Két magyar csapattal rajtol az EuroChallenge

A FIBA égisze alatt életre hívott EuroChallenge a harmadik számú nemzetközi sorozat Európában, mely ezzel a szezonnal első jubileumához érkezik, hiszen ez lesz a tizedik idény fennállása óta. Ezzel az elnevezéssel 2008 óta fut (korábban Europa League, majd EuroCup). 32 csapatos mezőnyére jellemző, hogy a kontinens top bajnokságaiban – spanyol, orosz, török, francia, német – középcsapatoknak számítók alkotják a résztvevők gerincét, kiegészülve a magyarhoz hasonlóan kisebb kosárlabdanemzetek éllovasaival. Az EC két finalistája a következő szezonban automatikus indulási jogot kap az Eurocup sorozatban, mely komoly kiugrási lehetőséget jelenthet több klubnak is az európai porondon.

Az EuroChallenge eddigi győztesei időrendben: Unics Kazan (orosz), Dynamo Szentpétervár (orosz), Joventut Badalona (spanyol), Akasvayu Girona (spanyol), Barons LMT (lett), Virtus Bologna (olasz), BG Göttingen (német), KK Krka (szlovén), Besiktas (török).

Nekünk, magyaroknak a legemlékezetesebb EC szezon kétségkívül a tavalyi lehet, köszönhetően a Szolnok remek szereplésének. A Tisza-partiak már a 2010/11-es idényben is megmérettek, de egyáltalán nem találtattak könnyűnek. Akkor a rendkívül erős, Szpartak Szentpétervár, Dunkerque, Novgorod csoportból csak a franciákkal szembeni, rosszabb egymás elleni eredményük miatt estek ki. Az áttörést azonban a tavalyi esztendő hozta meg, ekkor mindkét csoportkört sikeresen abszolválta az Olaj. A ciprusi Keravnos elleni botlást leszámítva bevehetetlen erőd volt a Tiszaligeti sportcsarnok, fejet hajtott itt több német (Artland, Bonn) és francia (Chalon, Pau-Orthez) csapat is. Ugyanígy járt a negyeddöntőben a lett Ventspils együttese is, ám a továbbjutáshoz idegenbeli bravúrra is szüksége volt a Szolnoknak, hiszen két nyert meccsig tartott a párharc. 1-1-es állást követően ezt végre is tudták hajtani, így az alföldiek készülhettek a Final Four-ra, amit Debrecen városa rendezhetett meg, nem kis sportdiplomáciai sikert elérve. A magyar éremszerzés azonban már nem jött össze, bár nüanszok döntöttek a török Besiktas elleni elődöntőben, és az orosz Triumph Lyubertsy elleni bronzmeccsen is, de mindkétszer az ellenfél javára. A végső sorrend tehát a következőképpen alakult:

1. Besiktas Milangaz

2. Elan Chalon

3. Triumph Lyubertsy

4. Szolnoki Olaj

A döntő MVP-jének az NBA tapasztalattal is rendelkező Pops Mesah-Bonsut (Besiktas) választották. Érdekesség továbbá a sorozattal kapcsolatban, hogy a később elrajtoló NBA szezon miatt néhány mérkőzés erejéig pályára lépett szintén a törököknél az olimpiai bajnok, háromszoros NBA All-Star, Deron Williams is, aki az egy meccsen dobott 50 pontjával kimagasló rekordot állított fel az EC ezen kategóriájában.

Szintén részt vett az EuroChallenge tavalyi kiírásában az Atomerőmű SE is, ám a szezon eleji gyengébb formájuknak köszönhetően kiestek az első csoportkörből (1 győzelem mellett 5 vereség volt a mérleg).

A 2012/13-as idény csoportmérkőzései csak november 6-án kezdődnek el, a szezon azonban már javában zajlik, hiszen a 28 főtáblás csapat mellett selejtezőket rendeztek a fennmaradó 4 helyért.  A különféle nemzeteket változó számban képviselik klubcsapataik, nézzük, hogy alakul ez ebben a szezonban:

4	francia, román
3	belga, ciprusi
2	német, török, magyar, finn, svéd
1	orosz, lett, szlovén, ukrán, izraeli, grúz, észt, fehérorosz

A mezőny valamelyest gyengébbnek tűnik, mint tavaly, hiszen a legerősebb kosaras nemzetek kevesebb csapatot delegálnak, mint korábban. Igaz lehet ez a megállapítás annak tükrében is, hogy a tavalyi Final Four csapatok közül csak a Szolnok maradt hírmondónak, a negyeddöntős csapatokat tekintve pedig a Ventspils szerepel még a jelenlegi kiírásban. A tavaly döntős Besiktas és Chalon immáron az Euroligában, a bronzérmes Triumph pedig az Eurocupban mutathatja meg tudását, köszönhetően ezen tornák kvalifikációs rendszerének. (Az EuroChallenge-dzsel szemben ezek nem a FIBA, hanem az ULEB szervezése alatt állnak, így más rendszerben zajlik a lebonyolításuk is. Idén először nem kvalifikálják magukat automatikusan az EuroCup selejtezőiből kieső alakulatok az EuroChallenge csoportkörébe.)

Az esélyeket tekintve a fogadóirodák a legkevesebb pénzt a francia Nancy végső győzelmére fizetik, őket követi szorosan az orosz Krasnye Krylia és a szintén francia Dunkerque.

Ahogy a bevezetőben már említésre került, ebben az esztendőben is két egyesület képviseli hazánkat, a Szolnok és a Körmend személyében. Köszönhetően a tavalyi sikeres Olaj-szereplésnek, egyik csapatnak sem kellett selejteznie, így egyből a csoportkörbe kaptak besorolást. Fortuna istennő szeszélye folytán azonban ez ugyanabba, az F jelű kvartettbe történt meg. Egymáson kívül a romániai Temesvárral és a német Oldenburggal kell még farkasszemet nézniük csapatainknak. A szolnokiak várhatóan az Oldenburggal lesznek harcban a csoportelsőségért, ez a válogatottakkal megerősített keret, a tavalyi jó szereplés, és a csoport többi tagjának ismeretében jogos elvárás is lehet a közvélemény részéről. A Körmend esete ezzel szemben jóval árnyaltabb képet mutat. Az indulásról még a korábbi tulajdonos hozott döntést, az ő távozásával azonban jócskán gyengült a keret az elmúlt évekhez képest. A cél így nem is lehet más, mint a tisztes helytállás, a jóval mélyebb kerettel rendelkező vetélytársakkal szemben. A riválisok közül a német csapat hat forduló után vezeti hazája bajnokságát. Főként légiósaira épít, hiszen hét amerikai játékos is található keretükben, akik minőségi játékerőt képviselnek. Érdekesség, hogy az elmúlt szezonban megfordult náluk az Olaj nemrég szerződtetett montenegrói játékosa, Szead Sehovics. A temesváriak tölthetik be a sötét ló szerepét a csoportban, hiszen nem szerepeltek korábban európai kupákban, illetve játékukat ők is a külföldiekre építik. A tavalyi román bajnokság ezüstérmesét erősíti jelenleg a Szolnokról és Kecskemétről ismerős Marko Djeraszimovics is.

Várjuk tehát a kezdést, és az eredményes magyar szereplést!