Startol az Euroliga!

Szerző: Kezdő5.hu 2011. Október 17. 12:42:32

A mai napon egy „előrehozott mérkőzéssel” kezdetét veszi a kontinens topsorozatának 2011 – 2012-es csoportköre. Ebből az apropóból nézzük meg, kiknek sikerült idén felkerülniük a 24-es főtáblára és hogyan alakultak a csoportbeosztások. A holnapi, Euroliga-történelmi cikkünkben felidézzük a múlt nagy csatáit, teljesítményeit, de előbb nézzük meg, mi várható az idei kiírásban a csoportkörbe jutott kluboktól a „modern” Euroliga 12. idényében, ami összesen az 55. kiírása lesz az európai él/bajnokcsapatok számára létrehozott kupasorozat(ok)nak.

A lebonyolítás igencsak átlátható és egyszerű, hiszen a 24-es főmezőny (melyben 22 csapat alanyi jogon kapott indulási jogot egy úgynevezett ULEB licence alapján, amiről mindent megtudhattok az Euroliga-történelmi cikkünkből, 2 gárda pedig egy-egy 8 csapatos, egyenes kieséses rendszerű tornáról jutott be az elmúlt hónapban) négy darab hatos csoportra oszlik, melyekben a klubok oda-vissza körmeccseket játszanak, majd a legjobb 4-4 alakulat léphet tovább a Top 16-ba, ahol újabb hasonló lebonyolítású, de már csak 4-4 csapatot tömörítő csoportkör következik. Onnan 2-2 egyesület jut be a legjobb 8 közé, ahol már egyeneskieséses rendszerben játszanak keresztbe a gárdák, méghozzá 3 győzelemig tartó párharcokban, a győztesek a májusi, Isztambulban rendezendő Final Four résztvevői lehetnek, ahol egy-egy elődöntő, majd a döntő után meglesz a 2012-es győztes. Addig is, nézzük, milyen felállással startol el a 2011 – 2012-es évad alapszakasz-csoportköre!

D-csoport

Regal FC Barcelona (spanyol)

A katalán sztárcsapatot a tavalyi spanyol bajnoki cím akár elégedetté is tehette volna, azonban az Euroliga négyes döntőjébe nem sikerült bekerülniük. Ez azért is volt különösen nagy csalódás számukra, mivel a finálénak épp Barcelona adott otthont, és a keretük ereje alapján szinte mindenki oda várta őket. Azonban Pete Mickeal sérülése, és Ricky Rubio botrányosan gyenge szezonja közbeszólt, és az álom csak álom maradt. A vezetőség okult a tavaly tapasztaltakból, és a nyarat arra használta fel, hogy megszabadítsa a csapatot pár ballaszttól. A sokat sérült Gianluca Basile szerződését nem hosszabbították meg, valamint a már láthatóan leszállóágban lévő Jaka Lakovic is mehetett, amerre látott, valamint Terrence Morris szolgálataira sem tartottak igényt. Azonban akit talán a legjobban sajnálnak majd a szurkolók, az a csupa szív csapatkapitány, Roger Grimau lesz, aki hosszú éveken át szolgálta hűséggel a csapatot, mielőtt idén nyáron a Bilbao-hoz igazolt. Távozott Ricky Rubio is, ám őt nem elbocsájtotta a klub, hanem úgy döntött, hogy kell az a környezetváltozás, és ideje lesz belevágni a tengerentúli kalandba. Hogy rosszabb szezonja nem lesz, mint idén Barcelonában, abban egészen biztosak lehetünk. Azonban nem csak távozók, hanem érkezők is akadtak szép számmal. Aláírt a csapathoz a tavalyi Maccabi talán legfontosabb embere, a több poszton is bevethető Chuck Eidson. Az irányítóban érkezett a brazil válogatott Marcelinho Huertas a Caja Laboral-tól, aki vélhetően komoly előrelépést jelent majd az idei Rubio után. Azonban itt nem álltak meg, mert a palánk alá is elkélt az erősítés, a befutó pedig a Gran Canaria amerikai légiósa, Judson Walace lett. Visszatért továbbá a saját nevelésű, de több szezont is kölcsönben töltő Rabasenda, akire a felkészülési meccsek alapján komoly szerep hárulhat az idén. Összességében a Barcelona, ha lehet, talán még tovább erősödött a tavalyi szezonhoz képest, és talán nem túlzás azt kijelenteni, hogy bennük tisztelhetjük az egyik legnagyobb esélyest. Ha számba vesszük, hogy náluk edz Pau és Marc Gasol, valamint Jose Calderon, akkor a riválisok kis túlzással imádkozhatnak, hogy a tengerentúlon legyen szezon 2011 – 2012-ben, különben egy olyan csapat jöhetne létre, melynek papíron nem sok ellenfele maradna. Addig sincs miért szomorkodnia a 2010-es kírás bajnok híveknek, ebből a csoportból mindenféleképpen könnyeden kellene továbblépniük.

