VTB United Liga - Selejtezők

Történelem:

A VTB liga mindössze három éves múltra tekinthet vissza, az első (próba) kiírást 2008-ban ejtették meg, akkor még csak egy promóciós kupa formájában. Az alapgondolat az volt a szervezők fejében, hogy egy Adria Ligához hasonló, Európa északi és keleti csapatainak létrehozott bajnokságot kreáljanak, ahol a játékosok még többet játszhatnak, így szélesebb körben és többen tudják tehetségüket megmutatni. A főszponzor nem kisebb név, mint a többségében orosz állami tulajdonban lévő VTB Bank. Nem meglepő módon orosz csapatokból volt mindig is a legtöbb a ligában és most is belőlük lesz.

Az első évben még csak egy bemutatót tartottak, nyolc csapattal, akik egyenes kieséses rendszerben vívták meg küzdelmeiket 2008 decemberében, Moszkvában. A tornát a CSZKA otthonában játszották és a házigazdákon kívül ott volt még a Dinamo Moszkva és a Khimki Moszkva Oroszország képviseletében, az ASK Riga Lettországból, a Zalgiris Litvániából, a Prokom Sopot Lengyelországból és a Kijev, valamint az Azovmash Mariupol Ukrajnából. Az első körből a három orosz csapat mellett a Kijev jutott tovább, de őket utána agyon ütötte a CSZKA, a túloldalon pedig a Khimki verte a Dinamót. A döntő nagy csatát hozott, végül az akkor Euroliga címvédőként pályára lépő hazaiak diadalmaskodtak. A torna MVP-je Ramonas Siskauskas lett.

A második kiírás már teljesen más szisztéma szerint zajlott. Ugyan szintén nyolc csapatos volt a liga, de már két négyes csoportban küzdöttek meg a felek egymással októbertől januárig, oda-vissza alapon. A Prokom helyét az észt Kalev Tallin vette át, a letteknél az ASK helyett a VEF Riga indult, az oroszoktól a Dinamo helyett a UNICS Kazany, az ukránoknál pedig az előző évben bronzérmes Kijev helyett a Donyeck vett részt, a másik négy résztvevő változatlan maradt. Az A csoportban a UNICS simán, a Khimki kicsit nehezebben jutott be a legjobb négy közé, a másik oldalon kérdés sem volt, hiszen a Zalgiris és a CSZKA abszolút kiemelkedett. A Final Fourt január végén, Kaunasban játszották. A CSZKA megint óriási csatában verte a Khimkit, csak ezúttal az elődöntőben, a másik meccsen pedig a hazaiak nagy bánatára a UNICS brutális harmadik negyedének köszönhetően elintézte a házigazdákat, akik aztán a bronzmeccsen vigasztalódtak. A döntőben megint Oroszország legsikeresebb klubja, a CSZKA volt a jobb, így megvédte címét.  A Final Four MVP-je megint tőlük került ki, ezúttal Jon Robert Holden személyében.

Tavaly 12-re bővült a létszám. Néggyel nőtt ugyan a résztvevők száma és az ukránoknál megint volt egy csere (a Donyeck helyét ezúttal a Dnyipro Dnyepropetrovszk vette át), de így is csak négy új csapat volt a tornán, ugyanis az Asseco Prokom visszatért. Mellette a finn Honka Espoo, a fehérorosz Minszk-2006 és a litván Lietuvos Rytas csatlakozott az illusztris társasághoz. Az újak miatt nem változtattak rendszert, mindössze annyi történt, hogy két hatos csoportba osztották a csapatokat és onnan jutott tovább az első kettő. Az A csoportban meglepetés nem történt, a CSZKA és a UNICS nagyon simán mentek tovább, mindketten 9-1-es mérleggel, a B csoportban viszont volt egy nagyobbacska sokk, ugyanis a Khimki mögött az Azovmash kétszer is legyőzte a Zalgirist, így hiába álltak mindketten 7-3-as mérleggel, az ukránok jutottak az elődöntőbe. Az áprilisban rendezett négyes döntőn előbb a CSZKA elintézte az Azovmash-t, majd kicsit nehezebben, de a Khimki is a UNICS-ot, jöhetett az első döntő visszavágója, amit kisebb meglepetésre ezúttal a Khimki nyert meg. Az MVP ezúttal az orosz válogatott Vitalij Fridzon lett.

