Vb 2014: Bemutatkozik a B-csoport
Augusztus 30-tól Spanyolország ad otthont a 17. férfi kosárlabda világbajnokságnak. A torna kezdete előtt végigjárjuk a csoportokat, bemutatjuk a résztvevő országok történelmét, kvalifikációjukat, valamint felkészülésüket. Ma a B-csoportban szereplő csapatokról, Horvátországról, Görögországról, Puerto Ricóról, a Fülöp-szigetekről, Szenegálról, és Argentínáról olvashattok.
Tegnap az A-csoport bemutatásával nyitottuk a beharangozók sorát, a cikket ITT elolvashatjátok.
ARGENTÍNA
FIBA-tagság kezdete: 1932
Olimpia: 6 alkalommal. Aranyérmes: 2004., Bronzérmes: 2008
Világbajnokság: 13 alkalommal. Aranyérmes: 1950., Bronzérmes: 2008.
Amerika-bajnokság: 16 alkalommal. Aranyérmes: 2001, 2011. Ezüstérmes: 1986, 2003, 2005, 2007. Bronzérmes: 1980, 1993, 1999, 2009, 2013.
FIBA rangsor: 3.
Történelem:
A világbajnok generációként emlegetett csapat az 1950-es, első, s egyben hazai rendezésű Világbajnokságon veretlenül jutott el az aranyéremig. A tornát megelőzően éheztek már a sikerre az argentinok, ugyanis két-két ötödik és harmadik hely jutott csak nekik a Dél-amerikai bajnokságon. Pedig ezt megelőzően kilenc tornából hétszer jutottak döntőbe, melyek közül ötöt nyertek meg. Ezt követően közel harminc éves böjt jött az argentin kosárlabdában, ami a nemzetközi megmérettetéseket illeti. A legsötétebb korszak az 1970-82 közötti periódus volt, ugyanis csak egy világversenyre jutottak ki ebben az időszakban. Érkeztek ugyan regionális sikerek, de a nagy áttörés váratott magára, egészen az ezredfordulóig. 2001-ben, a Chilében rendezett Dél-amerikai bajnokságot veretlenül, kilenc győzelmet aratva nyert meg az a csapat, mely a 2001 augusztusában első Amerika-bajnokságát nyerte meg, saját közönsége előtt, veretlenül. Egy évvel később a Világbajnokságon az argentin válogatott tudta elsőként legyőzni a már NBA sztárokból álló, hazai pályán játszó Egyesült Államokat. Itt játszhatott 1950 után újra döntőt a válogatott, ám Jugoszlávia megállította őket, be kellett érniük az ezüstéremmel. Ekkor még kevesen gondolták, hogy mekkora csodát készített elő ez a világverseny. 2004-ben Athén adott otthont az olimpiai játékoknak, ahol a Nocioni, Ginóbili, Hermann, Oberto, Scola, Delfino nevével fémjelzett csapat a csoportmeccseken látott botladozása után oktatta a többi csapatot, köztük az Egyesült Államok válogatottját is, melyet az elődöntőben nyolc pontos különbséggel győzött le. A döntőben az olaszok már nem tudták feltartóztatni az ellenállhatatlanul kosárlabdázó argentinokat. Pekingben bronzig, Londonban a negyedik helyig jutottak a kék-fehérek, ám nagy kérdés, hogy mi lesz velük a 2014-es Világbajnokságot követően. Lesznek-e új játékosok, akik a pályafutások végéhez közeledő ikonok helyébe tudnak lépni?
Kvalifikáció:
Argentína a tavalyi Amerika-bajnokságon elért harmadik helyének köszönhette, hogy kijutott a Világbajnokságra. Erről a tornáról a legjobb négy együttes kvalifikálta magát Spanyolországba, tehát az elődöntőbe jutással már minden válogatott célba ért. Érdekesség, hogy a középdöntőből csak azért juthattak tovább, mert a csoportmérkőzések során legyőzték Venezuelát. A későbbi győztes Mexikótól egy hatalmas negyedik negyedbeli leolvadás után kaptak ki az elődöntőben, de a bronzmeccsen már javítani tudtak Scoláék, érmet szeretek a Dominikai Köztársasággal szemben.
