Eb felvezető - D-csoport (Történelem)

GÖRÖGORSZÁG

FIBA-tagság kezdete: 1932
Olimpia: 4 alkalommal. Legjobb helyezés: 5. hely (1996, 2004, 2008).
Világbajnokság: 6 alkalommal. Ezüstérmes: 2006.
Európa-bajnokság: 25 alkalommal. Aranyérmes: 1987, 2005. Ezüstérmes: 1989. Bronzérmes: 1949, 2009.

FIBA rangsor: 4.

Görögország már a FIBA megalakulásának kezdetétől, 1932-től tagja a kosárszövetségnek, ám majdnem fél évszázadig szinte semmilyen nagyobb eredményt nem tudtak felmutatni. Két Eb címük közül az elsőt 1987-ben, saját közönségük előtt szerezték a sokkal esélyesebb Szovjetunió ellen. Két évvel később megismételték a bravúrt, ami a szovjetek legyőzését illeti (abban az időben nem sokan verték meg kétszer is a vörös hadat), ám minden idők legjobb jugoszláv gárdájától kikaptak a döntőben, itt pedig véget is ért az első aranykorszak. A ’90-es években hiába voltak stabilak, érmet egyik világversenyen sem tudtak nyerni, sőt, az ezredforduló környékén úgy tűnt, hogy sötét korszak következik, rég nem látott mélységekbe süllyedt vissza a görög kosárlabda.

A reakció azonban nem maradt el, a vezetők léptek, 2003 környékén felforgatták a csapatot és ezzel létrehozták a második aranygeneráció alapjait, amely a 2005-ös Európa-bajnokságon ért célba, megszerezve ezzel második és mindez idáig utolsó aranyérmüket. Ez a garnitúra egy évvel később világbajnoki ezüstöt szerzett többek között az USA, NBA sztárokkal teletűzdelt csapatát is megverve, de a döntőben simán kikaptak a spanyoloktól, akiket azóta sem sikerült megverniük világversenyen. Ők voltak a végállomás a 2007-es és a 2009-es Eb-elődöntőben is. Az olimpiák történetében a görögöknek összesen négy részvétele van, ám ebből háromszor is 5. helyre futottak be. Ráadásul ezek mindegyike az utóbbi olimpiákhoz köthető (1996, 2004, 2008).

A 2010-es évek görög válogatottja aztán ismét vérfrissítésen esett át, a Diamantidisz és Papalukasz fémjelezte korábbi aranygeneráció már a múlté. Az új keret a legutóbbi, 2011-es Eb-n a hatodik helyet szerezte meg, miután viszonylag simám jutottak túl a csoportküzdelmeken, ám az egyenes kieséses szakaszban már komoly riválisokkal találkoztak. A negyeddöntőben a Tony Parker vezette, később ezüstérmet szerző francia válogatott erős hajrával győzte le a helléneket egy rendkívül pontszegény összecsapáson. A helyosztók során aztán előbb Szerbiát megverték a görögök, majd a házigazda litvánoktól szűk vereséget szenvedtek a Zalgiris Arénában, így be kellett érniük a hatodik hellyel. Mindez azonban jogosultságot adott nekik az Olimpiai Kvalifikációs Tornán való részvételre, így jutunk el az időben Görögország legutóbbi tétmeccseiig. A Venezuelában rendezett viadalon a 12 csapatból 3 utazhatott Londonba, erre az előzetes várakozások alapján legnagyobb sansza az európai gárdáknak, így Oroszországon és Litvánián kívül Görögországnak volt. Kezdetben minden jól alakult hőseinknek, Szpanuliszék magabiztosan nyerték csoportjukat, az ezt követő negyeddöntőben azonban világraszóló csodát produkált Nigéria (akik a szintén erős Dominika testén keresztül végül az olimpiára is kijutottak), és egyetlen ponttal, utolsó másodperces büntetőkkel elütötték a görögöket a londoni álomtól. Aki látta ezt a mérkőzést valószínűleg sosem feledi, még ha ezt a hellén nemzet szívesen meg is tenné. Vigasztalódásképpen a tornán való részvétel az idei Eb-re való kijutást is jelentette, így Görögországnak nem kellett selejteznie.

