Milano: újrakezdés, sokadszorra

Az utóbbi évek gazdasági válsága alaposan megtépázta  a legtöbb nyugat európai és olasz egyesületet, de Milánóban, hála a milliárdos divat cézár Giorgio Armani ( a Forbes listáján 8.5 milliárd dolláros vagyonával már Silvio Berlusconit is megelőzve a 4. leggazdagabb olasz) bőkezű mecenatúrájának az  ebből szinte semmit nem éreznek, nem véletlenül írtuk  róluk még 2012 szeptemberében: ha most sem nyernek bajnokságot, nem tudjuk mikor fognak…  Nem nyertek. Hiába a milliókat bezsebelő klasszisok sokasága (Focisz,Buruszisz, Langford, Hairston, Cook, Mensah Bonsu, Hendrix,Basile) hiába a spanyol válogatottal sikert sikerre halmozó tréner (Sergio Scariolo), a milánói piros fehérek szégyenszemre már az első csoportkört sem élték túl az Euroligában, a bajnoki rájátszásban  pedig már a negyeddöntő a végállomást jelentette számukra. A kiábrándító szezont követően a régi recepthez nyúltak az olasz klub vezetői: nagytakarítás!  Az már a rájátszás alatt tudható volt Sergio Scariolo 2+1 éves kontraktusában szereplő  + 1 évvel nem  él majd a Milano, utódját tekintve már akkor megindultak a találgatások:  Zeljko Obradovics, Dusan Ivkovics, Pini Gershon, David Blatt, Simone Pianigiani, Andrea Trinchieri, Orhun Ene, Jasmin Repesa… azaz szinte az összes szabad, vagy szabaddá váló nagy nevű szakvezető neve szóba került a megüresedő kispaddal kapcsolatban.  Ehhez képest a Montepaschi  Sienával idén bajnoki címet nyerő (a negyeddöntőben az Olimpia Milanót pályahátrányból búcsúztatták) Luca Banchi kinevezése meglepetés befutó volt.  Meglepetés befutó, mert az utóbbi  7 esztendőt  Sienában eltöltő (ebből 6 évet Piangiani segédje volt) Banchi kinevezése talán már egy új szemléletet is jelez a korábban csak a nagy nevekben gondolkodó Olimpiánál, egy olyan szemléletet ahol a sztárok összecsődítése helyett ezúttal csapatot akarnak építeni.

Livio Proli a klub elnöke már június végén egyértelművé tette, a 2012/2013-mas keretből csak négy játékossal számolnak majd a jövőben, így  Nicolo Melli, Alessandro Gentile, David Chiotti és Keith Langford kivételével mindenki mehet isten hírével! 9 játékos már távozott, Focisz hazatért az őt már egy ideje (újra) csábító Panához, Buruszisz a Real Madridhoz írt alá, Marques Green a Sassari irányítója lesz, Giachetti a Veneziát  választotta, JR Bremer, Mensah Bonsu és Gianluca Basile még nem talált új munkaadót, míg a még szerződésben álló játékosok közül Hendrixet az orosz ezüstérmes és Euroliga induló Lokomotív Kubany kivásárolta, ahogy hasonlóképpen az Alba Berlin a fiatal horvát válogatott Leon Radosevic-cset. A kiváló amerikai bedobó Malik Hairston szintén nem szerepel a klub jövőbeni terveiben, de élő szerződése még az olaszokhoz köti,  csillagászati fizetése (kb . 1.5-2 millió dollár) még akkor is vállalhatatlan a legtöbb potenciális érdeklődő számára, ha a Milano örömmel (és térítés nélkül) felbontaná az amerikai profi szerződését, így az ő maradását, akár mint létszám feletti külföldi,  csak az Euroligában játszva, még nem lehet teljesen kizárni.