Felkészülés:
Ginóbili kiválása miatt egyértelműen a Scola - Nocioni - Hermann tengelyre épül az argentin csapat. A San Antonio Spurs kiválósága mellett még egy nagy hiányzót kell megemlítenünk, Carlos Delfinót, aki a teljes elmúlt szezont kihagyta sérülés miatt. Nagy segítség lehet a rutinos játékosok mellett a Penarol irányítója, az argentin bajnokság 2012-es döntő MVP-je Campazzo. Kérdés, hogy egyenletesen osztja-e el az ő és Prigioni játékperceit Julio Lamas szövetségi kapitány. A csapat 50%-os mérleggel, négy győzelemmel és négy vereséggel tudta le a felkészülést. A legyőzött csapatok között Angola, Brazília, Mexikó és Észtország szerepel. Kikaptak a velük egy csoportban szereplő Puerto Ricótól, Brazíliától, Szerbiától és még hétfő este Spanyolországtól, utóbbin komoly zakót szabtak rájuk, mely nem a legjobb előjel a szombati nyitányra.
A keret:
Pablo Prigioni
Facundo Campazzo
Nicolas Laprovittola
Selem Safar
Marcos Mata
Andres Nocioni
Walter Herrmann
Luis Scola
Leonardo Gutiérrez
Matias Bortolín
Marcos Delía
Tayavek Gallizzi
SZENEGÁL
FIBA-tagság kezdete: 1962
Olimpia: 3 alkalommal (1968, 1972, 1980).
Világbajnokság: 4 alkalommal. Érmek: -. Legjobb helyezés: 14. (1978)
Afrika-bajnokság: 26 alkalommal. Aranyérmes: 1968, 1972, 1978, 1980, 1997 Ezüstérmes: 1970, 1974, 1975, 1992, 1995, 2005. Bronzérmes: 1983, 1989, 1993, 2013.
FIBA rangsor: 41.
Történelem:
Az Afrika-bajnokságokon egyedülálló rekordot birtokolnak, minden saját rendezésű tornát megnyertek, ezen felül két további elsőséget szereztek, mindkettőt Marokkóban. Eddig három alkalommal szerepelt az afrikai ország nemzeti együttese Világbajnokságon. 1978-ban a fülöp-szigeteki tornára kvalifikálták magukat, ahol a 14. helyen végeztek, ami eddig legjobb eredményük. 1998-ban, egy hellyel hátrébb, a 15., utolsó előtti pozícióban fejezték be a megmérettetést, miután három ponttal legyőzték Dél-Koreát (75-72). 2006-ban, Japánban ők játszották a pofozógép szerepét Panamával és Katarral karöltve a 22. helyen végeztek. A jobbára fizikai adottságaikra építő nemzetek sorába tartoznak, akik több NBA játékossal is büszkélkedhetnek. Közülük Pape Sow, Mouhamed Sene, Mamadou N'Diaye nevét kell megemlítenünk a leghíresebb játékos, a 12 szezont letudó DeSagana Diop, valamint jelenkor legnagyobb tehetsége, Gorgui Dieng előtt, utóbbi minden bizonnyal vezére lesz a szenegáli alakulatnak a vb-n.
Kvalifikáció:
Szenegál a 2013-as Afrika-bajnokságon elért harmadik helyének köszönhetően kvalifikálta magát a Világbajnokságra. Pedig a csoportmérkőzések alatt mutatott játékuk nem prognosztizálta az eredményes szereplést. Első mérkőzésükön három negyeden keresztül magabiztosan vezettek Egyiptom ellen, de a záró tíz percben magukra húzták ellenfelüket, örülhettek, hogy a lefújásig két pontot megőriztek előnyükből. (72-70) A második fordulóban hatalmas pofonba szaladtak bele, a rendező Elenfántcsontpart közel 30 pontos zakót húzott a szenegáli alakulatra. (46-74) Továbbjutásuk azon múlt, hogy le tudják-e győzni Algériát. Ahogy az első mérkőzésükön, úgy a harmadikon is komoly előnnyel vághattak neki a negyedik negyednek, s ahogy akkor, úgy Algéria ellen is megőrizték fórjukat. (62-57) A nyolcaddöntőben Ruandával találkoztak, s arattak tíz pontos sikert (67-57), majd a legjobb nyolc között Nigériát is legyőzték (64-63), így elérhető közelségbe került számukra az érem megszerzésének lehetősége. Az elődöntőben újabb szoros mérkőzést vívtak Egyiptommal, ám ez alkalommal az ellenfél örülhetett, Szenegál pedig készülhetett a bronzcsatára, Elefántcsontpart ellen. Szoros meccset produkáltak a felek, melyből egy bravúrkosárnak köszönhetően a szenegáliak kerültek ki győztesen, s váltották meg jegyüket Spanyolországba.