 

OROSZORSZÁG

FIBA-tagság kezdete: 1992
Olimpia: 3 alkalommal. Bronzérmes: 2012
Világbajnokság: 4 alkalommal. Ezüstérmes: 1994, 1998.
Európa-bajnokság: 11 alkalommal. Aranyérmes: 2007. Ezüstérmes: 1993. Bronzérmes: 1997, 2011.

FIBA rangsor: 6.

A Szovjetunió "jogutódjaként" a kontinens és a világ egyik legnagyobb kosárhatalmáról beszélünk, mely nemcsak történelmi értelemben számít a földkerekség egyik legerősebb kosárnemzetének, hanem jelenleg is ez az ország adja az egyik legerősebb válogatottat az Európa-bajnokság mezőnyének. A históriát tekintve a Szovjetunió 10 olimpiai részvétele alkalmával egy kivétellel mindig érmes helyen végzett, ez 2 aranyat, 4 ezüstöt és 3 bronzot jelentett, ezzel a már nem létező nagyhatalom még mindig az olimpiai éremtáblázat második helyét foglalja el az USA mögött ebben a sportágban. A szovjetek ezen kívül három VB-t és 14(!) Eb-t is nyertek. Az "utód" eredményessége ugyan némileg megkopott, miután olyan kosárnemzetek "váltak le" két évtizeddel ezelőtt a nagyhatalomról, mint például a folyamatosan a világ elitjébe sorolt Litvánia A teljesség kedvéért elmondjuk, hogy 3-3 világbajnoki-, illetve Európa-bajnoki ezüst, valamint 2 VB és 4 Eb harmadik hely fűződött még a Szovjetunió nevéhez.

Oroszország önállóként 1992-ben lett tagja a FIBA szervezetének, de a tavalyi londoni játékokig csupán 2(!) olimpiára tudta magát kvalifikálni az azóta megrendezett 5-ből, 2000-ben és 2008-ban volt ott a még mindig hatalmas területű ország válogatottja. Nagy sikert nem tudtak elérni Kirilenkóék, hiszen Ausztráliában 8., míg Kínában csupán 9. helyen végeztek, pedig négy éve például Eb-címvédőként érkeztek Pekingbe. Ebből a szempontból az áttörést a tavalyi ötkarikás játékok hozták meg, ahol remekül játszva bronzérmesek lettek végül.

Az öreg kontinensen maradva az oroszok már sokkal sikeresebbek. Rögtön az első szereplése alkalmával ezüstéremig jutott a csapat az 1993-as összejövetelen, majd 1997-ben egy bronzérem is leesett a gárdának, azonban a nagy előd sikereit sokáig nem tudták megismételni. Valahogy mindig hiányzott valami a csapat eredményes szerepléséhez. A 2007-es európai bajnokságon aztán már az izraeli-amerikai David Blatt irányította a csapatot, a pályán pedig egy szintén tengerentúlról származó játékos villogott, J. R. Holden személyében. A honosított irányítóval pedig egyszerűen nem tudtak mit kezdeni az ellenfelek, így a döntőben a legnagyobb favorit, a házigazda Spanyolország is behódolt a csapatnak, még ha csak egyetlen ponttal is. A következő kontinensviadalon aztán nem tudtak bejutni még a négy közé sem az oroszok, legutóbb, 2011-ben viszont ismét felállhattak a dobogóra, még ha csak a legalsó fokára is. Érdekesség, hogy a győztes spanyolokhoz hasonlóan csupán egyetlen vereséget jegyzett ekkor Oroszország, ám ezt a lehető legrosszabbkor, az elődöntőben szedték be, vesztüket – csakúgy, mint a fent említett görögökét – Franciaország okozta. A bronzmeccsen aztán Macedónia legyőzésével vigasztalódhattak Kirilenkóék. Ezzel a szerepléssel éppen csak lecsúsztak az automatikus olimpiai részvételről, ám a lehető legjobb helyzetbe kerültek vele a már szintén említett venezuelai selejtezőtornán. Itt végigrobogtak a mezőnyön, majd az elődöntőben a korábban szintén a görögöket legyőző Nigéria ellen, ha nem is könnyedén, de nagyobb izgalmak nélkül nyertek, és váltották meg a jegyüket Londonba (valamint az idei Eb-re is). Itt aztán ismét szépen szerepeltek, a csoportjukat megnyerve a negyeddöntőben túljutottak Litvánián is, ám az elődöntőben nem tudták a csoportkör után ismét két vállra fektetni a spanyolokat. A bronzmeccsen az Argentína elleni siker pedig a korábban említett medáliát jelentette számukra.

