Rajtol az Euroliga, ismét Hanga Ádámmal!

A héten végre elrajtol az Euroliga 2015/16-os kiírásának alapszakasza, ami előtt megnézzük a főbb tudnivalókat a mezőnyről, a csoportokról, a csapatoknál történt változásokról, és hogy kitől mit várhatunk ebben a szezonban.

 

A-csoport: Real Madrid (spanyol), Fenerbahce Ülker (török), Himki Moszkva (orosz), Crvena Zvezda Telekom (szerb), FC Bayern München (német), Strasbourg IG (francia)

A Real Madrid többéves hajsza után végre révbe ért a tavalyi szezonban és 20 év várakozás után ismét felült Európa trónjára. Nemcsak a Final Fourban, hanem a teljes szezonban nagyon meggyőző volt a Real, így természetesen nagy változásokat ezúttal sem eszközöltek Pablo Lasóék, csak kisebb ráncfelvarráson ment keresztül a királyi gárda. Ez is szinte csak a centerposztra korlátozódott, hiszen Buruszisz, Slaughter és Mejri is távoztak, ám mindegyikük Ayon, Reyes és Nocioni mögött volt a sorban. Guillermo Hernangomez (Sevilla) és elsősorban a vajkezű Trey Thompkins (Nyizsnyij Novgorod) érkeztével azonban aligha lesz gondja a palánk alatt a Realnak. Mezőnyposzton egy K.C. Rivers – Jeffery Taylor (Charlotte Hornets) cserét csináltak még a spanyolok, ám alapvetően ez sem változtat a rotáción. A maradó Llull-Fernandez-Rodriguez-Maciulis-Carroll-Nocioni-Reyes-Ayon sor az újakkal kiegészülve ismét az elsőszámú esélyesként vág neki a szezonnak, hatalmas meglepetés és csalódás lenne, ha nem jutna el legalább a Final Fourig ez a csapat.

Az A-csoportban a Real mellett egy másik tavalyi Final Four résztvevő is van, nevezetesen a Fenerbahce, mely első török csapatként érte el ezt az eredményt. A végül negyedik helyen végző gárdát azonban Zseljko Obradovics idén is építheti újra, hiszen a tavalyi sikercsapatból lényegében csak Jan Vesely és Bogdan Bogdanovics, valamint a hosszú sérüléséből visszatérő Ricky Hickman maradt az alapemberek közül. A legnagyobb érvágás kétségkívül az előző szezon MVP-je, Nemanja Bjelica, aki kipróbálja magát az NBA-ben a Minnesotánál. A csapat elsőszámú scorere, Andrew Goudelock Kínába igazolt, valamint az összes rutinos játékos, így Nikosz Ziszisz, Semih Erden, Emir Preldzic, Oguz Savas és Luka Zoric máshol kötött ki. Az újonnan érkezők közül a volt NBA-sek, Pero Antics (Atlanta), Gigi Datome (Boston) és Ekpe Udoh (Clippers) nagy fogásnak számítanak, csakúgy, mint a török bajnoki döntő MVP-je, Bobby Dixon (Karsiyaka), a töretlenül fejlődő Nikola Kalinics (Crvena Zvezda), vagy éppen az Olympiakoszt elhagyó Kosztasz Szlukasz. A kerettel tehát idén sincs baj, ám a Fenernél mindig is a csapaton belüli kémia volt a legnagyobb kérdés. Amennyiben ez a tavalyihoz hasonlóan működni fog, úgy ezúttal is bejuthatnak a Final Fourba az isztambuliak, de a rájátszás a minimum elvárás velük kapcsolatban.

