Euroliga: Alapszakasz-értékelő és díjkiosztó

A múlt héten véget ért az Euroliga alapszakasza, a rájátszás előtt értékeljük a csapatokat, szereplésüket összevetjük a szezon előtti tippjeinkkel is. Kiderül, hogy kik a leginkább felül- vagy alulteljesítők, illetve megtudhatjátok, hogy nálunk melyik játékosok lennének a szezon díjazottjai.

 

1. Fenerbahce Beko (török, 25-5)

Tippünk a szezon előtt: 3-5.
„Alapvetően a csapat ereje nem változott, Obradovics mester fiai valahová a Real és a CSZKA mögé érhetnek be az alapszakaszban, ami után ismét célba vehetik a Final Fourba jutást.”

A Fenerbahce minden várakozást felülmúlva nagyon simán, tulajdonképpen végig az élen állva nyerte meg az alapszakaszt. A törökök az első 16 meccsükből 15-öt megnyertek, végül 25-5-ös mérleggel zártak, ami az új rendszerben az eddigi legjobb eredmény egy csapattól. A kiválóan szervezett Fener szinte verhetetlen volt, ami hazai pályán abszolút igaz is rájuk, hiszen saját arénájukban mind a 15 meccsüket megnyerték, erre szintén nem volt még példa eddig. Pedig a nyáron távozott Brad Wanamaker pótlását azon a színvonalon nem sikerült új igazolással megoldani, elsősorban Kosztasz Szlukasz és Jan Vesely azonban még egy szintet előre tudtak lépni, mindenképp a liga prémium játékosai közt kell emlegetnünk őket. Mindemellett néhány meccs kihagyást leszámítva nagyjából a komplett keret egészséges tudott maradni, Obradovics mester pedig ismét csak kiválóan illesztette egymás mellé a puzzle darabkákat, így a Fener tőle szokatlanul igazi alapszakasz-menő lett. Datoméék célja innentől egyértelműen a végső győzelem, de előbb a Zalgiris testén kell túlverekedniük magukat, amitől nyilván nem rettennek meg, de azért olyan túlzottan nagy örömöt sem érezhetnek ettől a ténytől.

 

2. CSZKA Moszkva (orosz, 24-6)

Tippünk a szezon előtt: 1-2.
„Ugyanazt írhatjuk tehát velük kapcsolatban, mint az előző években, azaz: „A CSZKA célja ezzel az újfent bombaerős, és még ezen a szinten is egyedülállóan mély kerettel nem lehet más, mint a végső győzelem újbóli megcélzása, hatalmas blama lenne, ha nem sikerülne nekik legalább a Final Fourig eljutniuk.” Az alapszakaszban is az első helyekre várjuk őket, talán csak egy egészséges Real Madrid lehet az, aki letaszíthatja őket a tabella éléről.”

A CSZKA-val idén is nehéz volt mellélőni, az oroszok ugyanúgy 24-6-os mérleget hoztak, mint tavaly, csakhogy ez most kevés volt az első helyhez, és nem a Real, hanem a Fener tudott még náluk is jobb lenni. Az Itudisz-csapat kulcsemberei sem küzdöttek komoly sérülésekkel, és bár valamivel kevésbé látványos és domináns módon, mint az előző években, de ezúttal is sorra gyűjtögették győzelmeiket. A Baskonia elleni párharcuknak is kiemelkedő favoritként vágnak neki jövő héten, viszont náluk a 2016-os kivételtől eltekintve a komoly kérdőjelek mindig a Final Fourban merülnek fel, kíváncsian várjuk, hogy idén hányadik helyre futnak majd be végül.

 

3. Real Madrid (spanyol, 22-8)

Tippünk a szezon előtt: 1-2.
„Doncic elvesztése ide vagy oda, a Real kerete továbbra is elképesztően mély, minden poszton sorban állnak a jobbnál jobb játékosok, így ha nem sérül le ismét a fél csapatuk, akkor jó eséllyel az alapszakasz-győzelemre, illetve a címvédésre fognak hajtani.”

A regnáló bajnok Real Madrid természetesen az alapszakasz harmadik helye után is arra a bizonyos címvédésre hajt, ez aligha lehet kérdés az esetükben. A tavalyi minden fronton elsöprő szezonzárásuk után viszont talán érthető módon egy kicsit visszafogottabbak voltak eddig, nem is kellett hasonló hullámvasutazást átélniük, és Llullék aligha az alapszakaszban akarták kiélni magukat. Arra viszont azért ügyeltek, hogy a Fenerrel és a CSZKA-val együtt továbbra is ők alkossák a liga legszűkebb elitjét, hármuk közt csak a végső sorrend volt a kérdés az első helyeken. A tavalyihoz hasonlóan idén is a Panával találkoznak a playoffban a madridiak, viszont most náluk lesz a pályaelőny, míg a görögök jó formában és sikerre éhesen érkeznek ebbe a párharca, ami – természetesen Hanga Ádám érintettsége mellett – ismét a legnagyobb csemegének ígérkezik a következő hetekben.

