Olimpia - Bemutatkozik a B-csoport (1.)

Olimpiai felvezetőnk a harmadik állomásához érkezett, ezúttal az B csoport három együttesét, Ausztráliát, Nagy-Britanniát és Kínát vizsgáljuk meg. Mint ismeretes, a csoport hat indulója közül négyen jutnak tovább a negyeddöntőkbe, ebből a trióból pedig két együttesnek van erre reális esélye, Kína azonban mindig egy kissé sötét ló - idén ez különösen igaz. Lássuk a három ország történelmét, felkészülését és jelenlegi csapatait.

AUSZTRÁLIA

FIBA-tagság kezdete: 1947
Olimpia: 13 (1956-2012). Legjobb helyezésük: 4. (1988, 1996, 2000). 2008-ban: 7.
Világbajnokság: 10 (1970-2010). Legjobb helyezésük: 5. (1982, 1994). 2010-ben: 10.
Csendes-óceáni bajnokság: 19 (1971-2011). Legjobb helyezésük: 1. (17 alkalommal). 2011-ben: 1.

FIBA-rangsor: 5.

Becenevük: Boomers (Kenguruk)

Történet

Az ausztrál szövetség 1947-ben lett a FIBA tagja, ám első nemzetközi megmérettetésükre a nagy távolságok és a gyerekcipőben járó ausztrál kosárlabda miatt 1956-ig kellett várni, amikor a hazai rendezésű (Melbourne) olimpián nézhettek először szembe komolyabb ellenfelekkel (12. helyen végeztek, csak Szingapúrt és Thaiföldet tudták megelőzni). A gyenge kezdést aztán a hatvanas években komoly hullámzások követték, hiszen 1960-ban és 1968-ban ki sem jutottak az Olimpiára, 1964-ben viszont Lindsay Gaze vezetésével 9. helyen végeztek Tokióban. A Gaze név még sűrűn fel fog bukkanni az ausztrál kosárlabdához kapcsolódóan…

1970-ben először kvalifikálták magukat a világbajnokságra, de mindössze Egyiptomot tudták legyőzni. 1972 az első nagy fordulópont az ausztrál kosárlabdában. Lindsay Gaze már mint szövetségi kapitány vezette a válogatottat, akik Münchenben az olimpián 9. helyen végeztek – ám ami ennél fontosabb: kitörtek az egzotikus távoli pofozógép szerepéből. Spanyolországtól és Csehszlovákiától is kis különbséggel kaptak ki, kis híján bejutottak a legjobb nyolcba, és Eddie Palubinskas révén a torna második legmagasabb pontátlagú játékosa erősítette őket.

A következő időszakban tovább javultak az eredményeik: 1976-ban Montrealban Palubinskas lett a pontkirály, 269 pontja olimpiai rekordnak számított. Ráadásul Ausztrália története során először jutott be a legjobb nyolc közé (8. helyen végeztek). Az 1978-as világbajnokságon már 7. helyen – és mindössze 105-101-re kaptak ki a későbbi aranyérmes Jugoszláviától! Az 1980-as moszkvai olimpián 5 győzelemmel és 2 vereséggel zártak, ám hiába győzték le a későbbi ezüstérmes Olaszországot is, egy körbeverés miatt csak a 8. helyen végeztek. Az 1982-es világbajnokságon vigasztalódtak, az 5. helyre futottak be, és végképp felhelyezték a kosárlabda-térképre hazájukat.

1984 fontos dátum a válogatott életében. Los Angelesben mutatkozott be a nagyvilágnak Phil Smyth és a 19 éves Andrew Gaze, Lindsay Gaze fia, aki a következő években az NBA-n kívüli világ egyik legjobb kosárlabdázójának számított (a 90-es években pár meccs erejéig az NBA-ben is megfordult). Az sem elhanyagolható, hogy Spanyolországgal ki-ki meccset vívhattak az elődöntőbe kerülésért, és mindössze 8 ponton múlt – végül így is legjobbjukat, egy 7. helyet hoztak.