A 2011-2012-es szezon

Az idei kiírás minden eddiginél népesebb lesz, hiszen 22 csapat nevezett a VTB United Liga 2011-2012-es szezonjára. Az már biztos, hogy két kilenc fős csoportot fognak alkotni és oda-vissza alapon 16 meccses alapszakasz lesz. A főmezőnyre egy következő írásunkban térünk ki, ám most nézzük azt a hat gárdát, akik selejtezőt vívnak a két kiadó helyért a főtáblán. Ez a hat együttes nem más, mint a rendezést lebonyolító litván Siauliai, az ukrán Dnyepropetrovszk és az orosz Krasznaja Kirilov Szamara, a másik csoportban pedig a szintén orosz Jenyiszej Krasznojarszk, a finn Torpan Pojat és a lengyel Anwil Wloclawek. Mindkét csoportból 2-2 gárda jut tovább abba a négyes grupettoba, ahol a másik csoportból érkezőkkel még megmérkőznek és az így kialakult tabella alapján első két helyen végző csatlakozik a főtáblához.

A jelű selejtező csoport

Jenyiszej Krasznojarszk: A krasznojarszki együttes az A csoport talán legnagyobb favoritja, bár a lengyelekkel meggyűlhet a gondjuk. Főként orosz kosarasokra épülnek, úgyhogy az egységesség nagy erényük lesz most is. A klub egyébként nagyon fiatal, 93-ban alapították és tagja az orosz Szuperligába kiszakadt 10 együttesnek. Tavaly mind az alapszakaszban, mind a rájátszásban hatodikok lettek. A VTB-n kívül a EuroChallenge selejtezőjében is indulnak idén, úgyhogy nekik meglehetősen korán indul a szezon, igazi tétmeccsekkel (egy héten belül 6 tétmeccset játszanak, ha innen továbbjutnak az első rostán). A húzónevek közé tartozik az amerikai Lonny Baxter, aki korábban négy szezont lehúzott az NBA-ben és olyan európai élklubbokban pattogtatott, mint a Panathinaikosz, a MontePaschi Siena, a Joventut Badalona vagy a Besiktas. Rajta kívül mindenképpen említésre méltó az idei EB-n Bosznia kezdőcentereként tevékenykedő Elmedin Kikanovics.

Anwil Wloclawek: A lengyel együttes tavaly és idén is tele van számunkra is ismert névvel. 2010-2011-ben hatodik helyen végeztek a lenygel bajnokságban, de döntősök voltak a kupában és még a keret tagja volt a korábban többek között Kecskeméten pattogtató Tomasz Celej vagy az Albacompból ismert Scott Morrison, idén azonban egyikük sincs már a csapatnál. Így sincs azonban gyenge játékosállományuk, hiszen a korábban Zalaegerszegen all-in szezont produkáló Louis Hinnant valószínűleg csak csere lesz az egyik legnagyobb lengyel reménység, Krzysztof Subarga hazaigazolásával. Hinnanton kívül még három Egyesült Államokból érkezett játékos is található a csapatban, de érdemes megemlíteni még egy lengyel nevet, méghozzá a kettős állampolgár Dardan Berishát, aki az idei EB-n nagyon nagyot alkotott Lengyelország színeiben és 5 meccsen úgy átlagolt 13.2 pontot, hogy a spanyolok ellen nem talált be egyáltalán a gyűrűbe, a többi négy meccsen viszont egyértelműen csapata legjobbja volt.

