Kezdődik az Euroliga! - B-csoport előzetes

Real Madrid (spanyol):

A tavalyi spanyol bajnok, Euroliga-döntős fővárosi alakulat nem sok változáson ment keresztül, ami a keretet illeti. Pablo Laso mester természetesen maradt a vezetőedzői székben, s bár nem tudta megszerezni Hanga Ádámot, s így nem is érkezett senki a 17 éves macedón irányítótehetségen, Andrej Magdevszkin kívül a hátvédek közé, ám ő a bevált és összeszokott Sergio Lull, Sergio Rodriguez, Dontaye Draper, Jaycee Carrol, Rudy Fernandez mezőnysorban nem sok érdemi percet kaphat még ebben a szezonban, pláne, hogy a tavaly évközben megszerzett Tremmel Darden is visz el perceket kettes-hármas poszton. Utóbbi egyébként idén már az Euroligában is a Real rendelkezésére állhat, így mindkét fronton igazi esélyesnek számít a spanyol bajnoki címvédő, mely az Unicaja Malagához távozó Carlos Suarezt és a Zalgiris Kaunashoz igazoló Martynas Pociust nem tartotta meg kisemberei közül.

Kisebb szerkezetváltás viszont történt a Laso-legénységnél, hiszen a palánk alól elment Mirza Begic és Rafael Hettsheimer, előbbinek a centijeit a tunéziai óriás, az Obradoirótól megszerzett Salah Mejri pótolhatja, ám sokkal nagyobb fogásnak tűnik az Olimpia Milanótól elhozott görög válogatott dupla dupla-gép, Jannisz Buruszisz. Utóbbi kulcsember lehet a Nikola Mirotic, Marcus Slaughter, Felipe Reyes trió mellett, mindenképpen sok játékpercre és nem kevés labdára is számíthat, lényegesen veszélyesebb lesz támadásban tehát a Real a palánkok alatt, így némileg eltolódik majd az eddig megszokott periméter-shooter túlsúly a palánk alatti tömeg, illetve kinti-benti játék fel. Komplexebb, nehezebben védhető és jobban variálható kerete van tehát az összességében nem sok átigazolást végrehajtó favoritnak, de a Barcelona embertelen mértékű erősödése miatt nem mondhatnánk, hogy egyedül emelkednének ki a spanyol mezőnyből a múlthéten Szuperkupát Vitoriában éppen a katalán ősi rivális ellen megnyerő Rudy Fernandezék. Az elbukott Euroliga-finálé uán nem lehet más a cél Fernandezék számára, mint az aranyérem megszerzése, ami a nemzetközi porondot illeti. Kötelező ezzel a kerettel eljutniuk a rájátszásig, de onnantól már egy teljesen más műfajban kell helyt állniuk, mint addig...

 

Olimpia Milano (olasz):

1996 óta, immáron 17. esztendeje csak áhítják a sikert és a bajnoki címet a gazdag olasz metropolis, Milánó kosaras szurkolói. Az olasz rekordbajnok (25 bajnoki címmel) az EA7 Emporio Armani Milano történelmében példátlanul hosszú ez az „ínséges időszak”, magunk is írtuk már a korábbi évadok felvezetői során: ha most nem, akkor talán soha, olyannyira esélyesnek tűnt kerete, és a mezőnyből kimagasló anyagi lehetőségei okán az Olimpia Milano. Ezúttal nem akarunk hasonló frázisokat elcsépelni, bár a tény most is az: a milánóiak több mint kétszer akkora büdzséből gazdálkodnak, mint az utánuk következő élboly Olaszországban, mindezek ellenére az idei nyár nem a milliókat kereső sztárok igazolásától szólt, sőt, megkockáztatjuk, rég nem látott tudatossággal, ezúttal talán már csapatot próbáltak építeni a nagy rivális Sienától elcsábított újdonsült vezetőedző, Luca Banchi kezei alá. Három maradó – Keith Langford, Nicolo Melli, és az utóbbi fél évben európai klasszissá érő, és még mindig csak épphogy 21 éves Sandro Gentile hármas köré hoztak nem kevesebb mint 9 új játékost. Kristjan Kangur és David Moss a bajnoki címvédő Montepaschinál már bizonyította, hogy képes – Banchi vezetésével is – klasszis teljesítményre, Curtis Jerrels és Marquez Haynes az évek óta neuralgikus pontnak számító irányító poszton jelenthet megoldást, Bruno Cerella a mezőnyben lehet becsületes harcos, míg az ex-NBA profi, Samardo Samuels, a Barcelonától érkező CJ Wallace, és az olasz válogatott Angelo Gigli az elmúlt év csalódást keltő magas emberei (Focisz, Buruszisz, Hendrix) után lehet  megoldás a palánk alatti posztokra.

Ami az Euroliga-esélyeket illeti, mindenképp cél a Top 16 a Milano számára, de talán a legjobb nyolc is alapelvárás lehet a keret erősségét, homogén mivoltát elnézve, de mi azon sem lennénk meglepődve, ha éppen most, Scariolo mester távozása után közvetlenül sikerülne akár a Final Fourig is eljutnia a gárdának.

Az EA7 Emporio Armani Milanóval egy néhány héttel ezelőtti elemzésünkben részletesebben is foglalkoztunk, íme:  Milano: újrakezdés, sokadszorra

 

Anadolu Efes (török):

Nagyjából az a fő kérdés az isztambuliaknál, ami a másik nagy városi riválisnál, a Fenerbahcénál is: megtörtik-e az a fajta török átok, ami az Euroligában lassan igen komoly misztikummá érett?! Amennyiben igen, úgy szakmailag mindene megvan az Efesnek ahhoz, hogy végre a belé fektetett pénzzel arányosan teljesítsen a kontinens legmagasabban jegyzett kosaras színpadán.

A távozók listája ugyan nem kicsi, hiszen a két ex-NBA-bajnok Sasha Vujacic és Jordan Farmar is elhagyták a tavaly a nyolc közé jutó együttest, s mindketten újra a tengerentúlon próbálnak szerencsét. Rajtuk kívül az erős török mag is megfogyatkozott, ugyanis Kerem Tunceri a Türk Telekomnál folytatja, Sinan Güler a bajnok Galatasaray-nál pattogtat innentől kezdve, Ermal Kuqo pedig a Banvitot választotta. A légiósokra visszatérve Josh Shipp követte Tuncerit a Telekomhoz, míg Esteban Batista a Pinar Karsiyakához szerződött.

Ám az érkezőknél a Himkivel tavaly óriási idényt produkáló horvát irányító, Zoran Planinic, a Bilbaót hosszú idő után elhagyó görög büntetőgép, Kosztasz Vasziliadisz, valamint az amerikai Scotty Hopson is minden bizonnyal kulcsember lesz már a rajttól kezdődően. A tavalyi 15 emberes (!) rotációhoz képest némileg rövidebb lett a pad, de még így is extra a keret, s Oktay Mahmuti mester a maradó Jamon Lucas, Dusko Szavanovics, Semih Erden, Stanko Barac négyesfogatot összegyúrva az érkezőkkel mindenképpen olyan alapanyaggal rendelkezhet, mely számára minimális elvárás a Top 16-os csoportkör elérése, sőt, relitás a rájátszásba jutás is. Ahogy az előző évadban is, most is izgalmas csapat lesz az Efes!

 

Zalgiris Kaunas (litván, VTB Liga):

Sokáig úgy festett tavaly, hogy komoly menetelésbe kezdhet Litvánia kirakatcsapata, mely egy éve sok hazacsábított rutinos válogatott játékossal erősödött és Joan Plaza személyében kapott egy kivételjesen felkészült edzőt is. Ugyanakkor jöttek az anyagi problémák, a gárda pedig elkezdett széthullani, s végül a várt eredmények is elmaradtak, idén tehát némileg újra kellett gondolni a koncepciót Kaunasban.

Újabb nagy öreg tért vissza Sarunas Jasikevicius személyében, viszont Rimantas Kaukenas már nem a keret tagja, s a fiatal litván bedobó, Mindaugas Kuzminskas is elhagyta a gárdát, ő követte Plaza mestert Malagába. Edzői poszton egy régi-új arc, a görög Elias Zurosz dirigál, aki két éve már egyszer megbukott Kaunasban, de most újra bizalmat szavaztak neki, viszont az öreg hazai játékosok közül Darjus Lavrinovic is elment, ő a Kijevet választotta, míg testvére, Ksistof maradt, ám hetekig harcképtelen még sérülése miatt.

Még tavaly idény közben ment el Mardidba Tremmel Darden, aki extra produkcióra volt képes az előző évad elején, valamint az az Oliver Lafayette is más csapatot talált magának, aki védekezésben a Zalgiris egyik legfontosabb láncszeme volt a szintén még idény közben eligazoló Ibby Jaaber mellett. A horvát hátvéd, marko Popovic két éven át a csapat házi gólzsákja volt, most viszont elment a Himkihez, sőt, a fiatal honfitársa, a center Mario Delas sem a kaunasiak profija már, ő Spanyolországba igazolt az Obradoiróhoz.

Az érkezők listája bőséges, de koránt sem oylan minőségi, mint a távozóké. Az amerikai Justin Dentmon húzóember lehet, érdekesség, hogy ő az egyetlen nem-balti játékosa idén a Zalgirisnek, hiszen a litvánokon kívül csak az észt Siim-Sander Vene, valamint a lett Kaspers Vecvagars nem hazai kosaras, ők egyébként szintén most kerültek a klubhoz és életük lehetősége előtt állnak. Jöttek Jasikeviciuson kívül is litvánok a Zalgirishez, ám Arturas Milaknis, Vytenis Cizauskas, Tauras Jogela, valamint Tomas Dimsa még nem rendelkezik ezen a szinten semmiféle tapasztalattam sem, amolyan "Partizan Belgrádos" csapat lesz ez a Kaunas idén, annak ellenére is, hogy a Real Madridtól Martynas Pociust is sikerült megszereznie. Ettől a gárdától kisebb csoda lenne a továbbjutás is ebből a csoportból, még akkor is, ha a Javtokas, Jankunas páros egészséges tud maradni és az újak szépen beépülnek a rendszerbe.

 

Brose Baskets Bamberg (német):

A tavalyi, történelmi tettnek minősülő továbbjutás után most itt az újabb nagy esély a Bamberg előtt, hiszen ebből a hatosból illene megcsípni a negyedik, még Top 16-ot érő pozíciót, ha csak a keretet és az eddigi Euroliga-tapasztalatot vesszük alapul. Chris Fleming mester az Alba Berlin és a Bayern München felemelkedése ellenére is újra német bajnoki címig vezette az együttest, mely elvesztette ugyan franchise playerét, a Barcelonához távozó Bostjan Nachbart, valamint az idény közben érkező Jeremiah Massey-t  és Matt Walsh-t is, ám a már bevált irányító, Anton Gavel maradt, Teddy Gipson és Andrew James Ogilvy pótlására pedig érkezett a Szpartak Szentpétervár mindenese, a bosnyák válogatott amerikai, Zach Wright, valamint az NBA-be kerüléssel is sokat próbálkozó, de most izraelből érkező Jamar Smith, illetve a Besiktast elhagyó horvát válogatott bedobó, Damir Markota, tehát még az is könnyen lehet, hogy összességében erősödik a Brose Baskets.

Rakim Sanders és a Mega Vizurától elhozott, de a korábban a Real Madridban is hosszabb időt eltöltő Novica Velicskovics is nagy fogás lehet, ám utóbbinál nagy kérdés az egészségügyi állapot, a szerb válogatott bedobó jelenleg sem egészséges. A már bambergi őskövületnek számítő Casey Jacobsen, valamint a tavaly magát igen hasznos játékossá kinövő ifjó német magasember, Maik Zirbes a szintén maradó Karsten Tadda, Sharrod Ford, John Goldsberry trióval kiegészülve elég masszív magot alkot ahhoz, hogy a Flemming-legénység idén merhessen még nagyobbat álmodni és ne kelljen csupán megelégednie azzal, ha el tudja érni a Top 16-os csoportkört.

 

Strasbourg (francia):

A francia válogatott friss Európa-bajnokai, a vezetőedző, Vincent Collet, valamint a Les Bleus kezdőcentere, Alexis Ajinca végre letehetik a névjegyüket a kontinens klubkosárlabdázásának elitjében is, miután a nemzeti csapattal már megvolt a komoly siker. Az igen magas ex-NBA-s Ajincának ez az áttörés éve lehet, ha úgy képes teljesíteni az egész szezonban, mint az NBA-ben, nem is véletlen, hogy NBA-s kilépési lehetősége ellenére maradt a francia bajnoki ezüstérmesnél erre az idényre. Viszont így is több fontos játékosát vesztette el a nyáron a Strasbourg, spanyolországba szerződött John Shurna, Jeff Greer és Nick de Jong, valamint Hugo Invernizzi is elhagyták a Collet-legénységet.

Jött viszont Kevin Murphy - azok után, hogy nem tudott bekerülni a Golden State NBA-keretébe, továbbá a válogatott Antoine Diot, a Tim Abromaitisszal egyetemben az ASVEL-től érkező Paul Lacombe és a Dijontól elhozott Jeremy Leloup is fontos szerepet tölhet be ebben a nyomás nélkül harcba induló alakulatnál a maradó Ricardo Greerel együtt. Pár jó meccs "kinéz" Ajincáéknak, ám a továbbjutás a csodával határos mutatvány lenne tőlük ebből a csoportból.