 

4. Anadolu Efes (török, 20-10)

Tippünk a szezon előtt: 8-12.
„Az Efesnek nem lesz nehéz felülmúlnia tavalyi szereplését, Ataman mester a komplett mezőnyt tekintve egy közepesnél valamivel ütőképesebb kerettel dolgozhat, akik a Baskoniával, a Himkivel, a Maccabival és a Milanóval hasonló erőt képviselnek és a várakozásaink szerint kemény harcot vívnak majd az utolsó playoff-helyek megszerzéséért.”

Aki tavaly a Zalgiris, az ebben az idényben az Efes volt, az alapszakasz meglepetéscsapata címet minden kétséget kizárón a kék-fehér isztambuliak kapják, az előzetes tippeléssel kapcsolatban mentségünkre szóljon, hogy az ő negyedik helyükre aligha lehetett számítani az idény kezdetekor. Össze sem lehet hasonlítani a tavalyi ligautolsó Efest az ideivel, akik 13 meccsel többet nyertek ezúttal, mint legutóbb. A 2017-18-as, csapatkohéziónak még csak a szikráját sem mutató kerettel ellentétben ennek a nagybetűs csapatnak éppen az a legnagyobb erőssége, hogy a különböző karakterek és képességek egészen kiváló elegyet alkotnak. Vaszilij Micics és Adrien Moerman leigazolása telitalálatnak bizonyult, mindketten abszolút húzóemberek lettek, majd mikor az alapszakasz utolsó harmadában a különböző problémáin felülemelkedő Shane Larkin is elkezdett ekként funkcionálni, akkor már mindenki számára világossá válhatott, hogy ezzel az Efesszel bizony komolyan számolni kell. A törökök magabiztosan verték vissza a Barcelona támadási kísérleteit a negyedik helyért, fordulókkal az alapszakasz vége előtt biztosították már pályaelőnyüket, és várhatják a Hangák elleni újabb meccseket, melyek során történelmi sikerre, a Final Fourba jutásra készülnek, és bizony látva az eddigi teljesítményüket, erre minden esélyük meg is van.

 

5. FC Barcelona Lassa (spanyol, 18-12)

Tippünk a szezon előtt: 6-8.
„Az érkezők listája főleg Singleton és Pangos miatt azért jóval veretesebb, mint a távozóké, így most már tényleg hatalmas meglepetés és az előzőeknél is nagyobb kudarc lenne, ha nem jutna be a rájátszásba a Barca, az erőviszonyok alapján ráadásul mindezt eléggé magabiztosan kellene tenniük a katalánoknak, közvetlenül az öt nagy mögött kopogtatva.”

Hanga Ádám miatt a Barcelonát természetesen idén is kiemelt figyelemmel követtük, és végre örömmel láthattuk, hogy a katalánok nemcsak az eredmények, hanem a mutatott játék tekintetében is megfeleltek az elvárásoknak, és tényleg gond nélkül jutottak be a rájátszásba (bár nem az öt „nagynak” gondolt csapat, a Fener, a CSZKA, a Real, a Pana és az Olympiakosz, hanem az előbbi három és az Efes mögött). Bár a szezont ismét meglehetősen kaotikusan kezdte a Barca, hiszen két vereségüket öt győzelem kísérte, majd elég kilátástalan játékkal jött négy vereség, hogy aztán ezeket öt újabb remek siker kövesse. A szinuszgörbét aztán fent sikerült megállítaniuk Hangáéknak, akiknek közben összejött egy óriási spanyol kupagyőzelem is, és a 2019-es évben már a stabilitás is jellemzi őket. Thomas Heurtel végre felnőtt a vezérszerephez, Ante Tomic sokadvirágzását éli, de a Barca legnagyobb erőssége épp a kiegyensúlyozottságban rejlik, hiszen egyedül Heurtel éri el épphogy a 10 átlagpontot náluk, viszont utána 6 és 9 egység között heten is termelnek. A csapatsikerek mellett szerencsére személy szerint Ádámnak is jó szezonja van, az Euroligában 8,6 pontjával csapata harmadik legjobb dobója, 3,9 lepattanójával ugyanígy a harmadik legjobb lepattanózó és ő jegyzi a legtöbb labdaszerzést (1,3) házon belül. A Barca tehát az ötödik helyével elkerülte a Fener, CSZKA, Real szupertriót, de az előző bekezdésben említett okok miatt az Efes sem tűnik semmivel sem kellemesebb ellenfélnek náluk. Kiegyenlített, akár 5 meccsig is elhúzódó párharcra számítunk, amit egy idegenbeli győzelem el is dönthet bármelyik fél javára. A Barca 2014, Hanga pedig 2016 óta nem járt a Final Fourban, remélhetőleg ez most újra összejön nekik, természetesen ezzel nem megsértve a hazai Efes szurkolók azért minden bizonnyal nem túl népes táborát.