Az 1986-os rossz VB-szereplés (erős csoport, 17. hely) után a Boomers Tokióban robbantott. Ennek a csapatnak már tagja volt a későbbi Chicago Bulls center, Luc Longley is, ám a sztár Gaze volt, akinek vezérletével az auszik a negyeddöntőig meneteltek, ahol nagy csatában megverték a spanyolokat! A jugoszlávok és az amerikaiak már túl erősnek bizonyultak, ám az ausztrál válogatott így is a 4. helyen végzett.

Az 1992-es hatodik hely után Gaze vezetésével, és az új csillag, Shane Heal segítségével az 1994-es VB-n beállította legjobb eredményét a válogatott: 5. helyen végeztek, Gaze pedig a torna legjobb dobójának bizonyult. Ekkor élte legsikeresebb korszakát a válogatott: 1996-ban és 2000-ben is hajszál választotta el őket az olimpiai éremtől, mindkétszer 4. helyen végzett a csapat. 1996-ban a negyeddöntőben Tony Ronaldson hihetetlen hárompontosa volt a legemlékezetesebb momentum (Horvátországot győzték le vele!), míg Sydney-ben hazai pályán az, hogy a csapat az első két meccs elvesztése után is fel tudott állni.

2000 óta visszafogottabb sikereket ér el a válogatott, a közvetlen élmezőny mögött vannak – ám Ausztrália azon kevés országok egyike, amely NBA-draftelsőt adott a center Andrew Bogut személyében (2005).

Esélyek

Bogut ugyan térdsérülése miatt nem állhat a csapat rendelkezésére, ám ettől függetlenül alapelvárás a 8 közé kerülés, különösen azért, mert a gyengébb csoportba kerültek. Nagyon fontos lesz a Brazília elleni nyitómeccs, amelyet ha sikerül hozniuk, tulajdonképpen meglesz a továbbjutás: Kína és Nagy-Britannia ellen is inkább ők az esélyesebbek, ha ezt a két meccset is szállítják, 3. helyen végezhetnek a B-csoportban. Oroszország és különösen Spanyolország már nagyon kemény dió lesz, ugyanakkor az oroszok irányítógondjaik miatt meglephetőek.

A keret, mint lentebb látható, nagyrészt Euroliga- és ACB Liga menőkből áll, legalább 4-5 játékos komoly csapatok húzóembere - nem beszélve a villámgyors NBA-profiról, Patty Millsről, aki fiatal kora ellenére már Pekingben is ott volt, és a válogatott egyik motorja.

A palánk alatt David Andersen az Euroliga egyik legjobb magasembere az elmúlt 10 évben, a veterán csapatkapitány Nielsen pedig Oroszországban pattogtat. Itt nagy kérdőjel a Pana centerének, Maricnak az állapota, aki sérüléssel bajlódik – ha felépül a rajtra, kiváló háromfős rotációval dolgozhat Brett Brown (aki nem mellesleg Gregg Popovich egyik segítője a Spursnél). Mellettük Aron Baynes is NCAA-t és Euroligát megjárt erőcsatár.

Kiscsatárban még ennél is nagyobb a bőség, hiszen Brad Newley fantasztikus kezét hétről hétre megcsodálhattuk az ACB Ligában, de az otthon játszó Worthington is általában jól teljesít a válogatottban, David Barlow pedig hosszú évek óta Spanyolországban kosarazik. A kezdő hátvédek sem nyeretlen kétévesek, hiszen Mills mellett a Barcelona csillaga, Joe Ingles keseríti majd meg az ellenfelek életét. A nemzetközileg is magasan jegyzett játékosok mögött talán itt van egy kis űr, bár Gibson megbízható játékmester 10-15 percre, az alig 21 éves Matthew Dellavedova pedig az NCAA-ben csiszolódik (Millshez hasonlóan a Saint Mary’s-ben).