A tavalyi Eurocup-győztes Himki Moszkva személyében egy harmadik potenciális playoff résztvevő is található az A-csoportban. Az oroszok már tavaly is egy legalább Top16 szintű csapattal rendelkeztek, amelyet ezen a nyáron még tovább erősítettek. A csapat vezére továbbra is a két évvel ezelőtti Final Four MVP-je, a sorozatba visszatérő Tyrese Rice, illetve még nála is régebben van a Himkinél a kiváló Petteri Koponen, Paul Davis, James Augustine, Tyler Honeycutt négyesfogat. Ez az alapgárda egészült ki az NBA-ből visszatérő Alexej Shveddel és Zoran Dragiccsal, amivel az egész mezőnyt tekintve is ritkaságnak számító hátvédsora lett a moszkvaiaknak. Nagy potenciál van ebben a keretben, és érdekes lesz, hogy már az alapszakaszban komoly teszt elé állíthatják magukat a Real és a Fener elleni meccseken. A továbbjutás nem is lehet kérdéses számukra, a csoporton belüli helyezésükre és a további sorsukra viszont már nehéz tippelni, az azonban már most látszik, hogy ebből akár egy komoly szereplés is kisülhet.

A negyedik helyért az előzetes várakozások szerint két csapat lesz nagy harcban, az egyikük a Crvena Zvezda. A szerbek azonban jelentős veszteségeket szenvedtek el a nyáron, hiszen egy komplett kezdőötösre való emberük távozott. Az előző év legjobb ötösébe is beválasztott óriás, Boban Marjanovics San Antonióban próbál szerencsét, de Marcus Williams, Nikola Kalinics, Charles Jenkins és Jaka Blazic sincsenek már Belgrádba. A csapat szó szerint legnagyobb igazolása Big Sofo, azaz Szofoklisz Szkorcanitisz (Maccabi). Az Adria Ligában az eddigi fordulókban az izraeli Gal Mekel (Nyizsnyij Novgorod) volt a vezér, várhatóan így lesz ez a továbbiakban is. A Bambergből jött még Ryan Thompson, illetve közel a megegyezés az ex-barcás Deshaun Thomasszal. Rá is fér az erősítés a Zvezdára, hiszen ez a keret jóval karcsúbbnak tűnik, mint a tavalyi. Fanatikus közönségében ezúttal is bízhat a gárda, és az előre borítékolható, hogy a Kombank Arenában mindenkire nehéz percek várnak.

A Zvezda nagy ellenfele várhatóan a tavaly leszereplő Bayern München lesz a továbbjutásért, akik a tavalyi halálcsoport (Barcelona, Fenerbahce, Panathinaikosz, Milano, Turow) után idén is a legkeményebbnek tűnő hatosba kaptak besorolást. A bajorok mindössze 2 győzelmet gyűjtöttek az előző szezonban és elvesztették a bajnoki döntőt is, ám ennek ellenére sem alakult át jelentősen a keretük. Robin Benzing, Heiko Schaffarzik és Vladimir Stimac helyére érkezett az Alex Renfroe (ALBA Berlin), K.C. Rivers (Real Madrid), Deon Thompson (Hapoel Jeruzsálem) trió. Ez előrelépést jelent ugyan, és arra feltétlenül jó lehet a Bayern, hogy a Zvezdát megelőzve továbbjusson, ám sokkal többre nem hivatott ez az állomány sem, mint a korábbi.

A csoport leggyengébb tagjának a zsinórban harmadszor is francia bajnoki ezüstérmet szerző Strasbourg tűnik.  A csapatot már négy éve szolgáló Louis Campbell mellé ugyanakkor összerakott egy jó kis kezdőt Vincent Collet francia szövetségi kapitány, hiszen Rodrigue Beaubois (Le Mans), Mardy Collins (Turow), Vladimir Golubovics (Malaga) és Kyle Weems (Nanterre) egyaránt remek játékosok. Meglepő lenne, ha harcban lenne a továbbjutásért a Strasbourg, azonban könnyen elképzelhető, hogy a gallok jelentik majd a mérleg nyelvét ebben a csoportban, hiszen aki ellenük pontokat hullajt el, az könnyen lépéshátrányba kerülhet a riválisokkal szemben.