A fényes történelmi éremlista két világbajnoki ezüstéremmel válik teljessé, 1994-ben, majd 4 esztendővel később is a VB döntőjébe jutottak az északiak, de ott előbb az USA-val majd Jugoszláviával szemben maradtak alul.
 

TÖRÖKORSZÁG

FIBA-tagság kezdete: 1936
Olimpia: 2 alkalommal. Legjobb helyezés: 21. hely (1936).
Világbajnokság: 3 alkalommal. Ezüstérmes: 2010.
Európa-bajnokság: 22 alkalommal. Ezüstérmes: 2001.

FIBA rangsor: 7.

A török kosárlabda már az Eb kezdeti időszakától a legjobbak között kerül megemlítésre. Az 1950’-60-as években rendre a tízedik hely környékén végeztek. A várva várt, igazi áttörést azonban az 1970-es korszak sem akarta meghozni, sőt az utolsó két versenyen nem indult a csapat. 1981-ben a csehszlovák Eb-n kiábrándítóan szerepeltek, 1 győzelem mellett 7 vereséget hoztak. Aztán még egy ennél is sötétebb korszak következett, hiszen az 1993-as németországi versenyig sehol nem voltak kint. 1997-ben és 1999-ben aztán már bejutottak a legjobb 8-ba (egyaránt a 8. helyet csípték meg), majd következhetett az új évezred első Európa-bajnoksága, hazai pályán. Hihetetlen hangulat, fanatikus szurkolók és egy szintén fanatikus csapat jellemezte Törökországot ekkor. A csoportmeccsek során volt egy apró botlás a szlovénok ellen, de a spanyolok elleni siker ezt feledtette, meglett az 1. hely a csoportban. A nyolc között előbb két ponttal a horvátokat, majd egy ponttal a németeket küldték haza. A döntőben azonban a jugoszlávok túl nagy falatnak bizonyultak, de a Kutluay és Türkoglu vezette törökök bizonyították, hogy figyelni kell rájuk, ott vannak az elitben. Ennek ellenére újabb négy, csalódást jelentő verseny jött, összesen egyszer jutottak a legjobb 8 közé, 2009-ben Lengyelországban.

2010-ben aztán ismét lehetőséget kaptak a törökök, hiszen ezúttal a Világbajnokságnak adhattak otthont a Boszporusz partján. A fanatizmus ismét érezhető volt a török szívekben, a csodálatosan küzdő házigazdák legyőztek egy sor remek válogatottat (Oroszország, Görögország, Franciaország, Szerbia, stb.), végül pedig ezüstérmet szereztek, a döntőben a toronymagas favorit Egyesült Államoknak hajtottak csupán fejet Ilyasováék. A török nemzeti együttes ezzel a helyezésével kivívta a jogot, hogy selejtező nélkül ott lehessen Litvániában, a legutóbbi, 2011-es Eb-n. Az elvárások ekkor már magasak voltak, a keret erőssége és a VB-szereplés okán teljesen jogosan várhatta a közvélemény legalább a legjobb 8-ba Törökországot. Az első csoportkört viszonylag simán is vették (többek között a spanyolokat is legyőzték, akiknek ez volt az egyetlen vereségük a torna során), ám a második szakaszban mindhárom meccsükön vereséget szenvedtek, egyaránt néhány ponttal, a lehető legfájóbb módon. Így ismételten csalódást okoztak, nemcsak szurkolóiknak, de az egész kontinens kosárbarátainak is. Szlovéniáért tehát selejtezőt kellett vívniuk, amit simán abszolváltak is, hiszen a hibátlan – ezúttal is csoportrivális – Olaszország mögött másodikként végeztek az F jelű ötösben.

