva (Oroszország)

Timofej Mozgov – Denver Nuggets (NBA - USA)

Szergej Karaszev - Triumph Ljuberci (Oroszország)

Szemjon Antonov - Nyizsnyij Novgorod (Litvánia)

Sorsolás:

2012. július 29. vasárnap, 21:00: Oroszország - Nagy-Britannia
2012. július 31. kedd, 10:00: Oroszország - Kína
2012. augusztus 2. csütörtök, 17:45: Oroszország - Brazília
2012. augusztus 4. szombat, 12:15: Oroszország - Spanyolország
2012. augusztus 6. hétfő, 10:00: Oroszország - Ausztrália

Spanyolország:

FIBA tagság kezdete: 1934.
Olimpia: 11 alkalommal Ezüstérem: 1984, 2008.
Világbajnokság: 9 alkalommal Aranyérem: 2006.
Európa-bajnokság: 29 alkalommal Bajnok: 2009, 2011. Ezüstérem: 1935, 1973, 1983, 1999, 2003, 2007. Bronzérem: 1991, 2001

FIBA rangsor: 2.

A spanyolok 1934-ben csatlakoztak a FIBA-hoz, egy évvel később pedig már második helyen végeztek a svájci kontinenstornán. Franciaország mögött ők az egyetlen nemzet, amely a második legtöbb Európa-bajnokságon képviseltette magát, nem mellesleg kétszeres címvédők jelenleg is (2009, 2011). Az aranyérmet csak az utóbbi két viadalon tudták megszerezni, előtte hat ezüstöt (közte a 2007-es, hazai rendezésű Eb-n egy ponttal elbukott döntő) és két bronzot gyűjtöttek, náluk több éremmel  csak már nem létező nemzetek rendelkeznek (Szovjetunió (21), Jugoszlávia (13), Csehszlovákia (12)). A világbajnokságok történetében már sokkal szerényebb a kollekció, viszont Spanyolország egyike annak a hat nemzetnek, amelyik aranyéremmel rendelkezik, Gasolék a 2006-os, Japánban megrendezett viadalon értek fel a csúcsra. Az olimpiai kosártornák közül már a legelső, 1936-os berlini játékokra kvalifikálták magukat, de még a verseny indulása előtt visszaléptek. Legutóbb Pekingben egy remek csatát hozó döntőben maradtak alul a Kobe és James vezette amerikaiakkal szemben, de mindkét együttes talán a torna legjobb teljesítményét nyújtotta azon az összecsapáson. Előtte az 1984-es los angelesi olimpiáról van még egy ezüstérmük, ahol a Jordan fémjelezte egyetemi válogatott verte meg a hispánokat.

A mostani csapat a megszokott felállásban, az évek óta együtt játszó mag köré épül, egyetlen igazi nagy hiányzóval. Ez pedig a spanyolok felemelkedőben lévő legifjabb csillaga, Ricky Rubio lesz. A Minnesota Timberwolves játékmestere remek bemutatkozást tudhat maga mögött a tengerentúlon, de újoncidényét keresztülhúzta egy térdszalag szakadás, amelyből ugyan nagyon szépen gyógyul és már elkezdte a rehabilitációt, de játékra még alkalmatlan a lába. Rubiót leszámítva a legerősebb keretével vághat neki az Olimpiának Spanyolország, de azért akad egy fiatal játékos, aki talán beférhetne ebbe a bombaerős válogatottba. Ő pedig Nikola Mirotic, aki bár Montenegróban látta meg a napvilágot, de az utánpótlás tornákon már a spanyolokat képviselte, nem is akár hogyan. A tavalyi U20-as Európa-bajnokságon a kontinens csúcsára vezette a válogatottat, ő maga pedig 27 pontos és 10 lepattanós átlagával bezsebelte a torna MVP-jének járó elismerést. Bár a Realban szezon közben sérüléssel küszködött, de a bajnokság végére így is összehozott egy 12.5-ös átlagot, amivel a csapat második legjobb dobója lett. Ő azért 3-as poszton elfért volna még Rudy Fernandez mellé ebbe a válogatottba.