 

B-csoport: Olympiakosz (görög), Anadolu Efes (török), EA7 Emporio Armani Milano (olasz), Laboral Kutxa Vitoria (spanyol), Cedevita Zagreb (horvát), Limoges CSP (francia)

A B-csoport favoritja természetesen a tavalyi döntős Olympiakosz, ám a maradó hazai soron (Szpanulisz, Printezisz, Mancarisz) és Matt Lojeskin kívül a megszokottnál azért nagyobb volt a jövés-menés Pireuszban. A tavalyi öt amerikaiból csak Othello Hunter játszik ismét piros-fehérben, hiszen Brent Petway, Tremmell Darden, Oliver Lafayette és az egymás után kétszer az év védőjének választott Bryant Dunston sem maradt, ráadásul még Kosztasz Szlukasz is elment. Az érkezők közül elsősorban Daniel Hackett (Milano) lehet főnyeremény, ők Szpanulisszal ketten az idei szezon egyik legszórakoztatóbb hátvédpárosát alkothatják. Rajta kívül Patric Young (Galatasaray), D.J. Strawberry (Karsiyaka) és a fiatal Nikola Milutinov (Partizan) is megfelelő pótlékot jelentenek, így a rájátszásba jutással várhatóan idén sem lesz gondja a Szferopulosz-legénységnek.

Az Olympiakosz mögé/mellé az Efes várható befutónak, hiszen a tavaly elkezdett építkezést most tovább folytathatja Dusan Ivkovics. Nenad Krsztics ugyan ebben a naptári évben várhatóan még nem játszhat térdsérülése miatt, ám az erősítések jól sikerültek a kék-fehéreknél. A kicsit talán már kiöregedő, de a csúcson mindenképpen túl lévő Stephane Lasme, Milko Bjelica, Dontaye Draper és Sztratosz Perperoglu helyére olyan nagyszerű spílerek kerültek, mint például Derrick Brown a Lokomotivból, Jayson Granger a Malagából, Alex Tyus a Maccabiból, vagy az előbb említett Bryant Dunston, aki rögtön farkasszemet nézhet volt csapatával. Matt Janning lehet talán az egyetlen igazán fájó veszteség, de őt a Karsiyakában parádézó, hasonló stílusú Jon Diebler pótolhatja. Ez a keret ígéretesebbnek tűnik a tavalyinál, és mivel várhatóan ez lesz Dario Saric utolsó NBA előtti szezonja Európában, így most kellene valami nagyot alakítania az Efesnek.

Az Olimpia Milano a legutóbbi szezon egyik legkiábrándítóbb csapata volt, hiszen a Top16-ba ugyan beverekedte magát a lombard alakulat, ott azonban sok köszönet nem volt a mutatott teljesítményekben. A Sassari ellen elveszített bajnoki elődöntő aztán már végleg Luca Banchi állásába került, és az sem meglepő, hogy – nem túlzás – Alessandro Gentilén és Bruno Cerellán kívül a teljes milánói roster kicserélődött. A teljesség igénye nélkül Hackett, Melli, Ragland, Moss, Samuels, Brooks és Kleiza is lapátra kerültek, elkezdődhetett tehát egy vadonatúj csapat és korszak építése az Olimpiánál. Ezt a nemes feladatot a Cedevitától elcsábított Jasmin Repesa kapta meg, és csak találgatni lehet, hogy mekkora sikerrel jár majd. Az alapanyag ugyanakkor elég jó, amiből főznie kell a horvát trénernek, hiszen Jamel McLean (ALBA Berlin), Krunoslav Simon (Lokomotiv), Andrea Cinciarini (Reggio Emilia), Charles Jenkins (Crvena Zvezda), Oliver Lafayette (Olympiakosz), Milan Macsvan (Partizan), Gani Lawal (Panathinaikosz) és Stanko Barac (Cedevita) egyaránt jó kis játékosok. Természetesen idő kell még, mire ebből igazi csapat lesz (ha lesz), ám a Milano szerencséjére a csoportban szereplő Cedevita és Limoges finoman szólva sem világverő alakulatok, így őket a jelenlegi állapotukban is meg kell, hogy előzze a talján gárda.