Sokáig úgy tűnt, hogy az afrikai ország válogatottja nem vehet részt a Világbajnokságon. Ugyanis a FIBA a tavalyi év végi, Buenos Airesben tartott ülésén – Guatemala és Marokkó mellett – felfüggesztette Szenegál tagságát. Az indoklás szerint a szövetségek, irányító testületek nem megfelelően működtek az említett országokban. A szenegáli szövetség időben eszmélt, hogy mit veszíthetnek, rövid idő alatt teljesítették a FIBA követelményeket, a nemzetközi szövetség pedig idén februárban megszüntette eltiltásukat.
Felkészülés:
Mindössze négy előkészületi mérkőzést játszott Szenegál. A nyitányon közel negyven ponttal maradtak alul a spanyolokkal szemben. (49-88) A hétvégén pedig Guadalajarában kétszer mérkőztek meg Észtországgal, egyszer a Dominikai Köztársasággal. A 2015-ös Európa-bajnokságra már jegyet váltó, ám a világbajnoki szereplésről csak álmodó észtek az első összecsapáson négy ponttal kikaptak (74-70), ez az egyetlen győzelem került Szenegál neve mellé a felkészülés során. Szombaton a dominikaiak 36 pontos zakót húztak az afrikaiakra, majd vasárnap kiábrándító vereség következett, 61-74-et játszottak az észtekkel. Szinte a csodával lenne egyenértékű, ha Szenegál össze tudna hozni egy győzelmet a Világbajnokságon.
A keret:
Gorgui Dieng
Xane D'Almeida
Hamady N'Diaye
Maleye N'Doye
Mouhammad Faye
Djibril Thiam
Abdou Badji
Maurice Ndour
Ibrahima Thomas
Thierno Niang
Mohamed Diop
Mamadou Ndoye
HORVÁTORSZÁG
FIBA-tagság kezdete: 1992
Olimpia: 3 alkalommal, Ezüstérmes: 1992
Világbajnokság: 3 alkalommal, Bronzéremes: 1994
Európa-bajnokság: 12 alkalommal, Bronzéremes: 1993, 1995
FIBA rangsor: 16.
Történelem:
Alig több mint 20 éves múlttal rendelkezik a horvát válogatott, ám ebben megtalálható az álomszerű siker, és borzalmas tragédia egyvelege is. A legtöbb kosárrajongót, ha megkérdeznénk mi jut eszükbe a horvát válogatottról, talán egyből az 1992-es Olimpiára gondolnának – nem is véletlenül! 1991 után, amikor Horvátország függetlenné vált, részt vehetett első komoly megpróbáltatásán, a 92-es barcelonai Nyári Olimpiai Játékokon, ahol a Michael Jordan vezette, egyetlen és hamisíthatatlan Dream Teammel találkozott. Bár az aranyéremre semmi esélyük sem volt a horvátoknak (85-117), mégis büszkék lehettek magukra, hiszen első érmüket szerezték egy világversenyen! Az 1993-as németországi Európa-bajnokságot egy borzalmas tragédia árnyéka feketítette be. A tornát megelőzően, 1993. június 7-én a horvátok klasszisa, Drazen Petrovic 28 évesen életét veszítette egy autóbalesetben. A válogatott minden lelki erejét összeszedve elhunyt társáért is küzdött, végül óriási csapást mérve Görögországra (99:59) bronzéremmel intett búcsút a sorozatnak. A következő évi kanadai Világbajnokságon megszületett a harmadik horvát érem. A méltán hírhedt és erős orosz gárda az elődöntőben felülkerekedett az együttesen, de a bronzmérkőzésen újra Görögországot legyőzve felállhatott a dobogó legalsó fokára. Közel azonos események történtek a ’95-ös Európa-bajnokságon, ahol nem tudtak túljutni a litván válogatotton az elődöntőben, de a harmadik pozícióért folytatott harcban újfent Görögország esett áldozatul. Itt le is zárult egy fényes, sikeres időszak Horvátország életében, azóta a válogatott még az éremszerzés lehetőségéhez sem jutott. A legelőkelőbb helyeket a 2007-es valamint a 2009-es évi Eb 6., valamint a tavalyi kontinenstorna 4. helyei jelentették.