 

OLASZORSZÁG

FIBA-tagság kezdete: 1932
Olimpia: 11 alkalommal. Ezüstérmes: 1980, 2004.
Világbajnokság: 8 alkalommal. Legjobb helyezés: 4. hely (1970, 1978).
Európa-bajnokság: 35 alkalommal. Aranyérmes: 1983, 1999. Ezüstérmes: 1937, 1946, 1991, 1997. Bronzérmes: 1971, 1975, 1985, 2003.

FIBA rangsor: 21.

A patinás múltú olasz kosárlabda az utóbbi években képtelen hasonló eredményeket produkálni, mint a hősi időkben. 1980-ban olimpiai ezüstérmet nyert a Dino Meneghin vezette itáliai alakulat, majd a 2004-es ötkarikás játékokon is finalista volt a Massimo Bulleri és Gianluca Basile húzta társaság. 1972-ből volt még egy olimpiai bronzérmük is az olaszoknak, az utóbbi évtizedben viszont már az is nagy dolog volt tőlük, ha sikerült kijutniuk a legnagyobb világversenyekre. VB-n soha nem állhattak dobogóra, ám az Európa-bajnokságokon felettébb eredményesek tudtak lenni.

1983-ban az első nemzetközi szinten is sikeres generáció ért fel a trónra az öreg kontinensen, 1999-ben pedig a Gregor Fucka, Carlton Myers páros fémjelezte olasz csapat lett Eb-győztes. Ezek mellett négy ezüstérem jutott nekik (1937, 1946, 1991, 1997), illetve ugyanennyiszer állhattak fel a dobogó harmadik fokára (1971, 1975, 1985, 2003). Az utóbbi esztendőkben kiábrándító szereplések jellemezték őket, 2009-ben először esett meg velük az a csúfság, hogy kvalifikálni sem tudták magukat az Európa-bajnokságra. 2011-ben igen, ám sok köszönet ebben sem volt, egyetlen győzelem mellett 4 vereséggel már az alapszakaszban búcsúzni kényszerültek. Az olimpiákat tekintve szintén csalódást keltett, hogy a 2004-es ezüst után a 2008-as pekingi játékokra nem tudott kijutni az olasz csapat, a londoni olimpiáról pedig a legutóbbi Európa-bajnokság tükrében beszélni sem érdemes.

Az okok összetettek, hiszen a sokszor rendelkezésre nem álló NBA játékosok (Andrea Bargnani, Marco Belinelli, Danilo Gallinari) mellett nem nagyon volt olyan fiatal kosárlabdázójuk, aki megállná a helyét a nemzetközi elitben , az öregek felett pedig már eléggé eljárt az idő (Gianluca Basile, Marco Mordente). Továbbá az olasz tehetségek nem kapják meg a kellő lehetőséget a hazai bajnokságban, mert ott inkább amerikaiakat, vagy más európai országból jött kosarasokat alkalmaznak az élklubok. Ám most némileg változott a helyzet, ha nem is a legutóbb említett témában, de azért a válogatottban egyesítették erőiket a legjobbak (Gallinari sérülése miatt nem játszhat ezúttal), a Detroit Pistons által megszerzett Luigi Datome személyében agilis és nem mellesleg roppant tehetséges fiataljuk is van, a szövetségi kapitány pedig nem más, mint a Sienát hosszú évekig sikeresen trenírozó mester, Simone Piangianni. Ahogy említettük, a selejtezősorozatot magabiztosan vette a talján gárda. Hibátlan teljesítménnyel maguk mögé utasították például a törököket is, vélhetően velük csatáznak majd a harmadik továbbjutó helyért nemsokára az Eb-n is. Kíváncsian várjuk!

FINNORSZÁG

FIBA-tagság kezdete: 1939
Olimpia: 2 alkalommal. Legjobb helyezés: 9. hely (1952)
Világbajnokság: nem szerepelt még.
Európa-bajnokság: 14 alkalommal. Legjobb helyezés: 6. hely (1967).

FIBA rangsor: 48.