De vegyük sorba a már jól ismert neveket, hogy kik lesznek ott Londonban, hogy elsőszámú kihívóként megnehezítsék az Egyesült Államok dolgát. Elsőként ott lesz az aranygeneráció (és az egész spanyol küldöttség) zászlóvivője Pau Gasol, a Los Angeles Lakers kétszeres NBA-bajnok magasbedobója. A palánk közelében és attól négy-öt méterre is veszélyes játékos minden hájjal megkent rutinrókává nőtte ki magát, aki a nagyobb testű védőit mezőnyben, míg az alacsonyabbakat a gyűrű alatt tanítja móresre. Juan Carlos Navarrot sem kell nagyon bemutatni a kosárlabda híveknek, a Barca félelmetes kezű sztárja bármikor képes előhúzni egy hátradőlös triplát a tarsolyából, akár egymás után többször is, amivel már rengeteg mérkőzést nyert meg csapatainak. A Toronto játékosa, José Calderón lesz a gárda elsőszámú mozgatórugója, de ha kell a pontszerzésben is besegít jól időzített távoli dobásaival. A nyáron (végleg) hazatérő Rudy Fernandez szereplése sokáig kérdéses volt, de szerencsére a háta még időben rendbe jött, így gyakorlatilag első számú gólfelelősként lehet ott Londonban a Real klasszisa. Centerben az a Serge Ibaka keseríti majd meg az ellenfél támadóit félelmetes blokk arzenáljával, aki idén a Thunder együttesével NBA-nagydöntőt játszott a Miami Heat ellen. Pau Gasollal karöltve az Olimpia legerősebb palánk alatti párost alkothatják. Az ifjabbik Gasol, Marc szállhat be helyette a padról, már ha rendbe jön kisebb sérüléséből. Játékintelligenciája azonos a bátyjáéval, talán tapasztalatban van még némi lemaradása, de vele sem gyengül a megbontott kezdőötös. Az irányító poszton a két madridi Sergio, Llull és Rodriguez közül várhatóan előbbire fog nagyobb felelősség hárulni, de a bajnokságban is mutatott agilis játékukkal a csapat ritmusa egyiküknél sem fog jelentősen visszaesni. A felkészülési mérkőzéseken többnyire San Emeterioval kezdett a kapitány, de a tétmeccseken már a padról kell a szükséges pluszt nyújtania a Caja Laboral hátvédjének. Sada és Claver is alapember volt tavaly a saját csapatukban (Barcelona és Valencia), itt most kiegészítő szerep hárulhat rájuk, de Blazers valószínűleg nem véletlenül hívta le utóbbi játékjogát, így biztosan égni fog majd a bizonyítási vágytól, ami jól is elsülhet a spanyoloknak. A végére maradt a gárda korelnöke, Felipe Reyes, aki a Realban idén már hozzászokott ahhoz, hogy a padról beszállva segítse csapatát, talán a legjobb hatodik emberként az ACB Ligában, így ez a szerepkör most sem lesz idegen számára, rutinja pedig sokat érhet a nemzeti együttesnek.

A felkészülés megkezdésekor így csak Ricky Rubio hiányzott a keretből, miután RudyFernadnez háta a csodával határos módon rendbe jött a nyárra, bár sokáig úgy tűnt, hogy le kell mondania a londoni szereplésről. Rajtuk kívül Juan Carlos Navarro számára is veszélyben volt az idei torna, az első "felhozómeccsen" Valladolidban még sem ő, sem Fernandez nem lehettek a hispánok segítségére, de így is 78 - 74-es sikert arattak Sergio Scariolo fiai Nagy-Britannia ellen. Másnap az ex-denveri klasszis már megpróbálkozott a játékkal, ahogy az ellenfél franciáknál Tony Parker is, a 81 - 85-ös spanyol siker a tavalyi Eb ezüstérmesei ellen hazai pályán is imponálónak tekinthető.

            

Navarro még Salamancában sem állt övéi rendelkezésére, de a szintén olimpiai résztvevő Tunéziát 95 - 56 arányban mosták le a Barca sztárja nélkül, aztán Párizsban 75 - 70-re intézték el a gallokat, ugyancsak a tavalyi Eb-MVP távollétében. Július 17-én, majd 18-án Granadában, illetve Malagában játszottak két nagyon jó derbit az ausztrálokkal Pau Gasolék, előbb 75 - 69-re nyertek immáron Navarróval a fedélzeten, másnap pedig 81 - 75 lett a vége, ugyancsak Llull-ék javára. Legutóbb 20-án mérkőztek meg Argentínával, akkor meglepetésre 105 - 85-re diadalmaskodtak Barcelonában, úgy, hogy már az első negyedben 33 - 13 volt a javukra. Az utolsó mérkőzésüket az Olimpia legnagyobb favoritjának számító Egyesült Államokkal vívták hazai pályán, és bár parádésan kezdték Ibakáék a mérkőzést, sokáig vezettek is, a végén az amerikai henger őket is eltarolta és 100-78-as vereséget szenvedtek Anthonyéktól.

Az utolsó meccs ellenére is egy nagyszerű formában lévő spanyol válogatott érkezik Londonba, mint az aranyérem egyik fő várományosa. Ehhez egy nagyon jó amerikai válogatottat kellene legyőzniük és bár a rotációjuk az USA után messze nekik a legmélyebb, Jamesék talán még nekik is nagy falat lesznek. A csoportmeccseken Brazíliával és Oroszországgal gyűlhet meg leginkább a bajuk, de nem kell nagy jósnak lenni, hogy megjövendöljük Navarroék első helyét, viszont nagy blama lenne ha érem nélkül maradnának a végén. Viszont ha minden a papírforma szerint megy, akkor megismétlődik a négy évvel ezelőtti döntő, hasonló forgatókönyvvel, Spanyolország pedig egy újabb ezüstéremmel gazdagodik.

A keret tagjai:

José Manuel Calderón – Toronto Raptors (USA)

Sergio Rodriguez – Real Madrid (Spanyolország)

Victor Sada – FC Barcelona Regal (Spanyolország)

Juan Carlos Navarro - FC Barcelona Regal (Spanyolország)

Sergio Llull - Real Madrid (Spanyolország)

Rudy Fernandez - Real Madrid (Spanyolország)

Fernando San Emeterio – Caja Laboral (Spanyolroszág)

Víctor Claver – Portland TrailBlazers (USA)

Felipe Reyes - Real Madrid (Spanyolország)

Pau Gasol – Los Angeles Lakers (USA)

Marc Gasol – Memphis Grizzlies (USA)

Serge Ibaka – Oklahoma City Thunder (USA)

Sorsolás:

2012. július 29. vasárnap, 17:45: Spanyolország - Kína
2012. július 31. kedd, 12:15: Spanyolország - Ausztrália
2012. augusztus 2. csütörtök, 21:00: Spanyolország - Nagy-Britannia
2012. augusztus 4. szombat, 12:15: Spanyolország - Oroszország 
2012. augusztus 6. hétfő, 21:00: Spanyolország - Brazília