A Laboral Kutxa meccseivel idén kiemelten is foglalkozunk, hiszen ismét Hanga Ádámmal a soraiban szerepel a vitoriai gárda a legnívósabb európai színpadon. A csapattal kapcsolatban a legfontosabb nyári hír a 2008 óta a klubot szolgáló Fernando San Emeterio Valenciába igazolása volt. Az ikon távozásával lényegében a Monbustól megszerzett Alberto Corbacho lesz az egyedüli spanyol játékosa a Laboralnak. A másik nagyobb volumenű, immár pozitív töltetű történés, hogy a vezetőedzői posztra Velimir Perasovicot szerződtették a baszkok, ő hatalmas pluszt adhat ennek a gárdának, csakúgy, mint a rutinos Joannisz Buruszisz (Real Madrid). Mike James, Darius Adams, Kim Tillie és Fabien Causeur maradtak tavalyról, Hangának pedig Jaka Blazic (Crvena Zvezda) lehet a legnagyobb riválisa és egyben kiegészítője a kettes poszton. Ez az idei Laboral jóval szervezettebbnek és komplettebbnek tűnik a tavalyinál, a Cedevitát és a Limogest meg kell előzniük, de ideális esetben egy jobb csoporton belüli helyezés is kinézhet nekik.

Tavaly is egy hatosban szerepelt a Cedevita és a Limoges, és most ismét farkasszemet nézhetnek egymással. Mindkét gárda a B-csoport erősorrendjének végén szerepel, még akkor is, ha a horvátok a lehetőségekhez képest szépen erősítettek. Hazatért a Fenerbahcétól Luka Zoric, illetve a Jacob Pullen (Brindisi) – Toni Katic (Siroki) fiatal, energikus duó pótolhatja a két horvát ikont, Roko-Leni Ukicot és Marko Tomast. A legnagyobb előrelépést a zágrábiaknál azonban James White (Unics Kazany) személye jelentheti, hiszen a kiváló amerikai a korábbi hiányposzton, bedobóként bevethető, aki a tavalyi egyetlen légióssal, Nemanja Gordiccsal együtt bármikor képes meccseket eldönteni. Jasmin Repesát sajnálhatják azonban a horvát fővárosban, helyét Veljko Mrsic vette át a kispadon.

A két éve regnáló francia bajnok Limoges háza táján is zajlottak az események a holtszezonban. Az edzőváltáson is átesett gárdában Leo Westermann és Nobel Boungou-Colo maradtak a kezdőből, de távozott Mickael Gelabale, Adrien Moerman, J.P. Batista és Ramel Curry is. Az érkezők között van például a VTB Liga tavalyi pontkirálya, Randy Culpepper (Oktyabr), vagy a Bayern rutinos irányítója, Heiko Schaffarzik is, igyekeztek tehát a megfelelő pótlásról is gondoskodni a gallok. Ettől függetlenül a továbbjutás kisebb csoda lenne a részükről, várhatóan a Cedevitával harcolnak majd az utolsó hely elkerüléséért, illetve hogy elcsípjenek néhány meccset a saját közönségük előtt.

 

C-csoport: FC Barcelona Lassa (spanyol), Panathinaikosz (görög), Lokomotiv Kubany (orosz), Zalgiris Kaunas (litván), Pinar Karsiyaka (török), Stelmet Zielona Gora (lengyel)

A C-csoport (egyik) sztárcsapata, a Barcelona a tavalyi szezont csúcsteljesítménnyel vette egészen a rájátszásig, mikor az Olympiakosz taktikailag és minden egyéb szempontból felülmúlta őket a negyeddöntőben. A nyáron négyen, Huertas, Hezonja, Pleiss és Thomas is az NBA-be szerződtek. Az uborkaszezonban hoztak néhány érdekes döntést a katalánok, hiszen például a veterán Carlos Arroyo és Sztratosz Perperoglu (Efes) leigazolása kérdéses, hogy mennyit lendít az amúgy sem fiatal kereten. A további érkezők közül Pau Ribas (Valencia) élete formájában van, a palánk alatt pedig Shane Lawal (Sassari) és Samardo Samuels (Milano) teljesen más stílust képvisel, mint Pleiss, illetve a szintén távozó Lampe és Nachbar. Izgalmas és az előző évekhez képest némileg más csapata lesz most tehát a Barcának, akik újra megcélozzák a Final Fourba jutást.