 

6. Panathinaikosz OPAP (görög, 16-14)

Tippünk a szezon előtt: 3-5.
„Ez a Pana tehát újra megcélozhatja a Final Fourba jutást, a pályaelőny is meglehet nekik újra az alapszakasz végén, ám most már nem lehet kifogás Xavi Pascualék számára, ha nem lesz ott Vitoriában sem a Pana, akkor bizonyára fejek fognak hullani a szezon végén.”

Nagyon érdekes módon a Pana-szurkolók az alapszakasz végén megszerzett hatodik helyükre minden bizonnyal abszolút pozitívan gondolnak, pedig a szezon előtt ezt valószínűleg nem fogadták volna el, előbbre képzelték volna csapatukat a tabellán. Csakhogy október óta sok idő telt el, az előzetes jóslatnak megfelelően tényleg hullottak fejek, csakhogy nem a szezon végén, hanem már karácsony előtt. Xavi Pascual ugyanis nem maradhatott a helyén, irányítása alatt szétesett a csapat játéka, idegenben rendre teljesen impotens produkcióval rukkoltak elő és különböző belviszályokról is szóltak a hírek. A Pascual helyére érkező Rick Pitinónak sem sikerült azonnal csodát tennie, az első 20 meccs után állt már 8-12-vel is a Pana, ekkor eléggé kilátástalannak tűnt a playoff-szereplés. Az alapszakasz utolsó harmadát ugyanakkor 8-2-vel lehozta a megtáltosodott athéni gárda, az NCAA-legenda Pitino mester el tudta fogadtatni filozófiáját játékosaival, Jorgosz Papajanniszt centerposzton betette a kezdőbe, Keith Langford visszatért, Nick Calathes pedig MVP-szintű teljesítménnyel vezette társait, amit a 12 év után elért első tripla-duplával koronázott meg az utolsó fordulóban. Ez a hatodik hely tehát abszolút a maximum, amit ki lehetett hozni ebből a helyzetből, és ez a Pana most igaz, hogy pályahátrányból, de lendületből, a visszavágás vágyától fűtve mehet neki a Real Madridnak, kíváncsian várjuk, hogy sikerül-e meglepetést (?) okozniuk a címvédő ellen.

 

7. KIROLBET Baskonia Vitoria Gasteiz (spanyol, 15-15)

Tippünk a szezon előtt: 8-12.
„Rodrigue Beaubois és Janis Timma távozása a legérzékenyebb veszteség a Baskonia számára, őket Shavon Shields és Darrun Hillard pótolhatja, de azért az kérdéses, hogy ugyanolyan szinten tudják-e ezt megtenni. Ha igen, akkor újra playoff-csapat lehet a Baskonia, ha viszont nem, akkor az éles verseny miatt könnyen kicsúszhatnak onnan Shengeliáék.”

Az utolsó rájátszás-helyekért a verseny tényleg talán minden eddiginél élesebb volt ebben a szezonban, de nemcsak ennek sikeres megvívásáért jár a kalaplengetés a Baskoniának. A csapat kapitánya és legjobbja, Toko Shengelia ugyanis szinte meccsre pontosan kihagyta az alapszakasz második felét sérülése miatt, a baszkok viszont ennek ellenére idén is odaértek a 7. helyre, mindössze egy győzelemmel elmaradva a tavalyi mérlegüktől. Perasovic mester visszatérése nagyon jól sült el, a fiatal Luca Vildoza egyre jobban kibontakozott, így a náluk gyengébb csapatokat szépen megverték a baszkok, miközben például a CSZKA és a Real ellen 1-1 bravúr is összejött nekik időnként. Nem különösebben látványos módon, de talán a legstabilabb középcsapat lett az idei Final Four házigazdája, a CSZKA elleni párharcban viszont már több extra performansz is kelleni fog nekik, ha ott akarnak lenni a májusi nagy eseményen. Jó hír számukra, hogy Shengelia az utolsó fordulóban visszatért, de az esélyesség terhe biztosan nem fogja nyomni a vállukat így sem.

