Öt török, Öt görög, Hány ember?! - 2.rész

Az első részben már kiveséztem a negyeddöntő párosítások másik mindent eldöntő összecsapásának lehetséges esélyeit. Pro és kontra hoztam 5-5 indokot a Panathinaikosz illetve a Barcelona örömére vagy bánatára a csütörtöki derbi kapcsán. Most következzék a pénteki meccs, az Anadolu Efes és az Olympiakosz Pireusz thrillerének lehetséges forgatókönyve!

Továbbjut az Olympiakosz, mert...

- a címvédőről beszélünk. Számos hasonlóan nehéz szituációt oldottak meg sikeresen. A TOP16-os továbbjutásuk is az utolsó mérkőzésen dőlt el. Óriási nyomás nehezedett rájuk, mégis megoldották a feladatot. A keret gyakorlatilag megegyezik a tavalyi hőstettével. Összeszokottak, büszkék, kiknek nem jelent újdonságot a tét szinte elviselhetetlen nagysága;

- náluk játszik Kosztasz Papanikolau. Az európai kosárlabdázás legfényesebben tündöklő ifjú csillaga még mindig csak 22 esztendős, de már most nagyobb rutinnal rendelkezik, mint sok aggastyán. Negyedik szezonja az idei, lehúzott már 72 minőségi derbit. És micsoda partik vannak közöttük! Kosztasz mindig akkor hozta a legjobbját, mikor igazán kellett: a tavalyi Euroliga fináléban 18 pont, 10/11 összdobás, 22VAL, a CSKA mínusz 19-ről történő legyőzésében, míg idén, a fentebb említett élet-halál Himki veréskor 6/6-os triplavetéssel kísért 21 pont, 12 pattanó és 37-es index;

- a Béke és Barátság ódon falai között nem vesztenek életbevágó mérkőzést. Pláne nem egy évszázadokra visszanyúló, nem egy, nem két történelmi sorsfordulatot eredményező, görög-török viszálykodás XXI. századi megtestesülésén. 15.000 vérbenforgó szemű hellén lokálpatrióta, síppal dobbal, nádihegedűvel (és némi pirotechnikai munícióval felszerelkezve...) várja a csapat továbbjutását;

- a Kyle Hines - Acie Law jenki duó felnőtt a feladat fontosságához. Előbbinek szerteszét szezonja volt a párharcig. Remek meccsek, érthetetlen hibák. Ennek a hullámzásnak most már nyoma sincs. Mind a négyszer kétszámjegyű pont és indextermés a padról beszállva. Mozgékonysága agilitása megoldhatatlan feladat elé állítja az egyébként átlag felett teljesítő ellen belső sort. Utóbbi pedig ismét a negyeddöntőkre élesítette formáját, a tavalyi, Siena parádéhoz hasonlatosan. Dob (56%-kal 11 pontot), passzol, szervez, igazi vezér;

- hazai környezetben jobban dobják a hárompontosakat. Az első két összecsapás alkalmával 14/45-ös mutatóval pörkölték a trojkákat, ami 32 százalékra volt jó. Nem nevezhető kiugró produkciónak, viszont a vendégek kritikán aluli 3/34-éhez képest, már-már mesterlövészi magaslatnak számít.

Kiesik az Olympiakosz, mert...

- Vasszilisz Szpanulisz élete legpocsékabb heteit nyekergi. Mi lehet az ok? Nem fekszik neki az Efes? Szerelmes? Pikk-pakk megöregedett? Nem tudni. De, az egyszer biztos, hogy szenved, mint Gombóc Artúr a peleolit világtalálkozón. Az egy dolog, hogy csak 8,3 pontot tesz a közösbe a párharc során eddig. Csak viszonyításként, az alapszakaszban és a TOP16 során 15,6-ot hozott. A százalékkal és a vállalások minőségében van óriási hiba. Drámai, 7/37 a mezőnyből, amiben a 1/18-as (!!) hárompontos "valami" is benne foglaltatik. Ha nem adna 7 gólpasszt és koncentrálna magához képest extrán a büntetőkre (94,7%), azt mondhatnám kerékkötője csapatának;

- az Antic-Powell páros minősíthetetlenül gyenge. A macedón óriás ereje a szakállában van, ez már biztos. Mikor férfias, torzonborz arcszőrzettel pengetett, ezzel egyenes arányban a tesztoszteron szintje is ugrásszerűen növekedett. Azonban jött a dizájner és a trimmelt fazon. Ennek eredményeként egy normális meccs, a második (11p és 7lp.) többin semmi. Elképesztően kellenek a triplái, mert enélkül az Efes vígan tömörül hátul, védendő a Most Vasszilisz Player 2-2-it. Ha ő jó lenne, még a libellézgető Miss Powell pipiskedései is beleférnének. Puhány, jóllakott, egykedvű, amit Semih Erden értékel egyedül;

- kritikus szituációkban megremegnek a kezek a büntetővonalról. Az 52/76-os mérleget még komoly PR tevékenységgel be lehet csomagolni, ám ha ebből levesszük V.SZ. 18/19-ét, botrányos az összkép. Izmos 52% marad, ami megpecsételi a sorsukat a mindent eldöntő összecsapáson, ahol sokszor ennél elenyészőbb nüanszok jelentik a különbséget;

- nincs egyszerre öt spíler, aki átlagosnál jobbat hoz. A fölényes, tizennyolc egységgel behúzott második, otthoni siker alkalmával stabil csapatmelót hoztak a piros-fehérek (86 összindex). Előtte és utána mindössze a gyötrődés és az egyéni villanások jutottak;

- a kispadon Jorgosz Bartzokasz ül. Ha nem látom, nem hiszem el: a negyedik mérkőzésen, - hol a londoni repülőjegyet válthatták volna meg - a drámai végjátékot "sikerült"  időkérés nélkül lehoznia! A törökök repesztettek egy 8-0-ás szériát, benne Lucas pöccintésével, mikor kikérte az idejét. 1,8 másodperccel a vége előtt. "Majd a fiúk megoldják, olyan ügyesen játszanak, nem zavarom őket...". (A Csodálatos Galambász, Dusan Ivkovics kínjában elröptetett néhány szárnyast)

Továbbjut az Efes, mert...