Szasa Djordjevics kinevezésével folytatta a szerb vonalat a Panathinaikosz, ráadásul a szerbek szövetségi kapitánya hozta magával honfitársai közül Miroslav Raduljicát (Minnesota), Ognjen Kuzmicsot (LA Clippers) és az új esélyt kapó Szasa Pavlovicsot (Partizan) is a már „meglévő” Vladimir Jankovics mellé. A Panánál azonban nem elégedtek meg ennyivel, hiszen visszahozták a klubbal Euroligát nyerő Nick Calathest (Memphis) Diamantidisz, Gist és Focisz mellé. Ez a keret ha mélységében nem is, de minőségében mindenképp javult az előzőhöz képest, és Djordjevics edzői szemléletével idén is eljuthatnak a playoffba, ami a tavalyi, viszonylag gyengébb állománnyal is sikerült nekik.

Az egy év kihagyás után visszatérő Lokomotiv Kubanynál sok minden változott a közelmúltban. A 2013-as Eurocup győzelem három fő letéteményese, az évek óta a klubot szolgáló Derrick Brown, Mantas Kalnietis és Richard Hendrix is a váltás mellett döntött a nyáron. Mellettük nagy érvágás még az Eb-n is remeklő Krunoslav Simon, illetve Nikita Kurbanov elvesztése. A vezetőedző személye is megváltozott, hiszen Szergej Bazarevics helyett az Olympiakosszal Euroligát is nyerő Jorgosz Barcokaszra vár a feladat, hogy az idei Lokóból egységes, jó csapatot gyúrjon össze. Az alapemberek közül csak Malcolm Delaney, Anthony Randolph és Jevgenyij Voronov maradtak. Melléjük érkezett több rutinos játékos, a friss Eb-győztes Victor Claver (Himki Moszkva), a kiváló ukrán center, Kirilo Feszenko (Avtodor), az Efestől Dontaye Draper, a CSZKA-tól Alekszej Zozulin, illetve visszatért a Kazanytól Szergej Bikov. Szintén jó vételnek tűnik a fiatalabbak közül Ryan Broekhoff (Besiktas) és Chris Singleton (Oklahoma City Thunder). Alaposan kicserélődött tehát a krasznodariak kerete, annyi bizonyos, hogy idő kell, mielőtt meg lehet ítélni a fenti változásokat, de a továbbjutásra így is esélyes a gárda.

A Zalgiris Kaunas évről évre gyengébb kerettel vág neki a soros Euroliga szezonnak, ám ennek ellenére rendre sikerül kivívniuk az alapszakaszból való továbbjutást. A litvánok eddig mindig igazoltak egy-egy bizonyítani vágyó amerikait, mint legutóbb például James Andersont, aki kimagaslót tudott produkálni és vezette a csapatot. Krapikas mester keretében ezúttal a kanadai Olivier Hanlan (Utah Jazz) lehet ez a játékos, ám sokkal fontosabb számukra, hogy három Eb ezüstérmes válogatottat is visszacsábítottak a légióséletből. Martynas Pocius (Galatasaray), Mantas Kalnietis (Lokomotiv) és Renaldas Seibutis (Darüssafaka) jöttek, míg Arturas Milaknis ment, ez azért nem volt rossz üzlet számukra. A görög Jan Vojukasz (Ulm) szintén Kaunasban igyekszik újraindítani karrierjét. Ez az állomány, illetve a Zalgirio Arena atmoszférája képessé teheti a Zalgirist, hogy a Zielona Gorán kívül a Karsiyakát, vagy adott esetben akár a Lokót is megelőzzék.

A Pinar Karsiyaka hatalmas meglepetésre török bajnoki címet szerzett a tavasszal, ráadásul mind a Fenert, mind pedig az Efest ők ejtették ki a rájátszásban. A parádézó csapat legjobbjaira nem meglepő módon azonnal rárepültek a sztárcsapatok ez után a menetelés után. A döntő MVP-jére, Bobby Dixonra lecsapott a Fener, de a másik két hátvédtársa sem került gyengébb klubhoz, hiszen D.J. Strawberry az Olympiakoszban, Jon Diebler pedig az Efesben folytatja. Az alapemberek közül Juan Palacios és Kenny Gabriel maradtak, Justin Carter (Galatasaray), Joe Ragland (Milano) és Colton Iverson (Laboral Kutxa) pedig kifejezetten jó fogásnak számítanak. A tavalyihoz képest sikerült mélyíteni is a keretet, hiszen a még mindig csak 20 éves Kenan Sipahi ha úgy tetszik Dixonért cserébe érkezett a Fenertől, Kerem Gönlüm (Galatasaray) pedig nagy segítség lehet a rutinjával a palánkok alatt. A Karsiyaka a Zalgirisszel lehet harcban a Top16-ért, egy esetleges továbbjutás nagy siker lenne az újonc számára.

