Az európai kupadöntős hétvége minden igényt kielégített

Németországban az ALBA Berlinnek a negyedöntőben volt a legnehezebb dolga, a Mitteldeutscher ellen 82-77-re tudtak csak nyerni, utána viszont az elődöntőben a Bamberget, majd a döntőben az Oldenburgot is nagy különbséggel verték, így a klub történetének 10. német kupáját hódították el. A vesztes Oldenburgban az egykori Alba Fehérvár-játékos, Braydon Hobbs volt a legeredményesebb 17 egységgel, míg Eb-selejtezős ellenfelünket, az osztrák válogatottat erősítő center, Rasid Mahalbasic 13 pontig jutott. 

Szokatlan párosítások jöttek össze a görög kupa négyes döntőjében, ugyanis az Olimpiakosz az előző szezon botrányai után idén nem szerepel a görög első osztályban, így esélye sem nyílt kupát nyerni, míg a Panathinaikosz még novemberben esett ki a Promitheas ellen – a heves vérmérsékletéről közismert tulajdonos, Dimitris Giannakopoulos ugyan alaposan összeszidta csapatát a meccs után, de a „gyalázatos” eredményt ez nyilván nem tehette már semmissé. Így az elődöntőben a Promitheas folytathatta menetelését, és története során először be is jutott a kupadöntőbe a Periszteri ellenében, míg a másik ágról a veterán litván klasszis, Jonas Maciulis vezette AEK Athén simán verte a Diagoraszt. A fináléban aztán véget ért a Promitheas csodája, szoros csatában története ötödik görög kupáját húzta be az AEK, az MVP pedig a 37 éves, majdnem kétszázszoros válogatott Nikosz Zizisz lett. 

Olaszországban idén igen emlékezetesre sikerült a kupa nyolcas döntője. Az Olimpia Milano Kobe Bryant tiszteletére a Lakersre emlékeztető színekben lépett pályára, a negyeddöntőben le is gázolták a címvédő Cremonát, míg a Venezia hosszabbításban, az NBA-ben is megfordult Austin Daye utolsó másodpercekben beszórt kosarával nyert a Virtus Bologna ellen 82-81-re. A másik ágon a Brindisi játékosa, Adrian Banks új kuparekordot állított fel 37 pontjával, amivel ki is ütötték a Sassarit, míg a Fortitudo Bologna megmentette a város becsületét és legyőzte a Bresciát. 

Az elődöntőben aztán jött az újabb meglepetés, a Milano sem bírt a Veneziával, a velenceiek 67-63-ra nyertek, és történetük során először jutottak döntőbe, ahol a Brindisi várt rájuk. A fináléban Banks hiába dobott 27 egységet, a Venezia nyerte első olasz kupáját – ráadásul a nyolcasdöntők történetében Daye-ék az első csapat, amely a 8. helyről indulva győzött. 

A törököknél is nyolc csapat szállt harcba, rögtön az első játéknapon érkezett is a meglepetés, a Darüssafaka legyőzte az Euroligát vezető Efest, a Puerto Rico válogatottját erősítő Gary Browne ugyanis „megőrült” az összecsapás végén, öt perc alatt szórt 12 pontot – miközben az Efes már Ergin Ataman nélkül küzdött, a mestert a harmadik negyedben lezavarták a pályáról reklamálás miatt. Az elődöntőben a Tofas Bursát (az egykori Olaj-játékos, Tarik Phillip 18 pontot dobott a Bursában) lesimázó Galatasaray következett, akiket lendületből vertek 85-71-re, így készülhettek a fináléra. 

A másik ágon a szintén Euroligában vitézkedő Fenerbahce nem hibázott, 30 ponttal verte a Bandirmát, az elődöntőben viszont alaposan megszenvedett a Türk Telekommal, Jan Vesely és Nando De Colo extrájára volt szükségük a döntőbe jutáshoz. A Fener és a Darüssafaka aztán hasonló idegbajos finálét játszott, mint 2016-ban, és végül 74-71-re győztek De Colóék, megszerezve sorozatban második (összességében hetedik) török kupájukat. Az utolsó percben 68-66-nál Jan Vesely sportszerűtlen hibával pontozódott ki, vagyis két büntetővel és labdabirtoklással jöhetett volna a Darüssafaka – azonban a „vita hevében” Jonathan Hamiltonra is fújtak egy sportszerűtlent, a két szabálytalanság így kiegyenlítette egymást, a Fenerbahce visszakapta a labdát, onnan pedig Kostas Sloukas megoldotta: a görög válogatott hátvéd 6/6 büntetőt küldött a helyére. 

