EB felvezető - C-csoport - 3.rész

Finnország

Kosártörténelmük elég messzire nyúlik vissza, hiszen már 1939 óta tagjai a FIBA-nak és abban az évben ki is jutottak az EB-re, komoly szerepet azonban soha nem játszottak még az európai kosárlabdázásban sem. Összesen 12 kontinensviadalon szurkolhattak nekik drukkereik, legjobb eredményüket 1967-ben érték el, amikor a 16 csapat közül a 6. pozícióban végeztek. Legutoljára 1995-ben értek el a csoportkörig, akkor 13-ok lettek. Kis érdekesség, hogy abból a csapatból két hírmondó is maradt, egyrészt a vezetőedző Henrik Dettmann, aki 2002-ben Németország együttesét világbajnoki bronzéremig vezette, másrészt az akkor 18 éves, ma pedig rangidős és csapatkapitány erőcsatár, Hanno Möttölä.

A selejtezőknek tavaly úgy vágtak neki, hogy szinte esélyük nincs a kijutásra, hiszen ne feledjük, akkor még úgy volt, hogy csak a három csoportelső, illetve a két legjobb csoportmásodik jut be az EB 16-os mezőnyébe. Legjobb és legismertebb játékosuk, a 2007-es draft első körében kiválasztott Petteri Koponen ki is hagyta az egész sorozatot, úgyhogy túl sok jóra nem lehetett számítani. Az A jelű csoportban kezdték meg a küzdelmeket és rögtön ki is kaptak otthon Montenegrótól (60-74) szinte értékelhetetlen produkciót nyújtva. Olaszországban ugyanúgy bukás lett a vége (73-82), bár sokkal kiegyensúlyozottabb meccset sikerült produkálniuk, mint egyel korábban. Ezen a két találkozón a Union Olimpija csillaga, az akkor még 19 éves Sasu Salin sem vett részt, mindkét találkozón egyértelműen kiemelkedett Teemu Ranniko. Ez a tendencia Salin érkezésével teljesen megváltozott és a finnek elkezdték azt a csapatkosárlabdát, amivel minket és a portugálokat is simán két vállra fektettek később.  Innentől gyakorlatilag megmondhatatlan volt, ki szerzi a legtöbb pontot a Salin, Huff, Lee, Kotti, Ranniko, Virtanen hatosból, de az biztos volt mindig, hogy nagyjából hasonló teljesítményt fognak nyújtani. A harmadik meccsen jött is a bombameglepetés, hiszen 84-83-ra legyőzték az izraelieket otthon úgy, hogy hatan szereztek legalább kilenc pontot. Ha itt azt gondolták volna, talán van némi reményük, gyorsan meg is kapták a hideg zuhanyt, ugyanis egy laza húszassal lettek hazaküldve Lettországból (67-87) és ezzel minden momentum, amit az előző meccsen építgettek, azonnal szerte is foszlott. Montenegrótól ugyanilyen különbséggel kaptak ki (71-91), utána pedig nem sikerült az, ami három meccsel korábban igen, az otthoni bravúr, mert kis különbséggel ugyan, de alulmaradtak az olaszokkal szemben is (83-85). Izrael visszavágott a kudarcért, amit az odavágón elszenvedtek (71-85) és ami a legfájóbb lehet, hogy másodjára, otthon is kikaptak a lettektől, ezúttal 90-93 volt a végeredményt.

Viszonylag csendben véget érhetett volna számukra is a 2011-es EB még jóval azelőtt, hogy egyáltalán elkezdődött volna, ám ekkor jött a létszámemelés. Első körben ugyan nem lettek haszonélvezők, hiszen csoportutolsóként pótselejtezőre kényszerültek, de a három versengő válogatott közül papíron is őket tartották a legesélyesebbnek a két bejutást jelentő hely közül az egyik megszerzésére. A következő kerettel kezdtél meg a felkészülést: Samuel Haanpää, Petri Heinonen, Shawn Huff, Tuomas Iisalo, Antti Kanervo, Kataja Joensuun, Mikko Koivisto, Petteri Koponen, Tuukka Kotti, Gerlad Lee, Kimmo Muurinen, Vesa Mäkäläinen, Hanno Möttölä, Antti Nikkilä, Teemu Rannikko, Sasu Salin, Petri Virtanen. Július 11-én indult számukra a nagy kaland és bár ők is mindössze öt hetet töltöttek együtt, jóval előnyösebb helyzetből indultak nálunk, hiszen a csapat magja már évek óta együtt játszott. Felkészülésük során simán nyerték az Észak-európai csapatok számára megrendezett tornát, ahol átlagban 30 ponttal verték Dánia, Izland, Norvégia és Svédország válogatottját. A csúcspontot augusztus elején, egy héttel a magyarországi fellépésük előtt aratott 79-74-es németek elleni idegenbeli siker jelentette, akkor már egészen nyugodtan ki lehetett jelenteni, hogy a finnek a legesélyesebbek a három csapat közül.

Augusztus 12-én látogattak el Szolnokra és egy hullámvasútnak beillő meccsen (többször is ledolgoztunk 10 pontos hátrányt) a végjátékban sokkal jobb döntéseket hoztak, végül 75-73-ra nyertek. Ezzel majdnem biztossá vált, hogy ők ott vannak Litvániában, hiszen papíron mi voltunk a nehezebbik ellenfél, más kérdés, hogy a végén kiderült, ez nem fedi a valóságot. Otthon egy elég gyenge találkozón 68-56-ra verték a portugálokat, de a félidőben 31-22-t mutatott az eredményjelző, annyira „jó” összecsapás volt ez. Következett az ellenünk vívott hazai meccs, amit végig kézben tartva végül 22 ponttal 87-65-re hoztak, ez pedig azt jelentette, matematikailag is biztos, hogy EB résztvevők.  Úgy utaztak el Coimbrába, hogy a helyzet világos volt: ha 12 pontnál többel kapnak ki, akkor csoportmásodikok, egyébként pedig elsők. A harmadik negyedben rendesen égett a ház a szempontjukból, hiszen már 14 egységgel voltak lemaradva, de a sereg élére állt Koponen és legjobb teljesítményével megfordította az állást 86-78-ra, így eldőlt, hogy az Európa-bajnokság C csoportjába kerültek.

Görögország

A görögöket a Trofeo Tassoni kupán elszenvedett vereségig követtük legutóbb. Ezután Ilias Zouros csapata a BEKO Supercup versenyre ment Bambergbe, Németországba. Az első napon kivégezték Törökországot 62-38-ra úgy, hogy már az első negyed végén 21-8-at mutatott az eredményjelző. Ez volt Nick Calathes visszatérő meccse, és bár még csak 4 pontig jutott, már az is örömteli lehetett a helléneknek, hogy pályára léphetett bokasérülése után. Ioannis Bourousis volt a legjobb pontszerző, de a kapott pontok száma árulkodó, a védekezés volt a siker fő kulcsa. A második napon kicsit nehezebb dolguk volt, a házigazdákat sikerült legyőzniük 69-56-ra. Ezúttal is a magasemberek domináltak, Kosta Koufos 17 ponttal, Bourousis pedig 14 pont, 8 pattanóval járult hozzá a sikerhez. Az utolsó fordulóban az addig nyeretlen belgákon is túlléptek 70-61-gyel, így megnyerték a tornát. Koufos volt szintén a legértékesebb 12 pont, 11 pattanóval. Ezután már csak egy tornán vettek részt Görögország legjobbjai, méghozzá otthonukban az Akropolis Kupán. Az első két napon szinte semmilyen ellenállásba nem ütköztek, a BYU amerikai egyetemi csapatot 83-54-re, míg Bulgáriát még simábban, 101-67-re döngölték a földbe, az utolsó napon viszont érkezett az az Olaszország, amelyiktől már kikaptak egy tornadöntőn nem sokkal korábban. A mostani mérkőzés sem volt kevésbé izgalmas, sőt. A rendes játékidőben Marco Belinelli mentette meg az olaszokat, az első hosszabbításban viszont Nikos Zizis a görögöket. A második hosszabbítás végén aztán az olaszok jobban koncentráltak és 82-81-re megint megverték ellenfelüket. Ez ugyan semmit nem jelent, de érdekes dolgokat alakíthat ki a két csapatban, amennyiben találkoznak majd az EB-n is. Az olaszok nagyobb önbizalommal várhatják az esetleges a találkozásukat, míg a görögöket a bizonyítási vágy fűtheti. Mindenesetre nagyon érdekes lenne, ha idény nyáron harmadjára is, de ezúttal tényleges téttel bíró meccsen is összecsapnának. A görögök felkészülése nagyon rosszul indult, de csapatuk teljesítménye a legtöbbször igen meggyőző volt. A végleges keret is kialakult, az alábbi 12 játékos alkotja: Ioannis Bourousis, Michail Bramos, Nick Calathes, Antonios Fotsis, Kostas Kaimakoglou, Kostas Koufos, Dimitrios Mavroeidis, Kostas Papanikolaou, Kostas Sloukas, Kostas Vasileiadis, Vasileios Xanthopoulos, Nikolaos Zisis.

Horvátország

Ők az Adecco Kupa után egy hetes hazai edzőtábort tartottak, majd elindultak Londonba, ahol részt vettek a londoni meghívásos teszt tornán, amit a rendezők az Olimpiára való felkészülésnek szántak, a csapatok pedig nyilvánvalóan az EB-re pallérozták magukat. Az összkép a horvátok szempontjából felemásra sikeredett. Az első napon rögtön vissza is vágtak az Adecco Kupa döntőjében elszenvedett vereségért a szerbeknek egy 83-71-es győzelemmel. 11-5-re még a meccs elején vezettek a szerbek, de innentől kezdve egyszer sem és végig a kezükben tartották a meccset Popovicék. A második napon már jóval nehezebben sikerült begyűjteni a győzelmet, hiszen csak 75-70-re verték a házigazda briteket. Az első negyedben még hat ponttal mentek a vendéglátók, ám a félidőre már 12 pontos előnnyel fordultak Vrankovic mester tanítványai, a harmadik negyedben pedig már 16 egység is volt a különbség, Dengék viszont nem adták fel, de igazán nem tudtak ráijeszteni komolyabb játékerővel rendelkező ellenfelükre. Ezután következett az első pofon, hiszen teljesen simán elhasaltak az ausztrálok ellen (66-78) úgy, hogy a második negyedet 22-5-re vesztették el, innen pedig már nem volt visszaút. Ezek után nem is volt meglepetés, hogy a negyedik fordulóban simán kikaptak a torna legjobb csapatától, a franciáktól 83-60-ra. Félidőig minden rendben volt, 35-31-es gall vezetéssel fordultak a csapatok, de a harmadik negyed első 5 percében 17-0-át mutattak fel Tony Parkerék, a meccs lényegi része ezzel le is zárult. A zárónapon a fiatal kínai válogatottat dühből megverték 83-53-ra főként a második félidőnek köszönhetően, de a 3-2-es mérleg és a nagyobb csapatok ellen mutatott játék abszolút felemás érzést hagyott az emberben. A horvátok ezzel be is fejezték a felkészülési meccseket, augusztus 22-én hazatértek Crikvenicába és otthon készülnek azóta is.

Macedónia

Az Adecco Kupa után ők is hazatértek, igaz, jóval több időre, mint a horvátok. Következő felkészülési tornájukat ugyanis otthon játszották Szkopjéban. Augusztus 20-án későbbi EB csoportellenfelüket, Montenegrót verték (79-74) egy nagyon izgalmas meccsen. A vendégek 12-0-lal indították a találkozót, de a negyed végére már 19-18-ra a macedónok vezettek. Az újabb montenegrói roham azt jelentette, hogy a félidőben 33-40-et mutatott az eredményjelző, sőt, a harmadik negyed elején már 11 pont volt a különbség a két fél között, azonban újabb hazai feltámadás után a macedónok 59-nél utolérték ellenfelüket. Sokolov hármasa jelentette a régóta várt vezetést a negyedik negyed elején és innen már nem engedték ki a kezükből a meccset McCalebbék. Az amerikai irányító mellett a sérüléséből felépülő Gechevski és Stojanovski voltak a húzóemberek. Két nappal később nem kisebb meccset játszottak Új-Zéland csapatával sem, sőt. Ezúttal ők vezettek végig az első félidőben, amit végül 5 ponttal nyertek. A harmadik negyedben most nekik volt meg a 11 pontos fór 49-38-nál, ám az új-zélandiak 53-53-nál beérték a házigazdákat és a végjátékra ők fordultak már 4 pontos előnnyel. Itt azonban megremegett a kezük, előbb 67-66-os előnyüknél két büntetőt hibáztak, majd kaptak egy kettest és a félpályáról már nem tudták bedobni a hármast, ezzel 68-67-re Macedónia nyerte a meccset és az egész kupát is. Tovább edzettek otthon, majd a tegnapi napon a németektől kaptak ki egy nagyon fordulatos meccsen, amit többször megnyertek már, a végén mégis vesztesen hagyták el a pályát. Vasárnap újra megmérkőzik a két fél, a keretet viszont kihirdették ettől függetlenül: Dimitar Mirakovski, Vlado Ilievski, Darko Sokolov, Bo McCalebb, Vojdan Stojanovski, Damjan Stojanovski, Marko Simonovski, Todor Gechevski, Pero Antic, Kiril Nikolovski, Gjorgij Chekovski and Pedrag Samardziski. Gechevski felépülésével tehát teljes a keret és vissza is tértek az alapjátékhoz. McCalebb, illetve a három magasember (Samardziski, Antic, Gechevski) mellett a többiek csak epizódszereplők, de az ő szerepük is óriási lesz a csoportmeccsek alatt, ez a négy ember ugyanis kevés lesz a továbbjutáshoz.

