Fókuszban: Real Madrid

A csapat színei: fehér, arany és fekete

A Real Madrid hazai mérkőzéseinek a Palacio Vistalegre ad otthont, amely 2000-ben nyitotta meg kapuit és 15000 ember befogadására alkalmas.

A csarnok továbbá otthont ad a kosárlabda mellett a kézilabda csapatnak is, valamint néhány éve a másik fővárosi gárda, az Asefa Estudiantes is itt vívja meg hazai mérkőzéseit. (A képeken a csarnok bejárata illetve a meccsek helyszíne jelenik meg.)

Történelem

A Real Madrid kosárcsapatát 1931. március 8-án alapították. Mivel a spanyol első osztály csak 1956-ban jött létre, a fővárosi játékosok sem tudták országos szinten megcsillogtatni tehetségüket, ezért eleinte be kellett érniük, hogy „csak” regionális bajnokságban játszhatnak. Azonban nem kellett sokat várni az első sikerre, 1933-ban megnyerték a kasztíliai versenysorozatot. 1943. márciusában került sor az első hivatalos mérkőzésükre külföldön, ahol a francia Toulouse csapatával játszottak és egy pontos vereséget szenvedtek el, 25-24-re kikaptak. A 40-es években a Madrid meghatározó játékosai az Alonso testvérpáros voltak, Peter és Emilio. 1947-ben és 1948-ban egy – szintén – Alonso nevű játékos, Kaimo nagy segítségével a Real Madridot ismét bajnokká avatták Kasztíliában.

Az ötvenes években, mind a kosárlabda, mind a Real Madrid egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, - amit az is fémjelzett, hogy 1956-ban létrejött az ACB bajnoki liga. A 60-as évek eredményei tovább tudtak fokozni a kosárlabda iránti rajongást, a klub ekkortájt élte első aranykorát, köszönhetően olyan ikonikus játékosoknak, mint Brabender, Emiliano, Luyk vagy Lolo Sainz. A siker rekordjaival túlszárnyaltak minden európai csapatot, így a későbbi években is mindig nagy elvárásokkal éltek a királyi gárdával szemben. A hatvanas évek alatt abszolút domináns csapattá váltak Európában, egy gárda sem tudta megközelíteni a „blancok” sikereit.

A hetvenes években generációváltás történt, de az eredményesség továbbra is töretlen volt, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a 7 megnyert Euroliga serleg, amelyeket az 1964-1980-ig tartó időszakban szereztek meg. Így váltak végleg európai legendákká. (Még akkor is, ha a következő Euroliga trófeára 15 évet kellett várni. Addig sem tétlenkedtek, különböző nemzetközi tornákon méretették meg magukat és értek el további sikereket.)

A 80-as években egy újabb nagy „boom” vagyis robbanás következett a Real Madrid életében, amikor is megszerezték a hetedik Euroliga győzelmüket és a várakozásoknak megfelelően „termelték” az ACB trófeákat, valamint a 80/81-es szezonban elérték azt is, amiről a legtöbb csapat csak álmodhat: megnyerték a klub világbajnokságot. Az 1984-es Európa Kupa Győztes Kupa döntőjében Brian Jackson büntető dobásaival tudtak diadalmaskodni a Milano felett. Majd elérkezett az 1984-es los angelesi olimpia, ahol Spanyolország történelmi cselekedetet vitt véghez; megszerezte első ezüstérmét és ehhez négy Real Madrid játékos is nagy segítséget nyújtott: Corbalan Romay, Fernando Martín, López és Iturriaga. (A döntőben csak az Egyesült Államok csapata tudta megállítani a hispánokat, ahol 96-65-ös vereséget szenvedtek.) Az egyetlen Korac Kupa győzelmüket 1988-ban hódították el, ahol a horvát Cibona ellen diadalmaskodtak a döntőben. Majdnem napra azonosan rá egy évre, 1989-ben a Saporta Kupa döntőjében, amelyet sokan a valaha volt egyik legemlékezetesebb európai mérkőzésként emlegetik, a Real Madrid együttese csak Dražen Petrović 62 pontos teljesítményével tudott felülkerekedni a Snaidero Caserta csapatán.
Sajnos még ebben az évben (1989), a klub elvesztette egyik legendás alakját. Fernando Martín decemberben tragikus körülmények között hunyt el. Az ő tiszteletére, Rudy Fernández a 2009-es NBA All-Star Slam Dunk versenyén egy 10-es számú, Martín feliratú Blazers mezt öltött magára.

(A képen a Real Madrid legendás alakjai: a két jó barát, Fernando Martín és Dražen Petrović, akiknek közös jellemvonása volt a kiemelkedő tehetség és az is, hogy mindketten tragikus körülmények között vesztették el életüket.)

A kilencvenes években több kudarc is jelen volt a klub életében, bár sikerekben is bőven kijutott még a királyi gárdának. 1992-ben a Saporta Kupát egy utolsó másodperces Rickey Brown féle tempódobással nyerték meg a PAOK csapata ellen. (Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a csapat korábbi szupersztárja, Dražen Petrović 1993. június 7-én, mindössze 28 évesen életét vesztette egy németországi közlekedési balesetben.) 1995-ben elnyerték a nyolcadik Euroliga serleget a szintén legendás nagyságokba emelt  Arvydas Sabonisnak köszönhetően, ahol a görög Olympiakos csapatát ütötték ki a fináléban.

A Madrid együttese még 1997-ben a Verona ellen diadalmaskodni tudott –  Dejan Bodiroga segítségével -, de a következő évtizedben nem tudtak több európai kupát nyerni.

De otthon még mindig sikerekre leltek, megnyerték 2000-ben és 2005-ben is a spanyol bajnoki trófeát, mindkettőt érdekes körülmények között. A klub nagy változásokon ment keresztül 2007-ben, amikor Joan Plaza-t előléptették a csapat edzőjévé és olyan játékosok segítették a munkáját, mint Louis Bullock, Felipe Reyes vagy Álex Mumbrú. A szezon végén a Madrid még egy bajnoki trófeát adott az eddig megszerzett kitüntetésekhez, az ULEB Kupát pedig úgy tudták elhódítani, hogy az utolsó 13 mérkőzésből 12-öt megnyertek, a finálét a litván Lietuvos Rytas ellen 75-87-re. A fővárosiak ebben a szezonban sem bízták a véletlenre a bajnoki trófea sorsát: megnyerték az alapszakaszt és bombaerősek maradtak a Palacio Vistalegre-ben, ahol végül ők emelhették magasba a 30. liga trófeájukat, legyőzvén legnagyobb riválisukat, az akkor még Winterthur FC Barcelona néven ismert katalán óriást. 2010/2011-es szezonban megtörni látszott az euroligás szerepléshez fűződő átok – hiszen utoljára 1995-ben érték el a Final Fourt, majd a végső győzelmet -, amikor is bejutottak a F4-ba, hol másutt mint Barcelonában. Azonban úgy tűnt rossz volt a csapat formaidőzítése, az elődöntőben és a bronzmérkőzésen is nagyarányú vereséget szenvedtek, így végül a negyedik pozícióban fejezték be az évet. Tavaly - négy év után ismét - Királykupa győztesekké váltak, a döntőben a Barcelona csapatát fektették két vállra, mondhatni nem meglepő helyen, Barcelonában.
A következő szezonban is nagy elvárásokat támasztanak a klubbal szemben, ahol olyan elismert játékosok, mint Pocius, Carroll, Begic, Mirotic, Rudy Fernandez, Reyes, Sergio Llull vagy éppenséggel Sergio Rodriguez szállhatnak harcba, mind a spanyol kupákért, mind az Euroligáért.

Összefoglalva e csapat történelmét megállapíthatjuk, hogy legalább fél évszázadon keresztül a Madrid, mint „zászlóvivő” volt jelen az európai kosárlabdában, összegyűjtve ezalatt 8 nemzetközi szinten a legmagasabban jegyzett (Euroliga) trófeát. A korai dominanciájukat kihasználva szintén egy érinthetetlen rekordot felállítva nyertek 30 bajnoki kupát és 23 Királykupát. És majdnem mindig, ha a Madrid nem játszott Európa top versenyében – Euroliga – akkor máshol képviseltették magukat és nyertek különböző kontinentális serlegeket, mint pl.: 4 Saporta, 1 Korac és egy ULEB kupát is.

A videót a Madrid legendás 80-as évekbeli, azon belül is egyik legnagyobb ikonjáról - Dražen Petrović- – választottam, ahol az egyik legemlékezetesebb madridi mérkőzését láthatjuk:

Hazai arénák

• Fronton Fiesta Alegre (1955–65) – Ez az épület állt rendelkezésre, amikor a csapat még úgynevezett nem boltíves csarnokban játszotta a meccseit.
• Colegio Maravillas (1965) – Ezt a csarnokot csak addig használták hazai mérkőzésekre, amíg el nem készült a versenyre – tenderre - kiírt új pavilon.
• Raimundo Saporta Pavilion (1966–86).
• Palacio de Deportes de la Comunidad de Madrid (1986–1998)
• Polideportivo Parque Corredor in Torrejón de Ardoz (1998–1999) – Egy szezonra használták a hazai mérkőzésekre, amíg a Raimundo Saporta Pavilion renoválása történt.
• Raimundo Saporta Pavilion (1999–04).
• Palacio Vistalegre (2004–napjainkig).

Madrid saját hallhatatlanok csarnokában szereplő nevek:

• Dražen Dalipagić, 1982–1983
• Antonio Díaz-Miguel, 1958–1961
• Pedro Ferrándiz, (edző), 1959–1962, 1964–1965, 1966–1975
• Dražen Petrović, 1988–1989 (A szupertehetséget a FIBA Halhatatlanok Csarnokában is feltűntették, valamint szintén a FIBA az „50 Valaha Volt Legnagyobb Játékosának” listáján is szerepel.)
• Arvydas Sabonis, 1992–1995

Visszavonultatott mezszám(ok):

• 10 Fernando Martín, 1981–1986, 1987–1989 (A rendkívül tehetséges Martín is szerepel a FIBA „50 Valaha Volt Legnagyobb Játékosának” listáján.)

Játékoskeret: