Eb felvezető - B-csoport (Történelem)

Szerbia

FIBA-tagság kezdete: 1992 Olimpia: 3 alkalommal. Ezüstérmes: 1996. Világbajnokság: 4 alkalommal. Érmek: Aranyérmes: 1998, 2002. Európa-bajnokság: 9 alkalommal. Aranyérmes: 1995, 1997, 2001 Ezüstérmes: 2009. Bronzérmes: 1999.

Fiba rangsor: 12.

A sor elejére mindenképpen az a szerb gárda kívánkozik, mely az utóbbi világversenyeken végre újra korábbi hírnevéhez méltóan szerepelt. Ha az egykori nagy Jugoszlávia, majd Szerbia és Montenegró valamikori eredményeit is a szerbekkel „azonosítjuk”, akkor elképesztő éremkollekciót kapunk. Déli szomszédjaink nyolcszoros Európa-bajnokok (1973, 1975, 1977, 1989, 1991, 1995, 1997, 2001), ötszörös(!) világbajnokok (1970, 1978, 1990, 1998, 2002) és egyszeres olimpiai győztesek (1980), emellett tíz Eb-érmet is fel tudnak mutatni (ezüst – 1961, 1965, 1969, 1971, 1981, 2009, bronz – 1963, 1979, 1987, 1999), a VB-ken is szinte mindig kijött nekik a lépés (ezüst - 1963, 1967, 1974, bronz – 1982, 1986), valamint olimpiai medálgyűjtésben is jók voltak (ezüst – 1968, 1976, 1988, 1996, bronz – 1984). Bizony ez a számsor már-már követhetetlenül impresszív, de pontosan jól visszaadja, a dél-szlávok mennyire jeleskedtek ebben a sportágban mindig is, bár néhány évvel ezelőtt náluk is bőven akadtak gondok. A Kresimir Cosic és Radivoj Korac nevével fémjelzett időszakok után a jugoszláv aranygenerációnak számító Divac, Petrovic, Kukoc, Radja, Paspalj sor javíthatott volna még tovább a jugó kosárlabda renoméján, ám a '90-es világbajnok csapat korán és rendkívül fiatalon széthullott, ahogy maga az ország is. A Divac, Paspalj, Djordjevic triónak így sem kellett szégyenkezni a nemzetközi eredmények miatt, a '90-es években szerzett három kontinenselsőségük és a '98-as világbajnoki címük a maximum volt, amit abból a csodálatos (maradék)társaságból ki lehetett hozni. A neves játékosok mellett fantasztikus edzőgenerációk tűntek fel, Dusko Ivanovic, Dusan Ivkovic vagy Zeljko Obradovic neve minden mai kosárszurkoló számára ismerősen csenghet, ami természetesen nem véletlen. Azt követően, hogy hosszú évtizedeken keresztül minden szép és jó volt a szerb kosárlabdában, az ezredforduló sikerei után atomjaira hullott egy olyan generáció, mely szintén hosszú éveken keresztül eredményes lehetett volna. Divac kiöregedett, utána pedig nem igazán maradtak olyan öreg rókák a keretben, akik megfelelően össze tudták volna fogni a közben NBA sztárokká váló szerbeket. A Peja Stojakovic, Vladimir Radmanovic, Sasha Djordjevic, Igor Rakocevic, Dejan Bodiroga-féle társaság rengeteg vitája, balhéja, verekedése(!) odáig züllesztette a korábban mindig nagyon összetartó válogatottat, hogy a szerb szövetség inkább a fiatalítás mellett tette le a voksát, minthogy üldözze a mindennel kapcsolatban elégedetlenkedő sztárokat. Dusan Ivkovic mester keze alatt elkezdett érni egy szemtelenül fiatal, ámde félelmetesen tehetséges társaság, mely a 2009-es Eb-n ezüstéremig jutott, majd a 2010-es Világbajnokságon szintén remekül szerepelt negyedik helyezésével. Ivkovic-ék 2010-ben az egész torna legfiatalabb gárdájaként értek oda a Vb második helyére, most már akármilyen fura is, de rutinos alakulatnak titulálhatjuk a még mindig szemtelenül fiatal szerbeket. Két éve magabiztosan, mindössze egy franciáktól elszenvedett hosszabbításos vereséggel lépett tovább csoportjából a szerb válogatott. A középdöntőben csupán egy siker jött össze nekik, mégis a legjobb nyolc közé kerültek, ahol Oroszország várt rájuk. Ám csapatukból csak Teodosic és Kristic nyújtott értékelhetőt, így nem hatott meglepetésként, hogy Kirilenko nagyszerű játéka győzelmet ért az oroszoknak. A csalódott szerb nemzeti csapat további két vereséget nyelt be a helyosztókon, s végül a 8. helyen zárta a tornát.

A 2013-as kvalifikáció döcögősebbre sikeredett a szerbeknek, mint tervezték. Szlovákia, Izland, Észtország, Izrael és Montenegró mellé sorolták be őket. Az utolsóként említett válogatott minden találkozót megnyerve jutott tovább. Mögöttük azonban tíz mérkőzés után hármas holtverseny alakult ki Izrael, Észtország és Szerbia között. Az összevetésből az izraeliek jöttek ki legjobban, a csoport második helyén végeztek. Rosszabb kosáraránya miatt Szerbiának meg kellett elégednie a harmadik hellyel, ám -mint később kiderült- ez is egyenes ági kijutást ért.
 

Lettország

FIBA-tagság kezdete: 1932
Olimpia: 1 alkalommal (1936, 15. hely). Világbajnokság: Nem szerepelt  Európa-bajnokság: 12 alkalommal. Aranyérmes: 1935  Ezüstérmes: 1939.

Fiba rangsor: 38.

Szerencsés esetben akár mér a továbbjutásért is versenghet a szextettben a lett válogatott, mely koránt sem annyira gyenge, hogy akármelyik rivális félvállról vehesse őket. Bármilyen meglepő, voltak már Európa-bajnokok (1935) -övék az első Eb trófeája-, illetve Eb-ezüstösök is (1939), igaz akkoriban még csupán 10 válogatott indult a megmérettetésen. Lettország alapító tagja a FIBA-nak 1932-ből, a balti állam nagyságát és lélekszámát meghazudtolva rendre ott volt a kontinensviadalokon a 2000-es években, igaz legutóbb, 2009-ben nem sikerült nekik a kijutás. Olimpián is szerepeltek már 1936-ban, világbajnoki tapasztalatuk viszont még egyáltalán nincs történelmi szinten sem. Adtak már játékost az NBA-nek régebben (Gundars Vetra) és adnak ma is (Andris Biedrins), ráadásul az 1988-ban olimpiát nyert szovjet válogatottban is volt lett származású kosaras (Igors Migliniesks). Egy nagyon szervezett kosárlabdát játszó csapatot ismerhetett meg Európa a jelenlegi válogatottjukban, ahol az utánpótlás is jó úton halad, hisz az idei U20-as Európa-bajnokságon második helyen végzett a lett csapat. 2011-ben hiányzott egy kis szerencse a nevük mellől. Ugyanis az imént taglalt szerbekkel egyező csoportban szerepeltek, s tovább is juthattak volna a legjobb nyolc közé, de mint tudjuk, győzelem nélkül ez elég nehéz. Öt vereségüket úgy hozták össze, hogy 11 egységgel maradtak alul a franciákkal, kilenccel az olaszokkal, hárommal Izraellel szemben, valamint egy ponttal kaptak ki a németektől. Holtversenyben a 21. helyen végeztek.

Az Európa-bajnoki selejtezőkről a szerbekhez hasonlóan egyenes ágon, csoportharmadikként kerültek ki a 2013-as  tornára. A grúzoktól elszenvedett hazai vereség ellenére sem kellett tartaniuk a kieséstől, mivel Lettországban legyőzték a csoportelső bosnyákokat. Öt győzelemmel és három vereséggel tudták le a selejtezőket, s ezzel megváltották a szlovéniai belépőjüket.

Macedónia

FIBA-tagság kezdete: 1993

Olimpia: Nem szerepelt. Világbajnokság: Nem szerepelt. Európa-bajnokság: 4 alkalommal. Legjobb helyezés: 4. hely (2011).

Fiba rangsor: 33.

