PBL - Elindult az orosz pontvadászat

Lebonyolítás

A CSZKA Moszkva májusi győzelmét követően a PBL-t alkotó 10 együttes vezetője összeült, hogy megvitassák a továbbiakat. Felmerült annak a lehetősége is, hogy a VTB United Ligával összeolvadnak, és egy másik fedőnév alatt mennek tovább, nem csak orosz együttesekkel. Végül egy - valamilyen szinten - köztes megoldás született, minden orosz csapat ugyanis nem indul a VTB-ben (a Szpartak Primorje az egyetlen, amelyik nem vesz részt abban a sorozatban). A 10 csapat összesen 90 meccset játszana egymás ellen az orosz bajnokságban, és erre jönne még rá a VTB és a többi sorozat. Dupla terhelést azonban nem akarnak fölöslegesen a gárdák számára, ezért mivel a VTB A-csoportjában négy orosz klub van (12 meccs egymás között), a B-csoportban pedig öt (20 meccs egymás között), ezért ez a 32 találkozó mindkét ligába be fog számítani, a fennmaradó 58 pedig értelemszerűen csak a PBL-be, így mindenki kétszer játszik egymás ellen az alapszakasz során, függetlenül a csoportbeosztástól.

Csapatok

CSZKA Moszkva

Július közepe óta Oroszország legpatinásabb egyesülete vezéráldozatot szenvedett, ugyanis Andrej Kirilenko két éves szerződést kötött a Minnesota Timberwolvesszal, így Európa talán legsokoldalúbb játékosát, és a csapat vezérét vesztették el. Andrej Voroncevics szerencsére maradt, így nem bővült a távozók hosszú, és minőségi listája (Kirilenko mellett Sved, Siskauskas, Lavrinovic és Jamont Gordon sincs már a keretnél). Érkező is van közben, méghozzá az NBA-ből némi meglepetésre kikopó, az európai légkört tavaly a Zalgirisnál szokó amerikai kiscsatár, Sonny Weems. Hajtós, jó szellemű, de technikailag limitált kosarasról van szó, aki inkább fog alájátszani a többieknek, mint lesz vezér.

Összességében ez továbbra is egy borzasztóan erős gárda, de Kirilenko miatt volt nagyon sokszor kiemelkedő, ő volt az tavaly, aki miatt leginkább rettegtek az ellenfelek. Ez nem azt jelenti, hogy ne maradtak volna jó játékosok, főleg Milos Teodoszics személyében, vagy nem jöttek volna kitűnő kosarasok, mint az Olaszországban már komoly nevet szerző Drew Nicholas, a Toronto Raptorsból is ismert Weems, vagy a tavaly minket is megszóró Zoran Erceg, ám egyikőjük sem Kirilenko kategória, egyikőjük sem tud olyan sokféleképpen befolyással lenni a játékra, mint Kirilenko (Teodoszics sem).

Aki óriási nyereség lesz, és valószínűleg a siker záloga is, az Ettore Messina. Az olasz sztáredző ritkán bukott meg bárhol is karrierje során, erre a CSZKA-nál töltött korábbi periódusában sem volt példa. Tavaly Jonas Kazlauskas jól összerakta a csapatot (hiszen Euroliga döntőt is játszottak, és csak saját maguknak köszönhetik, hogy nem nyerték meg), de játékban a mutatottnál többet is tudott volna a keret. Messina kezében most talán nincs olyan minőség, mint volt tavaly a litván mesterében, de mennyiségre továbbra is brutálisan erős ez a keret, és az olasz legenda kihozhatja belőlük a legtöbbet, ami egyértelmű bajnoki címet jelentene a PBL-ben.

Himki Moszkva

A Himkinél érkező egyáltalán nincs a július 16-i bejelentkezésünk óta. Azóta kiderült, hogy Mikael Gelabale a horvát Cedevita játékosa lett, míg Chris Quinn a Utah Jazznél, Jeff Adrien pedig a Charlotte Bobcatsnél próbál bekerülni az alapszakasz keretbe. A maradók listájára fel lehet vésni Vitalij Fridzon, Dmitrij Hvosztov, Jegor Vjalcev, Anton Puskov és Alekszej Zsukanyenko nevét is.