A sikeres „lomtalanítás” után elkezdődhetett az új gárda toborzása,  minden csapat szerkezetében kulcs kérdés az irányító posztja, és amilyen zseniális érzékkel szinte mindig a tutiba nyúlt ezzel kapcsolatban az utóbbi évek nagy hazai vetélytársa a Siena (McIntyre, Zizisz, McCallebb, Brown)  ezzel szinte inverz módon olyan katasztrofális volt a milánóiak „egyes” választása, és hiába a jól csengő nevek, mindegyikük számára túl nagy kihívás volt a feladat. Ezúttal három új szerzemény, a Curtis Jerrels, Marquez Haynes, Mohamed Toure trió feladata lesz a poszt feladatainak ellátása. Közülük a kezdő karmester valószínűleg az amerikai Curtis Jerrels lesz, aki az előző szezon során a török Besiktasban 14.1 pontot és 3 asszisztot átlagolt. Helyettese  az immáron grúz válogatott (ott volt a 2011-es litvániai EB-n)  Marquez Haynes  lehet, a született amerikai aki a német Artland Dragons profija volt még 2013 tavaszán, mint a  Bundesliga egyik legjobb „fazonszabásza” tette át a székhelyét a Serie A-ba. Mellettük csak epizód szerepeket  kaphat az olasz U20-as válogatott , a harmadik ligás Paffoni Omegnától érkező Mohamed Toure, a 21 éves színes bőrű, de már Olaszországban született játékos a profi keret legfiatalabb tagja.

A  kettes poszt egyértelműen Keith Langford felségterülete, a tavaly nyáron a Maccabitól igazolt klasszis  a milánóiak  egyetlen olyan légiósa volt aki nem okozott csalódást a mögöttünk hagyott évadban. Az amerikai dobóhátvéd cseréje az a frissen igazolt Bruno Cerella lehet, aki talán a legnagyobb kakukktojás az Olimpia Milano jelenlegi keretében. A most 27 éves Cerella Argentínában látta meg a napvilágot, 16 évesen kerül Itáliába ahol  nem sokkal ezután olasz állampolgárságot is kapott, 2008-ban mutatkozhatott be a Serie A-ban mint a Teramo játékosa, de itt az  első 2 évében nem hagyott mély nyomot, 22-23 évesen 6-7  perceket játszva 2 és 1.4 pontos átlaga nem ígért korszakos tehetséget a személyében. Megjárta a másodosztályt is 2011-ben, majd a 2011/2012-as szezon hozott hősünk számára egy kisebb áttörést, 9 pontos átlaga már szép teljesítménynek számított ( a Squadra Azzurra-ba is meghívta Carlo Recalcati szövetségi kapitány) a rengeteg légiós mellett, olyannyira hogy ez a Varese figyelmét is felkeltette, leigazolták, de a szezon majdnem felét sérülései miatt ki kellett hogy hagyja, peremember volt alapszakasz győztes Cimberionál, felépülését követően csak perceket kapott, nem is marasztalták Vareseben , a Milano pedig egyből lecsapott a mások által „hibásnak vélt árura” , a több poszton is bevethető Cerella sokak szerint a Milano Carraretoja (utalva a Siena remek „iparosára”) lehet, aki Langford, Gentile és Moss helyett elvégzi majd azt a „piszkos melót” is, ami például a Banchi által korábban edzett Siena gyémánt kemény védekezésének is az egyik alapköve volt.

Az alacsony bedobó posztja okozhatja majd a legtöbb fejtörést a bajnoktól érkező mesternek, ki  élvezzen előnyt: a tavasszal már ragyogó formában, a bukdácsoló Milano legjobbjaként zseniális tehetségéhez méltóan kosarazó Alessandro Gentile , vagy Sienából „hozott”  kedvence David Moss? A predátor hajú védekező zseni, aki az elmúlt évadban már azt is felcsillantotta, bizony támadásban is képes extrákat nyújtani. Ráadásul Moss-ért igen mélyen a zsebébe kellett nyúlnia Armaninak, az 1 millió eurót meghaladó kivásárlási ár, amit az Emporio Armani érte kicsengetett , az európai kosárlabda piacon  komoly átigazolási összegnek számít, ehhez képest az az 1.8 millió amit Moss barátunk 2 év alatt zsebre tehet a lombard világvárosban, kifejezetten  méltányos bérezésnek számít. Banchi kellemes gondjait tetézi, hogy az egyelőre még a keretben lévő Malik Hairstonnal is ezen a poszton számol elsősorban.

