Kezdődik az Euroliga! - C-csoport előzetes

Olympiakosz (görög):

A címvédőnél most messze sem sikerült olyan jól egyben tartani a keretet, mint egy éve ugyanilyenkor, hiszen elment a fiatal Kosztasz Papanokolau, méghozzá a Barcához, Kyle Hines pedig a CSZKA Moszkva színeiben folytatja pályafutását, ráadásul Pero Anticsot kivásárolta az Atlanta Hawks, így a montenegrói nagyember az NBA-ben próbál szerencsét idén. Josh Powell-t, a korábbi NBA-bajnokot nem tartotta meg a görög ezüstérmes, sőt, három további kiegészítőembert, Martynas Geceviciust, Doron Perkinst és Panajotisz Vaszilopuloszt is elvesztett a píreuszi had, ám a pótlék igazán minőséginek tűik.

A tavalyi olasz alapaszakasz-győztes Varese amerikai centere, Bryan Dunston kiváló pótléknak tűnik a palánk alatt, az ő megbízhatósága mellett pedig a Real Madridtól érkező szlovén torony, Mirza Begic is kaphat fontos perceket, pláne amikor a szerkezet azt megkívánja. A bolgár útlevéllel is rendelkező Cedric Simmons Olaszországból (Brindisi) tette át székhelyét és kapta meg élete lehetőségét, miután már évekkel ezelőtt kikopott az NBA-ből, továbbá sokan alulértékelik a belga-amerikai kettős-állampolgár, a sérülésből felépülőben lévő Matt Lojeski megszerzését is, pedig az Eb-ről lemaradó dobóhátvéd a felkészülés során igen jó teljesítményt nyújtott új kenyéradójánál, többek közt az International Cup megnyeréséhez is fontos kosarakkal járult hozzá. Jött még egy amerikai, a 205 centis Brent Petway, méghozzá egy görög kiscsapattól, az AGOR-tól, úgyhogy a keret egyrészről felfrissült, más megvilágításból viszont a maradó Szpanulisz, Law, Printezisz, Perperoglu, Mancarisz, Szlukasz, Mavroidisz, Kacivelisz sorral és az új sikeredzővel, Jorgosz Barcokasszal a padon minden esélyüket megtartották egy újabb komoly menetelésre, pláne, hogy jól tudjuk, náluk az utóbbi években nem a nagy nevek viszik a prímet, hanem sokkal inkább az egységükben lelhető az erejük. A csoportból való továbbjutás kötelező számukra akkor is, ha tudjuk, hogy általában "lassan" kezdik az idényeket, továbbá a rájátszásban is illene ott lenniük kétszeres címvédőként.

 

Unicaja Malaga (spanyol):

Az andalúzok tavaly megint egy hihetetlenül kaotikus idényt zártak le, melynek végén mérhetetlenül csalódásként a spanyol bajnokság rájátszásában sem lehettek ott, az Euroligában pedig úgy estek ki a Top 16-os kör végén, hogy a saját csoportjuk legjobb három helyezettjét egyaránt le tudták győzni idegenben! Otthon valamiért nem voltak képesek stabilan teljesíteni Jasmin Repesa mester tanítványai, egyszerűen sorra bukták a kötelező-, illetve nyerhető meccseket Krunoslav Simonék, nem is meglepő, hogy az idény végén jött is a Malagában már megszokott nagytakarítás. Ezt stílszerűen a horvát edzővel kezdték, akinek a helyét a korábban Sevillában és a Real Madridnál is komoly eredményeket elérő, de most közvetlenül Kaunasból érkező Joan Plaza vette át, akinek csapataira mindig is jellemző volt a kemény védekezés és az egység, úgyhogy ez egy igen minőségi váltásnak tűnik az Unicaja szemszögéből. A mester hozta is magával a litván bedobót, Mindaugas Kuzminskast, aki az Eb-n ugyan nem kapott sok szerepet, ám tavaly már megmutatta az Euroliga Top 16-os csoportkörében, hogy lehet rá komolyabb terheket is pakolni.