A Himki papíron még jobban is néz ki, mint tavaly. A kvázi Quinn helyére érkező Petteri Koponen egész egyszerűen jobb játékos, mint elődje, sokkal sokoldalúbb és letisztultabb is játéka (annak ellenére is, hogy Koponen is fiatal). Gelabale, Kelati és Adrien pótlása már érdekesebb lesz. Az előző kettő nagyon hullámzó teljesítményt nyújtott, néha nyerőemberré is elő tudtak lépni, máskor teljesen eltűntek, míg Adrien egy jó átlagot hozott végig, utóbbi produkcióját mindenképpen pótolni kell. A helyükre érkező Rivers, Davis és Augustine minőségi pótlásnak tűnnek, de van bennük azért rizikó. Rivers ismeri a környezetet már, hiszen a Kubanytól érkezik, de a másik két játékos egy másik kosárkultúrából teszi át székhelyét (Spanyolország), ebben mindig van rizikó.

Összességében Kirilenko távozása ellenére sem tűnnek elég jónak ahhoz Rimas Kurtinaitis legényei, hogy megelőzzék a CSZKA-t, azonban erre még mindig messze nekik van a legnagyobb esélyük. A top2-be elvileg csont nélkül kell bekerülnie a EuroCup tavalyi győztesének.

Lokomotiv-Kubany Krasznodar

A tavalyi EuroCup negyeddöntőjében pont a Himki ellen, összesítésben mindössze 5 ponttal elbukó Lokomotiv tovább erősített a nyár óta. Leigazolták Lóránt Péter volt csapattársát, Jimmy Baront, a Lagun Aro egyik tavalyi húzóemberét dobóhátvéd posztra, ami nem is ártalmas, mivel egyik legnagyobb sztárjuk, az orosz válogatott Szergej Bikov novemberig harcképtelen. Még egy nagyobb húzásuk volt, ugyanis Nick Calathes mellett az ausztrál-szerb kettős állampolgárt, Aleks Maric-ot is megszerezték a Panathinaikosztól. A center két évet töltött Görögországban, legtöbbször epizódszerepben, ám 2009-2010-ben 25.5 perc alatt 14.6 pontot és 8.4 pattanót átlagolt az Euroligában a Partizan Belgrád színeiben.

Nagyon nehéz jósolni a krasznodari együttesnél. Tavaly fennállásuk talán legjobb szezonját futották a EuroCup top8-cal és az orosz bajnoki harmadik hellyel. Idén viszont szinte az egész kezdőjük kicserélődött, meghatározó játékosok mentek, de jöttek is, és elég pofásnak tűnik ez a keret. Calathes, Maric és Baron is meghatározó tagjai lesznek a többek között KC Riverst vesztő társulatnak, de hogy mennyi idő, mire összeszoknak, az nagy kérdés. Ne feledjük, új edzőjük van, a tavaly a UNICS-nál megbukó Jevgenyij Pasutyin, aki Bozsidar Maljkovicsot váltja, ebből a cseréből nem biztos, hogy nyertesen jönnek ki. A keret erőssége alapján idén is bőven van esélyük a top4-be jutásra, Pasutyin viszont tavaly a UNICS keretét sem tudta bevezetni az elődöntőbe, úgyhogy itt is lehetnek ezzel problémái.

BREAKING: A Kubany az utolsó pillanatban igazolt egy igazi sztárt is Mantas Kalnietis személyében. A litván válogatott irányítójával bombaerős hátvédsort tudhat magának a krasznodari alakulat.

Triumph Ljuberci

A tavaly a EuroChallenge bronzmeccsén a Szolnoki Olaj együttesét verő Triumph-nál volt még jövés-menés bőven július 16-a óta. Távozott a csapat cserecentere, Daniil Szolovjev, aki a világ másik végére, a Szpartak Primorjéhez szerződött. Nem maradt azonban adósa a vlagyivosztoki együttes a Ljubercinek, ugyanis onnan érkezett Szergej Karaulov, valamint Gyenyisz Polohin is. Előbbi feladata Szolovjev pótlása, center poszton bevethető kosaras ugyanis, míg Polohin dobóhátvédként pályára küldhető, de leginkább csak a keret feltöltésére szolgál, valószínűleg a tavaly is itt játszó fiatal Vihrov lesz Karaszev cseréje. Dmitrij Kulagin távozása miatt kellett még egy periméter játékos, ő pedig nem lesz más, mint a Jenyiszejtől érkező Szergej Toporov.