A Zielona Gora magasan a leggyengébb együttese a C-csoportnak, így az ő céljuk nem is nagyon lehet más, mint hogy otthonukban megszorongassanak néhány ellenfelet, és ha lehet begyűjtsenek néhány skalpot. Ahogy az „A” jelű hatosban a Strasbourg, itt a lengyelek juthatnak döntő szerephez, hiszen akitől ők elvesznek egy-egy győzelmet, az nagy hátrányban lesz a többiekkel szemben. A Zielona Gora kevés nemzetközi szinten is jegyzett játékossal bír, ilyen náluk például Dejan Borovnjak (Zenit), J.R. Reynolds (Buducsnoszt), Dee Bost (Trabzonspor) vagy Vlad Moldoveanu (Turow), akire érdemes lehet odafigyelni.

 

D-csoport: CSZKA Moszkva (orosz), Maccabi FOX Tel-Aviv (izraeli), Unicaja Malaga (spanyol), Brose Baskets Bamberg (német), Darüssafaka Dogus (török), Dinamo Banco di Sardegna Sassari (olasz)

Egészen elképesztő szerencsétlenség és pechsorozat jellemzi a CSZKA Moszkvát a Final Fourokban, hiszen a 2012-es döntő óta három pont volt a legnagyobb különbség, amellyel elbuktak egy döntőt és három elődöntőt az oroszok. Legutóbb (is) Vaszilisz Szpanulisz és az Olympiakosz állította meg a moszkvaiakat, akiknek a kerete gyökeres átalakításra természetesen így sem szorult, mindössze a néhány távozót kellett pótolnia a szakvezetésnek. Andrej Kirilenko visszavonult, de a legérzékenyebb veszteség a palánk alatt mindig megjátszható Szasa Kaun. A centeren kívül Sonny Weems is az NBA-t választotta, Manuchar Markoishvili pedig a török Darüssafakához szerződött. A magas posztokra a Portland TrailBlazerst elhagyó, egyelőre sérült brit Joel Freeland jelenthet erősítést, mezőnyben pedig Cory Higgins (Gaziantep), Nikita Kurbanov (Lokomotiv Kubany) és a Kulagin testvérek, Dmitrij (Zenit Szentpétervár) és Mikhail (Rosszija Novogorszk) bővíthetik a rotációt. Kaun és Weems miatt egy picit talán gyengült tavalyhoz képest a CSZKA, de a Teodoszics – De Colo – Jackson hátvédsor továbbra is Európa egyik legjobbja lesz. Ezzel a bő kerettel meg kell, hogy oldja a távozók pótlását Itudisz mester, ám a CSZKA végső sikeréhez alighanem a lelki tényezőkre van leginkább szükség az elmúlt évek után.

A két évvel ezelőtti győztes Maccabi Tel-Avivból már csak Devin Smith, Sylven Landesberg, Yogev Ohayon és Guy Pnini maradtak meg hírmondónak. A tavalyi szezonra gyengült meg jelentősen az izraeli gárda, mely még a bajnoki döntőbe sem tudott bejutni legutóbb. Ehhez képest az idei igazolások még viszonylag jól is sikerültek, hiszen visszatért a csapathoz Jordan Farmar (Darüssafaka), illetve hátvédpárja az Euroliga tavalyi pontkirálya, Taylor Rochestie (Nyizsnyij Novgorod) lesz, ami jóval erősebb, mint a Pargo-Haynes duó volt. Szkorcanitisz és Tyus helyett Vitor Faverani (Boston) és Trevor Mbakwe (Bamberg) lesznek a centerek, illetve az egyik legnagyobb „igazolás” az volt, a Lokomotivval már mindenben megegyező Brian Randle nem felelt meg az orvosi vizsgálaton, így maradt Tel-Avivban. Nehéz megjósolni, hogy hova juthat ez a Maccabi a szezon végén, a Top16 minimális elvárás velük szemben, de a rájátszásba jutás már eléggé kérdőjelesnek látszik a Goodes-tanítványoktól.