A palánk alatti szekció is teljes vérfrissítésen esett át, az utóbbi két év citrom díjasának joggal nevezhető görög Antonisz Focisz helyére Barcelonából érkezett pótlás, CJ Wallace számára nem ismeretlen az olasz élvonal légköre, korábban az Upea Capo d’Orlando és a Benetton Treviso alkalmazásában már eltöltött közmegelégedésre 3 évet a Serie A-ban. A kongói (!) útlevéllel is rendelkező 206 centis fehér bőrű amerikai erőcsatár afrikai iratai okán európai státuszt élvez az olasz bajnokságban. Az új jenki fiú, a hírek szerint Banchinál is jelentős bizalmat élvező 22 éves olasz talentummal Nicolo Mellivel osztozik majd  a 4-es poszt játékpercein.

A Real Madridhoz távozó hellén óriás Buruszisz megüresedő centerposztjára a 24 éves jamaicai Samardo Samuels személyében NBA profit igazolt az Olimpia Milano Az elmúlt 3 évben a Cleveland Cavaliers színeiben 109 NBA  ütközetet letudó (16 perc ,  6 pont,  3.4 lepattanó – ez az NBA karrierátlaga eddig) 206 centis középjátékos 2013 áprilisában, kevesebb mint 2 hónap erejéig, átruccant az öreg kontinensre hogy itt a Hapoel Jeruzsálem  gárdáját  erősítse. A 30 éves 209 centis Angelo Gigli is új szerzemény Milánóban. Az olasz válogatott (valószínűleg) kezdő centere Bolognában vált igazi alapemberré, és bizony jeles NBA rezümé ide vagy oda, Samuelsnek is csipkednie  kell majd magát, ha nem akarja hogy megforduljon a csapat magas emberei közt jelenleg még fennálló hierarchia. A csapat 12. tagja is egy magas, jó kiállású, erőteljes „ötös”, David Chiotti sosem a cizellált stílusáról, és tanítanivaló centerjátékáról volt híres… ne szépítsük, ő a jelenlegi  keret „verőembere”, Mason Rocca méltó utódja,  és ne legyen kétségünk, ha a palánk alatt aprítani kell, ha  az ellen magasai közül „fegyelmezni” kell majd valakit Banchi tudni fogja kihez forduljon…

Ez lenne az a 12 profi (+ a még szerződésben  lévő, de átadólistára került Malik Hairston), közte 8 új érkezővel,  akik az előttünk álló szezonban akár az Euroligában, akár az olasz bajnokságban majd arra készülnek hogy visszaszerezzék egy 25-szeres bajnok, 3-szoros Euroliga(BEK), 3-szoros KEK, 2-szeres Korac kupa győztes klub egykor kontinens szerte megsüvegelt nagyszerű renoméját, és kilépjenek a mögöttünk hagyott majd 2 évtizedben rájuk ragadt, nagy esélyes, de örök vesztes nem túl hízelgő szerepköréből. Nem lesz egyszerű, de azt már most látni ez a keret más mint az utóbbi évek sztár-brancsai, ezúttal már nem a nevek bűvöletében élt a klubvezetés, és ha az évek óta krónikusan hiányzó csapat kohézió is összeáll majd Banchi mester irányításával, nem  lehetetlen küldetés  sem az olasz bajnoki cím 18 év utáni visszahódítása,  de még az amúgy milánói rendezésű Euroliga Final Four  elérése sem.