Az orosz liga legjobb játékosa távozott tőlük, Davon Jefferson megfelelő pótlásán múlik a szezon. Karaszev valószínűleg még jobb kosaras lesz, és Kulagin hiába volt tehetséges, azért az ő tavalyi teljesítményét nem lesz nehéz visszaadnia az érkező játékosoknak. A Jefferson helyére érkező Tasmin Mitchell produkciója viszont kulcs lesz, hiszen hiába játszott kulturált játékot a Ljuberci, nagyon sokszor fordultak az amerikai erőcsatár egyéni képességeihez, aki tavaly bombaformában játszott, támadásban megállíthatatlan volt, és fontos szerepe volt a pattanózásban is. Mitchellt épp ezért nem irigyeljük, mert ha itthon nem is, Oroszországban majdnem biztos, hogy össze fogják hasonlítani az általa nyújtott játékot elődjének pazar szezonjával. Tavaly alapszakasz harmadikként végül negyedikek lettek, egy évvel korábban viszont a 10 csapatos bajnokságban még a 8 csapatos PO-ba sem sikerült bejutniuk. Most is nagyjából ilyen skálán lehet belőni, hogy hol végeznek, tehát akárhol.

UNICS Kazany

Óriási mozgás volt a tavalyi Euroliga negyeddöntős, ám a bajnokságban csak ötödik helyen végző kazanyi együttesnél. A múltkori bejelentkezésünk óta elment a csapattól a többek között NBA-t, Partizan Belgrádot is megjárt magasember, Nathan Jawai, aki a Barcelona játékosa lesz ebben a szezon szezonban, valamint a bosnyák-amerikai dobóhátvéd, Henry Domercant is, aki a török Galatasaray-nál folytatja pályafutását. Az érkezők oldalát gyarapítja a görög center, Ian Vougioukas, aki először próbál szerencsét Görögországon kívül, mióta befejezte tanulmányait a Saint Louis egyetemen. Nála jóval nagyobb név a Barcelonától érkező Chuck Eidson, aki anno EuroCupot nyert a Lietuvos Rytasszal (2009), akkor a sorozat MVP-jének is választották, a Barcelona előtt pedig két évet lehúzott a Maccabi Tel-Avivnál is. Szintén rutinos kosaras a 34 éves Mire Chatman, aki négy éves török légióskodást követően tér vissza orosz honba (korábban egy-egy esztendőt játszott a Triumph-nál és a Dinamo Moszkvánál is). Az igazolások sora Pavel Antipov nevével végződik, aki a Szpartak Szentpétervártól érkezik, de valószínűleg olyan nagyon sok sót nem fog megenni.

Nagyon össze kell még érniük, ez világos, csak a várható aktív rotációjukat nézve is hét új embert kell összekovácsolni a szintén új trénernek, Aco Petrovicsnak. Az első felmérő nem is sikerült nekik, hiszen az Euroliga selejtező tornájának meglepetéscsapata, a Le Mans megverte őket az elődöntőben, így a EuroCupban vitézkedhetnek csak idén. A hangsúly mindenképpen az összhangon van, mivel tavaly sem volt rossz állományuk, de egységet csak az Euroliga meccseken tudtak alkotni, a hazai pontvadászatban legtöbbször csak lézengtek a pályán, mintha sosem látták volna egymást korábban. Talán valamivel erősebb is ez az állomány, mint a tavalyi, de a gyors összeálláson sok múlik, erősek az ellenfelek, és nem nagyon engedheti meg magának azt a UNICS, amit tavaly, hogy pocsékul kezdje a sorozatot, különben nagy valószínűséggel idén sem harcolhatnak a harmadik helyért sem, nemhogy az aranyért.

Szpartak Szentpétervár

Rendesen kavartak a szentpéterváriaknál is a nyár közepe óta. Vezéráldozatuk is volt, ugyanis Yotam Halperinnek mégsem volt szerződése a csapattal, nem is nagyon egyezkedtek, ő pedig aláírt a német Bayern Münchenhez. Rajta kívül Antipovot és Zozulint említettük már a UNICS-nál és a CSZKA-nál, Miha Zupan pedig a török Türk Telekom játékosa lesz. A periméterre két amerikai is érkezett. Az egyik a bosnyák állampolgársággal is rendelkező Zach Wright, aki pályafutása nagy részét Franciaországban töltötte, és a tegnap az Olaj által legyőzött Cibonától érkezik a Szpartakhoz. A másik az izraeli Maccabi Ashdod ex-játékosa, Joshua Carter. A festékben való izomtömeg növelése érdekében volt még egy igazolásuk, a korábban itt már kétszer is megforduló Fedor Dmitrijev.