A horvát Zoric volt az átmenet a tavalyelőtti és a tavalyi keret között, ám őt most kivásárolta a török Fenerbahce, és honfitársa, Krunoslav Simon is ment, mégpedig a Lokomotív Kubanyhoz. Marcus Williams évközben megsérült, s ő hiába hozott extra performanszokat az Euroligában is, nála is voltak komolyabb gondok a kiegyensúlyozottsággal, így nem tartottak igényt a további szolgálataira. Megtartották viszont a Plazával a Cajasolnál már együtt dolgozó, s tavaly is kellemes meglepetést jelentő Earl Calloway-t, de Williams pótlására szerződtetett Tarence Kinsay-t nem marasztalták. A Sevillában Plaza kezei alatt szintén megforduló Txemi Urtasun is maradhatott a hátvédek közül, sőt, a szlovén Zoran Dragic is a Malaga játékosa maradt. Az Estudiantestől érkezett az uruguayi Jayson Granger, aki már letette a névjegyét ebben a ligában, s kiegészítőként vélhetően hasznos lehet majd itt is Calloway és Dragic mögött. Ryan Toolson személyében a tavaly az ACB Top 4-ig jutó Gran Canaria egyik legjobbját is elhozta az Unicaja, a kicsit sérülékeny maradó veteránnal, Sergi Vidallal és a bajnok madridiaktól elhozott Carlos Suarezzel együtt ez a perimétersor telítettnek és komplexnek tűnik, a spanyol bajnoki riválisokat tekintve nincs sokkal elmaradva ez a rotáció a Laboral Kutxáétól, az Euroligában (ahol az A-licence miatt idén is indulhat a gárda) pedig a viszonylag kellemes csoportellenfelekkel szemben is elég kell, hogy legyen egy továbbjutáshoz.

A palánk alatt még ennél is több változás volt az andalúzoknál, nem maradt a korábbi spanyol MVP, Andy Panko, aki a Fuenlabradához került, s említettük már a csapat legjobb magasemberének, Luka Zoricnak is a kivásárlását. A keveset használt Koszta Perovicsot sem marasztalták, a szerb center az orosz Jenyiszejnél folytatja pályafutását, a fiatal brazil projekt, Augusto Lima ezzel egy időben szintén szélnek lett eresztve, ő rá egyébként a Murcia csapott le. Ognjen Kuzmicot hiába akarta idénre beépíteni a csapatba Plaza mester, amint jött a bosnyák ifjonc, ki is vásárolta az ő draftjogait birtokló Golden State Warriors és már ment is az NBA-be, de a Realtól megszerzett brazil Rafael Hettsheimer szerződtetésével és a tapasztalt Fran Vazquez maradásával, valamint a szerb válogatott Vlagyimir Stimac szignóztatásával úgy ahogy megoldott az ötös poszt. Hármas-négyesben ott van a szintén új szerzemény Nik Caner-Medley, aki ugyan most az izraeli Maccabi Tel-Avivtól jött, ám a Valencia és az Estudiantes színeiben több sikeres évet lehúzott más a spanyol élvonalban is.

A dobogó harmadik foka a Malaga számára is abszolút reális célként fogalmazható meg a spanyol bajnokságban, az Euroligában pedig a Top 16-ba jutás alapelvárás lehet a Plaza-legénységgel szemben, de a rájátszásba kerülés sem lenne eget rengető meglepetés Calloway-éktől.

 

Montepaschi Siena (olasz):

A mögöttünk hagyott majd egy évtized (a trevisoi és bolognai klubok hanyatlását követően) hasonló esélylatolgatásai általában úgy indultak az olasz bajnoksággal kapcsolatban: Siena vagy Milano? Nos, ezúttal is indíthatnánk így, hiszen mindkét talján Euroliga reprezentáns esélyesként indul a rajtnál, a képlet azonban már mégsem ilyen egyszerű. A hazája bajnokságában hétszeres (!!!) címvédőként rajtoló Montepaschi Siena igencsak furcsa idény elé néz, a fő patrónusnak számító pénzintézet válsága már két éve érezteti hatását a toszkán klub büdzséjén: a 2011-ben még 18 millió eurós éves költségvetés folyamatosa apad, az előttünk álló évben ez már nem lesz több mint 7-8 millió euró. De ez még csak a kisebbik baj, az így is a sienai költségvetés jelentős részét álló bank már most bejelentette: 2014 nyarától teljesen „elzárja a  csapot”,  ez pedig a Montepaschi Siena számára a Benetton Treviso 2012-es drámájához és megszűnéséhez kísértetiesen hasonló szituációt, és nagyon sötét jövőképet vázol fel.

