A Sopron FIBA-kupás ellenfelei

Mint arról augusztus elején beszámoltunk, megtartották az új FIBA-kupa sorsolását, amely alapján a Sopron KC együttese a B csoportban kapott helyet a horvát KK Cibona VIP Zágrábbal, a belga Port of Antwerp Giants-cel, illetve a portugál Sport Lisboa e Benficával egy kvartettben. Lássuk, kik is pontosan az ellenfelek, milyen történelemre tekintenek vissza és hogy áll jelelegi keretük!

KK Cibona VIP Zágráb

A Cibona az egész sorozat (egyik) legpatinásabb klubja. 1946-ban alapították, 1950-től 1975-ig Lokomotivának hívták őket, a Cibona nevet pedig ezt követően kapták meg. Lokomotivaként nyertek egy jugoszláv kupát és a Korac-kupa legelső kiírását (1972), az igazi aranykorszakuk azonban a 80-as évekre tehető, ahol a két legenda, Kresimir Cosic és Drazen Petrovic vezetésével 3 jugoszláv bajnokságot (1982, 1984, 1985), 7 jugoszláv kupát, 2 Euroligát (1985, 1986) és két Szaporta-kupát (1982, 1987) nyertek. Jugoszlávia felbomlása után 1991 és 2002 között 11-szer nyertek zsinórban horvát bajnoki címet, azóta kicsit lassítottak, de 7 további első helyet elértek azóta is. Horvát kupát összesen 7-szer nyertek - ezt és bajnoki címet is legutoljára 2012/13-ban. Állandó résztvevői a 2001-ben életre hívott Adria Ligának is, ahol háromszor véreztek el a fináléban (2004, 2009, 2010), mielőtt Dario Saric vezetésével 2014-ben óriási meglepetésre nyerni tudtak.

Ez a Saric-féle 2013/14-es idény volt az, aminek még óriási elánnal és papíron nagyon erős állománnyal mentek neki, bár nemzetközi porondon már 2011/12-ben megindultak a lejtmenetben - az Euroligában a sorozat alapítása óta részt vettek, de az említett szezonban elvesztették indulási jogukat, ebben és a 2012/13-as idényben pedig még csak meccset sem tudtak nyerni a EuroCupban. A 2013/14-es szezon közben aztán a fél csapat távozott anyagi gondok miatt, ez pedig erősen rányomta bélyegét az előző évükre is, hiszen már csak 11-ek lettek az Adria Ligában 10-16-os mérleggel, és bár a horvát bajnokságban bejutottak a fináléba, 3-1-re újfent legyőzte őket a Cedevita, zsinórban másodjára. Egyetlen nemzetközi kupában sem indultak tavaly - ez jól mutatja, milyen helyzetben voltak, vannak.

Vezetőedzőjük az a Slaven Rimac, aki játékosként is volt a Cibona "alkalmazottja" 1990 és 1998, valamint 2002 és 2004 között - 8 bajnoki címet és kupát nyert itt, 1998 és 2000 között pedig két török bajnokságot és két kupát a Tofasszal. Volt válogatott is, 1996-ban az olimpián, 1997-ben pedig az Európa-bajnokságon képviselte Horvátországot és 2012-ben vonult vissza a francia Pau Ortheztől. 2013 novemberében az anyagi gondok miatt elengedett Neven Spahija helyét vette és első évében csodát is tett az Adria Liga sikerrel.

Az utóbbi másfél évben látott financiális helyzetüket ismerve nem olyan nagy meglepetés, hogy idén sincsenek tele sztárokkal, pár tapasztalt játékos mellett a fiatal tehetségeknek próbálnak lehetőséget adni - a Körmendnél kivesézett ASVEL keretétől például papíron elég messze vannak.