Halperin pótlása óriási, szinte lehetetlen feladat lesz a csapat számára, itt Wrightnak hatalmasat kell játszania, hogy az izraeli válogatott játékmesterét pótolni tudja. Jurij Zdovc együttesének van viszont egy nagy előnye: Patrick Beverley. Davon Jefferson mögött tavaly talán a második legjobb játékos volt az amerikai kisember, gyakorlatilag mindent csinál a pályán, nincsen egyetlen olyan eleme sem a játéknak, amiben ne tenne hozzá csapata teljesítményéhez, méghozzá nem is keveset, legyen szó akár támadásról (pontok, pattanók, gólpasszok), akár védekezésről. "Nagyságáról" annyit, hogy 185 centis magassága ellenére volt tavaly 20!!! pattanós meccse is, a tavalyi EuroCup sorozat legértékesebb játékosának választották. Fakeze van, ez az egyértelmű gyengesége, ám ezen kívül mindent tud a játékról. Zdovc valószínűleg rá fog támaszkodni, amíg az érkezők nem szoknak bele új csapatukba.

A Szentpétervár tavaly sem rendelkezett akkora nevekkel, mint például egy évvel korábban, amikor az Olaj ellen kikaptak Szolnokon, de sokkal jobb egységet alkottak, sokkal jobban el voltak osztva a szerepek. Ez várható tőlük idén is nagyjából. Képességekben, és főleg a csapat mélységében nem érnek fel a legjobb együttesekhez, de nincs akkora különbség a CSZKA és a Himki mögött a többi csapat között, hogy egy szerencsésebb szezonkezdettel (tavaly 1-1 pontokkal, hosszabbításokban buktak nem egy, nem két meccset a szezon elején) ne juthassanak be a top4-be is akár.

Szpartak Primorje Vlagyivosztok

Kicsit megnyugodtunk július óta, a Primorjének is lesz csapata és nem titokban fognak játszani, ugyanis kiderültek az igazolásaik. Kettő, azaz kettő ember maradt tavalyról, úgyhogy a tavalyi tapasztalatokat ki is lehet dobni velük kapcsolatban. Távozott a két húzóember, mindkettejüknek nagyon összejött a tavalyi szezon: Torey Thomas a Partizan Belgrád játékosa lesz, Cuthbert Victor pedig az Euroliga selejtező tornájának a döntőjében elbukó, azonban így is EuroCup résztvevő Le Mans-nál folytatja. Karaulov és Polohin ugyebár a Triumph-ot választották, Alekszander Szavenkov a Universitat-Ugra kosarasa lesz, a kanadai Sean Denison pedig a szuperligás (orosz másodosztály) Atamannál próbálkozik ebben az esztendőben. Ugyanennek az együttesnek lesz a vezetőedzője Borisz Livanov, úgyhogy a stáb is változik.

Az ő pozícióját egy lett tréner, Gundars Vetra veszi át erre az évre. Vetra arról híres, hogy az NBA első lett játékosa volt a 92-93-as évadban a Minnesota Timberwolvesnál. Két és fél évig a Jekatyerinburg női együttesét is irányította, otthon mindent megnyert, de Euroligát egyszer sem. Tavaly a Ventspils vezetőedzője volt. A kezdőcsapatba érkezett: Izraelből az amerikai irányító, Paul Delaney; a Dominikai Köztársaságból a mindkét hátvéd poszton bevethető nigériai-amerikai kosaras, Michael Efevberha; a Krasznaja Kriljától a periméteren használható Alekszej Szurovcev; és Amerikából, a D-Ligából a palánk alatt bevethető Kyle Goldcamp. Izraelből érkezett még egy játékos, ráadásul még egy amerikai, a mindkét csatárposzton használható Troy Gillenwater, mellette leginkább oroszokkal töltötték fel a keretet: Szolovjevről már ejtettünk szót a Triumph-nál, mellette jött az Uraltól Artyom Iszakov, a Kubanytól Artyom Zabelin, a Jenyiszejtől Ilja Szirovatko és a TEMP-SUMZ-tól Dmitrij Gorgyejev.