Torpan Pojat: A helsinki gárda valószínűleg a leggyengébb kerettel rendelkezik a trióból, de az Európa-bajnokság óta tudjuk, nem szabad őket leírni. Tavaly a finn liga negyeddöntőjében kiestek a Szolnoki Olaj EuroChallenge ellenfelével, a későbbi bajnok Pyrintoval szemben. Mindössze két amerikaijuk van, de van egy általunk is jól ismert húzónevük, a szőke magasember, Kimmo Muurinen, akinek a válogatott tagjaként idén nyáron óriási sikerekben lehetett része. Mindenesetre meglepetés lenne, ha akármelyik előbb említett gárdát meg tudnák fogni.

B jelű selejtező csoport

Krasznaja Kirilov Szamara: Az oroszok másik selejtezős gárdája sem indul kisebb esélyekkel, mint a Jenyiszej, bár a négy között már öldöklő gyilkolás várható a továbbjutó helyekért, innen nekik simán tovább kell lépniük. A tavalyi orosz bajnokság alapszakaszában a hetedikek, a rájátszásban a nyolcadikok lettek. Több nagy névvel is rendelkeznek, például az orosz válogatott Fedor Dmitrijevvel, de a húzóneveik az amerikai játékosok. Joe Alexander ugyan a tengerentúlon óriási bustként van elkönyvelve, mégis fiatal még, Európában akár szebb karriert is befuthat. Jarvis Hayes igazi védőspecialistának számított az NBA-ben, itt is nagy hasznára lehet csapatának. Az igazi ász viszont a nemrég NBA kilépési lehetőséggel igazolt DeJuan Blair. Alulméretezett center, nagy kérdés, hogy még az NBA-ben is gyengének mondható védekezése mennyire fogja hátráltatni az európai játékban, ettől függetlenül az ellenfél palánkja alatt testi erejével most is alkothat majd.

Dnyipro Dnyepropetrovszk: Az ukránok visszatérő vendégek, ők már az előző kiírásnak is tagjai voltak, igaz, idén közel sem biztos, hogy eljutnak egyáltalán az alapszakaszig (inkább az a valószínű, hogy nem). Három amerikaijuk közül az egyik kakukktojás és a legnagyobb nevük is, a csapat igazi vezére: Steven Burtt, aki idén már az ukrán válogatottban játszott a litvániai Európa-bajnokságon, méghozzá nem is rosszul. Benne bízhatnak az ukrán drukkerek, illetve a csapatjátékban, másban nem igazán, mert papíron nincsenek a két legjobb együttes között.

Siauliai: A hazaiak a litván bajnokság élcsapatai közé tartoznak, már ha leszámítjuk a Lietuvos Rytast és a Zalgirist: zsinórban hétszer lettek harmadikok, de tavaly csak az ötödik helyre futotta erejükből. A hazai pálya mindenképpen mellettük szól. Mindössze két amerikait foglalkoztatnak és egy óriási nevük van: Mindaugas Zukauskas, aki a litván válogatott csapatkapitánya volt anno, EB győztes, olimpiai bronzérmes. Rajta kívül nagyobb nagyon ismert nevet nem találunk a keretben, de az EB-n láthattuk, hogy a litván közönség fergeteges hangulatot tud csinálni, úgyhogy leírni őket semmiképp sem szabad.

---

Az első kör menetrendje:

2011. szeptember 27.

16:00 Jenyiszej Krasznojarszk (orosz) – Anwil Wloclawek (lengyel)

18:30 Krasznaja Kirilov Szamara (orosz) – Siauliai (litván)

2011. szeptember 28.

16:00 Anwil Wloclawek (lengyel) – Torpan Pojat (finn)

18:30 Siauliai (litván) – Dnyipro Dnyepropetrovszk (ukrán)

2011. szeptember 29.

16:00 Torpan Pojat (finn) – Jenyiszej Krasznojarszk (orosz)

18:30 Dnyipro Dnyepropetrovszk (ukrán) – Krasznaja Kirilov Szamara (orosz)

A második kör menetrendje:

2011. szeptember 30.

16:00 A/1 - B/2

18:30 A/2 - B/1

2011. október 1.

16:00 A/1 - B/1

18:30 A/2 - B/2

A mérkőzéseket szövegesen itt követhetitek, a LIVE gombra kattintva.