A hátvédeknél három új emberük van. Összesen egy amerikait foglalkoztatnak, ő a 27 esztendős, 186 centi magas irányító, Corey Fisher, aki a Villanova egyetem után megfordult Törökországban, Spanyolországban, az oroszoknál és most Kínából teszi át székhelyét - elég nagy világjáró. Legutóbb a Fujian Quanzhou Banknál összesen 9 mérkőzést játszott, de amerikaiakhoz képest finoman szólva is visszafogott statisztikákat hozott (12.7 pont, 3.0 pattanó, 2.7 gólpassz). Mellette új igazolás a lengyel válogatott, de alapvetően koszovói állampolgár Dardan Berisha. A 193 centi magas, 26 éves dobóhátvéd tavaly jó szezont futott a Sigal Prishtinánál hazájában, hiszen a Balkán Liga MVP-jének választották és a csapat meg is nyerte a kiírást - a koszovói bajnokságnál valamivel mérvadóbb Balkán Ligában 15 meccsen 24.7 pontot, 5.3 gólpassz és 4.4 pattanót átlagolt. Két nagyon fiatal játékosuk van még hátvédnek, az egyik a 16 éves Karlo Uljarevic, a másik a 18 éves, 189 centi magas Zan Mark Sisko - utóbbi szlovén és tavaly hazája legmagasabb osztályában 10.8 pontot, 2.4 pattanót és 2.4 gólpasszt átlagolt, igaz, mindössze 5 mérkőzésen. Az Adria Ligába nevezték a 18 éves, 190 centi magas, mindkét hátvédposzton bevethető Bruno Skoknát is, ő az U20-as Eb-n csalódást okozó, csak 17. helyet elérő horvátok legjobbja volt (17.2 pont, 3.5 pattanó, 3.2 gólpassz)

Valószínűleg kettest fog játszani a 26 éves, 198 centis, a gárdánál már három éve játszó és 2-es, valamint 3-as poszton egyaránt szerepeltethető Filip Kruslin - ő erősen kiegészítő jellegű játékos, tavaly 21.0 perc alatt 5.7 pontot és 3.4 pattanót tett a közösbe meccsenként. Hármas poszton a kezdő szerep szinte biztosan a 32 éves, 201 centis Marin Rozicé lesz, aki 2004 óta a keret tagja már - 29 perc alatt 8.3 pont, 5.0 pattanó és 3.0 gólpassz voltak a mutatói az előző szezonban az Adria Ligában. Ugyancsak hármas, de kettesben is bevethető a gárda egyik szupertehetsége, a 18 éves, 201 centi magas Nik Slavica, aki viszont lehet, hogy nem itt kezdi meg a szezont, állítólag Törökországból bejelentkeztek érte, a kivásárlási ára azonban 1 millió euró jelen pillanatban - tavaly még a bajnokságban és az Adria Ligában is 2 pont és pattanó környéki, inkább ez alatti átlagai voltak, de idén már a tervek szerint nagyobb szerepet szánnának rá. Ő volt az idei U19-es világbajnokságon az amerikaiak mögött ezüstérmes horvátok legjobb embere 13.7 ponttal, 5.6 pattanóval és 4.1 gólpasszal mérkőzésenként.

A palánk alatt jól ötvözik a rutint a fiatalsággal és a Zizicekkel. Visszatért ugyanis az együtteshez a 2013/14-ben az anyagi gondok előkerülésénél lelépő Andrija Zizic. A 35 esztendős, 207 centis center az előző idényben 9 meccset húzott le az olasz másodosztályú Piacenzánál, ahol 27.7 perc alatt 14.6 pontot és 6.0 pattanót átlagolt - korábban volt horvát válogatott, játszott a Barcelonánál, az Olympiakosznál, a Panathinakosznál, a Galatasaray színeiben, 2014-ben pedig Euroligát nyert a Maccabival. Mellette a rutint képviseli a 28 éves, 205 centis erőcsatár, a csapatnál már a negyedik idényét kezdő Marko Jagodic-Kuridza, aki Zizic mellé tökéletes partner papíron - Zizic támadásban nagyon képzett játékos, de a védekezéssel kevesebbet törődik, Jagodic-Kuridza viszont a piszkos munkában jeleskedik és kibrusztolja magának a pontokat. A harmadik magasember a Slavica melletti másik szupertehetség, a 18 éves, 211 centi magas, ennek ellenére négyes és ötös poszton is bevethető Ante Zizic, aki tavaly már az Adria Ligában is bontogatta szárnyait (15.5 perc, 7.4 perc, 3.3 pattanó), de a horvát bajnokságban egyenesen húzóember volt (24.6 perc, 13.6 pont, 6.7 pattanó és 1.7 blokk) - természetesen utánpótlás horvát válogatott ő is, az idei U19-es vb-n 13.0 pont és 7.0 pattanó voltak a mutatói. A hátvédeknél említett Skoknához hasonlóan az Adria Ligába nevezték már a 17 éves, 205 centi magas, osztrák-horvát kettősállampolgár Josip Popicot, esetenként őt is a pályán láthatjuk majd - osztrák utánpótlásválogatott, az idei U18-as B divíziós Eb-n 11.9 pontot és 8.1 pattanót átlagolt.

Egyelőre egy jó 8, de nagyon maximum 9 fős rotációt tud felmutatni a Cibona, így vagy tényleg nagy mértékben támaszkodnak majd a fiatalokra és ebben az esetben a tinédzserek közül többen is az aktív rotáció részei lesznek Ante Zizicen kivül is, vagy még várható náluk 1-2 szerződtetés. Minden gondjuk ellenére azért ez egy elég erős csapatnak tűnik - nem legyőzhetetlenek, de nem fog a Sopron esélyesként pályára lépni ellenük. 

 

Port of Antwerp Giants

A belgák megközelítőleg sem rendelkeznek olyan múlttal, mint a horvátok, hiszen 1995-ben a Sobabee és a Racing Mechelen BC összeolvasásából jöttek létre, összesen egy belga bajnoki címük van (2000) és kétszer nyerték meg hazájuk kupáját (2000, 2007), nemzetközi sikerük pedig egyáltalán nincs. A legutóbbi öt évben kétszer voltak döntősök a kupában és egyszer a bajnokságban, de nyerniük nem sikerült. A EuroChallenge-ben az elmúlt 5 évből 4-szer a második csoportkörig jutottak, ahol az előző idényben például a Jenyiszej Krasznojarszk és a Trabzonspor mögött ragadtak, így estek ki. A belga bajnokság még ennyire se jött össze nekik, ott a 6. helyen zárták a középszakaszt és rögtön az első körben kiestek a rájátszásban a Körmend egyik ellenfele, a Belfius Mons-Hainaut ellen.

Vezetőedzőjük az a Paul Vervaeck, akinek a klubkosárlabdában elért eredményeiről nem sokat hallani, viszont kitűnő utánpótlásedzőnek tartják. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy tavaly előbb felvitte a belga U20-as válogatottat az A-divízióba, idén nyáron pedig a 8. helyen végzett a csapattal az A-divíziós Eb-n, ez a belga kosárlabda jelenlegi erejét nézve elég nagy szó. 2013 óta irányítja egyébként a gárdát és bár előző idénye nem sikerült, 2014-ben elődöntőt játszottak vele a bajnokságban és döntőt a kupában, így kapott új szerződést idén tavasszal.

Mivel az előző szezonban nem szerepeltek túl jól, nem meglepő, hogy szinte garnitúrát cseréltek, csak a saját nevelésű belgáik maradtak a keretben, de hat új amerikaival vágnak majd neki a szezonnak. Egy nagynevű távozójuk van, ő DeAndre Kane, aki a német Ratiopharm Ulmhoz szerződött és több NBA csapattal is szóba hozták a nevét az utóbbi két nyár alkalmával.

A hátvédeknél egy újonc amerikai irányítóval, Mikh McKinney-vel próbálkoznak. A 23 éves, 185 centi magas játékos a Sacramento State-n végzett idén nyáron, ahol az utolsó évben a nem túl magasan jegyzett gárda legjobbja volt (19.2 pont, 43% tripla, 4.9 gólpassz, 2.8 lepattanó). Szintén leginkább egyes a 25 éves, 190 centi magas Kwame Vaughn, aki 2013-ban végzett a CS-Fullerton egyetemen, az előző idényben pedig az izraeli másodosztályú Ironi Kfar Hammacabia Ramat Gan együttesénél volt húzóember (26.0 pont, 6.0 pattanó, 4.4 gólpassz, 1.7 szerzett labda). Két belga játékosuk van a hátvéd posztokon. Az egyikük a szeptember 19 esztendős Ordane Kanda-Kanyinda, aki tavaly csak 3 mérkőzésen lépett pályára, a másik pedig a 23 éves, 188 centi magas Andreas Rojas Palma, aki az előző szezont egy belga harmadosztályú klubnál töltötte - nem valószínű, hogy bármelyikük meghatározó lesz. Van ugyanis még egy amerikai játékosuk ide, a 198 centi magas, és 28 évével a gárda korelnökének mondható Mike Smith, aki a Körmend ellenfelétől, a Belfius Mons-Hainaut-tól érkezett és ott az egyik legjobb volt (12.8 pont, 3.8 pattanó, 43.2% tripla).

A kiscsatároknál a legnagyobb név a 26 éves, 203 centi magas Carleton Scott, aki az olasz első osztályból elvileg kieső, de aztán mégis bennmaradó JuveCaserta egyik legjobbja volt az előző idényben (10.3 pont, 6.7 pattanó, 1.3 szerzett labda). Ő valószínűleg fog játszani egyébként négyest is, ugyanis hármas poszton található az együttes egyetlen olyan játékosa, aki a tavalyi keretben meghatározó(bb) szerepet játszott és maradt erre az idényre, a 25 éves, 195 centi magas Jean-Marc Mwema. A mindkét csatárposzton bevethető kosaras a klub saját nevelése és ugandai-belga kettősállampolgár - neki az előző szezonban 7.8 pont és 5.2 pattanó voltak a mutatói 36.3%-os triplával. További két belga játékos található még itt, de a 22 éves, 198 centi magas Dorian Marchant hiába játszott 33 mérkőzésen tavaly, 9.5 percet átlagolt és statisztikái elenyészőek voltak, míg a 21 éves, 196 centis Yoeri Schoepen az előző idényben egyetlen meccsnyi lehetőséget sem kapott - mindketten a klub saját nevelésű játékosai.

Center posztra is egy Európában újonc amerikait szerződtettek, ahogy irányítóba is - a St. Mary's egyetem tavaly kiemelkedően legjobb játékosa, a 23 éves, 208 centi magas Brad Waldow érkezett ötös posztra, aki az előző idényben 19.0 pontot és 9.1 pattanót átlagolt. Mellette a csak egy évvel rutinosabb Melsahn Basabe lesz valószínűleg a kezdő. A szintén 23 éves, 201 centi magas erőcsatár 2014-ben végzett az Iowa egyetemen, az előző szezont pedig a finn élvonalban, a végül 8. helyen záró Helsinki Seagullsnál töltötte, ahol ő volt a leghatékonyabb és legponterősebb is. Figyelemre méltó, hogy 19.4 pontja mellett 201 centije ellenére is leszedett 12.0 pattanót, amivel a bajnokság harmadik helyén zárt. Volt 1.1 blokkja is és bár kevés triplát vállalt (42 meccsen összesen 20-at), azokat 55%-kal bedobta és a büntetővonalról is 85% fölötti dobó - a két profi pályafutását most kezdő játékos mellett ő és Scott tűnnek jelenleg a gárda húzóembereinek. A magasemberrotációba valószínűleg Scott és Mwema is bekerül majd időnként, egyetlen belga centere van ugyanis a klubnak, az idősebbik Schoepen, Yannick, aki 23 éves, 202 centi magas, de az előző szezonban mindössze 4 mérkőzést kapott a belga bajnokságot és a EuroChallenge-t is összeadva.

Összességében nézve úgy tűnik, hogy a belga csapatokat egy kaptafára építik: sok amerikai/tengerentúli játékost foglalkoztatnak és nem túl magas csapatokat raknak össze. Sok small-ball és főleg gyors kosárlabda várható majd tőlük - statikus játékban egy ilyen szerkezettel sebezhetőek, de minél jobban erőltetik a gyors befejezéseket, annál jobbak az esélyeik. Az is látszik, hogy a tavalyi kudarc után próbáltak sokkal több jó kinti dobót igazolni - az előző idényben gondjaik voltak ezzel -, a 40% fölötti mutatókat produkálók mellett többen is 37-38%-kal operálnak kintről, erre vigyázni kell ellenük. Egyáltalán nem lebecsülendő az együttes, főleg hogy több elég fontos ismeretlen tényező is van náluk az NCAA-ből érkezők miatt, de ellenük lehet bőven keresnivalója egy jól összerakott Sopronnak.

