Az Olaj megkezdi EC-negyeddöntőjét

EuroChallenge, Negyeddöntő, 1. mérkőzés
Tartu Rock (észt) - Szolnoki Olaj KK (magyar)
2014.03.11., kedd, 18:00 (TV - Sport2, 18:00)

A nagyjából 100.000 fős lakosságú Tartu városának együttes a Tartu Ülikool/Rock, amely a Tartu Egyetem kosárlabda csapata, és az egyetemi sportcsarnokban is játsszák a meccseiket.

A klub eredete homályos, nem tudni, mikor alapították pontosan, de az tény, hogy a Tartu Egyetem csapata a második világháború után csatlakozott az észt ligához (1947/48), és 1949-től kezdődően azonnal nyertek is 5 bajnokságot. Még az első bajnoki címük évében nem kisebb eredményt értek el, mint hogy megnyerték a szovjet bajnokságot is - három játékosuk szovjet válogatottként olimpiai bajnok is lett ebben az időszakban. Összességében is Észtország legeredményesebb klubjáról van szó, hiszen 22 bajnoki címük és 15 kupagyőzelmük is rekordnak számít.

A kupában az utóbbi időben sem lassítanak, a legutóbbi 5 kiírásból 4-et megnyertek, és az idei serleget is ők vitték el, még december végén. A bajnokságban ezzel szemben a BC Kalev/Cramo csapatában nagy ellenfélre találtak. Az előző 10 bajnoki címet a két együttes valamelyike nyerte meg, ráadásul mindössze egyszer fordult elő, hogy nem ez a két gárda találkozott egymással a fináléban. A Kalev/Cramo nyerte az előző három idényt - mindháromszor kisöpörték a Szolnok mostani ellenfelét -, az azt megelőző négy szezonból viszont háromszor a Tartu jött ki győztesen.

A nemzetközi porondon egy kiugró sikerük van: a mai EuroChallenge elődjében, a FIBA EuroCup 2007/08-as sorozatában a Final Fourba jutottak, ahol az elődöntőben a későbbi győztes lett Barons LMT verte őket, a bronzcsatában pedig a ciprusi AEL Limasszoltól kaptak ki - ugyanúgy egy negyedik helyük van tehát, mint az Olajnak két évvel ezelőttről.

Idén három porondon állnak még. Az észt bajnokságot vezetik 22-1-es mérlegükkel - egy győzelemmel állnak jobban, mint nagy ellenfelük, a Kalev/Cramo. A EuroChallenge eleje nem úgy indult, hogy hosszú hónapokig lesznek elfoglalva a sorozattal, hiszen 2 vereséggel nyitottak. Ezt követően azonban mind a négy meccsüket megnyerték az első csoportkörben, így a C csoport első helyén zártak a lett Ventspils, a svéd Södertälje és az osztrák BC Zepter Vienna előtt. A második körben még magabiztosabbak lettek: 5-1-gyel, tükörsimán hozták az I csoportot úgy, hogy többek között oda-vissza verték az első körben, Pakson gálabemutatót tartó, igaz, azóta nagyban átalakuló címvédőt, az orosz Krasnye Kriliját.

Ott vannak még a svéd, finn, litván, lett, észt és kazah csapatokat tömörítő Balti Ligában is. A csoportkörben a B jelű hetes harmadik helyén végeztek 8-4-es mérlegükkel. A legjobb 16 között már egyenes kieséses rendszerre váltott a bajnokság - két meccs alapján a pontkülönbség dönt. A nyolcaddöntőben két nagyon magabiztos győzelemmel, összesen 52 ponttal gyűrték le a lett Jekabpils gárdáját, ráadásul a negyeddöntőben is jól állnak: az első meccsen, idegenben is 13 pontos sikert arattak a litván Pieno Zvaigzdes együttese ellen. Összességében tehát idei szezonjuk több mint kielégítő eddig a pontig.