Persze még nem temetni, hanem méltatni és bemutatni igyekszünk az itáliai bajnokság címvédőjét, azt a címvédőt, amely vadonatúj kerete alapján akár újra scudettót ünnepelhet otthon, de már nem toronymagas esélyesként, hanem csak a több hasonló erősségű rivális közül egyként, míg az Euroligában a Top 16-ba jutás is mindenképp reális elvárás lehet vele szemben. A bajnok 12 fős profi keretében 9 új arcot találunk, mindössze az olasz válogatott és a bajnoki döntő mvp-je, Daniel Hackett, a veterán Tomas Ress, és az osztrák Benjamin Ortner maradt hírmondóként Sienában. Az új igazolások között van ex-NBA profi (Kim English – Detroit Pistons), egykor a magyar NB1-ben is pattogtató olasz-amerikai (Jeff Viggiano), a 2013-as NBA drafton 43.-ként kiválasztott ígéretes „rookie” (Erick Green), rutinos európai „vándormadarak” (Taylor Rochestie, Josh Carter), és már korábban Itáliában is kipróbált amerikai profik (Othello Hunter, Spencer Nelson).  Végül, de nem utolsósorban ki kell emelnünk, hogy a Milanóhoz távozó szakvezetőt, Luca Banchit eddigi segítője, Marco Crespi követi majd, vele próbálnak (újra) címet védeni Sienában.

Hogy terveiket siker koronázza-e, az még a jövő zenéje, de megítélésünk szerint az újfent kettős harcra (az Euroligára már Firenzébe költözik a toszkán gárda) készülő Hackették dolga talán sosem volt még ilyen nehéz az elmúlt majd 10 évben. Hiába a most is erősnek tűnő keret, a homályos jövőkép, és az egyre közeledő riválisok miatt ez a csapat éppúgy lehet 8., ahogy újra bajnok is Olaszországban, illetve kieső az első körben a nemzetközi porondon vagy akár rájátszás-résztvevő is.

 

Galatasaray (török):

Ergin Ataman hosszú évek óta a legsikeresebb török vezetőedző, ő relatíve fiatal kora ellenére óriási nemzetközi tapasztalattal bír, ráadásul az utolsó két bajnokságot is az ő csapatai nyerték Törökországban, ráűadásul ő az utolsó, aki török klubcsapattal európai trófeát tudott nyerni (2012, Eurochallenge, a Besiktassal). Már a tavalyi, bajnokságot nyerő Galatasaray sem rendelkezett gyenge játékoskerettel, de egy éves Euroliga-kihagyás után a vezetőség rátett egy lapáttal és elképesztően erős keretet hozott össze az isztambuli alakulatnál - érdekesség, hogy közülük sokan ott voltak már Ataman 2012-es Besiktasában is.

A tavalyi keretből megmaradt az Eb-t most kihagyó Milan Macvan, a visszavonló ex-Barcelonai Boniface N'Dong helyére pedig szintén a gránátvörös-kékektől igazoltak a törökök, méghozzá az óriási termetű Nathan Jawai-t, aki az utóbbi két évben már az Euroligában is lette a névjegyét. Az egykori NBA-s irányító, Carlos Arroyo is maradt, csak úgy, mint ex-Besiktasos csapattársa, Ersin Dagli. A fiatal NBA-draftolt ifjoncot, Furkan Aldemirt is meg tudták tartani, valamint a tapasztalt amerikai, Henry Domercant is lehúz még egy szezont a Galatával - ő már két éve, amikor a gárda utoljára szerepelt ezen a porondon, akkor is a csapat tagja volt Aldemirrel együtt. A tavaly a szezon közben érkező grúz Manuchar Markoishvili is ott van a fedélzeten, hasonlóan a török válogatott Ender Arslanhoz és a szintén már az előző évadban is itt pattogtató Jamont Gordonhoz.

Az újak közül Jawai-t és Erceget már említettük, de érkezett még a török Sinan Güler is, aki a rivális Efestől jött át. Ezt a csapatot elnézve nyugodtan kijelenthetjük, hogy alapelvárás a Galatával szemben a továbbjutás a Top 16-ból, sőt, a rájátszás elérése is abszolút realitás az Ataman-tanítványok számára - török átok ide vagy oda. Mivel az említett mester igen hatékony volt utóbbi szezonjaiban, így az sem lenne meglepő, ha a nemzetközi fronton is a Galatasaray végezne a legelőkelőbb helyen a török klubok közül idén, s ezzel a társasággal ha nem is arany-favorit a csapat, de a Final Fourba jutás sem tekinthető lehetetlen küldetésnek.