Kosártörténelmük elég messzire nyúlik vissza, hiszen már 1939 óta tagjai a FIBA-nak és abban az évben ki is jutottak az Eb-re, komoly szerepet azonban soha nem játszottak még az európai kosárlabdázásban sem. A hazai rendezésű, 1952-es helsinki olimpián kívül még egyszer, 1964-ben jutottak ki az ötkarikás játékokra, világbajnokságon soha nem szerepeltek. Eddig összesen 13 kontinensviadalon szurkolhattak nekik drukkereik, legjobb eredményüket 1967-ben érték el, amikor a 16 csapat közül a 6. pozícióban végeztek. 2011 előtt az azt megelőző mintegy három évtizedben csupán 1995-ben értek el a csoportkörig, akkor a 13. helyen zártak. Kis érdekesség, hogy abból a csapatból két hírmondó is maradt, egyrészt a vezetőedző Henrik Dettmann, aki 2002-ben Németország együttesét világbajnoki bronzéremig vezette, másrészt az akkor 18 éves, ma pedig rangidős és csapatkapitány erőcsatár, Hanno Möttölä. Legutóbb – ki ne emlékezne – a litvániai seregszemlére értek oda nyelvrokonaink, éppen a mi kárunkra.

Az első selejtezőtornán még esélyük sem volt (többek között Montenegró és Olaszország ellen), ám jött a létszámemelés és vele a nagy lehetőség. A pótselejtezős csoportban – akkor már a legnagyobb sztárjukkal, Petteri Koponennel a soraikban – mindegyik meccsüket megnyerve a portugálokat és hazánk fiait (Szolnokon 75-73-ra, Finnországban simán, 87-65-re léptek le minket) utasították maguk mögé. Következhetett tehát az Európa-bajnokság számukra, ám „potyautasként” egyáltalán nem nézelődni mentek Litvániába, hiszen egy körbeverésnek köszönhetően Macedónia és Görögország után, ám az egyaránt magasabban jegyzett horvátokat, bosnyákokat és montenegróiakat megelőzve továbbkerültek a második csoportkörbe. Itt aztán papírforma-vereséget szenvedtek az oroszoktól és a szlovénoktól is, ám Grúziát legyőzve mégsem utolsóként zárták ezt a szakaszt. Összességében tehát kellemes pozitív meglepetése volt a finn csapat a tornának. Az idei Eb-re kvalifikáló csoportban Fortuna istennő mellettük állt, hiszen egy nem túl acélos ötösbe kaptak besorolást. A szereplésüket azonban nem kell magyarázni, a favorit Lengyelországgal holtversenyben, rosszabb egymás elleni eredményük okán végül másodikak lettek Belgiumot, Svájcot és Albániát megelőzve.

 

SVÉDORSZÁG

FIBA-tagság kezdete: 1952
Olimpia: 1 alkalommal, 10. hely (1980).
Világbajnokság: nem szerepelt még.
Európa-bajnokság: 10 alkalommal. Legjobb helyezés: 11. hely (1995).

FIBA rangsor: 65.

A történelmi bemutatás kétségtelenül a svédeknél lesz a legrövidebb, hiszen nem rendelkeznek túl veretes kosárlabda múlttal. Az 1952 óta FIBA-tag ország válogatottja 9 Európa-bajnoki fellépést tudhat eddig maga mögött, ezeket jórészt kezdetben, a csatlakozását követően könyvelhette el. Olimpián egyszer, 1980-ban szerepeltek, világbajnokságon pedig még soha. A 90-es években aztán visszatértek az Eb-k mezőnyébe, legelőkelőbb pozíciójukat, a 11. helyet is ekkor érték el. Az eddigi 9 Eb-döntőn mindössze 5 győzelmet szereztek. Idén azonban már ők is éltek a bővítés adta lehetőséggel, így a selejtezőcsoportban a veretlen Németország és a nyeretlen Luxemburg között, Bulgáriával és Azerbajdzsánnal holtversenyben végeztek. A hármas körbeverés alkalmával mindegyik csapat nyert saját otthonában, a pontkülönbség pedig az északiaknak kedvezett, így 2003 után újra készülhetnek az Eb-re Jerebkoék.