 

8. Zalgiris Kaunas (litván, 15-15)

Tippünk a szezon előtt: 6-10.
„Ami a Zalgiris idei esélyeit illeti, azt már megtanulhattuk, hogy velük kapcsolatban nem lepődhetünk meg semmin, kár lenne Jasikevicius ellen fogadni. Ettől függetlenül természetesen a Final Fourba és még a rájátszásba jutás sem várható el a litvánoktól ebben a roppant erős mezőnyben, jó esetben a playoff talán újra meglehet nekik.”

Hiába jött be szinte szó szerint a Zalgirisszel kapcsolatos összes jóslatunk, a Jasikevicius-csapat kapcsán ismét csak keressük a szavakat, mert mégiscsak újra sikerült meglepniük nemcsak minket, hanem a teljes európai kosártársadalmat. A tavalyi, bronzéremmel végződő csodálatos szezon után ugyanis ahogy az várható volt jött a visszaesés, a litvánok szinte végig az alsóházban foglaltak helyet. 9-15-nél már mindenki eltemette őket, a sorsolásuk sem volt túl jó a végére, ám az utolsó hat meccsüket ennek ellenére őrületeset hajrázva kivétel nélkül megnyerték, többek között a Maccabi, az Olympiakosz és végül az utolsó fordulóban a Real Madrid otthonában is diadalmaskodtak. Nem túlzás, Jasikevicius mester ismét csodát tett, az ő fanatizmusa és Brandon Davies klasszis teljesítménye ha nem is aranyat, de rájátszást ért. A ligaelső, otthon még veretlen Fener ellen természetesen ismét csak nem ők a favoritok, de hát tavaly az Olympiakosz ellen sem voltak azok, a többi pedig már történelem. Kíváncsian várjuk ezt a csatát is, a Real-Pana és az Efes-Barca mellett erre is érdemes lesz figyelmet fordítani, ki tudja hol van még a vége ennek az újabb Zalgiris-sztorinak.

 

9. Olympiakosz (görög, 15-15)

Tippünk a szezon előtt: 3-5.
„Az idei Olympiakosz várhatóan erősebb lesz a tavalyinál, és ahogy náluk mindig benne van a pakliban, jó eséllyel újfent beleszólhatnak majd a végső győzelem sorsába, ez pedig most David Blattel még inkább igaz lehet. Az alapszakaszban várhatóan a Fenerrel és a Panával lesznek harcban a 3-5. helyekért…”

Az idei citrom-díjat kérdés nélkül az Olympiakosznak kell ítélnünk, Pireuszban aligha teszik ki az ablakba ezt a szezont. A teljesség igénye nélkül olyan vereségeik voltak, mint az akkor 12-es vereségsorozatban lévő ligautolsó Darüssafaka elleni fiaskó, vagy a Barcának odahaza dobott mindössze 55 pont, a Gran Canaria otthonában a közel 30 pontos zakó, és végül az utolsó előtti fordulóban a Zalgiris elleni hazai kudarc, amiről már előzetesen tudhatták, hogy sorsdöntő meccs lesz számukra. Nikola Milutinov hiába nőtte ki magát a liga legjobb klasszikus centerévé, a szinte mindenhol sikeres David Blatt itt nem tudta megvalósítani elképzeléseit, és az is bebizonyosodott, hogy sem az immár 36 éves, sokszor sérült Szpanulisszal, sem pedig nélküle nem működik az Olympiakosz rendszere. A görög szövetséggel szemben vívott csatározások sem segítettek a pireusziak helyzetén, akiknek e szezon után kulcsfontosságú kérdésekben kell döntéseket hozniuk, egyelőre nem nagyon látjuk, hogy milyen irányba fog elmenni a klub jövője. Mindettől függetlenül így is óriási negatív szenzáció, hogy az Olympiakosz nem jutott be a rájátszásba, fordulóról fordulóra leépült és a negyedik helytől a kilencedikig csúszott vissza a gárda.

 

10. Maccabi FOX Tel-Aviv (izraeli, 14-16)

Tippünk a szezon előtt: 8-11.
„Az idei Maccabi a keret erősségét figyelembe véve hasonlónak tűnik a tavalyihoz, a Wilbekin-Pargo duóban bőven van potenciál, így ha a többi amerikai is beválik, úgy ismét a rájátszásért lehet harcban a tel-avivi gárda.”

A Maccabi sorsa már az alapszakasz első harmadában megpecsételődött, mikor az első kilenc meccsükből mindössze egyet tudtak megnyerni az izraeliek. Így Spahija természetesen nem maradhatott az edzői székben, a helyére igazolt, görög és Olympiakosz-kosárlabdán szocializálódott Joannisz Szferopulosz pedig bár telitalálatnak bizonyult, de ezt a hátrányt vele sem tudta ledolgozni a sárga-kék alakulat. Habár ez kis híján sikerült nekik a végére, de az Efes és a Zalgiris elleni hazai vereségek végzetesnek bizonyultak. A felvezetőben említett Pargo-Wilbekin duóból az előbbi csak a 20. fordulóban csatlakozott társaihoz, utóbbinak pedig bár voltak remek meccsei, összességében a kiegyensúlyozottság hiánycikk volt a játékában, tőle némileg többet vártunk volna. Ezzel együtt is sokszor élmény volt Maccabi-meccset nézni, főleg a különleges hangulatú Menora Mivtachim Arenából, ez idén most ennyire volt elég a tel-aviviaktól.

 

11. FC Bayern München (német, 14-16)

Tippünk a szezon előtt: 13-14.
„Ahogy a Crvena Zvezdánál már bizonyította, Dejan Radonjics mester képes lehet egy egységes gárdát kovácsolni ebből a társaságból, és ha ez így lesz, akkor a Bayern sok csapatot megtréfálhat elsősorban hazai környezetben, az Audi Dome-ban.”

Az előzetes tippünkhöz képest a Bayern München is a felülteljesítők közé tartozott, Derrick Williams minden várakozáson felül, ismét NBA-színvonalon kosarazott és volt nemcsak a bajorok, hanem az egész Euroliga-idény egyik üde színfoltja. Radonjics mester valóban igazi csapatot, ha úgy tetszik egy „új Crvena Zvezdát” kovácsolt játékosaiból, akik közül sokan szláv származásúak lévén fogékonyak voltak erre a stílusra. A Bayern nagyon sokáig playoff-helyen is állt, a hajrát azonban nem bírták, az utolsó kilenc meccsükből mindössze hármat tudtak megnyerni (ebből a legvégén kettőt, mikor már kvázi mindegy volt). Így akár csalódásként is megélhetik ezt a helyezést, de annyira erős és kiegyensúlyozott volt a mezőny, hogy 1-1 vereség sokba került nemcsak nekik, hanem több vetélytársuknak is.

 

12. AX Armani Exchange Olimpia Milano (olasz, 14-16)

Tippünk a szezon előtt: 8-12.
„Nagyon jó anyaggal dolgozhat tehát Pianigiani mester, talán Langfordék óta nem volt ilyen tehetséges keret a lombard fővárosban. Nagy a várakozás tehát velük kapcsolatban, és akár a rájátszásba jutás is elvárás lehet feléjük, idén már kudarcnak számítania, ha nem lennének legalább a végéig versenyben ezért.”

Ha a Bayern csalódásként élte meg saját eredményét, akkor mit szóljanak Milánóban, ennek az idei Olimpiának ugyanis alapesetben bőven helye lett volna a rájátszásban. Mike James MVP-formában robogta végig szinte a teljes szezont, viszont mellette a másik két legfontosabb láncszem közül Arturas Gudaitis a 21. fordulóban súlyos sérüléssel kidőlt, és Nemanja Nedovics is többet volt maródi, mint egészséges. Így James Nunnally szezon közbeni leigazolása ide vagy oda, a James-mágia sem hatott már márciusban, az utolsó hat meccséből (melyek mindegyike top-csapat ellen volt) ötöt elveszített a Milano és végül nem jutott be a rájátszásba. Ezt személy szerint roppant mód sajnáljuk, azt a kuriózumot, amit Jamestől és a sajátos miliőjű Milanotól láttunk, szívesen megnéztük volna a rájátszásban is.

 

13. Himki Moszkva (orosz, 9-21)

Tippünk a szezon előtt: 8-11.
„Úgy tűnik, hogy a Himki ugyanolyan klasszikus szerkezet nélküli, ám hasonlóan atletikus, izgalmas csapat lesz, mint legutóbb, akiknél Alexej Shved abszolút szabad kezet kap majd. Látványos meccsekben tehát biztosan nem lesz hiány az esetükben, és akár újra elcsíphetik a rájátszást, ennél többen viszont csak akkor reménykedhetnek, ha jóval kiegyensúlyozottabbak lesznek, mint tavaly voltak.”

Ez nagyon nem a Himki szezonja volt, az ő sorsukat is megpecsételte klasszisuk, Alexej Shved pontosan fél szezonra történő kiesése. Bár vele sem volt jobb a helyzet, 3-6-tal álltak, mikor a tavalyi pontkirály kidőlt, aki az utolsó hat meccsre már hiába tért vissza, ezeket kivétel nélkül elveszítették a moszkvaiak. Barcokasz mesternek is mennie kellett, és Rimas Kurtinaitis visszatérése sem hozott szinte semmilyen javulást. Teljesen diszfunkcionális alakulat volt ez a Himki, a tavalyi, egyébként hasonló stílusban összerakott keretre csak alig-alig emlékeztettek.