A francia nyolcasdöntő is rengeteg fordulatot és izgalmat hozott. Az első körben az Euroligás ASVEL a szupertehetség Theo Maledon vezetésével még simán verte a Strasbourgot, majd az elődöntőben a Levalloist, a döntőben viszont kénytelen volt gratulálni a Dijonnak. A dijoniak az első körben simán verték a Bourg-on-Bresse gárdáját, az elődöntőben viszont borzasztó kiélezett csatát vívtak a Monacóval: 81-81-nél kevesebb, mint egy másodpercük maradt, és egy zseniális Richard Solomon-kosárral szerezték meg a győzelmet. A fináléban aztán már nagyon felszabadultan játszott a Dijon, görcsösen akart az esélyesebb ASVEL, így az esélytelenebb „mustárosok” húzták be a győzelmet – 2006-ban bajnokságot és kupát is nyertek, azóta viszont ez az első trófeájuk (összességében harmadszor hódították el a francia kupát). 

Ha már izgalmak, a szerb kupában sem voltak nyugodt meccsek – a Crvena zvezda például a lefújás előtt még vesztésre állt az elődöntőben a Mega Bemax ellen, ha nincs Billy Baron bődületes buzzer triplája, akkor csúnyán megégtek volna. A másik ágon a Partizan kis túlzással önmagával játszott, hiszen az FMP-ben pályára lépő, tavaly nyáron súlyos autóbalesetet túlélő válogatott center, Ognjen Kuzmics, illetve Filip Covics volt a két legeredményesebb játékos, mindketten a Partizantól érkeztek kölcsönbe. A meccs nem volt sima, de azért a Partizan alapvetően különösebb gond nélkül behúzta a sikert, így jöhetett az örökrangadó. A finálé aztán őrült meccset hozott, 15 másodperccel a negyedik negyed vége előtt 78-73-ra vezetett a zvezda, ám jött Marcus Paige, aki előbb bevert egy hármast, majd az alapvonali bedobásnál támadófaultot harcolt ki, majd beszórt két büntetőt, amivel kiegyenlített. A hosszabbítás is izgalmasan alakult, végül 85-84-re győzött a Partizan (sorozatban harmadszor), és érdekesség, hogy nem Paige, hanem a ráadásban villogó Ognjen Jaramaz lett az MVP. 

Zárjuk a sort a Király-kupával, ahol hamar eldőlt, hogy Hanga Ádámék nem fogják megvédeni címüket, a szintén Euroliga-induló Valencia ugyanis már a negyeddöntőben 82-78-ra legyőzte őket – a Barca nagy hátrányból jött vissza, Hanga hármasával még 79-77-ig zárkózott, de fordítania már nem sikerült. A Valenciára a Real Madrid várt az eldöntőben, akik megszenvedtek a Bilbaóval, de végül Sergio Llull „megőrülése” (zsinórban tucatnyi pont a negyedik negyedben) törte meg a baszkok ellenállását. Az elődöntőben aztán váratlanul nagy különbséggel, 91-68-ra nyert a Real, azúttal az ördöngös argentin mini-hátvéd, Facundo Campazzo volt foghatatlan (15 pont, 9 gólpassz, 7 szerzett labda), így nyugodtan várhatták a finálét. 

Ahová végül nem kis meglepetésre az Unicaja Malaga jutott be, akik a negyeddöntőben nagyon szűken győzték le a Falco BL-ellenfelét, a Zaragozát, az elődöntőben pedig egy másik meglepetésgárda, a története során először Top4-be jutó Andorra várt rájuk, akik egylabdás meccsen verték a Tenerifét. Az elődöntőben aztán gálázott a Malaga, 33 ponttal verték agyon az Andorrát, így 1999 után ismét döntőbe jutottak. Itt volt azonban számukra a végállomás, a Real Madrid ugyanis nagyon komolyan vette a meccset és 95-68-ra győzött, megszerezve ezzel fennállása 28. kupagyőzelmét. Az MVP természetesen a fináléban is brillírozó Facundo Campazzo lett, aki a tornán 13.6 pontot, 10.3 gólpasszt, 5 lepattanót és 4 szerzett labdát átlagolva dominálta a mezőnyt.