 

Bayern München (német):

A pár év alatt a semmiből felépített német kirakatcsapat szabadkártyásként már itt lehet az Euroliga mezőnyében is, pedig a döntőt sem sikerült elérnie tavaly a Bundesligában - úgy, hogy a fél német válogatott már akkor is a bajoroknál játszott. Idén viszont kellően be is erősítettek, Szvetiszlav Pesics mester az Alba Berlinnél tavaly áttörést jelentő idényt produkáló Nihad Djedovicra, a Crvena Zvezdától megkaparintott Borisz Szavovicsra, a Budivelniktől szerződtetett Malcolm Delaney-re, valamint a berliniek - Djedovic mellett - másik tavalyi vezérére, Deon Thompsonra is számíthat a tavalayról megmaradt Greene, Troutman, Benzing, Marin, Hamann ötösfogat mellett. Új szerzemény még a szintén az Albától elhozott Heiko Schaffartzik, valamint Yassin Idbihi is, tehát elmondható, hogy gyakorlatilag mindenkit megszerztek a tavaly szintén németként szabadkártyával Euroligázó Berlintől, ezen felül a szintén válogatott Lucca Staiger is a Bayern mezét viseli már.

Ha ebből a csoportból esetleg nem is tudják továbbverekedni magukat, az biztos, hogy könnyen üde színfoltjai lehetnek a ligának, ugyanis Robin Benzing és Nihad Djedovic személyében két elég fiatal vezérrel rendelkeznek, számukra remek kiugrási lehetőség ez az év - úgy is, hogy a bosnyák hátvéd nevét tavaly azért már sokan megismerték a berlini produkciói miatt, ám Benzing eddig a nemzetközi porondon "csak" a válogatott színeiben tehette le névjegyét.

Ahogy a fociban, úgy a kosárlabdában is kezd jellemző lenni, hogy a hazája bajnokságából összegyűjti az ászokat a Bayern, így került a csapathoz az Ulmnál már helyi legendának számító John Bryant és az Artalnd Dragonstól megkaparintott Bryce Taylor is, az előszezon alapoján pedig őket is a húzóemberek között leljük majd az évad során. Pesics mester kezében itt az újabb óriási lehetőség a dobbantásra, itt bravúrok árán ugyan, de továbbjuthat a gárda a Top 16-ba nem tűnik ugyanis lehetetlennek a Siena, Zielona Gora duú megelőzése és talán az Unicaja befogása sem, de elvárás nem lehet az újonccal szemben a Top 16, hiába is, hogy van bőven fiatalos lendület és potenciál is a keretben.

 

Stelmet Zielona Gora (lengyel):

Nem kis meglepetésre letasztított a lengyel trónról a korábbi Euroliga A-licences Prokomot a Zielona Gora és ezzel kvalifikálta is magát az idei kiírás alapszakasz-csoportkörébe. Ugyanakkor nincs mit túlozni, a gárdának majdnem az egész keretét le kellett cserélnie, de nem mondhatnánk, hogy a pótlás annyira rosszul sikerült volna, hiszen a Prokomtól el tudták hozni a válogatott Koszarek, Zamojski duót, Adam Hrycaniukot pedig a Valenciától, így a megszerezhető lengyeleket meg is szerezték, a légiósoknál pedig annak elelnére is elfogadható kontingenst hoztak össze, hogy helyi legendájuk, a már fiatalon visszavonultatott mezű Walter Hodge már Hanga Ádám csapattársa Vitoriában.

A lengyel útlevéllel is rendlkező Aaron Cel a Turowtól érkezett, az ex-NBA-s Christian Eyenga pedig a D-Ligából. RT Guinn nem igazá vált be a görög bajnok Panathinaikosznál, viszont itt vezér lehet, Craig Brackins viszont a Philadelphia 76ersben pattogtatott egy kis ideig, vele egyetemben Adrien Oliver is a D-Ligából érkezik. Russell Robinson a Turowból jött Cellel együtt, Spanyolországból szerződtették az Ausztrál David Barlow-t. A Szpartak Szentpétervár színeiben tavaly az Európa Kupában is szereplő Vlagyimir Dragicsevics bizonyos értelemben újra felépítheti magát a Zielona Goránál, az egyik maradó, a litván Mantas Cesnauskis pedig hiába nem ismert ezen a szinten, bőven lehet helye Mihialo Uvalin mester aktív rotációjában.

Összességében azt mondatjuk, hogy Oliver Sztevics, Quinton Hosley, Zbigniew Bialek, Lukasz Seweryn és a már említett Hodge elvesztése nem sokáig lesz fájó, ugyanis az érkezők minőségben és mennyiségben bőven pótolhatják a távozókat, köztük a fiatal irányítónak, Erving Walkernek és a rutinos maradónak, Marcin Srokának helye sem biztos, hogy lesz a vezérek közt. Minden győzelem meglepetés lehet ettől a gárdától, bár hazai környezetben a Siena és a Bayern ellen lehet keresnivalója a lengyel bajnoknak. Bőven benne van, hogy nem lesz pofozógép az újonc.