 

14. Herbalife Gran Canaria (spanyol, 8-22)

Tippünk a szezon előtt: 15.
„A Gran Canariánál tehát nem nyújtózkodtak tovább, mint ameddig a takaró ér, és tőlük néhány szép győzelmen túl mást nem is várhatunk el.”

A Gran Canariának megvolt a felvezetőben vizionált néhány szép győzelme (például a Barca, az Olympiakosz vagy idegenben a Milano ellen), viszont több másik csapathoz hasonlóan az ő keretük is szűknek bizonyult a kettős terheléshez. Az ACB Ligában kis híján kieső a Granca, az Euroligában pedig az alapszakasz második felében mindössze két győzelmet tudtak összeszedni a spanyolok, akiknek a 8-22-es mérlegük jól tükrözi a ligában elfoglalt helyüket.

 

15. Buducsnoszt VOLI (montenegrói, 6-24)

Tippünk a szezon előtt: 16.
„Minden bizonnyal amit lehetett kihozott az átigazolási időszakból a sorozatba 15 év után visszatérő montenegrói gárda, akik így talán nem lógnak már ki annyira a mezőnyből, de azért még így is meglepetés lenne, ha nem ők végeznének majd az utolsó helyen.”

A Buducsnosztot az utolsó helyre vizionáltuk, ezt a „címet” viszont nem lehetett elvenni a Darüssafakától, őket sikerült megelőznie az Adria Liga bajnokának. Hazai pályán mindenki számára kemény ellenfél volt a Buducsnoszt, mind a hat sikerüket a Moracsában gyűjtötték össze, a CSZKA, a Real és a Barca legyőzése alighanem felejthetetlen élmény marad a podgoricai szurkolók számára. Norris Cole leigazolása és a fiatal Goga Bitadze előhúzása szintén érdekes sztorija volt az idei szezonnak, jó, hogy újra részese volt a Buducsnoszt az európai elitnek, ahová ki tudja mikor térhetnek vissza legközelebb.

 

16. Darüssafaka Tekfen (török, 5-25)

Tippünk a szezon előtt: 13-14.
„Az újonnan kinevezett Ahmet Caki vezetőedzőnek nem lesz könnyű dolga, ezzel a szinte teljesen új kerettel kellene helytállniuk, meglepődnénk, ha ezzel az állománnyal beleszólnának a nagyok dolgába.”

A Darüssafaka csont nélkül, szinte az első fordulótól kibérelte a sereghajtó pozíciót, az utolsó két szépségtapasznak számító győzelmük előtt álltak már 1-13-as, 2-17-es és 3-23-as mérleggel is. Sok szót nem is érdemes rájuk vesztegetni, annyit azonban talán mégis, hogy ha úgy tetszik ők voltak a mérleg nyelve az Olympiakosz számára, a görögök lényegében annak a meglepő vereségüknek köszönhetően maradtak le a rájátszásról.

 

A szezon díjazottjai a Kezdő5.hu szerint

Alphonso Ford Top Scorer Trophy (Legjobb pontszerző): Mike James (Olimpia Milano)

A legmagasabb pontszámot – egészen pontosan 23,3-et – ismét a tavalyi győztes, Alexej Shved átlagolta, ám az orosz mesterlövész mindössze 14 alapszakasz-meccsen lépett pályára ebben a szezonban, így ő ezúttal nem kaphatta meg a néhai Alphonso Fordról elnevezett trófeát. Így toronymagasan Mike James végzett az élen, aki a Milano összes mérkőzésén pályára lépett és a hátán cipelte csapatát. James összesen 595 pontot termelt, ami 19,8-es átlagnak felel meg. Őt Cory Higgins, Toney Douglas, Brandon Davies és Jordan Mickey követték a listán, mindannyian alaposan lemaradva tőle, „mindössze” 14 és 15 egység között átlagolva meccsenként.

 

Rising Star Trophy (Legjobb fiatal játékos): Jorgosz Papajannisz (Panathinaikosz)

