Hanga: Egy magyar a farkasok között

Avellino, ez a Nápolytól mindössze 60 km-re, keletre fekvő, tipikusan dél-olasz kisváros (kicsit több mint 55 ezer lakossal) lesz Hanga Ádám új otthona a következő 8-9 hónapban. Olaszországban a kosárlabdában erősen az északi klubok dominálnak, ez nem véletlen, a sportág Rómától délre igencsak későn kezdett el gyökeret verni. Avellinóban 1948-ban fiatal orvosok honosították meg a sportágat, akik „Erő és Bátorság” (Forza e Coraggio) néven alakították meg az első kosárlabdaklubot a városban. Ez az egyesület alakult át 1951-ben, és vette fel a S.S. Felice Scandone Avellino nevet, amely név a mai napig az egyesület hivatalos elnevezése. Felice Scandone a múlt század első felében élt, és igazi polihisztor volt: labdarúgó (szerepelt az SSC Napoliban is), edző, sportvezető, író, újságíró, katona, pilóta, aki régióból származik, és aki 1940-ben a II. világháborúban vadászpilótaként halt hősi halált, az ő nevét viseli 1951 óta Avellino elsőszámú kosárlabda egyesülete. Az ezt követő évtizedek nem teltek túl izgalmasan, a Scandone az alsóbb régiók bajnoki küzdelmeiben szerepelt több kevesebb sikerrel, de nagyon hosszú időn keresztül, az akkor még amatőr bajnokságnak számító harmadik vonalnál sosem jutott feljebb.

Egészen 1997 kora nyaráig így volt ez, akkor azonban a Lupi (a farkasok – a klub kabala, és címerállatára utalva) rájátszás után, feljutott a Serie A2-be, így először szerepelhettek egy professzionális bajnokság keretei között. Ezt követően felgyorsultak az események, 2000-ben pedig már az első osztályt  ünnepelhették Irpiniában (Avellino „járás” hagyományos és Olaszországban közkedvelt elnevezése, az innen érkezőkre előszeretettel használják az „irpino” kifejezést), egy emlékezetes play-offot követően, az Aurora Jesi elleni döntőben 3-1-re nyerve az S.S. Scandone Avellino feljutott a Serie A-ba!

A Scandone Avellino 14 éve folyamatosan a legmagasabb osztály tagja, és bár főleg a 2000-es évek első felében sokszor „rezgett a léc”, mi több 2006-ban a pályán ki is esett a klub (akkor a Roseto csődje miatt maradhattak a Serie A-ban), de az szinte egyedülálló, hogy egy „modern-kori” újonc ilyen stabilan meg tudjon ragadni az első osztályban. A 2007-2008-as évad hozta meg az Scandone Avellino eddigi első és legnagyobb sikerét: a zöldek előbb 2008 februárjában, Bolognában, a döntőben a házigazda Virtus Bolognát  legyőzve megnyerték az olasz kupát, a Coppa Italiát! De itt még nem ért véget a szenzációs év,  az alapszakaszban 3. Avellino a rájátszásban is simán abszolválta a negyeddöntőt (a Capo d’Orlando ellen 3-0-lal), de aztán az elődöntőben a Lottomatica Virtus Roma megálljt parancsolt nekik, de így is bronzérmesek lettek az olasz első osztályban, ezzel pedig jogot nyertek az Euroliga szereplésre a 2008/2009-es kiírásban! Daniele Cavaliero, a jelenlegi csapatkapitány, már részese volt a 2008-as sikernek, mi több, az volt eddigi egyetlen avellinói szezonja, azóta, egészen 2013 őszéig nem játszott a „farkasoknál”. A 2008-as kupagyőztes csapat három fő oszlopa, az azóta már az Euroliga-címvédő Maccabi Tel Aviv kulcsemberévé váló Devin Smith, a Milánót és Sassarit is megjáró Marques Green- és a jelenleg a Cantu centereként tevékenykedő Eric Williams voltak.

Az avellinói zöld-fehérek az Euroligában sem vallottak szégyent - ugyan a csoportból továbbjutás nem sikerült, de még jelentősen átalakulva (a kupagyőztes keret háromnegyede távozott) is egyenrangú ellenfelei voltak olyan európai sztárcsapatoknak, mint az Olympiakosz, a Maccabi Tel Aviv vagy az Unicaja Malaga. 

A Scandone végül 3 győzelmet (a Le Mans, a Cibona Zágráb és Malaga ellen) szerezve 5. lett az A csoportban. A következő nagy „dobbantást” a 2010/2011-es  szezon hozta el, akkor újra bravúrosan szerepelve a 4. helyen végeztek. Az ezzel akkor járó Eurocup indulást anyagi és sportszakmai szempontok figyelembevételével nem vállalta már az akkor még egy őket szponzoráló (földi) közlekedési vállalat után Air Avellino néven futó egylet. Pedig lehet, hogy csak kicsit kellett volna még türelmesnek lenniük, történt ugyanis hogy 2011 júliusában a régió legnagyobb energia konszernje, a Sidigas támogatási szerződést kötött a Felice Scandone Avellinóval, ez pedig új távlatokat nyitott a klub életében. Az addig stabil hátterű (az egyesület múltját egyszer sem terhelte még csőd vagy anyagi ellehetetlenedés) klub egyre nagyobb nevű játékosokat tudott igazolni, a célok is egyre magasabbak lettek, azonban az utóbbi három évadban folyamatosan a várakozások alatt szerepeltek (9. , 10. , és 12.  helyezés a bajnokságban).

Az S.S. Felice Scandone Avellino nevesebb szakvezetői:

Matteo Boniccioli (jelenleg kazah szövetségi kapitány), Luca Dalmonte (jelenleg az olasz válogatott másodedzője, és a Virtus Roma mestere), Zare Markovski (az Umana Venezia szekvezetője, Cesare Pancotto (jelenleg Vanoli Cremona), Tonino Zorzi (itáliai edzőlegenda, egykor KEK-győztes a Napolival), Francesco Vitucci (a jelenlegi mester, akit 2013-ban, akkor még az alapszakasz-győztes Varese mestereként a legjobb edzőnek választottak a Serie A-ban)

Az S.S. Felice Scandone Avellino egykori nevesebb és érdekesebb játékosai:

Kieron Achara (brit válogatott, Hanga Ádám egykori manresai klubtársa, Cenk Akyol (török válogatott, vb ezüstérmes 2010-ből), Travis Best (1995 és  2005 között 706 NBA mérkőzés, 5306 pont), James Brewer (az 1994-95-ös szezonban a Budapesti Honvéd játékosa volt), Dee Brown (ex-NBA profi majd 100 meccsel), Daniele Cinciarini (olasz válogatott, az irányító és szintén válogatott Reggio Emilia-i Andrea Cinciarini öccse) Mamoutou Diarra (Eb-bronzérmes francia válogatott), Drake Diener, Nikola Dragovic (szerb-montenegrói válogatott), Frederic Forte (BEK-győztes, francia válogatott), Jurica Golemac (szlovén válogatott), Gregor Hafnar (szlovén válogatott), Jarvis Hayes (427 NBA meccs), Kalojan Ivanov (bolgár válogatott), Linton Johnson (NBA bajnok, 161 NBA meccs), Arijan Komazec (ex-jugoszláv-horvát Európa-klasszis, világbajnok, Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes, 34 évesen Avellinóban fejezte be a profi pályafutását), Jaka Lakovic (Euroliga-győztes, spanyol és görög bajnok, szlovén válogatott), DeMarcus Nelson (ex-Golden State Warriors, jelenleg Panathinaikosz), Antonio Porta (olimpiai bronzérmes argentin válogatott), Patricio Prato (argentin válogatott), Nikola Radulovic (olimpiai ezüst-, és Eb-bronzérmes olasz válogatott), Alex Righetti (olimpiai ezüst-, és Eb-bronzérmes olasz válogatott), Nacho Rodilla (Eb-ezüstérmes spanyol válogatott), Devin Smith (Euroliga-győztes), Szymon Szewczyk (lengyel válogatott), Marko Tusek (szlovén válogatott), David Vanterpool (olasz bajnok és Euroliga-győztes), Damon Williams (az Albacomp profija volt a 2001/2002-es szezonban)

A Scandone Avellino az 1987-ben átadott, és 2008-ban kibővített és felújított, 5185 férőhelyes Pala Del Mauróban játssza mérkőzéseit:

Bár a déli temperamentum megvan a szurkolásban is, a Scandone Avellino sosem a hatalmas közönségéről volt híres, a 2013!2014-es szezonban ebben a tekintetben az első ligában az Avellino 2402 néző/bajnoki átlagánál csak a Vanoli Cremona 2306-os átlaga volt alacsonyabb.

A 2014/2015-ös keret, ők 12-en próbálják meg újra (minimum) a legjobb 8 közé vinni a farkasokat, először nézzük a várható kezdő ötöst:

Sundiata Gaines - 28 éves, 185 centi magas irányító-bedobó, amerikai, 118 NBA meccsel a háta mögött, fontos szerep vár rá, a nemzetközi rutinja, olasz múltja - pályafutása elején, Cantuban már lehúzott egy szezont -  révén a csapat egyik vezérének szánják, távolról jól dob, és szívesen vállalja el a támadások befejezését is.

 

Adrian Banks  - 28 éves, 191 centis dobó hátvéd, amerikai, a mester, Francesco Vitucci felfedezettje, a 2012-2013-as, ragyogóan szereplő Vareseben Vitucci egyik legfontosabb és leghasznosabb embere volt, nem véletlen, hogy hozzá mindenképpen ragaszkodott Avellinóba költözése után is.
 