Ausztrália elsősorban a minőségre, és nem a mennyiségre törekedett a felkészülés során, Kína és a görög B-válogatott három-háromszori legyőzése után július közepén érkeztek meg Európába, ahol mindössze négy összecsapást vívtak az olimpia előtt. Az ellenfelek névsora viszont veretes, hiszen Spanyolországgal kétszer, Brazíliával és Franciaországgal egyszer-egyszer mérkőztek meg, és törekedtek arra, hogy teszteljék a csapatot sorozatterhelést szimulálva (back-to-back mérkőzéseket vívtak). A spanyoloktól mindkétszer mindössze 6 ponttal kaptak ki, a nagyon erős francia csapatot 2 ponttal megverték. Mondhatnánk, hogy hoppá - ha nem lenne még ott egy 16 pontos zakó Brazíliától, akik csoportellenfelek, és a papírforma szerint egyik nagy ellenfelük lesz a továbbjutásért folyó harcban. Az mindenesetre nagyon biztató, hogy a négy meccsen négy különböző játékosuk (Newley, Mills, Andersen, Ingles) érte el a legtöbb pontot - a jelek szerint minden húzóemberüket sikerül formába hozniuk a Játékok kezdetére. Egy biztos: Ausztráliának Bogut távollétében is top8-as csapata van, mi is negyeddöntőbe várjuk őket - onnan viszont kisebb csoda kellene a 4 közé jutáshoz.

A keret tagjai:

4 – Peter Crawford – Townsville Crocodiles (Ausztrália)
5 – Patrick ’Patty’ Mills – San Antonio Spurs (NBA)
6 – Adam Gibson – Gold Coast Blaze (Ausztrália)
7 – Joe Ingles – FC Barcelona Regal (Spanyolország)
8 – Brad Newley – BC Valencia – (Spanyolország)
9 – Matthew Delladova – Saint Mary’s (NCAA)
10 – David Barlow – CB Murcia (Spanyolország)
11 – Mark Worthington – Gold Coast Blaze (Ausztrália)
12 – Aron Baynes – Ikarosz Kallitheasz (Görögország)
13 – David Andersen – Fenerbahce (Törökország)
14 – Matthew Nielsen – Khimki Moszkva (Oroszország) – csapatkapitány
15 – Aleks Maric – Panathinaikosz (Görögország)

Szövetségi kapitány: Brett Brown (San Antonio Spurs)

A kezdőötös várható összeállítása:
Mills-Ingles-Newley-Nielsen-Andersen

Sorsolás:

2012. július 29. vasárnap, 12:15: Ausztrália - Brazília
2012. július 31. kedd, 12:15: Ausztrália - Spanyolország
2012. augusztus 2. csütörtök, 12:15: Ausztrália - Kína
2012. augusztus 4. szombat, 21:00: Ausztrália - Nagy-Britannia
2012. augusztus 6. hétfő, 10:00: Ausztrália - Oroszország

NAGY-BRITANNIA

FIBA-tagság kezdete: 2005
Olimpia: 1 alkalommal (1948.)
Világbajnokság: nem szerepelt még
Európa-bajnokság: 2 alkalommal (2009, 2011.)

FIBA rangsor: 43.

Nagy-Britannia kosárlabda válogatottja még soha nem kvalifikálta magát az Olimpiára. de így is második alkalommal szerepel majd az Ötkarikás Játékokon. Az első fellépésüket is csak annak köszönhették, hogy ők rendezték a világ sortolóinak legnagyobb seregszemléjét 1948-ban (1908-ban ugye még nem volt kosártorna a programban). A brit válogatott nem tekint vissza nagy múltra, miután csak 2005. december 1-én alakult meg Anglia, Skócia és Wales együttműködéséből azon céllal, hogy legyen egy ütőképes csapatuk a nemzetközi mezőnyben. Az ezt megelőző időben az angolok szerepeltek a legjobban a három nemzet közül, négyszer jártak EB-n, legutoljára 1981-ben, de a 12 csapatos tornán egyetlen másik együttest sem tudtak megelőzni. Az új csapat megalakulását követően az első cél az A-divízóba való feljutás volt, amit sikeresen teljesítettek is, így 2008-ban részt vehettek az Európa-bajnoki selejtezőkön. A gárda meg sem állt a lengyelországi kontinenstornáig, ott azonban a spanyol-szlovén-szerb trió közül egyet sem tudott legyőzni a csoportkörben, de az ellenfelek erejét és akkori formáját jól jelzi, hogy mindhárman elődöntőt játszottak a 2009-es viadalon. Egy évvel később Magyarországgal egy csoportban szerepeltek a selejtezőkön, majd a 2011-es EB-n a házigazda Litvánia, a címvédő Spanyolország és a VB ezüstérmes Törökország is kifogott rajtuk, de Portugália és Lengyelország ellen már győztesen jöhettek le a pályáról. Az év tartogatott azonban ennél sokkal fontosabb eseményt is a számukra, mert a FIBA tavaly márciusban szavazott arról, hogy a frissen létrejött brit kosárválogatott elindulhat-e egyáltalán házigazdaként az olimpiai tornán. Végül 17-3 arányban a részvétel mellett tették le a voksukat, de volt egy kikötésük is, még pedig, hogy 2012. június 30-ig el kell döntetniük, hogy a riói játékok után is egy zászló alatt szerepel a három nemzet, vagy külön utakon folytatják. Wales bő egy hónapja jelezte szándékot, hogy szeretne kiválni a trióból, mert az ország kosárlabdáját nem viszi előbbre a közös munka, tekintve, hogy egyetlen walesi sem szerepel jelenleg a válogatottban.

Mint ahogy nem lesz ott két NBA-s játékos sem a házigazdák keretében, nevezetesen Ben Gordon és BJ Mullens. A Bobcats centere nagyon szeretett volna ott lenni, az ő állampolgársági papírjait emiatt tették rendbe, de sajnos sérülése nem jött rendbe időben, ezért le kellett mondania Finch kapitánynak az ő szolgálatairól. A Londonban született Ben Gordon pedig sokáig úgy volt, hogy ott lehet a csapattal, ám számára a csapatváltás és az új klub (szintén a Charlotte Bobcats) tett "keresztbe", pedig vele és Mullens-szel együtt egy egészen más erősségű válogatottról beszélhettünk volna.

Nagy érvágás ez az amúgy a Houston Rockets segédedzői posztját betöltő Chris Fintchnek, de így sem maradnak igazán nagy nevek nélkül a britek. A csapat legnagyobb sztárja a Chicago Bulls ásza, Luol Deng. A brit válogatott sikerei gyakorlatilag egybeköthetőek a nevével, mert azóta vívta ki az A-divíziót és az EB-szereplést is a nemzeti együttes, amióta a szudáni születésű játékos magára öltötte a gárda mezét. Ha neki megy a játék, akkor okozhat Nagy-Britannia meglepetést a tornán, de ha betlizik, akkor nagyon meg lesz lőve ez a válogatott, hiába akad még nagyszerű játékos a keretben. Az egyik ilyen a Malagából Portlandbe költöző Joel Freeland, aki egyéni mutatóit tekintve jó szezont zárt a spanyolokkal, ám a csapattal mind az ACB-ben, mind az Euroligában csalódást keltően szerepeltek. Nem úgy az ex-NBA-s (Raptors, Hornets) Pops Mensah-Bonsu, aki a török Besiktassal megnyerte az Eurochallange versenysorozatát és a négyes döntő MVP-je lett. Kieron Achara neve ismerős lehet a honi kosárrajongóknak, ugyanis ő a tavalyi szezonban Hanga Ádám csapattársa volt az Assignia Manresa együttesében és hasznos játékkal járult hozzá a katalán kiscsapat bravúrjaihoz. Daniel Clark is Spanyolországban edződött tavaly, a magasember az Estudiantes egyik alapembere volt, de a csúfos szerepléstől ő sem tudta megmenteni a nagy múltú klubot. Maradva az Ibériai-félszigeten, a Zaragoza 212 centis óriása, Robert Archibald legfeljebb elrettentő tényező lehet majd a gárdában, sok vizet, nem valószínű, hogy fog zavarni, maximum Freeland pihenőideje alatt kell majd tartania a frontot Eric Boatenggel karöltve. Két amerikai egyetemet megjárt játékosa is van a keretnek, Kyle Johnson Brooklynban végezte el az iskolát, míg Andrew Lawrence a Charleston padjait koptatja jelenleg is, az ő játékuk még nagyot lendíthet a csapaton a hátvéd posztokon. Mike Lenzly és Nate Reinking segíthetnek még a Deng-Freeland-Mensah Bonsu tengelynek a pontszerzésben, de nekik csak kiegészítő szerepük lesz a három sztárjátékos mellett, akárcsak az odahaza pattogtató Andrew Sullivannnek.

A nyári felkészülésük a lejátszott edzőmérkőzéseket tekintve nem mondható túl sikeresnek, miután 2-11-es mérleggel vágnak neki Londonnak a britek. Amerikai túrával kezdtek Dengék júniusban, ott Nigéria egyszer, míg Litvánia és Oroszország kétszer verte el őket, majd hazatérve Európába Franciaországgal és Spanyolországgal szemben is szoros csatában maradtak alul. Ezután jött két mérkőzés Portugália ellen, melyet sikerrel vettek Sheffieldben az Olimpia házigazdái, majd következett az Egyesült Államok és egy méretes zakó. A felkészülési mérkőzések sorát aztán Belgiumban zárták, ahol a házigazdák mellett Tunézia is elpáholta Freelandéket.

Az utóbbi két vereség már aggasztó lehet Nagy-Britannia számára, pláne egy héttel a Játékok kezdete előtt, de az előtte lévők korántsem, hiszen bombaerős csapatokkal találkoztak a nyár alatt és az oroszok, valamint az amerikaiak kivételével mindenkivel szoros partit játszottak. A helyzetük nem túl rózsás Londonban, rendező nemzetként megkapták a lehetőséget a bizonyításra, de az esélyeikről az is sokat elárul, hogy övék a legalacsonyabb FIBA rangsorolás a résztvevő országok közül. Ausztráliát és Kínát kellene elsősorban megverniük, hogy továbblépjenek a csoportból, erre a hazai publikum buzdításával lehet is némi esélyük, de a papírforma nem mellettük szól.

Ígérni ugyan nem tudjuk, de minden bizonnyal a torna alatt pár exkluzív anyaggal szolgálhatunk majd a britek háza tájáról, ugyanis Kieron Achara, Hanga Ádám manresai (ex)csapattársával szerkesztőségünk online kapcsolatban áll, a magasbedobó pedig készségesen nyilatkozik portálunknak, s akár a segítségével még mást is meg tudunk majd szólítani a rendező ország válogatottjából.

A keret tagjai:

Kieron Achara – jelenleg csapat nélkül
Robert Archibald – CAI Zaragoza (Spanyolország)
Eric Boateng – Peristeri (Görögország)
Daniel Clark – Asefa Estudiantes Madrid (Spanyolország)
Luol Deng – Chicago Bulls (USA)
Joel Freeland – Portland TrailBlazers (USA)
Kyle Johnson – Ilysiakos (Ciprus)
Andrew Lawrence – College of Charleston (NCAA – USA)
Mike Lenzly – CEZ Nymbruk (Csehország)
Pops Mensah Bonsu – Besiktas (Törökország)
Nate Reinking – Mons (Belgium)
Andrew Sullivan – Mersey Tigers (Anglia)

Sorsolás:

2012. július 29. vasárnap, 21:00: Nagy-Britannia - Oroszország
2012. július 31. kedd, 17:45: Nagy-Britannia - Brazília
2012. augusztus 2. csütörtök, 21:00: Nagy-Britannia - Spanyolország
2012. augusztus 4. szombat, 21:00: Nagy-Britannia - Ausztrália
2012. augusztus 6. hétfő, 17:45: Nagy-Britannia - Kína

KÍNA

FIBA-tagság kezdete: 1974
Olimpia: 8 (1984-2012). Legjobb helyezésük: 8. (1996, 2004, 2008).
Világbajnokság: 8 (1978-2010). Legjobb helyezésük: 8. (1994). 2010-ben: 16.
Ázsia-bajnokság: 19 (1975-2011). Legjobb helyezésük: 1. (15 alkalommal). 2011-ben: 1.

FIBA-rangsor: 10.

Történet

Kína igen érdekes utat járt be az olimpiai játékok történetében – kevesen tudják, de már az első (nem bemutató-jellegű) olimpiai tornán részt vett 1936-ban a válogatott, majd a következő, 1948-as játékokról sem hiányoztak. Ezzel majdhogynem egy időben viszont Mao Ce-tung kommunista rezsimje vette át a hatalmat, a polgári vezetés pedig Tajvanra menekült – ezek a hatalmi viszonyok azóta is fennállnak.

Az 1940-es évek végétől a kommunista Kína az 1970-es évekig nem csak a világ, de Ázsia kosárlabda-térképéről is hiányzott. Az első jelentősebb nyitás a Nyugat felé azonban a kosárlabdát érintette. A FIBA-tagság megszerzése után rögtön megnyerték az Ázsia-bajnokságot 1975-ben – amit zsinórban további négy bajnoki cím követett. Az ázsiai sikersorozat azóta is tulajdonképpen töretlen, hiszen a lehetséges 19 alkalomból 16-szor Kína válogatottja nyerte a tornát.

Első ’újkori’ olimpiájuk éppen az 1984-es, Los Angelesben rendezett volt, ahol a Szovjetunió és az ún. keleti blokk (Románia kivételével) bojkottálta a rendezvényt. Ettől kezdve napjainkig Kína egyszer sem hiányzott az olimpiai mezőnyből, ám egészen 1994-ig az egyik pofozógép szerepét töltötték be. Ekkor történt az első igazi előrelépés: bejutottak a legjobb 8 közé a kanadai világbajnokságon, majd mindezt megismételték az 1996-os olimpián is – érdekesség, hogy ez a mérföldkő is az Egyesült Államokhoz, Atlantához kapcsolható. Ebben a csapatban már feltűnt a korszak emblematikus ’kínai figurája’, Wang Cse-cse, aki egyébként még a jelenlegi, 2012-es olimpiai csapatnak is kezdőcentere lesz.

Persze a két dátum között eltelt 16 évben is történt egy s más. Először is, Wang személyében 1999-ben ledraftolták az első kínai játékost. 20 évvel korábban teljesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy a baloldali szakzsargonban 'proficirkusznak' nevezett bajnokságokban súlyos dollármilliókkat keressenek Kína büszkeségei, Wang azonban már a kínai profibajnokságból (CBA) érkezett! 2002-ben már draftelsőt is adtak, Jao Ming személyében. Ironikus, de az NBA-sztár Ming tulajdonképpen egy pártdöntésnek köszönheti életét: a legjobb kínai férfi és női kosaras kényszerházasságából született.

Ming vezetésével Kína jóval markánsabban megjelent a kosárvilág porondján, hiszen sztárjátékosuk révén 2004-ben és 2008-ban is 8. helyen végeztek a Játékokon – az igazi áttörés (elődöntő) azonban nem sikerült nekik, és Jao Ming kényszerű visszavonulása miatt most még a legjobb 8 is távoli célnak tűnik. Egy biztos: a kínai kosárlabda erősödik, a CBA-ben már Euroliga-szint felett fizetik meg az amerikai sztárjátékosokat, és előbb-utóbb érvényesül majd a ’lassú víz partot mos’ elve – mint annyiszor Kína történelmében.

Esélyek

Az aktuális keret húzóembere egyértelműen Ji Jianlian. A kiscsatár-erőcsatár átmenet jó néhány évet lehúzott már az NBA-ben, tehetségéhez nem fér kétség – azonban Minghez hasonlóan nagyon sérülékeny, ami nem előny egy NBA-szerződésnél, hiába áll mögötte nagyjából másfél milliárd ember. Mellette a két kisember, Sun Yue és Liu Wei neve hangozhat ismerősen, előbbi az NBA-ben is megfordult (Lakers), utóbbi pedig már a 2004-es olimpián is ott volt. Mellettük mindenképp meg kell említeni Wang Cse-cse (Wang Zhi Zhi) nevét, illetve Csu Fancsou-ét (Zhu Fangyu), akik nagyon régi motorosok már a nemzeti csapatban.

Mellettük erőteljes fiatalításba kezdett Bob Donewald szövetségi kapitány (ő egyébként hosszú évek óta klubedző Kínában, édesapja neves NCAA-szakember volt), így érdemes lesz figyelni Guo Ailun, Csu Peng, Csen Csianghua és Ding Jinhui játékát is: valószínű, hogy a jövő kínai válogatottjának alapembereit látjuk majd, akik az NBA-be is átkerülhetnek. Aki kuriózum lehet, az Csang Csao-csu (Zhang Zhaxou): Jao Ming visszavonulásával ő az egyetlen, 220 centiméter feletti kínai válogatott (221 cm egészen pontosan).

Az előkészületi meccsek nem árultak el sokat a csapat erejéről, hiszen mindössze egy komolyabb ellenféllel, Ausztráliával mérkőztek meg a felkészülési időszakban (akik mellesleg csoportellenfeleik is) - három meccsből egy szoros és két sima vereség a mérleg - mindez még júniusban történt. Egy másik olimpiai résztvevőt, Tunéziát 85-54-re verték, ám ez sokat nem árul el arról, milyen formában érkeznek Londonba. Igen sok B-válogatottal találkoztak, amelyek többségét simán verték ugyan, de ezen alkalmi társulások erejét mindig nehéz felmérni. Az jellemző, hogy elsősorban a délszláv csapatokat részesítették előnyben, amelyek egyébként kiválóan alkalmasak arra, hogy a kínai válogatott számára hajtós, kemény és képzett ellenfelek legyenek - úgy véljük, hogy a kínaiak csapatjátéka ezúttal is jó lesz. Nagy kérdés azonban, hogy mindez mire lesz elég egy olyan csoportban, ahol nem lesz számukra könnyű meccs, és egyetlen esetben sem ők az esélyesek.

A keret tagjai:

Chen Chianghua – Guandong Southern Tigers (Kína)
Ding Jinhui – Zheijang Wanma Cyclones (Kína)
Guo Ailun – Liaoning Hunters (Kína)
Liu Wei – Shanghai Sharks (Kína)
Sun Yue – Beijing Aoshen Olympian Ducks (USA)
Wang Shipeng - Guandong Southern Tigers (Kína)
Wang Zhizhi – Bayi Rockets (Kína)
Ji Jianlian - Dallas Mavericks (NBA)
Yi Li – Jiangsu Dragons (Kína)
Zhang Zhaoxu – Shanghai Sharks (Kína)
Zhou Peng - Guandong Southern Tigers (Kína)
Zhu Fangyu - Guandong Southern Tigers (Kína)

Szövetségi kapitány: Bob Donewald

A kezdőötös várható összeállítása:
Liu Wei-Sun Yue-Zhu Fangyu-Ji Jianlian-Wang Zhizhi

Sorsolás:

2012. július 29. vasárnap, 17:45: Kína - Spanyolország
2012. július 31. kedd, 10:00: Kína - Oroszország
2012. augusztus 2. csütörtök, 12:15: Kína - Ausztrália
2012. augusztus 4. szombat, 17:45: Kína - Brazília
2012. augusztus 6. hétfő, 17:45: Kína - Nagy-Britannia

A holnapi nap folyamán következik felvezetőnk utolsó része, amelyben a B csoport másik három csapatát vizsgáljuk, majd külön posztban a TV közvetítésekről is szót ejtünk.