 

Sport Lisboa e Benfica

Bár a portugál kosárlabda nem túl híres, a Benfica elég komoly múltra tekinthet vissza. 1927-ben alapították a klubot és portugál csúcstartók a bajnoki címek (26), a kupagyőzelmek (20), a szuperkupagyőzelmek (12) és a ligakupasikerek (10) alapján is. 1985 és 1995 között volt fénykoruk, amikor 11 év alatt 10 bajnoki címet szereztek és a 90-es évek közepén háromszor is a legjobb 16 közé jutottak a BEK-ben, megverték többek között a CSZKA Moszkvát és 1995/96-ban a későbbi győztes Panathinaikoszt is. 2008/09-ben úgy nyertek bajnoki címet, hogy 100%-osak voltak az alapszakaszban, ezzel a Maccabi Tel-Aviv után a második csapat lettek, akik hibátlan alapszakasz-teljesítménnyel tudtak végső sikert elérni bármelyik ország legfelsőbb osztályában.

Az elmúlt idényben mindent megnyertek otthon, de egy ideje már egyeduralkodó a gárda, így ez nem volt meglepő - zsinórban negyedjére nyertek bajnokságot, másodjára kupát, harmadjára ligakupát és az elmúlt három alkalommal övék lett a portugál szuperkupa is. A EuroChallenge-dzsel újra kiléptek a nemzetközi porondra is, ahol a későbbi győztes francia JSF Nanterre-t és a belga Belfius Mons-Hainaut-t kapták az első körben, mögöttük nem tudtak továbbjutni, 2-4-gyel végeztek a harmadik helyen a finn Kataja Basketet megelőzve.

Vezetőedzőjük egy legenda, Carlos Lisboa, akit sokan minden idők legjobb portugál kosárlabdázójának tartanak. Az 57 esztendős szakember játékosként gyakorlatilag nem tudott hibázni - a Sporting CP-nél kezdett, 7 év alatt 3 bajnokságot és 2 kupát nyert a csapattal, majd a CA Queluznál töltött két szezonjában is nyert 1-1 bajnokságot és kupát, 1984-től 1996-os visszavonulásáig pedig a Benficánál játszott, tehát pont a csapat aranykorszakában, emellett pedig 46-szoros portugál válogatott volt. Azonnal edzőnek állt, miután abbahagyta a profi játékot és 1997-től két évig már irányította az együttest. Egy kisebb kitérő után 2004-ben tért vissza, tehát zsinórban 12. idényére készül a Benfica kispadján, mondhatni stabil a helye.

Még a belgáknál is alacsonyabb a keretük. Az egyik legismertebb játékosuk a 33 éves, 176 centi magas Mario Fernandes, ő jó ideje portugál válogatott és ez lesz a harmadik éve a klubnál - tavaly 19.3 perc alatt 7.7 pontot és 3.9 gólpasszt átlagolt 41.5%-os triplamutatóval. Hasonló átlagokat (19.4 perc, 7.6 pont, 3.7 gólpassz, 43.2% tripla) hozott a már ötödik benficás évére készülő, 24 éves, 184 centis Tomas Barroso - ahogy tavaly, úgy valószínűleg idén is ők ketten viszik majd el az egyes posztot. Szinte biztos, hogy semmi játékideje nem lesz mellettük a 20 éves, saját nevelésű, 180 centis Diogo Cameirónak, aki már az előző idényben is csak 13 mérkőzést és átlag 8.0 percet kapott, most sem számíthat sokkal többre. Leigazolták az előző bajnokság harmadik helyén végző Barcelos Hotel Terco 186 centis, 26 éves hátvédjét, Nuno Oliveirát - előző csapata egyik legjobbja volt (17.2 pont, 4.9 pattanó, 3.3 gólpassz) és magassága ellenére szinte biztosan fog kettest is játszani.

Itt azonban az egyik nagy szerzemény, Dequan Cook lehet az első számú ember - a 28 éves, 195 centis játékos 2007-ben az első kör 27. helyén kelt el a drafton, a Miami Heatnél 2009-ben tripladobóversenyt nyert az All-Star gálán és ezt követően megfordult a Thundernél, a Rocketsnél, a Bullsnál, az előző két idényben pedig az ukrán, a német és a francia első osztályban. Mellette hármas poszton a 37 éves, szintén a portugál válogatottból ismerős, 196 centi magas Carlos Andrade fog valószínűleg kezdeni, aki hiába idősebb, még az előző idényben is a gárda egyik legjobbja volt (11.7 pont, 7.3 pattanó). Andrade mellett tele a padlás hármas-négyes átmenet játékosokkal, itt pedig mindenképpen a Barcelostól szerzett másik játékossal, a montenegrói-portugál kettősállampolgárságú Marko Loncoviccsal kell kezdeni - a 202 centis, 24 éves játékos Oliveira mellett a másik húzóember volt az előző idény bronzérmesénél, a palánk alatt és kintről is veszélyes játékos (17.0 pont, 7.9 pattanó, 39.1% tripla). Ugyanígy kétposztos, de inkább kiscsatár a 25 éves, tavaly év közben szerzett Joao Soares - a 202 centi magas kosaras 22.8 perc alatt 12.7 pontot, de csak 4.0 pattanót szerzett, viszont 51.4%-kal dobta a triplákat emellett.

A palánk alatt két emberük maradt az előző idényből. Az egyik a 201 centije ellenére a tripláról szinte soha nem vállalkozó, 38 esztendős korelnök, Frederick Gentry, aki amerikai létére zsinórban ötödik idényét fogja a Benficánál tölteni - tavaly 22.3 perc alatt 9.8 pontot és 4.0 pattanót átlagolt. A sokadik portugál válogatott Claudio Fonseca is itt van - ő az egyetlen echte centere az együttesnek. A 26 esztendős, 206 centi magas középjátékos tavaly mindössze 12.6 percet kapott meccsenként, de ezt is megtöltötte tartalommal (6.4 pont, 3.6 pattanó). Van egy új amerikaijuk is, aki a 205 centis, 27 éves Jeremy Wilson - ő elvileg erőcsatár, ráadásul kifejezetten stretch négyes. Tavaly az izraeli Gilboa Galilnál és a török első osztályú Denizlinél játszott - utóbbiaknál 12 meccsen 12.4 pontot, 9.2 pattanót és 43.8%-os triplázást ért el, ez mutatja, mennyire sokoldalú kosaras.

Annyiban hasonlítanak a belgákra, hogy mintha véletlenül sem akarnának igazi centert a csapatukba, annyiban viszont semmiképp, hogy amíg az Antwerp legidősebb játékosa 28 esztendős, addig itt jócskán vannak 30 fölötti kosarasok is. A másik feltűnő dolog a portugáloktól nem szokatlan: kintről féletlemetesen jók, Fonsecát és Gentryt leszámítva szinte mindenki jócskán átlag fölötti tripladobó - Soares keveset vállal az 50%-ával, de Fernandes, Wilson, Barroso és főleg Cook specialistái a hármasoknak, Andrade játéka nem erre épül, de 37%-kal ő is bedobja kintről, Loncovic meg Wilsonhoz hasonlóan egy kifejezetten sokoldalú játékosnak tűnik a majdnem 40%-os kinti dobásával és jó pattanózásával. Nem annyira ismert név a Benfica, de mivel a rutin mellett az összeszokottság is az ő oldalukon van - Wilson, Loncovic, Oliveira és Cook csak újak a keretben, a legtöbben hosszú évek óta együtt játszanak itt -, így elég sötét lovak, nem feltétlenül gyengébbek, mint a hat amerikaival felálló belgák.

Slide - kosarsport.hu