Indul az Euroliga alapszakasza - A-csoport

A-csoport

Real Madrid

Mint mindig, most is a királyi klub lesz a Barcelona első számú kihívója a spanyol bajnokságban - és ami számunkra most lényegesebb - az Euroliga trófea egyik legfőbb várományosa is Pablo Laso legénysége az előttünk álló szezon során. Az első trófeát már el is orozták a katalánok elől, a Szuperkupa döntőjében pontcsúccsal múlták felül az ősi riválist. A kezdés biztató, mindenki egészséges a fedélzeten, a játékosállományuk pedig csak erősödött az elmúlt évadhoz képest. Mindössze három távozó található a fővárosiak listáján, Novica Velicskovicstól sérülékenysége miatt köszöntek el, Ante Tomicra a Barca tartott igényt a nyáron, míg a szezon közben Alicantéból érkező Kyle Singler a tengerentúlon próbál szerencsét. Ezzel szemben az érkezők oldala megér egy misét Florentino Perez elnöknél. Rudy Fernandez a tavalyi rövid tündöklés után végleg hazaköltözött és újra régi csapatának mezében virít, de mellette jött még a lepattanó guru Marcus Slaughter, a Cedevita Zagreb első számú pontfelelőse, Dontaye Draperés a nyár utolsó durranásaként megszerezték Zaragozából a brazil óriás Rafa Hettsheimert. Rotációjuk így elképesztően bő lett, mind a palánk közelében, mind a periméteren kedvére válogathat a jobbnál jobb játékosokból Pablo Laso mester, így mi az aranyérem első számú esélyeseit látjuk bennük.

A felkészülésük mondhatni tökéletesre sikerült, minden meccsüket megnyerték, ráadásul a legtöbbet igen magabiztos játékkal és nagyobb fölénnyel. Miután nem volt nagy játékosmozgás náluk, a keret nagy része így már összeszokott, ráadásul kevésbé tűnik sérülékenynek ez a gárda, mint a katalánoké. A spanyol pontvadászatban is magabiztosan kezdtek, úgy fest, hamar összeért a minőségi keret, mely most tért vissza az Egyesült Államokból, ahol két NBA-meccset vesztett el a Real - méghozzá Torontóban és Memphisben. Európában viszont mindenképp a négy legerősebb csapat közé várjuk őket, ezen a szinten kiemelkedőek lehetnek a csalódást keltő tavalyi Top 16-os búcsú után.

Fenerbahce Ülker (török)

Az ötszörös török bajnok kiábrándítóan szerepelve, mindössze az ötödik helyen zárva az elmúlt évek messze legrosszabb idényét futotta. A 90-es évek közepén a Korac kupa meghatározó csapata volt a Fener olyan nevekkel, mint Mahmoud Abdul-Rauf, Marko Milic vagy Ibrahim Kutluay. 2006-ban a Fenerbahce egyesült az Ulker Istanbullal, így létrejött Törökország egyik legerősebb klubja Az azóta eltelt hat bajnokságból négyet megnyertek, míg a török kupából kettőt gyűjtöttek be. A szörnyű idényt követően Neven Spahija vezetőedző repült helyét az olasz Simone Pianigiani vette át a TBL egyetlen külföldi mestereként.

A keretet is rendesen felforgatták, amely után ismételten csak ők tűnnek a török bajnokság legnagyobb favoritjának és egyben az Euroliga egyik Final Four résztvevőjének. Távozott James Gist (Unicaja), Marko Tomas (Cedevita), Roko Ukic (Pana) és visszavonult a legenda, Misrad Turkcan.

Simone Pianigiani legénységének olyan vezére van, mint a szintén az olasz bajnoktól kivásárolt Bo McCalebb, aki talán csak maga tudja arra a választ, hogy miért nem az NBA-ben keresi a kenyerét, ahelyett, hogy az öreg kontinensen félistenként vonuljon be a sportág halhatatlanjai közé már nagyon fiatalon is. Mellette érkezett olyan amerikai is, aki már minden csúcsot megjárt a Panatinaikosz csapatával, ő nem más, mint Mike Batiste, aki anno a Memphis Grizzlies tagjaként belekóstolt már az NBA-be, de inkább - jól választva - Görögországban lett hős. Itt pattogtat szintén kivásárolt sienai szerzeményként az ausztrál David Andersen, aki egy éve még Amerikában próbált szerencsét - kevés sikerrel, illetve az a Romain Sato, aki évek óta az egyik leghasznosabb kiegészítőembere volt a tavaly még Euroligát is nyerő Panathinaikosznak. Egy korábbi Boston Celtics játékosa is van a Fenernek, JR Bremer személyében, aki éppen attól az Olimpia Milanótól érkezett, mellyel vasárnap küzd meg a Celtics.

Hogy a fiatalabbakat is sorra vegyük az ászok közül, a legnagyobb reménység, aki már nem csak jövőbeli ígéret, hanem a jelen egyik legkíméletlenebb "gyilkosa", az a Bojan Bogdanovic, aki nemrég még a magyar válogatott ellen szórta a triplákat Szombathelyen, korábban pedig az NBA-drafton is elkelt, de jelenleg "kivásárolhatatlan" a törökországi szerződéséből, még legalább 2 évig. Ilkan Karaman és Emir Preldzic idén a török válogatott legjobbjai voltak az Eb-selejtezőkön, bár ebben a gárdában annyira meghatározó szerepük egyelőre nem lesz, de látjuk majd őket a pályán, ahogy a rutinosabb Omer Onant, Kaya Pekert és Oguz Savast is. A visszavonuló Misard Turkcan viszont már nem lesz idén a Fener segítségére, de ahogy látjuk, megvan a megfelelő pótlék az isztambuliak számára a palánk alatt.

A Fener számára egyértelmű cél idén az Euroliga megnyerése, s ha ez a keret nem jutna be a legjobb négybe Pianigianival, azt egészen biztosan mindenki bukásként élné meg a klubnál. A kérdés csak az, hogy vajon tényleg sikerül-e megtörni a török Euroliga-átkot, vagy sem.

Panathinaikosz (görög)

A 2011-es kiírás bajnokánál óriási változások mentek keresztül ebben a holtszezonban, pláne, ha azt nézzük, hogy a Pana abszolút mértékben az állandóság képviselője volt ebben a mezőnyben a Zseljko Obradovics - Dimitrisz Diamantidisz - Mike Batiste - Romain Sato tengellyel. Nos, a mester és a két külföldi ász is távozott nyáron, egyedül a "pók", avagy a "gyémántember", aki maradt hírmondónak, de azon felül, hogy még a Vojukasz - Kaimakoglu - Perperoglu - Calathes négyes is búcsút intett a klubnak, Sarunas Jasikevicius, David Logan és Steven Smith is új egyesület után nézett.

Diamantidisz mellett csak Carcarisz maradt, s kezdetben úgy festett, hogy nem sikerül kellően megerősíteni a keretet, ám végül egész pofás csapat lett az idei Panából is. A spanyol bajnokság aktuális MVP-jét, illetve legjobb dobóját, Andy Pankót a Lagun Arótól szerezték meg a hellének, Roko Ukicot pedig a Fenerbahcétól. Szofoklisz Szkorcanitisz személyében egy minőségi center is jött, de az NBA-múlttal rendelkező Hilton Armstong sem rossz név ebben a mezőnyben, ahogy a Sienától elhozott Jonas Maciulis is húzóember lehet. 

Őket a szintén Spanyolországból, az Obradoirótól megszerzett Stephane Lasme, illetve a Gran Canariát otthagyó Michail Bramos egészítheti ki, de az aktív rotáció tagja lehet még az amerikai Derwin Kitchen is, utóbbi Izraelből, a Maccabi Rishon együttesétől érkezett. A kispadon 12 évnyi Zseljko Obradovics szaktanács-osztogatás után Argirisz Pedulakisz felel majd a munkáért, a Pana pedig ebben az összetételben ugyanúgy esélyese a görög pontvadászatnak, ahogy elvárás vele szemben a Top 16-os, de inkább a Top 8-as szereplés az Euroligában. Minden csak attól függ véleményünk szerint, hogy mennyi időbe telik, mire összeérnek az athéniak. 

Himki Moszkva (orosz)

A Himkinél érkező egyáltalán nincs a július 16-i bejelentkezésünk óta. Azóta kiderült, hogy Mikael Gelabale a horvát Cedevita játékosa lett, míg Chris Quinn a Utah Jazznél, Jeff Adrien pedig a Charlotte Bobcatsnél próbál bekerülni az alapszakasz keretbe. A maradók listájára fel lehet vésni Vitalij Fridzon, Dmitrij Hvosztov, Jegor Vjalcev, Anton Puskov és Alekszej Zsukanyenko nevét is.

A Himki papíron még jobban is néz ki, mint tavaly. A kvázi Quinn helyére érkező Petteri Koponen egész egyszerűen jobb játékos, mint elődje, sokkal sokoldalúbb és letisztultabb is játéka (annak ellenére is, hogy Koponen is fiatal). Gelabale, Kelati és Adrien pótlása már érdekesebb lesz. Az előző kettő nagyon hullámzó teljesítményt nyújtott, néha nyerőemberré is elő tudtak lépni, máskor teljesen eltűntek, míg Adrien egy jó átlagot hozott végig, utóbbi produkcióját mindenképpen pótolni kell. A helyükre érkező Rivers, Davis és Augustine minőségi pótlásnak tűnnek, de van bennük azért rizikó. Rivers ismeri a környezetet már, hiszen a Kubanytól érkezik, de a másik két játékos egy másik kosárkultúrából teszi át székhelyét (Spanyolország), ebben mindig van rizikó.

Összességében Kirilenko távozása ellenére sem tűnnek elég jónak ahhoz Rimas Kurtinaitis legényei, hogy otthon megelőzzék a CSZKA-t, Európában pedig a csúcsot ostromolják. A továbbjutást jelentő helyekre oda kell érniük, de azért a Cantuval és a Panathinaikosz csapatával meggyűlhet a bajuk, s a Real Madrid - Fenerbahce párost papíron azért eléjük lehet sorolni, de tisztán látszik, hogy ebben a hatosban nem lesz előre lefutott meccs - kivéve az Olimpija elleni találkozókat. 

Cantu (olasz)

A rendező Cantu, amely Riiminiben  három nyerte meg az olasz szuperkupát, s Desióban, majdnem hazai környezetben két hete diadalmaskodott az Euroliga selejtezőtornáján szabadkártyásként, már Mapooro Cantu néven szerepel, s igen jelentős átalakuláson ment át a holtszezonban. A csapatnál a Micov, Shermandini, Marconato, Basile, Perkins, Brunner, Cinciarini vonal pótlását kellett megoldani. A hátvéd Jerry Smith és az erőcsatár Jeff Brooks még talán a "sötét ló" kategóriája, bár utóbbi a LegaDue egyik legjobb 4-se volt az elmúlt szezonban, a két játékmester viszont már hazája nemzeti válogatottjának is oszlopos tagja, Jacub Kudlacek a cseh, Jonathan  Tabu a belga válogatottal harcolta ki az EB részvételt az elmúlt hetekben, a  honosított amerikai center, Alex Tyus az izraeli válogatott egyik legjobbja volt, míg Marco Cusin és Pietro Aradori a veretlen olasz nemzeti tizenkettőben kapott fontos szerepeket. Andrea Trinchieri vezetőedzőnek egyedül a szerb magasember Marko Scsekics komolyabb sérülése miatt fájhat a feje, ő hiányzik már hónapok óta, de már a teljes felépülés is közeleg a center számára. 