 Macedónia történelménél érdemes kiemelni, hogy egyik legnagyobb ellenségük (ebben az esetben talán nem túlzás ezt állítani) Görögország, hiszen az ország megalakulásától kezdve ott tartanak be nekik a görögök, ahol tudnak. Így történt ez az ENSZ és a NATO tagság eldöntésénél is, úgyhogy ha azt mondjuk, hogy „kissé” ellenséges a viszony a két állam között, nem túloztunk. Hogy ez a pályán is érezhető lesz-e, az nyilván az egymás elleni meccsük szorosságától is függ majd, de ha valamit nem hagynék ki az idei EB-ről, akkor ez a meccs lenne az. Háromszőr szerepeltek már a kontinensviadalon. 1999-ben nem sok vizet zavartak és 14. helyen végeztek, 10 évvel később azonban 1-2-es mérlegük ellenére továbbléptek a csoportból, majd még egy meccset nyerve a következő csoportkörben végül kilencedik helyen végeztek. A csapatnak három vezére van. Bo McCalebb kiemelkedő tehetségű, amerikai származású kosaras, aki legalább annyira szereti az alkoholt és az életet is, mint a kosárlabdát. Tudását mutatja, hogy egy évnyi török vendégjáték után a Partizán Belgrád csapott le rá, akiket egészen az Euroliga négyes döntőjéig vitt és az egész sorozat második legjobb csapatába választották. Ha nagyobb munkamorállal lenne megáldva, biztosan az NBA-ben játszana, ám így is megkeseríti bárkinek az életét Európában. Mondjuk az ellenpélda rögtön érkezik is. Pero Antic - aki idén nyáron tette át székhelyét az Atlanta Hawks-hoz - és Todor Gecevski pedig két vajkezű magasember, akik a palánk alatt is nagyon jól bánnak a labdával, de kilépve a triplavonal felé is biztos kézzel értékesítik dobásaikat. Játékuk leginkább erre a három emberre épül, illetve az általuk könnyen játszható McCalebb betörésekre és távoli dobásokra. Ez a játékstílus juttatta őket két évvel ez előtt a legjobb négybe, s csak egy szalmaszálon múlt, hogy nem kaparították meg a bronzérmet, de a bravúr fogalmát így is kimeríti a 4. hely. 

A szlovéniai viadalra úgy kvalifikálták magukat, hogy - társbérletben a görögökkel - megnyerték a Caracasban rendezett Olimpiai Kvalifikációs Tornát. Így nem csak Londonba, de Szlovéniába is megváltották a tiketjeiket. Erre mondják, hogy kettőt egy csapásra.

Montenegró

FIBA-tagság kezdete: 2006
Olimpia: Nem szerepelt. Világbajnokság: Nem szerepelt. Európa-bajnokság: 2 alkalommal. Legjobb helyezés: (21. hely, 2011)

Fiba rangsor: 77.

 A csoport legfiatalabb országa, ami a résztvevők névsorát végignézve máris kalapemelést érdemel. 2006-ban szakadtak el Szerbiától és még ebben az évben be is léptek a FIBA-ba, de nyilvánvalóan semmilyen kosaras múlttal vagy eredménnyel nem rendelkeztek, kivétel a 2007-es B divíziós Eb-t, amit csont nélkül nyertek meg 10-0-s végeredménnyel, így Grúziával egyetemben feljutottak a legjobbakhoz. Első nagy világversenyükön, 2011-ben nagyszerűen kezdtek, hosszabbításban legyőzték a később bronzéremig jutó Macedóniát. Ám a folytatás nem sikerült ilyen jól, mivel négy vereséget gyűjtöttek be, s a csoport utolsó helyével a torna 21. pozíciójában végeztek.

 2012 nyara rendkívül jól sikerült számukra, nem csak idézte, hanem bőségesen felülmúlt a hat évvel korábbi, B divízió megnyerését. Tíz győzelemmel, vereség nélkül gyalogoltak végig az ellenfeleken. Nagy fegyvertény, hogy oda-vissza verték a szerbeket és az izraeliket, a kötelező derbiket, pedig rendre nagy magabiztossággal hozták. A kvalifikációra kényszerű csapatok közül elsőként jutottak ki a 2013-as Eb-re.

Bosznia-Hercegovina

FIBA-tagság kezdete: 1992
Olimpia: Nem szerepelt. Világbajnokság: Nem szerepelt. Európa-bajnokság: 8 alkalommal. Legjobb helyezés: 8. hely (1993).

Fiba rangsor: 50.

 Ők 1992-ben váltak ki az akkor még létező Jugoszláviából, ám évekig brutális háborúk dúltak az országban. Összesen hat alkalommal voltak kint eddig az Európa-bajnokságon, de érmet idáig nem sikerült szerezniük és nagyon valószínű, hogy ez a sorozat nem most fog megszakadni. Legjobb eredményüket a horvátokhoz hasonlóan a függetlenség kivívása után, 1993-ban érték el, akkor nyolcadikak lettek és 1997-től 2005-ig állandó résztvevői voltak a kontinensviadalnak. A korábbi csapatokból Sejo Bukvát vagy Emir Halamicset azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni a magyar kosárszeretők körében. Az egyik kedvezményezettjei annak, hogy felemelték 24-re a létszámot, hiszen csak negyedik helyen végeztek a 2011-es selejtezőcsoportban és kis keserűség is lehet bennünk, hiszen úgy jutottak tovább, hogy ugyanannyi meccset nyertünk, mint ők és szinte semmivel nem voltak jobbak akkoriban. Litvániában a 17. hely jutott nekik, két győzelemmel és három vereséggel végeztek. 

