Összeáll a Bucks játéka vagy MCW-n elúszhat a szezon?

A szezonfelvezetők korábbi részei:
Atlantic: Sixers, Celtics, Knicks, Raptors, Nets
Pacific: Lakers, Warriors, Clippers, Kings, Suns
Central: Pistons, Pacers, Cavaliers, Bulls

A Bucks off-szezonját ezen a linken átnézhetitek újra. Azóta két nem garantált szerződést osztottak ki: az egyiket Marcus Landrynek, a másikat pedig az előző idényben már visszavonuló és a Houston Rockets szakmai stábjához csatlakozó, ám most visszatérő Josh Powellnek.

Jelenlegi keret:
Carter-Williams - Middleton - Parker - Antetokounmpo - Monroe
Bayless -  Mayo - Copeland - Henson - Plumlee
Ennis - Vasquez - Vaughn - Inglis - O'Bryant
Gutierrez (nem garantált) - Landry (ng) - Powell (ng)

Ahogy azt már írtam az off-szezon értékelőben is, szerintem kifejezetten jó nyarat tudhatnak magukénak Khris Middleton jutányos áron történő hosszabbításával és Greg Monroe megszerzésével. A gibbon-válogatott együtt maradt így, amelynek védekezésével kapcsolatban szerintem nincs túl sok kérdés, úgy gondolom, egészen biztosan jól fognak muzsikálni - a kezdőt 198, 201, 203, 211 és 211 centi magas játékosok alkotják, akik közül Jabari Parker ugyan sérülésből tér vissza, de hosszútávon ő lesz Giannis Antetokounmpo "csatárpárja", a görög, Michael Carter-Williams és Middleton pedig nemcsak magasak, de borzasztóan hosszú karokkal is rendelkeznek. Monroe-nál javulást várok, mert nem négyes, hanem ötös poszton kell védekeznie - itt sem lesz ligaelit, de sokkal jobban fogja állni a sarat, főleg úgy, hogy egy tavaly már bizonyítottan működő rendszerbe kerül.

Arról is esett már szó, hogy támadásban nagyot dobhat a csapaton Monroe - védekezésben Pachulia azért megbízhatóbb, de támadásban össze sem hasonlítható a két ember -, megkaphatja vezérét a fiatal gárda. DE.

Két kulcskérdés a kezdőcsapatban is van, amely alapvetően fogja befolyásolni a Bucks szezonját. Az egyik a már említett Carter-Williams. Védekezésben ő is több mint használható - irányítóként olyan magas, hogy még ha lassabb is, mint embere, maga előtt tudja tartani -, de támadásban egyelőre mínusz egy ember, és akkor még finoman fogalmaztunk, mert a teljes pályán lévő ötös játékát tönkre tudja vágni. 14.6 pontot, 5.3 pattanót és 6.7 gólpasszt átlagolt az előző idényben, volt egy évvel korábban az év újonca is, amik szépen hangzanak, viszont... 14.6 pontját 46%-os TS-sel hozta, egy évvel korábban is 48%-ig jutott mindössze, teljesen fakezű kintről (23.5%) és borzasztóan sokat hibázik a gyűrű közeli befejezéseknél is. Nem atletikus és nem is jó irányító - 6.7 gólpasszára 3.8 eladott labda jutott.

Tavaly 10-15-t futott vele a fedélzeten a Bucks, Brandon Knight cseréje után teljesen szétesett a csapat, de azért voltak biztató jelek is, az alapszakasz végére és a rájátszásra némileg összeszedték magukat. Fontos lesz, hogy most egy teljes edzőtábort végigdolgozhat majd Jason Kiddékkel, van rá esély, hogy előrelép a játék valamelyik szegmensében, de meg is kell tennie, különben egy esetleges kudarc legfőbb oka lehet. Monroe jelenléte annyiban segíthet neki, hogy nem ő lesz az első számú helyzetkialakító - Giannisra nem biztos, hogy rábízzák még ezt a feladatot, Parker pedig a szezon elején biztosan nem lesz ehhez elég jó állapotban. Második szándékból, ütemelőnnyel jóval nagyobb eséllyel veri meg azért a védőit, de nagyon fontos lenne, hogy legalább egy vállalható középtávolit összerakjanak neki - a Bucksnál tavaly 50% fölött dobott 10-16 láb között, de kevésszer próbálkozott -, és el is jutottunk a második kulcshoz.