A Trinchieri-legénység számára nem lehet elvárás a Top 16, hiszen pokolian erős riválisok jutottak számára ebben a hatosban, de a Panathinaikosz hazai pályán nem tűnik verhetetlennek számukra, s a szlovének ellen pedig gyakorlatilag kötelező meccseik lesznek. Idén is Desióban játsszák a hazai Euroliga-meccseiket (tavaly is itt játszották őket). A tavaly a sorozatba hosszú idő után visszatérő egyesület, mely egészen a Top 16-ig jutott, s kis híján a legjobb 8 mezőnyébe is be tudott kerülni, most viszont minden továbbjutás kellemes meglepetés lenne az olaszoktól. Mivel az olasz bajnokságban nem jutottak be a legjobb 4 közé, ezért a kontinens valaha volt második legeredményesebb nemzetközi szereplő klubcsapata megmutathatja, hogy méltán szolgált rá az extra bizalomra a selejtező előtt kapott szabadkártyával, de azt is érdemes tudnunk, hogy a csapat háza táján azt csiripelik a madarak, hogy a bajnoki szereplés idén fontosabb, mint a nemzetközi, nem úgy, mint tavaly.

Union Olimpija Ljubjana (szlovén)

Hogy mennyire rangos, neves, patinás gárdáról van szó, azt jól jelzi, hogy a ljubljanai alakulat annak idején hat alkalommal még a régi "nagy" Jugoszlávia bajnokságát is megnyerte, Szlovéniában pedig 2010-ig gyakorlatilag egyeduralkodónak számított Az 1992 óta önálló szlovén bajnokságot 15, a kupát pedig 8 alkalommal -  éppen egy ötös szériánál tart ez utóbbi sorozatban - nyerte meg. 1994-ben a Kupagyőztesek Európa Kupájában, 2002-ben pedig a Goodyear Ligában (az Adria Liga korábbi elnevezése) diadalmaskodott.

Az előző évad a klub szintén igen gyengére, hogy azt ne mondjuk csúfosra sikeredett. Anyagi nehézségek miatt szinte folyamatos játékoscserék jellemezték a klubot, a szakvezetés szinte folyamatos csapatépítésben volt. Némi túlzással, mire valaki beilleszkedett, már tovább is állt - így pedig nem lehetett érdemi szakmai munkát végezni. Mindez az eredményességen - pontosabban az eredménytelenségen - is meglátszott. Az Euroligában nem sok babér termett Szlovénia kirakatcsapatának, az Adria Ligában egyszerű középcsapattá esett vissza.

Saso Filipovski mesternek gyakorlatilag új csapatot kell építenie, hiszen 9 játékos távozott és 8 érkezett. Érdekesség, hogy nem kevesebb, mint 3 finn játékos található a ljubljanai keretben. Salin Sasu mellett érkezett az olasz Varesetől Teemu Rannikko, és a 17 esztendős nyilván nem skandináv felmenőktől származó Emir Sulejmanovic. Tavalyi légiósaik közül a montenegrói Dasics a török Besiktashoz, az amerikai Dijon Thompson pedig az Alba Berlinhez igazolt. Hazai földről megszerezte a csapat az egyik legtehetségesebb kisembert a 20 éves Klemen Prepelicet - 17 ponttal tette le névjegyét a Szuper-kupa döntőn - a Helios, a 213 centis Alen Omicot pedig a Zlatorog csapatától. Nagy kérdés, a Waiters, Paga, Baynes amerikai trió (hárman három különböző bajnokságból érkeztek) mennyit tud lendíteni a csapaton.

A szlovén Szuper-kupa döntőn mindenesetre túl sokat nem tettek hozzá a csapat összteljesítményéhez, az a meccs inkább a 25 pontig jutó Balazicról, a már említett Prepelicről és a 11-gyel záró, szintén a Heliostól igazolt Bubnicról szólt a vesztes fél részéről. Azóta az Adria Ligában sem látszanak túlzottan erősnek, ebben a csoportban bizony nagyon valószínű, hogy teljes mértékben pofozógép szerepet töltenek majd be, s kisebb csoda lenne, ha egyáltalán meccset nyernének az óriásklubok ellen.