A tavalyi évben meglehetősen szürke Malaga az idén sem fog a leglátványosabb csapatok közé tartozni, ráadásul a váratlant húzni képes játékosok közül Jayson Granger, Ryan Toolson és Caleb Green is továbbállt. Nemanja Nedovics (Valencia), Edwin Jackson (Barcelona) és Jamar Smith (Limoges) jó igazolásnak tűnnek, ám az azért erősen kérdéses, hogy Markoviccsal együtt mennyire képesek fazont szabni a gárdának. Centerben lesz nagyon erős továbbra is a Malaga, hiszen Vazquez mellé German Gabriel (Bilbao) és Richard Hendrix (Lokomotiv) is érkezett 5-ös posztra. Fizikálisan ismét kiemelkedő csapatot formál Joan Plaza, akik a kemény stílusukkal lehetnek sikeresek ebben a hatosban és vívhatják ki a továbbjutást.

A Bamberg egy év kihagyás után visszahódította a német bajnoki címet a Bayerntől, és ezzel az Euroliga-szereplés jogát is. Épp ezért Janis Strelnieks és Brad Wanamaker köré szinte teljesen új csapatot épít Andrea Trinchieri, akik közül a honfitárs Nicolo Melli (Milano), illetve Nikosz Ziszisz (Fenerbahce) a legnagyobb fogás. Ettől függetlenül ez a Bamberg korántsem egy igazán erős csapat ezen a szinten, a CSZKA, a Maccabi és a Malaga mellett a Darüssafaka és talán még a szertelen Sassari is ütőképesebbnek tűnik.

Pozitív értelemben véve az egyik legkérdőjelesebb, leginkább várt csapat az elsőbálozó Darüssafaka lesz az idei szezon alapszakaszában. A török bajnokságban tavaly újoncként rögtön az alapszakasz harmadik helyéig menetelt a roppant gazdag isztambuli klub. A szezon közben érkező Jordan Farmar húzta a csapat szekerét, ő azonban most visszatért a Maccabi Tel-Avivhoz. A Darüssafaka az igazolásoknál tartotta magát az eddigi stratégiájához, azaz Jamon Lukas Gordon és Ersin Dagli mellé begyűjtötte a nagycsapatoknál már korábban bizonyított, rutinos válogatott játékosokat. Semih Erden (Fener), Ender Arslan (Galata), Emir Preldzic (Fener) és Oguz Savas (Fener) egyaránt a jelen és a közelmúlt török kosárlabdázásának meghatározói, ők rengeteget pluszt adhatnak az együttesnek. Az igazán nagy dobást azonban Reggie Redding (ALBA Berlin), Luke Harangody (Valencia) és Manuchar Markoishvili (CSZKA Moszkva) megszerzése jelenti, ők komoly minőséget képviselnek Euroliga szinten is. Az érkezők listája azonban még korántsem teljes, hiszen jött még Milko Bjelica (Efes) és Marcus Slaughter (Real Madrid) is, ezzel olyan mélységet is kapott ez a keret, mellyel jó eséllyel pályázik a Top16-ba jutásra.

A Sassari a tavalyi szezon egyik üde színfoltja volt a „run and gun” stílusával, és mivel többek közt a Milanót is legyőzve bajnokok lettek a szárdok, így sokak örömére idén is élvezhetjük a játékukat az Euroligában. Ezután a szezon után többekre, így Shane Lawalra, Edgar Sosára és Jeffrey Brooksra is szemet vetettek más csapatok, akiket sikerült a Romeo Sacchetti rendszerébe tökéletesen illő játékosokkal pótolni a maradó David Logan mellé. A Maccabitól érkező Marquez Haynes és Joe Alexander tipikus támadójátékosok, de Brent Petway (Olympiakosz) és Christian Eyenga (Varese) is remek atléták, akikkel garantált lesz a 40 percen át tartó „őrület” a Sassari meccsein. Hazai pályán az előző szezonban is igencsak veszélyes volt az olasz gárda, akiktől ezúttal sem várunk mást, és a CSZKA kivételével bárkit meg is tréfálhatnak a hangulatos arénájukban.