Tavaly a bajnokság egyik meglepetéscsapata voltak, újoncként nagyon szép eredmény volt számukra a hetedik hely. Idén teljesen új játékoskerettel és edző stábbal vágnak neki a sorozatnak, úgyhogy megtippelhetetlen jelenlegi játékerejük. Ugyanazt el lehet mondani, amit tavaly is: mindenkihez képest nagyon messze helyezkednek el, és hazai pályájuk nagyon erős. Ebben bízhatnak idén is, mert Thomas azért óriási veszteség, és Victor is nagyon sokszor tudott nyerőember lenni, nem is véletlen, hogy ott folytatják pályafutásukat, ahol. Az ő pótlásuk mellett a csapategység is kérdéses, mindenre választ kapunk azonban a szezonban. A mezőny második feléhez fognak tartozni, de hogy utolsók vagy 6-7-ek lesznek, azt előre lehetetlen megmondani.

Krasznaja Krilja Szamara

A Vörös Szárnyak a nyugodtabb klubok közé tartoztak az utóbbi időben, igaz, ők nyár elején lezavarták a legtöbb nagy igazolásukat. A legkomolyabb érkező az eddigi kontingens mellett az amerikai Omar Thomas, aki nem keveset játszott Olaszországban, négy klubnál is megfordult, legutóbb pedig a Crvena Zvezdánál pattogtatott. Ketten maradtak Miles és Vasziljev mellett még a tavalyi alapcsapatból, ők Jevgenyij Kotisevszkij és Nyikita Balasov, de hosszabbított Rolandas Alijevas is. A padra nagy erősítés Tautvydas Lydeka, aki több évet lehúzott olyan olasz együtteseknél, mint a Cantu vagy a Scavolini Pesaro. Alekszej Fedorcsuk és Vitalij Zujev valószínűleg csak a keret mélységét növelik, nagyon sok szerepet nem valószínű, hogy szánnak számukra.

A tavalyi nyolcadik helyet valószínűleg csalódásként kezelték Szamarában, játékosállomány alapján feljebb kellett volna végezniük, legalább egy pozícióval. Most inkább tapasztalt, Európában már sok helyen, hosszú idő óta bizonyított játékosokat szereztek (kivéve Kulagin, aki viszont még mindig az egyik legnagyobb orosz tehetség). Fontos lenne a csapategység összeállítása, mert a tehetséggel tavaly sem volt gondjuk, de játékuk egész évben akadozott, hol kijött a bennük rejlő potenciál, utána viszont meccsekig pocsékul játszottak. A top6 azért nagyon erős lenne náluk, de ha nagyon szétesik egy-két csapat előttük (Triumph, Primorje), akkor lehet esélyük akár oda is bekerülni.

Nyizsnyij Novgorod

A Novgorod is lezavarta július közepére a legtöbb húzását. Brezec mellett a kisebb nevek közül hosszabbított Valentyin Jurcsik, Dmitrij Golovin és Ivan Szaveljev is. Ennél viszont fontosabb, hogy két tavalyi alapember, Vagyim Panin és Szemjon Antonov is maradtak, így lényegében a tavalyi gárda alapja Nemanja Proticsot leszámítva megvan. Trotter mellett még egy bombaigazolása volt az utóbbi hetekben az együttesnek, megszerezték ugyanis azt a Dijon Thompsont, aki két éve még a Szpartak játékosaként kapott ki Szolnokon, de korábban játszott az NBA-ben, német, ukrán, izraeli top csapatoknál is, most pedig az ASVEL-től érkezik Franciaországból.