Montenegró

Montenegró sem vett részt másik tornán az Adecco Kupa és a macedónok által rendezett verseny között. Ahogy az előbb említettük, az első napon kikaptak a házigazdáktól úgy, hogy nagyon sokáig a kezükben volt a meccs. A második napon Új-Zéland válogatottjával találkoztak és megint nagyon bekezdtek. 14-2-es indítás után a félidőben is 15 ponttal, 42-27-re vezettek. A legnagyobb különbséget Nikola Vucevic kosara jelentette közvetlenül a szünet után, ám Új-Zéland ezen a napon sem akarta feladni, csak úgy, mint egy nappal később. Óriási futást produkálva már 48-47-re feljöttek az európaiakra, amikor Montenegró begyújtotta a rakétákat, gyorsan dobtak 9 pontot, amire csak egy válasz érkezett, ezzel pedig a vége viszonylag sima lett, 78-72. Két nappal később Törökországban léptek már pályára az Adidas Kupa keretein belül. A nyitómeccsen Ukrajnával találkoztak és az előző tornával ellentétben itt pont a kezdésük volt pocsék, hiszen Pecherovék a második negyed elején 30:18-ra vezettek. Ezt az eredményt a következő másfél negyedben lemásolták a csapatok, csak fordítva, 48-48-nál már egyenlőt mutatott a tábla és 58-54-re Montenegró válogatottja állt jobban a negyedik negyed elején. Az utolsó játékrészt lendületből hozták 22-13-ra, ezzel pedig 80-67-re legyűrték Ukrajnát. A torna döntőjében a házigazdákkal találkoztak. Türkogluék 16-5-tel indították a meccset és a negyed végén is 26-18-as eredményt mutatott a tábla. A második negyed aztán a montenegróiak szájíze szerint alakult, de csak 35-35-ig. Innentől ugyanis egy 11-3-as szakaszt repesztve 46-38-ra megint a törökök vezettek és nem is engedték ki a kezükből a diadalt, végül 81-69-re nyertek. Pekovicék nincsenek kifejezetten top formában egyelőre, de szerencséjükre ez egyik csapatról sem mondható el a csoportból, úgyhogy így sem kell borúlátóan nekimenniük a csoportküzdelmeknek.

Bosznia-Hercegovina

Egy-egy meglepő győzelmet leszámítva a bosnyákok a pofozógép szerepét játszották el eddig a felkészülések során és ez azóta sem változott. Ők a Trofeo Tassoni óta nem vettek részt tornaküzdelmekben, mindössze három barátságos meccset játszottak. Először a németektől kaptak ki 86-64-re. Gyakorlatilag az egész találkozót uralták a Benzing vezette németek, az első negyed után 22-14-re, a félidőben pedig 48-35-re vezettek. A 13 pontos különbség aztán gyorsan 19-re nőtt, az utolsó negyedre pedig 20 pontos előnnyel léptek pályára Nowitzkiék. A bosnyákoknál a szokásos Teletovic-Ikonic duón kívül Vasiljevic nyújtott elfogadhatót, a többiek értékelhetetlenek voltak. Még két katasztrofális vereségen estek túl ezek után. Belgiumban 81-55-re kaptak ki, míg Franciaországban 85-60-ra. Utóbbi találkozón már Henry Domercant is mutatott életjeleket, de Teletovicon kívül senki nem volt képes kiegyensúlyozott teljesítményre a felkészülési meccsek alatt és ez óriási probléma egy alapvetően sok hasonló tudású játékos teljesítményére alapozó válogatott esetében. Úgy tűnik, hogy az ő, illetve Ikonic érkezése teljesen megbontotta az egyébként eléggé egységes keretet, mert a selejtezőkön húzóneveknek számító játékosok szinte teljesen eltűntek. Ahogy korábban említettem, jelen állapotukban és figyelembe véve azt, hogy a finnek óriási önbizalommal érkezhetnek Litvániába, az sem lenne meglepetés, ha csoportutolsók lennének.