Carter-Williams mellett ugyanis Antetokounmpónak és Parkernek is össze kell tenni a dobását, hiába néz ki ugyanis papíron tökéletesen Monroe első számú opció szerepe és hiába passzol és lát a pályán kifejezetten jól a center, ha többen is behúzódhatnak rá, mert kintről nem tud büntetni a Milwaukee. Middletonnak nagyon stabil a triplája és a középtávolija is, de ahogy már említettük, Carter-Williams teljesen fakezű (volt eddig), Antetokounmpót egyszer láttuk triplát dobni (az első évében, igaz, 34.7% nem lesz elég most), tavaly pedig szinte csak a középtávoliakra rendezkedett be, hármast alig vállalt. Az előző idényben lenyilatkozta, hogy fokozatosan haladnak, valószínűleg idén megpróbálják mindkét játékelemet használni, fejleszteni, de nagy szükség is lenne rá, Parker játéka sem a triplákra épül ugyanis - belőle mondjuk keveset láttunk eddig NBA-szinten. Parker és Giannis a franchise két arca, egyikőjükből sem fognak és nem is kell spot-up shootert csinálni, de ahhoz, hogy Monroe leigazolása megérje és nekik is sokkal könnyebb legyen a játék, a betörések, mindenképpen előre kell lépniük dobásban.

Oldhatja kicsit a problémát Chris Copeland, akit az előző szezon végén egy szórakozóhelyen megkéseltek, de úgy tűnik, jól van, ő pont a külső dobásokkal segítheti az együttest, viszont ha elérkeztünk a padhoz, akkor rá is térhetünk a harmadik sarkallatos pontra, a cserehátvédekre. Jerryd Bayless és OJ Mayo meglepően hasznosak voltak tavaly, Kidd egészen jól kordában tudta őket tartani, most viszont mindketten lejáró szerződésűek. Ez amennyire motiváló lehet az egyik oldalról egy játékosnak, annyira veszélyes szerintem az ilyen streaky scorereknél, mint Bayless és Mayo - mindketten átcsaphatnak erőlködésbe az új kontraktus miatt. Ha ez nem lenne elég, a nyár egyik legérthetetlenebb húzásával megszerezték még Greivis Vasquezt is, aki pont ugyanez a kategória, csak még jobban szerelmes a saját dobásaiba és szintén lejáró.

Annyiból jó talán csak a venezuelai ittléte, hogy minden meccsen meg lehet nézni, kinek "forró" a keze és kit kell a padon hagyni, mert az óceánba sem talál bele - ez mindhárom embernél mérkőzésenként, de az a baj, hogy meccseken belül is változhat. Nem kevés esetben fog szerintem elmenni rajtuk egy-egy találkozó, főleg Vasquez híres erről, mint ahogyan egészen biztosan lesz olyan alkalom is, amikor nagyon sokat fog jelenteni a Bucksnál sokszor akadozó támadójátéknak az, hogy ők beállnak a padról és beszórnak 2-3 kosarat a semmiből. Személy szerint nagyon fázom az ilyen játékosoktól, pláne háromtól egyszerre, de meglátjuk, mennyi meccset hoznak és mennyit veszít rajtuk a wisconsini társulat.

John Henson és Miles Plumlee szerintem megbízható cseremagasok lesznek mindketten, így összességében nézve azért rajtuk szerintem sok nem fog múlni, a felsorolt három kulcskérdésen viszont igen. Monroe-ban nagyon bízom, de Carter-Williamsben nagyon nem - ha Kidd belőle is játékost farag, akkor amennyire nem tartottam sokra a trénert a Brooklyn Netsnél, annyira kell újra fejet hajtanom előtte az előző idény után megint. A külső dobásokkal szerintem akkora gond nem lesz, főleg mivel ott van alternatíva - Copeland mellett Mayo is egészen jó kintről, még ha az előző idénye ilyen szempontból nem is sikerült -, de a hátvédekkel Middletont leszámítva még nagyon is lehet. Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy év közben cseréljenek, mert MCW nem az a játékos, akitől olyan rettenetesen nehéz megválni a benne (nem) látott potenciál miatt.

Nehéz őket belőni, mert tavaly azért PO-ba kerültek, nyáron előreléptek, de az idény második fele nem adott bizakodásra okot. Szerintem ott lesznek a 8 között most is, de elég széles skálán mozog az, hova férhetnek oda - ha a Hawks összeesik Carroll távozása után, akkor talán a Top5-be is bekerülhetnek, ha viszont MCW tönkrevágja a teljes támadójátékot vagy/és nagyon nem mennek a kinti dobások és Monroe-t emiatt "megfojtják" az ellenfelek a festékben, akkor könnyen kicsúszhatnak a rájátszásból. Talán a Pacers, a Hornets és a Detroit az nálam, akik kitúrhatják őket ekkor, de náluk is rengeteg a kérdőjel és papíron a Bucksot erősebb gárdának gondolom ennél a három együttesnél.