A Novgorod idén nagyon masszív csapat lesz az előzetes várakozások alapján. Mindig is azok voltak, de a tavalyi évben nagyon hiányzott tőlük egy vezér, aki összefogja őket. Brezec-nek is hiába van NBA-s múltja, csak árnyéka volt önmagának, Panin, Protics és Antonov nem képeztek viszont olyan játékerőt, hogy kiugró egyéni teljesítmény nélkül is képesek legyenek bedarálni az ellenfelek többségét. Az érkezők közül Labovics is nagy hasznára lesz a csapatnak, de a legnagyobb hiányosság tavaly is egy "amerikai" stílusú hátvéd volt, ezt a lyukat Trotter abszolút betömheti. Amennyiben Thompson sem csak a nevéből él már, hanem villant valamit a régiből, akkor a top6-ba is bőven odaférhetnek, mert a névtelen pad ellenére nagyon jól daráló, rakkoló csapatról van szó, akikből ebben a bajnokságban nem az akarat és a szusz, hanem a tehetség hiányzott legtöbbször.

Jenyiszej Krasznojarszk

A Jeniszej kerete is viszonylag korán kész lett, hiszen alig történt változás július 16-i jelentkezésünk óta. Vlagyiszlav Szolovjev, Pavel Gromiko és Alekszej Neszterov is hosszabbítottak az együttessel, de egyikőjük maradása sem rengeti majd meg akár az orosz ligát, akár a Jenyiszejt. Egy elég komoly nevet igazoltak Zabian Dowdell személyében. A 28 éves irányító megfordult már a francia, olasz és spanyol első osztályban is, de játszott a Phoenix Suns együttesében is. Nála sokkal kevésbé érdekes Andrej Kuzjomkin, aki a harmadik számú irányító lesz és leginkább az orosz második vonalban játszott idáig. Az eddigi utolsó érkező viszont annál inkább számíthat majd: a szlovén Hasan Rizvic. A 28 esztendős center neve nem lehet túl ismerős, de lehúzott már három évet a szlovén Union Olimpijánál és az ukrán Azovmash-nál is, ezenkívül megfordult a Buducsnosztnál és a UNICS Kazanynál is, valószínűleg Kikanovic-csal küzd majd a kezdőcsapatba kerülésért.

Kellettek is az erősítések a krasznojarszkiaknak, mivel tavaly borzasztóan gyengék voltak ebbe a mezőnybe (is). Idén a két amerikai hátvéddel azért jóval pofásabban néznek ki, ráadásul a padjuk is erősödött papíron. Azt sem szabad elfelejteni, hogy új edzőjük van, ilyenkor mindig lutri, mit tud kihozni új csapatából. Az biztos, hogy a tavalyi pocsék szezon után idén szinte tiszta lappal indítanak. A top8-ért fognak küzdeni, hogy annál jutnak-e feljebb, az szinte teljes mértékben a Dowdell-Rich páros kohézióján múlik.

Az 1. forduló

Lokomotiv-Kubany - Krasznaja Krilja  74 - 72  (21-17, 17-20, 16-17, 20-18)

Nagy nehezen győzött a tavalyi bronzérmes a megerősödő Szamara ellen. A két ex-Panathinaikosz játékos, Calathes (18/6) és Maric (16) vezette a Kubanyt győzelemre, de nagy segítségükre volt Jasaitis (13/9) és Grigorjev (12/6) is. A hazaiak sokkal jobban dobtak, ráadásul a büntetőarány is 24-11 volt a javukra (14-ből 18-at pontra is váltottak), de majdnem ráfáztak arra, hogy 21 eladott labdájuk volt, míg a túloldalon ugyanezen rubrikába csak egy 9-es szám került. A vendégeknél Simmons (18/6), Smith (18/6) és Kulagin (16) voltak a legjobbak, de Kolesnyikovon kívül nem sok segítséget kaptak. Fegyelmezetten játszottak, de pocsékul dobtak, így a végén egy nagyon szoros meccsen nem sikerült bravúrt bemutatniuk.

Jenyiszej - Szpartak Szentpétervár  64 - 70  (22-17, 18-19, 15-18, 9-16)

A jobban kezdő Jenyiszej nem tudta otthon tartani a két pontot az előzetesen azért jóval esélyesebbnek tartott szentpéterváriak ellen. 22-17-re ugyan vezettek 10 perc után, de előnyük folyamatosan csökkent, az utolsó negyed gyenge játékából pedig ők húzták a rövidebbet, kilenc ekkor dobott pontjuk megpecsételte sorsukat. Szinte egyik mutatóban sem volt nagy különbség a csapatok között, egész egyszerűen bedarálta a jobb játékosokból álló vendég gárda a hazaiakat. Amiben mégis kiemelkedtek a győztesek, az a 8/22-es triplázásuk, amire a Jenyiszej csak 2/9-cel tudott válaszolni. A péterváriaknál természetesen Beverley (21/6) volt a legjobb, legkomolyabb segítői Dragicsevics (11) és Carter (15/9) voltak. A túloldalon a két amerikai hátvéd, Dowdell (12) és Rich (15/3) mellett Komarovszkij (11/3) volt dicsérhető.