 

Hanga Ádám - a 25 éves, kereken 2 méter magas, több poszton is bevethető magyar dobóhátvéd az ACB-t és az Euroligát hagyta ott egy felemás, de inkább gyötrelmes szezon után, hogy Olaszországban új lendületet adjon karrierjének. A kezdetek nagyon bíztatóak, abszolút élvezi mestere bizalmát, biztos a helye a kezdőben, formája és önbizalma is visszatérőben. A Serie A egyik kellemes meglepetése lehet a játéka.

 

Justin Harper - ő is 25 éves, 208 centi magas, amerikai erőcsatár. Ő érkezett a legkésőbb a légiósok közül, ám a felkészülési mérkőzéseken elképesztő formát mutatott, szinte a reptérről beesve dobott 20 pontot. Két éve még az Orlando Magicnél próbálkozott, tavaly a Hapoel Tel Aviv játékosa volt, most pedig, érzésünk szerint, Hanga mellett a távolról is remekül dobó magasember is komoly pozitív meglepetés lehet.

 

Oderah Anosike - 23 éves, 203 centis, amerikai-nigériai center. Komplex, ragyogó fizikai adottságokkal megáldott, gyors magasember. Ő lehet Vitucci avellinói "dunstonja" (utalva  a ma már Olympiakoszban pattogtató Dunstonra, aki Vareseben is a "mister" egyik jollyja volt), Anosike Pesaróban imponáló, dupla-duplás (14.4 pont - 13.1 lepattanó) évet produkált, most sem várnak tőle kevesebbet.

 

A várható cserepad:

Junior Cadougan - 24 éves, kanadai-trinidadi, 187 centire nőtt, és ő a csere-játékmester, Gaines helyettese. A nemzetközi mezőnyben talán még kissé ismeretlenül cseng a neve, bár a kanadai válogatottba rendszeresen meghívott fiatalember a grúz bajnokságból (Batumi) érkezett, ahol egészen parádés statisztikákkal (21.8 pont, 6.2 assziszt, 5.3 lepattanó) jelezte tehetségét.

Daniele Cavaliero - 30 éves, 188 centis, olasz irányító-bedobó, ő a csapatkapitány, a keret legrutinosabb és legidősebb tagja. Annak ellenére, hogy várhatóan a cserepadról indítja majd a mérkőzéseket, valószínűleg sokat fog játszani a bármelyik külső poszton bevethető, 46-szoros olasz válogatott játékos. Igazi hasznos és alázatos csapatember.

Riccardo Cortese - 28 éves, 197 centis, itáliai "hármas", alapesetben ő számít Ádám cseréjének, de nyilván Vitucci sem fog ilyen mereven ragaszkodni a posztokhoz. Tavaly nagyon jó szezont futott: az újonc Pistoia 8. helyében tevékeny részt vállalt a csapat 6-7. embereként. Avellinóban 10-15 perces tagja lehet a keretnek.

 

Giovanni Severini - 21 éves, 197 centis, olasz fiatalember, a Montepaschi Siena utánpótlásában nevelkedett, az elmúlt évadot már a harmadosztályú Enegan Firenzénél tölötte, ahol a szezon második felében már 15-20 perc környékén volt a parketten. Tehetséges, ez nem is kérdés, de egyelőre maximum rövid epizódszerepekre számíthat csak.

 

Marc Trasolini - 24 éves, kanadai-olasz. A 206 centire nőtt középjátékos  egészen Harper érkezéséig biztos volt kezdő tagságában, azonban Harper előszezonbeli teljesítménye után senkinek nincs kétsége, Trasolini (egyelőre) a padról indít. Persze leírni őt sem kell, Pesaróban megmutatta: kiválóan tud együtt játszani Anosikevel.

 

Luca Lechtaler - a 28 éves, 206 centis, olasz center 5-szörös bajnok, mint a Montepaschi Siena állandó 12. embere. Avellinóban előrébb léphet, de itt is csak a 4. magasként számolnak vele.

 

 

Ivan Morgillo - 22 éves, 207 centis, talján ífjonc 12. emberként a meccsek többségén csak a jegyzőkönyvbe kerül be, a parkettre a talákozók alatt aligha...

 

 

Hogy aztán mire lehet képes ez a keret, arról megoszlanak a vélemények, de mértékadó olasz szakírók, és mi magunk is úgy véljük, a legjobb 8 közé jutás reális cél lehet, és már ez is, főleg az utóbbi pár év avellinói szereplésének tükrében, komoly siker lehet Avellinóban. Aztán hogy lehet-e bennük ennél több? Nos, az talán már erősen a bravúr kategóriája lenne, de két éve egy olasz klub (Virtus Roma) egy magyar játékossal (Lóránt Péter) a soraiban már véghezvitt egy hasonló "csodát" bajnoki ezüstérmével, ideje, hogy Ádám is a jóbarát nyomdokaiba lépjen...