A Rising Star trófeát a szezon előtt a 22. életévét még be nem töltött legjobb játékosnak ítélik oda, amit alighanem az előző két szezon győztese, Luka Doncic kapott volna meg idén és a következő szezonokban is. Csakhogy Doncic már az NBA-ben lesz minden bizonnyal az év újonca, így új jelöltet kellett keresni erre a címre. A Baskoniában idén húzóemberré előlépett Luca Vildoza „kiöregedett” már erre a szezonra, így nem volt könnyű dolgunk, az indexpontszámok alapján az első 50-ben például nem volt 22 év alatti játékos. A Buducsnosztban üstökösként berobbanó, 12,1 ponttal, 6,4 lepattanóval és 2,3 blokkal 16,3 indexpontot átlagoló Goga Bitadze adná magát, ám őt csak a 15. fordulóban húzta elő csapata, miután Alen Omic a Milanóhoz távozott. Így két név maradt csak a fiatalok közül, akik csapatukban meghatározó szerepet kaptak, ők pedig Yovel Zoosman és Jorgosz Papajannisz voltak a Maccabiban illetve a Panában. Zoosman közel 15, Papajannisz pedig 12 percet töltött meccsenként a parketten, ám utóbbinak a kezdeti percember szerep után az alapszakasz hajrája igen impresszívre sikerült és komoly szerepe volt a Pana rájátszásba jutásában. Így hiába volt Zoosman stabilabb, nálunk mégis a görög center lett a befutó, aki az addigi átlagait mintegy ötszörösére emelte (9 pont, 5,3 lepattanó, 1,1 blokk, 12,3 indexpont) Rick Pitino kiváló húzása után.

 

Best Defender Trophy (Legjobb védő): Edy Tavares (Real Madrid)

A tavalyi győztes Kyle Hinest és a második Nick Calathest, vagy a díjat korábban már szintén elhódító Bryant Dunstont vagy éppen Hanga Ádámot is említhetnénk az év védője szavazásnál (ráadásul mindegyikük csapata az első hatban végzett), de a mi voksunk ezúttal egyértelműen Walter „Edy” Tavaresre esik. Már tavaly is a Real 221 centis óriása volt Hines egyik legnagyobb kihívója, az első teljes Euroliga-szezonjában pedig a legjobb dobásblokkoló (1,7) és az ötödik legjobb lepattanózó (6,1) lett a zöld-foki center. De ezek a statisztikák nem is írják le pontosan Tavares hatását a címvédő védekezésére, a termetéhez képest még mozgékonynak is mondható center alapjaiban változtatja meg az ellenfelek játékát, dobásait és helyzetkiválasztásait a gyűrű közelében abban a közel 20 percben, amit ő meccsenként a pályán tölt.

 

Alexander Gomelsky Coach of the Year (Az év edzője): Ergin Ataman (Anadolu Efes)

Az év edzője díj kiosztása ilyenkor csak egy utópisztikus elképzelés részünkről, hiszen a győztest csak a Final Four után választják meg, és minden bizonnyal a bajnok mesteré lesz az elismerés. Tavaly sem a bravúrt bravúrra halmozó, végül a bronzérmet is megszerző Zalgiris legendája, Saras Jasikevicius, hanem a Realt gardírozó Pablo Laso lett a befutó, természetesen nem érdemtelenül végül. Ami a 2018-19-es idény alapszakaszát illeti, nálunk nem kérdés, hogy Ergin Ataman érdemelné meg legjobban ezt a díjat. Ahogy fentebb már említettük Ataman az Efest a liga utolsó helyéről egészen 20 győzelemig és a negyedik helyig repítette egy szezon leforgása alatt, egyszersmind olyan magas szintű stabilitást, csapatkohéziót és kultúrát kialakítva, ami csak a legnagyobb klubokra jellemző.

 

Turkish Airlines EuroLeague MVP: Jan Vesely (Fenerbahce)

Az idei MVP-jelöltek közül három játékos neve maradt a kalapban a végére, a nálunk győztes Jan Vesely mellett Mike James és Nick Calathes voltak még azok, akik között döntöttünk a legvégén. Ha csak az egyéni teljesítményt nézzük, akkor egyértelműen a fentiekben már többször megénekelt Jamest választanánk, aki csapata alfája és omegája volt, egyetlen gárda sem függött annyira egyetlen játékosától sem, mint tőle a Milano (esetleg még talán pont Calathesre és a Panára igaz mindez). James tehát 19,8-del a legtöbb pontot, 20,2-del pedig szintén a legtöbb indexpontot átlagolta a ligában, ami mellé még kiosztott meccsenként 6,4 gólpasszt, leszedett 3,8 lepattanót és szerzett 1,3 labdát is. A Milano azonban nem jutott be a playoffba, amiben bizony James is ludas volt, így nem őt, és nem is a csapatához hasonlóan a szezont gyengébben kezdő Calathest választottuk. Hanem azt a Jan Veselyt, aki Jamestől és Nikola Milutinovtól épphogy lemaradva 19,3-del a harmadik legtöbb indexpontszámot érte el meccsenként. A rendszeres highlight-szereplő cseh center 13 pontot átlagolt 66%-os mezőnymutatóval, leszedett 5,4 lepattanót, adott 2,4 gólpasszt, szerzett 1,5 labdát és volt 0,5 blokkja is, azaz a játék minden elemében igencsak hasznos volt. Az eddig kritikus, játéka egyik legnagyobb gyengeségének számító büntetőzést is alaposan feljavította, a többször még az 50%-ot el sem érő mutatóból 82%-ot csinált erre a szezonra. Vesely ráadásul roppant kiegyensúlyozottan, hétről hétre megbízhatóan teljesített és alapszakasz-győzelemre vezette a Fenert, a Milano elvérzése után nálunk már nem nagyon volt kérdés, hogy őt illeti idén ez a díj.