A 2013-as selejtezőket gond nélkül tudták le, s ezt annak fényében is nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a lettektől és a grúzoktól is kikaptak, utóbbiaktól hazai parketten. Hat győzelemmel és két kudarccal a csoport első helyén jutottak ki Szlovéniába, ám könnyen elképzelhető, hogy ez volt az utolsó sikerélményük az idei Eb-vel kapcsolatban.

Litvánia

FIBA-tagság kezdete: 1936

Olimpia: 3 alkalommal. Bronzérmes: 1992, 1996, 2000. Világbajnokság: 3 alkalommal. Bronzérmes: 2010. Európa-bajnokság: 12 alkalommal. Aranyérmes: 1937, 1939, 2003 Ezüstérmes: 1995. Bronzérmes: 2007.

Fiba rangsor: 5.

Nem szeretnék különösebb politikai és történelmi elmélkedésekbe belemenni a litván kosárlabda múltjával kapcsolatban. Legyen elég annyi, hogy a világ legmegosztóbb fogalma nagy hatást gyakorolt erre a sportra (is) államuk múltjában. 1937-ben Lettország tevékenykedett házigazdaként, második rendezőként az Eb-k történetében. Főhőseink három szoros meccset játszottak, az egyik az elődöntőben (Franciaország ellen 36-32), a másik kettő derbi egy csoportmeccs, valamint a döntő, mindkettő az olaszok ellen. Nem ismeretlen feladatként állt tehát az itáliai gárda Feliksas Kriaučiūnas mester fiai előtt, mivel a csoportmeccsek során már legyőzték őket (22-20). Azonban a finálé merőben más műfaj minden világeseményen. Ennek megfelelően egy labdán múlt az aranyérem sorsa, a lefújás után a litvánok örülhettek, megszerezték első aranyérmüket (24-23). A második és harmadik kontinensviadal trófeája a balti államba került. A  litván emberek hosszú évtizedek oroszok által viselt "uralkodás" után  felemelkedhettek az elnyomásból, függetlenné váltak, megmutatták – különösen 2011-ben, a hazai rendezésű Eb-n – az egész kontinensnek, hogy mit is jelent számukra a kosárlabda. Az összetartozás jelkép, a nemzet sportja. Litvánia miután elnyerte függetlenségét, első alkalommal 1995-ben vett rész Európa-bajnokságon, ahonnan rögtön egy ezüstöt hoztak haza. Majd három eseményen át húzódó böjt következett, nem jött az érem. Aztán 2003-ban, Svédországban bekövetkezett a litván csoda! Veretlenül zárták a csoportküzdelmeket, a nyolc között pedig magabiztosan búcsúztatták Szerbia és Montenegró együttesét. Az elődöntőben a franciák ellen vért izzadtak, de továbbmentek, a döntőben pedig már lendületből padlóra küldték a spanyolokat. Célba értek Jasikevicius-ék, aranyérmet nyertek. A 2007-es spanyol Eb-n is közel álltak a döntőhöz, de ott a későbbi győztes oroszok ellen búcsúra kényszerültek és végül meg kellett elégedniük a bronzzal. 2009-ben a lengyel versenyen kiábrándító szereplés, 1 győzelem, 11. hely, melyet a 2010-es VB-n bronzéremmel kompenzáltak. Az álom akkor teljesülhetett volna be, ha a 2011-es Eb-t hazai pályán megnyerik. Ám már a csoportmérkőzések során látszott, hogy Kestutis Kemzura fiai nem érnek fel a torna legnagyobb favoritja, a spanyol válogatott mellé. A csoportból második helyen léptek tovább a középdöntőbe, ahol száz pontot gurítottak Szerbiának, legyőzték a németeket, ám a franciáktól becsúszott egy újabb fiaskó. A legjobb nyolc között a torna meglepetéscsapatával, Macedóniával mérkőzéstek. Két fanatikus szurkolótábor -egy kisebb, s egy jóval nagyobb-, s két elszánt gárda feszült egymásnak. Heroikus küzdelemben, két ponttal a macedónok nyertek, szertefoszlatva ezzel a litvánok (arany)éremről szőtt álmait. A helyosztókon is telt ház előtt játszhattak Jasikeviciuszék, ám a begyüjtött két siker után is csak az 5. helyre tudtak befutni.

Az idei Európa-bajnokság selejzetőiben nem szerepeltek, mivel a tavalyi, londoni Olimpián megszerzett 8. helyükkel kvalifikálták magukat a kontinenstornára.

Holnap a C-csoportban szereplő hat együttes történelmi áttekintésével jelentkezünk majd!