Monte Paschi Siena (olasz)

A hazai szinten egyeduralkodónak számító Siena az olasz kosárlabdában példátlan módon zsinórban hatodik scudettójával készül sportágtörténelmet írni. A toszkán zöldek pedig nemhogy nem gyengültek, hanem a legtöbb szakértő szerint már most erősödtek azzal hogy a Milánóba igazoló Malik Hairston helyett azt a DaJuan Summers-t szerződtették a Detroit Pistons-tól, aki mind 3-mas, mind 4-es poszton képes lehet erősségévé válni a csapatnak. A szerb Milovan Rakovicsot a klub kölcsönadta a litván Zalgiris Kaunas-nak, posztjára David Andersen érkezett, az ausztrál neve pedig rendkívül jól cseng az európai kosárlabdában, 3-szoros Euroliga győztesként, Európa legnagyobb legnagyobb klubjaiban játszhatott, az utóbbi 2 évet pedig az NBA-ben töltötte. A két új fiú a maradó bajnokokkal, már önmagában is egy brutálisan erős Sienát ígér, a klubvezetés viszont nem éri be ennyivel, látva a Milano nagybevásárlását, és látva hogy a nagy európai riválisok egyre aktívabban csábítják az öreg kontinensre a várható NBA szünet miatt játékra vágyó sztárokat, a Monte Paschinál is tervezik még legalább egy nagy fogás nyélbeütését. Minucci klubelnök elismerte, már felvették a kapcsolatot az olaszok NBA sztárjával Andrea Bargnanival és az argentin Carlos Delfinoval is, aki a Milwaukee Bucks-ot hagyná ott az NBA lockout idejére. Egyikük megszerzése sem lesz egyszerű, és főleg nem olcsó mulatság( Bargnanit közben már meg is „kínálta” a kiscsapatnak számító Montgranaro 800 ezer dollárral, 6 hétre…), de velük már tényleg dream team lehet a Siena. A nyári Európa-bajnokságon brillírozó Bo McCallebb nagy idényt futhat klubszinten is, mint a gárda vezére, mellette a litván Ksistof Lavrinovic és Rimantas Kaukenas, valamint az emberemlékezet óta Olaszországban pattogtató Stonerook és a szintén amerikai David Moss lehetnek a húzóembereik, de a hazai kompániáról sem szabad megfeledkeznünk, Pietro Aradori, Tomas Ress, Andrea Michelori és Marco Carraretto bármikor előléphet hasznos kiegészítőből meccsnyerő emberré, ahogy a görög védekezőfenomén, Nikos Zisis is.

Galatasaray (török)

Tavaly a jobb pontarányuknak köszönhetően övék lett a török bajnokság alapkörének harmadik pozíciója. Ezt követően megrázták magukat a rájátszásban és szinte simán jutottak el a döntőig, ahol a Fener még nagy falat volt a számukra. Az Eurókupa eddigi két évében rendre bejutottak a legjobb 16-ba. A 2010/2011-es kiírásban 6 győzelem mellett 6 vereséggel zártak. A bajnoki döntőnek köszönhetően idén az Euróliga selejtezőjében indulhattak, ahol nyögvenyelősen kezdtek ugyan a görög Paok ellenében, aztán beindult a henger és meg sem álltak az első számú sorozat főtáblájáig. Európa egyik legősibb klubjáról van szó, amelyet hivatalosan 1905-ben alapítottak, azonban elődjét a Galatasaray Lycee iskolát 1481.ben. Tizenötszörös nemzeti bajnok, bár legutóbbi címét eléggé régen mintegy huszonöt évvel ezelőtt szerezte. Oktay Mahmuti vezetőedző egy erős magot próbál meg létrehozni, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy nyáron meg tudták tartani az egykori UCLA menő Josh Shippet, Preston Shumpertet és Luksa Andricot is. A hátvédsorba Ender Arslan mellé jött Jamon Gordon és a Barcelonától a szlovén zseni, Jaka Lakovic, aki erősen leszálló ágban volt már az utóbbi években, de az említett selejtezőtornán nagyon összekapta magát és óriási szerepe volt abban, hogy a Galata végül a hazai pályán szereplő Lietuvos Rytast is kiütött a nyeregből. Mindenképpen meg kell még említeni a lehetetlen dobásairól elhíresült Tutku Acik nevét, aki azért amolyan második irányítóként remekül tudja mozgatni a csapatot is. Az Euróligával együtt nehéz lesz megismételni a tavalyi hazai döntőt, bár hozzátartozik, hogy a napokban leigazolták a grúz Zaza Pachuliat is. A kontinens topsorozatában az a minimum, hogy a Top 16-ba bejussanak, de ebben a gárdában még ennél is több van, az egész Euroliga egyik legnagyobb meglepetését szolgáltathatják „újoncként”.

