Hanga Ádám naplója (vol. 6)
Legutóbb azzal búcsúztam el tőletek, hogy csak pozitív dolgokról szeretnék beszámolni, hála istennek ez most megvalósulhat, leszámítva egy szerencsétlen sérülést. Ugorjunk vissza a keddi napra, ekkor léptünk pályára Pakson az elődöntős sorozat második találkozóján. A hazai pályán megszerzett 1 – 0-ás előnyünket úgy akartuk növelni, hogy elvesztettük előtte az egyik legjobb játékosunkat, Tony Crockert, akinek eltört a lába. Éppen ezért kettőzött erővel igyekeztünk felvenni a harcot, ami úgy gondolom, sikerült is, hiszen húsz ponttal tudtunk diadalmaskodni a rivális csarnokában. Igazi csapatként nyertük meg azt a derbit, szerintem ez kívülről is teljes mértékben látszódott, mi pedig belülről éreztük, hogy nagyon együtt van a társaság, hajtottunk, harcoltunk, ráadásul ez az eredményben is megmutatkozott. Mehettünk vissza Fehérvárra megvívni a harmadik mérkőzést, amitől előzetesen kissé tartottam, mert a csapatok sokszor hajlamosak elhinni hasonló szituációkban, hogy már eldőlt a párharc és ilyenkor szokott jönni a pofon, de hál’ isten profi módon álltunk hozzá ehhez a harmadik fellépéshez. Ez alkalommal is csapatként küzdve, egymást segítve tettük ki szívünket, lelkünket a pályára és újfent győzelmet ért az elszántságunk. Nagyon örülök annak, hogy 3 – 0-ával sikerült továbbjutnunk, mert szükségünk volt erre a kis pihenőre.
Kitérve Crocker sérülésére, pár dolgot megosztanék veletek. Tony természetesen nagyon szomorú volt, egy játékosnak rosszabbkor szinte nem is jöhet egy sérülés. Az egész évet végigjátszotta, végigküzdötte, amikor pedig jött volna az igazi tét, lesérült, ráadásul igen jól ment neki a játék a megelőző periódusban. Ám sajnos ilyen a sport, ez benne van a pakliban. Szomorúsága ellenére minden edzésre, mérkőzésre velünk tart, végigüli, megnézi, ahogy csak tud, mellettünk áll, tehát a csapatunk tagja maradt attól függetlenül, hogy kidőlt erre a playoffra. Egyébként pszichikailag egyre jobban van, már nevetgél, elvan, szerencsére. A mi szempontunkból pedig szintén rossz volt megélni a dolgot, főleg, hogy a nyitómeccs után ment mindenki haza, csak másnap tudtuk meg, hogy pontosan mi a baja Tonynak. Először nyilván minket is megütött ez a lábtörés, de attól jó egy csapat, ha az ilyen sérüléseket összességében ki tudják küszöbölni azzal, hogy a játékosok összefognak, illetve akár a helyébe lépnek. Előtte Hollis hasonló, igaz nem ilyen súlyos bajjal küszködött, az ő elvesztése is nagyon rossz volt, de most a harmadik mérkőzésre már ő is előrébb lépett, igencsak jól teljesített 25 pontjával.
Abszolút pozitív, szerintem, hogy csapattársunk, Jonathan Jones ilyen mértékben feljavult és az utóbbi találkozóinkon ennyire eredményesen tudott produkálni. Teljesen más jellegű gárda volt ez a Paks, mint a Falco, valójában jobban feküdt neki ez a fajta védekezés és sokkal többször meg tudtuk őt játszani. Úgy gondolom, az ASE centerei nem úgy védekeztek, ahogy kellett volna és Simivel ketten lényegesen több labdát tudtunk eljuttatni hozzá, de ő is összeszedte magát és a palánk alatt lényegesen eredményesebb tudott lenni.
Összességében a párharcot tekintve sokatoknak fura lehet, hogy ennyire simán jutottunk tovább. Az összes felkészülési meccsen, alapszakasz találkozóinkon veretlenek maradtuk velük szemben. Mi keményen védekeztünk minden alkalommal, náluk pedig nem volt egy olyan vezér, aki előlépjen, ha kell. Sales volt az egyetlen jól teljesítő ebben a sorozatban, szerintem hiányzott mellőle még egy ember, hasonló produkcióval. A legnagyobb gondjuk talán ez lehetett.
A saját performanszommal kapcsolatban azt remélem, lesz még jobb is, persze örülök nagyon, egyre inkább élveztem a játékot, jobban is ment egy picit, de mindig többet és többet akarok kihozni magamból. Úgy érzem, most már kezdem összeszedni a teljesítményem. Kellenek a hárompontosak, hála istennek egyre jobb százalékkal tudom őket értékesíteni meccsről meccsre, remélem, hogy ezt tudom tovább javítani, mert ezekre nagy szükség van.
A Szolnok és a Körmed csatájáról azt mondanám, hogy az Olaj jóval erősebb csapat, de azért a vasiak becsülettel harcoltak és az utolsó pillanatig kitették a lelküket a pályára. Őszintén szólva, eddig nagyon nem foglalkoztunk azzal a párharccal, csak a saját dolgainkkal voltunk elfoglalva. Majd a héten fogunk videózni, akkor nézzük vissza, hogyan is játszottak ők az elődöntős sorozatukban, tehát túl sokat nem tudnék mondani róluk, de az biztos, hogy a jobbik gárda ment tovább, elismerve egyúttal a körmendiek érdemeit is. 
Készülünk a Szolnok elleni, szombaton kezdődő döntőre, de nagyon rejtegetnivalók már nincsenek, szerintem. Mindkét csapat ismeri egymást, tudjuk a másik erősségeit, gyengeségeit. Szinte ugyanúgy fogunk készülni, mint eddig ebben a szezonban bármelyik mérkőzésre, attól függetlenül, hogy ez lesz a mindent eldöntő párharc. Nyilván mindenkiben lesz egy kis plusz motiváció, de ez a felkészülésünkön alapvetően nem változtat. Meglátjuk, mi fog kisülni a dologból. Nekünk mindenképp azt a játékunkat kell folytatnunk, amit elkezdtünk az elmúlt három meccsen, hogyha védekezésben és támadásban is így tudunk teljesíteni, akkor lesz esélyünk. Egy derbit mindenképpen nyernünk kell ahhoz Szolnokon is, hogy bajnokok tudjunk lenni. Én sem csinálok semmit másképp, egy egész hét áll rendelkezésünkre a felkészüléshez. Szerintem lesz több videózás, ki fogunk elemezni játékhelyzeteket, talán még a saját találkozóinkat is, ha esetleg valamiket elrontottunk, azokon miként lehetne javítani.
Végül kitekintésként Obie Trotter esetleges magyar válogatottá válásával kapcsolatban írnék pár sort, hiszen ez sokatokat figyelmét vonzotta az utóbbi napokban. Úgy vélem, egy nagyon jó játékosról beszélünk, úgyhogy mindenképpen erősítés lesz a nemzeti csapat szempontjából. Igazából lépést kell tartanunk a rivális csapatokkal, aztán meglátjuk, ez hogyan fog működni a gyakorlatban, én örülök a dolognak.
A szurkolónknak ezúton is szeretném megköszönni az eddigi biztatást! Úgy gondolom, ezt próbáltuk meghálálni azzal, hogy a szívünket, lelkünket kitettük a pályára és nyertünk. Továbbra is azt szeretnénk, hogy buzdítsatok minket, mert nagyon nehéz dolgunk lesz ebben a párharcban, azt viszont megígérhetem, hogy mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy több, mint egy évtized után újra bajnok legyen az Albacomp! Jövő vasárnap egy kellemes meglepetésről szeretnék beszámolni nektek!
Fotó(1.): fmh.hu
Fotó(2.): albakosar.hu
A Paks - Albacomp elődöntő második mérkőzésének összefoglalója:
{youtubejw width="100%"}zmZSVtFa3J8{/youtubejw}