Kvalifikáció:
A tavalyi Európa-bajnokságon nagyon sokan temették őket már az első mérkőzés után, ennek oka, hogy elképesztően gyenge támadójáték mellett 28 ponttal buktak a spanyolok ellen. (40-68) A folytatásban azonban 180 fokos fordulatot vett Jasmin Repesa együttese, sorozatban nyolc mérkőzést nyertek meg, többek között a görögöket múlták felül, kétszeri hosszabbítás után. Hiába vesztették el az elődöntőt, majd a spanyolok elleni bronzmérkőzést, az ukránok felett aratott negyeddöntős siker azt jelentette, hogy ott lehetnek a 2014-es spanyolországi Világbajnokságon.
Felkészülés:
Ahogy a fent említett Szenegál, úgy Horvátország is négy felkészülési mérkőzést játszott, az utolsót augusztus 20-án, tehát a világbajnoki nyitány előtt tíz napos meccsterhelés nélküli pihenőt adott tanítványainak Jasmin Repesa. A francia, a szerb, valamint a spanyol válogatott egyaránt felülkerekedett a piros-kékeken, a görög válogatottat mindössze két ponttal múlták felül. Azonban ezekből az eredményekből, különösen a tavalyi Európa-bajnokságon történtek tükrében ne vonjunk le sok negatív következtetést a horvátokra nézve. A rutinos játékosok mellett már bőséges nemzetközi tapasztalattal rendelkező fiatalok (Bojan Bogdanovic, Dario Saric, Mario Hezonja) alkotják a keretet. Az utolsó előkészületi találkozón a spanyolok ellen látott védekezés, s a 34-14-es faltarány – a közel húsz pontos vereség mellett - aggodalomra adhat okot. Abban azonban szinte biztosak lehetünk, hogy a továbbjutással nem lesz gondja a csapatnak. Érdekesség, hogy csoportbeli ellenfelei közül egyedül a görög válogatottal találkozott a Világbajnokságok történetében a horvát együttes.
A keret:
Roko Ukić
Oliver Lafayette
Krunoslav Simon
Bojan Bogdanović
Mario Hezonja
Luka Babić
Damjan Rudež
Dario Šarić
Damir Markota
Luka Žorić
Ante Tomić
Lukša Andrić
GÖRÖGORSZÁG
FIBA-tagság kezdete: 1932
Olimpia: 4 alkalommal. Legjobb helyezés: 5. hely (1996, 2004, 2008).
Világbajnokság: 6 alkalommal. Ezüstérmes: 2006.
Európa-bajnokság: 25 alkalommal. Aranyérmes: 1987, 2005. Ezüstérmes: 1989. Bronzérmes: 1949, 2009.
FIBA rangsor: 4.
Történelem:
Görögország már a FIBA megalakulásának kezdetétől, 1932-től tagja a kosárszövetségnek, ám majdnem fél évszázadig szinte semmilyen nagyobb eredményt nem tudtak felmutatni. Két Eb címük közül az elsőt 1987-ben, saját közönségük előtt szerezték a sokkal esélyesebb Szovjetunió ellen. Két évvel később megismételték a bravúrt, ami a szovjetek legyőzését illeti (abban az időben nem sokan verték meg kétszer is a vörös hadat), ám minden idők legjobb jugoszláv gárdájától kikaptak a döntőben, itt pedig véget is ért az első aranykorszak. A ’90-es években hiába voltak stabilak, érmet egyik világversenyen sem tudtak nyerni, sőt, az ezredforduló környékén úgy tűnt, hogy sötét korszak következik, rég nem látott mélységekbe süllyedt vissza a görög kosárlabda.
A reakció azonban nem maradt el, a vezetők léptek, 2003 környékén felforgatták a csapatot és ezzel létrehozták a második aranygeneráció alapjait, amely a 2005-ös Európa-bajnokságon ért célba, megszerezve ezzel második és mindez idáig utolsó aranyérmüket. Ez a garnitúra egy évvel később világbajnoki ezüstöt szerzett többek között az USA, NBA sztárokkal teletűzdelt csapatát is megverve, de a döntőben simán kikaptak a spanyoloktól, akiket azóta sem sikerült megverniük világversenyen. Ők voltak a végállomás a 2007-es és a 2009-es Eb-elődöntőben is. Az olimpiák történetében a görögöknek összesen négy részvétele van, ám ebből háromszor is 5. helyre futottak be. Ráadásul ezek mindegyike az utóbbi olimpiákhoz köthető (1996, 2004, 2008).
A 2010-es évek görög válogatottja aztán ismét vérfrissítésen esett át, a Diamantidis és Papaloukas fémjelezte korábbi aranygeneráció már a múlté. Az új keret a legutóbbi, 2011-es Eb-n a hatodik helyet szerezte meg, miután viszonylag simám jutottak túl a csoportküzdelmeken, ám az egyenes kieséses szakaszban már komoly riválisokkal találkoztak. A negyeddöntőben a Tony Parker vezette, később ezüstérmet szerző francia válogatott erős hajrával győzte le a helléneket egy rendkívül pontszegény összecsapáson. A helyosztók során aztán előbb Szerbiát megverték a görögök, majd a házigazda litvánoktól szűk vereséget szenvedtek a Zalgiris Arénában, így be kellett érniük a hatodik hellyel. Mindez azonban jogosultságot adott nekik az Olimpiai Kvalifikációs Tornán való részvételre.
A Venezuelában rendezett viadalon a 12 csapatból 3 utazhatott Londonba, erre az előzetes várakozások alapján legnagyobb sansza az európai gárdáknak, így Oroszországon és Litvánián kívül Görögországnak volt. Kezdetben minden jól alakult hőseinknek, Spanoulisék magabiztosan nyerték csoportjukat, az ezt követő negyeddöntőben azonban világraszóló csodát produkált Nigéria (akik a szintén erős Dominika testén keresztül végül az olimpiára is kijutottak), és egyetlen ponttal, utolsó másodperces büntetőkkel elütötték a görögöket a londoni álomtól. Aki látta ezt a mérkőzést valószínűleg sosem feledi, még ha ezt a hellén nemzet szívesen meg is tenné. Vigasztalódásképpen a tornán való részvétel a 2013-as Eb-re való kijutást is jelentette, így Görögországnak nem kellett selejteznie. A kontinenstornán a középdöntőig jutottak, ahol a későbbi bronzérmes spanyolok felett aratott siker mellett más babér nem termett számukra, a 11. helyen végeztek.
Kvalifikáció:
Tükhé istennő bizonyára szánó pillantásokkal nézett a görög nemzeti csapatra, így juthattak szabadkártyához a hellének. Ugyanis eredményeik nem tették lehetővé, hogy vb-t érő kvótához jussanak. A FIBA azonban szabadkártyát adott a kék-fehéreknek, így lehetnek ott a szombaton kezdődő viadalon. Ez az utolsó alkalom, hogy a FIBA szabadkártyákat oszt ki, ugyanis a következő, 2019-es Világbajnokságon már 32 csapat mérkőzik majd egymással, arra a tornára már csak kvalifikációs tornákon keresztül lehet kijutni.
Felkészülés:
A hellének csupán egyetlen mérkőzést játszottak hazai környezetben a felkészülés során, melyen 70-56 arányban győzték le a törököket. Az első tesztmérkőzéseiket egy franciaországi tornán játszották, melyen egyedül Szerbia ellen nyertek Bourousis ponterős játékának és Vaszileiadisz végjátékbeli pontos büntetőzésének köszönhetően. (66-64) A második meccsen nyolc ponttal kaptak ki a jól triplázó franciáktól (73-81), a torna utolsó összecsapásán pedig rossz rajtjuk után csak két ponttal maradtak alul a Saric által vezetett horvát nemzeti együttessel szemben. A litvániai tornájuk némileg jobban sikerült, két győzelemmel és egy vereséggel zártak. A nyitómeccsen a házigazda 19 ponttal verte őket, de a Szlovénia elleni 8, valamint az Új-Zéland felett aratott 30 pontos sikerrel feledtették a rossz kezdést. Utolsó két találkozójukat a török nemzeti együttes ellen vívták, előbb Athénban, majd Isztanbulban is diadalmaskodtak a félholdasok felett. Hazai pályán 14, (70-56), idegenben 4 pontos sikert (76-72) arattak.
A felkészülési mérkőzések statisztikáiból kiindulva a legnagyobb kérdés az lesz, hogy miként tudja megszervezni a csapat a külső védekezését. A nyolc találkozójukból csak két-három alkalommal tudták limitálni az ellenfelek külső dobóit. A csoportjukban talán csak Szenegáltól nem kell félniük ezen a téren, a fennmaradó négyes képes lehet 40% körüli, vagy e feletti dobóformára távolról. A másik kulcskérdés a lepattanózás, ugyanis az erősebb válogatottakkal szemben rendre alulmaradtak a lecsorgó labdákért folytatott harcban. Ha ebben a két játékelemben komoly problémáik lesznek, abban az esetben már akár a csoportkör után búcsúzhatnak.
A keret:
Giannis Antetokounmpo
Giannis Bourousis
Nick Calathes
Andreas Glyniadakis
Kostas Kaimakoglou
Vaggelis Mantzaris
Kostas Papanikolaou
Georgios Printezis
Kostas Sloukas
Kostas Vasileiadis
Ian Vougioukas
Nikos Zisis
FÜLÖP-SZEGETEK
FIBA-tagság kezdete: 1936
Olimpia: 7 alkalommal. Legjobb helyezés: 5. (1936)
Világbajnokság: 4 alkalommal. Bronzérmes: 1950.
Ázsia-bajnokság: 25 alkalommal. Aranyérmes: 1960, 1963, 1967, 1973, 1985 Ezüstérmes: 1965, 1971, 2013 Bronzérmes: 1969
FIBA rangsor: 34.
Történelem:
Az ázsiai ország már közel nyolcvan éve FIBA tag, ugyanis 1936-ban nyertek felvételt a nemzetközi szövetség tagállamai közé. Az első Világbajnokságon nem vettek részt, debütálásuk négy évvel később azonban rendkívül jól sikerült. 1954-ben bronzéremig jutottak, hat győzelemmel és három vereséggel zárták a tornát, a Fülöp-szigetek élő legendáját, Carlos Loyzagát pedig beválasztották a torna legjobb ötösébe. Az 1956-os olimpián a negyeddöntő jelentette számukra a végállomást, négy esztendő múlva pedig a 9. helyet szerezték meg. Ezt követően csupán két alkalommal, 1968-ban és 1972-ben mutathatták meg tudásukat a nyári játékokon. Világbajnokságon utoljára az 1978-as, saját rendezésű tornán szerepeltek. Sikerről nem igazán lehet beszélni náluk, mivel mind a nyolc mérkőzésüket elbukták. Az azóta eltelt 36 évben, hol eltiltások, hol kvalifikációs kiesések miatt nem lehettek ott Világbajnokságon. Az 1986-os, spanyolországi tornára ugyan kvalifikálták magukat, de később visszaléptek a szerepléstől. A FIBA háromszor sújtotta eltiltással az ország szövetségét, 1963-ban, 2001-ben rövidebb időre, míg 2005-ben két esztendőre függesztette fel Fülöp-szigetek tagságát. Többek között ezért nem nyílt esélyük arra, hogy a 2002-es, 2006-os megmérettetésre kvalifikálják magukat.
Kvalifikáció:
A Fülöp-szigetek rendezőként vett részt a 2013-as Ázsia-bajnokságon, melyről három csapat válthatta meg a jegyét a Világbajnokságra. A négy csapatot felvonultató csoportok közül az A-ban kaptak helyet a hazaiak és bár messze álltak a meggyőző játéktól, magabiztosan léptek tovább a második helyen. A középdöntőben három sima győzelemmel lettek csoportelsők. Elsőként Japán legjobbjait verték 19 ponttal, majd Katar, végül Hong Kong nemzeti együttesét is legyőzték. A negyeddöntőben Kazahsztán 30 pontos kiütésével hangolódtak az elődöntőre, ahol Dél-Koreával találkoztak. Gyengébb kezdés után a harmadik negyedben bedarálták ellenfelüket, döntőbe jutottak, ezzel kivívták a jogot, hogy a vb-n szerepelhessenek. A fináléban a Haddadi által vezetett Iránnal már nem bírták, így be kellett érniük a második hellyel.
Felkészülés:
A keret:
Jim Alapag
Andray Blatche
June Mar Fajardo
Japeth Aguilar
Ranidel de Ocampo
Marc Pingris
Gabe Norwood
Jeff Chan
Gary David
Lewis Alfred 'LA' Tenorio
Paul Lee
Jayson William
PUERTO RICO
FIBA-tagság kezdete: 1957
Olimpia: 9 alkalommal. Legjobb helyezés: 4. hely (1964).
Világbajnokság: 13 alkalommal. Legjobb helyezés: 4. hely (1990).
Amerika-bajnokság: 17 alkalommal. Aranyérmes: 1980, 1989, 1995. Ezüstérmes: 1988, 1993, 1997, 2009, 2013. Bronzérmes: 2003, 2007.
FIBA rangsor: 17.
Történelem:
A Közép-amerikai ország válogatottja legszebb korszaka az 1950-es, 60-as évek környékére tehető. Friss FIBA tagként vettek részt Az 1959-es, chilei Világbajnokságon, s végeztek az ötödik helyen. Öt évvel később hatalmas sikert könyvelhettek el, ugyanis a 4. helyen végeztek. A csoportmérkőzések során, az utolsó körben a magyar nemzeti együttest 74-59 arányban múlták felül, ezzel harcolták ki a legjobb négy közé jutást. Az olimpiai játékokon rendre a legjobb tízben végeztek, s csupán három alkalommal maradtak távol a legrangosabb rendezvénytől. Az atlantai torna óta azonban mindössze egyszer jutottak ki olimpiára, 2004-ben, Athénban a 6. helyen végeztek. A Világbajnokságok tekintetében egészen 1990-ig kellett várniuk arra, hogy bejussanak a legjobb négy közé. A házigazda Argentína, Ausztrália és az Egyesült Államok csapatát is megelőzve, csoportelsőként jutottak tovább. Az elődöntőben a Szovjetunió magabiztosan verte őket, a bronzért folyatott csatában pedig csak hosszabbítás után maradtak alul az USA-val szemben. Sorozatban nyolcadik Világbajnokságukon vesznek majd részt Spanyolországban.
Kvalifikáció:
Puerto Rico a 2013-as Amerika-bajnokságról jutott ki a szombaton kezdődő Világbajnokságra. A csoportjukban két nehezebb és két sima győzelemmel hangoltak a folytatásra. Itt meg kell jegyezni, hogy a később világbajnoki szabadkártyát kapó Brazília győzelem nélkül, a csoport utolsó helyén végzett. A második körben a továbbjutó nyolc csapatot egy csoportba sorolták, mindenki további három mérkőzést vívott. Puerto Rico simán legyőzte az argentinokat, de ugyanilyen simán kikapott a Dominikai Köztársaságtól. Továbbjutásuk a Venezuelával vívott, hosszabbításba torkolló összecsapáson dőlt el, melyet egy ponttal megnyertek. Az elődöntőben méltó revansot vettek a dominikaiakon, 12 egységgel múlták őket felül, s a döntőbe jutottak, megszerezték a világbajnoki kvótát. Az aranyérmet azonban Mexikó elhappolta előlük, persze hozzá kell tenni, hogy mindent megtettek a végső sikerért, de a későbbi MVP, Gustavo Ayon remek játékával tett arról, hogy ha minimális különbséggel, de sikert arasson az első kontinensbajnoki címét szerző Mexikó.
Felkészülés:
Puerto Rico nagyon hamar, már augusztus elején belevágott a felkészülési mérkőzések sorába. Ugyanis a 1-7-ig, Mexikóban rendezték a Centrobasket 2014-es küzdelmeit, mely a Közép-amerikai országok számára kiírt sorozat. Hét nap alatt hét mérkőzést játszottak a végkifejletig eljutó csapatok, így Dominikai Köztársaság, Kuba, Mexikó, és Puerto Rico. Arroyo és társai 48 óra leforgása alatt kétszer vehettek volna revansot az egy évvel korábbi vereségért, ám sem a csoportban, sem a döntőben nem tudták legyőzni Mexikót. Felemás teljesítménnyel tudták le bő egy héttel ez előtt a belgrádi tornát. Ugyanis a törököktől kikaptak, ám másnap tíz pontos különbséggel múlták felül az argentin nemzeti csapatot. Utolsó felkészülési mérkőzésüket az USA ellen játszották New Yorkban, mely kiütéses vereséggel (86-112) végződött.
A keret:
Carlos Arroyo
Renaldo Balkman
Jose Barea
Ramon Clemente
Jorge Diaz
Alex Franklin
Alex Galindo
David Huertas
Carlos Rivera
Ricky Sanchez
Daniel Santiago
Angel Vassallo
A felkészülési mérkőzések eredményeit ITT nézhetitek meg!
Holnap a C-csoport bemutatásával jelentkezünk.