UNICS Kazany (orosz)

A UNICS a harmadik tagja annak a triónak, amelyik az utóbbi években meghatározta az orosz kosárlabdát és annak nemzetközi hírnevét öregbítette. 2004-ben már megnyerték a mai Európa-kupa elődjét és ezt tavaly meg is ismételték. Tavaly ráadásul a PBL alapszakaszát is bezsákolták, ám az elődöntőben a Khimki ellenében 2-0-áról kikaptak (úgy, hogy a negyedik meccset idegenben csak egy ponttal bukták), így csak a harmadik helyen végeztek. Idén automatikusan indulnak az Euroligában és természetesen a VTB Ligában is. A top csapatok közül a legtöbb amerikait foglalkoztatják. Lynn Greer, Terrell Lyday és Mike Wilkinson USA útlevéllel lépnek pályára, mellettük Kelly McCarthy orosz, míg Henry Domercant bosnyák állampolgárként kosarazik. Említést érdemel még a tengerentúlon is ismert center Nathan Jawai, a fehérorosz Vladimir Veremeenko és a két volt orosz válogatott, Zahar Pasutyin és Alekszej Szavraszenko. Nem rendelkeznek annyi ismert névvel, de mégis nagyon masszív keretet alkotnak, ezért amennyiben nem jutnak tovább ebből a csoportból, az némileg csalódást fog jelenteni, a Prokom az Union Olimpija és ők nagy harcot fognak vívni a negyedik helyért, de akár még a Galatasaray is „lejjebb csúszhat” ebbe a csoportosulásba, akkor pedig tényleg hihetetlen körbeverések jöhetnek létre.

Union Olimpija (szlovén)

A szlovének tavaly nagy meglepetésre továbbverekedték magukat a legjobb 16 közé egy nem egyszerű hatosból, akkor a veterán Goran Jagodnik vezetésével igazi üde színfoltjai voltak a sorozatnak. Ugyanakkor a hazai bajnokságban nem ülhettek fel a trónra zsinórban másodszor, ami szintén legalább ekkora meglepetést jelentett velük kapcsolatban, csak igen más előjellel. Idénre szépen beerődítettek, az itteni egyik csoport riválistól, a Prokomtól hozták el Ratko Vardát a bosnyák válogatott veteránt, a Gravelines tavalyi sikereinek egyik kulcsát, Ben Woodside-ot is leigazolták, de a legnagyobb erősítést a San Antonio Spurs játékosa, Danny Green jelentheti. Jött még Deon Thompson Görögországból az Ikarostól, Aleksandar Capin a Zalgiris Kaunastól, valamint Robert Rothbart a Maccabi Haifa 217 centis centere. A távozók közül érdemes említést tennünk a Samo Udrih, Kenny Gregory, Saso Osbolt, Vlado Ilievski, Kevin Pinkney ötösfogatról, de azért a macedónok ászát leszámítva a többiek már erősen leszálló ágban voltak az előző idény második felében, így a vérfrissítés abszolút minőséginek számít esetükben. A keretben vannak még Európa-szintű tehetségek, akik már megmutatták oroszlánkörmeiket a világnak, ilyen például a finn Sasu Salin és a lett Davis Bertans vagy a két szlovén, Dino Muric és Jaka Blazic, de az idősebbek közül Damir Markota és a már említett Goran Jagodnik neve is jól cseng a nemzetközi kosárlabdaéletben. Hasonló bravúrokkal idén sem lehetetlen számukra a továbbjutás, de azért nem feltétlenül ez a realitás. Ahogy említettük, nagy harcban lesznek többekkel is, kérdés, hogy a jelentősen fiatalodó keretük erre pozitívan vagy negatívan tud reagálni a legnehezebb helyzetek alakalmával.

Asseco Prokom (lengyel)

Németh István egykori klubja továbbra is abszolút egyeduralkodó a hazai bajnokságában, hiszen az utolsó 10 évben csupán három alkalommal nem ők végeztek az élen Lengyelországban, de ezekben az esetekben is legalább bejutottak a fináléba. Az Euroligában évről-évre igyekeznek építkezni, ám tavaly ez a folyamat (legalábbis eredményességben) megtört, nem élték túl már a csoportkört sem Hrycaniukék, pedig a megelőző idényben már a negyeddöntőig meneteltek. Idén teljesen felforgatták a csapatukat, ami ennek fényében nem is annyira meglepő, 9(!) új játékos érkezett hozzájuk, köztük természetesen akadnak igazán neves kosarasok is, mint például a Benetton Trevisótól hozott Donatas Motiejunas, akit az NBA-ben is elsőkörösként draftoltak idén, de Devin Brown neve sem hangozhat ismeretlenként a tengerentúli profiliga szerelmeseinek. Igaz ez Alonzo Gee-re is, aki a Cleveland Cavaliers tagjaként bontogatta a szárnyait az előző évadban, de egy másik új arc, Oliver Lafayette is magára húzhatta már korábban a Boston Celtic mezét. A Przemyslaw Zamosjki, Adam Hrycaniuk, Adam Lapeta hazai trió már évek óta kirobbanthatatlan a csapatból, viszonylag bő keret áll tehát rendelkezésére Tomas Pacesas mesternek. Nem lesz viszont könnyű dolguk a lengyeleknek, ha ebből a hatosból tovább szeretnének lépni, három csapatot egyértelműen eléjük lehet a sorolni, a többiek között pedig öldöklő csata lesz a Top 16-ért.