A gárda vezetőedzője a 42 esztendős Gert Kullamäe, aki kiváló kettesnek számított a 90-es évek végén, 2000-es évek elején. Mindössze 5 éve, 2009-ben fejezte be pályafutását, és azonnal a Tartu Rock segédedzője lett. 2010-től kezdődően ugyanezt a posztot töltötte be az észt nemzeti válogatottnál is, 2012 januárja óta pedig az "egyetemi csapat" vezetőedzője.

Elég nagy volt náluk a mozgás a nyáron, és volt változás szezon közben is. Mindhárom külföldi játékosukat elküldték - közülük az egyik a korábban a Factum Sport Debrecenből ismert Justin Ingram volt. Van azonban most is egy ismerős amerikai kisemberük, Vincent Simpson, aki tavaly megfordult Körmenden is többek között. Még két külföldivel indultak neki a szezonnak. Az egyik a litván hátvéd, Augustas Peciukevicius, a másikuk pedig a szerb center, Uros Lukovics volt. Utóbbi november közepén távozott az együttestől, helyére a litván magasember, Vilmantas Dylis érkezett, így teljes most az észtek légióskontingense.

A hazaiak közül Marek Doronint kell legelőször kiemelni: ő egész karrierjét a Tartu Rocknál játszotta le, 1998 óta a csapat tagja a 31 esztendős kiscsatár. Messze nem ő a húzóember az együttesnél, de csapatkapitányként így is nagy szerepe van. A dobóhátvéd Gert Dorbek a nagy rivális Kalev/Cramótól tette át a székhelyét Tartuba, Janar Talts pedig Olaszországból tért haza. Utóbbi a gárda előző sikeréveinek, a 2007 és 2010 között négy szezonból 3 bajnok címet nyerő együttesnek volt az alapembere - 2010-ben a döntő legértékesebb játékosa lett az erőcsatár, ezután ment el előbb a Krasnye Krilijához, majd a Cimberio Vareséhez.

Szintén a Kalev/Cramótól érkezett, de egy nyárral ezelőtt az idén egészen kíválóan dobó, mindhárom sorozatban 50% fölött triplázó center, Joosep Toome. Doronin mellett a másik legrégebben a csapatnál lévő kosaras a hármas és négyes poszton használható Timo Eichfuss, aki 2008 óta a keret tagja. Fontos szerepe van még az együttesnél a swingman Tanel Kurbasnak és a 39 esztendős veterán irányítónak, Valmio Kriisának.

Várható rotáció:
Simpson - Peciukevicius - Kurbas - Talts - Dylis
Kriisa - Dorbek - Meister - Vene - Doronin - Eichfuss - Toome

A főbb szereplőket, húzóembereket nagyon kiemelni fölösleges, ugyanis elképesztően egységes csapat benyomását keltik a statisztikák alapján. A EuroChallenge-ben Dylis, Talts, Peciukevicius és Simpson is 11 pont környékén vagy afölött termelnek, de ott vannak a 9 pontos határ közelében Dorbek, Kurbas és Toome is. Pattanózásban is ugyanígy a csapatmunka jellemzi őket: Dylis és Talts 7 pattanós átlagteljesítményükkel kiemelkednek, viszont ott vannak mögöttük öten is 3-4 pattanó között.

Érdekesség, hogy az észt bajnokságban nem kevesebb, mint 8 emberük éri el eddig idén a 8.3 pontos átlagot, és a legeredményesebb Peciukevicius is csak 13.2-es átlagot tud felmutatni, borzasztóan kiegyensúlyozottak, és nem kifejezetten lehet 1-1 emberre felkészülni ellenük.

A EuroChallenge-ben idén a harmadik legtöbb dobott pontot átlagolják (80.4) és a harmadik legkevesebbet kapják (68.8). A ketteseket 53.2%-kal értékesítik, ami nem biztos, hogy feltétlenül mérvadó adat, hiszen tudjuk, hogy az Olaj inkább az ellenfelek belső játékát öli. Ami viszont baj, hogy a második körös csapatok közül a második, a negyeddöntősök közül pedig a legjobb arányuk van kintről is (38.1%). A sokat vállalók közül a három idegenlégiós a legrosszabb a hármasokat tekintve: a két litván 30% alatt marad a triplavonalon túlról, míg Simpson csak 32.2%-ot tud felmutatni, de a palánk alatt is nagyon hasznos Talts például 47.9%-kal dobja meccsenkénti négy trojkakísérletét.

A büntetőkkel van egy kis gondjuk, hiszen a 72.3% nem számít kiemelkedőnek egyáltalán, ráadásul itt mindenki nagyjából ezen a szinten mozog, senki nem lóg ki túlságosan lefelé és felfelé sem. 11.2 támadópattanójuk az életben maradt nyolcas mezőny harmadik legjobb teljesítménye, a védőpattanóknál 27.8-cal pedig szintén harmadikok. Fontos még megemlíteni, hogy bár nem listavezetők, de elég kevés eladott labdájuk van (12.4), támadásban tehát nagyon szervezettek. A védekezésük is kifejezetten jó, hiszen 47%-kal dobják csak ellenük a ketteseket, ami ott van a szorosan vett élmezőnyben, a triplákat pedig 31.1%-osan teszik helyükre az ellenfeleik - ez nem kiemelkedően jó vagy rossz adat az ellenfelek vonatkozó statisztikáit nézve, de nem sokkal marad el a legjobbaktól.

Az Olaj nincs könnyű helyzetben tehát. Az, hogy az ellenfél neve nem annyira ismert, mint mondjuk a Partizané, a Cedevitáé vagy a Cibonáé, nem jelenti azt, hogy feltétlenül sokkal könnyebb lesz a dolga a szolnokiaknak, a Tartu Rock eddigi eredményeiből és statisztikáiból kiindulva van olyan egységes gárda, mint a fenti három, vagy mint akármelyik idei ellenfele az Olajnak. Nagy egyéniségekkel sincs teletűzdelve az ellenfél, de feladni sem lehet senkit, óraműpontossággal működik az egész játékuk, amire pontosan kell felkészülni.

Állományban szerintem a Szolnok minőségben és mélységben is felveszi velük a versenyt, hiszen az észtekhez hasonlóan 10-11 embert könnyű szívvel forgathat Dragan Alekszics együttese, a játékosok egyéni képzettsége pedig legalább olyan, mint az ellenfélé. Hogy tudnak-e hasonlóan egységesek lenni, az derül ki a következő pár napban/egy hétben. Ami még az Olaj mellett szólhat, hogy most már hetek óta kiváló formában játszik az együttes, önbizalomnövelő győzelmek érkeztek az EC-továbbjutást és a Magyar Kupa elhódítását követően az Igokea és a Cedevita ellen is.

Bár észt együttesnél azért furcsa kimondani, a pályaelőny miatt esélyesebbnek tűnhet a Tartu. Az esélyesség szele eddig még csak meg sem legyintette őket, most azonban egy ki-ki párharcban kerül rájuk a nyomás és a lehetőség: pályaelőnyben vannak és egy lépésre tőlük ott a Final Four. Utóbbi igaz persze az Olajra is, de az első mérkőzés előtt a hazai csapaton különösen nagy ilyenkor a teher, hiszen tartaniuk kell az otthoni meccset, ha nem akarnak azonnal óriási bajba kerülni, míg a Szolnok egy vereség után is felszívhatja magát csütörtökön a Tiszaligetben, hogy egy esetleges győzelem esetén a döntő ütközetben már szinte azonos esélyekkel fussanak ki az idegen pályára - ahogy történt ez a Ventspils ellen is két éve.

A lehetőség tehát adott, de egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amennyire papíron, az ellenfél nevének hallatán tűnhet.

A találkozót a Sport2 csatorna 18:00-s műsorkezdettel, élőben közvetíti!

Hajrá Szolnok, hajrá magyar kosárlabda!

 

Fotok - fibaeurope.com
Slide - szolnokiolaj.hu