- ők akarnak lenni az első csapat, mely képes 0-2-ről fordítani. Ezzel két legyet ütnének egy csapásra, hiszen Törökország korábban sohasem képviseltette magát a Final Fourban. A missziónak külön pikantériát kölcsönöz a nemzetiségi súrlódás, megsokszorozva az erejüket; 

- eltiltották Sasha Vujacicot. Bizony, az Efes vezetőség úgy döntött, elég volt a szlovén sztár szenvedéseiből. Sokáig sérüléssel bajlódott, visszatért. Bár ne tette volna. 6/27-es mezőnymutató, utoljára mínusz 7-es teljesítmény (az átlaga -0,5). Akadozik vele a játék, görcsösen próbálkozik, erőlködik. Emellett sokat fogyott, az erőnléte nem elég ehhez a rendkívül fizikális párharchoz;

- drámai módon a maguk javára fordították a lepattanózási arányokat. 83-62 arányban tönkreverték a görögöket. Ördögként harcolnak a támadópattanókért. A negyedik meccsen ugyanannyi ilyen lecsorgót hoztak, mint amennyit az Olympiakosz a védőlepattanó rovatba elkönyvelhetett (21-21). Minden egyes új támadás, kosárszerzési lehetőség kettőzött jelentőséggel bír, főleg egy "egy csata az élet" összecsapáson;

- Semih Erden férfivá érett. Langyoska felvezetés után a negyeddöntőben azt hozza, amit jogosan várhatunk egy ex-NBA-s, 210/120-as medvétől. A második mérkőzésen még előbújt a régi énje (3 pont, 1 VAL), hisztivel és sértődéssel, de a másik háromban nem volt hiba. 59 szerzett pont, 29 lepattanó. Ami a leginkább rámutat jellemfejlődésére, az a büntetőszázaléka. Az addigi 53%-ot felturbózta közel 70 procentre;

- náluk játszik a legsokoldalúbb, legmegbízhatóbb játékos, aki nem mellesleg legjobb mezőnyvédője az Euroliga mezőnynek. Jamon Lucas, az ex-Olympiakosz alkalmazott lesz egykori kenyéradója mumusa. Valószínűleg Szpanulisz rémálmaiban is őt látja. Nem sokan gondolták, hogy a Galatasaray után az kirakatcsapat Efes játékának is az amerikai hátvéd lesz az alfája és omegája. Mindent tud, amit érdemes. Emberfogásban verhetetlen, a labdalopások koronázott királya, balkezességével, amcsi focis futójátékosokra hajazó robosztus felépítésével megállíthatatlanul támadja a gyűrűt. Zseniálisan passzol, okosan irányít, karizmatikus, szerény lényével pedig elérte, hogy felsorakoztak mögé a - még - nagyobb nevű társai. Hagyják, hogy vezesse őket, ő pedig tökéletesen hozza a Csendes Vezér szerepet.

Kiesik az Efes, mert...

- tragikusan dobták a Béke és Barátságban a trojkákat. A 8,5%-ot szavakkal nehéz érzékeltetni, elég hozzá annyi, hiába javultak otthon (15/37), még ilyen dörzsölt profik esetében is bejátszik az idegen gyűrű effektus;

- Kerem Tunceritől nem érkezik semmi a kulcsfontosságú csereirányító szerepkörben. Az első három partin pont nélkül zárt, de ami nagyobb baj, mindössze kettő gólpasszal szolgálta ki a társakat, holott személyében az Euroliga 500 asszisztos, illusztris társaságának egyik tagját tisztelhetjük (amit tízen mondhatnak el magukról). Az Efesnek égetően kell(ene) valaki, aki hátvédposzton leköti a görög védekezést, pláne Vujacic kiválásával;

- idegenben teljesen más arcot mutatnak. A tizenkét, vendégként letudott ütközetből hétszer is lógó orral kényszerültek zuhanyozni. Egyetlenegy számottevő sikert jegyeznek idén, az Unicaja Malaga legyőzésével, még február elsején. Görögországban eddig négyszer jártak, mindannyiszor konfekciós zakót vittek haza a sporttáskákban;

- nincs válaszuk Hines mozgékonyságára. Szavanovics rengeteget javult támadás tekintetében, viszont sem ő, sem pedig az első két derbi török hőse, Kerem Gönlüm nem képes huzamosabb ideig lábmunkázni az energiabomba amcsival. Erden számára egyenesen irritáló, hogy Hines a hónaljkutyájáig érve fickándozik körülötte. Uralják a lepattanókat, viszont a Szlukasz-Hines kettő kettőkkel még a nyert meccsek során is komoly gondban voltak;

- folyamatos faultproblémával küszködnek. Eleve kisebb a rotációs lehetősége Oktay Mahmuti vezetőedzőnek. Vujacic jegelve, Tunceri szürke, Shipp nem húzóember, Güler pedig érthetetlenül perifériára szorult. A palánk alatti szekcióban, ha a nehézkes Barac-ot és Erdent mozgásra/gondolkodásra kényszerítik módszeresen gyűjtik a személyi hibákat. Eszméletlenül intenzív ütközet várható, rengeteg ütközéssel, fújással. A kényszerű szerkezetváltások és az általuk okozott hullámvölgyek végzetesnek bizonyulnak.


Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus