Az Olaj második körös ellenfelei

Mint arról korábban már beszámoltunk, a Szolnoki Olaj KK a EuroCup legjobb 32 csapata között az N csoportba került, ahol az olasz bajnok Dinami Sassari, a spanyol CAI Zaragoza, valamint a török Galatasaray lesznek az ellenfelei. A három együttest mutatjuk most be kicsit részletesebben a második csoportkör január 5-ei rajtja előtt!

 

Dinamo Banco di Sardegna Sassari

A regnáló olasz bajnokot 1960-ban alapították, és leginkább az utóbbi időben indult rohamos fejlődésnek. 2009-ig leginkább arról voltak híresek, hogy 1995-ben, egy Pavia elleni, hosszabbítás nélküli mérkőzésen 158 pontot szereztek, ami mind a mai napig csúcs az olasz profi kosárlabdában. 2009-ben változott meg minden, amikor Romeo Sacchetti leült a kispadra - azonnal feljutottak a másodosztályból a Serie A-ba, és azonnal meghatározó tagjai lettek az élmezőnynek, hiszen az összes évben ott voltak a PO-ban. 2010 és 2014 között kétszer a negyed-, kétszer pedig az elődöntőbe jutottak a bajnokságban. A kupában közben 2011 után folyamatosan léptek előre, előbb negyeddöntőt, majd elődöntőt, 2014-ben pedig döntőt játszottak, amit meg is nyertek a Diener-testvérek vezetésével. Tavaly még tovább emelték a téteket - a Montepaschi Siena botránya miatt indulhattak az Euroligában, először történetük során, majd megvédték címüket a kupában, és fennállásuk során először az olasz bajnoki címet is begyűjtötték.

Erre az idényre nagy változáson mentek át, mivel a sikeredző, Sacchetti helyett november 22-e óta már Marco Calvani irányítja az együttest. Az 52 éves szakember rengeteg helyen volt segédedző, többek között a Virtus Románál is a 90-es évek végén, 2000-es évek elején. A Vuelle Pesarót a harmadik vonalból a másodikba vezette, megfordult sok csapatnál, 2011-ben pedig kinevezték a Roma trénerének, akikkel 2012/13-ban döntőbe is jutott - ez volt az a csapat, amelynek Lóránt Péter is tagja volt. Tapasztalt edzőről van szó, de Sacchetti örökébe kell lépnie, borzasztóan nehéz dolga van így.

Idén eddig felemás évük van, Sacchetti menesztése mutatja, hogy nincs minden rendben. Az Euroligából 0-10-es mérleggel estek ki, nagyon nem ment nekik a játék - két év alatt 1-19-et tudtak felmutatni az elsőszámú európai kupasorozatban -, az olasz bajnokságban pedig csak hatodikok jelenleg 7-4-es mérlegükkel. Azt is hozzá kell tenni, hogy az olasz első osztály (talán) a legkiegyenlítettebb európai topliga jelenleg, hiszen négyen állnak 8-3-as mérleggel, egy csapat pedig 7-3-as mutatót hozott eddig, szinte semmi különbség nincs eddig a Serie A első felében tartózkodó együttesek között. Calvani alatt legalább a bajnokságban jobb formát mutattak az utóbbi időben, hiszen 3-1-es mérlegük van a legutóbbi egy hónapban, és bár a Dolomiti Energia Trentótól simán kaptak ki, a három győzelmük is legalább ennyire egyértelmű volt - azt persze meg kell jegyezni, hogy a Pesaro, a Capo d'Orlando és a JuveCaserta is a mezőny második feléhez tartozik, így egyelőre túlértékelni sem kell a sikereiket.

A hátvédposztokon három külföldit forgatnak leginkább. Az amerikai-grúz Marquez Haynes tegnap volt 29 esztendős - a 191 centis hátvéd 2010-ben a Texas-Arlington egyetemen végzett, azóta pedig olyan együtteseknél játszott, mint az Elan Chalon, a Gran Canaria, az Artland Dragons, az Olimpia Milano, a Montepaschi Siena vagy az előző szezonban a Maccabi Tel-Aviv. A honosított játékos grúz válogatott és három éve folyamatosan Euroligázik (Milano, Maccabi és most Sassari), idén pedig ő az egyik húzóembere a Sassarinak (14.9 pont, 4.0 gólpassz, 50.7% tripla). A 33 éves David Logan kezd mellette - a 185 centi magas játékos karácsony második napján már 34 lesz. Korábban volt lengyel MVP és kétszeres lengyel bajnok, 2010 óta pedig a Caja Laboral, a Panathinaikosz, a Maccabi és az ALBA Berlin voltak a csapatai. Ő már az előző idény sikereiből is kivette a részét, az olasz kupa MVP-je volt 2015-ben, idén pedig a legponterősebb és leghasznosabb ember eddig (17.5 pont, 3.9 gólpassz, 41.6% tripla). Cseréjük az a 29 éves Rok Stipcevic, aki jelenleg is horvát válogatott. 2011 óta egy évnyi török kitérőt leszámítva Olaszországban játszik, volt a Varese, a Milano, a Pesaro és a Roma játékosa is (8.5 pont, 45.2% tripla).

A kiscsatár-erőcsatár átmenetek között két ex-NBA-s is van. Az egyikük a 28 éves Joe Alexander, akit a 2008-as drafton még az első kör 8. helyén választott ki a Milwaukee Bucks, de gyorsan megbukott a ligában - kiváló atletikus képességei mellett a játék egyéb területein finoman szólva is voltak gondjai. Másfél év után a Chicago Bullshoz cserélték, de összesen két év alatt kibukott a ligából. Megfordult a D-Ligában és Oroszországban, a Krasnye Krylyánál is, az előző idényt pedig Hayneshez hasonlóan a Maccabinál töltötte - idén eddig kifejezetten jól teljesít (12.2 pont, 5.5 pattanó, 1.4 blokk). Szintén játszott az NBA-ben Christian Eyenga, aki Spanyolországban pallérozódott, mielőtt a 2009-es draft 1/30-as választási jogával elvitte a Cleveland Cavaliers. Két évig játszott a Cavsben, majd a Los Angeles Lakershez cserélték 2012 nyarán, onnan pedig az Orlando Magichez került, akik kitették keretükből. Általában addig is a D-Ligában játszott, ezután pedig megfordult Kínában, Lengyelországban, tavaly pedig a Varesénél. Az idén is látszik, ami korábban is jellemző volt rá: semmiben nem kiemelkedő, de sok mindenben tud hozzátenni csapata teljesítményéhez (10.1 pont, 4.6 pattanó, 2.2 gólpassz, 1.1 szerzett labda). Őket egészíti ki Brian Sacchetti, a korábbi edző, Romeo Sacchetti fia. A 29 éves, 2 méter magas kosaras már 2010 óta a Sassari alkalmazottja, és jól kiegészíti Eyengáékat (7.6 pont, 3.8 pattanó, 38.7% tripla).

A palánk alatt két amerikait kell mindenekelőtt kiemelni. Az egyik a 27 éves, 206 centis Jarvis Varnado, akit a 2010-es draft 41. helyén húzott még a Miami Heat, de soha nem kapott komolyabb lehetőséget, pedig az NBA szintjén is jó védőnek számított, fizikailag azonban nem volt alkalmas az ötös posztra, támadásban pedig nem sok mindent tudott. Megfordult a Boston Celticsnél, a Miaminél, a Chicago Bullsnál és a Philadelphia Sixersnél is egy-két 10 napos szerződés erejéig, sokat játszott a D-Ligában is. Volt korábban a Pistoia és a Roma játékosa, a Hapoel Jerusalem is szerződtette, most pedig egy Puerto Rico-i klubtól érkezett a Sassarihoz (8.8 pont, 3.4 pattanó). A 30 éves, 205 centi magas Brent Petway játékstílusáról elég annyi, hogy Vince Carter után szabadon "Air Georgia" lett a beceneve, 2010/11-ben pedig a Harlem Globetrotters alkalmazásában állt Thunder Petway néven. 2008-ban ő nyerte az első D-Liga All-Star gálán a zsákolóversenyt, de hogy használható kosaras meccs közben is, azt mutatja, hogy az előző két szezont az Olympiakosznál töltötte (4.8 pont, 4.0 pattanó).

Három hátvéd/swingman, Giacomo DeVecchi, Lorenzo D'Ercole, illetve Matteo Formenti szokott még rendszeresen lehetőséget kapni, de játékuk közel sem annyira meghatározó, mint a fent említett nyolcasé. Összességében nézve az Euroligában elért 0-10 szerintem erősen becsapós, mert keretük ettől függetlenül bombaerős, játékuk azonban finoman szólva sincs kész, ez lehet az esélye az Olajnak ellenük, mert egyébként papíron erősebb klub a Sassari.

 

Galatasaray Odeabank Istanbul

A törökök messze a leghosszabb múltra tekintenek vissza, hiszen 1911-es alapítású a klub kosárszakosztálya, 104 évesek tehát jelenleg. Összesen 16 török bajnoki címet nyertek (11-et még 1966 előtt, majd a TBL korszakban még 5-öt), illetve háromszor lettek elsők a kupában. A 2010-es évek a régi időket még nem idézik, de aranykorszaknak tekinthető a legutóbbi 5 szezonjuk is, hiszen egyszer bronzérmesek, kétszer másodikok és egyszer elsők is lettek a bajnokságban. 2011/12-ben fennállásuk során először szerepeltek az Euroligában, és még kétszer megtették ezt az utóbbi négy évben - egyszer, 2013/14-ben bejutottak a legjobb 8 közé is. Az előző idény óriási csalódás volt számukra, miután csak 8. helyen végeztek a török bajnokságban, így csak a EuroCupban kaptak most helyet.

Vezetőedzőjük az az Ergin Ataman, akire jól emlékezhetnek a szolnokiak is, hiszen 2011/12-ben a Besiktas vezetőedzője volt, amikor egyrészt mindent megnyert a fekete-fehér klubbal, amit hazájában megnyerhetett, másrészt a EuroChallenge négyesdöntőjét is behúzták, többek között az Olaj testén keresztül. A Galata még azon a nyáron lecsapott Atamanra, aki azóta is náluk dolgozik - vele nyertek 2013-ban bajnoki címet. Volt korábban az Ülker edzője, akikkel kétszer kupagyőztes lett, 2009-ben az Efes Pilsent vezette bajnoki címig, 2002-ben pedig Szaporta-kupa elsőséget ünnepelhetett az olasz Montepaschi Sienával.

A Galatának idén sokkal jobban megy, egyértelműen ők vannak a legjobb formában az ellenfelek közül. A EuroCup első csoportkörében az F jelű hatost 7-3-as mérleggel nyerték a litván Neptunas, az orosz Nyizsnyij Novgorod, az izraeli Hapoel Jerusalem, a görög AEK Athén és az orosz Krasny Oktyabr előtt. A török első osztályban is listavezetők 8-3-mal, ami a VTB Liga és a spanyol bajnokság mellett Top3-as európai pontvadászatnak számít. Az Anadolu Efestől (7-2) otthon, az Usaktól (7-3) és a Banvittól (6-3) idegenben kaptak ki, de mindhárom ellenfél a Top5-ben van jelenleg a tabellán, egyelőre a kötelezőket több-kevesebb problémával, de hozták.

Keretük nem olyan nagyon mély, viszont finoman szólva is minőségi rotációval dolgoznak. A gárda kezdő irányítója a 27 éves, 185 centi magas Errick McCollum, aki a Portland TrailBlazersnél szereplő CJ McCollum bátyja - a fiatalabb tesó topfavorit az NBA-ben a Legtöbbet Fejlődött Játékos díj begyűjtésére. McCollum a EuroCupban aprított eddig leginkább (20.3 pont, 3.8 pattanó, 3.5 gólpassz, 42.1% tripla), a bajnokságban ennél jóval gyengébben muzsikál eddig. A rotáció két török tagja még echte hátvéd. A 192 centis, 32 éves Sinan Güler közülük a nagyobb név, miután 5 évet lehúzott az Anadolu Efesnél, és ez már a harmadik éve a Galatánál - emellett 2009 óta a török válogatott tagja és már csapatkapitánya, ott volt a 2010-es vb-n ezüstérmet nyerő csapatban is. Kifejezetten sokoldalú kosaras egyébként (5.4 pont, 3.8 pattanó, 3.3 gólpassz, nagyjából ugyanilyen statisztika a EuroCupban is). A 196 centis, 24 éves Göksenin Köksal ilyen múltra nem tekinthet vissza, viszont a EuroCupban 42.6%-kal dobja a triplákat.

Kiscsatár poszton a 30 éves, szerb Vladimir Micov kezd, aki a Buducsnoszt és a Partizan után megfordult a Panionios, a Caja Laboral és a Cantú színeiben is, 2012-től kezdve pedig két évet lehúzott Európa egyik legjobb klubjában, a CSZKA Moszkvánál. Micov már tavaly is a Galatát erősítette, idén nyáron hosszabbított két évre, és a bajnokságban ő a törökök legjobb játékosa (15.4 pont, 3.8 pattanó, 2.7 gólpassz, 47.6% tripla). Általában mellette kezdi a meccseket, de a két török csere miatt játszik hármas poszton is az amerikai-cseh Blake Schilb, aki Atamanhoz hasonlóan 2012-ből lehet ismerős, akkor ő volt annak az Elan Chalonnak a sztárja, akiket a második csoporkörben Szolnokon vert az Olaj, és akik később a Besiktas ellen bukták a döntőt. Egy évet lehúzott még a Chalonnál, egyet pedig a Crvena Zvezdában ezután - mindkét helyen Euroligázott, a franciák színeiben volt a hét játékosa is. Az előző évben a Paris-Levallois játékosaként tevékenykedett, idén pedig nagyon sokoldalú - igaz, leginkább a EuroCupban (11.2 pont, 3.9 pattanó, 3.4 gólpassz, 57.1% tripla), McCollumhoz hasonlóan sokkal rosszabb a bajnokságban egyelőre.

Magas posztokon nem a centikre szavaztak, mégis borzasztóan masszívak. A 203 centis, 32 éves Caleb Green a kezdő erőcsatáruk, aki kisebb kluboknál játszott, főleg Belgiumban, aztán 2013/14-ben a Sassarihoz került, akikkel olasz kupagyőztes lett és a EuroCup második ötösébe választották. Nem véletlen, hogy az előző idényt már az Unicaja Malagánál töltötte - ahogy a keret jelentős hányada, ő is elég sokoldalú (a EuroCupban 10.4 pont, 4.6 pattanó, 2.8 gólpassz), de érdekesség, hogy Micov mellett a legtöbb hármast emeli rá az egész csapatból úgy, hogy nem igazán megy neki eddig idén a dobás (28% a EuroCupban, 36.7% a bajnokságban).

Az első számú center Stephane Lasme - a 33 éves, 203 centis gaboni középjátékos nagyon komoly név. 2007-ben a Golden State Warriorsnél, egy évvel később a Miami Heatnél is megfordult - egyik helyen sem tudott megragadni, Európában viszont olyan csapatok játékosa volt, mint a Partizan, a Maccabi, a Panathinaikosz és a legutóbbi szezonban az Anadolu Efes. 2013-ban a görög bajnokság MVP-je volt, ugyanebben az idényben (2012/13) az Euroliga legjobb védőjének választották, egy évre rá pedig az Euroliga második csapatába is bekerült. Idén is hozza megbízható játékát (az EuroCupban 9.3 pont, 5.1 pattanó, 1.2 blokk, a török bajnokságban majdnem ugyanilyen mutatók). Az ő cseréje Joey Dorsey, aki nagyjából hasonló erényekkel rendelkezik. A 32 éves, 206 centis center a 2008-as draft 32. helyén kelt el - összesen 4 idényt húzott le az NBA-ben, a legutóbbi szezont is a Rocketsnél töltötte. Európában olyan együtteseknél fordult meg, mint a Caja Laboral, az Olympiakosz és a Barcelona - 2012-ben Euroliga-győztes lett a görögökkel, idén pedig Lasméhez hasonlóan szintén hozza magát (8.1 pont, 6.3 pattanó az átlagai az EC-ben idén).

A törökök még az olaszoknál is nevesebb játékosokkal rendelkeznek, ráadásul náluk működik is egyelőre a gépezet, így szerintem a csoport favoritjainak tekinthetőek.

 

CAI Zaragoza

A klubot 2002-ben alapították, miután a CB Zaragoza 1996-ban kiszállt az ACB Ligából. 2007-ben feljutottak az első vonalba, de ki is estek, majd 2009-ben újra sikerült az ACB-be jutniuk. 2013/14-ben elődöntőbe jutottak, előtte és az előző idényben negyeddöntősök voltak, az előző két évben pedig elindultak a EuroCupban, és ahogyan most is, úgy akkor is eljutottak a legjobb 32 közé - egyelőre ennyit tudnak felmutatni.

Vezetőedzőjük Andreu Casadevall, aki gyakorlatilag Calvanival egyidőben lett csapata trénere, őt november 23-án nevezték ki Joaquin Luiz Lorente helyére. Az 53 esztendős szakember elég nagy lutri lehet, így nem is kötöttek vele, csak egy szezon végéig szóló szerződést egy plusz opciós évvel. Ez nem véletlen, hiszen 1998 óta összesen két idényen keresztül volt edző az ACB-ben, egyébként 1-gyel lejjebb, a másodosztályban tevékenykedett végig.

Finoman szólva is felemás teljesítményt nyújtanak. A EuroCupban a C csoport második helyén végeztek az európai Warriors, az ebben a szezonban még hibátlan (21-0) Valencia mögött, simán előzték meg a német Ratiopharm Ulmot, az olasz Umana Veneziát, a belga Spirou Charleroi-t, illetve a francia Nancyt. A spanyol első osztályban ezzel szemben 2-8-cal csak a 16-ok, mindössze két csapatot előznek meg, és az edzőváltás óta sem jobbak - az utolsó előtti Estudiantest verték hosszabbításban, de az előttük álló Tenerifétől kikaptak az előző fordulóban.

A gárda első számú irányítója a 28 éves, 185 centi magas Tomas Bellas, aki a Real Madridnál nevelkedett, az előző 6 idényt a Gran Canariánál töltötte, majd idén nyáron tette át székhelyét Zaragozába - mindkét sorozatban ő a legjobb gólpasszadó, de a pontszerzés nem az ő reszortja finoman szólva sem (pocsék százalékkal dolgozik mindkét kiírásban). A 28 éves, 193 centis, amerikai-jamaicai Sek Henry Japánban, Venezuelában, majd Lengyelországban játszott, az előző idényt pedig Perl Zoltán jelenlegi klubjánál, a Capo d'Orlandónál töltötte. Idén 7.6 pontot és 3.1 gólpasszt átlagolt a EuroCupban. A legnagyobb név a hátvédek között a 34 éves, 196 centis Drake Diener, aki a csoportellenfél Sassari legendája. 2008-ban már volt olasz bajnok és Euroliga-bronzérmes a Montepaschi Sienával, 2014-ben pedig a Sassarival nemcsak kupagyőztes lett, de olasz MVP is. Az ő szerepe már jóval kisebb, mint volt olaszországi karrierje során, 20 perc alatt átlagol mindkét sorozatban (7.6 pont, 41.9% tripla a EuroCupban).

Hármas posztra ott van a 29 éves, 201 centis amerikai, Nate Linhart, aki kisebb csapatok után a Maccabi Tel-Avivnál játszott az előző idényben (a Sassariban játszó Alexander és Haynes csapattársa volt), most pedig 7 pont és 4 pattanó mellett 41.7%-kal dobja a hármasokat. A német válogatott Robin Benzing 208 centije ellenére is leginkább kiscsatár, mint bármi más (bár négyesként is használható). Ő négy évet húzott le a Bayern Münchennél, tehát két év Euroliga-tapasztalata neki is van, idén azonban eddig pocsék - a bajnokságban 8.3 pontot átlagol legalább, a EuroCupban viszont 3.9 pont, 2.0 pattanó és 18.2%-os triplamutató a statisztikái. Jóval jobb nála Joan Sastre Morro - a 24 éves, 201 centis kosaras 5 év Sevilla után tavaly nyáron csatlakozott a kerethez, és a EuroCupban 10.1 pontot és 3.9 pattanót átlagol 43.5%-os hármasmutatóval.

A palánk alatt vannak az idei húzóemberek, például a 214 centi magas, 28 éves holland center, Henk Norel. Norel már 2005-ben a Joventut Badalona játékosa volt, akikkel 2006-ban megnyerte a EuroChallenge elődjét, 2008-ban pedig a EuroCupot (ez a Rudy Fernandez, Ricky Rubio-féle együttes volt), és 2012 óta tagja a Zaragoza keretének - idén mindkét sorozatban a legjobbak között van (11.4 pont, 5.6 pattanó a EuroCupban). A center-erőcsatár kombó Stevan Jelovac a másik vezér egyelőre. A 26 éves, 208 centis kosaras a Mega Vizura neveltje, játszott Törökországban és Itáliában is, 2013/14-ben a Lietuvos Rytas játékosa volt, majd 2014 óta áll a Zaragoza alkalmazásában (13.0 pont, 5.9 pattanó a EuroCupban). Az új-zélandi válogatott, hajkoronájáról azonnal felismerhető Isaac Fotu is alapember. A 22 éves, 203 centi magas játékos az előző szezont a Manresánál töltötte kölcsönben, idén már azonban a Zaragoza nem küldte tovább, ő is az aktív rotáció része. Az amerikai-montenegrói Halil Kanacevicet kell még kiemelni - a 203 centis, 24 éves játékos főleg a pattanózásban játszik fontos szerepet (5.3 pont, 4.5 pattanó 14.5 perc alatt).

Nevekre elég nagy különbség van a Zaragoza és a másik két ellenfél között, de ők állandóan egy 10 fős rotációt alkalmaznak, aminek a szezon későbbi részében, akár már januárban is lehet előnye. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a spanyol bajnokságban elért 2-8-as mutató máshol jó eséllyel jóval többet érne, úgyhogy nagyon legyinteni sem szabad, két-három olyan nevet pedig ők is fel tudnak mutatni, akiknek a megszerzésére például az Olajnak azért elég kevés esélye van.

 

Összességében nézve nem nagyon lehet azt mondani, hogy az Olaj egyértelmű esélyes lenne bármelyik találkozón is, még a Zaragoza elleni hazain sem. Azt azonban láttuk már az első körben is, hogy a játékosanyag minősége nem egyenlő a végeredménnyel, sokkal fontosabb az adott forma, 1-2 sérülés vagy a bajnokság-nemzetközi kupa közötti priorizálás. Az előző csoportban például a Besiktas tűnt a legerősebb csapatnak, ők végül kiestek, míg a két orosz klub csont nélkül, tükörsimán jutott tovább, azért ezzel sem lehetett számolni - mint ahogy természetesen hatalmas meglepetés volt az Olaj továbbjutása, és valamilyen szinten a PAOK továbblépése is a törökök és a litvánok ellenében. Itt most a Galatasaray erősnek tűnik, a másik két gárdánál viszont van bőven kérdőjel, állomány ide vagy oda, és van még egy ismeretlen tényező.

A Szolnok ugyanis már nem játszik egyetlen tétmeccset sem a január 5-ei kezdés előtt, míg törökök három, az olaszok és a spanyolok pedig 4-4 összecsapást vívnak a következő két hétben. Az Olajnak nagyon kellett a pihenő, az tiszta sor, hogy jót fog tenni a szünet a játékosoknak, de az ellenfelek sokkal inkább játékban lehetnek, rendezhetik a soraikat idő közben, kijöhetnek a gödörből. Ez főleg a Zaragozánál lehet érdekes, az ő 10 fős rotációjukkal elfáradni nem nagyon fognak, a Sassari pedig önbizalmat nyerhet abból, hogy nem jön minden héten automatikusan legalább egy vereség számukra. Nem nagyon lehet megmondani, hány győzelem lenne reális, mert az alapvetően erős ellenfelek közül kettőben is benne van az, hogy "ellietuvosrytasozza" ezt a kört.