 

All-EuroLeague First Team (Az év első csapata): Nick Calathes (Panathinaikosz), Mike James (Olimpia Milano), Will Clyburn (CSZKA Moszkva), Adrien Moerman (Anadolu Efes), Jan Vesely (Fenerbahce)

Az MVP-jelölteknél tárgyalt három játékost természetesen az év csapatába is beválasztottuk. Veselyre és Jamesre fentebb már részletesen is kitértünk, Calathesszel kapcsolatban pedig még érdemes megemlíteni, hogy tavalyhoz hasonlóan ismét ő végzett az élen a gólpasszok (8,9) és a labdaszerzések (1,7) kategóriájában, és a Pana nagy hajrája során többek között meccsnyerő dobás és tripla-dupla is fűződött a nevéhez, a helye megkérdőjelezhetetlen az év ötösében. Ugyanitt a CSZKA Moszkvát idén nem Nando De Colo, hanem Will Clyburn képviseli nálunk, az amerikai spíler a liga legjobb hármas posztú játékosává nőtte ki magát erre a szezonra. Ezt a 18 indexpontos, 13,7 pontos, 7,1 lepattanós átlagain túl mi sem bizonyítja jobban, minthogy éles végjátékokban mindig a pályán volt és többször is az ő kezébe került a labda akár De Colo vagy Rodriguez helyett. Adrien Moerman az Efes szezonjának elismeréseként került be az év csapatába, nem mintha az összességében kilencedik legtöbb indexpontjával (15,7), 12,3 pontjával, 6,4 lepattanójával, 59%-os duplázásával és 42%-os triplázásával erre nem szolgált volna rá a roppant megbízható, vajkezű, csupaszív magasember.

 

All-EuroLeague Second Team (Az év második csapata): Kosztasz Szlukasz (Fenerbahce), Vaszilij Micics (Efes), Cory Higgins (CSZKA Moszkva), Brandon Davies (Zalgiris), Nikola Milutinov (Olympiakosz) 

Itt három játékos, Kosztasz Szlukasz, Brandon Davies és Nikola Milutinov helye nem volt vita tárgya, nem lepődnénk meg, ha őket valaki inkább az első ötösbe tenné. Szkulaszt Veselyvel együtt még az MVP-versenyben is említhettük volna, a görög karmester nemcsak tanárian játszott, hanem igazi clutch játékosa is volt a Fenernek, átlagban szerzett 12 pontját egészen kimagasló 61%-os duplázással, 46%-os triplázással és 93%-os büntetőzéssel hozta össze, és kiosztott még mellé 4,7 gólpasszt is. Milutinov szintén extra hatékony volt, kereken 20-as indexmutatója épphogy elmaradt Jamestől, Veselyhez hasonlóan ő is 66%-os mezőnymutatóval szorgoskodta össze meccsenkénti 11,7 pontját, lekapott 7,9 lepattanót, amivel a gyengélkedő Olympiakosz magasan legjobbja volt idén. A másik centernek, Daviesnek is kellett helyet csinálni, az ő átlagban termelt 17,5 indexpontja, 14,4 pontja és 5,7 lepattanója is önmagáért beszél, ahogy az is, hogy ő volt a kulcsa annak, hogy a Zalgiris idén ismét ott lesz a playoffban. A CSZKA-ból aztán nálunk még itt sem De Colóra, hanem Cory Higginsre esett a választás, aki az egész mezőny második legeredményesebbje (14,9 pont) volt James mögött, 50% felett triplázott és Clyburnhöz hasonlóan a kiélezett pillanatokban sokszor hozzá fordultak a társak, és nem is nagyon hibázott ezekben a szituációkban, volt mikor egymást követő két héten is győztes kosár fűződött a nevéhez. Az ötödik helyre – többek között ismét csak De Colóval vagy Derrick Williamsszel szemben – ebbe a csapatba is egy Efes-játékost tettünk, Vaszilij Micics ugyanis Moermanhez hasonlóan maga volt a megbízhatóság, a kiváló szezont (12 pont, 5,5 gólpassz) futó szerb hátvéd szintén alapköve volt a törökök remek szezonjának, teljesítményével pedig több sztárcsapat figyelmét is felkeltette.