Szpartak Primorje - CSZKA Moszkva  51 - 82  (23-17, 4-25, 13-21, 11-19)

A forduló messze legsimább meccse volt a teljesen átalakuló Primorje és a sokszoros bajnoki címvédő CSZKA találkozója. A végeredmény alapján hihetetlennek tűnik, de a hazaiak hat ponttal vezettek az első negyedet követően, de ezután jött a mészárlás. A félidőben már ennek ellenére ugyanis a vendég moszkvaiak mentek, méghozzá nem kevesebb, mint 15 egységgel, előnyük pedig folyamatosan nőtt a találkozó végéig. Természetesen mindenben felülmúlták vendéglátóikat, gyakorlatilag nincs olyan statisztika, amelyben ne nyújtottak volna jobb teljesítményt. A két szerb, Teodoszics (16/9) és Krsztics (13) mellett két új amerikai szerzemény, Nicholas (13/9) és Jackson (10/3) is hasznosan játszott. A Primorje együttesénél mindössze két említésre méltó teljesítmény van: Gillenwater (17/6) ponterősen, Zabelin (11) pedig hasznosan kosarazott a nagy zakó ellenére is.

Nyizsnyij Novgorod - UNICS Kazany  86 - 73  (25-20, 19-29, 28-12, 14-12)

A forduló legtöbb pontját azonban nem a CSZKA szupercsapata, hanem az Obie Trottert is felvonultató Nyizsnyij Novgorod dobta, miközben legyőzték a bajnokságot idén sem túl jól kezdő UNICS gárdáját. Hullámzó meccs volt, de a találkozó nagy részét Obie-ék irányították, mindössze egy blackoutjuk volt a második negyedben, aminek következtében öt pontos előnyük öt pontos hátránnyá változott. A nagyszünetben azonban nagyon összekapták a védekezést, és összesen 24 pontot kapva a második félidőben simán húzták be az összecsapást. Amellett, hogy sokkal jobban dobták a ketteseket és a büntetőket, még lepattanózásban is agyonverték a UNICS-ot (36-20), ez a kombináció pedig elég volt arra, hogy simán ellensúlyozza a 29-22-es személyi hiba arányt. Trotter (16/6) a találkozó legeredményesebb játékosa lett Brezec (16) mellett, a legtöbb segítséget pedig Antonovtól kapták (10/6). A vendégeknél a két görög, Vougioukas (13) és Kaimakoglu (13/3) voltak a legjobbak, Lyday (13/6) még nagyon hasznos volt, ám a többiek már sokkal kevésbé, még a Barcelonából igazolt Eidson is inkább ártott, mint használt 10 pontja ellenére is.

Himki Moszkva - Triumph Ljuberci  76 - 72 (15-18, 19-14, 17-17, 25-23)

Nagyon kiegyenlített, jó meccset vívott egymással a tavaly ezüstérmes és negyedik helyezett. Fej-fej mellett haladt végig a két gárda, egyikőjük sem tudott elhúzni érdemben a másiktól, és ezt a számok is alátámasztjá, gyakorlatilag minden statisztikai adatban hasonlót produkált a két együttes. A Triumph jobban szedte a pattanókat, de gyengébb százalékkal dobott, és nagyjából az döntött, hogy több büntetőt dobhatott a hazai alakulat (20-13). A Himkinél Fridzon (20/6), Zsukanyenko (17/6) és Planinic (12) vitték a prímet, míg a vendégeknél újra villantott Oroszország legnagyobb tehetsége, a még mindig csak 18 esztendős Szergej Karaszev (23/12), mellette hátvédtársa McKee (12/6) és a szintén irányító Naimy (12/6) próbálták meg győzelemre vezetni a Triumph-ot, de ami a külső sorból jött, azt a palánk alatti részleg elrontotta, egyelőre Tasmin Mitchellnek nagyon nem sikerült pótolnia Davon Jeffersont.